Rejtett tisztás

Téma: Re: Rejtett tisztás Szer. Júl. 21, 2010 7:52 pm

First topic message reminder :

*Nekidől szépen a kőnek, és kezd éledezni, és ezzel egyetemben a könnyei is hullanak, mint a záporeső. De továbbra sem zokog, nem hangoskodik, csak mintha megnyitottak volna egy csapot, aztán had fájjon. Továbbra is csak azt érzi, hogy szíve úgy fáj, immár fizikailag, mintha kettőt belerúgtak volna. Artemis szavaira nem is reagál, csak ül ott fekszik félig, és sír, mintha egyedül lenne. De hogy miért is hullatja a könnyeit, az még rejtély egyenlőre. Hogy az iskolát siratja, vagy sír valakiért, esetleg valaki helyett, vagy csak a fájdalom miatt... Amíg egyedül van, csak gondolkodik a világ iszonyatos fejreállásán, és azon, hogy vajon ki a csuda ő valójában, és mi a francot vár az élettől, és fogalma nincs mennyi idő telik el a fiú távozása és visszaérkezése között. De a parancs hallatán csak felnéz félhalott tekintetével a fiú arcába, és egy hosszabb pislogással int neki igent. Majd szép lassan felhajtja a gyógyfüves vizet. Az agyában kattogó gondolatokra nem is figyel, nem tud mit kezdeni vele. De a szíve fájdalma is lassan elkerüli a figyelmét, mintha már nem is a saját teste lenne, idegennek érzi magát odabent. A kérdésre elhúzza a száját, és maga elé suttog.*
- Nincs mit meggyógyítani. Ami törött, az törött... *Súgja a levegőbe, és a lassan esteledő táj sem kelti fel a figyelmét, mint máskor...*

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 2:41 pm

[Rose, tegnap]

*A lány érvelésére első körben nem igen tud mit mondani, csak szemöldökét, emg homlokát ráncolja, nem rétve, hogy ezzel mire akar kilyukadni a leányzó, de hagyja annyiban. Nem érti, mi köze kettejük boldogságának és örömének a másikéhoz. A reggelire csak lassan kifújja a levegőt. Nyilván valami húsételre gondolt, de ha a lány ezt is elvicceli, legyen úgy. Biztos még a bohó koboldvér emléke teszi ezt vele. Érzi, ahogy a lány vére pulzál a testében, meg a másikéban, miközben mélyen figyeli annak szemeit, és ahogy a lány csak egy pillanatra kapja el a tekintetét, akkor érzi, hogy talán lassan minden rendben lesz és finishbe ér, amikor jön a harapás, és a kontaktus megszűnik. Szemei azonnal visszaváltanak sima, szürke szemekké, tekintete azonban megrovóan suhan a mókusra, amíg a lány az ujját figyeli.* -Ezek a szemtelen állatok.. Nagyon fájt? *teszi fel a kérdést, a lány vérző ujjára nézve, ami talán nem akkora poén, tekintve, hogy Jack vámpír. Bár nemrég evett, de a lénye, és éhsége nem apadt el teljesen. A kérdésre, hogy miről volt szó, Jack ismét a lányra pillant.* -Semmi. Semmi érdekes. Éppen menni készültél, és mondtam, hogy elkísérlek egy darabon, ha van kedved. Úgyis lassan nekem is illene távoznom. Kel föl a hold.. *néz fel az égre, mert bizony kezdenek benne járni az estében. Aztán a fiú a lányra néz, és ha az jön, akkor vele, ha nem, akkor egyedül indul meg, ocelotjával maga mellett, miközben furcsán pulzál a vér a szervezetében.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 2:35 pm

[Rose, tegnap]

*Fellélegzik, amikor meghallja, hogy a srác nem nekromantul többé, őszintén megkönnyebbül.* - Ennek örülök, nagyon. Mármint, hogyha te is örülsz neki. Ha nem, akkor nem örülök...! *Helyesbít szépen a reggelis dologra pedig kicsit elpislog.* - Hát, pedig mintha az utolsó pillanatban hallottam volna a kenyér halálsikolyát és a vaj habzó szája is okoz majd néhány rémálmot. *Feleli mosolyogva, hát igen, nem a vélasággal van a probléma, nem a vére híg, hogy ennyire könnyű ellene fordítani a fegyverét, hanem hihetetlen tapasztalatlan, hiába ügyes mentálmágus, az ilyen behatásokra soha se számítana, hát soha nem is készül ellene, észre se veszi. A szavakra kicsit lesüti a szemét elvörösödve, de gyorsan vissza emeli, hiszen hívják azok a bizonyos pulzáló szemek.* - K... Köszönöm, aranyos tőled. Aú! *Sikkant fel hirtelen, amikor a lábatlankodó mókus gyönyörű szépen megharapja a kezét, amin támaszkodott. Azonnal felkapja és a vért lenyalogatja, miközben szúrós szemmel pillog le rá.* - Most miért vagy ilyen...? Nem csináltam semmit se. *Szidja kicsit az állatkát, teljesen kizökkenve a beszélgetésből, aztán az ujját piszkálja, majd újra a szájába veszi és vissza fordul Jackhez.* - Miről is beszéltünk? Ne haragudj, lehet, hogy a testváltás miatt még ők is máshogy bánnak velem, vagy én nem tudom. *Utal ezzel a kis hímmókus harapására az ujján. Persze, hogyha tudná, hogy a bájolás miatt harapta meg, amit észre se vesz...*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 2:21 pm

[Rose, tegnap]

*Finoamn csóválja meg a fejét.* -Ez a képességem elszállt. De nem tudom miért vagy ilyen, szerintem vicces volt. Kripta humor. *felel egyszerűen, szárazon, halkan, hűvösen, majd felemeli maga elé mindkét kezét védekezően, jelezve, hogy ő aztán nem csinált semmi rosszat.* -Te se krédezted meg a reggelidtől, hogy meg akar-e halni. *vág vissza finoman, könnyedén, de igazán nem akarja megbántani a másikat. Az ideálra, meg arra, hogy nem igen kerültek közelebb, csak a szemeit villanjta meg, és hallgatja a lány válaszát, meg szavait, néhol biccent egyet-kettőt, miközben továbbra is pulzáló szemekkel figyeli, ahogyan egy vélát bájol el éppen. Igen, az efféle játékokat még mindig élvezi, valahogy a lényévé vált.* ~Meddig akarod ezt csináln, Jack? Amíg élvezem. Akkor egész este, remek.. Talán baj? Nem tisztességes. Tudod, hogy csak játszom. Nem fogok visszaélni a helyzettel, csak érdekel, mennyit bír a bizonyos véla báj.. De ahogy látom..~ *kissé oldalra dönti a fejét, miközben hallgatja a lány szavait.* ~..keveset.~ *vonja le magában a konklúziót, mint egyfajta végső következtetést, majd a maga halk, de mégis érthető, kissé hűvösen zendülő hangján szólal meg.* -Nincsen abban semmi baj, hogyha valaki kedveskedik neked, és ez neked imponál. Nem vagy régimódi. De, ha esetleg az lennél, az sem lenne baj.. Szeretem a régimódi lányokat. *és arról nem beszél, hogy azért nincs ideálja, mert kezd kiábrándulni az emberiségből. Meg mert nem enged be senkit a falai mögé, és nincs, aki bejutna a élkül, hogy beengedné. Pedig talán ha jönne valaki, aki csak belép, máshogy gondolkozna. De persze Wylena esete más, hiszen őt régebbről ismeri, és valamilyen szinten barátok is.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 2:09 pm

[Jack, tegnap]

*Figyeli, ahogy Jack ügyködik, kicsit előre hajol, hogy lássa a kezét, hogy mit is csinál, hiszen mindennemű druida varázslatot nagyon-nagyon régen látott tőle.* - De tessenek engem szépen megvédeni. *Kuncog fel halkan.* - Jack... Ugye már nem fogsz madarakat megölni, és feltámasztani, és megölni, és feltámasztani, és kísérletezni, és...?*Kérdez csendesen, majd amikor hallja a fejében a hangokat kicsit felvont szemöldökkel néz a fiúra.* - Tessék kimászni a fejemből, nem ér kihasználni, hogy ittál belőlem... Engedély nélkül. *Pattog még egy-két szót ezen, aztán kicsit elmosolyodik, megdöntve a fejét, kíváncsian várva az ideál dolgot.* - Megfog mint... Haja, szeme, színe, hangja, orra, válla, csendes vagy hangos, mogorva vagy szelíd, okos vagy buta, vagy... Na nem segítettél sokat! Hiszen bárkiben bármi megfoghat... Mondjuk a torkából egy kinyúló démon ami elragadja a lelkedet. Vagy... *Belekezdene más badarságba is, de valahogy egyre kevesebbet pislog, és a tekintetét leköti a másik tekintete, hiába tudja eléggé jól a vámpír trükköket, farkasként eléggé beleivódott az ősi ellenség dolog, most még is mivel nincs a veszélyérzet, amit akként érzett, a bizalma hagyja, hogy bájolgassák.* - Ó, nekem ideálom?... Nem is tudom, igazán nem tudom... Talán sötét haj, meg... meg kedvesség. Figyelmesség. Mindig számíthassak rá... Vagy... Csak szeressen. Én ilyen régimódi vagyok... *A fél-óriásra nem tud válaszolni, teljesen kifut a gondolatai közül, csak elgondolkozva néz azokba a bizonyos enyhén pulzáló szemekbe. Ráadásul koboldként volt problémája a háromszor akkora pasikkal, most már csak másfélszer akkorák, fene se tudja hogy kezelne egy olyan hódolót. Sőt. Fene se tudja hogy kezelne egy hódolót.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 1:52 pm

[Rose, tegnap]

*A lány lökésére, majd püffögésére csak somolyog halványan, finom, féloldalas mosollyal.* -Válassz erősebb barátokat. De amúgy ne félj.. nézd.. *mondja, miközben kinyújtja egyik kezét maga mögé, és finoman koncentrálni kezd, mire néhány tétova pillangó közelebb rebben hozzá, és körbeveszi a kezét, mintha az valamiféle gömb lenne, majd a fiú egy hirtelenebb mozdulatára arrébb röppennek.* -Mindentől megijednek. *néz fel Rosettára, pontosabban Wylenára.* ~Tudom, azért csináltam.~ *hallhatja Rose a fejében azt a bizonyos hangot, amit már annyira ismer, viszont aminek a szája meg se mozdul. Egy apróbb vámpír trükk, amiért persze erősen megdolgozott, és megdolgozta a lány mentális védelmi vonalát, de maximum hamarabb lesz szomjas, és mivel frissen ivott, így egy kis ideig képes olyan szinten lenni, mint egy véla, vagyis mint a lány, mentális szinten. Így egy aprócska mondat tökéletesen belefér. Csak megemelgeti a szemöldökeit, miközben a lányra néz, de nem, nem próbálja meg hipnotizálni, csak egy kicsit..* -Ideál? *azonnal beugrik neki Chris, és egy kissé el is facsarodik a szíve, mivel a fiú már elment, és így nem igen tud vele mit kezdeni, nem tud vele lenni, pedig mennyire nagyon szerette. Még gyűrűt is vett neki, és ha minden úgy ment volna tovább, ahogy akkor alakult..* -Gyarapítom a mágikus szívek klubját. Konkrét ideálom nincs. Szeretem, ha valami megfog egy lányban. *mondja, miközben szemei enyhén pulzálni kezdenek, igen ez az a bizonyos vámpírhipnózis, kérdéses, a lány mennyire akar/tud ellenállni neki.* -Talán neked van? Ahogy sejtem, ne legyen fél-óriás..

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 1:42 pm

[Rose, tegnap]

*Mikor a srác beszél, akkor figyelmez rá, a pillangók szépen ott maradnak fölötte, de ahogy Jack egy szempillantás alatt mellette terem és a nyakába lehel azonnal szétrebbennek, Rosetta pedig egy enyhe frászt kapva löki el a fiút, nem nagyon, csak meglöki, de az első szavait az állatokhoz intézi Jack helyett.* - Gyáva nyulak, hihetetlen, hogy bármi történik leléptek! A mókusok is megijedtek ahogy rám támadtál, erre elég nyakam-közelébe lenned és ezek is ni, hogy elröpködnek. Így bízzon bennetek az ember, na. *Püffög legtöbbet a pillangókra figyelmezve, aztán Jackre figyel újfent, picit megborzongva, a két kezével a felkarjait dörzsölgetve.* - Ilyet ne csinálj többet, teljesen kirázott a hideeeg. *Nyújtja el kicsit, majd a válasz hallatán a szeme kikerekedik, és hebegve-habogva szólal meg.* - Impozáns darab....? A nagymamám faragott állóórája, na az impozáns darab. *Válaszolja vissza, de persze tudja, hogy hogy értette a fiú, így az arca szépen halad a hajának színe felé. Tétován végigsimít a karján és a lábán, majd halkan felsóhajt.* - Szóval impozáns... És milyen az ízlésed? Van olyan... Ideálod? Magas, fekete hajú, vörös szemű, és szeresse a bájitalokat? *Hihetetlen bugyuta téma az ideálokról beszélgetni, de hogyha egyszer most, hogy Rosetta néz is ki valahogy, méghozzá jól, kezdi érdekelni ez a dolog. Igen, elmúlt 18, kicsit lehet, hogy le van maradva, de az aprócska koboldlánynak sose volt fényes kapcsolata, ami egy hétnél tovább tartott volna.* - Azok a nyavalyás fél-óriások... *Suttogja halkan, magának, ahogy eszébe jut, hogy amikor idekerült hány fél-óriás kergette a szerelmével. Őt. Egy koboldot.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 1:22 pm

[Rose, tegnap]

*Az Őző lány megfelelő szerep lesz. Arra, hogy az ötlete sikert arat, mondhatni meg sem lepődik, ez így van jól. S hogy Nikorina mennyiben van biztonságban James mellett, hogyha közben ott van esetlegesen egy féltékeny, szárnyas harmadik is? Vagy mennyire van biztonságban egy Nephilim mellett bárki is? Ezek nagy kérdések, melyeket talán jobb nem bolygatni, és hagyni annyiban, hogy remélhetőleg biztonságos minden. A szavakra, mely szerint kikkel és hogyan jön ki, csak bólint.* -Igen, ez valóban így van. Kijönni kijövök én bárkivel. Az más kérdés, hogy hogyan. Ami pedig az ártatlan kislányokat illeti.. *kicsit megvillantja a szemeit, majd a következő pillanatban már Rosetta mellett térdel, ugyanúgy, ahogy eddig térdelt, csak most közvetlenül Rosetta mellett, hideg levegőt lehelve a lány nyakára.* -A gyanútlan kislányok a kedvenceim. *villantja meg a szemeit, és kérdéses, mennyire hozzá rá a szívbajt a lányra. Majd törökülésbe vált, hátradől, megtámaszkodik tenyerein, és onnan figyeli a lányt.* -Aki keres, az talál. És attól még, hogy a kór megáld valamiféle mentális védelemmel, szemeim még vannak. De persze ehhez mérten ízlésem is, ami alapján válogatok. Bár az ösztöneim néha egy kissé behatárolnak, ha tetszik, ha nem, egészen impozáns darab vagy. *és igen, Jack Darkfield meg a bókjai. Odron lekushad a földre és mancsaival takarja a szemét, emg a fülét, mert ez a fajta bók nem éppen a legjobb, de mégis csak Jackről van szó. Tőle talán ez is óriási haladás. De stílusos, az bizonyos.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 1:15 pm

[Jack, tegnap]

*Felkuncog az irgalmas úrra, és bizony az őzésnél nem osztott el elég tapasztalati pontot, mert igazából azért nem tud semmit mondani, mert fogalma sincsen, hogy mi jellemző rá, vagy milyen szerep illene rá, az Őző lányon kívül.* - Ez... Egészen jó ötlet. *Felel a szépséglerontásra, majd a hírekre kicsit megnyugszik, hiszen ezek szerint baj se nagyon lehet, Nikorina James-szel például biztosan biztonságban van.* - Ahhoz képest Jack igen jól kijöttél mindig is a koboldiségekkel és a vélaiságokkal, hogy távolságot tartottál az emberiséggel. Meg hát, aki akar valamit tőled, úgy is mindig megkeres, nem? Kivéve a gyanútlan kislányokat, akiket valami elragadja és... *A levegőben megjelenik egy csapat pillangó, gyönyörűen nyilat formáz és szárnyaikkal csapkodva mutogat a véla lányra. Rosetta gyanútlanul felnéz a nyílra, majd mintha nem tudná, hogy róla van szó, meglepődést játszva megszólal.* - Ó, ja, igen, ez a lány én voltam. *Kuncogja el magát, aztán picit elgondolkozva néz végig a fiún.* - Rád ugye nem hat ez a véla dolog? Mármint, vámpír vagy, és ez valamilyen mentális dolog lehet.

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 12:55 pm

[Rose, tegnap]

*Arra a bizonyos játékoságra csak lassan csóválja meg a fejét, majd finoman lefejti magáról az ujjakat.* -És én, mert irgalmas úr vagyok.. *emelgeti meg kissé szemöldökeit, majd végül csak int, hogy akkor legyen úgy. Odron pedig sértetten ynervog egyet és összegömbölyödik a földön. Jack halkan kuncogva kezdi el simogatni az állatot, miközben Rosettára figyelmez, az őzére pedig már nem is mond semmit. Úgy tűnik, hogy semmiféle színészi véna nem szorult jelen pillanatban a lányba, vagy túlságos őszintesége teszi ezt, vagy egyszerűen nem osztott el elég tapasztalati pontot.* -Ez így van, jól látod. *biccent finoman, amikor a rivalizálást undorító szokásnak minősíti a vele szemben ülő leányzó.* -Viszont nem tudsz ellene tenni. Hacsak nem rontod le a saját szépségedet valami mágiával folyamatosan, hogy ne legyél ennyire feltűnő. Tudod, a vér mindennek az oka.. nekem elhiheted.. *villannak meg ragadozóan szemei. Sárgás fénnyel, mintha tényleg valami ragadozó macska lenne, de ezzel talán nincs is semmi baj. A kérdésre kissé eltöpreng, miközben továbbra is ocelotját simogatja.* -Nikorina, ha jól tudom, most James-el van. Angyalokra bukik. Laura valamerre odafenn cirkál, a két szőkeségről azonban nem sok hírem van. Élik mindennapi életüket, gondolom. Legalább is még nem közölték címlapon, hogy bármelyikükkel is történt volna bármi, vagy rossz fát tettek volna a tűzre. Tudod, Wylena, nem igen érintkezem velük. Megmaradt azon jó szokásom, hogy minél messzebbről figyeljem az emberiséget.

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 12:47 pm

[Jack, tegnap]

*A kérdő pillantásra hogyha állati fülei lennének, akkor tuti gyáván hátracsapná, de most még csak nem is hegyesek a fülei, nem hogy nem állatiasak.* - Csaaak... Vicc volt? *Néz szépen és hogyha már színészkedésnél tartunk átvált kétségbeesett bajbajutott hölgybe, és a kezeivel óvatosan megfogja a fiú felsőjét, és kicsit cincálni kezdi, de csak picit, nem vetkőztetni akarja és nem is széttépni a ruhát.* - Kérem, ne öljön meg, oly rövid volt az élet - három hónap?! -, visszavonom minden szavam, felejtse el minden bűnöm! *A három hónapnál "kifordul" a közönség felé, aki jelen pillanatban Odron, aztán visszafordul kétségbeesetten, kérlelően pislogva azokkal a beazonosíthatatlan színű szemeivel. Aztán elengedi a fiút persze, hiszen jön a bemutatkozás.* - Ó... Ó üdvözlöm Darkfield úr, én meg a helyi... ő... őőő... *Fogalma sincs micsoda, szóval inkább csak őzik, majd Odronra kapja a tekintetét, mikor az rácsap a társára.* - Ó, minő otromba tett, vonjon le a fizetéséből! *Kuncogja a lány, kedves tekintettel nézve Odron felé, nehogy az még a végén rá is megharagudjon.* - De én egyáltalán nem vagyok veszélyes rájuk. Én nem akarom, hogy rám figyeljenek, mármint, jó, hogyha valaki figyel rám, de ne azért, mert véla vagyok, és közben ne lássam egy lányon az utálkozó tekintetet, hogy csak azért figyelnek rám, mert az vagyok ami. Ez a rivalizálás... Ez... Ez gusztustalan emberi szokás! *Püffög kicsit, bár inkább kétségbeesett, mint igazából durcás. A vadászatra kicsit elmosolyodva told be néhány szót.* - Nem az orromra kötötte, helyi gentleman úr, hanem a nyakamra. *Mosolyodik el, finoman a mutatóujjával a nyakára mutatva. Picit megrázza a fejét, még nem teljesen barátkozott meg a rövid hajjal, furcsa neki, főleg, hogyha nagyon fúj a szél körülbelül úgy fest, mint egy égő fáklya, mert a haja minden irányban fellibben.* - Hogy vannak a többiek? Nikorina?... Laura, Bianca, Hamon? mit tudsz róluk?*Kérdezi, meggyengült hangon, halkabban, hiszen jelenleg három diák tudja, hogy ki ő valójában, Bianca, Penny és most már Jack.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 12:31 pm

[Rose, tegnap]

*A nevetésre halovány mosoly, majd az ördögi vigyor a válasz, aztán elsimulnak arcizmai. Arra, hogy nem érzi a szagokat, nem mond semmit, ő remekül érzi őket, és a levendula miatt vámpírszaga sem annyira feltűnő. Még egy átlagos embernek sem, bár kérdéses, ők mennyire érzik ezeket az illatokat. Amikor megkapja, hogy büdös, akkor összefonja maga előtt karjait, egyik szemöldöke igencsak magasra szalad fel, és kérdő tekintettel mered a lányra, aki közben még nyöszörög is egy sort a leányanyás kérdésre, amire a fiú persze magában kajánul vigyorog, élőben azonban még mindig a kérdő pillantást hagyja az arcán. És nem, nem kell részletezni, az Árnyékgyűrűre gondolt. A fiúra nem igen mond semmit, hiszen a lánynak attól még leet gyereke, maximum egy másik lesz. És sejtette, hogy lerombolt a jövőjét, de hiszen ez is volt a célja, nem? A névre finoman biccent.* -Örvendek Wylena, a helyi gentleman, Jack Darkfield vagyok. *mutatkozik be, mint egy színpadiasan, finoman meghajtva a fejét.* -Ő pedig legfőbb komornyikom, Odron. *mutat az állatra, aki kissé fújtatva kap a fiú kezére, persze behúzott karmokkal, majd kihúzza magát. Nem, nem szereti ha lekomornyikozzák. Rosetta problémájára a fiú pislog vagy kettőt.* -Ez egy nagyon egyszerű képlet. Véla vagy. A lányok rivalizálnak miattad, mert veszélyes vagy rájuk. Öncélodon kívül, ha úgy tetszik, akaratlanul és tudat alatt. De rád figyelnek inkább, nem rájuk. Emberi rivalizálás. Ösztönös dolog, ne törődj vele. A vadászati szokásaimat meg ezentúl nem kötöm az orrodra. Még mindig jobb, mintha kiírtanám Valdont. *vonja meg finoman a vállait.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 12:20 pm

[Jack, tegnap]

*Tudja ő, hát hogy ne tudná, csak olyan szép állat, és akit szeretünk, nehéz megállni, hogy ne érintsük meg. A büdösre eltátja a száját, és kitör belőle egy hangos nevetés, de lassan elcsitítja magát.* - Mert te olyan rózsaillatú voltál! Most nem is nagyon érzem az illatot... *Pislog el hirtelen, valahogy fel sem tűnt neki, hogy az illatok tompultak, nem olyan színpompásak, mint farkasként. Térdelve előredől, és megszagolja Jacket a vállánál.* - Ah, de, még mindig büdös vagy. *Alig bírja végig mondani, már nevet, aztán a szája elé kapja a kezét, és nagyokat pislogva ártatlanul lecsitítja magát. A Mesterre nem válaszol, nem kell kimondani a nevét, hiszen mind a ketten tudják, hogy kiről is van szó, habár Rosetta nem tudja, hogy miben segített neki, csak az Árnyékgyűrűre gondolhat, de talán nem is kell részletezni.* - Leányanyának?! Jack! *Nyöszörög fel hangosan, és megrázza a fejét.* - Nem tudom érzékeled e, de azzal, hogy meghalt a testem ott és akkor, a mi jelenünk jövőjében meg sem születik a fiam... Pedig... Láttam róla képet. És megmentett engem... És meg sem születik, pedig... *Mielőtt mély depresszióba esne jön a véla téma amire először felkapja a fejét, aztán azzal a lendülettel vágódik magzatpózba, csak éppen ülve, és nem elfeküdve, szóval szépen felhúzza a térdeit, átöleli őket és a fejét ráhajtja, gondosan a füvet pásztázva, miközben az arcába szépen bepumpálódik a vér. Igen, egy kívánatosra ennyire elvörösödik. Lefelé pislog egészen a kérdésig, amire felpillantva válaszol.* - Wylena... Wylena Tasatro. A fogaidat eddig sem árultam el, most sem teszem, bár örülnék, hogyha valahogy... Valahogy másként vadásznál, nem így lesből, a frászt hoztad rám. Tudom, emléktörlés, semmire sem emlékszik, így humánus, de... Áhh, mindegy. *Legyint inkább rá a dologra, miközben lassan elengedi a térdeit és kihúzza magát.* - Olyan más lett minden... Engem soha senki sem utált, most pedig... a lányok utálnak. Nem mindenki, de... *Elhúzza a száját és kétségbeesetten nézi a füvet megint, mintha ott lenne valami megoldás erre, de a fajra nincsen megoldás, el kell tűrnie az utálatokat, az irigykedést, hogy lehet, hogy egy lányban nem is bízhat annyira, mert véletlen ott felejtik a bajban, mert ellenszenves nekik, ezt sugározza a vére.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 12:04 pm

[Rose, tegnap]

*Odron is tartja a távolságot a lánytól, hogy nehogy közelebb menjen és megsimogassák, mert mégsem háziállat. Nem simogatni való.A kuncogó szavakra Jack csak finoman szúr vissza szavakkal.* -Igen, most már nem vagy büdös. *mondja, kissé piszkálódva, utalva ezzel arra, hogy a vérfarkasoknak borzalmas szaguk van egy vámpír orr számára, éppen a faji ellentétek miatt talán, vagy, hogy távolról is felismerjék a másikat és messziről elkerüljék, nem lehet pontosan tudni. De mostmár így, vélaként, Rosettának tulajdonképpen finom szaga és íze van. A kérdésre lassan csóválja meg a fejét, és az Árnyékgyűrűvel kezd el babrálni.* -Nem, valaki más. A Mesterem. Ő védett végig. *mondja rövid, egyszerű mondatokkal, a simogatásra-cirógatásra pedig a nyakához kapja a kezét, és finoman megdörzsöli azt, igen, a cirógatást ő is érezte, és ez a furcsa, enyhén csikis érzés reflex-szerűen készteti arra, hogy megvakarja, megdörzsölje a nyakát. Rosetta történetére kissé elgondolkozva hallgat, igen, barátok voltak régen is, és most is azok. A gyermek, a meg nem született, mégis felnőtt fiú, az átörökítés. Kissé zavaros, mégis egyszerű a fiú számára, még emlékszik nekromágiás tanulmányaira, amiktől szintén sikeresen emgszabadult, és a lelke valamennyire felszabadult. Lassan, finoman bólint.* -Nem rossz. És mondd csak, milyen érzés leányanyának lenni? *piszkálja kicsit a lányt, ördögi, széles vigyorral, majd a vádló pillantásra felszlad a szemöldöke.* -Sajnálom, de véla vagy. Márpedig a véláknak nem csak a külseje kívánatos.. Én meg éhes voltam. Tudod, bármelyik diákot bármikor levadászom, akinek a vére nem jelent számomra betegséget, halált, vagy gyomorbántalmakat. De mindegy is. Nem ölök. *szögezi le azonnal, bár tény, hogy az emberélet nem olyan szent és sérthetetlen neki, de a felesleges gyilkosságokhoz nem füllik a foga. Már nem az a hideg bérgyilkos, aki eddig volt. De okkal még mindig nyugodt szívvel ölne.* -Hogy szólítsalak? *kérdezi, és a miért kell titkolózni kérdést fel sem teszi. Itt senki sem játszik nyílt kártyákkal.* -Jah, és a fogaimról egy szót se. Bár a legendák élnek és aktívak, ne híreszteld. *szögezi le, hogy akkor már kölcsönösen titkolózzanak.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 11:54 am

[Jack, tegnap]

*Amikor Odron hátracsapja a füleit erősen észnél kell tartania, hogy ne kezdje el simogatni, csucsujgatni, pedig nagyon-nagyon hiányzott neki, és hihetetlenül rég látták már egymást. Mikor a fiú felé fordítja a fejét, és a rajz említésére a másik lerogy és megöleli, akkor elsőre lefagy, majd szorosan a karjai közé bújik, teljesen meghatódva, hogy ilyen érzelmeket vált ki belőle, mert igen, mindig is barátok voltak, még ha senki se értette eléggé ellentétes jellemükből, még is az ölelés, és hogy hiányzott... Jó-jó, néhány kósza könny is megjelenik a szemében, de gyorsan ki is dörzsöli belőlük. Jack szorítása erős, még ha óvja is, hogy ne fájjon a fülébe kuncogva szólal meg.* - Össze ne roppants, már nem vagyok vérfarkas. *Suttogja mosolyogva, aztán mikor a fiú elengedi kicsit fátyolos szemekkel, megdöntött fejjel pislogva néz rá, boldogan mosolyogva. A történet alatt a pillantásai Jacken is végigvonulnak, szebb látvány így, mint 'földindulás-égzendülés-vicsorgás-és-karmokki' beállással, aztán Odronra érkeznek.* - Hogy érted, hogy volt valaki, aki miatt végig ki tudtál tartani? Mármint, Odron, ugye? *Mosolyodik el, és a keze az állat felé csúszik, csak sietve megcirógatja a nyakát, aztán vissza is húzza, szépen pislogva Jack felé.* - Úgy sajnálom, hogy nem kísérhettelek el ebben a kalandban... Bár sikeresnek sikeres volt, és nem volt hozzá szükség rám, de akkor is. Hogy... velem? Kicsit bajos történet... Az egész téli kalamajka a meg nem született fiam miatt történt, mert a főgonosz tőle szerezte a tér-időmágia képességét és miatta jött vissza a jövőből, hogy mások képességét is elszipolyozza és... És azzal, hogy meghaltam nem születhetett meg a fiú, és nem térhetett vissza az a férfi. Feláldoztam magam, hagytam, hogy megöljön, kitépje a szívem, mert azt hittem tényleg a halálom a megoldás. És az is volt, csak... Csak a fiam nem hagyta, hogy így legyen, és valamiféle varázslattal a lelkemet a halál pillanatában átmenekítette... Hát ebbe. Fogalmam sincsen, hogy hol tértem magamhoz, de végül a menedékkövemmel, mert minden tárgyam mellém volt fektetve, vissza tudtam jönni... Ugye milyen... egyszerű és kellemes történet így szombat délutánra? *A hangja kicsit elveszti az erejét és egy nagy levegővel gyűjt újabb löketet.* - Van még. Senki sem tudhatja meg, hogy ki vagyok... Senki se tudhatta volna, hogyha te nem jössz, és nem akarsz éppen belőlem lakmározni! *Néz rá kicsit vádlón, de játszott dühvel, egyáltalán nem mérges rá, hogy így esett, sőt, ez csak könnyebbség a lelkének.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 11:40 am

[Oya, most]

*Ness figyelte a lányt, valóban nagyon szépnek találta az énekét, bár magát a dalt nem ismerte, vagy csak nagyon régről. Sajnálta, hogy megzavarta a lányt, de ő szerencsére nem hagyta abba a dalolást, így Nessnek volt esélye végighallgatni.*-Hogy te minket? Istenem, dehogy, inkább mi zavartunk meg téged, úgyhogy ezer bocsi!*Mondta a szöveg vége felé eső részét már szinte nevetve. Majd felállt lánykánk a fűből, ahol eddig ült, így Oya tökéletesen láthatta, hogy mennyire befogta fehér nadrágját a fű. Most már inkább zöldnek tűnik. Majd fogta magát, s körbeugrándozott a fa körül. És hogy miért csinálta ezt? Az ok egyszerű: mert elzsibbadtak tökéletes lábai, miközben ücsörgött ott a fűben. Most miután teljesen körülért, újra megszólalt kedves, csilingelő hangján.*-Amúgy Nessie di Alsiera vagyok, de hívj nyugodtan Nessnek vagy Nessienek!*Szólt, miközben Dragon is megszólalt.*-én pedig Dragon vagyok, az eléggé lebecsült daimon.*Mondta erre, s aztán a páros mind a két tagja nevetni kezdett.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 11:35 am

[Rose, tegnap]

*A magyarázatra finoman biccent, ezt ő maga is tapasztalta a lánnyal szemben, csak azt nem igazából, hogy mégis akkor mi maradt meg belőle, vagy mi végre ez a hatalmas változás. Amikor a lány Odron megjelenésére úgy reagál ahogy, és közelebb lép, valamint leborul előtte, akkor Odron egy fél lépést közelebb tesz, és lesunyva a füleit figyeli a lányt, aki nem ismerős neki, de mégis úgy véli, hogy ő az aki. Megszólalni azonban nem szólal meg, Jack még nem engedi. A bizonyíték hallatán halovány félmosoly suhan az arcára, és közelebb lépdel a lányhoz, megáll felette, majd egyszerűen lerogy mellé, térdre, és szorosan átöleli, vigyázva arra, hogy ne roppantsa el a csontjait.* -Rose... Hiányoztál.. *súgja a lány fülébe, majd elhúzódik tőle, és alaposan megszemléli magának, majd végül leül térdelve, saját sarkaira.* -Hosszú történet. Baljós napok köszöntöttek be és árnyékolták be az életemet, de szerencsére volt valaki, aki miatt végig ki tudtam tartani. A növekvő sötétséget azonban Odron nem bírta, és a fényrobbanásban.. elenyészett. De csak hazatért. Nemrég megküzdöttem saját démonommal, az Árnyékherceggel, és kiűztem őt az életemből, megszüntetve ezzel a rémálmokat. Az óta, mióta a sötétség eltűnt az életemből, Odron is vissza tudott térni. Tisztán fény lelke mostmár nyugodtan pihenhet mellettem. *simít végig a nagymacska szőrén, aki halkan dorombolva jelzi, hogy a fiúnak kb minden szava igaz.* -És te? Mi hozott vissza erre a lélekvesztőre? *kérdezi, tulajdonképpen ekdvesen, bár Jack hangja ahogy rég, most is kissé hideg, és száraz.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 11:24 am

[Jack, tegnap]

*A nagy vicsorgásra, energiapulzálásra már lassan készíti a D.E.M.-et, és menedékköveit, mert nem éppen fényes a helyzet, és ha véglegesen elszabadul a pokol, akkor valahogy inkább elhúzná a csíkot, bár muszáj lenne ezt rendezni, ha már kimondta, hogy igen, ő az. Hogy ezért mit fog kapni... Amikor a fiú beleszimatol a levegőbe, kicsit az ajkába harap és megszólal, szinte válaszolva erre.* - Új test, új... faj, nem változtatás, mindenem más. Szagom, kinézetem, szemem, hangom, de még az aurám is... Olyan más. *Mondja félhangosan, végignézi, ahogy hazugság vizsgálják néhány pillanatig, majd a keze újra a nyakára csúszik, pedig tudja, hogy már nincs ott a harapás, még is attól még az emléke meg van, és eléggé megrémisztette a dolog ahhoz, hogy a csendes percekben újra eszébe jusson. Mikor viszont meglátja Odront a kezeit összekulcsolja maga előtt, mintha imádkozna, és boldogan ujjong, persze visszafogottan, még a végén Jack nekiugrik, mert idegesíti az ujjongás.* - Istenem, tényleg te voltál! De hogyan, hiszen elpusztított téged az a... Nem is tudom micsoda volt az, a fényrobbanás, de eltűntél. *Nem biztos, hogy Jack engedi, de azonnal közelebb akar lépni Odronhoz, térdre vetődni előtte, és ha meg nem is simogatja, de minden szegletét nagy csillogó szemekkel végignézni. A fiú szavaira, hogy bizonyítson felveti a pillantásait, és az agya szépen kattog...*
- Me... Megkaphatom Odron rajzát, amit neked adtam, mikor elvesztetted őt? *Pislog szépen, kérlelően, talán ez a rajz elég is ahhoz, hogy igazolja magát, mert sosem volt sehol reklámozva, hogy Rosetta lerajzolta Odront, és az elvesztése után a Föld alatti titkos forrásnál odaadta neki.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 11:17 am

*Oya éneklés közben becsukta a szemeit. Ha nyitva lettek volna a szemei akkor látszott volna rajtuk az átélés, az érzések amiket kiváltott belőle az ének. De a hangjából ki lehetett hallani mindezeket. Így egy érdekes összhatást hozva létre amit csak az vesz észre aki nagyin jártas az énekben. És ismeri ennek az éneknek minden egyes betűjét az elejétől egésszen a végéig. Oya meghallotta hogy a tisztáson tartózkodók közül a lány feláll és elindul felé. Azt is hallotta amikor elesett. És jól megmosolyogta magában a dolgot. De ezt kívülről nem lehetett észrevenni. És az éneklésén sem. Azt is hallotta ahogy oda ért hozzá és köszönt neki. De nem hagyta abba az éneklést. Érezte hogy tetszik nekik is az amit énekel és nem veszik udvariatlanságnak ha nem azonnal köszön vissza. Hanem csak akkor amikor befejezi az éneklést. Hamarosan befejezte az éneklést. És a hangjában már nem lehetett érzékelni azokat a dolgokat amiket éneklés közben lehetett. Ugyan ez volt a szemeinél is. Ahogy befejezte az éneklést kinyitotta a szemeit és vissza köszönt nekik.* - Szia. Ugye nem zavartalak meg titeket?

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 11:06 am

[Rose-al, tegnap]

*Lehet, hogy a lány nem akart rosszat, de túlságosan sok olyan dolgot tud, amit nem lenne szabad tudnia, ráadásul nem csak alakokat, de pontos neveket is. Előbb a fiúét, aki hátulról támadt, majd a daimonjáét, aki nem igen szokott bemutatkozni és nemrégiben tért csak vissza. Amikor a lány megszólal, hogy nincs semmi baj, akkor Jack köül még mindig szinte szétszakad a sík, ahogy az energiái csapongani kezdenek, mint egyfajta védekezési mechanizmus. Ha a lány nem démon, akkor nem fogja tudni visszaküldeni a saját síkjára, de egy másik szimpatikus síkra akkor is tudja postázni, és ha kell, akkor szívesen megteszi. Ragadozóként vicsorog a lányra, miközben támadó pozícióba helyezkedik, mintha el akarna ugrani, és úgy tűnik, nem igen lehet meggyőzni, amikor is az a bizonyos név bukkan ki a lány száján. A síkok megdermednek, a fiú szemeiben értetlenség látszódik, majd kihúzza magát, és egy tétova lépéssel közelebb kerül a lányhoz, beleszimatolva a levegőbe.* -Te. Te lennél Rosetta? *a fogai is visszahúzódnak, és Odron is előmerészkedik a bokor mögül. A fiú finoman leengedi jobb kezét, a macska azonnal odairamodik, és halkan dorombolva dörgölőzik neki a fiú kezének, aki az eddigi támadó állásból mostmár értetlen állásba vált át. Bal keze a nyakában függő mindentlátó szemre vetődik, és finoman letapogatja vele a lányt, de nem talál rajta semmit, ami arra utalna, hogy esetleg hazudik.* -Tehát újra itt.. De.. mondj valamit, amit csak Rosetta tudhat, csak a biztonság kedvéért. Rengeteg démon tréfált már meg engem, és habár te nem tűnsz annak, és ahogy látom, nem hazudsz, bizonyosságot kell lelnem. Kérlek. *furcsa a fiú szájából az utolsó mondat, miközben megveti lábait, és nem lép közelebb a lányhoz, de már egyáltalán nem támadólag lép fel vele szembe.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 10:48 am

*Nessie hamarosan szépséges hangra lesz figyelmes.*~Valaki van itt~*Szólal meg daimonja gondolatban.*~Tudom.~*Érkezett vissza az egyszerű válasz. A hang elhalkult egy időre,majd már újra hallani lehetett. Nem sokkal később a páros már meg is pillantotta a lányt, aki egy távoli fa tövébe ült le. Lánykánk azonnal felpattant, s már rohant is a fekete hajú leányzó felé. Útközben a nagy sietségben sikeresen tanyált egy nagyot, amitől a maradék ruhája is tiszta merő zöld lett. Hát, aki magas sarkú cipőben futkározik egy réten, az ne csodálkozzon... Mikor aztán "épségben" elért Oyasumihoz, gyorsan tisztességesen köszönt neki, bár egyáltalán nem akarta megzavarni semmiben, tehát nem kiabálta túl a gyönyörű énekét, ami Ness daimonjának, Dragonnak még jobban tetszett, mint lelke másik feléének.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 10:36 am

*Oya sétálni indult. Útja a Rejtett Tisztás felé vezetett. Halkan lépdelt szinte már nesztelenül. Ahogy a tisztás közelébe ért meghallotta hogy már vannak ott. A hangok alapján az egyik ott lévő egy Daimon a másik pedig a gazdája. Úgy gondolja hogy még nem megy oda hozzájuk. Hanem sétál még egy kicsit az erdőben. A séta után megint a tisztás felé veszi az útját. Azok akik ott voltak most is ott vannak. Úgy gondolja hogy most már mindegy oda megy hozzájuk. És el is indul a tisztás felé. Út közben énekelni kezd. A tisztáshoz érve szétnéz hogy hova tudna leülni hogy ne zavarja az ott lévőket. Le is ül az egyik távolabbi fa tövébe és onnan nézi a tájat, az eget, és az ott lévők felé is elnéz időnként. Közben az éneklést nem hagyta abba.

Téma: Re: Rejtett tisztás Vas. Feb. 26, 2012 10:19 am

*Nessie sétál a rejtett tisztás felé. Hangtalanul lépdel, ám daimonja, Dragon cseppet sem ezt teszi. Ő hangosan ugrándozik fel s alá.*-Istenem, nem tudsz egy kicsit halkabb lenni?*Kérdezi a lány nevetve. Erre a kis karakál még hangosabban csapkodja lábait a földnek, miközben gazdájával együtt belibbennek a tisztásra.*-Pont ugyan olyan, mint eddig...*Suttogja Ness lelkének másik fele.*-Pontosan.*Szólal meg ezután Nessie is. Leányzónk leül a friss, zsenge fűbe. Nem fázik, ezt megoldotta egy eszerű hőburokkal, melyet kellemesen langyos fokozatra állított be. Nem sokkal később feláll, mire Dragon észrevette, hogy tiszta zöld lett a hófehér nadrágja.*-Ez is mehet a mosásba...*Mondja a daimon.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

Téma: Re: Rejtett tisztás Szomb. Feb. 25, 2012 4:02 pm

*Őszintén sejtette, hogy ez lesz így amikor kirobban belőle és közéjük állnak akkor Rosetta azonnal hátrál kettőt leengedi a kezeit, és minél gyámoltalanabbul pislog, nem akar egyáltalán ártószándékúnak tűnni, habár most tényleg egy komplett bolondnak láthatja a fiú, vagy annál rosszabbnak is... És ennek szót is ad.* - Nem, én nem, ne haragudj, nem akartalak megrémiszteni, semmi baj nincs. *Szól kicsit sietve, de azért dallamosan, megnyugtatóan, bár így felfokozva lehet hogy a másiknak minden, csak nem megnyugtató. A véla báj pedig talán mentális bájolásnak mondható, hát egy farkason nem fog kifogni, nem mintha szándékosan ilyenhez folyamodna. Egy fél lépéssel közelebb lép a fiúhoz, kezei maga mellett, csak beazonosíthatatlan színű szemeit veti rá egyenesen, kicsit kétségbeesetten, szemöldöke is ráncolódik picit.* - Mondd az a név valamit, hogy... Rosetta? *Nyögi ki a kérdést, habár ezért őszintén le lesz szidva, főleg, mert se Pennynek se Biancának nem a szíve csücske ez a srác, de hát... Harcolni nem fog vele, biztosan nem, főleg, hogy itt van Odron, újra itt van, és nem érti, hogy mi történt és miért, és hogyan.*

// Fagy //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Rejtett tisztás Szomb. Feb. 25, 2012 3:52 pm

*Jacknek kezd egy cseppet sem tetszni ez a fajta játék. Az erősödő hangváltásra csak összefonja maga előtt a karjait, tipikus védekező hozzáállás. Arra azonban, ahogy a hangja elhal, majd ahogyan utána beszél tovább, egyre kíváncsibb lesz. Igen, tud ő olyat i. Szívesen mászna közelebb a lányhoz, hogy kifaggassa, vagy belemászna az elméjébe, de egyelőre nem teszi. Odron azonban idegesen rezzen emg a bokorban, a fiú érez valamiféle rántást a gyomránál, majd, amikor Rosetta, akiről Jack még nem tudja, hogy Rosetta, a daimonját hívja, akkor szemei vérvörösen izzanak fel, karmai kipattannak, akárcsak fogai, és a másodperc töredéke alatt áll be a daimonja és a lányzó közé.* ~Maradj!~ *parancsol az ocelotra gondolatban, aki még hátrább is húzódik, és lapul a földöhz. Jack pedig egyre idegesebb lesz, a térkapuk, a tér, a síkok már kezdenek mozgolódni körülötte.* -Elég! Miféle démoni lény vagy te és mit akarsz tőlem? Felelj! *mondja, miközben szemei idegesen, vörösen izzanak, és egy cseppet sem kedves, sokkl inkább beszorított vadállatként mered támadóan a lányra.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Rejtett tisztás Szomb. Feb. 25, 2012 3:47 pm

*Pontosan, egészen gyorsan elmúlik a szédülés, a képessége a lehető legjobb vérdonorrá teszi, de ezt inkább hagyjuk. Mikor Jack szeme vált, tekintete hideggé lesz Rosetta morcosan elhúzza a száját, majd Perry rongyol ki az erdőből, és megáll a druida lány előtt.* - Hogy ki vagyok?... Hogy én ki vagyok?! *Kérdez, de aztán éles váltásban akad el minden nemű hangerő, és tűz, és kicsit nyögve vonja meg a vállát és pillant el a fiú felől.* - Már mint... Senki. *Mondja elhalón, erőtlenül, ahogy lepislog a füvet tanulmányozva a szeme tovasiklik a mókusra és halkan hozzászól, és egyértelműen látszik, hogy képességgel, vagy anélkül, de kommunikál vele.* - Gyáva dög... mi... hogy... mi? *Kerekedik ki a szeme és azonnal az erdő felé figyel, amerre Odront sejti, egy-két kósza lépést is tesz felé, de nem sokat, hogy Jack idegességében ne vágja egy falhoz vagy valami.* - Ez hogy lehet? Odron...? Kérlek gyere elő! Ugye te vagy...? *Csúszik ki a száján, ugyanis nem tudott arról, hogy Jack visszaszerezte a daimonját, az egész "Jellemfejlődős-kalandról" semmit se tud, hiába volt Bianca a része, vele is régen beszélt, pedig Penny és nélküle eléggé... Magányos a mostani élete.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

» Erdei tisztás
» Felaern Yhendorn & Loriel Eruthalion - Rejtett tisztás
» Tisztás
» Tisztás terület
» Rejtett tükörterem

Rejtett tisztás

Rejtett tisztás

Similar topics

Similar topics