* Exan egy levelet szorongatva vette az irányt a madárposta felé tulajdonképpen, de még előtte ki akarta szellőztetni a fejét ezért felsétált a kilátótoronyhoz. Mostanában túl sok fura dolog történt vele és rengeteg gondolat kavargott a fejében. 115 év alatt ennyire megfontolatlan lenne? Talán igen.. Egyre sietőebben vette a lépcsőfokokat majd kinyította az ajtót és a gyönyörű naplemente és a kúria panorámája tárult elé, de nem egyedül volt itt, a lánynak háttal állt még, nem vehette észre.
Exannak felgyorsult a szívverése amikor felismerte a lányt, nyelt egy mélyet. Nem tudta, hogy megszólítsa-e. Hiszen annyi minden történt azóta vele, amiket nem biztosan osztana me a lánnyal. Majd összeszedte magát, nem szólt semmit csak a lány mellé sétált és lekönyökölt a párkányra és kék szemeivel ő is a naplementét nézte ahogyan az aranyló sugarak megvilágítanak mindent egészen szép rózsaszín lesz tőle a kilátó köve.
- Szia. Mit csinálsz így egyedül? * Kérdi a lányt, majd rápillant, szája vértelen vékony vonallá válik, történtek dolgok amiket talán el kellene mondania a láynnak.*

* Cat végre ismét jókedvében pompázott, majd oda sétált a korláthoz és kidugta a fejét, Ex kicsit kérdően nézett a zöld hajú lányra, pláne amikor az eső hirtelen a nyakába szakadt, nem lehetett valami fenomenális érzés szegénynek.
- Ha ti is kellően átfagytatok kereshetünk valamilyen másik helyet. * Ajánlotta fel Exan és az ajtó felé sétált, máskor szereti az esőt és szeret csak úgy ücsörögni élvezni ahogy rá esik, de most futás után kizártnak tartotta. sőt óvta tünde bőrét ahogy tudta előle, kicsit viccesek is nézhetett ki. Elszörnyűlködve tekintett az elázott lányokra.
- Azonnal gyertek befelé! Megfáztok!... * Kicsit ő is kisétált az esőre,de csak hogy visszatessékelje a felelőtlen leányzókat ha hagyták, egy nőnek nagyobb felelőtlenség kiállni az esőbe mint egy férfinek. Ex becsukta maguk mögött a kilátó ajtaját és egy hatalmas villámcsapás hallatszódott kintről.. A lefelő vezető lépcsők világítása is kicsit elhalványult tőle, pislákolt egyet kettőt aztán végleg kialudtak.*

Cat elmondta mi bántja őt, és Eva segélykérően nézett a fiúra aki lassan de vette a lapot
- jah ömm igen hát a sárkányoknál pedig az még fiatalnak számít, sajnálom azért.. * Karjait összekulcsolta maga előtt mert a szél egyre erősebben fújt ilyen magason, és hirtelen megdördült az ég is.
- Nekünk nem igazán volt semmilyen állatunk,szóval nem nagyon tudom, milyen elveszíteni őket. Egyedül egy kutyánk volt, aki apámmal és a bátyjáimmal ment vadászni. Én nem mentem mert szeretem az állatokat, én inkább az a csendben elbújós és rajzolgatós fajta voltam.. Anyámra ütöttem.. * közben az odő egyre borúsabb lett, és messziről jól láthatóan szép fekete felhők közeledtek a kúria felé. Exan megköszörülte a torkát,
- Na ennyit a kocogásomról.*

* A megszólítására eleresztett egy fehér mosolyt, majd odasétált a lány mellé aki a távcsővel nézelődött.
- Mit lát szőkesége? * Exan is, odakíváncsiskodott fejével odébb tolta a lányét
- Hmm szép a táj.. * jegyzi meg ahogy forgatja a távcsövet ide oda, majd visszaadja a lánynak.
- Nahát te is erre kocogsz? * mosolygott az érkező Cat re majd amikor jobban felé fordult észrevette a lány kisírt szemeit. Egy ideig elmélkedett mi lehet a rossz kedvnek oka, száját szóra nyitotta, de nem jött ki rajta hang, kívülről úgy nézhetett ki mint aki citromba harapott.
- Mi a baj Cat, minden rendben? * nézett a lányra kérdőn még mindig a korláton támaszkodott, nem szerette ha az emberek szomorúak körülötte, pláne ha a barátai azok.
- Ha bántott valaki megverem! * Kacsint Cat -re próbál humorizálni, hogy jobb kedvre derítse a lányt, kezeit ismét zsebrevágta mert kint fázott a keze picit, pedig ki volt melegedve a futástól.*

* Exan kocog fel a lépcsőn, sport cípzáros dzseki van rajta melegítő és torna cipő. Gondolta a lépcsőzés jó szálkásító (hehe) úgyhogy össze vissza kocogott, felérve a kilátóba észrevette Evát, aki a messziségbe tekintgetett, nem vehette észre Exan-t mert háttal állt neki. Ex habozott egy kicsit végl megszólította a lányt. Kicsit még lihegett a tempótól de akkor most tart egy kis szünetet.
- Szia Eva! * Gondolkodott, hog lehet, a lány egyedül akarna maradni nem akar társaságot, de azért ő köszön
- Rég láttalak, hogy vagy? * Kérdezte, közben nekitámaszkodott a korlátnak és ő is a messziségbe tekintett, innen fentről egészen szépen belehetett látni a kúriát és környékét és postabaglyok repkedtek levelükkel a toronyba egészen közel hozzájuk*

* - Örülök hogy rávilágítottam erre a tényre.* Mondta Aysa majd el is mosolygott amikor Qal azt kezdte mesélni hogy mindig is furának tartották. Persze nem ezen mosolygott, hanem azon hogy talált még egy közös tulajdonságot.* - Tudod odahaza Cooper... ő az én egyik emberem, szóval Cooper mindig is azt mondta rám hogy csudabogár vagyok. Úgyhogy megértelek, de erre is csak azt tudom mondani hogy a másság jó dolog, legyél rá büszke, furcsának tartanak? Na és? biztos azért van mert irigyek, csak mert ők olyan átlagosak.* Qal nem sejthette hogy Aysa mondandójában sokkal több rejlik, és talán még a hangszín váltást is észre vette ha elég figyelmes. Eldunaryt is gyakran bántották és gúnyolták amiért ő nem olyan mint a többi. Habár a lány soha nem gondol a múltra, néha elő jönnek bizonyos emlékek de olyankor csak nyel egyet és gyorsan tovább lép, az hogy mindig mosolyog sokat segít, nagyon sokat.* - A tavaszt én is nagyon szeretem!.* Mondta Aysa bekapcsolódva az új témába, bár egy picit idegen neki ez a terület főleg a csillagos ég és a romantikus szívdobbanások vagy mi a szösz...* - Hát ...Qal, biztosan igazad van, bár én nem vagyok jártas az ilyen romantikus szívdobogásokban, de a természetben aludni az tutira jó dolog, én is kipróbálnám egyszer, de mivel aludni én nem nagyon szoktam, csak a semmin tudnék gondolkodni, de azon meg nem is tudom... Hogy kell a semmin gondolkodni?* Vonta fel a szemöldökét és őszinte érdeklődés tükröződött a tekintetében.*

//fagy//