Supernatural/Odaát világa

Vendég

[Djokics kisasszony alvás közben.]

*Meglebben a függöny, bár az ablak zárva van. Egy alak árnya jelenik meg az amúgy is sötét, csillagtalan motelszobában, majd néma léptekkel sétál az egyik fotelhez, és leül. Nézi a lányt ahogy az alszik. Ez talán már önmagában felér egy zaklatással, dehát érdekel is ez pont egy pogány istent. Csak némán ül a fotelben, és a sötétben zölden világító szempár. Az ágyból, ha a lány felkelne, akkor csak fénypászmák látszanának. Kérdés, hogy egy ilyen húzós nap után vajon felkelne e. Így azonban csak mozdulatlan, és figyel. Ujjai között apró gyöngyök gördülnek ide oda, újra és újra számolva a két apró gömböt. Ám talán millióig is képes elszámolni így. Talán hobbi, talán kényszeres dolog.
- Olyan vagy akár egy...angyal. Milyen kár hogy a tested az a sok seb borítja. Milyen szép is lennél...
*Súgja halkan maga elé valami idegen nyelven. Talán valami ó-nyelv lehet. Majd csak némán figyeli tovább a lányt.*

Vendég

[Ismételten Helena Djokics, később]

*A fekete mustang egy lerobbant, útszéli, "csillagtalan" szálloda előtt parkol. Vannak ilyen helyek... ezeket a helyeket a vadászok fejből vágják, hogy hol vannak, merről a legkönnyebb megközelíteni őket. Ezek azok a helyek, ahova talpig véresen is becsoszoghatnak - ha elég kápét vágnak a pultra, akkor kérdés nélkül kapnak egy kulcsot. Se nyilvántartásbavétel, se rendőrhívás, de felesleges kérdések se. Max annyi, hogy kér-e sebbenzint. Most a szőke lány kért... szüksége volt rá, erőteljesen kifogyott. A szobában ül, félmeztelenül, arca meg-megrándul a fájdalomtól, miközben a bal vállából távolít el egy lövedéket. Démonokra vadászott, és persze, hogy pár buzgómócsing zsaru arra járt, és azt hitték, Helena a gyilkos, a démonok az áldozatok... akkor kapott ólmot a vállába a lány. Véres fölsője ledobva a földre, famrerja is vöröslik, és bár határozottan csinos nő, egészen biztos, hogy nem kerülne bele a nyuszis magazinba és társaiba. Teste telis-tele van különböző forradásokkal, amiket egy jó plasztikai sebész is csak nagyrészt tudna eltűntetni. Itt egy égésnyom, amikor alig tudott menekülni egy lángoló házból egy kisfiúval együtt, a mellkasán mély vágások, egy wendigo nyomai, egyik felkarján a korábbi, kopogószellemes incidensből származó heg, több szúrt, vágott, lőtt sebhely... és ez csak a felsőteste. A golyó szépen lassan előkerül a vállából, hát rátérhet a seb összevarrására. Először meghúzza a whiskeysüveget, ami a közelében van, majd a sebbenzinnel még egyszer fertőtlenít. Tű, fogselyem... tipikus vadász-megoldással férceli össze a sebet a vállán, arca meg-megrándul a fájdalomtól. Egyszer végez, mire felsóhajt, és bizony legszívesebben azonnal bedőlne az ágyba... de hát vadász ide, vadász oda, csak nőből van, és nem bírja elviselni ezt a rendetlenséget tartósan maga körül. Feláll, ledobott cuccait összerámolja, lezuhanyzik, átöltözik tiszta ruhába (véreset elrakja... majd később elintézi, de a felső már menthetetlen, tekintve, hogy konkrétan letépte magáról, amikor beesett a szobába), majd bedől az ágyba. Persze kés, pisztoly a párnája alatt, és inkább éber álom ez, mint totál KO... az ördög sosem alszik, bár már elvileg a lyukban dekkol megint, van kint ezernyi más veszély, amik szintén nem alszanak... hát ő sem teheti meg teljesen nyugodtan.*

Vendég

*A férfi a kutyáját dögönyözi, Helenának meg kedve lenne a plafonra futni. Besétál, lecsapja egy székre az aktatáskáját, az asztalra a jelvényét, a papírlapot Samuel fantomképével, sőt, még a napszemüvegét is.* - Körözi a halál, de ő már régóta, csak az ő képét mutogatom inkább körbe, mint Bobbyét vagy Rufusét. *Szólal meg csöndesen, majd kihúzza magát, zsebretéve a kezeit.* - Elmehetsz a francba amúgy, Bobbyval együtt. *Szólal meg, furcsa higgadtsággal, ahogy lassan összeáll a fejében a kép. Lehet, hogy szőke, de nem síkhülye, nah.* - Szóval ezért akartak téged Campbellék levadászni nem egyszer, és ezért tudod, milyen arcok voltak a vadászok a Mayfloweren. *Mondja, mellkasa előtt összefonva a karjait. Most már esze ágában sincs levadászni. Minden bizonnyal Bobby pontosan tudja, hogy micsoda a srác, hiszen ha Andy eddig az orránál fogva vezette volna, akkor tuti Bobby maga jön ide, Winchesterékkel karöltve, és puszta kézzel szedi szét a pogány istent, amiért át merte vágni. Ergo Bobby bízik a srácban, és Helenának sincs oka kételkedni Bobby ítélőképességében.*

Vendég

*Mivel a nő tulajdonképpen totálisan ignorálta a kutyust, ezért az bánatos nyüsszögéssel vonul arrébb, mire a srác, a "halálra" szánt pogányisten, csak felkapja, és elkezdi dögönyözni.*
- Hát ki az én kiskutyám? Hát teee vagy az... Na... ugyeee? Teee... *majd sétál tovább, a nővel a nyomába, amíg az meg nem áll, és le nem veszi a szemüvegét. A férfi félrebiccenti a fejét, kutyával a kezében, köténnyel, minden apró alkatrésszel ami kell, csak néz a nőre. Aztán hirtelen kap észbe, és a még sokkolt nő kezébe nyomja a szőrgolyót.*
- Csinálom a kávét... csak közben oda ég a tojás is... gyere be... közben mondhatod mijáratban erre... Tényleg Samuelt körözöd? * Teszi fel a kérdést, miközben ismét a tojással kezd foglallatoskodni.* - Úgy is sok lett volna nekem. Így legalább nem csak Foltossal reggelizek, mint rendszerint...* Mondja mosolyogva. Hogy megölni jöttek? Nos ő erről nem tud.*

Vendég

*A buzgó férfi szavaira bólogat, majd megrázza a fejét.* - Nem, gyerekrablással nem, de elég súlyos bűncselekményeket lehet az ő nevével kapcsolatba hozni. Szóval ha esetleg felbukkanna... *És azért egy névjegykártyát is nyújt, hogy ha látja a férfit, telefonáljon. A nő szavaira csak bólogat, majd ugye elindul a bizonyos szomszédhoz. Kihúzza magát, csönget, és már emeli a jelvényét, de az ajtónyitó láttán konkrétan lefagy, mint a windows 98. A napszemüveg takarásában ugyan nem látszik, de szemei elkerekednek, és igen sűrűn pislog, a kutyát gyakorlatilag észre sem veszi.* - Igen... kávé... az jó. *Nyögi ki nagy nehezen, besétálva, igen, láthatóan lassan rebootol az agya, hogy most mi van meg hogy meg he. Besétál, majd ha bezáródott maga mögött az ajtó, lekapja a napszemüvegét, megvillanó szemekkel nézve fel a másik vadászra, de egyelőre nem mond semmit, még forognak a fogaskerekek az agyában.*

Vendég

*Amikor a nő megjelenik a szép fekete kosztümben, plecsnivel, és a klasszikus kérdésekkel a járókelők, és az ott lakók a legkészségesebben tájékoztatják.*
- Nem Nyomozó... nem láttuk errefelé ezt az embert, de ha látjuk, akkor haladéktalanul értesítjük. Veszélyes? Ezek szerint gyilkossággal vádolják? Vagy...gyerekrablással? Kérdi egy buzgó férfi, aki már épp az autóba szállt volna be. Az hogy történtek e furcsaságok, csak a fejét rázza.*
- Kisasszony... az egyetlen furcsa dolog, hogy a szomszédomnak a pázsitja szebb mint az enyém, pedig nincs itthon sokszor egy teljes hónapot sem. * Mondja a férfi, majd beszáll a kocsiba, és elmegy. Egy másik szomszéd, egy nő arról tájékoztatja a lányt, hogy szerinte meg az egyetlen furcsaság, hogy a szomszéd férfit még nem látta nővel a háza környékén... de pasival sem. És így jut el az ominózus nőtlen, és szép gyepű szomszédhoz. felveszi a klasszikus tartást, majd megnyomja a csengőt. Azonnal hallja is, hogy apró tappancsok trappolnak végig a padlón, majd vékony, kedves kiskutyaugatás hallatszik. Majd egy férfihang.*
- Egy pillanat! * Azzal amikor kinyílik az ajtó, az első amit a nő érezhet, hogy a kiskutya megrohanja, és ugrálni kezd a lábszárára. Majd ahogy felfelé emelkedik a tekintete, egy rövidnadrágos férfi áll előtte, egy szakácskötényben. Majd amikor felnéz, egy hónappal ezelőtti vadásztársát pillanthatja meg, aki a jelvényt szemléli érdeklődve, aztán megszólal.*
- Áhhh Nugent ügynök... miben segíthetek? Fáradjon beljebb. Óhajt kávét, vagy netalán rántottát, amit most csinálok? Jóféle... szalonnás. Foltos.. gyere már le az ügynöknő lábáról. Tudom hogy jó érzéked van a nőkhöz, de ezért még a végén lecsuknak téged...*

Vendég

*Nem, nincs több kérdése, le is teszi a telefont. Megérkezve a városkába, először is egy motelt keres, ahol szépen át is öltözik. Takaros koszümöt ölt, haját megfésüli, aktatáskába pedig belepakolja a Bobby által ajánlott fegyvereket, és máris kisétál a motelből, autóba be, táskát átmenetileg az anyósülésre dobja, napszemüveg fel, és már vezet is a megadott helyre. Pár házzal arrébb megáll, egyik kezében az aktatáska, másikban egy papírlap, és az éppen munkába indulókhoz odasétál, feltartva először is a jelvényét.* - Jó reggelt. Nugent ügynök, FBI. Egy kérdésem lenne, látták a környéken ezt a férfit? *Emeli fel a fantomképet, amin Samuel Campbell szerepel... nem, nem kedveli az öreget. Elmond mindenkinek pár információt, hogy nagyon veszélyes, és haladéktalanul értesítsék a hatóságokat, ha látják, és persze pár ügyesen elhelyezett kérdést is feltesz... történtek-e furcsaságok a környéken, eltűnések, fura jelenségek... pár járókelő, elinduló megkérdezése után pedig az ominózus ház felé veszi az útját, becsönget, és felkészül, hogy ugyanúgy nyisson... jelvény felemel, bemutatkozik, kérdések... és közben megfigyelni a célpontot.*

Vendég

- Ha van a csomagtartódban cédruskaró, nem árthat. Vagy... vérezd be.. azt is biztos használ. Viszont a macsétád is legyen kéznél, ha fejezésre kerülne a sor. Egy szó mint száz... nem tudom milyen típusú, de az biztos, hogy pogány isten. Ennyit tudok. Hogy mit csinál, hogy mit rongál, vagy épp embereket eszik e, azt nem tudom. Illetve... a jeleit észrevettük, de aktivitásra még nem került sor. Egy szó mint száz... jobb a megelőzés. Sok sikert a vadászathoz. És... jelentkezz, ha végeztél.
* Hallatszik a hang, majd a telefont leteszi, ha már a lánynak nincs több kérdése, vagy válasza.

Az adott helyig jó két nap az út, pláne mivel nem autópályán rongyol a Mustang. Amikor megérkezik Birminghambe, egy iszonyatos metropolisz tárul a szemei elé. Kocsik, felhőkarcolók... minden ami csak egy nagyvároshoz kell. Méreteiben még így is kisebb mint NY-de akkor is hatalmas. Nyüzsgő helyszín. Ám a megadott cím, ahova szépen elkocsikázik a lány, egy kis kertváros. Álmos kis utcácskák, szép házak. A kertekben ott lobog a zászló mindenhol, jelezvén hogy igazi hazafiak élnek a házakban. Az adott címen egy takaros kis házikó tesped punnyadt álmában így kora reggel. (mert kora reggel ért oda a lány) A zászló még nincs felhúzva. Az ablakokon még a sötétítő függöny be van húzva, így nem valószínű hogy belát. Kerítés nincs, csak a járda mellett a smaragdzöld fű. Látszólag szépen rendbe van tartva. Ám mi szörnyű titkot rejthet ez a ház, ha Bobby ide küldte a lányt.*

Vendég

*Elfelejteni nem felejtette el, egyszerűen nem törődött vele tovább. Sok vadásszal futott össze az elmúlt hetekben, régi ismerősökkel, és addig ismeretlenekkel egyaránt, Coyot csak egy volt közülök. És valóban, Georgiában vezet, azután, hogy szépen sikerült kiűznie egy rusnya, ronda kopogószellemet egy családi házból (bár a bal felkarja be van kötve, ugyanis az a rohadék belevágott egy jégvágót, miközben a csaj a családot mentette ki), mikor a telefon megcsörren. Az ismerős hangra elmosolyodik.* - Szevasz, Bobby. *Hallgatja a mondanivalóját, és felsóhajt.* - Persze, persze, utánanézek. Kicsit pontosabban, hogy milyen furcsaságok? Tehát szerinted mi lehet ott? *Kérdez, miközben megtesz egy jobbkanyart, Alabama felé véve az irányt.*

Vendég

*A fiú hallgatja a lányt, majd a szirénák hangjára csak elmosolyodik.*
- Hát jólvan. Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor. Én viszont még beugrom az öreg lókötőhöz. Rég láttam már... mint mondtam. * Mondja a fiú mosolyogva, majd beül a kocsi volánja mögé és dudálva a lánynak kettőt elhajt. A fekete kocsit lassan elnyeli a sötétség.*

[Jópár héttel, ha nem egy teljes hónappal később.]

A lány talán már el is feledte, hogy találkozott Coyottal. De ez nem is lenne olyan nagy csoda. Az elmúlt hetekben meló hegyek. Vámpírok, szellemek, alakváltók... és egy két démon is előfordult. A lány épp Georgia állam végtelen útjait járja, néha egy egy motelben meghúzva magát, amikor megcsörren a telefonja. Azt felvéve a jól ismert Bobby Singer hangja szólal meg.*
- Szia Te lány... merre kocsikázol most? Lenne egy megbízás... furcsa jelenségek Alabamában. Birminghamben adódtak problémák. A pontos címet is megadom...
* Azzal elmondja a dolgokat, majd hozzá teszi. * - meg tudod oldani a dolgot, vagy küldjek mást? * kérdi az öreg. A hangjából hallani lehet, hogy tudja jól a választ.*

Vendég

*Persze, hogy gyorsan utóléri, hosszabbak a lábai, úgy könnyű, cöhh. A kérdésre megrázza a fejét.* - Nem, most nincs melóm, de ahogy magamat és a szerencsémet ismerem, csak elindulnánk Bobby felé, egyből hívna vagy ő, esetleg Rufus, netalántán a szüleim, hogy itt és itt ez és ez van, menjek már, és tegyem el láb alól, mer ők éppen három állammal arrébb űznek szellemet. *Közben lassacskán visszaérnek a városkába, és valóban hallhatják a szírénázó autókat, de a helység még mindig csöndes, és békés, nem szólítja le őket senki, ahogy a kocsijukhoz visszaérnek, Helena pedig bepakolja a cókmókjait a csomagtartóba.* - Szóval én azt hiszem csak... elindulok valamerre. Amerre kedvem tartja. Te pedig ugorj haza, ha neked van olyanod. *Mondja egy félmosollyal, hát igen, neki csak a szülői ház van, de az is olyan, hogy a szülei is csak havonta egyszer ugornak oda haza kábé, ő meg jó, ha félévente.* - Hát akkor... viszlát. Alighanem még összesodornak minket az utak. *Mosolyodik el, búcsúzik, majd, ha nem tartják vissza, akkor beül a fekete kocsijába, gázt neki, és eltűnik a fekete Mustang az éjszakában.*

Vendég

*Ami igaz az igaz. Valóban lehetett ízlése a srácnak amikor még ember volt... De az már azért mégis csak régen lehetett. Amikor a lány elindul, a fiú is siet utána. Szapora léptekkel, egy fegyvert sem hagyva ott a földön. Még a számszeríj vesszőket is begyűjti. Nehogy már véletlenül nyom maradjon utánuk. Így aztán elég hamar beéri a szőke leányzót.*
- Nos és most? Merre... mert oké, hogy bepattanunk a kocsiba, és nyomás... de mégis hová? Nekem nincs új melóm. Neked van? * Kérdi a lányt. Bár valószínűsíti, hogy neki sincs. így aztán kíváncsi rá, merre megy tovább.* - Ha esetleg olyanod van, elugorhatunk Bobbyhoz. Úgy is rég láttam az öreget. Vagy ha nincs, akkor te ballra, én jobbra. És akkor én haza is megyek. Nem ártana már egy takarítás sem a kecónak. Az idejét sem tudom mikor jártam otthon.* Sóhajt fel.*

Vendég

- Ugyan már, emberként még simán láthatott ilyen klasszikusokat. Sőt, ki tudja, lehet, hogy még ízlése is volt. *Von vállat, miközben az elsőnek lenyilazott vörös vámpírsráchoz sétál, annak is lecsapva a fejét. Pont jókor, ugyanis lassan múlni kezdene már a méreg hatása, és tápászkodna fel a vérszívó, de hát ugye egy suhanó penge ezt meg is akadályozza. Nagy nyugisan visszasétál a saját eldobott számszeríjához, felvéve, szemöldökfelvonva nézve fel a férfira.* - Megjegyzés? Annyi, hogy húzzunk el a közelből, mielőtt a tűzoltóság ideérne, a zsarukkal karöltve. *Forgatja meg a szemeit, és mintegy megerősítve szavait, gyors léptekkel el is indul visszafelé, de letér az útról, nem, nem akar a lángok felől közelíteni a hatóságokkal szemben, elvégre azok alighanem a városból fognak jönni, azon az úton, amin ők is jöttek... hát jobban járnának, ha nem azon sétálnának vissza.*

Vendég

Mikor a lány megjegyzi, hogy nem mondták e neki, hogy ne játsszon az étellel, elvigyorodik.*
- De igen. Régen említették ezt nekem.. .de sosem voltam a legjobb gyerek...így ezt a szabályt elég gyorsan elfelejtettem. * Mondja vigyorogva, majd amikor a lány lenyesi a vámpír két lábát, és az eldől, a srác csak nézi a vérszívó.* - Hát... most mondhatná, hogy ugyan... ez csak egy karcolás... már úgy is ócska volt... de... szerintem ennyire nem művelt.* Jegyzi meg nézve a földön vonagló lényt, majd egy lendítéssel lekapja a fejét a helyéről. Közben a házban a sikolyok is elhalnak.*
- Azt hiszem... végeztünk. Velük legalábbis. Nem tudom lehet e még a városban lény... de ha ez volt az egyetlen fészek, akkor ennek vége. * Mondja vissza sétálva a fegyveréhez, és felvéve azt.*
- Egyéb megjegyzés felőled? * Kérdi kedvesen biccentve a lány felé.*

Vendég

*Nem, nem hallott még róla, csak a nevét, meg hogy egész jó vadász... bár ugye egyes körökben a "jó vadász" az a "még életben van" szinonimája. Mellette röppen el egy nyílvessző, mire egy pillanatra lefagy, és csak arra eszmél fel, hogy Andrew már másik vámpírral játszik, mint macska az egérrel. Felsóhajt, eldobva a saját nyílpuskáját, elő a machetét, és a másik vadász által lelőtt szőke vámpír fejét menetközben lecsapja, elvégre a méreg csak átmeneti hatással bír.* - Téged sose tanítottak meg arra, hogy ne játssz az étellel, Sakál úr? *Kérdezi, a vámpír pedig egyszerűbb célpontot lát benne. Alacsony, kicsi, nőnemű, kapásból megmaradt kezével Helena felé csap, a lány viszont... nos, mint mondtam, nem éppen a szerencséjében bízva maradt eddig életben. Gyorsan félreugrik a felé lendülő kar elől, voltaképp lehajol előle. Íme az előnye annak, ha valaki ilyen kicsi. No lényeg a lényeg, hogy saját fegyverét lendíti, és nyissz, volt két lába, már csak egy van, így a nagy benga állat vérszívó nagy puffanással elterül a földön.*

Vendég

- Óhhh hát az úgy volt...
* Kezdi el vigyorodva a dolgot. Ezek szerint Helena nem hallott még róla csak a nevét. No sebaj. Egyszer mindent meg kell tudni. De nem most. Amikor kiront egy vörös hajú srác, és a lány lelövi, a srác felnevet.* - Hulljon a férgese.* Majd a magával hozott halott vér-dobozba belemárt egy nyílvesszőt. Majd a lány felé lő vele, aki hiheti, hogy őt akarja agyonlőni, ám a nyílvessző egy fél méterre mellette suhan el, és egy szőke nőt küld a másvolágra.*
- Úgy néz ki ezek valóban Cullenék. * Jegyzi meg vigyorogva, majd ledobja a fegyvert és előrántja az övére erősített kukrit.* - Na ki van még? * Kiált, mire valamerről egy nagy darab vámpír ugrik rá. Hatalmas erővel sújt le a férfira. Az azonban elfordul előle, és egy jól irányzott mozdulattal lenyesi az egyik karját. A vérszívó felüvölt a fájdalomtól. * - Na jössz? Lenyomjuk? * Kérdi vigyorogva a fiú, aki játszadozni kezd a vámpírral. Tisztán látszik, hogy csak játszik vele. Pedíg egy jókora példányról van szó.*

Vendég

- És ezt te onnan tudod, hogy...? *Igen, itt már nem tudja visszafogni magát, kicsúszik a kérdés a száján, de szinte egyből int, hogy "hagyjuk". Majd később rákérdez megint, most vámpírölős idő van. Visszaér lassan, miután eltorlaszolta az ablakokat. Jó, nem lassan, gyorsan, minél hangtalanabbul oson végig, fürge léptekkel visszakerülve a férfi mellé. Nyílpuska előszed, és még a véres fiolája is, belemártva pár nyílnak a hegyét.* - Na pörkölj oda nekik. *Szól, és csak néz, ahogy repül a molotov-koktél...* ~...ezt mikor vette elő a kocsiból...?~ *Fut át az agyán a gondolat, de ezt el tudja intézni annyival, hogy biztos akkor, amikor ő nem nézett oda, hanem az eget bámulta. Igen, csak akkor tehette. Vagy nem, de ez más kérdés. Felemeli a saját számszeríját, és hallgatja egy rövid ideig a vámpírok sikolyait... aztán amint egy vörös vámpírsrác kirohan az épületből, máris repül felé a számára mérgezett nyílvessző.* - Nocsak, vörös hajú vámpírfiú... csak nem tényleg Cullenékat fogtuk ki...? *Szólal meg, nem nézve fel a másik vadászra. Még jöhetnek ki...*

Vendég

- Na tegyem hozzá... a Mayfloweres srácok elég jók voltak... Samuelék már nem érnek fel hozzájuk. Nem is beszélve arról, hogy arra verik magukat, hogy elsőként érnek amerikába... és, hogy itt töltötték az idejüket... hát nagy cucc...
*Jegyzi meg lefitymáló hangon, majd amikor a lány intézi az ablakokat, és már nem látja, akkor ő csak a semmiből teremt egy palackot, majd a kabátja alól elővesz egy kisebb palack benzint, amit átönt. Egy rongyzsebkendőt nyomkod az üvegbe, majd megvárja, míg a benzin átitatja a zsepit. Nem gyújtja meg, és dobja el... megvárja míg a másik visszaér.*
- Számszeríjat készenlétbe...
* Jegyzi meg, mire felhúzza a saját nyílpuskáját. Meggyújtja az üveg száját, majd megvágja, míg szépen lángra kap. Aztán amikor már lángol, szép ívben feldobja a háztetőre. A ház elég gyorsan kap és lassan elkezd lángolni.* - Ég az város... ég a ház is... nem is egy ház, hanem száz is... * Énekli a srác hangosan, miközben az egyik ablakra szegezi a számszeríjat. *

Vendég

- Én elhiszem, de felfoghatná, hogy ez már nem a Mayflower, és én nem csak egy csóringer matróz vagyok, akit ki kell szedni a vámpírok karmai közül. *Jegyzi meg morogva. Oké, hogy az ő családjában annyira régre nem megy vissza a vadászat, de azért ő sem tegnap döntött úgy, hogy "anya, apa, holnaptól vadász leszek". A cicabogárra felszegi a fejét, egy pillanatra kihívó fény villan a szemeiben. Cicabogár, cöhh... nohiszen sokféle lény próbálta őt már eltaposni az évek alatt, láthatni, mekkora sikerrel. Odaérnek a házhoz, a lány pedig biccent.* - Rendben. Intézem az ablakokat. *És már ott sincs, fürgén mozdul, az ablakok alatt könnyedén eloson, neki kevésbé kell lehajolnia, mint a fiúnak kéne az ablakoknál, könnyebben el tudja torlaszolni anélkül, hogy észrevegyék. A gyújtogatást ráhagyja Andrewra.*

Vendég

- Na ezt a szöveget nálam is elsütötte... Aztán nagyon gyorsan bekussolt, amikor Bobby beszólt neki. Ez van. Mayflower... hogyne...Olyan kegyetlen csóró családot mint azok... chhhh.
* Röhög a srác maga elé, mikor elmondja a dolgokat, majd amikor a lány közli, hogy a számszeríjját használja, csak biccent. * - Cicabogár... elég régen űzöm már az ipart. Nem pazarolnék feleslegesen töltényt.* Mondja mosolyogva. Óhhh nem akar ő senkit megsérteni a Cicabogárral. De jobb ha jó hangulatban mészárolják le a vadat. A fiú szaporább léptekkel megy tovább, így egy jó negyed óra múltán el is érik azt a bizonyos házat.*
- No? Mi legyen? Bemenjünk... vagy gyújtsuk rájuk? Én a tüzet javasolnám először. Szépen az ablakokat eltorlaszolni... a többi a mi dolgunk.* Mondja mosolyogva, majd lassan előveszi a gyújtóját.*

Vendég

*Campbellékre lassan ingatja a fejét.* - Nagyra vannak magukkal, meg se tudom mondani, hányszor hallottam Samueltől, hogy "ne pattogj kicsilány, az én őseim már a Mayfloweren is vámpírokat fejeztek le." *Látszik rajta, hogy legszívesebben oldalra köpne, de mégsem teszi meg.* - Nem tudom hogy született abból a családból az a két srác, azok legalább nem hordják fenn az orrukat. Hallelujah, hogy nem Campbellék nevelték fel őket, hanem az öreg Winchester... kár érte. *Feltűnik neki, hogy valamiért Campbellék ugye rászálltak volna jelenlegi munkatársára, de egyelőre nem kérdez rá... majd a meló végeztével.* - Ejnye, Sakál úr. Vámpírokra vadászunk, azokra csak pazarolná a drága töltényét. Ha mindenáron lövöldözni akarsz, akkor azzal a nyílpuskáddal lövöldözz. *Int fejével a férfi fegyvere elé, miközben az ő jobb keze a machetéjére siklik, lecsatolja az oldaláról, és meglengeti párszor maga előtt.*

Vendég

*A lány elindul egy irányba, miközben beszél. A férfi követi.*
- A beztos... az Alfák nagyon bosszantók tudnak lenni. Ismerem én is őket... kifejezetten kellemetlenek. *Morogja az orra alatt de hallhatóan. Majd mikor Campbellékre kerül a téma, akkor csak vág egy fintort.* - Na azt a családot sosem szerettem. Mindíg is kifejezetten irritáló bagázs volt. Egyedül a Winchesterék anyja volt normális. Nem egyszer vágta szájba a rokonokat, amikor rám akartak mászni... hogy én hogy utálom őket... nem is tudom a fiúk miért lógnak velük... oké, hogy család meg miegymás... de azok parasztok... akkora parasztok, hogy még az óvodában is egy bödön zsír volt a jelük... *Jelenti ki dühösebben, majd amikor a lány leadja az infót, hogy merre van a ház, akkor a férfi biccent.*
- Remek. Rájuk gyújtjuk, mi meg megállunk kint, és aki kijön, azt agyonlőjük. Mit szólsz? Vagy... ez túl radikális? *Kérdi a férfi mosolyogva.*

Vendég

- Az Alfáknak megvan az a bosszantó szokásuk, hogy csak rikán lehet őket lekapni... viszont hogy megint megjelentek itt az Okamik... wáh. Remélem Campbellék csak paranoiások, és nem készül semmi nagy durranás. Elég volt az előző, mostmár vissza akarok térni a szép, nyugis, megszokott életembe. *Morog az orra alatt. Persze, ő nem volt benne az események közelében, de nem egyszer volt olyan, hogy ő ugrott egy-egy ómenre, bibliai rondaságra, ha éppen ő volt a közelben. Elég volt neki egy Apokalipszis. És neki mi a nyugis élet? Hát ami most van, többé-kevésbé, bár a rejtélyes lényjelenéseket tudná nélkülözni. Például az Okamikat ugye.* - Az öreg azt mondta, hogy nem olyan messze a városon kívül volt egy kisebb tanya, aminek a tulaja évek óta nem dugta ki az orrát. Azt mondta, kezdhetnénk ott a kutatást, hiszen lehet, hogy vagy nem tudja már kidugni az orrát, vagy kitudja, csak már agyarai vannak. *Magyaráz, miközben elindul az egyik irányba.*

Vendég

* Amikor a lány kimondja az Okami nevét, a srác arcán egy vidám mosoly fut végig...*
- Nézdmáááár...még nem haltak ki? Pedig én azt hittem. Ezek szerint nem kaptuk még le az Alfát? Na akkor majd erre is rágyúrunk. * Mondja vigyorogva. Az hogy a férfi ledarálta...nos nem lepi meg. Miért tenné? Bobby komoly figura. Nem az a típus, aki csak úgy frászt kap. Ha meg igen, akkor valami csúnyaság lenne. És akkor hívnák Andyt... vagy ha nem is hívnák, tőle kérnének tanácsot... azaz tőle is. Ahogy ez megtörtént a nagy balhé elején is. Ám ő csak széttárta a kezeit, hogy Lövése nincs, hogy lehet visszatenni egy Lucifert a kalickájába. A számszeríját felkapva indul el a főutcán végig. A vállán támasztott nyílpuska nem egy gyenge dolog. És valószínűleg engedély is kellene hozzá. Kellene.*
- Mondta az öreg merre lehet a bázisuk? Vagy... nekünk kéne megkeresni? * kérdi hátra villantva egy mosolyt.*

Vendég

*Csak rezignáltan bólint egyet, az ő részéről addig jó, amíg Cullenék a papírlapokon és a filmvásznon maradnak. Amikor Andrey int, akkor csak visszavágja a zsebébe, hát jó, akkor majd felhasználja ő.* - Megvan, köszöni szépen. A minap egy Okami járt a környékén, amíg le nem darálta az öreg. *Mondja totál nyugalommal, pedig ez a lény nem éppen egy gyakori jelenség Amerikában, sőt... de manapság min lepődik meg az ember? Mióta a nagy balhé lecsengett, van helyette sok kisebb, és rendre bukkannak fel olyanok, amiket vagy nem láttak még sehol, vagy évszázadok óta nem. És egy vadász élete soha nem könnyű, foglalkozási ártalom a gyakori halálos veszély, vagy éppen a rendőrségi szirénák a nyomukban.* - Ha amatőr lennék, már nem élnék. *Mosolyodik el, elfordulva, bal kezével átdobva sálát a válla mögött, és az esti lámpa fényében megcsillan a bal mutatóujján egy pecsétgyűrű.* - Rúgjuk. *Hagyja rá, és még visszasétál a saját kocsijához, csomagtartó felnyit, de ő a machetéje mellé csak egy számszeríjat vesz még elő, és a bal kezébe fogja, visszacsapva a tetőt. Készen áll az indulásra.*

» Anita Blake Világa
» Leheletnyi mágia világa
» Supernatural/Odaát világa

Supernatural/Odaát világa

Supernatural/Odaát világa

Similar topics

Similar topics