-Azt hiszem, hogy most sok mindent tudnék mondani. Olyat ami értelmes, és olyat is amit nem. De nem hiszem hogy sok értelme lenne.*Mondja. Nagyapja mondta, hogy ha ilyen stílusban beszél, akkor a másik megérti, hogy nem utálja*-Befolyásolás? Úgy értem, hogy bár nem gondolom magamat gyengének, de ebben valószínűleg tévedtem, ugyanis az az érzésem van, hogy ha azt mondanád, hogy öljek le egy sárkányt, akkor valószínűleg nekimennék az első sárkánynak ami az utamba kerül. Ha bosszantó vagyok, mond meg, és eltűnök innen. *A sas visszatér, és érdeklődve figyeli a jelenetet. Botond azonban még mindig Xiát figyeli, hogy mégis mit fog szólni a sok hülyeséghez amit mondott.*

-Nem, nem zavarsz. Azt hiszem épp ellenkezőleg.*Válaszol, elég idétlenül. Elfordul ismét, eltökél szándéka, hogy nem fogja kimondani a nyelvére tóduló szavakat. Azzal csak még egyel több oka lenne szégyenkezni a puhánysága miatt.* ~Még egy lány is simán az ujja köré csavar.~*Dohog magában, majd eszébe jut, hogy elég bután hangozhatott amit az előbb mondott.*-Azt hiszem, hogy megőrültem. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen befolyásolható vagyok. *Mondja, majd visszafordul, és Xia szemébe néz.*

*A lány válaszát szinte meg se hallja. Kis korában egyszer hasonló állapotban volt, de akkor semmi baja nem volt. Akkor is egy lány váltotta ki belőle ezt.* ~Erre ne is gondolj Vasil! Talán hülye vagy, de a múltkor a boncteremben is olvastak a gondolataidban!~ *-Meg kell magamat vizsgáltatnom egy orvossal. Furán érzem magam. Valahogy olyan, mintha kicserélték volna a gyomromat egy nagy adag forró tojásrántottára.*motyogja, még mindig nem túl hangosan.*

-Igen. Így hívnak. *motyogja, inkább csak suttogva. Még mindig nem ért valamit: azt, hogy miért érzi magát ilyen furcsán? Valami betegsége van, vagy mi a szösz? Utólag megérti a Wuyeról szóló mondat értelmét is.*-Ki az a Wuye? *kérdezi, de nem vár választ. Zavartan elkezdi tépkedni a füvet. Már kiskorában sem ismerte ki magát a lányokon, Xia pedig szinte már nő. Legalábbis ő így érzi.*-Meg kell vizsgáltatnom magamat valakivel. *motyogja olyan halkan, hogy szinte nem is hallani...*

*Homlokát ráncolva töpreng, miközben ő is leül. Csak azért állt fel, mert szereti, ha nem kell felbámulnia a másikra beszéd közben.* -Valami ivóban láttalak egyszer nem? Valami akasztott hulla vagy mi? *kérdezi, majd ismét a mókusokra néz. A sasmadara leszáll mellé. Gépiesen elővesz egy kis kenyérdarabot a zsebéből, és a sas elé dobja. Az megeszi, majd elröppen, hogy üldözőbe vegyen egy kisebb madarat.*

*Ránéz a lányra. Abbahagyja az elmélkedést a krumpliról, szendvicsekről meg még az egyéb ennivalókról, és azon kezd el töprengeni, hogy hol láthatta már ezt a lányt.* -Szia. Nem a tömeget unom, csak azokat akik a tömeget alkotják. Amúgy nem találkoztunk már valahol? *kérdezi, majd feláll a földről. Észrevesz két mókust a fán.* ~Elméletileg parancsolhatnék nekik. Vagy nem?~ *gondolja, majd inkább elveti az ötletet. Nem nagyon van kedve druida képességeit tesztelni...*

*Botond először jár itt. Maga sem tudja, hogyan került ide. Ma fekete köpenyt visel, oldalán ott lóg egy kard. Egy sas röpül utána. Még a nagyapja idomította a madarat... Milyen régen is volt. Botond elfáradt, és unja az iskolát. Nem a tanórákkal, hanem a többi diákkal van baja... Leheveredik az egyik fa alá, és elkezd gondolkozni. Azon, hogy miért ilyenek a varázslók, azon, hogy miért kellett meghalnia a nagyapjának, és azon is, hogy vajon mi a fene lesz a vacsora...*