Kanada

Téma: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 6:06 pm

First topic message reminder :

Az ami ^^

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

Téma: Re: Kanada Szomb. Ápr. 02, 2011 3:12 pm

*Sandyn egy zöldeskék fürdőruha van,amin fekete vastag átlós vonalak haladnak át.Épp a fagyiskocsinál áll kint a szálló előtt,mikor megcsörren a mobilja.*-Haló? Lina? Igen én vagyok.Itt állok a szálloda előtt a fagyiskocsinál,innen látlak.*majd szépen besétál a szálloda ajtaján,és Linához veszi az irányt.Oda lép a recepcióhoz.*-Tessék,itt a kulcsa a jakuzzi-s szobának.És itt van a 2000 Ft. *majd a nő elrakja a pénzt,és a kulcsot.*-Köszönöm! *Sandy újra Linához fordul.*-Mit is akartál?

Téma: Re: Kanada Szomb. Ápr. 02, 2011 3:03 pm

* Sietve jön be a szálloda kapuján, és jelentkezik újra be. Ezután felsiet a negyedik emeletre és a 20. ajtó kilincsét nyomja le. Szétnéz, de ahogy látja nincs senki. Sietve nézi át a szobát, de senki. Így leveszi a cipőjét és átöltözik egy sima csőfarmerbe, és egy fekete, csillogós lepkés tunikába. Haját még a tükörben megigazítja, és utána a balerina cipőjét ragadja meg, és veszi fel. A listát még a zsebébe süllyeszti, a másik táskájába pedig átpakol. Gyorsan lemegy a lépcsőn, és a recepcióshoz megy oda.* - Elnézést, nem látott egy szőke hajú lányt, akivel kb. egy hete jelentkeztem be? * kérdezi aggodalmasan, mert a programjuk pontosan negyed ötkor kezdődik, és ahogy látszik nemsokára az is lesz...* - Felmenni láttam a szobájukba, de ahogy jobban belegondolok, akkor elment Firenze kisasszony. * válaszolja a recepciós.* - És hová ment? Nem mondta? * erre a recepciós megrázza a fejét, így kénytelen elmenni.* - Azt hiszem ez a kütyü elmondja hol van Sandy. * néz rá a mobiltelefonra, majd a névjegyzékbe megnézi a neveket.*~ Sandy.~ * megnyomja a gombot, majd a füléhez veszi a szerkezetet.* - Sandy? Te vagy az? Hol vagy? Megérkeztem...

Téma: Re: Kanada Szomb. Ápr. 02, 2011 9:42 am

* Egyedül van a szobában, és éppen egy papírra ír. Sandynak ír, ugyan is az iskolába vissza kell mennie, papírokért, amiken azok a dolgok vannak, amikkel a programokon részt vehetnek itt, Montrealban. A levél pedig így szól:*

Kedves Sandy!

Muszáj vissza mennem a suliba, úgy kb. holnap jövök vissza... pár papírt otthon hagytam... Na, mindegy, a lényeg holnap jövök.
Szia:Lin

* Ezt a papírkát lerakja Sandy ágyára, ő pedig egy lenge kék ruhában, kék cipőben, és egy fehér táskában indul vissza Bulgáriába, a papírokért.

Téma: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 6:43 pm

//fagy//

Téma: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 6:41 pm

*Mikor Lina előveszi a programlistát,Sandy odasétál az ablakhoz,és frissen érkezett levelét olvasta.*

Kedves Sandy!

Képzeld,ma tűzharc meccs volt az iskolánkba. ( a régiben ) 4.-ek lettünk,és tudom,hogyha ott lettél volna,te ütötted volna ki a legtöbb embert! Mivel ez így van Amúgy Roli lesérült,Luca meg átment a másik csapatba,nem tudta hol van!

Kitty.

*Miközben olvas,mosolyog.Majd felolvassa a levelet Linának is.*

Téma: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 6:37 pm

// Nem kéne óra alatt játszani, írogatni, még akkor sem, ha a kari nincsen az iskolában, mert ez elég nagy bunkóság a tanárral szemben, aki dolgozik az órával ^^ //

Téma: Re: Kanada Csüt. Márc. 31, 2011 6:34 pm

//Kanada, Montreal, Treval szálló//

* Mikor Sandy felkel, akkor egy szálló hálójában találja magát. Ő pedig lábujj hegyen lépked, legújabb frizujában, ugyan is nemrég érkezett meg a fodrásztól. Kicsit felturbózta a haját. Most egy fehér garbós pólóba, és egy anyag nadrágban van. Egy magassarkú cipő is rajta van, ami egy kicsit kopog is a padlón. A lényeg, hogy mikor megérkezik, rögtön ráül az ágyára, és a vádliját masszírozza. Nála ez szokás, ugyan is, néha a sok jövés-menéstől fáj a vádlija. Nos, mivel hó nincs, így a síelés sem fog menni. Ez talán elszomorítja barátnőjét, de az évszakok, csak múlnak, és jönnek. Nos, tehát leveszi a cipőjét, és az ágyra hever, és az éjjeliszekrényéből kivesz egy papírkát, melyen programok díszelegnek.*

Téma: Re: Kanada Szer. Dec. 29, 2010 5:11 pm

//Kanada, Toronto, külváros, Miller-birtok - 2010. dec. 28, user lázas volt, nem tudta kijátszani, csak most, de akkor ezt tekintsük tegnapinaaaak *szépenpislog*//

*Emily fejében még mindig az jár, hogy miért látott bele állatokat a vízfoltokba. Csak ül a metrón, valami fiatal titkárnővel szemben, és a padlón mindenféle macskákat, meg kutyákat, mag medvét lát. Na jó, meg egy bohócot és egy udvaribolond-cipőt is. És ez most zavarja. Neki ez sosem ment. De tényleg... még a felhőkbe sem nagyon látott semmit. Szóval ez most egy kicsit meglepő. Talán az ünnep teszi... A plafonra vetített óra viszont már fél hatot mutat, úgyhogy ideje indulni.
Felkapja a kistáskáját, körbetekeri magán a sálat, és elindul lefelé. A kalitkája már lent várja, Aphrodiével együtt. Sem az apja, sem a nevelőanyja nincs még itthon... Szóval a búcsúzás most kimarad. Na nem baj. Ő megmondta, hogy ma elmegy otthonról, csak nem hittek neki, az meg nem az ő hibája. Erre a gondolatra megvonja a vállát, és elindul a Nezabarba...* ~Talán a bálra hazaérek.~

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Téma: Re: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 7:57 pm

//Kanada, Toronto, külváros, Miller-birtok. Emily Kyra Beawer, apja, Anthony Miller és nevelőanyja, Agatha Miller//

*Az ágyában fekszik, szinte öntudattalanul. A halványpiros plafont bámulja, minden repedés, minden folt, de még a pókhálók is ugyanott és ugyanúgy vannak, ahogyan azt majd' két éve itt hagyta. Ugyan az a narancssárga ágyneműhuzat, függöny, ugyan az a fotó az ágya melletti éjjeliszekrényen;az anyjáról, Beatrix Beawerről. Csak a növények változtak kissé; a pálma, ami az ajtaja mellett áll, szépen megnőtt, a fűfej sövényhaja egész csinos hippifrizurává vált.
Egész nap így feküdt. semmit nem csinált, csak feküdt és bámult ki a fejéből. Amikor múlt éjjel a teleport segítségével hazaérkezett, a házban már mindenki aludt; apja, Aggie, és a házvezetőnő. Olyannyira kábult és meglepett volt, hogy fel sem verte a ház népét; csupán feltámolygott a szobájába, beesett az ágyába és délig aludt.
Most azonban feláll. Kezében ott van a pálcája, egész éjjel el sem engedte. Ahogy rálép a plüssel borított cseresznyefa-színű parkettára, az megreccsen; ott és akkor, ahol és amikor kell. A homlokára csap, amikor eszébe jut, hogy ez már akkor is recsegett, amikor először a lábát tette rá. Amikor végre az ablakhoz ér, félig elhúzza a függönyt - odakint már sötét van, és az is látszik, hogy elég hideg. Adonisz az ablakkal szemben lévő fán ücsörög, néha a szárnyait csattogtatja, de nem repül el. A földön, a hóban elmerülve, a hátsó kertben Aphie alszik, úgy tűnik, a nagy szőre megvédi őt a hidegtől. Minden olyan nyugodt. És csendes. És halk. Túl halk.
Anthony szinte kiköpi a kávét, amikor meghallja a szalonból hirtelen felé törekvő zongoraszót. Mióta a lánya elment itthonról, senki nem játszott az öreg hangszeren; azelőtt első feleségéjé, a boszorkány Beatrixé volt. Amikor az első sokkon túlesik, a gondolkodás következik; vajh' ki játszik az idős zongorán? Hiszen sem Aggie, a felesége, sem Audrey, a fiatal házvezetőnő nem tudja dalra fakasztani. Kissé félve áll fel a konyhapulttól, hiszen szinte lehetetlennek tartja, hogy a zongora magától adja a hangot, tehát valakinek játszania kell rajta. A szalonba menet átvág a a nappalin, ahol siettében felkapja a kedvenc golfütőjét, és azt magasba emelve tör rá Emily-re.A lány szinte lopakodva vonult le a szalonba, ahol a régi, kopottas zongora áll. Ráül a kis, kerek zongoraszékre, pördül egyet, és végighúzza az ujjait a hangszeren. Ahogy a fekete és fehér billentyűkön végigsiklik az ujja, szinte ellenállhatatlan vágyat érez, hogy játszani kezdjen... Lábát a megfelelő pedálra helyezi, és keményen lenyomja az első billentyűt. Néhányszor mellé üt, ki-kihagy egy-egy hangot, de ez csak annak tűnhet fel, aki gyakorlott ebben a művészetben. Szinte extázisba esik, ahogyan a zongorát veri, ezért nem tűnik fel neki, hogy az apja és a nevelőanyja az ajtóban állnak, és értetlenül bámulják, mint holmi szellemet...
Aggie, rózsaszín frottír fürdőköpenyében, és Anthony, még mindig elegáns ingben és nyakkendőben, ámde alsónadrágban, egymás kezét fogva, falfehéren bámulják a lányt. Amikor Mr. Miller a golfütővel a kezében odaért a szalonhoz, Aggie már régóta figyelte a lányt. Hidegvérrel fogta a golfütőt, és letette a földre, hiszen tudta, hogy erre nem lesz szükség, hacsak Emily nem azért érkezett haza, hogy megölje őket. Ami elég valószínűtlennek tűnik, tekintve, hogy Emily elég jámbor lélek. Amikor a fogadott lányának kezei végre lassabban vergődnek a billentyűkön, mély levegőt vesz és megszólal.* - Emily? *Kérdezi kissé meglepődötten.* - Te hogy kerülsz ide? *Vonja fel a szemöldökét Nem rosszindulatú... Mindig is szerette a lányt, csak sajnos ezt Emily nem túl rég kezdte el felfogni.
Kábultan fordul meg a széken. Sajog a feje és zúg a füle, de eljutott az agyáig Aggie kérdése, és Anthony még mindig meglepett arca. A lány bőre porcelán fehér, szája ki van száradva, szeme karikás, szőke haja csupa kóc és gubanc. Magáért beszél a külseje, annyi szent, főleg, hogy talán még piszkos is az arca. Fekete, szakadt pulóver és hasonló nadrág, a talpánál majd' levált edzőcipő és egy meglehetősen szép nyaklánc - az, amelyiket Vilentől kapta (egy a sok közül) - van rajta. Erőtlenül feltápászkodik a székről, és a zongorának támaszkodik.* - Én. *Válaszolja halkan.* - Tegnap... este, éjjel, hajnalban, nem tudom. De sötét volt... és... és nem akartalak felébreszteni titeket...
*Anthony megköszörüli a torkát.* - Miért nem? *Kérdezi.* - És hogyan jöttél haza? És miért? És miért nem szóltál előre? *Miért, miért nem, miért, miért nem... Sok a kérdés egyszerre, az lehet, de nem számít. Miután ledarálja a
kérdéseket, végre észhez tér, és néhány szökkenéssel a régen látott lánya mellett terem, és karjaiba zárja Emilyt.
- Apa neeee...! Apaaaaa... nem kapok levegőőőőőőőt! *Nyöszörgi a lány, és megpróbál kiszabadulni az erős férfikezek erőszakos öleléséből. Aggie mérgesen rászól férjére, hogy engedje el a lányát, és hát ugye a nőknek mindig eleget kell tenni, ezt a meglepett apuka is tudja nagyon jól. Amikor Anthony végre elengedi, kissé nyüszítősen veszi a levegőt, majd halkan válaszol némelyik kérdésre. Némelyikre nem.* - Teleporttal... azzal jöttem. Azért nem szóltam, mert... mert én sem tudtam előre. *Amikor észreveszi Aggie zavart pillantását, amiből azt veszi le, hogy akár el is mondhatja, ami történt, elkezd mesélni.* - Úgy történt, hogy... *Eldarálja a történéseket, és kíváncsian figyeli a reakciókat. Időközben átvándoroltak a kanapéra, és a fiatal házvezetőnő behozott egy kancsó gőzölgő teát, meg néhány csészét, de amíg ő is a szalonban tartózkodott, Emily hallgatott - Aggie ugyan tudja, hogy nevelt lánya boszorkány, de Audrey nem.
Ahogyan a két varázstalan felnőtt hallgatja a történéseket, és leperegnek előttük az események, egyre értetlenebbek lesznek. Erről miért nem tudnak? Főleg, ha már minden nyáron elkezdődött?! Furcsa, nagyon furcsa.
- Szóval akkor nézhetünk másik varázslóiskola után, nemde?! *Kérdezi idegesen felnevetve Aggie, és kortyol egyet a gyümölcsteából.* Kemény menet lesz, az biztos. Én nem ismerek egyet sem, hát Te, drágám? *Próbál humorizálni kicsit, amikor Anthonyra pillant.*
- Másik iskolát? *Kérdezi meglepve Emily. Most rajta a sor, hogy a száját tátsa.* - Hogy érted ezt? Nem akarok másik iskolába menni. Nem sokára teljesen felépül az egész, ebben biztos vagyok, és minden olyan lesz mint régen. *Bizonygatja a lány.*
- Mégis miről beszélsz?! *Kérdezi kissé idegesen a lány édesapja. A hangját minimálisan megemelte, de ez betudható a zavarának.* - Nem mehetsz oda vissza. Hogy gondolod, hogy visszaengedünk?! *Fogja meg bizalmasan Aggie kezét.*
- Miiii? *Ráncolja össze a homlokát. Józan esze azt diktálja, hogy teljesen igaza van az apjának, na de a józan eszére ő eddig talán soha életében nem hallgatott, hát nem most fogja elkezdeni. Pedig már okulhatott volna belőle, hogyha mondjuk nem mindig a szívére hallgatna, nem lenne ebből ekkora kalamajka.* - De ott vannak a barátaim. És az a legjobb mágusiskola. És annyi mindent tanultam már ott... Mindenem ott van. Visszamegyek.
- Nnnnnnnneeeee... * A férfi befogja a száját, hiszen Aggie jó nagyot csíp a combjába. Bizalmaskodó pillantást váltanak, amiből Anthony azt szűri le, hogy jobb belátni: Emilyvel hiába vitatkoznak. Ha a lány egyszer a fejébe vesz valamit, ne adj' Isten még nyíltan ki is jelenti, akkor az úgy lesz. Aggie természetesen nem azt mondja, hogy engedjék vissza a lányt a Nezabarba, hanem azt, hogy hagyják rá; Emily okos lány, rá fog jönni maga is, hogy nem jó az ott neki. Főleg ilyen körülmények között. Békésen feláll, magával húzva a férjét, és kedvesen megszólal:* - Emily. Erről beszélünk még. De most menj, fürödj meg, hozd rendbe magad, és pihenj egy kicsit. Kalandos napjaid voltak az utóbbi időben... *Nevet fel erőltetetten.*
*Emily is erőtlenül feltápászkodik a fotelből.* - Igen. Erről még beszélünk. *Jelenti ki dühösen és keményen, majd megenyhülve válaszol.* - Rendben. De nem egyedül jöttem... *Futólépésben igyekszik a díszes bejárati ajtóhoz. Apja és mostohaanyja kíváncsian követik, és elborzadva figyelik, ahogyan a lány mezítláb ácsingózik a derékig érő hóban. Bal kezét kinyújtja, néhány csattanás hallatszik, és egy papagáj telepszik meg a lány felkarján; másik kezét a szájába véve hatalmasat füttyent, mire a lábánál megjelenik Aphrodité, a palotapincsi is. Vállán pedig - ki tudja, honnan jött, és legfőképpen, hogy hogyan - Citera, a kékes-zöldes gyík pihen.* - Megvagyunk. *Jelenti ki vigyorogva, és a szülőket finoman, kedvesen eltaszítva az ajtóból felrohan a lépcsőn, egészen a szobájába... Tudja, hogy nem fogják visszaengedni a Nezabarba. Biztos benne. De ha egyszer a fejébe vesz valamit,... minden áron megvalósítja.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Téma: Kanada Szer. Dec. 22, 2010 6:06 pm

Az ami ^^

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

» A Nezabar világa (múlt)

Kanada

Kanada

Similar topics

Similar topics