A sötétség arénája

First topic message reminder :

Leírás hamarosan....

*Evelyne tehát egy terembe érkezik egy lépcsőn át. A terem közepén egy fa áll, és valami fura tökszag is terjeng... Az orrát elfintorítja a szagra.* ~Mi ez? Utálom a tököt. Na jó. Csináljunk valami hasznosat. Derítsük fel a terepet.~ *körbefordul a fa előtt előretartott pálcával, és kimondja a megfelelő varázsigét.*
-Salvo Auct! *habár ez nem az erőssége, de reméli, hogy valamit megtud a helyről.*

//AUMII., másodlagos
1. Felderítés:
Varázsige: Salvo Auct
Leírás: A varázslat lényege, hogy egy adott zárt térben utólag felfedjük a történteket. Képekben megmutatja, hogy az adott helyen mi zajlott, kiemelve a főbb történéseket. Megtudhatjuk, hogy kik jártak erre, mit tettek, ha elég jók vagyunk akkor akár még visszamenőleg beszélgetéseket is kiszűrhetünk! A varázslat hatására fejünkben képek villannak fel, amelyek alapján kikémlelhetjük a múltat.
Pálcamozdulat: A helyiségben kitartott pálcával forduljunk körbe, miközben kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén a varázslat visszamenőleg fél óra eseményeit tárja fel. Aurorok, jósok, látnokok és elsődleges aurormágiával rendelkezők esetében plusz 15 perc eseményeit láthatjuk, évfolyamonként plusz 15 perc.
Nyomozók varázsa...//

*Villannak be a képek, és egy lökés. Majdnem orra esik, és még a szoknyája is kissé piszkos lesz, amire kissé felmegy benne a pumpa, de végülis megnyugszik és egy mosolyt villant az illetőkre.* -Áh, elnézést, csak nézelődtem. *Kacsint egyet, majd szépen a kijárat felé pillantgat. Úgy fest nem mindenkinek sikerült bejutni, azonban Spernek igen. Azért nem szeretné a lány hulláját viszontlátni, bár lehetséges, hogy jó alapanyag lenne majd később belőle. Kis Sper zombi, saját készítésű, még konzerválná is, hogy sokáig elálljon. Kis ábrándozás után végülis meghagyja a többieknek a benti felderítést, úgy dönt, hogy az első ötletének enged, és a katonák tábora felé indul. Egyelőre egyszerűen csak sietősre veszi a lépteit, bár ha esetleg talál valami parasztot, akkor megpróbál csábítani valakitől egy lovat, vagy ilyesmi. Szóval cél a kékek tábora. Ha sikerül odaérnie akkor látványosan sóhajtozva közelebb lépdel.* -Oh, én a királynét keresem. Tudom, hogy neki kellene most a trónon ülnie, és talán egy jó tervvel...esetleg segíthetnék. *Félmosoly, de most inkább barátságos fajta, mint sem csábító. Egyébként is egy nővel e téren nem tud annyira mit kezdeni, hiába fél-véla. Bár félő, hogy a pasik meg nem sok jót fognak kinézni belőle, csak valami kis csitrinek nézik. Akkor majd...ráér bizonyítani.*

*A bűbáj nagyjából sikerül, és Miroslavval együtt elindul a leányzó az ajtó felé, ahol be akar surranni. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a katonáknak valami röntgen szemük van, vagy baromi erős mágusok, ami már alapjáraton szívás. Egy gyors mozdulattal ugrik félre a lány, Miroslav pedig már ugrik is és megpróbálja elharapni az egyik katona torkát. A másikra persze Mila koncentrál, így pálcát ránt és egy egyszerű varázslatot próbál meg alkalmazni, a széllökést. Mivel nem akar hangos lenni, hogy mindenki figyelmét felhívja magukra, így csak egyszerűen a falhoz csapja a másik katonát.*
- Trudo Ventus! *mondja ki az igét és pálcájával a katona felé suhint, remélve, hogy tényleg a falhoz keni őt. Hogyha Miroslav is le tudta teperni a másik katonát, akkor Mila egyszerűen tovább siet, befelé a várba.*

//EHM I., Elsődleges
A mágia hatására pálcánkból irányított szél csap ki, mely eltaszít valakit, valakiket, netán csak egy tárgyat, ha jól fókuszáljuk. A széllökés mértéke a gyakorlottságtól függ. Kezdő esetén egy átlagsúlyú embert néhány méterre tud ellköni, de azért jó erővel, míg ha valaki gyakorlott akkor akár 5-10 méterre is taszíthat, vagy a falhoz kenhet valakit, hogy reccsenjenek a bordái. Gyakorlott varázsló akár több emberre is alkalmazhatja a varázslatot, vagy fókuszálhatja egy adott pontra. Képesek lehetünk például valakinek szimplán kiütni a kezéből a fegyvert, és ő magát nem lökni el a varázslattal.//

*Cecile elmormolja a jóslást, és az elmúlt pár napból kap egy mozielőzetest. Azt látja, hogy egy ébenfekete ménen egy sötét köpenyes alak érkezik, akitől az emberek, de még a kékek is megrettennek kissé, de nem tudják megállítani, a következő pillanatban pedig egy koronázási ceremóniát lát, amit a köpenyes félbeszakít, elvonul beszélni Baudin királlyal, aztán a fiatal hercegnőt igen durván elzavarják, aki végül távozik is, aztán nem sokkal később a kékek is. A sötét köpenyest pedig megkoronázzák, ám nem derül fény az arcára. Ellenben az egyik piros karszalagos azt látja, hogy Cecile nagyon kérdezősködik, és varázsolgat, ezért durván meglöki, hogy távozzon. Mila láthatatlanná válik, és éppen besurranna az egyik ajtón, amikor két piros elé áll, és felé szúrnak az alabárdokkal, a lány csak vámpír reflexeinek köszönheti, hogy félre tud hajolni. Viszont már ellenségnek tekintik, ezért támadnak, egyenlőre fegyverrel. De hogyan láthatták meg? Hiszen még ő sem látja a saját testét. Evelyne jósul, és hirtelen ötlettől vezérelve az egyik alagsori lépcső felé indul el. A lépcső egy folyosóra vezet, majd egy terembe. A terem közepén egy hatalmas fa áll, és borzasztó tökszag terjeng... Speranza szavaira több paraszt összeröhög, főleg a hitves szóra. Aztán két piros szalagos bólint, nem látnak túl nagy kihívást a szőke lányban. Tehát bandukolnak felfelé vele, és Sper már értheti, mi volt a röhögés tárgya. Az öreg Baudin már halott, de nem belőle árad az éktelen bűz, hanem a sötét köpenyes alakból. Rohadás átható bűze. A sötét köpenyes halálon túli arcát nem látja, csak a sárgásan villanó szemeket, amik rá vetülnek.* Mit akarsz? Nem fogadok tanítványokat, és kevés a hatalmad, hogy engem szolgálj... *Pablo hullócsillaga egész hatásos, mindenki odanéz, a sötét alak pedig odapattan az erkélyhez, és maga elé kapja befáslizott kezeit. Viszont a diákok azt is láthatják, hogy nem messze a vártól, ott a kék sereg, egész jó kis tábort húztak fel. Xena át tud menni a falon, nem is akadályozzák meg, kérdés, hogy merre akarna menni.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

*Leányzónk érzékelt egy jó alakot, így arra gondol, talán tőle kaphatna segítséget. Ám nem sokkal később észre vette a rosszat is, mégpedig a vár egyik tornyából. Döntenie kell: a jó emberrel kezd, vagy rögtön a rossz-hoz indul? Mondjuk igazából mind a kettő a várban van, szóval oda kell elsőnek bejutni. Az ajtó nem valószínű, hogy jó döntés lenne, mert az egyszer bizti, hogy kizavarnák az őrök, így ez semmiképpen nem megoldás. Hanem... Tökéletes! Nem tehet mást, mint hogy egyszerűen átlibeg a falon. Ez az egyetlen lehetőség, és egyszerű is. Talán később majd keres valami láthatatlansági varázslatot, azzal meg valahogy feljut az emeletre, s így minden oké lesz. Most pedig jöjjön az ige.*-Fragilim!*Mondta.*~Itt az idő!~*Gondolta magában. Sosem szerette a falon átmászkálás, mert valahogy... Olyan, mintha szellem lenne. Most azonban össze szorította a fogát, s egy lépésből átért a kastély belső terébe.*

//PSZ elsődleges, Légiesség:

Leírás: Nevezhetnénk egyszerűen falon átjárásnak is. A varázslat segítségével ugyanis képesek leszünk nem mágikus falakon áthatolni, vagy nem mágikus tárgyakat átengedni a testünkön. Célszerű, ha menekülésre használjuk, és el akarunk tűnni egy szobából, vagy épp lerövidítjük az utat, de hasznos lehet meglepetésből támadás esetén is. Használhatjuk támadások kivédésére, például ha valaki tőrt hajít felénk, és azt átengedjük a testünkön. Kezdők természetesen csak vékonyabb falakon juthatnak át, és maximum kisebb tőrt tudnak átengedni a testükön. Gyakorlott varázsló viszont akár már egy méretes buzogányt is, tehát sebezhetetlenné válik nem mágikus fegyverek ellen.//

*Pablo kémrigója nem kifejezetten derít fényt semmire, vissza is tér gazdájához, majd el is tűnik. Ekkor Pablo odalép Speranzához, akinek a véla-csábos erői azért hatnak jócskán a fiúra.* Kémleltem a várat, de semmi komolyat nem találtam. *Jelenti be a fiú, aki aztán végignéz Speranzán és hát tetszik amit lát. Viszont egy pillanatra kitisztul elméje és gyorsan arrébb is lép a lánytól. Ő maga is csábmesteri képességekkel rendelkezik, ezáltal könnyen felismeri az ilyen kis lánykákat, akik szintén csábítók és talán ezért nem hat rá annyira az erő, bár óvatosnak kell lennie, soha nem tudhatja, hogy éppen mikor ragadja el a kéj. Közben persze ő is hallotta, hogy miket mondanak a falusiak.* Visszatért az elsőszülött fia. Hmm... attól még lehet az ő serege is jó. Na mindegy. De mondjuk lehet van egy ötletem. Nem derítünk ki semmit, ha nem megyünk fel, vagy nem jönnek le... mi lenne ha... *Gondolkodik hangosan, majd pálcáját az égnek emeli.* Accido Sidus! *Hangzik a varázslat és elvileg meg is jelenik az égen egy angy ragyogó fénygömb, amirem indenki akarva akaratlanul is oda kell figyeljen. Figyelemfelkeltésnek szánja Pablo, hisz nagyon tehetséges illúzionista, megtévesztheti a vár urát is hullócsillagjával kicsalogatva azt mondjuk valami erkélyre. Amíg nem lépnek kontaktusba vele, addig sokat nem fognak megtudni.*

//Hullócsillag (illúziómágia - elsődleges, nagyon illúziómágiás, nagyonnagyon): A varázslat kimondásakor az égen egy méretes szinte üstökös kinézetű hullócsillag jelenik meg, mely lassú eséssel a föld felé közelít. Mentális ereje miatt mindenkinek, aki látótávolságban van hozzá képest a csillagra kényszerül a tekintete akkor is, ha eredetileg nem vette észre azt, függetlenül attól, hogy előtte milyen tevékenységet végzett.
Cél: kicsalogatni a várurat és jól megzsemlélni, vagy mi.//

*A katona hiába lesz csábítgatva nem nagyon reagál úgy, ahogy várja, bár a sztorit minden esetre így is megtudja az alapszituációt a visszatért fiúról, az új katonákról, és kicsit körbenéz még a vár körül, ahova látja, hogy Cecile is bejön.* - Tehát az elsőszülött visszatért ki tudja honnan és átveszi a hatalmat. De az út alatt rengeteg minden történhet egy vándorló herceggel, ki tudja ki tért vissza a testében... Bár ha varázshasználók... *Dilemmázik könnyedén Cecile mellett, de elhallgat, amikor csontokhoz nyúl, mármint jós csontokhoz. Speranza fő jóseszköze a jósgömb, bár kétség kívül ehhez is tökéletese int, de nem les bele, hagyja, hogy a lány ügyködjön, inkább bent az udvarban a tekintetével valami nemest keres, akiről lerí a jómódúsága, esetleg király közeli embere lehet, ilyesmi, egészen véletlen hátha valaki áthalad itt, vagy mondjuk egy benti cseléd, aki most jött vásárolni.* - Ó, milyen hosszú is volt az út, és a várt bálnak híre hamva sincs, pedig nevelőnőnk azt ígérte, hogy a herceg választ közülünk hitvest, aki elfoglalja majd a királynői széket az oldalán... *Mondja egészen hangosan, sóhajokkal tűzdelve, szándékosan valami nemes mellett megállva, a másik lány persze, akik közül választana az a bizonyos király Cecile, persze nem akarja a lányra ráhúzni a dolgot, majd ha ő bele akar menni, bele megy.* - Mondja kérem, van lehetőség a királyi család elé járulni? *Fordul most már egyértelműen valami nemeshez, kicsit megdöntve arcát, csak néha pillant a háta mögé, hogy Cecile vajon mit tudott meg, mit csinál.*

// Véla báj, csábmester báj, és egy csipetnyi vámpír hipnózis //

*Hallgatja a parasztok történetét. Azt viszont nem érti, hogy nekik mi a teendőjük itt. Ha ez van, hát ez van, szerinte nem sok mindent lehet tenni... Minden esetre ő is megpróbál bejutni, de mivel egyelőre túl sok információja nincs a helyzetről, úgy dönt, hogy picit jóskodni fog, kideríti a saját sorsát, hogy legalább el tudjon indulni valamerre. Megpöccinti a medálját, magára koncentrál és kimondja a varázsigét:*
-Fortis! *remélhetőleg ezzel már megtud valami hasznos információt.*

//Lélekszimpátia, elsődleges
1. Sors:
Varázsige: Fortis
Leírás: A varázslat a jósmágia irányába nyúl el a Lélekszimpátia segítségével. Mivel ez esetben a lélek vonalára fókuszálunk térben és időben olyan módon, hogy ezzel képesek lehetünk előre jelezni eljövendő eseményeket. A sorsunkat kutathatjuk fel, tehát arra kaphatunk választ mi fog velünk történni az eljövendő időkben. Minél erősebbek vagyunk, annál távolabbra tekinthetünk és annál inkább kutathatjuk ki más lelkének jövőbeni lenyomatát.
Fókuszhasználat: Jobb kisujjunk körmével pöccintsük meg az asztrál-mentál medált, miközben kimondjuk az igét és célszemélyre koncentrálunk.
Hatás: Azonnal is időleges. A varázslat képek formájában azonnal megadja a választ, hogy mi vár ránk a közeljövőben. Nem olyan hatékony, mint egy jósmágia, mivel célszemélyre koncentrál, azonban épp e miatt távolabbra tekinthetünk. Ha saját magunkat alkalmazzuk, nagyobb hatásfokot érhetünk el, míg ha másra, akkor kisebbet. Kezdők 10 perccel tudnak előre tekinteni az időben, elsődleges lélekszimpátiával rendelkezők, jósok, látnokok, mentalisták +5 perc, évfolyamonként +5 perc. Ha másra alkalmazzuk a mágiát homályosabb képet kapunk, de így akár ellenségeink jövőjét is felkutathatjuk.//

*Rengeteg paraszt ácsorog odakint a várudvarban, Mila pedig kérdezősködni kezd. Mivel elég nagy a hangzavar, így csak foszlányokat fog el a többieknek jött válaszokból, kb. annyit, hogy valaki gonosz emberke elkergette a jó hadsereget. Érdekes...*
~Vajon hol van most a lány?~*jut eszébe Miroslavnak egy gondolat, de Mila elhessegeti azt.*
~Fogalmam sincs, de próbáljunk meg bemenni a várba. Itt úgysincs sok minden... ~*dönti el Mila, majd meg is indul, pálcáját készenlétben tartva az övében és valamiféle ajtót keres, ahol be tud menni. Megáll az egyik sarokban, majd pálcáját magára és Miroslavra emeli:*
- Occaeco! *mondja ki a kiábrándító bűbáj, aminek hatására remélhetőleg egy ideig láthatatlanná válik. Pont annyi ideig, amíg be nem jut valamiféle ajtón, így most azt keresi és igyekszik a vár belsejébe jutni.*

//BBT - Másodlagos
Embereket, állatokat, tárgyakat tehetünk vele láthatatlanná. A hátránya az, hogy tapasztalt varázsló könnyedén kiszúrja a kiábrándító bűbájjal kezelt illetőt, vagy tárgyat, ha azt nála gyengébb varázsló kezelte. A hatást a fényviszonyok olyan meghajlításával éri el, amitől nem látszunk, de mivel a fény manipulálásáról van szó, egy igazán tapasztalt varázsló ellen nem ér sokat, maximum rövid időre tűnhetünk el a szeme elől.//

*Megkapja a válaszokat, igyekszik is mindent elraktározni, aztán mivel Sper is ugyanerre jutott, vélhetően megvitatják. Mások infoit ugye nem tudhatja, amit varázslattal értek el. A távozók után pillant.* ~Pech.~ *Tömény együttérzés ugye. Mindenesetre nem gondolja, hogy a távozó illetőkkel kellene foglalkozni elsősorban, de aztán a vár felé indul. Célszerű lehet odabent körülnézni, bár szíve szerint, ha nem siettek volna annyira az illetők, akkor adott volna nekik valami nyomkövető félét. Sajnos nincs még csak nyomkövető, poloska varázslat sem a tarsojában, ami nagy távolságra elér, de azért megjegyezi magának az illetők arcát, hátha esetleg valami üzit lehet nekik küldeni ez alapján. Ki tudja, jól jöhet még az erősítés idővel. Cél végülis hát a vár, ha nem akadályozzák meg, akkor beljebb lépdel. De ha netán nem tudna bejutni, akkor talán véla bájai segítenének ebben neki. Aztán a várban néz szépen körül. Marad a joker varázslat, mert user babát etetett és nincs ideje többre.* -Oss Divina!

//Jósmágia elsődleges - Jóslás csontokból:
Leírás: Főként állati csontok segítségével képesek lehetünk meghatározni egy helyszín múltját, azaz azt, hogy mi történt ott bizonyos időre visszamenőleg, kik jártak ott, mit cselekedtek. Afféle védelmi mechanizmustól függ, hogy a jós mennyire képes pontosan meghatározni a történéseket, ha valami módon védelem alá került a hely, akkor lehetséges, hogy csak villanások formájában tudja majd meghatározni a dolgokat, nem ismer fel pontosan személyeket stb.//

*Egy idősebb nő válaszol Cecile-nek, láthatóan eléggé flegmán. Sajnálja őket, de valamiért mégsem emeli fel a hangját.* Nos hát ők voltak az öreg Baudin serege, ők védtek meg minket a haramiáktól, akik az erdőből járnak portyázni, a hódító rablóktól, akik megostromolják a várat. Úgy tűnt, hogy az urunk amikor majd megöregszik, akkor a lányára bízza majd a várat, ám az utolsó pillanatban kiderült, hogy teljesen más tervei vannak, és a régen eltávozott, ám most hazatért elsőszülőtt fiára bízta. A fiatalabb Baudinnak azonban ez a sereg nem kell, mindenkit elbocsátott, hozta a saját embereit, és nem érdekli őt a nép érdeke. Úgyhogy Baudin emberei most távoztak sajnos, de hát ez van, nincs mit tenni. *Speranza is megkérdez valakit, nagyjából ugyanezeket mondják el neki is* Nem, háborúba semmiképpen sem. Lényegében sosem térhetnek vissza bátor hőseink, pedig van aki már vagy húsz éve itt szolgált. *Milának is válaszol egy helyi suttyó.* Hát ők az ifjabbik Baudin emberei, akiket magával hozott. Rém furcsa alakok, nem igazán látunk rajtunk semmi pozitívat, nagyon ellenségesek. *Evelynnek már nem mondják el ugyanezt. Pablo kémriggancsa körbereppen, de egyenlőre nem sok mindent lát. Egy szépen berendezett várkastély, ami az elmúlt hetekben mintha romlásnak indult volna, azt persze nem lehet tudni, hogy miért. Xena, a harcos amazon érzékeli a jellemeket. A parasztok általában együgyű népség, tisztességesek. A piros karszalagosok totálisan semlegesek, mintha nem is lenne jellemük. A várudvarban érzékel még egy jó jellemű alakot, és egy velejéig romlott sötétet, méghozzá mindkettőt a kastély egyik tornyából.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

*Ahogy leányzónk szépen ott ácsorgott, hamarosan furcsa bizsergést érzett, majd már teleportálódtak is a gyakorlat helyszínére, ami nem volt mást, mint valami középkori várudvar. Szóval nem csak térben, hanem időben is utaztak a jelek szerint... egyre jobb. Az épület felől köpenyes alakok vonultak ki, kékek és pirosak. Vagyis nem a köpeny piros, hanem a karjukon a jelzés. Úgy tűnik, hogy a tüzes szín képviselői voltak azok, akik a "vizes" színben pompázó embereket kivezették, vagy elvezették, bár ki tudja. Morcosabbak is voltak azok, akiket minden valószínűség szerint kiküldtek az épület területéről, biztosan valami rosszat tettek. Talán a királynőt veszélyezették? Vagy várjunk csak: az is lehet, hogy nincs királynő. Ezt bizony csak úgy deríthetjük ki, ha megnézzük! Szóval leányzónk elindult a vár felé, de szívét valahogy mégis átjárta a félelem, így pár percre visszafordult, hogy könnyíthessen lelkén.*-Appercis Cuspis!*Mondta, majd immáron teljes nyugalommal indult a vár felé. Út közben meg-meg állt néha, ekkor a szél belekapott vörös fürtjeibe, s tüzes tornádóvá változtatta azt. Xena ezekben a percekben kiszellőztette fejét, s várta, hogy Nüx valamilyen féle/fajta utasítást adjon neki, vagy figyelmeztesse, illetve támogassa, ha jó úton haladna. Végül aztán egyre közelebb merészkedik, s egyre kevesebbet áll meg.*

//LSZ elsődleges, Jellemérzékelés:

Leírás: A varázslat segítségével képesek lehetünk társakat gyűjteni magunk köré, vagy éppen felfedni ellenségeinket. Egy emberi jellemre kell koncentrálni, alkalmazva a varázslatot. A mágia fel fogja fedni azokat, akik az adott jellembe tartoznak, a fejük felett halvány kékes derengés fog villódzani, melyet csak a varázslat alkalmazója lát. Felfedhetjük ezzel a jó jellemű embereket a tömegben, így tudhatjuk kiben bízzunk, és ugyanígy a rosszakat is, hogy tisztában legyünk vele kitől kell tartanunk.//

*Az arcán izgatott mosollyal fogadja a térmágiát Pablo Martinez is, aki ugyan alapvetően kedves lélek, de őt is az érdekei hajtják és aki bámulatos ügyességgel és szöveggel tudja magát a legrizikósabb helyzetekből is kihúzni. Diáktársai közt csinosabbnál csinosabb lányok vannak, de most igyekszik nem rájuk koncentrálni. Megvan a magához való esze, így talán ő maga is hatékonyan tud teljesíteni ebbena szituációban. Mikor már realizálja a környezetetét, tehát a köpenyes alakokat, a parasztokat, akkor rögtön az tűnik fel neki, hogy a parasztok sajnálkozva pillognak a kékcímeresek után. Mivel többen is megszólították a csóringer népeket, így Pablo nem is velük kezd el foglalkozni, hisz majd a többiek úgyis kiderítenek valamit, ő inkább a vár felé pillant (hisz egy feudális várudvarban a vár magaslaton van, vagy mi), hátha abból au irányból tud valamit érzékelni, tud vaalmit kiokosokodni, sőt, megidéz egy kémrigót előlényidézéssel, amelyiket a várhoz küld, vagy legalábbis abba az irányba, hogy kikémlelje, mi is ez a hely.* Safentum Mordem! *Mondja ki az igét és a madárka már repül is tova.*

//Kémrigó (élőlényidézés - elsődleges): A varázslat hatására egy fekete füstgolyó röppen ki, s mire eloszlik a füst már ott szárnyal egy éj fekete feketerigó. Ha az állat céltalanul lett megteremtve, így csak körberepül, és várja az utasításokat. Ha céllal lett idézve, akkor a madár elrepül oda, ahova a megidézője kéri, nesztelenül cikázva, és ha leszállt, akkor szépen kémleli a beszélgetőket, és továbbítja a hangokat a gazdájának.//

*Működésbe lép a teleport, és egy várudvarba kerülnek, valamikor a középkorba.* ~Nagyon jó. Puccos hely, puccos emberkékkel.~ *gondolja magában a köpenyesekkel kapcsolatban. Többen már kérdezősködtek, de azért ő is faggatni kezdi az egyik parasztot, hogy ő is tudja, mi a helyzet.*
-Jó napot. Kik ezek a köpenyes alakok? Hova vágtattak a kékek? *kérdi röviden, és a válasz alapján majd elindul valamerre, ha tud.*

*Ahogy mindenki elhelyezkedik, hamarosan változni kezd a tér és egy várudvarban találja magát a lány és lélektársa. Körbenézve megpillantják társaikat is.*
~Remek. Egy újabb kaland!~*lelkesedik Miro, mire Mila is kicsit elmosolyodik. Ő is szereti a kalandokat és a gyakorlati órákat, de hát ki nem? A többiekre pillant, majd mivel általában mindig a maga ura, meg is indul a várudvaron belül, daimónja pedig persze követi, ami elég nagy feltűnést okozhat, hiszen Miroslav mégiscsak egy fekete párduc. Kérdés, hogy ebben a világban van-e az embereknek daimónjuk, illetve megszokták-e már a kihelyezett lélekdarabok meglétét.*
~Mit akarsz? Mit csinálunk először?~*szólal meg ismét a daimón és kérdőn néz gazdájára, aki azonban a vonuló, köpönyeges alakokat nézi.*
~ Csak maradj csendes és figyelj! Látod a piros köpönyegeseken lévő címert? Ugyan az van a kékekén is, csak más alapon. De ahogy elnézem a pirosok arcát, ők a hunyók. Nézd meg azt a magas pasit, milyen arrogáns és beképzelt. Legalábbis az arca. Vajon mire gondolhat? ~*üzeni gondolatban daimónjának a tervet és a megfigyeléseit Mila, majd körbenéz és egy fiatal asszonyhoz sétál oda.*
- Jó napot! Mi történik itt és kik ezeket a piros köpönyeges illetők? *kérdez rá a dologra a lány, remélve, hogy valamiféle választ is kap majd. Ahogy körbenéz, látja, hogy sok társa is a kérdezősködés mellett dönt, ami elég feltűnő lehet.*

*A sok köszönés közül csak egy hang kelti fel a figyelmét, pillantásait futtában Milára emeli, végignéz a lányon, s hogyha az észreveszi, akkor kicsit biccent köszönésképpen, majd ahogy visszapillantana Cecile-re Xena is befut, díváskodva, a könyökéig érő apróság. Azonnal nagy levegőt vesz, a nem létező szívverése felerősödik, de nem kapja fel a vizet, inkább csak nem törődik a lánnyal. Nem, nem a bevonulás az ellentét, ami feszül benne, hanem hogy mérhetetlenül lenézi a lányt a múlt órai teljesítménye miatt. Gyorsan skatulyázott és esélyt se adna a lánynak változtatni a véleményén, nem mintha a másik megpróbálná, valószínűleg nem fog barátkozni vele. Ha meg odajön, úgy is hűvösen elküldi.* - Ó igen, betegség. Kimerültnek látszom? *Kérdez vissza nyugodtan, a kezét elhúzva a szeme alatt, mintha a táskáit tapogatná, de azért annyira nem vészes a helyzet, hogy táskákat növesszen a szeme. Szép és tip-top mint mindig, csak a bőre halványabb és a szeme csillog furcsán.
Az új helyszínen kissé összeszűkíti a tekintetét, a terem homályából, avagy nem napból áradó fényéből az ég alá kerülve kicsit rosszul érinti a váltás, de aztán szépen körbenéz, hogy felmérje hova is értek. Az ő cipője sem egy régies darab, kék csillogó lapos szandál, bár ha Hamupipőkének lehetett csillogó üvegcipellője az övé is belefér. Mikor Cecile egy paraszthoz lép, ő maga néhány lépéssel a várkastély felé indul, hogy azoktól a bizonyos arrogáns pirosaktól kérdezze meg, hogy mi is történt. Kék köpenyét megigazítja kissé, de nem veszi fel a fejére, mert most kivételesen inkább választja véla bájait, minthogy a nap ellen elfedje magát.* - Üdvözöllek téged, nem vagyunk e földön ismerősek, de hova vágtattak azok a katonák? Talán háborúba, viszályba keveredett ez a vár? *Kérdezi, szépen bevetve bájait, kis gyengeséget erőltetve az arcára, hiszen alapjába véve nem az a kétségbeesős típus.*

// Véla, csábmester 4. szint (csak őszinte válaszok):
Külső megjelenésének hála képes bárkit, legyen az ellenkező nemű, vagy sem, és bármilyen fajú elcsábítani, így rávéve, hogy kisebb parancsokat teljesítsen. //

*Felismeri a közeledő Sper auráját, úgyhogy felpillant rá. Hát igen, tényleg kissé sápadtabb a megszokottnál is.* -Szia Sper! Elkapott valami betegség? *Hát igen, ő sem az a nagyon megbízós típus, de a szőke vélában azért többnyire megbízik, ha arról van szó, hogy védje valaki a hátát. Még jó, hogy a vámpír kérdésről nem tud, nem biztos hogy akkor olyan bátran engedné a másik lány a háta mögé. Mindenesetre a rántás után meg is érkeznek a célhelyre. Kicsit körbepillant, egyelőre fene tudja, hogy hol lehetnek, arra kéne rájönni. Ellenben nem kell állandóan mágiával vacakolni, amikor arra épp nincs feltétlenül szükség, úgyhogy inkább a kérdezősködés mellett dönt. Az egyik ácsorgó, nézelődő paraszthoz lépdel közelebb és a katonák után néz. Egyébként neki inkább úri kisasszonyos ruhája van, nem kifejezetten edzőcipős jellegű.* -Oh jellő, miért olyan fancsaliak azok a fess fiatalemberek? *Mutat a távozó illetők után, akiket ugye épp kifelé hajtanak.*

*Miután már kényelmesen elhelyezkedtek, akkor működésbe lép a térmágia, ami a gyakorlati feladat színhelyére teleportálja őket. A környezet egy feudális kinézetű várudvar, ahonnan köpenyes alakok vonulnak ki sértődött arccal, míg a helyi parasztok, csóró népek igen sajnálkozva néznek utánuk. A köpenyeseken látszik, hogy valami rendszer van bennük, egy szervezetbe tartozhatnak, mert a karjukon egy kék címer, míg azok, akik kiterelgetik őket, piros címert hordanak. A címer mintája mindkettő színnél ugyanaz. A pirosok mégis kissé arrogánsak, és lekezelőek velük. Az egész helyet áthatja a mágia, tehát nem muglik a páciensek, maximum a diákokon látható modern ruházatok, mint edzőcipő, furcsaságot kelthet. A diákokat egyébként senki nem szólítja meg, de látják őket, de most mindenkinek más dolga van. Mindenesetre a kékek kint lóra pattannak, és elvágtatnak.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

* Soakt gondolkozott ezen az órán. Nagyon érdekes és különleges tárgynak tartotta a nekromágiát. Na meg persze rejtélyesnek. Kicsit idegeskedett mert még sosem volt semmilyen nekromágiával kapcsolatos eseményen. Se órán se semmin. A régi sulijában nem nagyon tanult ilyet. mondjuk érthető, nem volt egy izgalmakkal teli hely az biztos. Belépett az arénába. Olyan kinézete volt mint amire számított. Kicsit ijesztő de számára ehhez a tantárgyhoz pont illik. Oda sétált egy közeli székhez és leült. Voltak olyanok akiket ismer és olyanok is akikkel még csak egyszer egyszer találkoztak. Akkor is rövid időre. Leült hát a székre és várta hogy kezdődjön az óra. Köszönni inkább senkihez sem ment oda. Látszólag kicsit rossz passzban volt. De majd kiheveri, elvégre semmi tragikus nem történt vele a nap folyamán*

*Vörös dívaként söpör végig a labirintuson kedvenc kis papnőnk. Valójában nem siet, de mégis valahogy gyorsan lépdel, hisz úgy érzi, hogy a következő órán ott a helye, semmi képp nem szeretne lemaradni. Nekromágia... Sötét és titokzatos, ugyan akkor félelmetes és visszataszító is. Papnőnk szerencsére Nüx-nek tartozik szolgálataival, aki ugyebár tudjuk, hogy nem más, mint az éjszaka és sötétség istennője, szóval az sem véletlen, hogy a lány elsődlegesnek vette fel a mágiaágat. Komoly, erőteljes léptekkel fut szinte, bár ezt a külvilág úgy láthatja, mintha a nagy királynő sietne valahova. Egyszerű vászonnadrág van rajta, fekete felső, s kapucnis, vörös köpönyeg. Elég rémisztőnek mutathat első ránézésre, de ha sikerül molyt csalnod az arcára, akkor érezheted, hogy vele van az istennője. Torpedóként fordul be a sarkon, s belép a terembe. A levegő megkavarodott, így a köpönyeg kissé fel, libbent. Megpillantott négy két lányt még rajta kívül. Xena mindig is magányos farkas volt, sosem szeretett csapatba dolgozni, nem is volt egy beszélgetős típus, de persze ha tanácsot kértek tőle, akkor nagyon szívesen meghallgatja, s ha tud, természetesen segít. Nem tett semmi mást, csak állt ott egyszerűen az ajtóban, s bámult előre. Cseppet odébb is ment azért, mert nem akarta, hogy valaki életlenül hátba csapja, volt ám annyi esze. Nagyon-nagyon türelmes teremtés ám ő, szóval kényelmesen állt, s várta a gyakorlat kezdetét.*

*Evelyne libeg be kecsesen a Sötétség arénájába, oldalán farkas daimónjával, Athelarral. Egy izgalmas kaland van beígérve mára, ő pedig ki nem hagyná az ilyet. Odabent már hárman vannak. Sötét tekintettel rájuk néz, végigméri mindegyiket, majd odadob nekik egy köszönés félét.*
-Helósztok, csajok! *szól röviden. Nem egy társasági lény, azt meg kell hagyni. Jobban szereti a kalandokat egyedül élvezni... Körbenéz a teremben, mert még nem sokat járt itt. Önmagától nem fog odamenni senkihez, ha valaki akar beszélni majd megszólítja...*

*Ismét eljött egy kellemesnek nem igazán mondható óra de hát ilyesmit sem árt tanulni és ezt Mila nem is bánja. Végtére is ő maga is halott, így nem árt többet megtudni a halálról és persze annak a mágiaágáról. Valójában mindig fél egy kicsit ettől az órától, a sok vértől meg ilyesmi így minden óra előtt eszik egyet, hogy jól lakjon és ne kísértje meg a vér látványa és íze. Ahogy mindig, Miroslav most s ott lohol mellette, hiszen nem tehet mást, daimón... Vagy mi a szösz. A tanterem felé haladva Miroslav szólal meg először:*
~Remélem azért nem kell vérben fürdeni. Ahhoz most semmi kedvem.~*fintorog az állat, amire Mila arcán egy halvány mosoly jelenik meg.*
~Nekem sincs kedve Miro, de sajnos a gyakorlatokat nem mi állítjuk össze. De ha szeretnéd és hogyha végzünk, akkor visszajöhetünk tanítani. Vagy elmehetünk máshova és ott mi állítjuk össze az órát. ~*nevetgél magában Mila, hiszen ezt ő sem gondolta komolyan. A lényeg, hogy megérkezvén a teremben, keze a kilincsen landol, majd belép a terembe és körbenéz. Még nincs olyan sok diák, de ez nem is csoda, hiszen még majdnem fél óra van az óra kezdetéig, maga sem tudja, hogy minek jöttek ilyen hamar.*
- Helló! *száll végig a termen a hangja, ami köszönést visszhangzik a többieknek, majd az egyik hátsó padhoz sétál, leül és vár. Miroslav a lány mellé telepedik le és így várják, hogy mi is fog történni, közben pedig folytatják néma párbeszédüket.*

*És bizony ahogy az várható volt a rózsaszín habcsók után befut az a bizonyos kék is, kinézetre bizony nem változtatott semmit, kék ruha, csillogó kék köpeny, hajában és a derekán az övén pillangó dísz, tértágított táskájában jós és nekromanta tárgyai főként, persze akad itt más is. Mivel Cecile-lel már sokszor találkoztak, hogyha a lány figyelt ilyesmit - ami persze egyáltalán nem biztos -, egyetlen változás tűnik fel rajta: a bőre egy fokkal fakóbb, a kék szeme pedig jelenleg igen sok fáradtságot tükröz. Beérve azonnal Cecile mellé lép, néhány pillanatig csak áll felette, úgymond várva, hogy a lány megérezze az auráját és felpillantson a firkálgatásokból, csak ezután mosolyodik el finoman és köszön neki.* - Üdvözletem, Cecile, egy újabb nap, egy újabb kaland... *Szólal meg csendesen, azon a bizonyos kissé érdes még is kellemes hangján, elméletben ma gyakorlati óra lenne, és amúgy is van a levegőben valami, egészen bizonyos, hogy újabb kaland vár rájuk. És igen, ő nehezebben áldozna fel bárkit is, de kezd egyre jobban afelé csúszni, hogyha a saját életén múlik, az írmagját is eltüntesse magából a hajlamra, hogy mással foglalkozzon. Persze ehhez negatív tapasztalatok kellenek, amik szépen lassan áramolnak is belé, amikor segítségét figyelmen kívül hagyják, a másik logikátlanul cselekszik, elveszti a bizalmát mindenkivel szemben. Kivéve Cecile. Egészen bizonyos, hogy nem jól választott, de az ő cselekedeteiben még nem csalódott, habár a múlt óra alkalmával volt az a bizonyos pillanat, amikor haldoklott, de abból is kimászott, hiszen itt van... Azaz lehet, hogy mégsem, hiszen mint tudjuk, vámpírként van itt. Talán még is csak meghalt a megmenekülés helyett...*

*Hát naná, hogy a rózsaszín leányzó érkezik a Nekromágia terem irányába. Enyhén szólva kirí a labirintus sötétjéből, de ezzel sose volt gondja. Fél-véla, imád kiríni és egyébként is unalmas, ha valaki túl átlagos. A sötét ruhás nekromanták ideje leáldozóban. Azért ugrálni nem szokása és dúdolgatást sem hallani a részéről. Arcán sejtelmes mosolyféle játszik, ahogy belöki az ajtót 5 óra előtt nem sokkal. Biztosan jön majd Speranza is, mondhatni hű társa. A nekromanta-jós és a jós-nekromanta, a két véla ivadék, akik mégis különböznek egymástól, hiszen Sper valamivel pozitívabb személyiség, nehezebben hagyna valakit átsétálni Styx folyó túlpartjára, Cecilünk viszont még egy plusz lökést is adna a csónaknak az úthoz. Egyelőre helyet foglal az egyik padban és az előkerülő rózsaszín tollas pennával kezd el finom illatos papírra kriksz-krakszokat rajzolni. Többnyire halálfejek, zombik lelhetőek fel a papíron, groteszk látvány már önmagában is a cseresznye illatú szépen kidolgozott pergamenen.*

//No Kaen üzeni, hogy az óra meg lesz tartva, de nem konkrétan gyakorlati óra lesz, hanem sima mesélés, mert jó ha 3-ra hazaesik és nem akar még kapkodni az óra írással is. Smile

Addig mindenki nyugodtan írhat és 5-kor kerül majd be a kezdő hsz.//

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet