*Kras szavaira a homlokára csap.* - Rosettaaa, nem is meséltél rólam a bátyádnak?! Ezennel most hivatalosan megsértődöm. Krasimir, fő szabály: ha engem futni látsz, fuss utánam. *Szögezi le, de végülis nem magyarázza meg a dolgot. Újabb látomás... Nem jó ez így. Aztán a szarvas felrobban... És mindenhol édességek. Döbbenten pislog, és félredönti a fejét.* - Ezt a látnoki képesség mintha picit felnagyította volna... *Vakarja meg a fejét, majd kissé erőltetetten mosolyog a megjelenő szülőkre.* - Köszönjük szépen az édességet. *Azért nem örül igazán ennek a csínynek, eléggé paranoiás lett az iskolában. Túlságosan is. Meglepődik, mikor úgy néz ki, hogy itt aludhat. Nem nagyon készült erre, pizsamát se hozott, Rosettától meg aligha tud kölcsönkérni... De maajd megoldják, végső esetben kölcsönkunyerál egyet és rászór egy növesztő bűbájt. Aztán ha a mini kislány elhalad mellette, szépen a fejére helyez egy plüssállatot, mosolyogva. Fent persze kiosztja a többiek ajándékát is, mindhárom nyaklánc, de azért remélhetőleg Krasimirnak is tetszeni fog a sajátja. Penny, Rosetta, Krasimir. Ő is megkapja Rosettától a magáét, és megilletődötten pislog.* - Dejóók! Nem is kell nagyobb dolog, ezek nagyon szépek! Köszönöm szépen, boldog karácsonyt! *Vidáman megöleli a lányt, persze vigyázva... Zavarja, hogy ennyire óvatoskodnia kell az öleléseknél, de nem akar kárt tenni senkiben. Aztán elballag a szobába, ahol Rosetta a csajpartit rendezi, és vidáman nézegeti a fityegőit, meg erősítgeti fel a karkötőre. Kifesteni persze hagyja magát, aztán a pasikibeszélés... háát, ő elég sok pasit ismer, bár szerelmileg azért jóval kevesebbhez volt köze, de azért lelkesen tárgyal ki mindenkit. Persze bizonyos határokon belül.*

*Kuncog a testvéri civakodáson. Nem mondhatjuk, hogy rácsodálkozik a dolgokra, hiszen neki is elég nagy a családja, van ilyenben része, de azért mégis... érdekes megfigyelni másokat. Viszont besorolnak a szarvas elé, Penny megérinti... És beindul a láncreakció, meg megvan a látomás is, mire felszisszen.* - Na jó, gyerekek, gyorsan találjuk ki, mi van, mert perceken belül a levegőbe repülünk. *Persze Penny meg Kras most vehetik felesleges aggodalomnak a szavait, de Rosetta azért tudja, hogy látnok, tehát ő hátha komolyan veszi. Már átkozza magát, hogy nem hozta a kockákat, hátha meg tudna valamit a tárgyról, de fene gondolta, hogy itt szüksége lesz jósmágiára. Azért a harmadik szemével tapogatózik, hátha a robbanáson kívül van más is, hátha megtudja, hogy juthatnak ki, mi ez az egész. Rosetta szavaira vág egy fintort.* - Én is szívesen kiszúrnám, de van egy olyan érzésem, hogy csak feldühítenénk vele. *Elvileg köszöni szépen, jól lát a sötétben, meg Rosetta világít is, szóval ő ezzel nem foglalkozik. Inkább kutat, egyrészt körülnézve, másrészt ugye látnoki képességgel, hogy juthatnának ki, stb. A szarvashoz inkább nem nyúl, az előző érintés is kellően rosszul sült el.* - Az lesz a vége, hogy szétütöm... *Morogja maga elé, de nem akarja reklámozni a jelenlegi fizikai erejét, szóval tényleg csak motyog, méghozzá franciául, külön nehezítésnek.*

*Kras szavaira önkéntlenül is kuncogni kezd, majd bólogat.* - Hát oké, elhiszem. *Penny akciójára felnevet. Aztán Rosettához hajol, és suttogva kérdezi:* - Jól sejtem, hogy ő az egyetlen bátyád? És nem kellene megvárni a szüleiteket? *Pislog, mikor enni kezdenek, de aztán megvonja a vállát, és ő is eszeget. Az apró kislányt mosolyogva nézi, ahogy az eltűnik az anyja mögött. A koboldokhoz Rosetta miatt hozzászokott, de azért Dana mégiscsak nagyon durván kicsi, ez mégiscsak szokatlan. Aztán észreveszi a fémszarvast.* - Jó kis dekoráció. *Vonja fel a szemöldökét a piros szemek láttán, de láthatóan Rosetta nem is tudja, hogy került ide. Végülis az apánál nem nagyon látta, mikor bejöttek, pedig csak kiszúrta volna... Végül ő is felkel, közelebb sétál, és félig öntudatlanul látnokul, hogy megtudja, van-e bármi rossz szándék a szarvasban. Furák a szemei, na.*

*És az ajtó előtt szépen beleakad a kobold kovácsba.* - Jó estét! *Köszön vidáman, elvégre este van már. Aztán be lesz engedve, ott is köszön. Megölelgeti a két lányt, majd az ismeretlenekhez fordul.* - Ariana Ravenwood vagyok, Rosetta barátnője, és nagyonnagyon köszönöm a meghívást, remélem, tényleg nem zavarok. *Azért kicsit megilletődötten pislog. Ez mégiscsak egy családi karácsony, ő meg betolakodóként beletoppan ebbe az egészbe...* - Boldog karácsonyt mindenkinek. *És szépen leül a nagy székre, a táskát pedig leteszi a lába mellé. Majd a vacsora után kiosztja szépen az ajándékokat. Mert hozott ám, elvégre mégiscsak illik, ha már így befurakodott a családi karácsonyba.*