Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

Vendég

First topic message reminder :

- Ez húsz év alatt rossz hozzáállás. Húsz év felett is. Persze nem mondom, hogy ha sokat csalódtál, akkor is mindenképpen futkoss emberek után, hogy márpedig barátkozni akarsz... Ha nem akarsz, ne futkoss, de a teljes elzárkózásnak meg a falaknak sincs értelmük. Akkor tényleg egyedül maradsz. És azért, ha nem is futni, de óvatosan sétálni, tapogatózni szabad, és elég sokszor megéri. Tudod, a Nezabarban, ha egyedül vagy, elég hamar fel fogod dobni a talpad, ezt borítékolni tudom neked. Találnod kell legalább két-három embert, akire rábíznád magad, akiben megbízol. Akire vigyázol, és aki vigyáz rád. Klisésen hangzik, de van itt annyi balhé, hogy ha ez nincs meg, akkor jóéjszakát. *Egyik kezével a sziámimacskát simogatja, miközben beszél, valami furcsa, merengő hangsúllyal. Aztán elmosolyodik.* - Unalmas? Nem, az valóban nem volt. Minden volt, de unalmas az nem... És alighanem ezután se lesz. A véremben van, azt hiszem. A kolesz? Igazából jó, kijöttem a lányokkal, az egyikük a legjobb barátnőm volt... Vele azóta is tartjuk a kapcsolatot, a másik kettővel kevésbé, de azért néha-néha egy levél belefér.

*Emily átlép a tükrön, és lába már a Jenilia padlóját tapossa. De régen járt itt... pedig néhány hónappal ezelőtt ez volt az egyik törzshelye, de hát azóta sok minden változott. Megrázza magát, amint átlép a tükrön, haját kicsi összeborzolja, Megigazítja sminkjét. Hát... készen áll egy átpartizott éjszakára. Mind régen. Egyébként pánt nélkül felsőt visel, ami éppen a feneke alatt végződik egy jól meghúzott, övszerű csíkban, szivárványszínű, fakó, párducmintás cicanadrágot, meg pántos magassarkút, nyakában ezer színben tetsző ál-kristály gömb. Leveti magát az egyik asztalhoz, cigarettára gyújt, és kér magának egy kávét, csak, hogy feltöltődjön energiával, na meg, hátha jót tesz a megfázása ellen.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

*A csevej kellemes hangulatban telt a teaházban. Teljesen átjárta Nemirt ez a hangulat, és kezdett megfelejtkezni magáról. Sokkal meggondolatlanabbul kezdett cselekedni, és beszélni, már nem volt számára fontos, hogy érzékeit a környezetére irányítsa, és a teremben történő dolgokról részletes kép álljon össze a fejében. Teljesen elmerült a pillanatban, a gondtalanságban, és csak a rendszertelen gondolatai cikáztak a fejében, semmi más.* - A démoni világ misztikuma nagyon érdekes. Nagyon nehéz kiismerni, mert ahhoz a részesévé kellene válni, ami viszont nem veszélytelen dolog, ha valaki vissza is akar térni onnan... *Önfeledten kezdi el ontani magából ezeket a gondolatokat. A fáradtság kezd kiülni az elméjén, és valahogyan a teaház is andalító hatással van most rá. Hirtelen feleszmélt a bódultságból, és igyekezett rendbe szedni gondolatait. Nem akart túlzottan megnyílni Brenda felé, mégis úgy érzi, hogy részletesebben kifejtette véleményét, mint azt kellett volna. Homlokát dörzsölgetve, és fejét rázva próbál visszatérni a jelenbe, majd mosolyt erőltet arcára.* - Azt hiszem lassan mennünk kellene. Én már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy értelmesen tudjak gondolkodni. *Röviden kivárja a lány reakcióját, és mivel nem kap ellenvetést, feláll, és együtt távoznak a teaházból...*

Vendég

*Csak kuncog, Brenda hiszen tényleg más, de attól még ő ugyan az maradt emberileg is. Nos, ez tény és való is. Természethez így még jobban ragaszkodik hiszen, szereti és ezért is választotta az use ris a kasztot ami, hogy Vándor. Két diákképviselő megtalálta a közös hangot végül is nincsen és nem is lenne min vitázniuk. A tündék biztos, hogy mérgesek és haragosak lennének.. Legalább is Brenda így gondolja. A hatalom és a tudás vágy mindenkiben valamilyen formában. Erre, tudna is egy példát mondani, de nem fogja felhozni hiszen tavalyi nyár rég volt. Most meg a jelenre kell kapcsolódni.* - Szerintem ennél csodálatosabb dolog nincsen mint a tündék. Bár sosem voltam és vagyok az a fajutálat.*Jegyzi meg a diákképviselő lány, majd ásít egy jó nagyot. Csak elkuncog amikor kibukik Nemir mondata a lány a kezét emeli a szájához.* - Elnézést, csak bolond gombát ettem.*Csak viccel a lány eszébe jutott most sok minden is.* - Téged melyik világ érdekelne a legjobban? Melyikben lennél benne? Most a varázsló/Boszorkányon kívül. Mert azért vannak olyan lények amik gyönyörűek és csodálatosak..még is amikor ölnek akkor is olyan szépek.*Itt most az éjszaka lénye jutott eszébe a lánynak, és reméli sejti Nemir melyikre gondol a lány.* - A bőrük olyan csodálatosan fehér, nem is értem hogy tudnak néha meglenni a napon és az emberek legtöbbje nem is sejti mivel van dolguk..*Böki ki minden szavát lassan érthetően ejti ki.*

*Nemirben mindig is volt egyfajta kötődés a természethez, és éppen ezért a tündék világa is vonzotta egyfajta különleges módon. Bár nagyon keveset tud ezen nép világáról, szeretne minél több tudás birtokába jutni. Nincs benne pusztítási vágy, egyelőre legalábbis, bár az vek múltán az emberek sokat változnak. Nem akarja tehát a tudását ilyesfajta célokra felhasználni, csupán szeretne minél több dolgot megismerni. Az évek azonban képesek egy lelkiismeretes, pozitív jellemű embert is olyasfajta gonosszá tenni, a körülmények által, aki képes hatalmas pusztításokra a világban. Nagy hatalom hát a tudás, bármelyik oldalra is álljon az ember. Talán ez ösztönzi a fiút is igazán. * - Engem i nagyon érdekel a tündék világa. *Röviden jegyzi meg csupán, hogyan is vélekedik, majd amint a lány felteszi a kérdését, Nemir gondolatai újabb fordulatot vesznek. Valaki más bőrébe bújni.. Ez a dolog mindig is foglalkoztatta őt. Gyakran merengett el azon, hogy milyen lenne az élete, ha valaki más szerepében élhetné le. Ezek általában hosszúra sikeredett eszmefuttatások voltak, s most sokuk felsejlik előtte.* - Nem is tudod mennyire.. *Bukik ki a száján minden előzetes gondolkodás nélkül.*

Vendég

*Síri csend van a teaházban látszólag mindenkit ez a szép idő hívott ki és a vidámpark most tele lehet. Csak bámul Nemirre akit érdekel látszólag ez a változás. Talán Brenda sem érti a helyzetet. Sok minden változott mióta itt van, és ezzel is jelleme is változott. Igazából a természete más lett, végül is hónapok óta azon van tudjon azonosulni önmagával. Külsőleg rengeteget változott. Hosszú fekete haja ami gyönyörű ében fekete volt, most világosabb barna lett. Jól is áll a lánynak, de hiányolja a fekete színt az életéből. Barna szeme most Hamuszürkén csillog szempillái gyönyörű íveltek. Füle is más lett, de végül is akkor is más. Ruhatárában nem változott, csak elővette a tavaszi kellékeket, bár mikor jár egy fél tünde bőr nadrágban? Most eljön majd annak is az ideje. A vidám külső mögött rejtőzik Brendának egy olyan énje is, amivel még Nemir, sem találkozott. A természet rabja lett ez a lány, és misztikus formájában még jót is jelenthet.* - Furcsa, de tökéletes. Néha elképzeltem a tündék milyen lehetnek bárcsak annak születtem volna. Gyermek koromban hallottam ilyes fajta meséket, tehát ezért jó ilyen szempontból nekem. Belecsöppenni más világba azt hiszem, ebben az iskolában nem újdonság. De ha eddig nem jöttél rá majd mostanában rá fogsz.*Kuncogja el magát Brenda, végtére is amit neki az iskola adott az végül is a tudáson kívül a barátok.* - Ezért sem voltam annyira meglepődve amikor fel keltem és azt láttam, hogy hoppá nem emberi vagyok hanem van bennem egy kis tünde lény is. Téged nem izgatott sosem milyen lehet más ember bőrébe bújni? Misztikum formájában persze, például egy állatéba vagy valami Démoni félébe..*Kérdezi meg tőle, érdeklődve majd egy teát kér a pultostól.*

*A pultossal való gyors társalgás után Nemir megkapja a választ a kérdésére. Minden bizonnyal különös érzés lehet egy teljesen más emberi testbe bújni hirtelenjében, és megváltozván abban élni tovább. Ez természetes, hogy kihat az ember környezetére is, és ezért érezhető változás a lány természetében. Nemirnek is szemet szúrt ez a változás, és most el is jött az ideje, hogy ezzel a sz új személyiséggel megismerkedhessen. A teaházban csend van, csupán néhány asztalnál hallatszik a társalgás, de semmi hangzavar.* - És mégis mi az ami ezzel megváltozott. Persze biztosan különös érzés, de mégis. Érdekelne, hogy milyen lehet hirtelenjében egy teljesen más világba belecsöppenni. *Teszi fel a kérdést Nemir célratörően. Valóban nagyon foglalkoztatja ez a dolog. Talán csak egészséges kíváncsiság, de lehet, hogy valami magasabb értelmű terv is megfogant már a fiú fejében.*

Vendég

*A Teaház. Nos, ez az a ház ahol az emberek koboldok többsége, jár beszélgetni és jól érezni magukat néhol ki is kapcsolódik. Körbe néz ahogy belépnek Nemirrel a teaházba hátha lát egy-két ismerőst. Végül is, nem árt az ismeretség. Le ül természetesen a lány meg is köszöni, a fiúnak. Közben szugerálni kezd a pultossal is, hogy valami inni valót jó lenne elfogyasztani, de majd később. Hirtelen tér vissza a valóságba a lány, amikor egy olyan mondatott mondott a fiú aminél kicsit elpirult. Leesett neki a célzás. Sokan jegyezték meg hogy ez a Brenda más aki régen volt.* - Nos, igen kissé reinkarnálódtam... Bátyám még emészti a dolgokat..*Jegyzi meg csendben, a fiúnak és mosolyog.* - Nem csak neked tünt fel már másnak is. Jobban érzem magam, így lehet hülyén hangzik csak furcsa..*Jegyzi meg, hogyha a tündeségre gondol a fiú.*

*Kiérve a ködfenyvesből, úgy döntöttek, hogy a teaház felé veszik útjukat. Már rég jártak itt mind a ketten, és itt legalább nyugodtan tudnak a csendességben beszélgetni. A helyiségbe beérve gyorsan leülnek egy félreeső kis helyre. Nemir tudatán kívül is, ösztönösen engedi, hogy a lány üljön le először. Ez az udvariasság már régen belenevelődött, és olyankor is előjön, mikor egyáltalán nem is figyel ilyesmikre. Miután ő is helyet foglalt, folytathatják a beszélgetést, amit az ide úton megkezdtek. A fiú mindig is érdeklődött az újdonságok iránt, szeretet minél több információ birtokába jutni, ezért a lány kiléte felől érdeklődött. Ezzel talán el is tudnak indítani egy olyan beszélgetést, amely majd meghatározza az estét. * - Az utóbbi időszakban mintha kissé jobban kitűntél volna számomra a szürke diáktömegből... *Jegyzi meg csak úgy a levegőbe, mint egyfajta indításként. Hogy mire is utal ezzel konkrétan, azt persze csak ő tudhatja, de sejtései bárkinek lehetnek.*

Vendég

//fagy úgy tűnik//

*Elmosolyodik a lány szavain. *- Ő nem a daimonom. Tanis egy igazi farkas.-*A farkas észreveszi hogy róla van szó ezért hozzá simítja a fejét gazdája lábához hogy jelezze ő is itt van. Miután leült észreveszi hogy a pultos odajött hogy kihozza Fréderic kávéját. Ő is leadja a rendelését, egy csésze forró víz. *- Hát semmi különös csak körül akartam nézni egy kicsit Nellondban és mivel még nem nagyon voltam itt ezért gondoltam hogy betérek ide. -* Válaszolt a lány kérdésére. *- És te hogy hogy lejöttél ide?-

Vendég

*Figyeli a vendégeket, bár igazából senki sem kelti fel az érdeklődését. Ő viszont úgy tűnik, az érkező eramirosnak annál inkább. Halvány mosollyal az arcán végigméri a srácot - még nem ismeri.* - Hello. Fréderic vagyok, Fréderic Brechante, naxeldires pre... diák. *Elharapja a megkezdett szót, mikor eszébe jut, hogy már csak sima diák. Furcsa még neki, ez van.* - Szép a daimonod. *Mondja mosolyogva, mert hát mégiscsak tiszteletreméltóbb a farkas, mint a bulldog.* - Ja, öö, persze, foglalj csak helyet. Mi járatban erre? *Kérdezi, miközben beleszürcsöl az időközben elkészült kávéjába.*

*Atum ma reggel úgy döntött hogy kicsit jobban körülnéz Nellondban. Ezért is vette a teaház felé az irányt ahol még nem túl sok időt töltött. Ma egy fekete vászon nadrágot, sárga pulcsit és egy fehér sportcipőt vett fel. Mint szinte mindig most is vele van farkasa Tanis. Amikor belép az teaház ajtaján biccent egyet a pultosnak majd körbetekint a helységben hogy kik vannak itt reggel. Csak egy valakit pillant meg a sarokban de nem tűnik neki ismerősnek. Abban viszont biztos hogy ő is diák. Odalépdel hozza majd egy kicsit megköszörüli a torkát.*- Hello. Atum Malah vagyok. Úgy hiszem mi még nem találkoztunk. Megengeded hogy leüljek hozzád?-

Vendég

*A fiú ezúttal az utcáról lép be a teaházba, ami azt jelenti, hogy nem az iskolából jött. Hogy mit keresett Nellondban daimonjával, aki mellesleg egy francia bulldog, azt nem tudni, de az biztos, hogy már reggel óta idekint van. Apró intéssel köszön a pultos lánynak, majd már keres is egy alkalmas helyet a reggeli kávéja elfogyasztásához. Amint megtalálta a megfelelő asztalt a sarokban, le is ül, Lorein pedig felugrik a mellette lévő székre. Öltözéke egyébként koptatott farmer, fehér póló, bőrdzseki, edzőcipő, amolyan szívtipró rocker-feeling. Mikor a pultos odajön hozzá, csak leadja a rendelést, kávé, cukor és tej nélkül, azaz jóóó feketén. Hogy ezt miért nem tudta az iskolában meginni, rejtély, de nem vár senkire egyébként.*

Vendég

-Valóban szörnyen nézel ki, tagadhatatlan. *mondja, majd ahogy a pincér kihozza a whiskyt Al beleönti a teájába és felhörpinti egyszerre a még maradt fél csésze italát. Szív egyet a cigijéböl és csendben megjegyzi pumájának hogy most már ideje menniük, mert kezd hatni az ital is, meg fáradt is. Igy még egy kis eröt önt barátjába, majd megöleli hátha jobb kedve lesz töle és elköszön, az irányt pedig a Kúria felé veszi hogy egy kis friss levegöt szívjon lefekvés elött. Reméli hogy Evan megnyugszik és nem tesz semmi hülyeséget, ugyanis tudja hogy az elkeseredés és bánat igen rossz tanácsokat szokott sugallni.*

-Bábuk már megvoltak, nem is egy, de még mindig nem akar csillapodni! *megvakarja kígyója nyakát, és kortyol egyet a whiskyből* -Nem, fogalmam sincs, hogy miért jött ez elő, de ez így nagyon nem jó! kezdek tiszta idegroncs lenni! *mondja miközben tördeli a kezét*

Vendég

-Ertem, hát, az nem valami jó. *mondja csendesen Al, hisz egy ilyen mondatra mit is felelhetne, nem akar fejmosással traktálni a fiút, meg a szokott dolgokkal hogy az nem helyes meg ilyesmi. Elvégre most ö is hasonlóképpen érez, az AUM óra után, úgyhogy csak bólint a fiúnak de nem mond rá semmit úgy. Mit is mondhatna? Int a pincérnek és kér ö is még egy kórt amit a fiú iszik, magának is úgy azt kér, majd elövesz egy csomag cigit és kibontja. Keres táskájából egy öngyújtót és rágyújt, majd kicsit köhögni kezd, elvégre ez élete második szál cigije, de lassan belejön hogyan is kell szívni és elégedetten lassan kezd megnyugodni.* -Legszívesebben én is használnék most néhány jó kis varit a tarsolyomból, de nem ölnék embereket, inkább csak bábukat vagy ilyesmiket. Vagy élöholtakat... *mondja szelíden, hangjából hozzá nem szokott módon a kegyetlenség és a mérhetetlen bosszúvágy szavai keringenek, majd maga elé néz, és kicsit megcirógatja pumája fejét.*

*Az idegtől remegve ad helyet a lánynak.* -Persze, foglalj helyet! Bár tudnál segíteni! Igazság szerint magam sem tudom, hogy mi van velem, de már napok óta remegek az idegtől, és mérhetetlen bosszúvágy van bennem, amit csak a gyilkolással tudnék csillapítani, legalábbis mással eddig nem sikerült! *mondja majd rágyújt egy újabb szál cigire*

Vendég

//olvadunk//

*Alanois kicsit elbambul és saját gondolataival van kicsit elmerengve, amikor megpillantja Evant egy másik asztalnál aki láthatóan igen mérges és ideges. Odamegy hozzá és megkérdi töle hogy leülhet-e mellé, majd ha igent mond a fiú leül és leteszi az asztalra forró csészéjét és nézi ahogy a fiú kortyolja csendben whiskyjét.*-Mi baj? TUdok esetleg segíteni valamiben? *kérdi Al, de csak óvatosan, hisz kitudja hogyan reagál mérgesen a fiú.*

Vendég

//fagyika//

*Egy kissé feldúltan érkezik a kávézóba, és rendel egy dupla whiskyt. Már napok óta ilyen, fogalma sincs, hogy mi van vele, de egyszerűen nem tud lenyugodni. Mérhetetlen bosszúvágy, és harag tombol benne, amit nem tud csillapítani. leül egy asztalhoz, és whiskyét kortyolja, miközben kígyója nyakát simogatja, majd rendel egy nagy tál kókuszgolyót, és egy üveg whiskyt, majd rágyújt egy cigire*

Vendég

*Alanois cseppet sem tudott volna most aludni vagy ilyesmi, hisz Alexel való beszélgetése után igen elgondolkodott, meg fázott is így beült egy forró gyümölcsös teára a Jeniliába. Feszültségét levezetve nemrégen kapott mp4 lejátszóját hallgatta, közben pedig rendelt, majd ahogy kihozta a pincér azonal elkezdte még forrón lassan szürcsölgetni teáját. Végülis ahhoz képest gyorsan megoldotta a problémáját, lesz ami lesz, ö mindig önmagához híven fog viselkedni, nem fogja magát megjátszani meg ilyesmi, és ha így is bejönnek egymásnak akkor elkezdödik valami, ha meg nem akkor legalább még egy baráttal többet tud felmutatni. Majd ahogy elégedetten bólogatott a ritmusra, közben megsimogatta pumája fejét aki szintén nyugtázta neki gondolatban a dolgot, majd így bámészkodtak tovább, csak úgy voltak, semmi különös.*

*Nem is a meglepetés kedvéért pofozta fel. Ő maga is hallgat, a kaszát most is tartva, miközben néha sajnálóan ingatja meg a fejét. Végül csak megszólal, hozzáfűz még egy pár gondolatot a hallottakhoz. Hangja ugyanolyan csendes, nyugodt, sziszegő, és ezzel van benne valami fenyegető is.* - Nos tudd meg Evandrus Njord, hogy a bosszú rossz vezér, mert elvakít. És hidd le, ha egyedül vagyunk ott, nem szólok bele. Csinálj amit akarsz, köttesd fel magad, és az egész családod, ha szeretnéd. De ártatlanokat ne. *Itt persze Al felé int a fejével, majd olyan nyugalommal fordul meg, és sétál el, hogy az valami félelmetes. Majd egy pillanatra megáll, és visszaszól, csak félig nézve hátra.* - És igenis félsz valamitől. Saját magadtól. Ezen gondolkozz el. *Majd kilép a teázóból, alakja beleveszik az utca sötétjébe, léptei a temető felé tartanak, arcáról lefagy az érzelem, és a különös hangok újra suttogni kezdenek. Laura Wylee pedig csendesen dúdolva sétál a koromsötétben, miközben a kasza pengéje szikrákat szór a lekövezett úron...*

*meg se lepődik a pofon miatt, valahogy számított rá. Amikor a lány kiossza, türelmesen végighallgatja, majd rákezd* -Nos akkor kezdjük az elején. Nem vagyok senki, de azok se voltak senkik, akik megölték az apámat. És őszintén rohadtul nem érdekel, hogy kivel balhézok, és hol, ha menni kell, hát menni kell. Ha megtalál valaki, és nem kelek fel többet, így jártam, már nem tud érdekelni. Egyszer úgyis meghalunk, és annyi férget viszek magammal, amennyit csak tudok. És ha balhézok, akkor annak nagyon csúnya vége lesz. Vagy én vérzek el, vagy az marad ott, nem érdekel, de nem fogok csöndbe maradni, és nyelni mindent. És nem érdekel, hogy kivel kötekszek, vagy hogy hányan találnak be az utcán! Nem félek senkitől és semmitől ezt jegyezd meg! *Azzal elindul Al asztalához, és rágyújt egy cigire, majd rendel egy dupla whiskyt.*

Vendég

*Alanois bár tudja, de nem akar arról beszélni mit is tett Evan, inkább szeretné minél elöbb elfelejteni. Ahogy megérkeznek a teaházba kicsit meglepödik, elvégre jókora pofont kapott a fiú, de nem szól semmit, tudja hogy lesz még itt folytatás. Ahogy elöre megy kicsit és helyet keres a társaságuknak, félfüllel még hallja miket mond a lány, helyesli is a dolgot, de nem akar belebonyolódni a szituba, bár ö is ott volt, a részese volt, de Al úgy gondolja mindent elmondott a Laura amit ö is elmondott volna, így leül és várja a többieket. Magának rendel egy gyümölcsös forró teát, majd a többiek is leadják kívánságukat a pincérnek és kis csend után felvet egy témát. Igaziból nincs sok értelme, tudja hogy esetleg a lány szóra sem méltatja majd, de muszáj valakinek ezt a kínos csendet megtörnie valamivel, ami teljesen más témát érint.*-Es, mióta vagy a suliban? *kérdi Al, bár tudja hogy eléggé sablonos a téma, de most hirtelen nem jut eszébe más.*

*Amikor a fiú még a kocsmában visszamegy a férfihez, Laura inkább a másik lánnyal marad, és elfordítja a fejét. Csak a lány hallja, ahogy a levegőbe suttog, mielőtt kilépnek a sötét utcákra, hogy átmenjenek a teaházba.* - Bolond... *Majd a hűvös levegőbe veti magát, nem nézi végig, ahogy a fiú eltöri a részeg lábát, aki még annyit sem tehet az egészről. Gyakorlatilag megáll az ajtó mellett, ott várja a párost, persze a lány vele tarthat, ha nem szeretné végignézni azt, ami bent folyik. A kaszára enyhén támaszkodva áll ott, mint valami bús, fekete angyal, és várja, hogy elinduljanak. Míg az utcán baktatnak, nem szólal meg, nem gyújt fényt, ő ugyanis tökéletesen lát. A teaházba lépve azonban a keze lendül, és olyan pofont kever le a fiúnak, hogy csak na. Mondjuk nem kicsit lehet meglepő számára... Nem adja bele a vámpírerejét, mert akkor repül a srác mindenestül, ez csak egy nagy pofont kap, amit érezni fog még egy ideig, az biztos. Majd sziszegő hangon, szikrázó szemekkel szólal meg.* - Mit képzelsz magadról? Uralkodhatsz élet és halál felett? Ítélkezhetsz az embereken?... Bolond vagy és meggondolatlan. *Nem, egy pillanatra sem emeli fel a hangját, és ez így sokkal rosszabb, mintha megtenné. És ha nem lenne világos, hogy miről beszél, meg is magyarázza.* - Nem gondolkodtál azon, hogy hol vagy? Egy sötét kocsma bármelyik fickójával összeverekedsz? És ha nagy szarba nyúlsz? Gondolod kilépsz az ajtón, és nem veti rád magad kilenc olyan mágus, akiknek a nyomába sem érsz? Te ott maradsz, a barátnő, meg többet össze sem tudja zárni a lábát. Meggondolatlan vagy. És ezzel mást is bajba sodorsz. *Fejezi be végül, de enni egy falatot sem kér.*

» Vajon mi lesz a válság után?
» Shi Jisetsou teaház
» Experience rock club
» Bíboralkony - Éjszakai szórakozóhely és Vérklub
» Supernatural/Odaát világa

Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

Jenilia Teaház és Éjszakai Club (este 10 után és hétközben is)

Similar topics

Similar topics