A sötétség arénája

First topic message reminder :

Leírás hamarosan....

*Nehezen indult a mai napja. Korán reggel összeveszett a szobatársaival pedig most semmi olyat nem csinált.*Egész nap csak lézengett a kastélyban,egyik helyről ment a másikra nem tudott sehol meg lenni. Sehol nem találta a helyét Cat barátnőjével is régen találkozott és nem tudott vele sem beszélni. Olvasta, hogy órája lesz csak az a tantárgy nála a tiltottak között van, így az óra varázslatait nem használhatja, de ott lehet.* Így elindult a Déli szárny felé, amit elég nehezen talált, meg mert nem éppen a szobája közelében volt. Mai öltözéke egy sötét farmer sportcipővel és egy sport feliratú pólót viselt.*Persze a pulóvere a derekára kötve, ha netán elkezdene esni az eső. Mikor meg találta a sötétség arénáját belépve az ajtón egy erdőben találta magát egy omladozó templom előtt. Erről a templomról kapott hírt miszerint valamilyen furcsa lény lakja, és ha valaki belép ebbe a templomba már vissza, nem tud jönni.~hm, ez valóban omladozó és a kereszt is még csoda, hogy stabilan áll a tetején nem ütött még senkit agyon. De ezek az ablakok a legfurcsábbak, olyan mintha valóban laknának benne.~ Gondolja miközben körbe, járja a templomot. De észre veszi, hogy még magában van itt az erdőben így keres egy olyan helyet, ahonnan oda lát a Templomhoz, ha netán valaki megérkezne.*

*Szőke, karcsú, fakó bőrű leányzó jelenik meg az elsők között a teremnél. Gyakorlati óra, így magasabb sarkú csinos topánkáját egy strapabíróbbra cserélte, ez is kissé magas, de nem fog kilépni belőle, nem mehet ki benne a bokája, ráadásul rúnamágiával "hangtompított". A léptei tehát csendesek, ahogy végigsétál a folyosón, s végül a teremből egy erdőbe jut. A feladat érthető, talán túlságosan egyértelmű is. Fejében gyorsan pörögnek a gondolatok, miközben az egyik fának támaszkodik, óvva magát a délutáni napfénytől, habár talán már nem sokáig bántja szemét és bőrét. Végignéz az előttük álló templomon, nincsen jó állapotban, így valahogy nem a kaput, és nem a rácsos ablakokat célozná meg, hanem az omladozó falat, talán könnyen lemállik. A probléma csak az, hogy ez a vámpírlány mélyen vallásos és nem fog betörni egy szent helyre, főleg nem a falakat berobbantva. Habár valamilyen lény elfoglalta ezt a helyet, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan szent, mint a templomnak kéne. Mióta át lett változtatva a véla leányzó egyáltalán nem volt templomban, hát kissé aggodalommal löki el magát a fától, aminek nekidőlt és árnyból árnyba sétálva megy oda a hely kapujához. Lassan ráteszi a kapura a kezét, ami természetesen zárva van, mintha csak arra lenne kíváncsi, hogy keresztény istene, így, holtlélekként kiveti e a megszentelt földről, beléphet e egyáltalán a templomba. Lassan körbejárja a templomot, nem akar robbantással behatolni, s inkább valami titkos ajtót keresne, habár elég romos a hely, sok esélye erre nem lehet. Kerüli jobbára a fényesebb helyeket, éles szemével és hallásával néha odahajol a falak réseihez, hátha kiszűrődik valami, de nem üti be a falat, nem tör be erőszakosan, pedig tudja, hogy valahogy még is csak be kell menniük, és az se menti fel a tett alól, hogyha megvárja, hogy más törjön be és utána sétál be. De azért csak körbesétálja a templomot, nézelődik, hallgatózik, hagyva, hogy a többi diák lépje meg az első lépéseket a bejutásra. Kivéve persze, hogyha talál más utat ehhez a "különlegeshez", ami lakja a templomot.*

*A diákok ahogy belépnek, már indulhatnak is a küldetésükre, ami a következő. Hírt kapnak róla, hogy van egy sötét templom, aminek a belsejét valami különleges lakja, és bárki aki belép oda, már nem tud visszatérni. Fel kell deríteni hát a rejtélyt. A diákok a teremből közvetlenül egy erdőbe érkeznek, ahol előttük magasodik a templom. Régies épület, korhadozó falakkal, csoda, hogy a tetejét egyáltalán a kereszt még áll. A kapu most zártnak tűnik, ablakai viszont festett üvegből készültek, rácsok borítják.*

//Lehet már írni, én 17.00-kor írok. Az óra nem került feltöltésre, tehát nem szükséges az órai varázslatokat használni. Hamarosan utolérem magam, és minden hiányzót pótolok.//

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Leányzónk erős volt, erőt vett magán, így a tőrrel már sikerült félig kinyírnia a bácsit, majd jött egy másik lány, aki jósmágiával támadott, bár ezt Xena nem tudhatta, hisz nem épp jósmágiás. A lány egy gyűrűt vett el a pasas ujjáról, aki ezt követően porrá vált. Leányzónk nem vette észre a gyűrűt, így örül neki, hogy a jós csajszi segített neki. Oda fordul hozzá, s meghajol előtte.*-Köszönöm szépen a segítséget.*Mondja tisztelet teljesen, majd elindul a váron keresztül, hogy megkeresse a többieket, s velük együtt induljon hazafelé. Kicsit meglepi, hogy a lány mennyire nem bírja, de végül túllép rajta a nemes egyszerűség kedvéért. *

//Köszönöm szépen a mesét nagyon élveztem! És azt is köszi, hogy Xenus ilyen jó szerepbe osztottad, hogy neki kell elbánnia a főgonival:) Remekül volt minden, és úgy érzem, hogy az ilyen meséken tudok leginkább fejlődni^^//

*Hála a jó égnek megmenekül, bár nem a legszerencsésebb varázslatot választotta. Hiába no, fél újra ebben a helyzetben nekromágiát használni, inkább mentalista énjét vette elő... Talán jobban tette volna, ha nem teszi. A túlvilági erő minden esetre távozik belőle szerencsére, de rosszul van, így úgy dönt, hogy egy napra inkább felmegy a betegszobára, hogy jobban elláthassák. Feltápászkodik és mikor visszateleportáltak, felmegy az első emeletre, és magát szidja, hogy miért volt ilyen gyáva.*
//Köszi szépen a mesét, meg hogy megmenekült Evke. Smile

//[/color]

*Sikerül összezavarva, megsebezve levágni azt a bizonyos gyűrűt, hál égnek, hát nagyon úgy tűnik, hogy győznek. A leányzót csak az foglalkoztatná igazán, hogyha egyáltalán tudná, hogy ki volt az a bizonyos jó lélek, akit az elején érzékelt az egyik társa. De hát nem tudja, pedig lehet, hogy a tökéletes uralkodó ott van bezárva az egyik torokban a maga jó jellemével. Mindegy is, felsegíti Xenat kicsit kelletlenül, ahogy a lány talpon van, azonnal hátat fordít és kisétál a terepről, végül minden bizonnyal összetalálkozik a többi diákkal, majd együtt visszatérnek a terembe, egyedül Cecile-től köszön el, magában még mindig az utód szavain rágódik... Nem elég erős, nem érdemes tanítványnak lenni. Még is elpusztította... Cecile belekarolása téríti magához, amire kissé elmosolyodik.* - Ó csak egy herceg, aki igazából hercegnő volt igen csak holt testtel és nekromanta hatalommal. *Válaszolja a lány, a Pablo-s megjegyzésre kicsit a fiú felé les és biccent egy aprót, hozzá is odajött az a srác, hát tudja, hogy kiről van szó, nem rossz, nem rossz.*

// Köszönöm szépen az órát, nagyon tetszeeett ^^ //

*Egy pillanatra elgondolkodik, hogy ő vajon hogyan bírná az efféle tőrös megoldást, amit ő csinált a néninek, de hát most nem ő van ebben a helyzetben. Végülis szépen kiemeli a pengét, na nem mintha ettől enyhülne a fájdalom és a kapitány is megérkezik.* -Oh, hát tudtam én, hogy lesz megoldás! *Mosolyodik el, majd még a nénire pillant és a máglyára. Nem valami jó kis sors csóválja meg a fejét, hát ezért nem próbál egyelőre hatalomra törni...egyelőre. Mindenesetre egy kisebb meghajlással elköszön a kapitánytól, majd vélhetően összefut a többiekkel, közelebb lépdel Sperhez és egyszerűen barátnősen belekarol.* -Na szóval, mi a szösz volt a várban? Semmiről sem tudok, kimaradtam a csihi-puhiból, és ez egészen kiábrándító. Ellenben ez a srác, egészen kedvemre való lenne. *Mosolyodik el mondhatni csibészesen, miközben Pablora pillant. Érdekli azért, hogy mi volt a várban és ő is persze elmeséli Spernek, hogy mire jutottak idekint, majd lehet jól összecsodálkozni, hogy a ikrek voltak.*

//Köszönöm a mesét, nekem nagyon tetszett, az elején nehezen rázódtam bele, baba etetés meg minden miatt,de aztán ment. Smile

//

*Mila drága sikeresen kitöri a vörös kapitány nyakát, a többi vörös pedig ezek után már nem meri megtámadni. Cecile belevágja a boszi kacsóba a pengét, aki felsikolt, és ezzel meg is szűnik a bűbája.* Feladom, feladom! *Kiabálja, nem bírja a fájdalmat. A testőrkapitány közben Pabloval együtt és a fantomsereggel lekaszabolják a vörösöket, akik meg vannak rettenve Milától, és utánpótlás már nem jön a fából. A királylány közben tovább hadar.* A testőrkapitány igazságos ember! Ő! Ő lehet jó vezér! *Látszik hogy nagy fájdalmai vannak. Xenán erőt vesz a halálfélelem, ami plusz erőt ad neki, ezért a tőrös megoldás sikerül. A sötét varázsló megtántorodik, Sper még megbombázza további zavarodottsággal, és utána már könnyen le tudja szelni ujjairól a gyűrűt, a sötét bácsi így már porrá is válik. Győztek! Eközben Evelyne gyógyítja magát, bár nem is sérült. Egy reális játékban Evelyne belső szervei szétspriccelnének a terem falaira, de úgy tűnik valami átkozott mázlija van, és mivel a lány nem túlvilág követőis, nem áll olyan közeli kapcsolatban a túlvilággal, ezért a túlvilági erő távozik belőle, de ettől a lány még eléggé durván rosszul van, de fel tud tápászkodni. A testőrkapitány visszatér a sátrakba, és miután megköszönte mindenkinek, elkezdik összeépíteni a máglyát a királylánynak, mert a testőrkapitány bácsi csúnyán inkvizítor, és nem komálja ha megbűvölik, ezért a hölgyeményt elevenen égetik meg, az a biztos. A diákok útja pedig hazafelé vezet.*

//Itt a vége fuss el véle! Köszönöm a részvételt, holnap tali! Sziasztok!//

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

*Hát, akkor ennyit a hercegről, mert hogy a másik is királylány. Na hogyha ezt látná Sper, akkor végérvényesen értené, hogy a parasztok miért röhögtek, bár akkor miért mondtak herceget? Na mindegy, a lényeg, hogy a leányzó szépen megérzi azt a bizonyos két lehetőséget, és végül mivel a férfi azt hiszi, hogy holt, ezért a gyűrűs verziót választja, hátha valahogy le tudja az ujjáról szeparálni azt a bizonyos ékszert. Vagy is hát... Megpróbálja. Egy kcisit csal, igyekszik a vámpírságával felgyorsulni és habár kicsit éhes, felerősíteni magát, és ha viszsaér a teremhez, ahonnan kivágták az ablakon szépen a pasira varázsol, és megpróbálja ezzel legyengíteni, amíg ahogy látja Xena viaskodik vele. Már megint Xena a szerencsétlen bajba került. Remélhetőleg az a tőr jó helyre csúszik, habár ideje nincsen eltávolítani az alakról, mivel ha tőrrel nekiesik, vagy puszta erővel le akarja törni az ujjáról, ami igen morbid lenne, Xenának esne bántódása.* ~ Az a nyomorul lány... ~ *Fut végig gondolatban, nem éppen kedves töltettel.*

// Hamis jóslat, JOS, elsődleges, Látnok,
Varázsige: Visio Falsus
Leírás: Álmokkal és látomásokkal nem csak segíteni, de ártani is lehet, akár az őrületbe is lehet valakit kergetni, ha folytonos kudarcokat lát, vagy mást lát, mint ami történik vele, esetleg el akarjuk rettenteni attól, hogy megtegyen valamit. Ha erőteljesen koncentrálunk, az ellenfél elméjébe képesek lehetünk olyan látomást idézni, ami első körben megszakítja koncentrációját, ezáltal megzavarja, de a megfelelő képekkel akár fájdalmat is okozhat, ugyanis mentálisan hatunk rá, valamilyen szinten a lelkébe gázolunk. Így az illető könnyen támadható lesz, de arra figyelnünk kell, hogyha az illető mentálisan erősebb, nem fog rá hatni a varázslatunk, illetve mentális ellenállás véd tőle.
Fókuszhasználat: Fentről lefele történő oldalas suhint mozgás az ellenfél előtt fókuszos kezünkkel.
Időtartam: Azonnali és időleges, csak egy éles villanású kép, esetleg egy rövidebb lejátszás.
Korlátozás: Nem biztos a támadás, ha nálunk erősebb jóssal állunk szemben, vagy mentálmágussal, akkor varázslatunk sikertelen, ugyanis mentális ellenállás van ellene, hiszen elméjébe akarunk behatolni.

[Kék sereg]
*A kék sereg Pabloval az élen megindul a vár felé. Közben a fiú úgy dönt, hogy szépen megtámogatja, ha nem is a sereg fizikai erejét, de legalább a látványukat.* Falsus arma! *hangzik a fantomsereg igéje. A srác tehetséges illúziómágus, így nem lenne csoda, ha fantomserege hathatósan növelné a kék sereg erejének látványát, sőt, bízik abban, hogy a parasztok is melléjük állnak. Ugyan csak néhánytucat fantom megidézésére képes, de miután megjelennek a fantomkatzonák a várudvarban, miközben gyorsan lovagolnak a kékek neki a várnak, úgy látszik, hogy átvette a támadó sereg a hatalmat az udvarban. Pablo mellett a természet áldásával megáldott hadvezér valaki halad, aki valamilyen szinten védve van a sötét erők ellen, főleg, ha egy nekromantáról beszélünk.* Gyerünk! *Mondja Pablo és ha minden igaz, akkor bejutnak a várba, ketten legalábbis mindenképp, de mégsem, ugyanis hagyja, hogy előrenyargaljon az áldott faszi, ő maga pedig leáll. Nem nem... ő nem harcos alkat, vagy legalábbis nem ilyen tömeges harcban (közelharcban még tudna valamit mutatni, de így nem) és sokkal érdekemberebb annál, semmint, hogy hősködjön. Felmérte a terepet. Inkább hátranéz és megszemléli a fantomseregét, hogy jól mutatnak-e ott.*

//Fantomsereg (illúziómágia - elsődleges és nagyonnagyon illúziós): A varázslat lényege, ahogyan a neve is mondja, hogy egy kisebb sereget, csapatot hoz létre. Természetesen kezdőknél ez egy maximum 5-10 főből álló "sereg" lehet, de erős varázsló, akár több 10, vagy 100 alakot is képes létrehozni ezzel a varázslattal. (Én a több 10 szinten vagyok szerintem valahol)
Közben elviekben rajta van a természet áldása a kékek vezetőjén és a természet áldásával valamilyen szinten védve van a fekete varázslóktól, a feketemágiától és erősebb velük szemben!//

*Célját félig elérte ugyan, viszont nagy bajba keveredett. Valami belészállt. Magában káromkodik egy sort és csapkodja magát a földhöz. Próbálja magát lenyugtatni, és tovább gondolkodni. Nyilván nekromágia jelen helyzetben szóba se jöhet, a másik kettővel meg nem igazán lehet védekezni, inkább támadni... Azért egy AMM gyógyítást megpróbál magán. Megmarkolja a medálját, a gyógyulására koncentrál és kimondja a varázsigét.*
-Sanatio! *remélhetőleg ez használ valamelyest, különben tényleg nagyon nagy baj van...*

//AMMII., elsődleges
2. Gyógyítás:
Varázsige: Sanatio
Leírás: Mint, ahogyan az asztrál-mentál mágia arra is képes, hogy sebzést okozzon, olyannyira elhitetve az ellenféllel, hogy sérült, hogy az be is következik, eképpen gyógyításra is alkalmas. Gyógyíthatjuk saját magunkat, vagy mást is, egész egyszerűen olyan szinten hitetjük el az elmével a sebek összeforradását, hogy a test alkalmazkodik ehhez és ténylegesen beforrnak a sebek, eltűnnek a sérülések.
Pálcamozdulat: Markoljuk meg jobb kezünkkel az medált, miközben erőteljesen a gyógyulásra koncentrálunk, és persze a célpontra, ha azok nem mi vagyunk, és elsuttogjuk az igét. Magasabb (ötödiktől) évfolyamon már suttogni sem szükséges, csak koncentrálni rá.
Hatás: Azonnali és maradandó. A gyógyítás azonnal létrejön, tehát beforrnak a sebek, eltűnik a mérgezés stb. Természetesen maradandó, tehát nem fordul vissza a folyamat.//

*Leányzónk cseppet meglepődik, hogy az ellenfél szintén lélekszimpátiával támad. Mégpedig lélekpengével! Micsoda furcsa véletlen! Összecsap a két mágia. Leányzónk hősiesen küzd, összeszedi minden erejét.*~Lányom...!~Hallja gondolatban. alán már a túlvilágon van?*~Lányom...!~*Hallja meg ismét. Ezt most betudta az istennő sugallatának, pedig nem az volt: saját maga volt az. Biztatni akarja önmagát, de valami furcsa, mágikus úton másnak tudta be, pedig az ő gondolata volt ám.*~Gyerünk, sikerülni fog! Vérbeli papnő vagy?~*Kérdezte saját magától.*~Igg..en!~*Mondta ki gondolatban nehézkesen.*~Akkor pedig ne szégyeníts meg!~*Üvöltött magára gondolatban. A lány erőt vett mán, de ekkor azt vette észre, hogy fojtogatják és rázogatják. Az a cél, hogy feladja. Xena agyában viszont egyre csak ismétlődött: "Akkor ne szégyeníts meg!" Hogy is gondolhatta ezt az istennő? És ki ő, hogy kérdőre vonja? Bizony. Nem adhatja fel. Az maga lenne a szégyen.*-Nee!*Üvöltött, majd egyik kezét a zsebe felé irányította egy villámgyorsa mozdulattal. Ezt a fojtogató pasa nem vehette észre, valószínűleg az ordítás valamelyest elterelte a figyelmét. Ekkor a lány egy másodperc töredék része alatt egy közepes méretű tőrt rántott elő, s hátba szúrta az úriembert.*

[Pablo]

*Kissé azért elcsodálkozik, amikor a királylány leül teázni, miközben a kék ruhások kilovagolnak. Tény, hogy ő is ezt tenné...de hát ő nem is királylány és nem vezet eg várost, nem is lenne rá alkalmas, túlságosan önző ahhoz. Amikor meglátja a teáscsésze alját, egy pillanatra megáll a kezében a saját csészéje, hiszen leül a nővel. Pablo majd elvezeti a sereget, érte úgyis oda vannak. Aztán leteszi a pohárkát az asztalra, egy korty nélkül. Az talán túl drasztikus lenne, ha a néninek a homloka közepébe vágná a lélekpengét, bár lehet hogy megérdemelné. Manipulatív, nem túl kedves...még hasonlítanak is. De mint tudjuk két dudás egy csárdában, vagy jelen esetben sátorban nem fér meg. Ha Pablo kilovagolt már, akkor majd esetleg utána üziz, ha nem akkor kissé szemösszeszűkítve int neki, hogy menjenek. Hátha a fiú ebből levágja, hogy jó lenne eltávolítani az őrséget, neki van egy kis dolga a nénivel. A következő pillanatban elővillan a lélekpenge, ami a zoknija alá volt elrejtve, és a szoknya is jótékonyan takarta eddig. Egy mozdulattal lendülve belevágja a néni csészét tartó kezébe.* -Szóval akkor, ha jól sejtem, akkor igazából itt senki sem megfelelő uralkodónak. Akkor kinek is kellene a trónra kerülnie igazából? *A keze a gyűrűjén, hogy ha varázslásra van szükség, akkor cselekedhessen.*

//Dobótőr. D6+3 sebzés, képes a fegyver minden lélekkel bíró lényt, azaz élőholtakat is, szellemlényeket megsebezni. Minden Lélekszimpátiás dobáshoz +2 adódik.//

*A lángoszlopok tökéletesen működnek, azonban a katonák még mindig tökszagot árasztanak magukban. Mila ezen kezd gondolkodni, amikor egy két méter magas "állat" kiválik a vörös tömegből és Mila felé indul. Egy gyors és határozott mozdulattal kapja el a lány nyakát és keni a falhoz. Miroslav hevesen morogni kezd, Mila pedig elneveti magát. Fojtogatják, na de minek? Megfulladni már nem fog, ugyanis amúgy sem lélegzik, de persze ezt nem kell senkinek sem tudnia. A szeme vörösen megvillan, majd egy gyors mozdulattal megpróbálja eltörni a férfi nyakát, bevetve a vámpíri erejét és gyorsaságát. Remélhetőleg ez elegendő lesz a nagydarab férfinek.*

*A királylány hevesen bólogat, tetszik neki az ötlet, de mivel ő nem harcos, elkezdi leszervezni, hogy a kékek induljanak vissza, és frontális támadással rohanják le a várat. Addig ő maga teázik egyet, ahogyan eddig is tette. Cecile-nek is tölt, akit valamiért rossz érzés fog el, nem tudja, hogy miért. Amikor a leányzó nem néz oda, akkor látja a csésze alján, hogy Arahna-boszorkányszekta. Ezek szerint a királylány sem egy szent, csak hát őt Xena nem vizsgálta! Na de akkor miért hallgatnak rá a kékek? Úgy tűnik, a királylány más mágiakat űz, mint a tesó, elbűvölhette a testőrkapitányt, és manipulációval uralkodik a megfélemlítés helyett, és hát biztosan irritálta a dolog, hogy a "másik gonosz" testvér elragadta tőle a hatalmat. A lényeg, hogy még nem tudja, hogy lebukott. Mila lelkesen ontja a vörösöket, akikre kiválóan hatnak az elemi mágiák, egymás után fröccsennek szétfelé töktócsákat hagyva maguk után. Aztán egy majdnem két méter magas vörös köpenyes alak válik ki az üldözők közül, úgy tűnik ő a vörös kapitány. Félreüti az egyik felé száguldó tűzcsóvát, és egy mozdulattal a falhoz keni Milát, és szorongatja a torkát.* Megdöglesssz.... *Evelyne nekromanciát varázsol egy élőhalott fán? Ostoba elhatározás. A fa ugyan elhal, de Evelyne nem lesz tőle erősebb, hanem érzi, hogy valami belészállt. A lány a földhöz kezdi magát csapkodni, mert érzi, hogy a bőrén át rögtön kirobban belőle valami. Hát lehet, hogy itt a vége. Sper okosan dönt, hogy kutat. Két forrás van. Az egyik a fa, amit Evelyne elpuszított, a másik pedig egy ősi nekromanta gyűrű, ami a sötét úr ujján van. Viszont az már hátradobja az csuklyát, és bár kissé el van rohadva az arcocskája, pont úgy néz ki mint a királylány! Ikrek! Nem csoda, hogy mindkettő hataloméhes, és gonosz. Na de akkor vajon ki vezethetné ezt a várost? Xena varázsol, és Baudin jr is ugyanabban a pillanatban, méghozzá ugyanazt. A két lélekpenge összecsap, és nem bírnak egymással. Így a sötét varázsló egészen egyszerűen Xena torka felé kap, és fojtogatni kezd, leszorítja a párkányra, és rázza, hátha elszáll belőle a szusz. Pablo közben varázsol, és most már azt érzi, hogy a királylány megborzong, nyilván nem érinti jól a természetmágia, és meggörbített ujjaiból villámok csapnak ki a fiú felé.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

[Kékek tábora, Cecile]
*Na hát Pablonak úgy tűnik, hogy nem kcisit jól sikerült a légrollere és sikerült Cecile után erednie. A kéke táborában megismerkednek a hercegnővel, miközben Pablo általános közimádatnak örvend, amit valljuk be, élvez a srác. Na, de most nem azért vannak itt, hogy Pablo betöltse mindenki kedvenc sztárja szerepet és abban tetszelegjen, hanem, hogy megoldást találjanak. Persze "zavaró" körülmény, hogy közben Cecile igyekszik csábítgatni a jóvágású illúzionista fiatalembert, akinek most az egoje úgy két métert nő //tőlem örökölte XDD//, hisz egyszerre éljenzik a katonák és furcsa kéjérzete támad Mignonette kisasszonytól. Oké, azért egy idő után igyekszik ellenállni, hisz ő is csábmester, szerencsevadász, érdekember, elég erős jellemmel. Közben Cecile felveti az erőforrás dolgot.* Kíváncsi vagyok a többiek eddig mire jutottak odabent, lehet csa egy kicsit meg kéne őket támogatni. *Fűzi tovább a szót Pablo.* Én is a támadás mellett vagyok. A kékeben is *itt rácsap a akrján lévő szalagra* is van annyi potenciál, mint a bitorlókban és lehet a parasztok is mellénk állnának. *Fejezi be gondolatát Pablo és közben Cecile már lélekszimpatizál is. Feltehetőleg értetlenül állnak a katonák Cecile varázslata előtt, így Pablo elmondja nekik, hogy ez egy különleges varázslat, amelyikkel felveszi a kapcsolatot valakivel bent a kastélyban. A fiú pedig, mivel igencsak a támadást pártolja, úgy dönt, hogy a természetmágiához forul, hogy megáldja a kékek vezetőjét (vagy a hercegnőt?.* Natura Clementia! *hangzik a természeti áldás a vezetőre, legyen az a hercegnő, vagy valamelyik másik hadvezér, aki érzi a jótékony varázst.*

//A természet áldás (elsődleges): Egy hosszabb varázslat, amit akkor érdemes magunkon vagy szövetségesünkön alkalmazni, ha tudjuk hogy valami sötét helyre tartunk, ahol a természet ellenségei, feketemágusok, vagy élőholtak tanyáznak. Akkor ezek a teremtmények sokkal nehezebben tudnak ránk hatni.//

*Leányzónk furcsállja, hogy nem talált senkit. Talán már nem is kell kiszolgálni az ott lakókat? Jó kérdés, de Xena ezt az ötletet elhessegette inkább, s maradt a fő tervénél: megtalálni a tornyot. Drága varázslata vezette is őt, fel, fel és tova. (Bocsi, de muszály volt.) Ahogy oda ért, megpillantott egy ismerőst, méghozzá egy diákot, akit épp kivágnak az épületből. Csak ő maradt ott. Egyedül. Pontosabban nem. Vele volt Nüx is, ha nagy baj történne. Leányzónk nem volt rest: azonnal megragadta medálját, s egy nagyon erős varázslatot alkalmazott, hogy széttépje a főgonosz lelkét. Nem lehet nehéz, hisz az aurája is korom fekete volt. De viszont bizonyára nagyon erős mágus. Ezért döntött ennél a varázslatnál. Nyugodt volt a lány, s könyörtelen. Könnyedén tudott ölni, meg sem rebbent a szeme. Vagyis... volt benne valami düh és harciasság, ugyanakkor komolyság és keserűség. Érdekes kombináció nemde? Az azonban biztos, hogy ennyi nem lesz elég. De inkább nem koncentrált másra, mint az igére, s a célszemélyre, aki a varázsló. Nem fizikailag támadott, így kivédésére nem sok esély van, hisz bizonyára nekromata az úr.*-Fervanimus!

//LSZ elsődleges, Lélekpenge:

Leírás: Különleges sebző varázslat, mely nem a testet támadja, hanem célszemély lelkét. Ott ejtünk fájdalmat, ahol a legjobban fáj, és mivel ez nem jár fizikai sérüléssel a legtöbb gyógyítás haszontalan vele szemben. Magyarán az illető érzi a fájdalmat, mely fokozatosan erősödik, és akár végül bele is halhat, de fizikailag nem sérül, nem jelennek meg vágásnyomok rajta stb. A varázslattal holt lelkeket is megsebezhetünk, szellemeket, lidérceket, vámpírokat, mindenféle élőholtat, melynek a teste nem érzékeli a fájdalmat, ám a lelke igen.//

*Hát bizony Cecile mindig okkal aggódik, mert Speranza valahogy haláál közeli élmények specialistája, de akit ennyire érdekel a halál, az talán magának váltja ki mindezt, a tudás megszerzéséért. Mikor abot nekiütközik és meglöki, akkor egy pillanatra mintha szándékosan el is engedné magát, hogy repüljön, majd a másodperc töredéke múlva zuhanás közben megkapaszkodik a falon. Egy jó pont, hogy a férfi nem tudja, hogy még él, egy rosszpont viszont, hogyha tényleg olyan nagy a hatalma, mint mondta, akkor elég sok kell ahhoz, hogy elpusztítsák. megpróbál kiszögeléseken elmászni odáig, ahol észrevétlen megállhat egy ablak párkányon, vagy ilyesmin, és varázslásba kezd valahol az erkély alatt, célpontja természetesen a feje felett lévő vélhetően Nekromanta bácsi. Éppen nekikezdene egy mágiának, amikor meghallja Cecile szavait a fejében. Nem válaszol, de az elméje teljes mértékben befogadja, hogy nem támadásra avn itt szükség, hanem kutatásra. Az ablakpárkányról bemászik és kopogásmentes cipellőjével indul el a folyosókon, és egy olyan mágiát hazsnál, ami talán nem egyértelműen arra él, amit keres, még is rengeteg mindent megtudhat általa.* - Sensumensis. *Ejti ki egészen halkan, igyekszik minden katonát elkerülni, akik esetleg a várban vannak még, és megtalálni a lélekérzék segítségével valami olyasféle csoportosulást, ami a fickó erejét szolgáltathatja, amivel elpusztathatnák a félig-holt testét is, hogy a lelke száműzve legyena túlvilágra. Aztán lehet, hogy így ugyanott köt ki, mint az egyik társa, de talán még az is hasznosabb, mint támadni úgy, hogy tudja, hogy jelenleg nincs esélye.*

// Lélekérzékek, elsődleges, Nekromágia, Nekromanta, jós, látnok.:
Varázsige: Sensumensis
Leírás: A mágia segítségével képesek leszünk egy más dimenzióban érzékelni a dolgokat, mondhatni a lélek síkjára helyeződve át, ahol az idő képlékenyebb, mint saját síkunkon. Olyan eljövendő történésekre is felfigyelhetünk, melyekre egyébként nem, és lelki szemeink észreveszik akár a hátbatámadást is, így szinte meglephetetlenné válunk. A Lélekérzékek segítségével egy erős nekromanta már szinte sebezhetetlenné válik, meglepetés ellene nincs, hiszen előre érzékeli a veszélyt, a támadásokat, így hamarabb képes reagálni, mint ahogy azok megtörténnének. Csapdába csalni szinte lehetetlen lesz.
Pálcamozdulat: A varázsigét elég gondolatban „kimondani” miközben a gyűrűt a mellkasunkhoz érintjük a szívünk felett.
Hatás: Azonnali és időleges. A varázslat azonnal létrejön, hatására villanás szerűen jelennek meg az előérzetek, melyek tájékoztatnak a veszélyforrás irányáról, erősségéről. Kezdők esetén 10 percig él a különleges figyelem, nekromanták, elsődleges nekromágiások, jósok, látnokok +5 perc, évfolyamonként +5 perc. //

*Sikerül a varázslata, és meg is tud egy pár dolgot a fáról. Nekromágia van benne, ami őt nagyon is érdekli, szívesen tanulmányozná még, ám a jelek szerint el kellene pusztítania, hogy ne születhessen több új ellenség. Ebben viszont ő nagyon is profi... Szépen kipróbálja rajta az életszívást. Az ujján lévő gyűrűvel egy domború tükröt rajzol a levegőbe, és kimondja a varázsigét.*
-Vita Suctio! *mondja és remélhetőleg a fa elpusztul tőle, ő pedig erősebb lesz tőle.*

//Nekromágia I., elsődleges
2. Életszívás I.:
Varázsige: Vita Suctio
Leírás: A természetfanatista druidák és vándorok minden bizonnyal felszisszennek a varázslat hallatán, hiszen az nem másból szív el erőt, mint a növényzetből. Minél dúsabb a környező természet, annál jobban. A halottidéző sötét varázslatául az ellenfél is áldozatul esik, ám fő célpontja a nekromantának a növényvilág, mely gyors sorvadásba kezd. Minél látványosabb a varázslat, annál többet gyógyulhat a nekromanta.
Pálcamozdulat: Nincs. A gyűrűvel egy domború tükröt kell a levegőbe rajzolnunk.
Hatás: Azonnali és egyszer. A varázslat azonnal létrejön, hatására megfeketednek a fűszálak, elsorvadnak a virágok, és kidőlnek a fák. Ez utóbbira nyilván csak az erős halottkeltők képesek. //

*Mila koncentrációja és varázslata tökéletesen sikerült. Túl tökéletesen - szó szerint, ugyanis a katonák szétplaccsanva a falon tök szagot árasztanak. Mila döbbenten figyeli a hullákat, majd megvonja a vállát és Miroslavra pillant.*
~Tök? Ez tök? Tényleg az? Mi a franc? Utálom a tököt...~*morogja Miroslav, de nem sok ideje marad gondolkodni, ugyanis kiáltások hangzanak fel és a térről meg mindenhonnan elég sok őr rohan feléjük.*
- Mi a ... *morogja Mila, majd a két hullára tekint maga mellett.*
- Ja, hogy ezek. Öhm. Nem én voltam... *motyogja a lány, de ezzel nem sokat ér el, így gyorsan pálcát ránt és megpróbál gyorsan valamit kitalálni, miközben befelé kezdenek rohanni, Miro elől, Mila pedig mögötte. A leányzó, habár viszolyogva ugyan, de megidéz lángoszlopokat. Futás közben kinyögi a két varázsigét:*
- Auxilium lux! *miközben egy felállított elipszist rajzol a levegőbe. A tűz nem a barátja és undorodik és fél is tőle, de pontosan ezért késlelteti a lépteiből előtörő lángoszlopokat kb. 5 percre rá, mikor elindult. A katonák, hogyha minden igaz, akkor tökéletesen belefutnak a lángoszlopokba. Kellemetlen... Mila pedig hogyha letelnek a lépteinek a száma, akkor az alagsor felé igyekszik, hátha talál valami várbörtönt, vagy akármit. A lényeg, hogy el akar bújni.*

//EHM II., Elsődleges
Szintén tűz alapú varázslat, de ez inkább védekezéshez lehet hasznos, mintsem támadáshoz. Természetesen a furmányosabbak ilyen célokra is felhasználhatják, de eredetileg meneküléshez lett megalkotva. Hatására minden lépésünk nyomán tűzoszlop csap ki a földből, komoly égési sérüléseket okozva üldözőnk számára, vagy csak egyszerűen megállásra kényszeríti. Természetesen a kitörés már másodperccel késleltetve van, hogy mi magunk ne sérüljünk meg, és a támadó közelebb tudjon kerülni a léptünk helyéhez. Mindemellett az sem baj, ha sikerül meglepetést okozni az ellenfélnek, és ezzel megzavarni őt, majd míg a tűzoszlop megjelenésével foglalkozik, elintézni egy másik varázsigével. Tűzmágus vagy Elementalista diák: 40 perc késleltetés, 6-7 oszlop, 20 centi átmérővel.//

[Pablo, végén Sper]

*Azért a szíve mélyén aggódik Sperért, de nagyon-nagyon a mélyén ugye, elsősorban mégis csak saját maga számára az első. Aztán hangot hall a háta mögül és még mielőtt elérné a tábort érkezik Pablo. Meg kell vallani, hogy kellemes külseje van a fekete hajú fiatalembernek, úgyhogy kap egy bájos fél-véla mosolyt, mert miért is ne. Jól jöhet még, ha esetleg feláldoz...na jó, hát elsőre nem kell erre gondolni...max. másodikra.* ~Ha azt mondnám neki, hogy nem, akkor csalódottan visszafordulna?~ *Dönti oldalra picit a fejét elgondolkodva, majd végül bólint.* -Persze, ketten többre megyünk, mint én egyedül, kár mindenkinek megrohamozni a várat. *Céloz arra, hogy Mila eléggé hevesen próbált bejutni, amit nem tartott teljesen logikus megoldásnak. A katonák szavaira egy pilllanatra összeszűkül a szemöldöke, de aztán a szőke néni menti a helyzetet.* -A női logikus gondolkodás, ezt még azt hiszem fejleszteni kell. *Vet egy mosolyt a katonák felé. Hát igen, képes még akkor is elővenni a szarkazmust, amikor nem biztos, hogy okos ötlet, de hát akkor se legyenek már ennyire balgák, és egyébként is párat le tudna szedni, ha nagyon akarna, mielőtt elfajulnának a dolgok. A nagy elzavarásos drámajelentre, csak csendesen sóhajt egyet, aztán csak vége szakad.* -Nem kérjük a királydrámát, azaz királynő drámát. Mind tudjuk, hogy a parasztok általában csak könnyen irányítható bábok, akik túlságosan félnek a megtorlástól, hogy kiálljanak a nemesek mellett, így hát kénytelen mindig az okosabb...okosabb lenni. *Magyarázza. Azért van magához való esze, a hajszíne ellenére. Amikor aztán a férfiak Pablót kezdik el éljenezni erősen húzza a száját.* -Jellemző... *Kis szemforgatás is belefér. Oké-oké, illuzionista a fiú, ő meg nekromanta, de hát akkor is. Mindenesetre a hölgyemény kérdésére cseppet elgondolkozik.* -Jó eséllyel célszerű lenne megtalálni azt, amiből az ereje származik, biztosan valamiből szerzi. Valamelyikőtök nem látott, érzett valami furát, mielőtt kitessékelték? *Pillog a katonákokra.* -Egy biztos, be kellene venni a várat, segíthetünk, több társam is bejutott, és nem lenne jó őket, sokáig egyedül hagyni. Közben Sperre koncentrál erőteljesen.* -Nuntimens! ~Összeszedjük a kéket és nem sokára megyünk, kitartás! Addig jó lenne rájönni, hogy lehet kifüstölni a fickót.~

//Lélekszimpátia elsődleges - Léleküzenet:
Leírás: Gyakran előfordulhat, hogy egy kaland során szétválni vagyunk kénytelenek, és sok információ hiányozhat, ha társainkkal semmilyen módon nem tudjuk tartani a kapcsolatot. A Léleküzenet segítségével lehetőségünk lesz kommunikálni, üzenetet küldhetünk egy olyan személynek, akit ismerünk, azaz legalább a nevét tudjuk! Mivel a mágia a lélek mentén működik az, akinek üzenünk pontosan tudni fogja azt is, hogy milyen lelki állapotban vagyunk, tehát hogy pl. ránk tört a pánik, vagy épp teljesen higgadtak vagyunk. A varázslat egy kis csavart is magában rejt, ugyanis afféle végső menedékként is működhet. Abban az esetben, ha a varázslat él, és halálos veszélybe kerülnénk, azonnal elteleportálunk oda, ahol az a személy van, akinek üzentünk. Persze nincs rá biztosíték, hogy az illető nincs szintén bajban, ha ő nem tud visszaüzenni...//

*Mila a falhoz keni a két vöröset, akik szó szerint placcsannak a falon. A varázslat nem lett volna ennyire erős, mégis ütősebb a sebzés, mint amit Mila elvárna. Tehát a két vörös nekikenődik a falnak, Milára pedig valami ragadós fröccsen, borzasztó buta szaga van, tök! A katonák pedig szó szerint szétesnek. Ellenben a kinti vörösök is észre veszik ezt, és elkezdik üldözni Milát, aki befelé rohan a várba. A lány bent látja, hogy az egész vár nekromanta ereklyékkel van borítva, véráztatta oltárok, áldozőtőrők kifüggesztve, élve kibelezett emberek, és hasonlók. No persze a nyomában szalad az őrség. Cecile-t már nem bántják, az egész palotaőrség Milát üldözi. Cecile így ki tud lovagolni, tehát szerzett lovat is. A kékek alapból barátságosan fogadják, aztán összeszűkül a szemük.* Ez is olyan! Sötét! Gonosz! *Aztán egy hang szól ki a sátorból.* Ne bántsátok, nem jött volna ide, ha ártani akar. *Lép ki a fiatal szőke hercegnő a sátorból. Ő a jókislány, ám rém szigorú.* Miért jöttél ide? Hiába akarsz meggyőzni, hogy a parasztok miatt menjek vissza, nem érdekel. Nem érdekel. Egyébként sem lettem királynő, szóval távozhatsz is. Kifelé! *Mutat "ajtót" Cecile-nek. Aztán meggondolja magát, és nagyot sóhajt.* A fivérem lett volna a király, ha nem tér rossz útra, ezért atyám kitagadta még évekkel ezelőtt. Ő eltávozott, és csak most tért vissza, komoly hatalommal. Végül bosszút állt, és mi már semmit sem tehetünk. Hacsak nem... te is afféle vagy... Mit tegyünk? *Evelyne annyit tud meg a fáról, hogy bár növény, durva nekromanciát hordoz magában, ezzel termelik az érzelem nélküli "tökcsatlósokat", akiket Mila is szépen aprít. Hogy hogyan tudja uralni a vár sötét ura, arra nem derül fény, ám a fából máris ujabb vörös köpenyesek kezdenek "születni". A fiatalabb Baudin végülis felócsúdik a hullócsillagból, és lekicsinylő arccal rázza meg a fejét.* Én már mindent elértem, amit akartam, és most már senki sem állít meg. Viszlát! *Lök Speren egy nagyot a botjával, és letaszítja az erkélyről, és szinte teljesen biztos benne, hogy a lány halálra zúzza magát. Nem tudhatja, hogy Sper vámpír, emberfeletti reflexekkel, és meg is tud kapaszkodni az egyik kő kiszögelésben, afféle Prince of Persia üzemmódban. Xena baba valóban nem lát szolgákat, úgy tűnik itt már senkit nem kell kiszolgálni, mert a lakók nem esznek, és nem ruházkodnak. Megtalálja a tornyot, és éppen látja, hogy Baudin junior kivágja Spert, mint macskát sz*rni. Ellenben éppen őt nézi a főgonoszka, tehát szemtől szemben a két nekromanta. Na és most? Pablo bátyó is befut, őt már üdvrivalgással üdvözlik a kékek, és vállveregetéseket is kap, hogy milyen szép volt a varázslat, még egy kék karszalagot is kap. Erre már a királylány is lelkesebben néz rájuk, hogy mi a megváltó ötlet.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

[Cecile]
*Pablo látja még a hullócsillagtól elretteneő sötét alakot, de ő maga nem ment a többiek után az épületbe, hisz kint maradt illúziót idézni. Mikor látja, hogy Cecile is idekint ütyködik és épp egy lovat próbál szerezni, akkor úgy dönt, hogy csapódik az allidonos lányhoz, mert miért is ne. Elcsábítani egy lovat? Pablonak is menne, de arra most nincs ideje, főleg mivel Cecile már bizonyára lóra is pattant és megy a kékek után. Mivel Pablo bír az elemek erejével is, legalábbis egy bizonyos formában, ő most egy elemi harcművészet varázslatot választ, hogy a lány után suhanjon. Ketten lehet eredményesebbek lesznek. Lélgrollert idéz maga alá és már megy is Cecile után, amennyiben a lány már tudott lovat szerezni és megindult a kékek után. Ha nem, akkor mellette állapodik meg.* Csatlakozhatok?! *Kérdi élénken Ceciletől, amennyiben mennek a kékekhez.*

//Légroller (elemi harcművészet - elsődleges): A negyedik elhúzásra egy 1 méter átmérőjű süvítő léggömb keletkezik, amire könnyedén fel tud az idézője ülni törökülésben és ha a kezét rajta tartja, akkor irányítása alatt tartja. Igen különleges élmény, és a légroller különlegessége az is, hogy nagyon gyorsra tud felgyorsulni (50 km/h) és az emelkedőkön is fel tud "szaladni".//

*Lánykánk szerencsére könnyedén át tud jutni a falon, nem is talál senkit. Brr... Nagyon, nagyon rossz volt ez az átkelés. Igazából Xenusnak minden légiesség "bemutató" nagyon nem tetszetős, de ez most olyan furcsa volt. Talán az lehetett a gond, hogy előre rákészült? Ki tudja, lényeg a lényeg, hogy ahol találja magát, onnantól elindul a hosszú folyosóknak neki. Minden varázs-cucca nála van, kéznél, szóval ha gond akadna, akkor azonnal elő tudja kapni. Lényeg az, hogy baktat a folyosón, néz jobbra-balra. Néha óvatosan bepillant talán egy kulcslyukon, hogy van-e itt egyáltalán valaki rajta kívül az épületben, mert furcsa, valahogy nagyon kihaltnak tűnt ez az egész. Egy kastélyt az ember úgy képzel el, hogy ott a rengeteg sürgő-forgó szolga, akik rohangálnak össze vissza, az egyik vásárolni megy, a másik főz, a harmadik takarít... Itt azonban nem történik semmi egyéb, mint a nagy semmi. Hát, ilyet is lehet csinálni, de ez akkor sem lesz soha olyan, mint az igazi. Vajon van-e itt egyáltalán királynő? Vagy király? Vagy talán valami nagy hatalmú politikus otthona lenne ez? Mert hát, annak is simán beillik. Xena ahogy egyre jobban sürög forog, kezd egy kicsit türelmetlen lenni, ami pedig nem hozzá illő dolog. Talán csak a félelem vezeti, vagy ki tudja... Lényeg a lényeg, hogy minél hamarabb el kell jutni a toronyba és kinyírni a gonit. Jöjjön hát az újabb varázslat, melyet követve megtalálja a tornyokat.*- Inquistio Via!

//SHE másodlagos, Útkeresés:

Leírás: A varázslat igazán hasznos lehet abban az esetben, ha eltévedünk, vagy elkeveredünk társainktól. Egy átkozott épületben pedig, ami netán még át is építi magát végképp elengedhetetlen. A varázslat azt az irányt mutatja meg, melyre koncentrálunk, ez a következők közül lehet valamelyik: általunk ismert személy, épület kijárata, haza vezető út (pl. erdőben), általunk ismert város/falu iránya, épület egy nevesített helyszíne pl. konyha, nappali (ha több is van, akkor a mágia a közelebbit mutatja meg). Létrejöttekor halvány ezüstös derengés jelenik meg, mely tőlünk indul ki és az adott irányba tart, addig megmaradva, amíg el nem érjük a célt, persze bizonyos távolságon belül.//

*Hát a katona helyett kap egy Pablot, akit nem igazán ismer, de mivel információkat szolgáltatni jött ide hozzá, természetesen meghallgatja a szavait.* - Értem, eddig csak annyit tudni, hogy megjelent az eltűnt herceg, meghalt a király, és a királylányt száműzték a kék katonákkal együtt, a pirosak a herceghez tartoznak. *Mondja gyorsana fiúnak, aztán ugye előadja a kiselőadást a a katonáknak akik felkisérik a herceghez. Amikor meglátja az alakot, és megérzi a szagot, akkor kicsit visszafogja a nagylevegőket, a száját persze el nem tátja, de érdeklődve figyeli az alakot. Nem ijed meg, pedig kéne, sőt, a szavakra felébred az önérzete is. A tekintetét nem tudja levenni a sárgán villogó szempárról, hidegen és csöppnyi sértettséggel válaszol.*
- Kevés a hatalmam?... Minden erőmet a tanulásra fordítom és csak jobb leszek, jobb, mint amit el tud képzelni, felség. *Beszél belőle a sértettség természetesen, igazából esze ágában nem lenne beállni a szolgálatába, hiszen jelen pillanatban azt sem tudja, hogy konkrétan micsodával áll szemben, az biztos a szagokból ítélve, hogy a test holt és rohad. Inkább maradjon csak fent az a köpeny. Mikor jön a hullócsillag a tekintete elszakad a férfitól, amikor az észreveszi a hullócsillagot, és mivel ezáltal ő is észreveszi, és elméletben a hullócsillag ereje mindenkire hat, hát az ő tekintete is arra fordul, de a gondolatait igyekszik magánál tartani.* ~ Szolgálni egy holtat, soha. Bár rengeteget tudhatnék meg a halál mezsgyéjéről, de pontosan látom, hogy a várra pusztulást hoz a holt lélek. Miért tért vissza, miért nem lépett tovább, ha egyszer holt? ~ *Futnak a gondolatai, de cselekedni egyebet nem tud, hiszen a hullócsillagra tapad a tekintete.*