Társalgó - Konyha, étkező

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

*Wylena gyorsan Bellához kap, amikor beveri a fejét, de most már nem igazán tud segíteni. Kellemetlen, de sajnos a púp Bella fején már nő, így az, hogy Wylena gyorsan odalép a lányhoz, már nem sokat segíthet.*
- Igen, reméltem, hogy nem direkt csináltad! *jelenti ki Bella és egy aprócska mosoly azért az arcára kúszik. Hiszen miért is haragudjon örökké a lányra? Főleg, hogy ismeri, habár a nevére baromira nem emlékszik. Kellemetlen. A lényeg, hogy a tojáshéj lassan a kukában landol, mikor Wylena egy székhez vezeti Bellát.*
- Mi a... Nem kell, köszönöm! *próbál felpattanni a lány, de mivel Wylena már a gáznál ácsorog, sóhajt egyet, megcsóválja a fejét és visszaül. Kíváncsian várja, hogy a lány mit is csinál. Nem igazán úgy néz ki, mint aki iszonyatosan otthon van a konyhában.*
- Mond csak... Tudsz főzni? *kockáztat meg egy kíváncsi kérdést Bella és kérdőn megpróbál a serpenyőbe pislogni, de Wylena teste sajnos nem átlátszó, így annyira nem jön össze. A baconre Bella vigyorogva bólint, majd mikor elé kerül a tányér, füttyent egyet.*
- Wow! Köszönöm szépen. Ne haragudj, kicsit ingerlékeny vagyok, amikor éhes vagyok. Tudom, találkoztunk már, de... Nem emlékszem a nevedre... *szólal meg Bella és apró pír jelenik meg két arcán, jelezve, hogy elég kínosnak tartja a dolgot lévén, hogy Wylena emlékszik a nevére, hiszen úgy köszöntötte. Kellemetlen.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Mikor a lány felüvölt, aztán beveri a fejét, Rosetta ijedten kapja a szája elé a kezét, és megszeppenve, teljesen ártatlanul, nem éppen egy véla kiállással fordul Bellához a hűtő helyett.* - Igazán nem akartam, ne haragudj, bocsánat... Szívesen megcsinálom helyetted, tényleg nem akartalak megijeszteni. *Hadarja kissé, gyorsan, és mikor Bella összeszedegeti a tojáshéjakat és feláll, megfogja a lány kezét, egy székhez vezeti, és leülteti rá. Nagyon kevés ételt tud elkészíteni, de talán egy tojásrántotta még menni fog, eléggé alap étel.* - Csak ülj le, és már is megcsinálom. *Mondja gyorsan, előveszi a tojást, és szépen elkezd sütögetni, látszik rajta, hogy nem olyan járatos a konyhában, de azért ténylegesen egy rántottát nem nagyon lehet elrontani. Csak neki csinál, magának nem, nem rég evett. Néhány pillanat az egész, picit megsózza, lehet, hogy még egy kevés bacon is kerül bele, hogyha a másik szereti, majd tálal is, egy szál petrezselyemzölddel díszítve.*
- Voila. *Teszi szépen elé a tányért, és leül mellé, hatalmas szemeket vetve rá, kíváncsian várva, hogy ízlik e a lánynak. Sok mindent nem lehet benne elrontani, de akkor is.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Félig a hűtőben lóg, félig a hűtőből kilógva Bella ételt keres. Hamarosan meg is találja azt, ami szájízének kedves és néhány tojást halászik ki egy tojástartóból. Halászna, ugyanis Wylena jelenik meg mögötte, kukucskál bele a hűtőbe, ezzel halálra ijesztve a lány.*
- Wáá! *kiált fel Bella, mire egy tojás a földön landol szétloccsanva kellemes színt adva a két lány cipőjének. Ráadásul Bella még be is veri egy kicsit a fejét, így jogos dühvel mászik ki a hűtőből és pislog a lányra.*
- Bakker! Legközelebb ne ijessz meg, oké? *morogja a lány, majd pálcát ránt. Persze nem Wylenára, szó sincs róla, egyszerűen csak a tojásra mutat, majd elmotyogja a már jól ismert Suvickus! bűbájt, mire a tojás maradványai ugyan eltűnnek, de a héj ott marad.*
- Ez remek...*morogja Bella alig hallhatóan, így kicsit arrébb tolva Wylenát leguggol és felszedegeti a tojáshéjakat.*
- Rántották akarok sütni. Kérsz? *szólal meg Bella még mindig kissé neheztelve a lányra, miközben a héjak a kukában landolnak, a pálca pedig az asztalra kerül. És persze jófejségből a lányt is megkérdezi, hogy kér-e a rántottából, habár nem biztos, hogy van annyi tojás a hűtőben...*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Nem sokkal Isabella után érkezik az exkoboldlány, nincsen kiöltözve, bár egyesek inkább úgy titulálnák, hogy nicnsen felöltözve, de azért nem annyira kihívó a ruhája, nem az a megjátszott egyszerűség, látszik rajta, hogy tényleg nem törődik a divattal, ruhákkal. Egy eléggé rövid rövidnadrág van rajta, egyszerű trikószerű póló, övén táskák, kacatok, eszközök, vállán és a hátán köpeny, és körülbelül ennyi, olyan, mitn aki autószerelésből jött, a probléma csak az, hogy azt se tudja, hogy mi az az autó. Belépve meglátja Isabellát, akit már "Wylena"-ként is ismer, hát mosolyogva, barátságosan köszön rá, hátha a leányzótól már nem kapja meg a szokásos véla-ellenszenvet. Hiú ábránd.* - Szijó Bella, mit keresel? *Kérdezi lelkesen, a leányzó mögött bekukucskálva a hűtőhöz, remélhetőleg nem ijesztette halálra. Ő nem enni jött, illetve majdnem, de még sem... Szóval, szerezni akar valami csemegét a paci-oroszlánjának.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Isabella érkezik a Konyhába. Iszonyatosan éhes és sajnos tökéletesen lekéste az ebédet. Kellemetlen, az biztos. Fogalma sincs, hogy mi a frászért aludt el ennyire - merthogy ez történt. A lányka egyszerűen 2 körül nyitotta ki a szemét. Áú... Mindegy, a lényeg, hogy korgó gyomra vezeti most a Labirintus Központi termei felé, azok közül is a Konyha felé. Egy egyszerű kék felső van rajta, egy kissé kopottas farmer, egy fehér topánka, valamint a kezében egy táska és egy dzseki. Ki tudja, hogy mikor támad kedve kimenni egy kicsit a levegőre? Hiszen olyan szép idő van, végre itt a tavasz. Elvileg ma van a tavasz első napja, úgyhogy tényleg ideje lenne már, hogy jó idő legyen. Ahogy a leányzó kellemes, ruganyos léptekkel besétál a Konyhába, elmosolyodik. Leteszi az egyik székre a táskáját és a dzsekijét, majd egyből a hűtőhöz siet.*
- Mit is... Mit is... *motyogja a nyitott hűtőajtónál ácsorogva és böngészi a hűtő belsejét, hogy tényleg mivel is tömje tele a gyomrát.*

Ruha

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

* Ashley nem jutott szóhoz attól, amit David mondott. * ~ Azt mondta hogy szép vagyok?! Hát ez furcsa.... * De a lány nem filózott sokáig a dolgon, gyorsan továbblépett rajta. Bár a fiú ezt a kijelentését többször is hangoztatta. Megsajnálta Davidet, amikor látta, hogy milyen ideges. Na, ezt nem akarta. Soha nem akarna fájdalmat okozni a fiúnak, még akkor sem, ha tudtán kívül történt. Kicsit szégyellte magát. Ha nem piperőzködik annyit... *
- Ne haragudj, hogy késtem. * magyarázta Ashley. * - Csak... Volt egy kis... Fennakadás... * remélte, hogy nem haragszik a fiú. Aztán még kapott egy puszit is. Na itt teljesen elvörösödött, nagyon zavarba jött a lány. Még soha nem kapott puszit fiútól... Aztán Dvid rákérdezett a hetére. Ash nagy sóhaj után válaszol. *
- Ugyanolyan unalmas, kemény, és láthatatlan hetem volt. * felelte a lány. * - Tudod, nem vagyok az a népszerű fajta, igazából mindenki elkerül. Nincs is más barátom csak te... * De Ashley nem akart ilyen témáról beszélgetni, ezért ezt kérdezte: *
- Amúgy megvagyok. Látod, élek még... * A lány küldött egy mosolyt David felé. * - Amúgy, szereted azt a becenevvet, hogy Dave? Hívhatlak így? * kérdezte Ash teljesen komolyan. Nagyon teszik neki ez a név.*
- És neked, hogy telt a heted? * kérdezett vissza a lány. Majd mikor meghallotta, hogy valami spagetiiféle lesz, megörült. Asgley mindent szeret. *

~ Nem jön el...tuti,hogy nem jön el. De végül is miért is jönne? Csak 2x találkoztunk,ezek után rögtön vacsorával letámadni nagy marhaság volt. Holnap megkeresem és elmondom,neki,hogy nem nem akartam rá ijeszteni a vacsi meghívással. Tényleg kimentem már a formából...bezzeg régen~* Minden egyes perc egy órának felel meg most David számára. Kétségek között vergődve dobol az ujjával az asztalon. Nem úgy ismerte meg a lányt,hogy csak úgy szó nélkül hagyná ki a találkát,de most már mindent lehetségesnek tart.*~ És ha csak azért jön el,mert nem akar bunkó lenni? Ha nem akar megbántani? Köszönöm,nekem szánalomból nem kell barátnő!~* Egyre bolondabb gondolatai támadnak. Odamegy a csaphoz és enged magának egy pohár hideg vizet. Friss víz visszahozza a jelenbe, és újra normálisan kezdi látni a dolgokat. A tarthatatlan izgalom ugyan megmaradt,de azért fokozódik egy kicsit. David sosem volt az a szívbajos fajta,könnyen flörtölt és csábított el lányokat annak idején. Natalie óta azonban,senki nem hozta lázba,még annyira se,hogy egy kétértelmű mosolyt villantson neki...és ekkor a semmiből megjelent Ashley,aki egy villámcsapásra hozta vissza őt az életbe. Persze Ashley előtt ott volt Aalie...de iránta David sosem érzett semmit. Kedves aranyos lány volt,de amikor a gondolára azt hitte,hogy egy együttes Dave kiábrándult belőle.*~ Hány óra lehet?~* Töpreng magában,amikor végre lenyomódik a kilincs,nyílik az ajtó és belép rajta Ő. *~ Wáo...~* David hirtelen szóhoz sem jut,mikor meglátja Ashleyt. Azt a ruhát mintha csak ráöntötték volna,tökéletesen állt neki.*
- Gyönyörű vagy* csúszott ki a száján. Teljesen megigézve állt egy percig. Aztán kapcsolt*
- Hogy vagy? ~ Milyen hülye kérdés ez?~ Egyszerűen,nem is találok szavakat...elképesztően jól nézel ki!* Ismétli önmagát és egy puszival üdvözli a lányt.*
- Milyen volt a heted? Foglalj helyet * Kihúzza a széket és rámutat*~ Elképesztő...egyszerűen mesés...~* Még nem hozza ki a kaját,először egy kicsit felvezeti majd.*
- Carbonara spagettit szereted?* kérdezi reménykedve...ha nem szereti max sütnek pizzát vagy esznek szendvicset. Davidet már régen nem érdekli a kaja...*

* Ashley villámsebesen igyekezett az étkező felé. Természetesen megint elhúzta az idejét és nem is vette észre hogy már indulnia kell. Bár már vagy három órával ezelőtt elkezdett készülődni, még így is nagyon kellett sietnie. A nagy dilemmák sorozata már a hajmosásnál előkerült, Ash nem tudta eldönteni, hogy a teafás, vagy az eper illatú sampont válassza e ki. Végül az utóbbit választotta, mivel annak jobb az illata. Aztán ismét hajkérdés következett. Nem tudta eldönteni a lány, hogy begöndörítse e. Végül úgy döntött, igen, hisz olyan ritkán csinálja meg ilyenre a haját. Majd jött a ruha. Nos, az öltözködés vette el Ashley legtöbb idejét. Bár soha nem volt az a cicababa stílusú lány, mindig adott magára, és tudta, higy egy randinak meg kell adnia a módját. Végül egy vörös színű egyberuhát választott magának, fekete magassarkúval, hisz mindig is alacsony növésű volt. Úgy gondolta, hogy ez nem is túl elegáns, nem is túl hétköznapi ez a ruha, úgyhogy jöhet. Miután felöltözött, már csak a smink hiányzott. Ezen dilemmázott a legkevesebbet a lány, csak egy kis púdert, szempillaspirált és kissé piros rúzst tett fel. Majd kész is volt. Elindult a konyha felé, közben rátört az izgulás. Nagyon érdekelte, mit főz neki a fiú, és szerette volna jól érezni magát. Mikor odaért az étkeő ajtajába, még végignézett magán, és el kellett ismernie, hogy nagyon szép volt. Vett egy mély lélegzetet, és belépett.
Nagyon meglepődött a gyertyafényen és rózsán, nem gondolta volna, hogy David ilyen romantikus alkat. Aztán meglátta a fiút, és rájött, higy hihetetlenn nagy mázlija van, hogy vele randizhat ma. A fiú egyszerűen elképesztően jóképű volt. Na és az a zakó! Ashley majdnem elolvadt a látványtól. *

* Mint az űzött vad,olyan gyors léptekkel közelíti meg David a konyhát. Nem túl nagy hely és nem is jár gyakran ide,de most kivételes alkalom. Meg kell csillogtatnia főző tudományát,hogy teljes mértékben levegye Ashleyt a lábáról. Olaszos ételt ígért neki. Az olasz konyháról a legtöbbeknek a pizza és a fagyi ugrik be,éppen ezért egy teljesen már fogást szeretne készíteni. Igaz ez is elég híres,de talán mégsem annyira hétköznapi mint egy Margarita pizza.*~ Carbonara spagetti~* Nem a legkülönlegesebb ugyan,de nem akar abba a hibába beleesni,hogy hiper-szuper rákos,kagylós és egyéb herkentyűkkel ellátott valamit tesz az asztalra,ami aztán a kutyának sem kell. A tésztát könnyen elkészítette,azt gyakran csinált odahaza is. Gyűlölte a zacskós spagettit,ami inkább hasonlított egy nyúlós és ragadós masszához mint sem egy rendes tésztához. * ~ A szósznak sikerülnie kell! Ennek az egész vacsorának sikerülnie kell! A francba is,de régen csináltam már ilyet...~* Az idő múlásával egyre idegesebb. Semmi sem kínosabb annál,mikor a lány már az ajtóban áll és ő még ki sem látszik a munkából. * ~ A szósz kész! Győzelem!~* A menü kitalálása után már csak egy dolog okozott neki fejfájást,ami nem volt más mint a terítés. Nem akarta túl giccses legyen ugyanakkor, az egyszerű snassz,tányér és evőeszköz 'díszítést is el akarta kerülni. Hosszas gondolkodás után a rég be vállt módszert alkamzta: fehér terítő,fehér tányér,az asztal közepén egy vörös gyertya és egy szál rózsa. Lehet,hogy nyálas,de eddig ezzel tarolni szokott. *~ Mindjárt jön...~* Ilyen fajta izgalmat rég nem érzett...szinte már elfelejtette milyen az,amikor a pillangók megtámadják az embert...
Az estéhez nem öltözött ki annyira,de mégis kicsit alkalmibb ruhát öltött magára. A fekete tornacipőjét ugyan semmi pénzért nem cserélte le,de most a színesebb ingek helyett egy fehéret húzott magára egy új Armani zakóval. Sosem volt oda a divatos holmikért,de keresztanyja évente egyszer bevásárolt neki mindenféle méregdrága holmit mondván,ha már olasz vagy öltözz is úgy. David remekül meg lett volna egyszerű ingekkel,egyszerű zakókkal,de ha már a drága rokon rásózta ezeket,persze azért Davenek sosem voltak ellenére ezek az ajándékok,akkor már hordta is őket.*~ Remek minden kész...már csak Ashley hiányzik~* Elégedetten tekint az asztalra. A kaja még a konyhába van,nehogy kihüljön*~ Basszus! Ital!~* Villámcsapásként tör rá a gondolat...*~ Hála neked Nezabar!~* Ugyan olyan gyorsan önti el a megkönnyebbülés amikor a hűtőben megpillantja a rengeteg üdítőt.*~ Ezt nem hiszem el...soha többet nem randizok nem megy ez már nekem...~ * Idegesíti,hogy nem tudja mi lesz,hogy lesz,mit fog szólni Ashley...egyet tud,nem közömbös neki a lány*

*Mosolyogva figyeli, ahogyan Xena elkezdi befalni az első általa elkészített normális ételt. Végre nem őt oktatják, hanem ő mutathat valami újat...!* - Egyébként tojásrántottának hívják. *Vigyorodik el.* - Jó étvágyat! *És kortyol egy nagyot a narancslevéből. A virslis dologra elhúzza a száját.* - Meg ne edd nyersen, elrontod vele a gyomrod! Ezt csak sülve vagy főve szabad megenni... *Ráncolja össze a homlokát.* - Egyébként sülve finomabb... *Teszi még hozzá azért egy tanácsként, majd megsimogatja a pocakját, és nagyot nyög a hátába nyilalló fájdalom miatt.* - Mit szólnál hozzá, ha hetente párszor korrepetálnálak konyhaművészetből...? *Kacsint vidáman, és a piszkos cuccokat a mosogatóba dobja - majd a manók elintézik, ugyebár.* - Viszont most... ideje lefeküdnöm, nem tesz jót ez az állandó császkálás... Sem nekem, sem a babának. Vagyis igazából fogalmam sincs, de én fáradt vagyok, szóval lelécelek a szobámba. *Vigyorodik el, és az egyik kósza vörös, göndör tincsével kezd el játszani.* - Ha gondolod, gyere velem... *Mosolyog a lányra kedvesen, és miután Xena befejezte a vacsorázást, és minden kaját visszapakoltak a hűtőbe, a tányérokat, késeket, reszelőt, villákat, serpenyőt pedig a mosogatóba, könnyed beszélgetésbe kezdve együtt távoznak a konyhából a harmadik emeletre...*

*Xenusnak végül aztán sikerült egy kis segítséggel valami ehetőt készíteni. Elővett egy villát, meg egy kis kenyeret is, mivel Rory azt mondta, hogy az úgy jó. Nagyon ízlett neki a készítmény, biztosan fog még ilyet sokszor készíteni. Időközben aztán kezdte nagyon megkedvelni Roryt, nagyon szeretne még vele találkozni, esetleg még több gasztronómiai leckét, vagy hasonlót venni.*-És a virslit meg lehet sütni? Kérdezte, miközben úgy ahogy volt, beleharapott a nyers firslibe, majd szépen elrágcsálta.*-Finom.*Mondta, ár ez lehet(biztos), hogy furcsa a lány számára, de úgy tűnik Xenának az ilyen mások számára nem épp a legfinomabb kajának tűnnek, ő mégis szereti őket.*

*Figyeli, hogy hogyan mélyül el Xena a gasztronómia rejtelmeiben, és néha-néha instrukciókat ad arról, hogy mit hogyan is kéne. A tojásosnál még fel is nevet, de persze nem Xenát neveti ki, hanem ezt az egész helyzetet... Viccesnek és érdekesnek találja. A kérdésre, hogy mit rakhatnak még bele, megrántja a vállát.* - Esetleg sajtot! *Elővesz a hűtőből egy darab Trappistát, meg az egyik konyhaszekrényből sajtreszelőt, és a tojás tetejére reszel belőle, és az a melegtől szépen lassan rá is olvad.* - Még lehetne beletenni kolbászt, szalonnát, hagymát, minden félét, de szerintem most így hirtelen ennyi elég is lesz. *Kacsint rá a lányra, és elzárja a serpenyő alatt a gázt, de még hagyja, hogy hadd süljön egy kicsit. Amikor készen van, ismét átadja a terepet Xenának, kóstolja csak meg, amit kifőzött magának - ezúttal szó szerint, és nem átvitt értelemben. A megjegyzésre elvigyorodik, és megrázza a fejét.* - Az lehet... de nem minden működik együtt, pláne nem minden finom sütve, főve. *Feleli a lánynak, és visszateszi a kovászos uborkát, meg a Nutellás-üveget a helyére.* - Egyébként ehhez szoktak kenyeret enni, hogy laktatóbb legyen, és felszívja a sok zsírt. A sok zsírtól megfájdul az ember hasa. *Húzza el a száját.*

-Nagyon érdekesnek találom ezeket az ételeket. Csináljunk még!*Mondja, majd szépen megfogja a serpenyőt, és beletesz egy tojást héjastul. Rory valószínűleg megállítja, majd segít neki feltörni a tojást, de sosem lehet tudni. Majd megfog meg egyet, és rendesen beleüti.*-Sonkát lehet bele tenni?*kérdezi, majd valószínűleg igen lesz a válasz, így fogja és egészben belerakja. Rory most is biztos szólt, hogy szedje szét, ő pedig készséggel megtette.*Mit tegyek bele még?*kérdezte, majd figyelmesen nézte a kis vörös nekromatát hogy miben mesterkedik éppen. Figyeli a magyarázást, hogy mit mond, de egyszerre beleszól.*-Akkor tejet, meg ilyesmit nem lehet beletenni? Pedig úgy ízlett a túrórudi.*Motyogja az utolsó mondatot magában. Az, hogy miért tudja használni a géztűzhelyt, az egyszerű: Figyelmesen megnézte az írásokat és kipróbálta frogatni, hogy mi történik, így könnyedén rájött a megoldásra.*

*Figyeli, ahogyan Xena találomra minden beledobál egy serpenyőbe.* ~Ahhoz képest, hogy még nem evett ilyesmiket, egészen jól tudja használni a gáztűzhelyet...~ *És ezen elgondolkodva egyszerűen elfelejti leállítani a lányt - az nyugodtan sütöget tovább, anélkül, hogy Rory szólna neki, hogy ezt nem egészen így kellene. Mire felocsúdik, Xena már bele is kóstolt a borzasztó ízegyvelegbe... Hát, lehet, hogy Rory most kívánós, de nem ennyire - az ételnek nem nevezhető akármi erős, gusztustalan szagára hányingere támad, és elfogja az öklendezés, de szerencsére vacsorája végül megmarad ott, ahol lennie kell. A röhögésen amúgy meglepődik. Fogja a serpenyőt, amiben a kotyvalék készült, és az egészet, edényestül kivágja a kukába.* - Na, ez az, amit nem csinálunk! *Vigyorodik el.* - Esetleg szeretnél egy kis gasztronómiai tanfolyamot?

-De érdekes. Nézd.*Fogja magát, elő vesz egy serpenyőt, majd mindent beledobál az asztalról: túrórudit, paradicsomot, sajtot, szalámit, tejfölt, joghurtot, végül pedig kechupot, majd elkezdte forgatni, mikor aztán érezte, hogy kész, akkor egyszerűen leoltotta a gázt.*-Milyen?*Kérdezte gyermekded kíváncsisággal. A készítmény amúgy jobban hasonlított egy serpenyő hányásra, mint ételre, de Xena nagyon belelkesült, így visszatette a tűzre, és rakott hozzá még kenyérkét is, meg narancslevet, így most már, az így is elég büdös undormány még inkább hányásra kezdett hasonlítani. Xena előszedett egy villát, majd belekóstolt. Hamarosan sikerült kiköpnie az egészet a röhögéstől és úgy pár centivel ment el a vörös kismama arca mellett az utolsó és legszélső csepp. Amúgy a lány azon röhögött, hogy mennyire rossz és undorító izét tudott ő összetákolni.*

- Furcsa, hogy... hát, ez furcsa. *Vigyorodik el, nem tudja megmagyarázni a dolgot, de mintha büszke lenne magára, hogy ő mutathatja meg Xenának a dolgokat. Talán... talán ez egy barátság kezdete? Nem lenne rossz, hiszen már itt van egy ideje, de még csak Sarah, Berill, Paloma, Valentine meg Mika áll hozzá egy kicsit közelebb, mint a többi diák, és amúgy is, ez az aranyos tudatlanság és kíváncsiság szimpatikus neki a lányban. Figyeli, ahogyan kipakolja a lány a hűtőből a dolgokat.* - Amit most eszel, az túrórudi. Tejből készült cucc van benne, az a túró, kívül meg csoki van, az is tejből van. *Végighordozza a pillantását az asztalon, és a tojásra bök.* - Ez tojás, ezt egy csomóféleképpen meg lehet csinálni... Lehet sütni, meg főzni, meg van, aki nyersen is megissza, de húsra meg gombára és sajtra is szokták rakni, és ebben sütik meg, meg a bundáskenyér is ebben van megforgatva. De... van még itt tejföl, ez is tejből van, meg túró, ez is tejből van... Ez joghurt, ebben is tej van, meg gyümölcs. Ez virsli, ez húsból van... Ez majonéz, ez tojásból van. A kecsöp meg paradicsomból... A paradicsom egy zöldség! Vagyis elvileg gyümölcs a tudósok szerint, de mindenki úgy mondja, hogy zöldség. *Rántja meg a vállát némi magyarázás után.*

-Nem, de talán tejet már láttam, szerintem Nala ismeri.*Mondja, majd figyeli, ahogy macskája elégedetten fetyeli le a tejet, majd ő is megkóstolja a narancslevet, később pedig a fél-zsíros tejet.*-Nagyon ízletes.*Mondja, majd Roryra pillant, amolyan "Na, nincs még valami?" tekintettel, miközben feláll, kinyitja a hűtőt, kivesz belőle dolgokat és egyenként megkérdezi mindegyiknek a nevét.*-Ez mi?*Vesz ki egy Pöttyös túrórudit a hűtőből, majd felbontja és megeszi, láthatóan igazán finomnak tartja.*-Na és ez?*Húzott elő egy sört, de mielőtt megkóstolta volna, megszagolta, s gyorsan visszatette. Majd egy csomó dolgot kipakolt az asztalra: tojást, túrót, tejfölt stb..., aztán hallgatta Roryt, amint magyarázza az összes terméket.*

*Elégedett mosollyal figyeli, ahogyan Xena legyűri a naaaagy szendvicset.* - Még tejet sem ittál? *Arcára döbbenet ül ki.* - Az az, amit a tehenek, meg a kecskék adnak. *Teszi hozzá, hátha csak máshogyan nevezték ott, ahonnan Xena jött. Mindenesetre elővesz egy nagy, hosszú üvegpoharat, és egy mosolygó szmájlival díszített bögrét, az előbbibe pedig 100%-os narancslevet, a másikba pedig félzsíros tejet tölt a lánynak. A gyümölcslevet rögtön odaadja, de a tejet beteszi a mikróba fél percre, csak utána csúsztatja Xena elé, és kíváncsian várja a lány reakcióját.* - A cicák is szeretik a tejet! *Csap a homlokára, amikor ez eszébe jut. Egy mélytányért félig megtölt vízzel, majd tejjel.* - Azért kell bele víz, mert különben megfájdul tőle a hasa. A tejfölt is nagyon szeretik a kis cicusok! *Mosolyodik el.* - Még soha nem ettél ilyesmiket? *Kérdezi meg ismét, hiszen tényleg eléggé hihetetlen ez a számára.*

*Kicsit meglepődik, mikor a lány kikapja a kezéből a kenyeret, de aztán rájön, hogy csak tesz rá néhány érdekes dolgot. Egyik például a szaláminak nevezett valami, meg sajtot és sonkát, meg miegymást, majd a kezébe nyomja.*-Nálunk ennyit eszik a 25 papnő együtt. Szép ki szendvics.*Mondja, majd váratlanul nagyot harap a szendvicsbe, ami nagyon ízlik neki, nagyjából öt perc alatt felfalta, Rory pedig nagyjából egy szendvicset, meg egy nagy vörös foltot látott mögötte, ami Xena haja volt, arcából semmi sem látszott, maximum a homloka teteje, mikor már félig legyűrte az óriási szenyát.*-Na, és megmutatod a narancslevet meg a tejet?*Kérdezte, gondosan emlékezve arra, amit a lány mondott, mert sajtot, sonkánt, szalámit, tejet és narancslevet sorolt neki, ezere pedig igen kíváncsi lett.*

*Elkerekedett szemekkel bámul a lányra, amikor kiderül, hogy ő még csak nem is hallott felvágottról, sajtról, narancsléről, tejről. Rögvest leteszi az asztalra a kalácsot, elveszi a lánytól a kenyerét, és a hűtőből előkerülő szeletelt sajtot, szalámit, sonkát tesz rá, meg a tetejére még egy kis salátát, és néhány pötty majonézt - majd amikor kész a több centis szendvicstorony, egy elégedett pillantással visszaadja a lánynak.* - Nem tudom, hogy honnan jöttél, de az igazi szendvics, az igazi szendvics! Egyébként én New Englandból jöttem, bár nálunk sem volt nagy a választék étkezés terén, állandóan csak tojás, sajt, túró, vaj, meg tej, szóval az, amit mi megtermeltünk magunknak. Na de hogy ízlik? *Kérdezi, megvárva, ameddig a lány megízleli az általa készített szendvicset.* - Mit jelent az, hogy Nala? *Pillant a cicára, majd nagyot harap a kalácsából.*

-Én Xena W. Johnson vagyok. Nem, nem nagyon ismerem az ilyen dolgokat, tudod, ahonnan én jövök, ott minden nap ilyet ettünk. Ha megkóstoltatód velem a felsorolt ételeket, akkor lehet, hogy megszeretem.*Mondta kedves mosollyal, mivel úgy tűnik, hogy aranyos lányba botlott.*-Rory.*Mondta egyszerűen, jelezve, hogy így "kívánja" hívni a lányt. Ezt követőn kivételesen ő tesz fel kérdést.*-És te honnan jöttél?*Kérdi, mert hát Xena egy szegényes helyről érkezett, de Roryt látva, aki barna vajjal meg valami zölddel eszi a kenyerét(Xena nem ismeri a nevét)...az nem tudni, hogy honnan jött. Macskája éppen máshol kószálhatott volna, de ő mégis itt bukkant fel. Bizony, egy vörös kis szőrgombóc cica lökte be az ajtót, ami mivel nem volt kilincsre zárva, így könnyedén nyílt.*-Nala.*Mondta már kicsit nagyobb lelkesedéssel, de kijelentő módban.*

*Nem is olyan nagyon sokára ismét nyílik a konyha ajtaja, és egy számára ismeretlen lány lép be rajta - nem rég érkezhetett, hiszen még nem találkoztak. A kicsit feszes köszöntésre Rory egy pillanatra meglepődik, és széles mosollyal az arcán köszön vissza.* - Szervusz, kedves Ismereten! *Nem úgy tűnik azonban, hogy a lány beszélgetős hangulatában van, de a mi kis vöröskénk nem fogja feladni. Azt, hogy a másik végigméri, fel sem veszi magára, gótikus, régies stílusú ruhái miatt ezt már megszokta.* - Rory vagyok, vagy Lekisha, egyébként Rory Lekisha Milborrow-Quennel, de úgy hívsz, ahogyan csak szeretnél! Ő pedig itt... *Bök a pocakjára.* - ...vagy Perron, vagy Philippa, ezt még nem tudom! *És megsimogatja a hasát, majd nagyot harap a Nutellás-üvegbe mártogatott kovászos uborkából.* - Nem szereted a narancslevet, meg a tejet? Meg a felvágottat és a sajtot? *Kerekedik el a szeme, amikor észreveszi, hogy mit eszik, meg iszik a lány.*

*Kobold-véla papnők sétál a konyha felé. Mikor odaér, megpillantja a kis vörös, nagy pocakos leánykát, s kedvesen köszönti.*-Üdvözöllek.*Mondta, majd vágott magának egy szelet kenyeret, megkente vajjal, majd vette elő egy poharat, sima, egyszerű csapvizet öntött bele, majd leült, s szótlanul ette szegényes vacsoráját. A templomban megszokta, hogy mindig ilyet esznek, hiszen nem volt sok pénzük, nagyrészt adományokból meg ilyesmikből éltek. Egyszer csak váratlanul rápillantott a nekromata lányra, s végigmérte egy kicsit. Nem ítélkezett, a pocakját illetően, hisz már látott sok furcsaságot, ami kiderült, hogy nem is az ember hibája volt, hanem valami egészen más történt.*

*Legkedvencebb vörös kiasacszonykánk a pocakját simogatva lép be a konyhába. (Hasa egyébként már elég nagy, tudniillik, tőle teljesen függetlenül teherbe esett egy rakat másik lánnyal egyetemben, úgy, hogy ő még egy srácnak a kezét sem fogta meg.) Senki nincs a konyhában, ilyenkor még mindenki inkább az étkezőben vacsorázik, de ott valahogy most nincsen olyan kaja, amit ő megkívánna... Szóval kinyitja a hűtőajtót, és egy üveg Nutellát vesz elő, meg kalácsot. Gyakorlott mozdulatokkal jó vastagon megkeni a mogyorókrémmel a kalácsot, és a konyhapultnak támaszkodva beleharap - de nem sokáig marad meg az arcára kiült élvezet. Néhány percig gondolkodik, majd az egyik felső szekrényből elővesz egy üveg kovászosuborkát, karikákra szeleteli, felrakosgatja a nutállskalácsra, és most már egy elégedett nyögéssel ízleli meg a vacsoráját.*

*A jelek szerint a főprefi nincs túl jó kedvében... Na de majd Szandra megpróbálja megvígasztalni.
-Igen, azt tudom, látom a jelvényedről. És januárban jöttem. Előtte Roxfortban voltam. Ismered Bella Newtont? Ő volt az évfolyam- és háztársam. A mai napig ő a legjobb barátnőm... *magyarázza, miközben a muffint csinálja.* -Viszont szeretek ismerkedni és barátkozni, úgyhogy kíváncsi vagyok mindenkire az iskolában. Nyáron pedig azért majd szerintem hazamennék egy időre, mert azért hiányozni fognak szerintem a szüleim meg a rokonok... Tudod, nálunk nagyon sok mulatság szokott lenni, többek között nyáron is, a szünetben. Itt mit szoktatok csinálni nyáron? Szokott lenni bulizás? Esetleg kirándulás... Mit szoktatok csinálni? *próbál a maga vidám módján szóba elegyedni Ciarával, közben már kész is lesz a muffin, persze pici varázslat segítségével. Egyet odatesz Ciara elébe.*
-Tessék, ez a tiéd. Azért kóstold meg, hátha jobb kedved lesz tőle. A mogyoróvajas muffin a kedvencem, és ez épp olyan. *mondja, majd elkezdi falni a maradékot.*
//muffinhoz finom a fagyi Razz

//

» Konyha és étkező
» Salvatore villa. Nappali, étkező, konyha.
» Társalgó
» Társalgó
» Társalgó: mindenféléfől

Társalgó - Konyha, étkező

Társalgó - Konyha, étkező

Similar topics

Similar topics