Társalgó - Központi terem

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

*Matt terve nem rossz. Határozottan jónak ígérkezik, és bizony minden meg is van hozzá ami kell. Áldozatok, és "vadászok" akik most ruhát akarnak szeretni. Kicsit terminátor utóhatás. Legalábbis annak aki láthatta a filmet. Az éji vándor arca lassan a hegyek felett figyeli már a diákokat. Hamon sugallata láthatólag működik, mert bizony a kis csapat megáll, és ott egy beszélgetés zajlik le valószínűleg, mert a többiek akik maradnak hátul, azok mennek tovább egy kis integetés után. A három kivált fiatal egyre közelebb ér a kis társasághoz.*
- Mit láttál errefelé? Hallod Hans? Mi van itt?
* Kérdi egy kellemes lány hang. Valószínűleg az említett Hans volt akire tökéletesen hatást gyakorolt a mentális sugallat, és így hozott magával két másikat. Egyre közelebb és közelebb érnek, mikor aztán a fiú megáll.* - Pedig itt volt... megesküszöm nektek a Führer nevére, hogy itt láttam. Ne legyek többet katona, ha nem. * Mondja komolyan majd lassan előre szegezi a fegyverét, hogy így pásztázhassa a környéket. A lány ugyan így tesz. A harmadik, egy másik fiú azonban csak egy cigarettát kotor elő, majd meggyújtja egy második világháború korabeli benzines gyújtóval. Ez már önmagában egy érték lehet. *

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Ő aztán nagyon nincs otthon az efféle történelmi dolgokban, szóval csak értelmesen nézve bólogat a fickónak. Alvery szavain jót mosolyog, hát végülis igen, ők lassan már nagyon távol állnak a fiatal gyerektől, az inkább a 15 éves korra jellemző kifejezés szerinte is. Mindenesetre ennyire nem gond neki, szóval jöhet a zuhanós rész és a megérkezés. A tapaszt persze előtte még rányomta a mellkasára, végülis ha már nincs rajta ruha felül, az is hasonló mód gond, mint ha a leányzó combjánál matat valaki. A dobozkáját megnézi, meg a többit is. Neki túl sokat nem mondanak a nevek, szóval végülis csak vállránt.* -Ezt a fickót állítsuk akkor meg gondolom. *Pillant az ismeretlen képre, neki ennyi elég, a többi körítés nem feltétlenül számít annyira. Mindenesetre Matt szavaira finoman elmosolyodik.* -Ki tudja, talán órákon csak mákom volt a mentális mágiákkal... *De végülis nem szórakozik, most azért sürget az idő, főleg hogy mielőbb menne vissza a saját idejébe. A sugallat varázslatot alkalmazza, sorra három emberkén, lehetőleg egy lányon és két fiún. Egyszerre jó eséllyel nem tud többet machinálni, ezért egyesével választja le őket a tömegről, azt sugallva nekik, hogy váljanak ki a sorból és jöjjenek ide hozzájuk. A többi már a másik két diák dolga. Ha mindez sikerül, akkor lehet behúzni a ruháikat.*

//Sugallat - amm elsődleges
Leírás: Használatával olyasmire vehetünk rá észrevétlenül valakit, amiről eddig nem is tudta, hogy megszeretné tenni. Konkrét utasításokról van szó, amiket kiadhatunk a célszemélynek, mindössze erősen rá kell koncentrálnunk. Természetesen függ a mentális ellenállásától, hogy mennyire leszünk sikeresek. A sugallat varázslatot más nem veszi észre, mivel csak gondolati úton küldjük a parancsot. Olyan dolgot, mint öngyilkosság, vagy régi barát, hozzátartozó megölése nem kérhetünk, tehát, ami gyökeresen ellentétes az illető jellemével, de ezen kívül bármit.//

*Úgy tűnik, hogy Hamon is ilyen vicceskedős kedvében van, talán francia szokás, mint az alku felemlegetése. Ő a tapaszt a combjára illeszti fel, már régen rossz, ha valaki ott tapogatózik. A német nyelvet kifejezetten utálja, el sem tudja képzelni, hogy milyen is lesz majd az, amikor megszólal. Közben érdeklődve hallgatja a fickót, és bólogat.* Fiatal gyerekek? Azok is jönnek velünk? *Kérdezi gúnyosan, hiszen ő hamarosan tizennyolc lesz. Választ nem vár, csak jól esett odacsípni egyet. Kiáltani sincs ereje, ahogy zuhannak a mélybe. Nyekken egyet, amikor megérkeznek, ezért hát kipróbálja az új nyelv adta káromkodási lehetőségeket, és meg tud győződni ismét rajta, hogy miért ilyen méltán utált számára ez a nyelv. Matt javalatára megvonja a vállát.* Felőlem... *Előkészíti a pálcáját, és ha Hamon odahívta a srácokat, akkor legalább az egyiknek kitöri a nyakát a csontvázkezeivel. Amíg várakozik, halkan válaszol.* Hát ez jó kérdés, szerintem igen, nem mélyedtem el túlzottan az ilyen háborús sztorikban. Azért kiváncsi leszek, hogy melyiknek fog az egyenruhája nem lötyögni rajtam. *Szarkasztikus hangsúly.*

Vendég

*Hát, félig-meddig muglik között nőtt fel, szóval azért valamennyire tisztában van a dolgokkal, hogy ki kivel hol mikor és miért, de azért a werwulf még neki is új, nem baj, minden nap tanul valamit az ember fia. A tapaszt elveszi, és a füle mögé tapasztja, hogy még a haja is takarja, nehogy véletlenül megcsillanjon a fényben, és rákérdezzenek. Aztán a föld megnyílik, hogy a három francia kölyök alázuhanjon, és puffanva-nyekkenve érkezzenek a talajra. Ha Matt szemei hosszászoktak a sötéthez, elkezd tapogatózni, megfogja a csomagot, rajta a neveikkel, amiket ugyan hunyorogva tud csak kivenni többé-kevésbé.* - Srácok... *Hívja őket oda folytott hangon, miközben kibontja. A könyvekből egyet-egyet odaad a másik kettőnek, egyértelműen arra lettek szánva ugyebár, majd a képeket nézi meg, odatartva, hogy a többiek is lássák, az informátor nevét látva felszisszennek.* - Ezek szerint a Valkűr előtt vagyunk. *Sóhajt fel, majd a menetelő gyerekekre néz.* - Hamon, te mentalista vagy nem? Nem tudod erre irányítani őket? Legalábbis hármat. Mi meg Alveryvel leütjük őket. *Terv, az nem árt, ahogy ruha se. Ha benne van a másik kettő, és jön a három katonakölyök, akkor trükkmesteri képességével egy baseballütőt idéz meg, és nagyot lendítve legalább egyet megpróbál lecsapni vele.*

*A férfi összecsapja a kezeit, amikor Alvery is visszatért az öltözködésből.*
- Remek, remek... Akkor... akár indulhattok is... jah persze...a nyelvtudás. Már madjnem meg is feledkeztem róla. *Azzal átnyújt mind a három diáknak egy kis tapasz félét. Tökéletesen idomul a testük színéhez, legyen az fakó, vagy épp napbarnított. * - Ez egy mentális úton fordító apróság, aminek hála így érteni fogjátok a német nyelvet... és beszélni is tudni fogtok, persze az akcentus megmarad. Így aztán hazudhatjátok magatokat a Werwulf osztag franciából jött kommandójának. A werwulfról mennyit tudtok? Na mindegy. A lényege a dolognak az, hogy nagyon fiatal gyerekekből álló kommandó, ami partizán akciókra szakosodott. Majd ezt mondjátok... és így indokolt a francia akcentus is... Jó persze... ti varázsvilágban nevelkedtetek, és nem feltétlen tudtok mindent az akkori korokról. Na sipirc!
*Jelenti ki mosolyogva, majd a sétapálcájával koppant kettőt a padlóra. A fiatalok alatt megnyílik a kő, majd zuhanni kezdenek. Örvénylő fekete mélység kebelezi be őket, mintha csak egy óriási bestia gyomra felé száguldanának megállíthatatlanul. És egy valamennyire így is van. Hiszen ez a bestia nem más, mint a Német Birodalom.
Amikor megérkeznek egy csodálatos rétre landolnak. Sötét van, így nem igen látják meg őket. Bár a megjelenésük egy apró fényvillanás kíséretében történt. Mellettük egy aprócska kocka alakú csomag hever a földön, rajta a diákok nevével. Azt kibontva három könyv, (Main Campf) valamint két fénykép, amiből az egyik fénykép valószínűleg az informátort mutatja. A képen egy aláírás "Claus von Stauffenberg. A másik kép egy ismeretlen embert mutat. Ő lehet a célszemély. Este ellenére meleg nyári szellő csapja meg az arcukat. A tücskök éji zenekara csak egy percre szakítja meg a koncertet, majd játszanak is tovább, a romantika örök nyelvén. A közelben fiatal gyerekek masíroznak katonás léptekkel, vállukon az akkori korabeli sorozatvető MP-40-es fegyverekkel. Hát... ha öltöző nem is... a Hitlerjugend bizony itt van. A feladat pedig adott. *

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Nem zavarja Matt szemforgatása különösebben, hiszen ő már csak ilyen, nem fog ezen lelkiismereti kérdést csinálni. A férfi magyarázatán inkább ő forgatja a szemét. Az igazi tolvaj mindig semleges, nem az a világmegváltó alkat, arra mindig vannak mások. Sosem áll a jó oldalra, vagy a rosszra, mindig középen marad, és úgy hozza be a legtöbb hasznot, ahogy lehet, kellő lavírozással. Számára így logikus. Aztán úgy fest, hogy a másik két francia diák belemegy a játékba. Aprót sóhajt, majd Mattre pillant.* -Talán... *Teszi hozzá újfent franciául. Hogy milyen korhű öltöztet tudna felvenni, arról fogalma sincs, nem kimondottan tart magánál világháborús egyenruhákat.* -Egyet kell értenem a földivel, valami öltöző hasznos lenne, mert pont elküldtem a mosodába a náci egyenruha kollekciót. *Húzza el picit a száját. Alvery láthatóan könnyen alkalmazkodik a helyzethez, de hát neki eleve van egy sötét kinézete, nem nehéz okkultista szerelésbe bújnia. Ellenben az alapvetően mindig tiszta és többnyire világos ruhákkal rendelkező Hamonnek. Mindenesetre végülis bólint, hogy mehetnek.*

Túl könnyű? Nos a monsieur sincsen tisztában a halál igazi mibenlétében, eljön még az az idő, amikor megmutatom a nekromancia igazi mibenlétét. *Mosolyog sötéten a válaszra.* Tehát valaki meg akarja változtatni a történelem folyását. Nem először, és nem is utoljára. *Vonogatja a vállát, és megnézi, hogy nála van-e a pálcája. Matt válaszára élesen felnevet, és bólint, ő sem korabeli német ruhákban flangál. Őt nem kell különösen győzködni, az ilyen rejtélyek éltetik, no meg ahol okkultisták vannak, ott necronomicon is előkerülhet. Talán éppen az eredeti, amit kedvtelve lapozgatna.* Nekem nincs kifogásom, menjünk, ha megszállt területről van szó, akkor nem is baj, ha franciák vagyunk, a németek többsége akkoriban értett franciául. *Int egyet hogy mindjárt jön. Visszasiet a szobron keresztül a szobájába, ahol átöltözik a fekete köpenybe, az végülis egy semleges dolog, főleg okkultisták között, aztán jelzi, hogy készen áll, már csak Hamon a kérdéses.*

Vendég

*Hamon kérdésére csak alig észrevehetően megforgatja a szemeit, nem is a fiú lenne. Ő nem ennyire... hogy is mondjam... érdekember, őt sokkal inkább az érzelmei és az indulatai irányítják. És ő eléggé odáig meg vissza van az időért, hogy milyen szépen és egyenesen halad, szóval ezzel ő meg van nyerve, hogy meg tudják akadályozni, hogy felboruljon az univerzum rendje, és a világ magába zuhanjon egy tortillába, esetleg egy Belgium méretű feketelyuk keletkezzen a nap közepében. Nem akarunk ilyeneket ugye? Ugye. De azért felhördül azt hallva, hogy hova kell menniük.* - Merde. *Káromkodik egy szóval franciául, majd előrehajol.* - Feltűnik gondolom, hogy francia származásúak vagyunk, és maga a Sasfészekbe akar minket küldeni? *Kérdezi hitetlenkedve, megrázva a fejét.* - Meg nem tudok németül. De ha ezt megoldja, akkor Ave Caesar. Benne vagyok. Csak valami öltözőszerűség közelébe tegyen le, mert a Hitlerjugend egyenruhája nincs a szekrényemben, bocsi. *Jegyzi meg de ha ezekre megadja a választ a férfi, akkor ő fel is áll. Készen áll az indulásra, ami tőle telik, de azért rápillant a másik kettőre, Hamonra különösen, és franciául beszél hozzá.* - Ki tudja, talán ott találsz majd valamit, amiért megéri menni. Azért... csak oda megyünk, ahova. *Jegyzi meg, mintegy győzködve a másik fiút, de azért Alveryre is rá-rápillant, hogy jön-e.*

*A megjelenése láthatólag nem kelt nagy riadalmat, meg krédezősködést. Ez azért egy jó dolog, mert elgalább nem kell túl sok mindenre válaszolnia. Legalábbis már a személyed dolgokban. Aztán jönnek sorra a kérdések. Matt egy olyan dolgot kérdez, ami...nos valóban helytálló.*
- Múlt. És nem, nem haltatok meg. Az túl könnyű lenne nem igaz? * Kérdi a nekromantától, miközben Mattnak is válaszol. Majd csak fürkészi a többieket. Az biztos, hogy nem sötét lény. Se nem lidérc, se nem alakváltó de még csak nem is vérfarkas. Nem sugárzik belőle semmi földöntúli. Már ha a mágia erejét nem vesszük annak. Mert az bizony érezhető. Ám nem annyira feltűnően. A kutató "tekintetek" felfedezhetik, de nem a szimpla nézelődők.*
- Na akkor a részletek. A helyzet, hogy sikerült egy embernek visszatérnie a múltba. Sajnálatos módon ez a figura elég erőteljesen szélső jobbos nézeteket vall, és úgy döntött, visszavisz egy iratot a második világháború idejére a német vezetőnek. Bizonyára tudjátok, hogy ez kicsoda, így nem kell részleteznem. A ti feladatotok annyi lenne, hogy bejussatok a Sasfészekbe, hatástalanítsátok azt a férfit, akiről szó van, majd elvenni tőle azt a dokumentumot. Azután felveszitek a kapcsolatot az informátorral, és visszajösztök. Ennyi a feladat. Nem olyan bonyolult igaz? Node... a sasfészekben hemzsegnek az SS-okkultista alakulatából a tisztek. Erős mágiával rendelkeznek... így jó lenne, ha csak limitált mennyiségben használnátok mágiát. Továbbá... jó lenne, ha akkori ruhákat vennétek fel, mert... ezek szerintem kicsit feltűnőek lennének. Hogy mi a jutalom? Nos... talán az épp elég, hogy nem változik meg a történelem, és nem alakul át a jelen. * Mondja komolyan a fiúnak.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Újra végigpillant az álmoskás pároson, és csak mosolyogva eszi a szendvicsét. Ő teljesen éber, hiszen már jó ideje fent van. A francia beszélgetésre most inkább csak figyel, jó időnként egy kis hazai nyelvezetet hallani, hiszen a kemény, pattogós bolgár eléggé eltér a dallamosabb franciától. Néha már-már fájdalmas beszélni rajta. Aztán meg is hallja a sétapálcával közeledő fickót, bár egyelőre ő sem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, hiszen egy sétapálca még nem jelez egyértelműen veszélyes behatolót. Amikor azonban az ismeretlen férfi lépdel be, felszökik a szemöldöke. A szavak hallatán csak picit oldalra dönti a fejét és érdeklődve morran fel Matt kérdésére. Kézenfekvő, és érdekli is, hogy mi lehet a válasz, de hát őt tolvajból faragták, így hát nem feltétlenül ez a legfontosabb a számára.* -És vajon mi a jutalom, vagy mi okunk van ebben részt venni. Nekem kellemes napom van, délutánra kis sétát terveztem, kellő ok kell arra, hogy változtassak a mai programterven. *Felcsillannak a dollárjelek a szemében, ahogy Rose usernek szokta, ha meghallja a varázstárgy szócskát, de azért nem túl durván és feltűnően. Egyelőre nem is mozdul a helyéről, csak majszolgat tovább. Alvery kérdése is érdekes, bár azért reméli, hogy még nem haltak meg. Ő egyelőre nem kutakodik képességgel.*

*Meglepődik a francia válaszon, ezek után már csak attól ütközik meg, hogy Hamon is csatlakozik hozzájuk. Nem fejti ki, de tényleg olyan érzése van, mintha valami darkos beauxbatons-ba került volna. Szürcsöli tovább a kávéját, felébredni még mindig nem sikerül.* Aludni... éjjel ki engedi meg magának ezt a luxust? *Kérdez vissza finoman, de nem vár választ. Természetesen most már ő is franciául. Éppen az utolsó kortyoknál tart, amikor megérkezik az illető. A lány igyekszik rajta tartani a szemét, mert más az, ha ő álmosan fetreng a karosszékben, és más az, ha kiszolgáltatja magát egy idegennek. Leteszi a bögrét, és feszülten figyel, mint egy macska. Halottlátó képességeivel végigméri a fickót, hogy nem valami alakváltó lidércről van szó, aztán félrefordítja a fejét.* Én aztán nem ütöttem az orrom semmibe. *Aztán átsuhan az agyán, hogy talán mégis, amikor Flavio-val kutakodott.* Hm... nekem ez teljesen úgy hangzik mintha... Inkább kitalálom. Meghaltunk, ám ezt még vissza tudjuk fordítani, ha segítünk... *Feláll a székből, és megmozgatja a testét.* Mik a részletek?

//Halottlátó 1. szint: 10 méter sugarú körben érzékeli az élőholtakat, erős koncentrációval még a típusaikat is képes megsaccolni. //

Vendég

*Tényleg honfitársak találkozójának tűnik ez az egész. Amikor Alvery belép, akkor felpillant rá, és biccent. Feltűnik neki a francia akcentus, mire egy halvány félmosoly jelenik csak meg az arcán, habár kicsit tartózkodó, és franciául válaszol.* - Jó reggelt. Inkább mondjuk azt, hogy nem elég hosszú. De úgy látom, te se éppen aludtál az éjjel. Én Matt volnék. *Válaszol, majd még Hamon is megjelenik, tényleg kész francia negyed lesz a végén a társalgóból. Persze Hamonhoz is franciául beszél, ha már beszélhet az anyanyelvén, és meg is értik.* - Neked is szia. Hát igen, ez van akkor, ha ahhoz sincs kedved a nem-elég-hosszú éjszaka után, hogy kimásszál az ágyból. *Nyom el még egy ásítást, a sétapálcára először fel sem figyel, mászkálnak egy páran azzal... viszont amikor egy ismeretlen felnőtt lép be, akkor már felkapja a tekintetét. hallgatja, amit mond, szürke szemeit nem véve le a férfiról, és igen, határozottan jól összefoglalja a srác fejében először megfogalmazódó kérdéseket.* - Múlt vagy jövő? *Ez az egyetlen kérdése, tárgyilagosan, de persze inkvizitor képességével próbálja kipuhatolni, hogy a férfi esetleg más-e, mint aminek látszik...*

//Inkvizitor 4. szint: Tökéletesen tudja követni a sötét teremtmények nyomait, jeleit és akkor is látja valakiről, ha éppen emberi formában van (pl. vámpír, vérfarkas stb.) //

Délelőtt van. A szó legszorosabb értelmében. A három diák véletlenül összetalálkozott. Hogy ez véletlen vagy a „sors” akarata…nos az kérdéses. Azonban annyi bizonyos, hogy már éppen belekezdenének a mélyebb beszélgetésbe, mikor léptek, és egy sétapálca ütemes koppanását hallják a folyosóról. Nem telik bele egy fél perc, és egy idős kifejezetten jólszituált úriember lép be. Testét egy nagy vörös köpeny takarja, ám az arca elé nem húzott csuklyát. Haja már erőteljesen őszbe hajló, de korához képest elég jó karban van. Amikor meglátja a diákokat elmosolyodik, és azonnal a mondandója közepébe vág.*
- Sziasztok. Tudom most azok a kérdések jönnének, hogy ki vagyok, és hogy jutottam be, és mi a fészkes fenét keresek itt. A nevem Marcus Aulus. És a segítségeteket szeretném kérni. Az iskolátok hírhedt arról, hogy minden olyan dologba bele üti az orrát, amibe mások nem mernék, vagy nem tudják megoldani.
*Mondja mosolyogva, majd végighordozza a tekintetét a diákokon. * - A lényeg… segítenetek kell nekem. Van egy… irat… amit vissza kellene szereznetek nekem, mert ellopták. De… van egy apró vargabetű. Nem ilyen egyszerű a dolog… mert ahonnan vissza kell szereznetek, az nem ma van. * Mondja kicsit talányosan mosolyogva.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Az Allidon sármőre is betoppan a francia találkozóra a tükrön át, ami ugye a Jeniliából hozta ép ide. Szépen összegyűltek itt a honfitársak úgy fest. Ő egyáltalán nem mosott szar kinézetű, de hát ennek is oka van, nem engedheti meg magának, hogy ne legyen mindig tökéletesen a toppon. Délelőtt már volt egy kisebb kitérőn Nellondban, ahol valamennyi bevételre sikerült szert tennie, de hát kell is ez, hiszen mostanság szépen alakulnak a dolgok Aerynnel, ő meg valahogy az úri dolgokhoz van szokva, amikor is ajándékokkal kellene elhalmozni a kedvesünket. Halk sóhajjal löki be az ajtót, hiszen akárhogy is, de nyomja a lelkét a hazugság, hiszen egyszer el kell majd mondania mindent Aerynnek, ami viszont nem lesz könnyű menet. Mindenesetre a már bent lévőknek egy félmosollyal biccent. A vörös szemű lánnyal már találkozott, bár eléggé láthatóan lenézte őt, de mégis sikeresen összedolgoztak, amikor erre volt szükség. Matt pedig...hát igen ő a gyenge láncszem, aminek az ittlétére nem számított főhősünk, hiszen akad valaki, aki sejtheti, hogy a múltja nem olyan makulátlan, mint amilyennek mutatja külső szemlélődők számára.* -Szép jó napot, látom a reggeli futás ma kimaradt. *Kacsint egyet az ásítozó párosra, majd lehuppan az egyik fotelbe. A kezében egy sebtiben összerakott szendvics, amit még Nellondból hozott fel, azt majszolgatja lelkesen, hiszen ebédidő van már, ilyenkor egy erős fiatalembernek eszegetni kell az erőnlét okán.*

*A francia lány is álmoskásan toppan be, vöröslő szemeit dörzsölgeti, a haja még kicsit kócos. Nos igen, ilyen az, amikor valaki éjszakai életet él. Nem volt kedve túlöltözködni, ezért a fekete harisnya és rakott szoknya fölé csak egy hófehér ingett húzott magára hirtelen, melltartó nélkül, úgysem nézik meg őt a fiúk. Így hajnali dél magasságában fel kéne lassan ébredni, ezért útba ejtette a konyhát, és egy méregerős feketekávét szürcsölget most éppen. Még mindig nem rázódott vissza a sövénylabirintusos megterhelő akadályok után, karikásak a szemei, de hát amúgy is fordított életmódot él. Halvány mosollyal bólint a márlévő fiúnak, aki szintén kissé mosott kaki.* Rövid volt az éjszaka? *Nem tudhatja, hogy a másik is francia, de ez hamar ki fog derülni, lévén az akcentust nehéz levetkőzni, annak ellenére, hogy most bolgárul szólt. Leül az egyik fotelbe, és felhúzza a lábát.* Alvery vagyok, ha érdekel. *Próbálja elrendezni a haját, egyenlőre sikertelenül.*

Vendég

*Nagyot ásítva sétál be a központi terembe, farmernadrágban, bakancsban és egy kapucnis fölsőben. Kapucni a fejére húzva, fekete haja hosszan előrelóg. Határozottan ráférne egy hajvágás, no nem mintha hajlandóságot mutatna rá. Igen, itt van, háromnegyed tizenkettő, és még mindig ásítozik. Ritkán van olyan, hogy sokáig alszik, de akkor utána mindig nyűgös. Amíg nem jön valami, ami felélinkíti, vagy gondolkozásra készteti. Legtöbbször nevelőapjának ilyenkor jutott eszébe "hirtelen", hogy jó, akkor családi kirándulás, legalább olyankor lehetett valamit kezdeni a francia fiúval. De most még semmi olyan nem történt, ami felélinkítette volna, tehát csak egyszerűen levágódik az egyik fotelbe, nagyot ásítozva. Majd előrenyújtja az egyik kezét, amin a semmiből megjelenik egy kis vöröszemű fehéregér, és elkezd rohangálni a fiú kézfején, amit ő csak nézeget, lustán nézve a rohangálását, néhe beiktatva még egy-egy ásítást.*

Vendég

*Szóval, kísérő az nuku, a jelmez pedig legalább megmentve a szombati alkalomig. Ó, igen! Így legalább ezzel nem lesz gond. A kedves sráctól, pontosabban Christől pedig elköszön, ahogy távozik, miközben azon gondolkodik, hogy neki is bizony menni kell. Amikor a fioú már nem láthatja, összekaparja a csomagolás darabkáit, majd óvatosan lavírozva, hogy ne veszítsen el egy kelléket sem belőle, majd felóvatoskodik a szobájába, és Bátorra hagyja a meglepi rucit. Na igen, kire is hagyhatná másra, mint a famulusára, aki úgysem fecsegi ki nagy titkot. Ezzel otthagyta a hálót, majd elindult fürödni, hogy a délutáni sétát megejtve, áttérjen majd az esti ellenőrző körútra.*

// Hát még én! ^^ Nagyon szépen köszi! ^^ //

~A fenéket!~ *káromkodik magában jó nagyokat, mert nem jött össze a terve. A bálra viszont nem tud elmenni, mert akkor nem ér rá.*
- Na, azt hiszem, én megyek is vissza... *állt fel nagy lendülettel. Kicsit szomorú volt, hogy el kell köszönnie Gaea-tól, mert rég érezte magát ilyen jól egy beszélgetésben, de még leckét kellett írnia, és kicsit pihennie is... a kötelesség pedig fontos.*
- Ja és arra meg, hogy legyek a kísérőd... *apró pír jelent meg az arcán.* - Hidd el, elhívnálak.. már csak a jelmez miatt is *kacsint egyet vigyorogva, majd a köszönés után arra gondol, hogy ismét szerzett egy barátot...*

// Köszi a játékot! ^^ //

Vendég

*Na igen, miközben persze Gaea már pirulni sem mer, a fiú provokálja. És jól csinálja, mert Gaea majdnem bedől neki, de még időben észbe kap. Már éppen nyúlna a csomagocska felé, amikor leesik neki, hogy miben mesterkedik. Ezért inkább csak ennyit mond a hajával való majdnem véressé fajult küzdelem után.* - Annyit elárulhatok, hogy a szakos embléma szerepel a jelmezemben. *Majd vigyorog egy hatalmasat.* - De többet nem mondhatok el. Ha látni akarod, megteheted a bálon. Ha elsőként akarod látni, akkor meg hívj el, hogy lehess a kísérőm. De többet akkor sem mondok, ha rám eresztesz egy óriás pókot! *Fenyegeti a fiút nevetve, hiszen tudja jól, hogy a fiú egy, nem tenne ilyet, kettő, ma már legyűrt egyet, méghozzá úgy tűnik, fészekaljastul, de majd holnap vissza megy, és leellenőrzi a barlangot. Most egyenlőre örül, hogy túlélte a találkozást és a támadó pókot élve, és ráadásul egy karcolás nélkül. … Látja, szegény srác már fészkelődik, ezért aggodalmasan megkérdezi, hogy mi a gond, de már úgy is tudja. Elülte magát. Mi tagadás, ő is. De mit tehetne. Már fárad is, meg még dolga is lenne, szóval valahogy el kellene köszönni attól, akivel olyan jól érzi magát. Bár ez a szak neki csupa meglepetés, mert egy csomó kedves emberrel ismerkedett már meg ezalatt a pár nap alatt is, amióta ide tartozik, ehhez a szakhoz.*

- Aha... tippelek: nem akarod megmutatni, sem elárulni, hogy mi az, mert világgá kürtölném. Nem is akarlak meggyőzni, hiszen nem is bízhatsz egy olyanban, akivel szinte nem is beszéltél még. *mosolyog, persze ezzel is csak ki akarja a lányból csalni, hogy ki a kedvenc hősnője, vagyis, hogy mibe fog öltözni. Az aprócska beképzeltsége egy kis mosolyban mutatkozik meg: kissé el van telve magától, hiszen úgy gondolja, hogy cseles. Ha szépen, apránként halad, kicsalja Gaeaból, hogy mibe is fog öltözni. Szórakozottan nézi, ahogy a lány feltűzi a haját.* - Ezek szerint nem csak én törődök a hajakkal *jegyzi meg, és már kezd is fájni az arca a rengeteg mosolygástól, valamint a lába zsibbadása is eléggé zavarja, ezért kinyújtóztatja azokat, arcán pedig végigdörzsöli a kezét.*

Vendég

*Végre a pirulás elmúlik, mert azt is tudja végre, hogy mitől volt. Szóval így rendben. Amúgy az első barátja volt ilyen, és most hát szóval, bejött neki mert helyesnek tartja. Csak ennyi. De mivel van miért magára szólnia, meg hogy valóban hülye viselkedés, hát nem is fordít rá több figyelmet. Helyette ahogy a fiú faggatózni kezdett, meg szóba került a bál, … nos igen.* - Ja a zörgés? *Kacagja el magát.* - Abban a jelmezem van, amit nemrég kaptam postán. A bálra vettem egy híres kölcsönzőtől. És a kedvenc hősnőm jelmeze. Egyébként ezért kérdeztem a bált is. Tudod, csak meg akartam kérdezni, hogy te miben jössz, de megelőztél azzal, hogy nem szeretsz kiöltözni. *A háta mögé túrt csomagon taszigál még egy adagot, meg helyezkedik kicsit, amitől persze a haja kezd rakoncátlankodni hogy az arcába csúszik, Szóval nem egyszerű az élet. Egy kicsi odafigyelés, némi kancsalítás, és a haja máris úgy áll, ahogy szeretné. … Vagy még sem? A haja megint a szemében, és kezdheti az egészet előröl, a füle mögé tűrni.* - Elnézést. Egy pillanat! *Ezzel kitúr a tarisznyájából valamit, amit eddig a fotel mellett tartott, és feltűzi vele a haját két oldalt. Csattok. Merthogy abban a tértágított tarisznyában csak sírásó nincsen szinte lapáttal együtt. Hogy miért? Azt jobb nem tudni.*

*A zörgésre felkapja a fejét.* - Csak nem van valami ott mögötted? *nevet fel, majd alig láthatóan kicsit próbál a lány mögé nézni. Tesz egy-két oldalpillantást, de csak egy csomag szélét látja, annak tartalmát nem.* ~Mi? Akkor mégsem álmodtam!~ *kuncog egyet, és reméli, hogy a lány nem fog rákérdezni ennek okára. - Ó, így van! Járok órákra, viszont nem szeretek járni oda... *egy-két másodperc csend múlva viszont elvigyorodik* - Szóval te órán engem nézel? *veszi elő a kisfiús mosolyát, minek köszönhetően nem egy lány olvadt már el tőle. Gaea válaszára pedig megjegyzi.* - Én sem hallottam még ilyenről, illetve mégis, az előbb... *a rövid csendben azon gondolkozik, hogy miért néz rá ilyen mélyen a lány, és miért pirulgat itt össze vissza. Nem akar rákérdezni a dologra, mert attól fél, hogy Gaea még ennél is jobban elpirulna...* - Igen, jövök, de ez a beöltözés-dolog nem az én stílusom... *reagál a lány kérdésére.*

Vendég

*Amikor a fiú ijedten elkezdi a haját rendezgetni, elkuncogja magát, és megzörren a csomag a háta mögött egy pillanatra. Na igen, itt ne felejtse, különben nem lesz miben villognia majd a szombati bálon az tuti. Szóval a fiú haja a legkevésbé sem gond a lánynak, hogy hogyan áll, De nem is az ő dolga eldönteni, hogy a másiknak hogy jó. Aztán mivel prefi, így amikor az órára járásra terelődik a szó, egy megrovó pillantás kíséretében kacag a szeme szinte.* - Láttalak az órán! Lebuktál! Amúgy meg … *A másik témára reagálva a szak-cserére,* … én ís úgy tudtam, hogy ilyen nincs, és nem is lehet. De az Úrnő úgy tűnik, ezt alaposan felülírta. Úgy tudom, velem együtt áthelyezett még pár diákot ide az Allidonra, de ez soha nem fordult még elő, legalábbis még nem hallottam ilyenről soha senkitől. És ahogy hallottam, nem is lesz többet. … Ki tudja.*Mélázik el egy pillanatra, és elmerül a fiú szemeiben, amik szinte fogva tartják az övét. Elpirul. Már megint elpirul! Mostanában a fiúk valahogy nem először hozzák ezt ki belőle, és ez annyira zavaró! Égkék! Szép, … mély … ~Jaj Gaea hol jár az eszed!!!~ Döbben le egy pillanatra, és zavartan néz félre, majd igyekszik másra terelni a szót.* - Jössz a szombati bálra? *Kérdezi, majd az ajtót fixírozza, csak hogy elmúljon zavara. Hogy lehet egy fiúnak ilyen kék szeme, csak azt tudná! De persze senki sem tudja megmondani, mint ahogy azt sem, hogy miért a szőke haj, és a kék szem párosítás a gyengéje.*

//OLVAD//

*Az álomról eszébe jut a haja…általában mindig, mikor felébred, tincsei égnek állnak, ami nem egy széplátvány. Jobbik esetben egy rázástól helyrevágódik minden hajszál,rosszabbikban pedig meg kell mosnia azon a reggel.* ~Mi van, ha most is ígyáll?~ *Rémül meg azonnal. Kezével úgy csinál, mintha megvakarná a tarkóját, deközben végigsimít a haján, ami valóban kicsit felfelé ágaskodik. Azonnal megrázza fejét, majd másodszori simításra végre érzi, hogy haja lapos – na, ez ajobbik eset! Egyik legnagyobb gyengéje egy haj.. úgy véli, ez az egyiklegfontosabb tulajdonsága az embernek, hogyan áll a haja. Jelenleg legfőképpenazért, mert most találkozott először ezzel a lánnyal.*
- Igazából… nem igazán járokórákra *nevet fel, majd oldalra húzza a száját, és direkt oldalra néz, hogykerülje a szemkontaktust. Kissé szégyellte ezt a tulajdonságát, hogy utál tanulni,de hát...* - Deee… fogok, csak egyelőre nem jutottam el odáig. Egyébként… *mostmár a lány szemébe néz.* - Áthelyeztek? Ilyenről még nem is hallottam! Ilyen isvan? *lepődik meg, hogy valamivel feldobja a témát.*

Vendég

*Na igen, az álmok olyanok, mint az üveggolyók. A rémálmok meg mint a fekete igaz gyöngyök. Mindkettőnek múltja, és jelentése van, de hamar elgurul, ha nem kapunk utána időben. Hallgatja, ahogy a fiú álma is így járt, bólogat is hozzá kicsit.* - Igen, ez már csak ilyen dolog. Talán jobb is, hogy nem emlékszel. Hallomás alapján nem tűnt túl kellemesnek. *Mosolyog egy villanásnyit, majd a jobb füle mögé tűri, a kíváncsian előrohanó vörös tincseit. Ki lehet az a fiú, aki így hat erre a lányra? Na ki lenne, egy helyes srác, aki szeret olvasni, és nem veti meg a gimicukit. Követi a szemével, ahogy a kék pólós srác kidobja a cukor maradványait, majd gyorsan vissza huppan az előző helyére, ami még ki sem hűlt az álom-melegségéből. Majd a fiú bemutatkozik (Vagy … előbb bemutatkozott, és aztán dobta ki a szemetet? Valahogy a lány úgy érzi, nem tud figyelni.), és most a lány kacagja halkan el magát.* - Dehogy nem láttalak, és szerintem te is engem, amennyiben jársz órákra, és úgy tudom, hogy igen, mert onnan vagy ismerős nekem. Gaea Nephele. Frissen áthelyezett volt Naxeldir szakos. De egy hete már Allidonos. *No igen, fura lehet, hogy csak úgy áttették, neki is az volt. De már igyekszik beilleszkedni az új szakra. Muszáj, hogy mielőbb mindenki úgy tudja elfogadni, mintha azt a másfél évet is velük töltötte volna, és nem egy kupac nekromanta és vérmágus társaságában. Bááár, … a barátai között azon a szakon akadt druida, és mentalista is szép számmal. De ez most nem fontos. A lényeg csak az, hogy a bálon nagyon be kell vágódnia, hogy valóban elfogadják minél hamarabb.*

// FAGY //

» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Társalgó
» Társalgó
» Társalgó: mindenféléfől
» Nappali és társalgó

Társalgó - Központi terem

Társalgó - Központi terem

Similar topics

Similar topics