* Eléggé sajog a feje, és legszívesebben most visszavonulna. Csak azt veszi észre, hogy Evangeline suhan el mellette, nézte a hátát egy ideig. Amíg eltűnt a lépcsőfordulóban. De visszafordult a fiatalok felé.* - Hát azt hiszem srácok nekem is mennem kell. * Biccentett feléjük, ezt vehetik annak is, hogy a lány után szalad, pedig nem, bár eszébe jutott, de belegondolva nem lenne értelme.* - Majd még beszélünk fiúk lányok. * Kacsintott a teraszon lévő párra, az ajtóból nézve egészen összeillőnek találta őket, de persze ezt nem hangoztatja a fiú, hiszen nem akarja még jobban felborzolni a kedélyeket. Az ajtó még be sem zárult Eva után, a fiú is lesétált rajta, ki tudja, talán még utoléri de, hogy utána mi lesz az kiszámíthatatlan.*

* Lazán, egyik kezével a zsebében, sétált közelebb , hogy aztán lenézzen a magasból, nincs tériszonya, szereti a magasságot, talán ez is az egyik ok amiért ide vetette az útja. A lépcsőzés őt abszolúte nem viselte meg, fizikailag jó formában érezte magát, más téren viszont szétesettnek. Ahogy kikelt az ágyból mit sem törődve a külsőjével, a haját is kócosan hagyta.Oly bágyadt volt ma reggel a fiú, hogy csukott szemmel öltözött fel, talán a zoknija is felemás.De nem baj mert arról csak ő tud. A többieknek is feltűnt, hogy ma nincs annyira jókedve. A kék szemek ma valahogy szürkébbek.Egy lopott pillantást vetett Eva felé. Hirtelen aztán váltott és jókedvet erőszakolt magára.* - Hát ti meg? nem kellene tanulni? * Kérdi szórakozottan, annak ellenére, hogy tudja mostanában nem lesznek vizsgáik. Cat aztán, mint aggódó jó barát kérdi tőle közelebb lépve, hogy van e valami gond.* - Nincs, csupán fáradt vagyok ennyi az egész. A fejem is fáj. * Válaszolta egyszerűen a kérdésre.* - Jól vagyok ne aggódj.. Azt hiszem a probléma az lehet, hogy rég voltam levegőn. * Mondja közben megvakarja fejét.Patriknak is bólogat.* -Rosszul aludtam az éjjel. * A hirtelen középpontba kerülés miatt kicsit zavarban volt. Keresett egy olyan témát amiben megkapaszkodhatott, kicsit gondolkozva aztán széles mosolyra húzódtak a nemes ajkak.* Naháát ti ketten? * Kérdi , közben kezével az előtte lévő párra mutat. De nem is firtatja tovább, így lehet, hogy megspórol Cat-től egy pár villámló nézést.*

* Valamiért ő sem tudta álomra hajtani a fejét az éjjel, csak forgolódott, összekuszált gondolatok nem hagyták nyugodni és sorozatos emlékképek gyötörték. Reggelre sikerült elaludnia, de Rodrick a fekete sólyma keltette fel, ahogy csőrével bekopogtatott az ablakon. Exan a fejéhez kapott.* - Jó ég.. este kizártalak? ne haragudj.. eléggé szétesett vagyok mostanában. * Mondja az állatnak miközben kinyitja neki az ablakot, a madár büszkén beljebb totyog és körbenéz, mintha a háló az ő területe lenne. Exannak ma eléggé fájt a feje, és erre a legjobb ötlet ha elmegy sétálni, kiszellőzteti a fejét valahol, gyorsan magára kapott egy fehér pólót . Az erkélyre biztosan nem megy, de a kilátót remek ötletnek találta. Lassan sétál fel a torony csigalépcsőjén, ahogy aztán kinyílik előtte az ajtó egy két ismerős arcot talál még felfedezni. Patrikot tegnap ismerte meg, biccent a fiú felé aki láthatóan Cattel társalog, kicsit meglepődik, hogy ők ismerik egymást és ezt később majd szóvá is teszi, de figyelmét eltereli a harmadik személy aki a teraszon ácsorog. A hangos lendületes köszönés a végére teljesen elhalkul. * - Szia..sztok.. * Mondja bágyadtan, gondolkodik, hogy maradjon e, végül még is úgy dönt, hogy egy pár szó erejéig, talán untatja még jelenlétével a kilátó aktuális népességét.*

*Patrik ma egész nap csak pakolt. Úgy hogy eldöntötte hogy felfedezi egy kicsit a kastélyt. Gyorsan felkapott egynadrágot ,egypólót,felvett egy cipőt egy sapkát. Indult is a torony felé amikor oda ért fellment a kilátohoz és ott látott egy ismerős lányt*.-Szia Cat! Hogy vagy?

//bocsiiii de mennem kell, nagyondenagyonsajnálom fagy//

* A fiú monológja után Ági megdöbbent, Exan ezen egy kicsit meglepődött. Aztán végülis gratulált utána, ami hitelesnek tűnt, legalábbis Exan annak vette, Ági mosolya után ő is elmosolyodott, nem éppen őszintén de ahogy az az ilyen képtelen helyzetekben lenni szokott. Néhány másodpercnyi csend után végülis Ági ismét az égre tapasztotta tekintetét és Exan is elkedzte keresni a lány izgalmának tárgyát, az aranyló nap már egészen kicsit látszott és nem sok kellhet már neki, hoyg teljesen eltűnjön az égboltról.
- Nembaj ha lemaradunk! Lesz még naplemente. * Mondja a lánynak, ő már nem is nézi a végét, inkább a cipője orrát nézegeti. Úgy érezte ezzel a vallomással tartozik a lánynak, viszont mitán elmondta nem érezte, hoyg a nagy kő leesett volna szívéről.Csak támaszkodott a kőpárkányon és nézte az alattuk elhaladó sürgő forgó diákok sokaságát.Lopot pillantásokat vetett a lányra, hátha valamilyen érzelmet le tud olvasni az arcáról, de ebben az egyben soha nem volt jó.. kardforgatásban, túlélésben, akármi másban de ebben az egyben nem.. Ahogy a nap eltűt az égboltról rögtön lehűlt a levegő és a szellő sem volt már olyan kellemes, sőt kifejezetten hideg volt, Exan megborzongott.
- Nah vége is. Visszamegyünk? * Kérdezte a lánytól mosolyogva majd nyújtózott egyet.
- Tesóm levelét újra kéne írnom amúgy is, szépen öszegyűrtem ittlétünk alatt. * Mondta nevetve, majd ha a lány elindul követi lefelé a lépcsőn de kinyitja még az ajtót neki.*

* Kifújja a bent tartott levegőt és végre elmosolyodik, az előbbi komor arckifejezést ismét a szokásos derű váltja fel.
- Hmm aggasztani igazából egy dolog aggaszt, az családi.. tudod egyszer meséltem neked egy átokról, a testvérem ilyen átoktól szenved, szóval ez egy állandó aggodalmam. De most nem erre gondoltam. Kezében megszorongatja a levelet és felmutatja a leányzónak. Neki hoztam levelet éppen a madárposta felé tartottam csak előtte gondoltam felsétálok én is naplementét nézni amikor észrevettelek. A fiúnak lassan a torkában dobogot a szíve, de úgy érezte, lehet, hogy csak ő de tartozik egy vallomással a lánynak még ha az furán is fog rá nézni emiatt.
- Ismered Artemis Taylort? * Vetette fel a kérdést, a fiúban dúltak az érzelmek de kívülről ez úgy tűnhetett a kívülállónak mintha citromba harapott volna.
- A bál utáni nap összejöttünk. * Érdekes a helyzet, soha nem gondolta volna, hogy ilyen szituációba fog keveredni, a 115 éve alatt kimaradt az ilyen. Nem volt sok párja, szóval nem igazán értett ő az ilyen dolgokhoz, megkövülten állt és bambult le a kilátóról. A kis levélke a kezében már szépen összegyűrődött, valószínűleg olvashatatlanná is vált az erős markolászásától a fiúnak, ezt észrevéve zsebrevágta. Majd nekidőlt a kilátó fa ajtajának.*

* Az iménti halk sikolytól még viszhangzik érzékeny hegyes füle, de ezzel most nem törődik, mert figyelmét más köti le. A gyomra kavarogni kezd és zavarodottan elkezd járkálni a kilátó teraszán ide oda, közben a tarkóját vakargatja. A járkálás abbamarad majd sóhajt egy mélyet és végre bele mer nézni a lány barna szemeibe.
- Nos.. * megköszörüli a torkát* már régen meg akartam kérdezni, hogy gondolsz e valamit rólam, vagy , hogy állsz hozzám.. * Száját kicsit lebiggyeszti, a zsibbadás ismét elkezdi átjárni testét, kezdve az ujjaitól egészen a karjáig. Néhány másodpercnyi szünetet tart a monológjában majd ismét elkezd járkálni .. Karját összefonva maga előtt végül megállapodott a lány előtt.. és kíváncsian várta a választ. A naplemente után egészen hűvös szél fújt be a kilátó kis teraszára, Exan hátán végigfutott a hideg, de ezzel most nem foglalkozott.*

- Jajj nem akartalak megzavarni, főleg megijeszteni. Bár lehet, hogy ma kissé ijesztő vagyok. * Teszi hozzá, ma valóban kicsit kialvatlan és kócos, a pólója vasalatlan. Pedig mindig rendezett a tünde fiú, de mostanában történt egy két dolog, talán túl gyorsan is és ő csak sodródott az árral. Kellemetlen dolgok ezek.
- Beszélni akartam veled úgy is, úgyhogy jó, hogy megláttalak. * A fiúban most kicsit kavarogtak az érzések. De arcára kívülről semmilyen érzelemféle nem ült ki. Ő is visszanézett még utoljára az aranyló gömbre, ahogyan az eltűnik a bíborfelhők között és kezd el sötéteni a kúria körül. Ismét a lányra pillant, reméli, hogy annyira azrt nem ijesztette meg, fejét elfordította az égtől és a lány felé fordult. Szóra nyitná száját de előtte még kíváncsi a lány reakcióira, hátha valamilyen érzelmet le tud olvasni az arcáról. *