Társalgó - Központi terem

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

*Elros érkezik a társalgóba. Kardját, íját most fenn hagyta a szobájában, hisz most nem a gyakorlás, pláne nem a harc a célja, sokkal inkább az ismerkedés, mert rengeteg időt elpocsékolt a depressziójával. Természetesen azért van nála egy tőr, már csak dísznek is. Körbenéz a teremben, de ott jelenleg csak egy leányzót talál, aki tetőtől talpig zöld. Furcsának találja, de nem neveti ki, csak szimplán elmosolyodik rajta.*
-Is nu Alah, leányzó. Akarom mondani, üdvözöllek. Elros Tiwele vagyok, tünde harcos. Csatlakozhatok hozzád, kisasszony? *kérdi a tőle szokásos hangnemben.*

* Még mindig felháborodottan de már kicsit nyugodtabban sétált a kihalt, üres folyosókon. Nem habozott sokat, betért hát a társalgóba. Nem is nézett körbe csak leült egy üres fotelre. Kényelmes bőrgarnitúrája sem érdekelte most a lányt. Egyre csak a kezében lévő újságra összpontosított és látszott az arcán hogy nagyon ideges. Hogy mi van az újságban azt még az iskola tagjai közül egyedül Larának mondta el. *

* Exan csak pislogott amikor Cat valamiféle lányról és popconról beszélt,nem hallott még popcornról ~biztosan mugli étel mint a sültkrumpli~ és hát sajnos ma szegény tündefiúcska lassan veszi a lapot, de amikor a lány megemlíti, hogy látogassanak el hozzá, rögtön felcsillant a szeme..és ismét kiült a derű az arcára, összecsapta nagy tünde tenyerét. A 11 testvér hallattán kicsit meglepődött.
- Ohh kicsit sokan vagytok.. * Jegyzi meg, bár nem tudja, hogy megy ez az embereknél, lehet, hogy azért vannak ilyen sokan mert az embereknek sok gyermekük születik, hiszen ők halandóak, a tündékből meg talán azért van kevés mert több évszázadokat is átélhetnek, bánatba vagy sérülésbe nem pedig korba szoktak inkább meghalni a fák gyermekei.
- Remek ötlet! Pakolj össze, hosszú útunk lesz odafelé! *kacsint a lányra? majd együtt elhagyják a a központi társalgót? hogy összepakolásszanak az útra

* Hát ige, Exan biztos nagyon ki lehet borulva a bátyja miatt. Cat már számtalanszor járt így hisz 11 testvérével sok a baj és a baleset, vagy ilyesmi. *
- Hát, ami azt illeti. Szerintem elmehetnénk meglátogatni a bátyádat. A szüleidet is szivesen megismerném. * Mondta a hirtelen ötletét. *
- Na mit szólsz? Csak előbb kicsit hozd rendbe magad. * Mondta nevetve. Majd gondolta csal egy enyhe mosolyt a fiú arcára. *
- Mondok valamit. Az a csaj akiről meséltem hogy kipukkasztottam az azt próbálja bemesélni hogy túl sok popcornt evett.

* Exan kicsit mélabús ábrázattal tért be a helyiségbe.. MInt aki álmos, kicsit csapzott, nem aludta ki magát és az agya is teljesen máshol járt...
- Keveset aludtam..... tulajdonképpen semennyit.. * Fejét álmosan kitámasztotta kezével és úgy bambult, igen most kicsit elhagyagoltan nézett ki, a haját sem fogta copfba mert elfelejtetteígy most elég kócos volt, pedig rá jellemző a rendezettség, a fegyelem no meg a jókedv. Cat megemlíti a tetoválását, amit múltkor Exan észrevett a fogadóban.
- Nekem is van tetoválásom amúgy még nem is mondtam, egy kelta szimbólum. * Cat észrevette Exanon, hogy valami nincsen rendben.*
- Háát baj nincsen.. csak a testvérem már régen írt levelet.. egy hónapja.. remélem nincsen gond, nagyon régen kártam már otthon, és nem tudom mi történhetett azóta.
* Cat megjegyezte, hogy Exannak jó a haja, Exan kicsit elpirult, a nagy álmosság most kb mindenről elterelte ma a figyelmét úgytűnik a tünde fiúnak.*

tetkó

* Ahogy magában üldögél észreveszi hogy kedves barátja Exan most odamegy hozzá. A trimágus lány kifejezésre igen csak elmosolyodott.*
- Szia Exan! Pont akartam veled beszélni. * Mondta vidáman. *
- Hát, ami múltkor a fogadóban volt kiderült hogy egy egyszerű félreértés. A piros a jelképemnél az éhséget jelnti. * Kuncogott, majd látta hogy Ex nincs valami jó kedvben. *
- Talán valami baj van? * Kérdezte aggodalmasan. *
- Tudok segíteni? Mellesleg jó a hajad. * Kacsintott barátjára. *

* A központi társalgó ajtaja megnyílik, Exan lép be rajta, szokásos copfját most kiengedte ezért a kékes fekete haja szabadon omlott le széles vállán. A tünde fiú szomorkás hangulatban volt, ugyanis testvérétől, Belwartól nem kapott levelet amikor a madárpostán járt. Talán majd ma megnézi, de előtte betért a Jeniliába inni egyet, az a múltkori citrom likőr elég finom volt, úgyhogy fizet egyet magának. Belépve megpillantja a Cat-et úgyhogy a frissítő ki is ment a fejéből, odasétált és ledobta magát a Cat melletti mályvaszín kanapére.
- Hello trimágus lány. Mijáratban? *

* Kicsit furcsa, mert Cat teljesen egyedül érkezett a társalgóba. Nem volt vele senki mégis beszélgetésre való helyre tévedt. Érdekes. Biztosan remélte hogy valaki felbukkan mert most igen csendes ez a hely. Leült hát egy kényelmes vöröses bőrfotelbe halvány zöld kicsi ruhájában. Letette maga mellé selyem kendőjét és várt. Várt amíg valaki fel nem tűnik az emberek között akit ismer, vagy legalábbis már találkozott vele. *

* a kérdést vissza kapta így válaszol rá.*
-A varázslatok, a párbajok heve, a hatalom amivel uralmad alá gyűrheted a varázslényeket vagy épp az ősi elemeket. Ösztönösen vonz. * Kicsit hevesebben ecsetelte mint szerette volna, de a fiú bi*ztosan megért mit is szeretne ezzel mondani a lány. Eva is távozni készül, ezért is pakolászott. *
-Igen, jó kis beszélgetés volt. Kellemes társaság vagy. * Mondta, igaz csak második alkalommal beszélgettek. *
-Szia! Jó éjt! * Köszönt el ő maga is és a kijárat felé indult ahonnan már egykettőre a szobájába jutott.

~mi vonz a mágiában.~* jó kérdés még sosem gondolkodott ezen.*
.-Volt amikor mások védelme miatt érdekelt. De amikor egyszer védelmezni akartam vele,akkor nem sikerült. Volt idő amikor gyűlöltem az egészet és azt kívántam bár ne ebbe a világba csöppentem volna bele. Aztán most már átértékelődtek bennem a dolgok,és ami igazán vonz a mágiához az annak titokzatossága. Egy pálca egy szó és némi koncentráció és máris életet oltottál ki,vagy épp mentettél meg. Ugyanakkor sosem tudod biztosan hogy sül el egy ige,egy átok. Mindig van benne valami rejtelmesség,ami okot ad arra,hogy varázsolj. Én emiatt élvezem a dolgot. És téged miért érdekel a varázslás?* Kérdez vissza,de aztán hirtelen elkapja az imént álmosság.*
- Szerintem lassan vissza kéne vonulni a halókba. Rég beszélgettem ilyen jót valakivel,na meg rég ettem ilyen finom sütit.* Elmosolyodik*
- Szép álmokat,remélem még összefutunk!* Felveszi a könyvét és elindul az ajtó felé*

// köszi a játékot Smile

//

*Nincs aranyvérhez kötve, egyáltalán nem zavarja ha valaki fél, negyed vagy Isten tudja milyen módon lett varázsló. Egyszerűen csak különlegesnek találja hogy ennyire sok faj megfordul itt, a éjtündétől az elementálig. Hisz ő sem teljes értékű véla, mégis képes elbájolni másikat egyetlen dallal. Egyetértően bólogatott, hisz olykor egy örökkévalóságig nem nyugszik le itt a Nap.*
-Mi a helyzet a mágiával? Mi vonz benne? Hatalom, mások védelme? * Érdeklődött most Evangelnie átvéve a fiú kezdeti szerepét. Az áfonya tortának már nem látott neki, majd később azt is eltünteti. Talán épp a holnap reggel folyamán, ki fog még derülni mit hoznak a dolgok. Elpakolta az evőeszközöket, egy utolsót kortyolt a vérszín italba s végül mindent a helyére tett, úgy figyelte a másikat.*

* - Sosem értettem azokat, akik különbséget tesznek aranyvérű vagy nem varázslóvérű között. A sárvérű kifejezést nem igazán szeretem, olyan lekicsinylő. Van egy ismerősöm,aki aranyvér,de nem tud mit kezdeni a pálcával. Olyan ügyetlenül bánik az igékkel,rossz nézni. Ugyanakkor van egy másik barátom aki fél vér. Belőle egyszer nagy varázsló lesz,erre fogadásokat mernék kötni.* Eva kérdésén elgondolkodik egy kicsit. Szeret ebben az iskolában? Megbánta-e azt,hogy idejött. Talán gyávaság volt a részéről ide menekülni. De könnyebb volt így számára.*
- Szeretek itt tanulni,bár néha tényleg rettentően hosszúak itt a napok. De az biztos,hogy ha majd lesz gyerekem nem ide iratom. Legalábbis remélem nem kell ide íratnom. * Elmereng ismét egy kicsit. Majd megint Eva hangja rántja vissza a valóságba*
- Köszönöm nem kérek. * Utasítja vissza a meggylevet.Akárhányszor azt iszik piros bajsza lesz tőle,ami sehogy sem akar lejönni így inkább nem kockáztat.*

* Eva nem egészen ezekkel a szavakkal fogalmazta volna meg a dolgot, de hasonló következtetéseik vannak. A kérdés csak az, hogy kinek van itt a legsanyarúbb sorsa, hisz akkor annak a személynek nincs igazi támasza. Természetesen, Evangeline nem egy Teréz anya, az érzelmek terén pedig olyan mint egy csecsemő, szóval ha valaki sír előtte nem tudja mit tegyen igazán. *
-Igen, ilyesmire gondolok, de nem csak a családi hátterek, hanem a bőséges fajtatípús is ami itt megjelenik. * Jelenleg épp önmagáról beszél és még meg is enged magának némi vélavér mágiával átitatott dallamocskát. Szelíden töltik be a teret a selymes hangok, amiknek hatására, talán pár percre úgy fogja érezni David, hogy szerelmes. Ismeri ezt a hatást pontosan Eva, de azzal is tisztában van, hogy ez nem az az érzés ami forrón, elevenen eléget. Ezért is fog bocsánatot kérni a fiútól, főleg mert az igazi szerelem valami teljesen más lehet, olyasmi amit még nem tapasztalt. A tortaszeletet félre tette és a meggyléért nyúlt, de mielőtt beleivott volna a másikat is megkínálta. Amennyiben nem kell neki, akkor a lány iszik a természetes nedűből.*
-Igen, mert ismerik a kedvenc cukrászdám.* Mondja egy falat előtt.* -Nekem úgy tűnik mintha már évezredek óta itt tanulnék, pedig nincs bennem tünde vér. Mindenesetre én nem bántam meg, hogy ide jöttem. Te? Hogy vagy ezzel?

* Eva elmélete elgondolkoztatja Davet.*
- Nem mondasz hülyeséget. Mielőtt átiratkoztam ide,beszélnem kellett a volt sulim igazgatójával,aki rögtön ezt a helyet ajánlotta. Azt mondta ez elég messze van,itt minden rendben lesz. Ebben tévedett,de ez megint más kérdés. Lényeg a lényeg,amikor kérdezték itt is miért akarok ide járni rögtön mondták,hogy ez a hely való nekem. Itt az ember rájön arra,hogy vannak az övénél is rosszabb sorsok. Mint egy nagy rehabilitációs központ,ami kigyógyít a múltból.* Lenyeli az utolsó torta darabot.*
- Akkor elismerésem a manóké,jó helyről hozták. Régóta jársz ide? * Érdeklődik tovább. Míg a válaszra vár elkezd a könyvön gondolkodni,amit hozott. Eddig,amennyit olvasott belőle úgy hinné nem lesz happy end és győz a fehér,a semmi,a félelem színe. De a kedves eladó hölgy volt szíves kikotyogni mi lesz a vége. Bosszankodott is miatta David,nem szereti tudni a könyvek végét előre. De végül is ezt a könyvet nem a vége miatt kell olvasni,hanem a sorok között levő tartalom miatt. Ezért szeretett bele az olvasásába Dave. Nem olyan egyértelmű mint a többi könyv. Ellehet rajta gondolkodni. Olyan mint ez az iskola. Egy kívülálló azt mondja olyan mint bármely más hely,de akik itt tanulnak tudják,hogy ez más. Ez nem csak egy iskola,ahol beléd verik a varázsigéket amikkel aztán azt kezdesz amit akarsz. Itt megtanítanak önmagad lenni,ha nyitott szemmel jársz. *

*David kellemesen falatozik, igaz nem is baj, így eleszi Eva elől a kalóriákat. Persze az is tény, hogy Evangeline nem szokott fogyókúrázni, nem az a fajta lány aki ilyen dolgokon töri a fejét. Felkapja a fejét kicsit. ~Az ő szülei halottak… Legalább nem egymást kínozták a felmenői.~ Gondolta, miközben az epertortának látott neki. *
-Érdekes. Talán pont azért jelentkezés útján jutunk ide, mert az ilyen „szerencsétleneknek” könnyebb itt megtalálni önmagukat. Vagy valami ilyesmi. * Merengett el rajta a félvála hölgyemény, fészkelődve a saját helyén. A felvetésen elmosolyodott. *
-Nem, dehogy is. Igaz tudok egyet és mást csinálni, de közel se ilyen jót. A házimanómmal hozattam. Néha ha küldenek nekem valamit, akkor még külön elküldöm, azért ami épp kell. Most édességre vágytam. * Válaszolta nemes egyszerűséggel miközben picit felemelte a tortaszeletet, amit a kezében tartott.*

* David kiveszi a túró torta felét,nem akarja elenni a lány elöl és figyelmesen hallgatja az élettörténetet.
- Ne aggódj,én sem nagyon bőbeszédű a családi szálakat illetően.* Végighallgatja Evat. Saját tapasztalataiból tudja,hogy nem jó rögtön belekérdezni a részletekbe. Ha Eva úgy gondolja majd idővel elmondja a többit is,felesleges előre feltépni a sebeket. Miután a lány befejezte biccent a fejével.*
- Úgy fair ha én mondok valamit magamról. Olasz országból jövök. Nagybátyám nevel,a szüleim rég meghaltak.* Ezzel le is zárja mondandóját. *~ Mért van ez,hogy ebbe az iskolába csak ilyen hányatott sorsú diákok járnak?~* Kissé elmereng ezen. Talán a véletlen. Nem hisz a véletlenekben.*
- Nagyon finom a torta,te csináltad?* Érdeklődik ezzel is oldva az előbbi kérdés által keltett feszült légkört.*

*Az újonnan érkezett beszélgetőpartnere egykettőre helyet foglalt mellette. Miközben válaszait hallgatta Evangeline megint a táskájában kotorászott, ami talán picit illetlen dolog volt. A dobozka egy szelet áfonya, túró és eper tortát rejteget, igaz nem szokása Evának, de most éjszakai nasizásba kezdett és ha már az ifjú erre tévedt megkínálja. Ilyet is meg kell olykor ejtenie a fél vélájának. *
-Nos akkor…* Kezdte a mondatot miközben felemelte a papírdoboz tetejét.* -…válasz egyet, de nyugodtan kóstold meg mindegyiket. * Az evőeszközöket kitette az asztalra, így nyugodt szívvel első kézből érezhette a tortaszeletek kellemes ízét. Eva vett egy mély levegőt és belekezdett a dolgokba.*
-Meg kell valljam, ezen a téren nem vagyok bizalmaskodó típus, a lényeg, hogy lett okom megutálni a férfiak egy részét. A nagymamám nevel lényegében, anyám idegileg gyenge, apám börtönben. *A második mondat amolyan előrevetítés volt, sejtette a lány, hogy a szülők is előkerülnek, gondolta hamarabb túllesz rajtuk.*

~ Nah. a névmemoriám legalább a régi~* Lehuppan a székre,maga mögé dobja a könyvet és Evara néz.*
- Most ébredtem fel. Gondoltam kicsit kimozdulok a barlangomból. És te mi járatban?* Érdeklődik Dave is.*~ Mi ez a finom illat?~* Még egyet szippant a levegőbe és még erő teljesebben érzi. Már épp érdeklődne a dolog iránt,de Eva megelőzi.*
- Az édességet. Mi az,hogy! * Feleli határozottan. Gyerekkorában mindig nagybátyja főzött rá,aki nem állt mesterszakács hírében. Tuljadon képen tésztán kívül semmi mást nem tudott készíteni. David már akkor is zacskószám ette a cukrokat és egyébb nyalánkságokat és ha már tésztaundura volt barátjaival beültek egy cukrászdába. Ez a szokása a mai napig megmaradt.*
- Ha jól emlékszem a múltkori beszélgetésünk elég melankolikus hangvételűre sikeredett na meg gyorsra is...mesélsz magadról egy kicsit? * Kedves mosollyal kérdezi a lányt. Szeretné jobban megismerni,szimpatikusnak tűnik számára.*

*Eva a táskájából akarta épp előhalászni a meggylevet amit inni szándékozott mikor is társasága akadt. Háttal volt az ajtónak, így nem látta a jövevényt, csak a lépteit és a hatalmas ásítását, amit produkált. Oldalra döntötte picit a fejét és figyelni kezdte az alakot, aki igen csak fáradtnak látszott. Evangeline légzése végig egyenletes maradt, így még csak véletlenül se lehet azt mondani, hogy felhívta volna magára a figyelmet. Egy idő után azért az érkezettnek is feltűnt a félvéla jelenléte. A kérdő felhangra a nevét követően bólintott és viszonozta a köszöntést. *
-Szia David. * A keresztnevére biztosan emlékezett, de a vezetéknevét bizonyosan nem tudná megmondani, olyan régen találkoztak. Eva egy határozott mozdulattal a kellemes illatot árasztó dobozka mellé tette a meggylevet is.*
-Ülj csak le. Mi szél hozott erre? * Kérdezte csevegő hangon, majd folytatta.* -Szereted az édességet?

* David kissé álmos tekintettel érkezik. Nem rég ébred fel. Este nem sokat aludt,levelet írt, így délután próbálta bepótolni álmatlan óráit. Nem remélt társaságot ezért elhozta magával egy újonnan szerzett könyvét. Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér. Tegnap kezdte el olvasni,és eddig elnyerte a tetszését. Ha a könyv szerinti színskála szerint kéne behatárolnia hangulatát akkor ő most fehér és a napja is fehér. Szokásos öltözéke van rajta. Fekete ing kitűrve,sötétebb farmer fehér Converse. Belép a társalgóba,ami először kihaltnak tűnik.*~ Sejtettem,hogy egyedül leszek~* Mivel azt hiszi senki nem látja hatalmasat ásít,majd szimpatikus ülőhelyet keres,amikor észreveszi,mégis lesz beszélgető partenere. *~ Ha nem is akar cseverészni velem,legalább köszönök,úgy illik~*
- Szia Evangeline?* Kérdezi kissé bizonytalanul a lány nevét. Egyszer mintha már találkoztak volna,de nem 100%ban biztos,hogy ő volt az. Rengetegen járnak ebbe az iskolába.*
- Szabad ez a hely?* A lány melletti helyre mutat,majd tehetetlenségében a könyvet rakosgatja egyik kezéből a másikba.*

*Naxeldires fél-vélánk egy kellemes napot tudhat a háta mögött, sőt jelen pillanatban teljes pompájában a társalgó felé vette az irányát. Szürke laza tartású anyagot visel hozzá fekete övvel, egyszerű farmergatyával és sportcipővel. Megszokott kötés mindig ott díszeleg a karján, mert a felsője pont könyékig ér le, igaz kulcscsontját és vállát néha engedi látatni. A társalgóba toppan be, egy kis dobozzal a kezében ami édes illatot áraszt magából. Haja szabadjára van engedve, ennek ellenére rendezett és szép, ahogy leül az egyik fotelba. A vállán táskája pihent, amiben a pár könyvön kívül egyéb is megtalálható, de azért pálcája nála van.*

*Ági nem nagyon kap válaszokat, amik azért kicsit idegesítik, de hát ez van. A kérdésre, hogy nem egyedül fut, felvonja a szemöldökét, majd elneveti magát.*
- Hogyha arra akarsz célozni, hogy van-e barátom, akkor a válaszom nem. Nincs párom.*jelenti ki a lány és kicsit el is pirul, de állja Exan tekintetét. Aranyosnak tartja, ahogy Exan magyarázkodik, így egy halvány mosoly is megjelenik az arcán. Mikor a srác kijelenti, hogy elég későn van már, Ági az órájára néz és elképed.*
- Jézusom, tényleg. Jól elbeszélgettük az időt. *szólal meg a lány titokzatos mosollyal, de látszik rajta, hogy cseppet sem zavarja a dolog, sőt még elbeszélgetne egy darabig a fiúval, csak hát... Hamarosan megzavarja őket egy másik srác. Valamit kommunikálnak bolgárul, Ági pedig kérdőn néz Exan-ra, aki csak annyit mond, hogy a szobatársa.*
- Értem. Nos, akkor ne várasd sokat. *szólal meg Ági mosolyogva és ő is lassan feláll.*
- Köszönöm a beszélgetést. Aztán majd alkalomadtán mesélhetsz még a Lükanthropia átokról... *búcsúzik Ági, ezzel az aprócska mondattal egy újabb találkára invitálva a fiút. A teleport kapuhoz indul és intve Exan-nak, megpördül és máris a harmadik emeleti folyosón találja magát, ahonnan már egyenes út vezet a szobájáig.*

* Ex kicsit habozott a következő kérdéssel ami kíváncsivá tette, de azért bátorkodott megkérdezni, maximum a lány majd nem válaszol.
- És... Ági.. egy ilyen lány mint te biztosan nem egyedül fut.. * Kérdezte a lánytól, de nem nézett a szemébe.
- Úgy értem ne válaszolj ha nem szeretnél tulajdonképpen semmi közöm hozzá. * Magyarázkodik kicsit, majd jobbnak látja elhallgatni, hiszen már feltette a kérdést, aztán vagy kap választ vagy nem.
- Elég későre jár már viszont. * Ex felállt és visszatette a csészéket a kandalló párkányára. Majd zsebre tette kezét és a falhoz dőlt.
- Vissza kísérlek ha gondolod.. * tette fel a kérdést, majd inkább mégis visszasétált a lányhoz visszaült mellé egészen közel, talán túl közel.
* Exan szobatársa kopogott be a társalgó kétszárnyú ajtaján hirtelen megtörve a meghitt csendet
-Jössz mah? Vitézúr!! kiáltja oda neki szobatársa, Exan pedig egy "húzzál ki" nézéssel elküldi a fiút aki lassan veszi a lapot.
- Most mivah?? Jaaah értem.. akkor sziasztok.. * mondja a vékonyka srác majd vigyorogva néz a kandalló előtt üldögélő párra..és bár lassan de végre kimegy
- Ehh.. lakótársam... Kicsit hülye szegény no meg kíváncsi.. * Neveti el magát majd a lányra emeli tekintetét.*

*Ági nem érti a kérdést, így csak viszonozza a vigyort Exan-nak és kérdőn néz rá, hogy hátha a fiú megmagyarázza, hogy ő mire is gondolt, mert Ági természetesen a fajára gondolt és semmi másra. De valóban a tündék nem túl gyakoriak az egyszerű emberek világában, bizonyára Exan és a többi tünde fajú diák is azét jött ide, mert a Nezabar egy méltán híres varázslóiskola, bizonyára a tündék is elismerik az iskola és a tanárok tudását. Ági közelebb húzódik a fiúhoz és úgy nézi meg a fülét, néhány tincset elkotorva a füléről és elvigyorodik. Régen volt már ilyen jó kedve, habár annyira nem vicces dolgokról beszélgetnek. Egyszerűen csak élvezi a fiú társaságát, habár lassan már nem ártana aludni menni. Exanon látszik, hogy kicsit meglepődött, amikor Ági hozzáért, de nem húzódott el, aminek a leányzó nagyon örült, hiszen így egész közelről láthatta a hegyes fület és Exan illatát is érezhette, ami igencsak csábító volt. Ági rákérdez, hogy Exan bátyja miért nem is jöhet az iskolába, de konkrét, egyenes választ nem kap, csak meglepődötten pislog a fiúra, de végül úgy véli, hogy nem kérdezősködik többet.*
- Értem... *hagyja rá a fiúra a dolgot és tényleg leszáll a témáról, hiszen semmi köze hozzá, alig ismeri a fiút. Bár ez alatt a néhány óra alatt többet tudott meg a fiúról, mint bárki másról és közelebb érzi magát hozzá, mint bárkihez az iskolában. És ez a felismerés kicsit megdöbbenti és megijeszti a lányt. Ismét Exan arcára pillant, majd kicsit távolabb húzódik tőle, habár szíve szerint még közelebb ment volna a sráchoz. Érdekes egy érzés, az biztos...Exan szembe fordul a leányzóval, majd egy kérdést tesz fel. Ági gondolkozni kezd, majd felvonja a szemét:*
- Amikor harapás útján az ember valami állattá változik, nem? A vérfarkasokra is ezt szokták mondani. Jól tudom? *vonja fel a szemöldökét kérdőn a lány és kíváncsian, teljes figyelemmel néz Exan-ra. Nem tudja, hogy ez honnan jött a fiúnak, de kíváncsi rá, az biztos. Ahogy a srácot nézi, Exan is felnéz és néhány másodpercre összeakaszkodik a tekintetük, de Ági most egyelőre nem kapja el a fejét, hanem állja a tekintetet, egészen a kérdésig. Akkor azonban elmosolyodik és a kandalló tüzébe bámul.*
- 18 éves vagyok. 14 évesen kezdtem az iskolát, és ugye most az ötödik évfolyam van. *válaszol egyszerűen a lány és ismét Exan szemébe néz.*

-kmm milyen tündével? * Kapja fel a fejét vigyorogva Ági válaszára, kíváncsi , hogy mire gondolt a lány pontosabban, vajon a fajára, vagy ő magára mint férfi. Egy faággal játszik még mindig a kandallóban kotorászva, amikor a lány a szemébe néz, ő állta a tekintetet viszont Ági elnézett, majd közelebb csusszant hozzá, frufruját félrehúzta, hogy jobban megnézhesse a hegyes füleket. Exan nem húzódott félre, bár meglepődött amikor a lány megérintette, de örült, hogy tetszik a lánynak a füle. hehe
- A bátyámat sajnos nem engedték ide, mert öhm... fogalmazzunk úgy, hogy veszélyes... és nem áll még rá készen és igazából én sem.. * Visszagondol bátyára akit még kiskorában megfertőződött a Lükanthrophia átokkal. Kicsit lesüti a szemét, majd balra pillant, a lány kicsit távolabb megy az előbbi közelségből. Ex bevágja a fadarabot a tűzbe és felvesz egy kényelmesebb pózt, most nem a kandallóval szemben hanem a lánnyal szembe fordul.
- Hallottál már a Lükanthropia átokról?? * Kérdezte a lányt, nem mondta el ugyan, hogy bátya sajnos ettől szenved csak kíváncsi volt rá, hogy Ági hallott e már róla.
* Tovább játszogatott az állat szőrméjével, majd kicsit tovább időzött el Ági szemein mint szerette volna, de nem jött zavarba.
- És te mennyi idős vagy? * Bár lánytól nem illik megkérdezni, de remélte azért mégis megtudja a választ *

» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Társalgó
» Társalgó
» Társalgó: mindenféléfől
» Nappali és társalgó

Társalgó - Központi terem

Társalgó - Központi terem

Similar topics

Similar topics