Társalgó - Központi terem

*Amikor belép, valószínűleg megijeszti az épp olvasó fiút, aki ennek köszönhetően sikeresen hátraesik, és ezért a mutatványáért Liz arcán egy halvány mosoly jelenik meg, bár igyekszik azonnal elrejteni. Mindenesetre a fiú is bemutatkozik*
-Nem, csak gondoltam körülnézek, hátha látok valami ismerőst. *Mondja, miközben a fiú neki is áll tanulni valamit.*
-Látom, te pedig inkább tanulsz, akkor hát hagylak is, úgyis lassan mennem kéne. *Pillant az órájára, miszerint 10 percen belül a suli másik végében kéne lennie. El is indul az ajtó felé.*
-Akkor, szia. *Köszön el a villámtalálkozás végén, majd kilépve az ajtón, sietve elindul a megbeszélt hely felé.*

* Svesyn éppen egy könyvet keresett, amikor megérkezett a lány, akit eddig csak látásból ismert, de sikeresen hátraesett, ugyanis igencsak megijesztette a lány érkezése. Hiába, már régen letett róla, hogy kinevelje magából az idegesítő ijedősséget. Amint bemutatkozik, a fiú elmosolyodik, végre egy ember, aki ismeri a jómodor legalapvetőbb részeit. * -Szia! Az én nevem Svesyn, esetleg segíthetek valamiben? * Kérdezi a lányt, talán kicsit túl hivatalos hangnemben, saját véleménye szerint a "munkaköre" megkívánja tőle, akkor is, ha néhányan bosszantónak találják. Ő mindenesetre nem, sőt kifejezetten szereti, így csak azokhoz kerül közelebb, akik megérdemlik. Amint feltápászkodott, elindul az asztal felé, ahova felpakolja a választott könyvet, ami a nekromágia elméletéről szól, nem a lagizgalmasabb olvasmány, de tanulnia kell a vizsgákra. *

*Nyugodt tempóban lépdel a központi termek felé. Unatkozott, így gondolta, itt talál a legkönnyebben olyan társaságra, aki hajlandó is beszélgetni, hiszen valószínűleg azért megy valaki épp a társalgóba. Nem maradhat sokáig, hiszen hamarosan találkozója lesz egyik barátjával, de addig itt igyekszik majd elütni az időt. Megérkezvén a folyosóra egyenesen az ajtóhoz megy, majd kinyitva azt, megérkezik a központi termekbe. Innen már csak egy ajtó választja el a társalgótól, ám ezt is hamar megoldja, lenyomva a kilincset elegánsan bekukkant, majd be is lép a terembe. Csak egy fiút lát, úgy rémlik, már látta valahol, de nem biztos benne, arra pedig végképp nem emlékszik, hogy hívják, így csak félve köszön.*
-Szia, Liz vagyok. Zavarok? *Kérdi, kissé elbizonytalanodva, hiszen egyedül van itt, lehet, hogy pont azért jött ide,mert nem akar másokkal lenni. Ha zavar, megérti, és keres magának másik helyet, viszont ha nem, akkor helyet foglal az egyik fotelben.*

*Svesyn a szobáját elhagyva a Társalgó központi terme felé vette az irányt, beszélgetni akart valakivel, emberekkel találkozni. Amint kilépett szobájából a második emeleti folyosókra, szép lassan elkezdett a labirintus felé vánszorogni, fárasztó napja volt ma, így elképzelhető, hogy nem lesz túl barátságos, a folyosón egy diák arról kérdezte, hogy mikor lesz kijavítva a házija, erre csak egy vállrántással felelt, ő nem tanár, csak diáksegéd, honnan tudná, hogy a tanárok mikorra javítanak ki egy házifeladatot? * ~Lehet hogy nem kellett volna ilyen sokáig tanulni, de sajnos a Nekromágia sehogy sem megy a fejembe, nem nekem való maga a tantárgy, talán puskázni fogok. ~ * Tanulmányi gondjairól egy hatalmas faajtóval való ütközés szakítja félbe, amint felnéz megtudja, hogy az óriási díszes "tárgy" amibe beverte a fejét, a labirintus ajtaja, így kinyitotta, és beléphetett a központi terembe. Itt egy újabb ajtóval találkozott, de most könnyebben vette az akadályt, és beléphetett a központi terembe, annak a társalgó része felé vette az irányt, ahol keresett magának egy kényelmes széket, amire leülhetett, így nem kellett állnia a sok és fárasztó gyaloglás után. *

* Feszült volt, nem akarta, hogy a fiú ezért kerülni kezdje vagy távolságtartóbb legyen, de feltehetően ezzel kell majd szembesülnie a vélakisasszonynak. Nem akart hazudni a másiknak, de legfőképpen áltatni, hiú reményekkel kábítani. Sehogy se lett volna helyénvaló. Viszont ezek az események elhatározásra késztették Evát, mindenképp le fogja tisztázni magában az érzéseit Darkfielddel kapcsolatban. Nincs szüksége nyitott mondatokra. Exan válasza csupán csak a búcsú, a lány nem akarta hogy elmenjen mert kérdőjelek maradtak benne. * -Többet nem megyek úgy a Jeniliába. * Szólt még a másik után, de ez sem állította meg feltehetően a fiút. Sejtelme se volt, hogy ilyesmi kerekedik majd ki abból a délutánból, mikor összetörtek egy tükröt a tükörteremben. Sóhajtott, és mikor elég erőt érzett magában maga is elhagyta a társalgót. Bizonytalanság fogta el ugyan, amiért nehezen hajtotta álomra a fejét, hiszen Exan utolsó szavai nem ígértek sok jót. Evangeline azt érezte, hogy most elveszített egy barátot. *

* Ahogy leértek a központi társalgóba, Exan is sejtette, hogy csak pár szó erejéig, amíg Eva válaszol a kérdésekre addig maradnak itt. Ő sem akart leülni, inkább állt a társalgó hideg márványlapjain, a lábai mintha földbe gyökereztek volna. hallgatta Eva beszédét, megérti amit mondani fog. Amit rendesen elmagyaráznak neki rögtön felfogja és jól az eszébe vési. Oldalra billenti kicsit a fejét, felvesz egy zárkózott pózt. Eva mély levegővétele után sejtette, hogy amit hallani fog, nem fog tetszeni neki. Az őszinte szavak hideg zuhanyként érték... Ahogy hallja a szavakat egyre jobban az ajtó felé orientálódik, de nem fordítva hátat..Megköszörülte torkát.* - Akkor rendben.. jó éjt.. vagy viszlát. * Nem is tudja mik lennének az ide illő szavak, nem akarta tovább zavarni Evát a jelenlétével, mert már ő érezte kínosnak magát. A legegyszerűbb ha lelép, gondolta és sarkon fordult azzal eltűnt.*

* Az erkélyről összeszedve cuccaikat távozott Evangeline és Exan, szótlanul mentek egymás mellett, a fiú mutatta inkább az irányt és a lány teljesen ráhagyatkozott. Feldúltnak érezte magát, belsőjében csatát vívtak az érzelmek és a gondolatok, hirtelen szakadt rá minden egy szempillantás alatt. Próbálta a lehető legteljesebben átgondolni azt, ami jelenleg a tündéhez köti. Minden egyes apró fonalat megvizsgálni mi felé irányul, akármilyen halovány is az a szál. Ahogy elnézte a helyzetet, kettejük közül egyedül a tündefiú tudta mit is akar igazán, Eva még ebben se volt biztos. Mintha csak egy olyan átkot szórtak volna rá amitől minden kusza lesz, felcserélődik a bal és a jobb és már semminek nem lesz értelme. A társalgóba belépve egyenesen egy fotelhez lépett, hogy annak támlájában kapaszkodjon meg. Úgy érezte lábai teljesen erőtlenek és képtelen lenne megállni támaszték nélkül, ahogy ott állt néha megremegett vagy megingott, mégse akart leülni. Nem akarta húzni az időt, hisz valahol sejtett, hogy csak a hideg miatt jöttek ide és csak pár szóra. * -Nekem egyáltalán nem voltak tapasztalataim. Egyedül azt a szerelmet ismerem amit a vélavarázskelt. Az első csókomat ellopták és még egyszer se vallott nekem valaki szerelmet... vagy lettem volna igazi kapcsolatba bárkivel. * Talán ez a része nem is igazán érdekli a fiút, csak azért mondja el mert nemrég szóba jöttek a tapasztalatok. Nem tudja mit is mondhatna igazán a fiúnak, valójában nem akarja bántani. * -Azt hiszem az a legtisztább ha elmondom pontosan hogyan érzek jelenleg irántad. *Mély levegőt vett és áldotta azt az utat amit idáig meg tudtak tenni, mégis rövidnek ítélte. * -Kedvellek és a végletekig megbízom benned, de nem vagyok beléd szerelmes. Mielőtt még megismertelek volna valami elkezdődött bennem más irányába, de azt se tudom meghatározni. Nem mondom, hogy várj rám, mivel magam se tudom van-e értelme várnod rám. * Szavait a lehető legnagyobb őszinteséggel ejtette ki, majd várt egy picit és felmerült egy kérdés amire szerette volna tudni a választ. * -Kerülni fogsz mostantól?

-Ehemm, talán Reparo, vagy valami!*Mondja Yoannak, majd a könyv, amit a fiú sikeresen tönkretett összeforr.*-Neked még szerncséd van, nézz meg engem, tele voltam bogarakkal.*Mondja a fiúnak, majd összeszedi a könyvet, ránéz a bogárra majd csak ennyit mond:*-A természetmágiában is vannak bogarak. Ha nem tetszik, megszívtad druidácskám.*Kacsint a fiúra, majd órájára néz:*-Jaj ne haragudj, de nekem mennem kell, bocsi.*Mondja a fiúnak, majd sebesen elkezd vissza felé futni, nehogy eltévedjen, ha fut, akkor a lába automatikusan megtalálja a helyes irányt, nincs szöüksége koordinációra. Amint kiér a labirintusból a szobája felé vesz az irányt, még tanulnia kell, ráadásul el van maradva a házi feladatokkal.*~Hajajj sietnem kéne, még pihenni is akarok.~*Míg gondolkodik, észreveszi, hogy rosz irányba indult el, gyorsan irányt vált, majd visszaér a kúriába, fel a második emeletre, majd be a szobájába.*

*Yoan látja, hogy Svesyn az ő könyvét pásztázza, majd így szól.*
- Bogárfóbiám van, nyugi, nem olvasok olyan könyvet, mellesleg nem is tanulok, ez itt igaz egy természet könyv, de hála istennek nincs olyan sok mágikus bogár... *De akkor pont egy olyan képhez ér, amit nem akar látni... és amiről éppen beszélt: A reakció a következő volt: Szemei kiguvvadnak, izmai megfeszültek, aztán olyan erővel hajítja el a könyvet, hogy az majdnem eltör egy követ a szembe falon. Azzal remegve feláll.*
- Hát jó, keresünk egy másik könyvet...

*Amint Yoan leveszi a könyvet és elkezdi olvasni, Svesyn elképed, majd kurtán ennyit mond:*-Illúzióromboló!*Mondja a fiúnak, aki valószínűleg nem érti, ezért Sves a bővebb megmagyarázást választja:*-Nem hittem volna rólad, hogy akkor is tanulsz, amikor nincs óra.*A magyarázat elég gyatrára, sőt akár még sértőre is sikerülhetett. De Svesynnek rosz napja van, és ezen nem változtathat senki, talán egy kis séta délután, vagy pedig alvás...*-Na és miről szól a könyv? Van benne vaalami érdekes? Talán de csak talán akár még izgalmas is lehet.*Mondja a fiúnak, Svesynről tudni kell, viszolyog a régi könyvektől, főleg ha bogarak vannak benne.*-Na kiváncsivá tettél, mutasd, kivéve ha a könyvben rovarok is vanna, azoktól irtózom.*Míg a fiú olvassa a könyvet, vagy esetleg válaszol a kérdéseire, Sves odamegy a könyvespolchoz, elkezdi nézni a könyvek neveit:*-Sötétség atlasza, Rúnák és hullák. Fujj ja hogy ez a sötétség szekció, á itt van az én részem, elemi mágiák, és természet mágia.. Az élőlények idézéséről idézőknek. Jaj ezt a könyvet már rég meg akartam szerezni.*Mondja, majd kinyitja a könyvet, az azonban abba a pillanatban rovarokká mászik szét, azok pedig enyhe fényrobbanás kíséretében szétrepülnek.*-Á szóval trükkös könyvek is vannak. Erre ügyelni fogok.*Mondja inkább magának, de legalább sikerül Yoan figyelmét magára vonnia.*

* Mikor Yoan feláll a fiú letisztítja székét. A fiú felhúzza szemöldökét, de nem szól. Aztán külön kérésre visszaül.
- Lehet, hogy nekem is ez a bajom, nem ide jöttem volna, ha csak pihenni akarok, ott vannak az erdők, ilyen, nyári időben ott a legjobb, de ide jöttem... ki tudja miért, egyszerűen erre kormányzott az agyam, nem jártam még erre, de az agyam tudta, amikor rossz irányba fordultam. Nem tudom mi lelt. *Azzal mereven bámulja a maga előtt kavargó semmit, vagy akár egy porszemet... ezt sosem tudja meg. Gondolatai különösek , agyában a fogaskerekek össze vissza forognak, egyszerűen kavarognak fejében a gondolatok, akár csak előtte a porszemek. *
- Kicsit olvasok *Mondja, majd álmatagon feláll és megindul a könyves polc felé, és elolvassa minden könyv nevét, megnézi őket, leporolja, aztán egy nagy zöld kötetet levesz, és azzal visszül székére. Lapozgatni kezdi, őt minden mágiával kapcsolatos könyv lenyűgözi, persze elsősorban a természetmágia*

*Svesynt a gondolkodásból a fiú zökkenti ki, akit beosztott egy szobába, ezt nem veszi túl jó néven, de inkább csendben marad erről. Majd lassan, minden szót megrágva válaszol a nem túl elegáns fiúnak:*-Gondoltam kimegyek kicsit a szobámból, és úgy öntöttem, itt lesz a legjobb.*Mondja a fiúnak, úgy dönt, azt nem köti a fiú orrára, hogy társaságra vágyik.*-És te mit csinálsz itt?*Kérdezi a fiút, akin látszik, nem szívesen tölti idejét a bezárt, sokakat összezavaró kaotikus labirintusban. Amint feláll a fiú a székről, Svesyn letisztítja neki, no nem azért, hogy visszaüljön, hanem hogy szép tiszta legyen, ha már a közelében van, igen Svesyn néha kínosan tisztaságmániás.-Suvickusz*Az ige kimondása után letisztítódik a szék. Int Yoannak, hogy nyugodtan üljön le a mostmár tiszta székre.*-Nyugodtan ülj le.*Mondja a fiúnak kurtán. Valamiért ilyen hangulata van ma, nem tudja miért.*~Egy kicsit tahó vagyok ma, nem tudom mi van velem, lehet nem kéne emberek közé mennem?~*Teszi fel magának a költői kérdést a társaságimádó fiú.*

*Yoannak hosszú ideig kellett magában beszélni, győzködni a lelkét, hogy betegye lábát a labirintusba. Nem szerette a zárt helyeket. De végül a győzködés eredményeképpen bemegy.
Árnyéka vészjóslóan remeg a falakon. Yoan a mennyezetre tapadt pókhálókat nézi, így nem veszi észre, hogy az elágazásban rossz felé kanyarodik, így zsák utcába ér, és visszafordul, majd a jó irányt választva megy tovább. Egy nagy teremben lyukad ki, a labirintushoz képest egészen otthonosnak tűnik. Egy fiú ül az egyik széken és gondolkozik, Yoan egy másik székre ül le, mely koszosabb a fiú székénél, de az nem zavarja.
- Szia, már ismerjek. Hogyhogy itt talállak? *Kérdezi, és feláll székéről*

*Svesyn ezen a npon is olyan helyre vágyott, ahol még nem járt, így a labirintus felé vette az irányt, sebes léptekkel alindult a központi terem társalgójába.*~Remélem van ott valaki, nem akarok egyedül unatkozni.~*Míg gondokkodik, majdnem nekimegy a hatalmas faajtónak, csak a a szerncséje, hogy éppen felnézett az elmélázásból.*-Hűha szerencsés vagyok.*Mondja ki, rendkívül jópofának találja, hogy amit mond, az visszhangzik a teremben. Amint kitárja a faajtót, meglátja milyen nagy a terem. Keres magának egy helyet, talál is egy öreg faszéket, neki ez is megfelel, nincs szüksége királyi székre, azonban meglátja, a szék milyen poros.*-Suvickusz*Mondja ki a takarító igét, aminek hatására azonnal eltűnik a kosz a székről.*-Hm ezek a háztartási bűbájok hasznosak tudnak lenni.*Hümmög elismerően. Amint leül a székre, elkezd gondolkodni.*~Vajon a múltkori óra hogy végződhetett volna, ha nem szakítják félbe? Talán nagyon talán akár valaki meg is halt volna.~*Míg gondolkodik észreveszi, hogy elkalandozott, teljsen másra gondolt, mint amit szeret, jelen esetben megint a halál jut mindenről eszébe... Talán kezd megváltozni, ki tudja.*

*Eva előre sejtette, hogy a másik egy kényes pontjára fog tapintani a mondatával, de ezen egy percig nem aggodalmaskodott. A dolgok "párbaji" részén már túlestek, most már jöhet a cseverészés. Igazság szerint meg se sértődik azon amit az apró termetű kis alak neki mond, sejtette hogy megpróbál visszavágni. Az "új" beceneve hallatán csupán jobb kezével megigazítja és hátraveti a szőke fürtöket, melyekről szó esett. Úgy határozott magában a leányzó, hogy csak a hallottak érdemi részével foglalkozik, nem hajszolja magát felesleges vitába. * -Igen, mondhatni, de sajnálattal kell közölnöm veled, hogy nem tudom merre van Rosetta. Csupán csak annyit tudok neked segíteni, hogy a lányok hálókörletében a szobájába eljuttatok egy levelet, viszont ezt egy bagollyal is megtehetnéd. * Nem gúnyolódásnak szánta a véla csupán vázolta az esetleges lehetőségeket és amennyiben lenne üzenet azt át is adja. Majd az órára pillantott ami a kandallópárkányon állt. Pontosan tizenegy órát mutatott. Zöld szemeit az alacsony fiúra emelte s az ajtó felé indult.* -És ha most megbocsátasz, későre jár, további kellemes estéket itt Nezabarban! Szia *A mondat végére már az ajtóban állt s úgy szólt vissza a kobold ifjúnak, s hangosan kattant be utána a központi ajtaja.*

*Eva láthatóan jól szórakozik azon, hogy megviccelte. Azonban "pici fiú"-nak szólítja, amivel egyből az érzékeny pontjára tapint és felhúzza magát rajta.* -Én már csak ilyen vicces vagyok, Miss Szőke Ciklon. Elbambultál, én meg kihasználtam a lehetőséget. Ennyi a történet. *mondja szűkszavúan, és ő is biccent a lánynak.* -Radomir Waylan. Gondolom, a családomról eleget hallottál. Nem tudod hol van Rosetta? Őt kerestem volna eredetileg, de sehol nem találom. Szólni akarok neki, hogy megjöttem. Most érkeztem a suliba, és jó lenne megmondani neki személyesen. *mondja, majd méregeti a lányt. Egyelőre nem nyilvánít magának egyértelmű véleményt, mivel nem is tudna miből. Ránézésre egész jófejnek tűnik egyébként, de ez majd később kiderül. Hogy miért is most, az év végén érkezett a suliba, arról nem nyilatkozik. Ha esetleg rákérdez a lány, akkor majd elmondja, de alapvetően nem egy túlságosan csevegő típus.*

*Eva örömmel nyugtázza, hogy az általa elvégzett varázslat is sikeresen létre jön, s akárcsak ő maga a kobold fiú is eltéved. Mosolya szélesebb lesz, a véla pedig gazdagabb egy sikeres varázslattal, hiszen a vízhez nincs olyan jó érzéke. Mivel retteg a nagyobb víztömegektől, ezért ez olykor kihat a varázslataira is, de láthatóan ez pont ment neki. A fiú kicsit bent marad a csapda közepében, majd elegánsabban mint Eva, vagyis vízostorral oszlatja szét a megidézett jégtükröket. A lány egy csekély kuncogást hallat, miközben a számára áttetsző falak leomlanak, s immáron szemtől szemben állnak. * -Viccelődünk pici fiú? * Kéri a leányzó a kis koboldot, ha már az üdvözlés ilyen kellemesre sikeredett.* -Evangeline Elovics. * Mutatkozik be a szőke hölgyemény egy kisebb főbiccentés kíséretében. Látott már több koboldot is az iskolában, hiszen itt nem ritka egyetlen faj sem, de huzamosabb ideig talán még egyikükkel sem beszélt.*

*A tükrök sikeresen létrejönnek, Radomir meg nevet egy jót magában, hogy sikerült a lányt megviccelnie. Eva hirtelen elveszti a térérzékelését, láthatóan eltévedt egy helyben állva... Tanácstalanul álldogál egy darabig, majd rájön, hogy fizikai támadással könnyen pusztíthatók, így nemes egyszerűséggel összetöri őket a saikjával. Eva is elvégzi ugyanazokat a mozdulatokat, amit ő csinált, és a tükrök sikeresen létrejönnek. Egy pillanat erejéig ő is elveszti a fejét. Keresné Evát, hogy hol van, de a tükrök olyan jók, hogy semmit nem lát a teremben, még önmagának tükörképét is nehezen veszi ki. Pár perc erejéig engedi, hogy a lány hadd élvezze a sikerét, majd a vízostorral lerombolja. Összeérinti a tenyerét, majd úgy tesz a kezével, mintha egy ostor markolatát fogná. Meg is jelenik nem sokára a vízostor a kezében, amivel csap egyet körbefordulva, és az összes tükör összetörik.*

* Olyannyira belemerült gondolatainak kusza tengerébe, hogy még az ajtó kattanását sem hallotta meg. Pedig azt igazán érdemes lett volna, hiszen egy vicces kedvű személy tükörcsapdába ejtette az aranyló hajú vélát. Kellemetlennek érzi, hogy így rászedte valaki, ahogy a körülötte lévő tükröket vizsgálja, s minél tovább nézi azokat annál jobban veszti el a térérzékelését. Már azt se tudja merre van a bejárat, s elméjében kutatja mi is lenne a megfelelő támadás a tükrök ellen, mik körbe veszik. Ekkor elméjében felcsendül tanárai egyikének ismerős hangja amint azt mondja: Ezek a tükrök fizikailag könnyen elpusztíthatók, vagyis nem kell mást tenni, csak össze kell törni mindet. Mosoly jelenik meg ajkain, miközben a csizmája szárában lévő saik egyike jelenik meg kezében, a penge markolatát pedig egyesével vágja bele a jégtükrökbe. Amint összeomlanak a megidézett tükrök, megjelenik előtte ellenfele, s maga is támadásba lendül. A kobold felé fordul, féltérdre ereszkedve, kezeit a földre helyezve s az ég felé húzva. Amennyiben jól csinálja és kellőképp koncentrál egyből megjelennek a tükrök.*

*Egy új kobold diák érkezik a Központi Termekbe. Érdekes módon, ő épp az év végén érkezett, ennek elsősorban családi okai vannak. Gondolataiba merülve közlekedik a Labirintusban, rokonát, Rosettát keresve. Őt nem találja sajnos, valószínűleg el is tévedt. Mikor újra szétnéz, egy terem ajtaja előtt találja magát, amire az van írva, hogy "Központi terem."* ~Hát, eléggé el van dugva, ahhoz képest, hogy központi...~ *gondolja magában, majd benyit a terembe. Ott egy lányt talál, éppen háttal neki. Ekkor eszébe jut az egyik tananyag, amit a tankönyvben olvasott, a Jégtükrök varázslata. Úgy gondolja, megvicceli a lányt, és megidézi köré a tükröket. A kezét egyszerűen a padló felől az ég felé, emeli, mire elvileg megjelennek a lány körül a tükrök, és ezzel a hecc sikerül.*

//EHA, elsődleges
Jégtükrök:
Elemi besorolása: Víz
Mozdulat: Koncentráció közben mind a két kezünket a föld felől az égbe kell emelni.
Leírás: A mozdulat lényege, hogy ahogy az ég felé emeljük a kezünket úgy emelkednek ki a földből a kezdők esetében öt tükrös tükör-csapda. Tehát képes vagy jégtükröket idézni, amik teljesen vissza verik a fényt, a képeket, hát összezavarásként remekek, ám a harcosnak nem csak az ilyen illúziós-trükkök jöhetnek jól, hanem a tükrök valóban is pajzsul szolgálnak. Elemi mágiákat magukba szívák, míg a fény (Illúziómágia) és a sötétség (Nekromágia) mágiát visszapattintják az idézőre, persze vannak esetek, mikor a varázslatok vad pattogásba kezdenek, tükörről tükörre, és akkor aztán nem tudni, hogy merre száll... Kivéve persze, hogyha valaki sokat tanulmányozza a tükröket és a fényvisszaverődést.
Kezdők esetén öt, egy méter széles, két méter magas, vékony tükörlap jelenik meg, ahova idézni szeretnénk, a tükröket fizikailag könnyű elpusztítani, nem erősek. Elsődleges mágia, harcosok, elementalisták, és vízmágusoknak +1 tükör és évfolyamonként +1.//

* Szőke és aranyló hajzuhatag, fekete köpeny, csizma, no meg fekete ruha. A naxeldires fél véla kisasszony épp rosszban sántikál a kúria folyosóin szerte ágazva. Bár vonzotta a kinti táj, mégis hidegnek érezte ahhoz, hogy kimenjen levegőzni, ezért le kellett mondania mindenféle éjszakai sétálásról. Még a végén megint valami alvó személybe botlik. Nem gondolta ki konkrétan merre is akar menni, de mikor megpillantotta a központi társalgó ajtaját egyből kapott a lehetőségen és benyitott. Körbepillantva sóhajt egy aprót, az egyik fotel mellé sétál onnan nézi a kandallóban ropogó tűz vidám játékát. Egy alkalmas személyt keres arra, hogy egy aprócska csínyt elkövessen az illető ellen, mindegy mennyire ismeri is azt akit a "támadás" ér. Abban a reményben nyomta le a kilincset, hogy itt legalább egy ember akad akin kipróbálhatja a varázslatot amit már szeretett volna. Gondolatban azon töpreng, hol is kutathatna, melyik lenne az a terem ahol egy magányos lelket találna. ~Esetleg maradjak itt, hátha befut valaki? Más nem Jeniliából.~ *

*Ele a lány viselkedésétől teljesen zavarba jön, nem is tudja hova tenni a dolgot. Szinte ismeretlenül lekötelezte egy olyan ruha vásárlásával, amit ő nem is kért, és magától nem vett volna meg... Nem mintha nem tetszene neki, sőt, nagyon is tetszik neki, de neki soha nem volt rengeteg ruhája. Egyszerűen nem tud mit kezdeni velük.*
-Nagyon szépen köszönöm. Na de miért csinálod ezt? Lekötelezel egy srácot, akit alig ismersz, csupán annyit tudsz róla, hogy legalábbis az utóbbi időben tiszta depressziós volt és még különösebb magyarázatot sem adott rá. A ruha tetszik de... egyszerűen nem értelek. *csóválja a fejét. A leányzó cukimuki hangnemben telefonálni kezd a tesókájával, amin ő jót derül magában. Nem bírja a tesóját, mégis ők úgy beszélnek egymással, mintha tényleg imádnák egymást. Persze lehet, hogy csak azért nem bírja Evkét, mert ő maga is rossz állapotban volt. Meg kell ismernie mindenkit. Minden esetre kész rejtély számára ez a lány. Evke persze hasonló hangnemben válaszol Nessie-nek. A telefonból a következő válaszokat hallja.*

"-Szia, Hugi! Mizújság? Jjaaaj, az nagyon cuki volt, mondtam már neked, hogy vedd meg nagyon gyorsan, mielőtt más csap le rá. Ha tudsz, akár kettőt is vehetsz, mert nekem is kell. Nekem? Nagyon drága vagy. Jaja, napszemcsi jó lesz. Bízom az ízlésedben. Benned még sose csalódtam. Vedd meg nyugodtan. Köszi szépen, Nessie. Szióka, tesóka."

-Njajj ugyan!*Mondta lánykánk incselkedve. Neki igazán nincs semmi hiánya a pénzben, hiszen az apja a mágiaügyi miniszter.*-A pénz nem okoz gondot, azt majd kifizetem. Melyik a te ágyad? Oda fogom majd a csomagot tenni.*Mondja, majd ismét betesz kb. egy tucat ruhát a vásárlás menüpont alá. Van ott sármos ing, laza bulcsi, na meg persze cipők és ilyesmi.*-Amúgy köszi. Evelynt is megkérdezhetem, várj!*Mondja, majd előveszi a pálcáját, s telefonálni kezd vele.*-Halló, te vagy az hugicám? Épp rendelésben vagyok, szerinted hogyan állna nekem az a kis virágos cipő? Azt még te is láttad!*Mondja neki Ness, majd folytatja tovább.*-Ééés, ha már kéznél van a gép, ne rendeljek nekem valamit? Figyi, van itt egy szupercuki napszemcsi,ami nekem nem kell, mert már van elég, esetleg neked megvehetem?*Kérdezte, majd beírta Ele rendeléséhez a szobáját, vagyis az Aligátor hálót, majd máris katt a "Vásárlás!" gombra. Ne, árt, ha az ember felfrissíti a rucitárát.*

//Majd off-ba írt le Evke válaszait!//

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Nessie érkezik, akivel minden bizonnyal órákon találkozott. Picit gondolkodnia is kell, hogy ki is a leányzó, különösen mivel egy ikertesója is van, de a modorából hamar rájön, hogy ez csakugyan Nessie lesz.*
-Szervusz. Nem, nem zavarsz. Gyere nyugodtan. *köszön rá a lányra, majd arrébb csusszan picit, hogy elférjen mellette. Laptop van nála, rajta ruhák képével teli oldal. Az egyik magassarkúra mutat, ő pedig megszemléli a kiszemelt darabot.* - Nos... nem tudom. Nem igazán értek a ruhákhoz. De egyébként minden bizonnyal csodálatos lennél benne. De inkább kérd ki testvéred véleményét. Ő tudomásom szerint a ruhák ismerője. *tanácsolja Nessie-nek, majd néz egy nagyot, hogy rá is gondol.*
-Óh, köszi. Nos, nem tudom. Én elégedett vagyok a jelenlegi darabjaimmal, van egy pár alkalmi ingem nekem is. *próbál ellenkezni, de hiába, mert rá is kattint a vásárlásra.*
-Ne! Mit csinálsz? Mondtam, hogy van nekem elég ruhám. Egyébként még várószobás vagyok. Nemrég érkeztem vissza az iskolába. Na de akkor is. Igazán nem kellett volna. És egyébként sincs most pénzem. *füllent picit, mert ha nagyon akarna, tudna ő rá áldozni, de nem igazán van tervében.*

*Fél-véla leányzónk miután végzett a tónál, hamarosan már át is ment a társalgóba, remélve, hogy talál ott valakit. A játékterembe kezdett, játszott egy kicsit a számítógépen, majd a géppel együtt(ami egyébként laptop) bement a társalgóba. Két ismerőst is talált, Catet és Elrost. Gyorsan odacsüccsent melléjük.*-Sziasztok! Ugye nem zavarok?*Kérdezte, majd kinyitotta a laptopot. Egy olyan oldal jött be, ami tele volt ruhákkal, cipőkkel és egyebekkel.*-Hümm... Szerintetek ez milyen? A Farsangi bálon eltört egy magassarkúm, kéne helyette valami...*Kezdett bele mondókájába, miközben egy szép kis virágos szövet magassarkúra mutatott, melynek teli talpú volt a sarka.*-Neked is kellene valami ruha...*Mondja, majd áttér eg mási oldalra, ami tele van férfi ruhákkal.*-Ó, ez jól állna, mondjuk egy ilyen inggel...*Mutat egy csinos darabra. A ndrág egyszerű farmer, térd alattig ér, a felső pedig sötétkék-lila-fehér kockásan csíkos. Már rá is ment a vásárlásra, berakta mind a kettőt a kosárba.*-Melyik szobában is laksz?*Kérdezte, majd ha Ele ellenkezik, akkor egyszerűen beírja, hogy Nezabar-Aligátor háló. Ez az ő szobája, ő majd becsempészi valahogy a sráchoz.*-Mmm. Ez is jól néz ki!*Mondja egy sapekra, majd szintén a kosárba teszi. Most visszaugrott a lány részleg oldalára, s a kosárba tette a cipőt, amely 6560 ft volt. Beírta címnek a saját szobáját, majd leadta a rendelést.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Társalgó
» Társalgó
» Társalgó: mindenféléfől
» Nappali és társalgó

Társalgó - Központi terem

Társalgó - Központi terem

Similar topics

Similar topics