Természet szentélye

Vendég

First topic message reminder :

*Felvonja a szemöldökét a rózsaszín tündérsárkány láttán, és eléggé fenntartásai vannak a dologgal kapcsolatban, de végülis felmászik rá, nem nagyon tehet mást. Elég sokat repülnek, de végül csak megérkeznek az esőerdőbe, éééés...* - Na most mit kellene csinálni...? *Megvakarja a fejét, majd megpillant valami kisebb majmot. Megrajzolja a szájat a levegőbe, és elmondja az igét.* - Animalis Eloquium! *Azzal odasétál a majomhoz, és beszélni kezd hozzá, miközben reméli, hogy az is megérti.* - Heló, a segítségedre lenne szükségem. Mondd csak, történt valami furcsa mostanában az erdőben?

//Alapból semmi módosító.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 6:04 pm

*Tehát Ivy fojtogatni kezdi szintúgy Lorát, mert hát így hívják a másik tesót. Egy ideig kiegyenített a dolog, küzdenek, de aztán Rose a szent tűzzel megkínálja a sötét boszorkányt, aki pillanatok alatt lángra lobban, és így már nem tud védekezni a fojtás ellen. Aztán Mila jégvarázslata már csak hal a torkán. Égő fáklyaként tántorog, majd hangos sikollyal zuhan bele valamilyen kútszerű sötét lyukba. Távolodó sikolya azt jelzi, hogy tényleg jó mély lehetett a dolog. Eközben Pablo sikeresen szilánkokra robbatja a démont, anélkül hogy ne döglene bele. Cat pedig sikeresen meg tudja fagyasztani a halott dögöt. Tehát minden jó ha a vége jó. Sőt, úgy tűnik, Dora megmozdul, és még erőteljesen köhögve de a torkához érinti ujjait, amiből fehér fény csap ki, és a seb begyógyul. Elég magas szintű természetes gyógyító lehet.* Kö...köszönöm. Sajnálom, hogy így alakult, tudtam, hogy Lora nagyon álnok, de hogy ennyire, azt nem... *Rázza a fejét.* vissza kell mennem a rendhez, hátha tudok még segíteni rajtuk. *A válltáskájából előkerül néhány csillogó amulett, amit átad a segítőknek, aztán kinyitja a sziklakaput, és elsiet, a diákok pedig visszatérhetnek térkapun át a terembe.*

//Köszönöm szépen a részvételt, némi jutalom tehát nektek:

Földanya csókja: arany-amulett, amely segítségével az erdő legerősebb természeti szellemét idézheted meg hetente egyszer, aki akár tanáccsal, akár fizikailag is segíthet. (Rosetta és Evelyne, mert végigjátszották, és ügyesen)

Földanya érintése: ezüst-amulett, amely segítségével az erdő egy hatékony szellemét idézheted meg hetente egyszer, aki akár tanáccsal, akár fizikailag is segíthet. (Mila és Pablo a késés miatt, de ügyeskedés miatt)

Földanya sóhaja: bronz-amulett, amely segítségével az erdő egy segítő szellemét idézheted meg hetente egyszer, aki akár tanáccsal, akár fizikailag is segíthet. (Cat mert szépen csinálta, de azért még tanulnia kell)

Mindhárom amulett csak a szabadban használható.

És Rosettának egy kis utómagyarázat, mert tudom, hogy igényli:

Rosetta úgyis arra fog tippelni, hogy mivel az njk lányt végül ártatlanul megölik, és a másik volt a gonosz, hogy direkt úgy terveztem, hogy ha nem ölték volna meg, akkor meg ő lett volna a gonosz, de nem, mindenképpen az a gonosz, aki nem kisérte őket! Csak leírtam, hogy ne az legyen, hogy mindig a másik a gonosz, mint akit lelepleznek. //

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 6:00 pm

*Hát most jött el a végső pillanat, amikor már tényleg élet és halál közé taszítják az embert. Amikor már az ép ész és az őrület valójában egy és ugyanaz. Midőn a boszorkány külalakja szertefoszlik és már csak egy démonizé marad mögötte, Pablo a végét látja. Ez lenne az egyik legnagyobb harcoscsalád ifjú sarjának vége? Egy vérző vese és egy démon? Azért megpróbálhat dacolni önnön sorsával.* Assulatim Flatus! *Hörgi, miközben félhold alakot ír le, de mindennél jobban szeretné, ha szétrobbanna a démonalak. Ha el is vérzik, legalább pusztoljon halála okozója is. De nem, csak nem olyan szerencsétlen az élet legnagyobb imádója, hogy meghaljon idő előtt...*

//Szilánkokra robbantás: Természetmágia (elsődleges) - A druidák nem pepecslnek mindenféle trükkös bejutással, álkulcsokkal, zárnyelvek tologatásával, bár nagy hanggal jár, mégis ezt a megoldást választják. Miután az ajtók fából vagy fémből készülnek, tudhatjuk, hova is robbantanunk, ahol a legjobban sebezhető. Természetesen a varázslat nem csak tárgyak ellen hatásos, emberek és állatok ellen is bevethető, ám ne csodálkozzunk, hogy utána már nem lesz esélyünk átkutatni az ellenfelet, ugyanis nem sok marad majd belőle.

Sajnálom, nem tudok többet írni... Nagyon tetszett és bocsánat, hogy rohannom kell. Azért alkalomadtán valaki mentse meg karimat! Köszi!//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:56 pm

*Rosetta végül kiszabadul, és Evelyne beszélgetni kezd Dora-val, akinek a szava viszont hörgésbe fullad, ugyanis a sötétből előlép egy... Dora? Mila és Miroslav is értetlenül pislog egymásra, majd Dora No.2. magyarázatából bizony kiderül, hogy ikertestvérekről van szó. Mikor Dora No. 2. kijelenti, hogy nem akart testvérgyilkos lenni, Mila horkantva felnevet.*
- Hát... Ez pech *jegyzi meg mogorván és támadóállásba helyezkedve pálcáját a lányra emeli. Sajnos nem túl szerencsés a dolog, ugyanis úgy tűnik, hogy Dora No. 2. pálca nélkül is tök jól tud varázsolni - a kis csitri! Mila érzi, hogy a falhoz vágódik, beüti a fejét és lecsúszik, mint valami hógolyó az üvegablakon. Kellemetlen, főleg, hogy Miro is néhány másodpercre elveszti az eszméletét. Mila sebe azonban gyorsan gyógyul, így kb. másfél perc alatt már fel is áll. Körbenézve látja, hogy szinte mindenki kapott egy "társat", egyedül ő nem. Talán azt gondolta a lány, hogy belehal a falhoz vágásba. Pech. Egy kellemetlen elemi varázslathoz folyamodik a leányzó és reméli, hogy sikerül az, amit tervez.*
- Glacius exitus ! *mondja ki az igét és pálcájával egy kis kört ír le Dora No. 2. szíve felé. Erőteljesen koncentrál a dologra és elképzeli, ahogy a lány szívét jeges burkolat veszi körbe és másodpercek alatt lefagyasztja, és elfagyasztja a szívizmokat. Miroslav közben morogva, vicsorogva közeledik a lány felé, hogyha esetleg a varázslat mégsem sikerülne.*

//Elemi Harci Mágia - Elsődleges
Olyan elemi mágia, ami képes élő szöveteket jéggé fagyasztani. Természetesen ehhez koncentrációra van szükség, és a mágiahasználó akaratára. Igen hatásos támadó mágia, fagyási sérüléseket okoz, akár vérrögöt is okozhat. A megfagyott részeket nehéz helyreállítani, hiszen a szövetek teljesen elhalnak, a vér kikristályosodik. Mindez persze iszonyatos fájdalommal jár. Gondoljuk csak arra, hogy télen hogy fázik a kezünk, és milyen nehéz használni. A varázslat ugye valamiféle zsibbadást is okoz, a vérkeringés lassulása vagy megállása miatt a megfagyasztott test vagy szerv elveszti mozggékonyságát, ami valljuk be, például a szív esetében nem túl szerencsés az áldozat számára. Kezdetben csak felületi sérüléseket vagyunk képesek okozni, esetleg kisebb állatokat, rágcsálókat, hüllőket teljes testükben megfagyasztani. Később egész emberi test fagyasztására is képesek lehetünk, vagy csak egy-egy szerv megállítására.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:53 pm

* Mikor meglátja hogy egy sötét alak megöli Dorát nagyon megretten és ledermed. De ez nem volt túl jó ugyanis a nyakához dobtak egy izzó zombi lényt ami nem akarta elengedni. Levegőért kapkodott. Küzdött hogy a torkáról legalább egy arasznyira eltolja az állatot mert ismét bűbájra gondolt megoldás képpen. Amikor sikerült pár centivel eltolnia az állatot a lény szájszagától émelygő arccal jégkarmokat idézett. A karmait beleszúrta a lény farkába és nekihajintotta a falnak ami beleremegett a csapódásba. *

Elemi besorolása: Víz
Mozdulat: Egy vizes (nem nedves, hanem aminek a tetején minimum egy fél centis vízréteg van) felületre rá kell nyomni az egyik kezünket, legyen ez a természetben előforduló pocsolya, tenger, tó, folyó, vagy idézett, és a másik kezünkkel úgy körberajzolni, hogy az ujjak tetején hegyes körmöket formálunk. Ez az egész procedúra hihetetlenül gyors lehet, ha valaki gyakorlott, a víz a kézre épül pillanatok alatt.
Leírás: A varázsló körmei helyén éles jégkarmok jelennek meg, amivel jobban, nagyobbat tud támadni, képes elég mélyet vágni és sebezni. Akár csak egy fizikai fegyver, egy penge, igen erős, ráadásul a tűzlények ellen jóval hatásosabb, és nagyon tartós, erős, hogyha a varázsló nem akarja megszűntetni, akkor 20 percig teljesen szilárd, csak aztán hullik cseppekben a földre. Elementalista, Vízmágus +5 perc, évfolyamonként + 5 perc és az ellenállósága, keménysége is nő.

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:48 pm

*És igen a mentalista megérzései mégis csak jók. Nem jelenik meg a sötét ellenpólus és a lány is megnyugszik, Rosetta is kiszabadul. Már épp indulna előre, amikor vér serken. Elszörnyedve látja, ahogy Dora összeesik és a hasonmása jelenik meg. Ezért volt annyira egyforma a csuklyás alakkal a magassága és a testfelépítése.* -Nem, ezt...! *Nem sok lehetősége van befejezni a mondatot, mert a torkán láthatatlan kezek szorítását érzi, miközben a rövid magyarázatot is megkapják, ami cseppet sem szimpatikus. Harag gyúl benne, igazán kiváló varázslat lenne most a szent tűz, de mivel a varázsigét ennyire harákolva nem tudná kiejteni, így ez nem esélyes megoldás. Pedig a harag bőven meg van benne hozzá, csak úgy tombol. Valaki, aki ennyi életet elvett...megérdemli a sorsát! Remélhetőleg viszont a többiek befejezik a dolgot, ő maximum megkönnyíteni tudja a dolgukat. A kezét viszont minden gond nélkül tudja mozgatni és telekinetikus képességeihez sincs szükség beszédre. Akkor tehát visszavághat ugyanúgy, ahogy őt támadják. Fojtásra emeli a jobb kezét, majd teljes beleéléssel kezdi el szorongatni az iketestvér nyakincáját. Szinte érzi a kezei között az ellenfél nyakát, miközben igyekszik levegő után kapkodni, mert azért közben nem lenne jó megfulladni. Ki bírja tovább levegővel?*

//Telekinézis 4. szint:
Képes távolról, maximum 10 méter, valakit fojtogatni, akár véglegesen meg is folytani. //

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:46 pm

*Mikor Cat a kötél felgyújtásával akarja megmenteni kicsit megretten, őszintén reméli, hogy már előbb sikerül ledobnia magáról, vagy hogy Mila varázslata, amivel odaugrik hozzá, a tűzre is hat, mert nem lenne jó felgyulladni. Kicsit nyöszörög és nyögdécsel is, levegőért kapkodva. Aztán bambi még sem hagyja cserben, és kiszabadítja őt, a tőr is segít, Mila mágiája is, azonnal talpra kecmereg, végigsimít egyrészt a nyakán, másrészt az állaton és biccent a segítőknek. * - Köszönöm... *Mondja halkan, elhaló hangon, jelenleg nem nagyon van több. Mire feleszmél egy sötét leányzó lép elő, megöli testvérét és rájuk támad... Az újabb halál láttán a lányban kattan valami, és szinte izzani kezd a felszabadított mágiáktól, a Druida képessége és az igen nagy Természetmágia tapasztalata együtt éled, megfűszerezve egy kis elementalistasággal... Rengeteg fájdalom zúdul rá a masszával, de a keze még is lendül.* - Elég volt... Elég! Santus Ignem! *Ejti ki a száján a pusztító varázslatot, ami az ő szájából több, mint meglepő... Meglepőnél is meglepőbb. Ahogy elszállt a varázslat, az egyik kezével a masszát próbálja takarítani magáról, de a tekintete továbbra is a lányon van, aki megölte a testvérét, elfordulva a családjától, a természettől...*

//Druida, Druida, rengeteg plusz és bónusz, ha kell, akkor kétszer varázsolja, a Surranó miatt kétszer cselekedhet.

Szent tűz:
Varázsige: Santus Ignem
Leírás: Az egyik leghatékonyabb druida támadó varázslat. A természet őserejét a legpusztítóbb elemben, a tűzben egyesíti. Kitérni előle szinte lehetletlen, ugyanis nem a célpont alatt vagy felett jelenik meg, hanem az áldozat aurájára koncentrál. Minél sötétebb valaki lelke, annál inkább hatásos a varázslat. A szent tüzet nem lehet nyakló nélkül varázsolni, ugyanis nem kevés harag szükséges ahhoz, hogy igazán hatásos legyen, és hát lássuk be, ha a druida szíve állandóan tele lenne haraggal, akkor egy idő után már áttérne a sötét útra.
Pálcamozdulat: A levegőbe kell markolnunk, mintha a sötét varázsló lelkét markolnánk meg.
Hatás: Azonnali. Előnye, hogy ha az áldozat nem is hal bele azonnal, ameddig el nem oltja magát, másra nem képes koncentrálni, csak az oltásra, addig könnyűszerrel kivégezhetjük akár még egy szent tűzzel. Kezdők esetén csak egy közepesebb lángcsóva jelenik meg, komoly druidák esetében már az egész testet be tudjuk borítani. Druidák, vándorok és aurorok esetében a hatás jóval erősebb. //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:39 pm

*Rosetta ki tud szabadulni, mert a vérbambi úgy tűnik meghálálja a visszaélesztést, és gyengécske fogaival elnyiszálja a kötélkígyót, meg az erőkesztyű is hatékony, meg Mila varázslata. Eközben Ivy szócsatát vív Dorával, aki lejebb engedi a botot, és bosszúsan mered rájuk.* Pedig nagyon úgy festett. Azt gondoltam, hogy nem tehette egyedül, ennyire nem lehet erős, azt hittem a sustogásból hogy ti vagytok a társai, és most engem akartok megölni utolsóként, de hát akkor, arrggghhh... *Hörgi, mert a sötétből kilépő alak egy borotvaéles tőrrel metszi el a torkát. Valóban igaza volt Mila usernek, ugyanis az illető pontosan úgy néz ki, mint Dora. Ikertestvérek. Dora üveges tekintettel dől el, a másik lány pedig kegyetlenül nevetve lépi át a tetemét.* Hát akkor majd én, ha ti nem voltatok rá képesek. Pedig milyen szépen elterveztem, de testvérgyilkos mégsem akartam lenni. Az úrnőm javasolta, hogy kenjem rá a dolgot, így könnyen őt gyanusítjátok majd. Sejtettem, hogy nem vagytok képesek látomások nélkül élni, de ez is a kezemre játszott titeket, mert testvérek vagyunk, ha azt látjátok, hogy Dora sötét dolgokat tesz, miért gyanakodnátok valaki másra? Ostoba druidák, ti is, ők is. *Utal a rendre.* Nem tudom, miért hiszi mindenki azt, hogy a békés mantrázással meg lehet váltani a világot. Azt uralni kell, vérrel! Én pedig teljesítettem az áldozatot, amit megkívántak a sötétség szellemei. Az ostoba rendem tagjai sosem tudták, hogy untam az egész kis imádságukat. A balgák. De most már végük, ahogy nektek is. *Ebben a pillanatban több dolog történik egyszerre, nem véletlenül használja a lány ezeket a varázslatokat, mert pokoli erős lett tőlük. Pálca nélkül varázsol, Ivyt fojtogatni kezdi, Rosettára egy sötét masszát köp, amitől a lány bőrét sav kezdi marni, Cat-et, és Artemist nem tartja veszélyes ellenfélnek, ezért rájuk összesen egyetlen sárgán izzó szemű élőholt sakált küldd, ami csaholva ugrik neki Cat torkának, Milát pedig egy legyintéssel a falhoz csapja.
Pablo eközben nem várja meg a vénasszony varázslatát, hanem földhöz keni a madárkával. A banya szó szerint szétplaccan a földön. A teste legalábbis. Ám abból valami sötét amorf szörnyeteg kezd alakot ölteni. Egy nyolckarú démon. Tehát ez a néni valójában. Artikulálatlan hangon hörög valamit, és Pablo felé int karmos mancsival. A fiú lelkét valamilyen belső hideg kezdi marni, amitől a földre zuhan, de ellentámadni még tud.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:31 pm

*Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor az már nem is élet, hanem egy pillanatra más világba kerül át, viszont annyira hatalmas az életösztön bennünk, hogy ebben a pillanatunk érzékeink mégis kiteljesednek és képesek vagyunk még ha csak egy percig is, nagy tetteket véghezvinni. Ilyen pillanat az is, amikor az öregasszony hátulról megtámadja Pablot. A fájdalom villámcsapásként éri a fiút, térdre rogy. A szúró-maró érzés csak nem múlik, sőt, csak erősödik és érzi a fiú, ahogy a vér, az édes vörös vér elkezd folyni oldalából. Bal kezével odakap, közben a papnőre emeli tekintetét. A fájdalomnál csak dühe a hatlmasabb, amit az árulás okozott. Ő igyekszik mindig korrekt lenni másokkal, irgalmatlanul rosszul kezeli, ha elárulják és a papnő ezt tette.* Uralkodni!? Akkor uralkodjunk! *Ordítja a fiú, miközben teste megfeszül és még jobban vérzik teste. Pálcája még a kezében, nem tette el... szerencséjére.* Tyrannus Procell! *Kiáltja minden érzését, indulatát, fájdalmát beleadva, miközben leírja élete legszebb villámalakját. A követketkező pillanatban, mintha az ég zengene és megjelenik egy viharmadár, amit rögtön abban a pillanatban rá is szabadít az öregasszonyra. Ha minden jól megy, márpedig miért ne menne jól, a viharmadár a levegőbe emeli a papnőt, villámcsapással sújtja és a földre hajítja. Pablo eközben igencsak legyengül, de elkezdi vonszolni magát a többiek felé.*

//Tyrannus Procell: Élőlényidézés (elsődleges) - Viharmadár felkapja a célpontot, felrántja a levegőbe, kis áramütést mér rá. Jól megpörgeti, amitől esetenként elájul, elszédül, majd ledobja, földhöz vágja, amitől konkrétan elájulhat, töréseket szenvedhet, vagy magasabb szinten bele is halhat.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:31 pm

*Belépve a házikóban, sok minden történik egyszerre, de a leglátványosabb talán az égő talár és Rosetta, akinek a nyakára terekedik egy kötélkígyó. Mila azonban megtorpan és nem igen megy közelebb egészen addig, amíg el nem oltják a tüzet. Nem tehet róla, ő vámpír és fél a tűztől. Azonban a varázslata sikerül és érdekes képek furakodnak az elméjébe, ahol Dora élő emberkék és élőlények szívét tépkedi ki. Szimpatikus Milának a lány, de persze ez csak a sok vér miatt van, ami a szívekből csordul ki. Mila égető érzést érez a torkában, de végül igyekszik a történésekre koncentrálni. Miroslav a lánynak ugrik és megpróbálja ledönteni a lábáról és morogva-vicsorogva ott tartani a földön //szokásos //, Mila pedig Rosettához ugrik és pálcáját a kötélre szegezi:*
- Finite Incantatem! *végzi el a hozzá tarto pálcamozdulatot, miközben kimondja az igét és reméli, hogy a többiek is csinálnak valamit, mert ez az egyszerű, de nagyszerű bűbáj most nem biztos, hogy beválik. Márpedig nem kellene, hogy Rosetta megfulladjon.*

//Mágiasemlegesítés - BBT - Másodlagos
Más néven mágia semlegesítése. Arra jó, hogy ha eltalált egy átok, vagy más maradandó varázslat minket vagy mást, megszüntethessük a hatását. Vagy ha a fésűnket valaki elbájolta, és nem a hajunkat akarja rendbe tenni, hanem rosszabb szándékai vannak a fejünkkel szemben, véget vethetünk a varázslatnak. Természetesen előfordul, hogy egy tárgy a semlegesítés után felrobban, mert a rá mondott ige annyira erős, vagy netán kimondottan úgy lett létrehozva, hogy ne maradjon utána bizonyíték.
Nehézsége attól függ, hogy a semlegesíteni való varázslat milyen erős. Egy veszélyes, magas tudású varázsló átkát egy nála jóval gyengébbnek esélye sincs semlegesíteni, sőt akár még rosszabbul is elsülhet a dolog, mint amilyen eredetileg volt.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:30 pm

* Cat azonnal Wylena segítségére sietett mit sem törődve a gonosszal. Töprengett hogy mitévő legyen és próbálta felidézni az eddig tanult varázslatokat. Majd összecsapta tenyerét és a megfelelő mozdulatokkal próbált tüzet idézni. Nagyon óvatosan hogy nehogy meg égesse Wylenát. A bűbáj sikerült és a következő pillanatban már el is kezdte égetni Wylena nyakáról a kötél szerű akármit. *

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:23 pm

*Hát igen, talán ezért lett volna jobb a mentális üzi, de akkor meg nem tud Sorsot varázsolni. Sehogy se jön ki jól a lépés. Így hát valahol érhető Dora felháborodása, az viszont már biztos, hogy legyőzhető, bár hogy megölnék-e? Talán csak, ha mindenképpen muszáj. A kígyó is megjelenik, de a susmus miatt a lány is gondolhatta, hogy ők a gonoszak. Ez még nem bizonyítja, hogy ő lett volna a csuklyás alak, vagy talán mégis? Egy pillanatra elbizonytalanodik.* -Mi nem akarunk ártani neked, segíteni akartunk! *Kiált rá, hátha kicsit eszéhez kap, hiszen amúgy túlerőben vannak, le tudják győzni, ha le akarják...vagy még sem? Rosetta úgy fest jól halad a csiszatolással, legalábbis remélhetőleg, ezért inkább a lányra fókuszál. Végül úgy dönt egyszerűen ellenpólust hoz létre. Ez a varázslat elvileg megmutatja a lány valódi valóját is, hiszen ha eleve jó volt, akkor nem fog megjelenni az ellenpólusa, viszont ha gonosz, akkor igen.* - Asserorum! *Már csak az lesz a pech, hogy a többiek tuti automatikusan támadni fognak.*

//Sötét Hatalmak Elűzése elsődleges - Ellenpólus:
Leírás: Az Ellenpólus egy olyan különleges mágia, mely az ellenfélből táplálkozik. Egy tökéletes másolatot hoz létre, ami a velünk szemben állónak éppen a jó megfelelője, így természetesen csak gonosz lényekre alkalmazható. Angyalok esetén működik a leghatékonyabban, de gonosz emberek, állatok, más lények esetén is hatásos. Az ellenpólus mivel abból nyeri az erejét, akit támadunk, ha az ellenfél gyengül, akkor a létrehozott lény is halványodik. Egyébként tökéletes összhangban szinte tükörképként ugyanazt teszi, mint az, akiből létrejött. Ez remek összezavarás is lehet, kiváló támadás, és ha nagyon erős ellenfelünk van, akkor a menekülési utunkat is fedezheti.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:18 pm

*Nem lepődik meg, hogy Mila gyors, hiszen ma már ezer fajta-féle varázslat teheti az embert gyorssá, meg persze a faj is... Vérfarkas volt, és gyors, és erős, akaratlanul is a fejébe kúszik a gondolat, de nem, valószínűleg Mila nem vérfarkas. A helyzet iróniája, hogy hirtelen a vámpír nem jut eszébe, nem nézi túlságosan Milát, el van foglalva. Mikor meghallja Evy szavait azonnal villannak a szemei, talán nem véletlenül ő volt abban a jelenésben, tényleg a megoldásban nem csak véletlenül látta a képet... De már késő.
Pablo akadékoskodását most már tökéletesen meg is érti, Evy szavai után, de mire cselekedne egy varázslat repül neki a torkának és fojtogatni kezdi. A földre puffanva szorítja a kezét a kötélre és az erőkesztyűk segítségével próbálja lefejteni magáról, mert valahogy az a sejtése, hogy fuldoklás közben a varázsigék kiejtése se menne, hiszen ha levegő nem jön, akkor szó se megy. Egy rúnatőr csúszik ki az övéből és ha Erőkesztyűvel, fizikai erővel nem tudja lefejteni, akkor megpróbálja tőrrel levágni a nyakáról, bár eléggé kockázatos a nyak körül tőrrel matatni, de fulladozás közben csak arra gondol az ember, hogy szabaduljon. Remélhetőleg az Erőkesztyűs megoldás inkább összejön... Mert hogy Rosettának nem lesz MÉG EGYSZER kitépve a szíve az is tuti. Evy felé néz könyörögve, hogy máshogy nézhetne egy fulladozó ember.*

// Erőkesztyű, Megnöveli viselője fizikai erejét, aki így képes lesz akár az acélt is elhajlítani, harci támadásai pedig lényegesen jobban sebeznek. //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:10 pm

*Tehát Rosetta és Evelyne susmusol, amit Dora ugyan nem hall, de azért látja, hogy megy ott valami szervezkedés. Aztán amikor meggyullad a köpenye, felsikít, talán most már nyilvánvaló haraggal, és szenvedélyes düh-vel fordul feléjük. A botja egy mozdulatával bekattintja a kijáratot, és Rosetta felé lő egy varázslatot, amit diákjaink még nem ismernek, egy kötélkígyó tekeredik a lány nyakára, és úgy a földhöz keni, hogy Rosetta nem kap levegőt. És úgy tűnik, hogy Dora, miután végzett a liget lakóival, most folytatja az utána nyomozók között is. Evelyne a sors varázslatban csakis sötétséget lát, Dora halálát. Ezek szerint legyőzhető. Pablo nem megy be velük, kintről kukucskál csak. Nem sok mindent lát, csak idéző pentagrammát, és egy áldozati oltárt. Aztán egy tompa szúrást érez valahol a veséje táján. Amikor hátrafordul, látja, hogy az öregasszony áll mögötte egy áldozati tőrrel, ami az ő vérétől csöpög. Aljas mosolyra húzódik a szája.* Ostoba természetmágus, hogyan hiheted, hogy a természetet szolgálni kell, amikor uralhatom is? Pusztulj! *A baljában tartott varázsbottal hadonászik, valamilyen gyilkos varázslatra készül. Mila a varázslattal belenéz a hely múltjába. Látja, hogy Dora emberi sziveket tép ki még élő emberekből... Bizarr.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:07 pm

*Mila elég gyorsan utoléri a lánykát és kissé félve pislog Rosettáék felé, hogy vajon látták-e a gyorsaságát.*
~No para, még mindig ott van a Belső idő~*jelenti ki Miroslav halál nyugodtan, bár ő is ideges. Persze nem a halottak miatt. Kit érdekelnek ezek a halottak? Mila is halott. Megesik az ilyesmi. De az biztos, hogy egy Természet szentélyében igen furcsa ez a dolog. Követik a leányzót tehát, és Dora elmeséli, hogy mi is történt. Valamiféle druida-rend tagja volt a fószer.*
~Druida-rend? Jesszusom, és mi közünk van nekünk ehhez?~*morogja Miroslav, de azért készenlétben állva követi a lányt és persze Milát. Dora egy házhoz vezeti őket, amin valamit varázsol, majd be is lép.*
- Megyek előre! *jelenti ki határozottan Mila, hiszen neki nem sok minden tudna ártani, lévén, hogy vámpírból van. Pálcáját elővéve egyből varázsolni kezd, segítségül hívva a természet erőit.*
- Rememdium Indagatio! *mondja ki az igét, miközben gyors mozdulatokkal körbefordul a kis házban. Hogyha minden igaz, akkor megtudják, hogy milyen varázslatot végeztek el itt.*

//TEM III. - Elsődleges
Hasonló a látnokok jósmágiájához, ám ez csak a varázslatokra vonatkozik. Csakis olyan helyen működik, ahol még sosem jártunk. Akkor azok a varázslatok felfedésre kerülnek, amik viszonylag nem régen vannak ott, és ismerjük a hatásukat. Ha komoly varázserővel rendelkezünk, akkor akár több évezredes, számunkra nem ismert varázslatok mibenlétét is felismerhetjük. Vigyázat, a mágiával létrehozott csapdákat nem mutatja ki, sem pedig a mágikusan elrejtett tárgyakat, vagy személyeket! Főleg maradandó varázslatok, átkok felismerésére szolgál!//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 5:06 pm

* Cat meglepődve nézi ahogy a többiek varázslatokat használnak. Neki sajnos most nem jut eszébe egy sem. Majd kérdezősködni kezd: * Wylena, nem nagyon figyeltem a druida lányra kicsit be tudnál avatni? Ja és Evelyne, bocsi hogy elfelejtettem bemutatkozni teljesen elbambultam. Cat Morgan vagyok nemrég érkeztem a nezába. De már most tapasztalom hogy milyen izgalmas. * És nagyjából ennyi volt a bemutatkozása. Aztán várt a válaszokra. *

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:59 pm

*Kicsit meglepi, amikor Mila elég nagy tempóval mondhatni elszáguld mellettük. Utána is kapja a fejét, aztán a maga ehhez képest rendkívül lassú tempójában halad csak utána. Aztán a lányra fókuszál, biztosan valamilyen varázslatot használt, bár nem hallotta, hogy kimondott volna bármilyen varázsigét is. Érdekes...igazán érdekes! Most viszont más dolga is van, mint ezen gondolkozni, inkább a lányra fókuszál, aki végül bevárja őket, mondd pár infot, aztán dörömbölésbe kezd. Kicsit összehúzza a szemöldökét, valahogy nem stimmel valami most. Közelebb lép Wylena-hoz, hiszen őt ismeri csak jobban, senki más nem volt hajlandó bemutatkozni annak ellenére, hogy ő megtette. Nem probléma, levonja a megfelelő konzekvenciákat. Ő nem druida, mentalista, kenyere a bosszú, és ha arról van szó...hát majd kiderül. Mindenesetre az ajtó felnyílik.* -Valami nem stimmel vele, azt hiszem...nem mondd igazat, és titkolózik is. Szinte teljesen biztos. Nem tetszik nekem! *Egészen halkan súgja csak Rosettának. Üzi küldést most nem használ, azt még nem gondolja hogy szükség van rá, a lány amúgy is eléggé sietősen megy előre. Az biztos, hogy hasznos ha innentől felettébb óvatosak lesznek. Azt viszont hasznosan érzi megpróbálni, hogy vajon ha netán megtalálják a tettest, a vélhetően tettest, akkor mik a lány szándékai.* -Fortis! *Suttogja el az igét. A köpeny gyújtás még talán jó elterelés is lesz, akkor talán a lány nem figyel fel rá, hogy épp a sorsában matatnak.*

//Lélekszimpátia elsődleges - Sors (A druida csajra, nem magamra!):
Leírás: A varázslat a jósmágia irányába nyúl el a Lélekszimpátia segítségével. Mivel ez esetben a lélek vonalára fókuszálunk térben és időben olyan módon, hogy ezzel képesek lehetünk előre jelezni eljövendő eseményeket. A sorsunkat kutathatjuk fel, tehát arra kaphatunk választ mi fog velünk történni az eljövendő időkben. Minél erősebbek vagyunk, annál távolabbra tekinthetünk és annál inkább kutathatjuk ki más lelkének jövőbeni lenyomatát.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:57 pm

*A srác elkerekedett szemekkel figyeli a papnővé váló hollót. Ő maga van már csak a szentélyben és csak ő tud az öreg hölgy meglétéről.* Óvakodjak a farkastól... hát jó. *Mondja a különös öregasszonynak, majd a tbbiek után fut és nemsokára be is éri őket. Nem igen tud semmit Doráról, hisz ő nem hallotta szavait, de nem kételkedik, bízik a többiek megítélséében, bár természetesen folymatosan mindenhol a titokzatos farkas után kutat, amelyiktől óvva intette a papnő. Mikor megnyílik a szikla, azért felemeli hangját Pablo.* Biztos, hogy ez jó ötlet? Láttotok mi volt odakint... *Mondja a többieknek és ő nem is rögtön meg a szikla felé, ismét picit talán lemarad, hanem odamegy a házhoz és keres valami ablakot, vagy valamit, ahol benézhet, vagy amiből megtudhatja, hogy egyáltalán mi ez a hely. Ilyen vérengzés után bemenni csak úgy egy sziklába egy ismeretlen Dorával. Nem tudom, talán botorság...*

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:57 pm

*Mikor Evelyne bemutatkozik, akkor azt gondolva, hogy másik is követik majd őket, azért hangosan megszólal.* - Én pedig Wylena. *Mondja sietve, bár nem nagyon törődik a többet a bemutatkozással, ahogy utolérik a másikat, és végighallgatja a történetet, szépen kifújja magát kicsit, a lángocska táncol az ujjai között, sehogy se akar eltűnni, Rosetta pedig nincs veszélyben, hogy bárkire is elhasználja.* - Dora, csak annyit kértünk, hogy állj meg, és hogyha fenyegetés kell, azok után, amit láttam, hidd el, hogyha erre állsz meg... *Mondja, de a hangja már nem olyan ideges, még is van benne valami furcsa szenv, egyrészt a lány fájdalma, hogy az egész családját elvesztette, másrészt még is egy furcsa ellenszenv, hogy eszébe se jutott belevonni őket a bosszújába, hiszen túl fényes az a köpeny, túl használatlan az a bot, a segítség pedig nem árt sose. Mikor elérnek a helyhez és Cat beéri, látomást idézve, először a pupillái kitágulnak, ahogy befogadja az infót, bár egyszerűen nem képes összekötni, hogy miért látta meg, amit meglátott, hiszen az csak egy minta... Kicsit megrázza a fejét, szemöldökét összevonva pillant Cat felé.* - Nem tudom mit láttam... *Aztán kissé halkabbra fogja, hogy Dora ne hallja, még akkor se, ha esetleg vérfarkas lenne, bár csak nem, de a lényeg, hogy nagyon halkan suttog, egyszer Cat felé, egyszer Evelyne felé.* - Farkas minta van a köpenyébe varrva, hogyha egyszer látomásban láttam, fontosnak kell lennie. *Mondja a két lánynak, aztán a sziklás barlanghoz fordul.* - Dora, itt találjuk azt, aki ezt tette? *Kérdezi, a lány mellé lépve, olyan közel, hogy a köpenybe belekap a lángocska a kezében.* - Jesszusom, bocsánat, vedd le gyorsan a köpenyed! *Szól sietve, természetesen ott gyújtotta meg "véletlen", ahol nem volt az a bizonyos farkasos minta. Látni akarja, hogy tényleg ott volt e, hátha tényleg fontos, azt akarja, hogy levesse a köpenyt.*

// Na akkor most druida gömböcskével "véletlen" köpeny gyújtás. //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:57 pm

*Látja,hogy Cat elindul az erdő felé igy ö is vele tart hátha tud segiteni valamiben mert igaz nem sok varázsigét tud mert a tündék nem sokra tanitották meg de van olyan ige ami meg védi öket ha kimondja.*

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:46 pm

*Igen, a leányzó feltehetően egy druida varázslattal uralta a fűszálakat, amik végül elengedték. Nagy fújtatás után lelassít, és még mindig indulatos arccal fordul meg, és néz vissza az őt követőkre.* Miért követtek? *Picit megrezzen a druida gömb láttán, de aztán kisimulnak a vonásai, és durcásan rázza meg a fejét.* Meghalt most szinte mindenkim, azt hiszed, hogy fenyegethetsz engem? *Az utolsó szót szinte már sikoltja. Aztán Evelyne szavaira kissé lehiggad, és nagyot nyeldesve próbál válaszolni.* Igazán nem hittem, hogy elárul minket. Egy rendtársunk sok időt töltött Írországban a kelta druidák temetkezési helyénél, és megismerkedett egy magát Merlin-hitű druidának nevező valakivel. Egyre inkább megváltozott, de sosem hittem, hogy ellenünk fog fordulni. Ha ezt ő tette... akkor felelnie kell. *Látszik rajta, hogy még nem túl tapasztalt teremtés, de úgy érzi, hogy muszáj tennie valamit. Evelyne lát még rajta valamit, de ezt a többiek nem tudják.* Dora vagyok, Dora Maximilien. *Pablo varázslatára nincsen szükség, mert amikor a madár látja, hogy a fiú hadonászik, lereppen a fáról, és emberré változik, animágus tehát. Egy idős nő az, és szúrós szemmel nézi Pablot.* A sötét varázslót már úgysem éritek utól, csak a tanítványa lesz, akivel szembe kell néznetek. Ő viszont nem lebecsülendő ellenfél, óvakodj a farkastól. *Biccent, majd tovább nem foglalkozva a fiúval, lehajol, és hosszantartó igékbe kezd, talán még látja esélyét visszahozni a holtakat, tehát valamilyen komoly tudású papnő. Eközben Dora vezetésével az erdő mélyén egy építményhez érnek, afféle kőből készült házikó, aminek az alsó része a föld alatt folytatódik. Ezen dörömböl a lány, és egy számukra még ismeretlen igét mormol, melynek hatására a szikla egy helyen megnyílik, Dora pedig bizonytalanul lép be, látszik, hogy még nem járt itt, de tudta, hogy valahol itt lehet a cél. Cat látomásidéz Rose homlokára, ettől Rosetta csak egy apró villanást lát, méghozzá Dora köpenyének belső részén egy farkas szimbólumot. Mila is utóléri őket, Dora már mégegyszer nem mondja el a dolgot, hiszen éppen most mondta el, hogy az egyik rendtagjuk lett áruló.*

//Semmi gond Bellus, gyere csak! Chatre is^^//

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:44 pm

//Iszonyatmód elaludtam, remélem még beleférek. Hogyha mégsem, akkor Kaen majd töröld a hsz-em! //

*Mila is a halottakat vizsgálgatja, de ő egészen más szemszögből. Igyekszik kizárni a vér émejítően csodálatos illatát az agyából, de ez annyira nem megy. Ő kissé távolabb sétálgat és ott figyelgeti a halottakat. Vannak itt emberek, állatok, mindenféle csodabogár. Mila körbenéz és érzi, hogy nem sokáig fogja már ezt bírni, így pont kapóra jön neki, amikor az alak, akit valamelyik emberke csapdája elkap, hamarosan feláll és becsörtet az erdőbe. Mila vámpírgyorsaságával hamar utoléri az illetőt és őt követi.*
- Várj! Ki vagy te? Sejted, hogy ki tette ezt? *szólítja meg Mila a lányt és igyekszik kizárni a fejéből a vér emlékét. Még szerencse, hogy tegnap este vacsorázott, így annyira nem vészes. Közben néhányan még a lány után indulnak, így Mila hátranézve bevárja a társait, de nem hagyja elfutni az ismeretlen lányt.*

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:42 pm

* Mivel Cat kissé aggódott hogy Rosetta olyan váratlanul elment az erdőbe ki kellett találnia valami. Nem is kellett sokáig gondolkodnia, ugyanis eszébe jutott egy varázsige ami segít megoldani Rosattának a rejtélyt. Azzal Rose után sietett és aggodalmasan felajánlotta segítségét: * -Rose, eszembe jutott egy bűbáj ami talán segíthet. * Majd Rose homlokához tette pálcáját és ezt mondta: Visio Creaturis

Látomásidézés:
Varázsige: Visio Creaturis
Leírás: Nem csak magunknak vagyunk képesek látomást idézni, de másik terhein is segíthetünk azzal, hogy megsúgjuk neki a megoldást jelenthető jóslatot, vagy, ha nagy útra indul, esetleg olyan esemény előtt áll, amitől fél, vagy tart, megnyugtathatjuk a jövő akkori állásának felfedésével, ez által megsúgva neki, mit várhat az úttól, küldetéstől, milyen csapdák várhatnak rá, mire készüljön fel, vagy miért és mennyire nyugodjon meg a sima, kényelmes út láttán.
Fókuszhasználat: A másik homlokát érintjük meg, vagy felé suhintunk fókuszos kezünkkel, miközben elsuttogjuk az igét.

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:35 pm

*Pablo nem figyel egyelőre a közjátékra a háta mögött, sokkal inkább felkelti figyelmét egy holló a fán, amelyik valljuk be, egyáltalán nem hollósan viselkedik. Közelebblép a fához, majd hátrapillant a többiekre, akik a lánnyal vannak elfoglalva, végül visszaszegezi tekintetét a hollóra.* Animalis Eloquium! *Hangzik a természetmégia varázsige, amellyel megérteti magát egy ilyen madárral is, mint a holló.* Mit titkolsz előttünk? Mi történt itt? Ki ez lány? Te tudszvalamit kedves madaram... *Szegez is a madárnak kérdéseket és bízik benne, hogy megfejti annak különös viselkedését és tud némi információval szolgálni.* Egyáltalán kik ezek itt? *Kérdez egy utolsót is, miközben hátratekint és karját meglendítve mutat az áldozatokra. Ekkor pillanatja meg Rosettát. Találkozott már vele egyszer... odafönt a Kilátóban. Nem volt olyan szerencsés találkozás, minden esetre, most nincs ideje elgondolkodni, hogy vajon hogyan alakul későbbi kapcsolatuk, ahnem visszanéz a hollóra.*

//Animalis Eloquium: Állati nyelvezet - A druida, aki alkalmazza a varázslatot, gyakorlatilag innentől kezdve, amíg a varázslat él, meg tudja érteni az állatok nyelvét, jelzéseit, beszédét.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:33 pm

*Miután nem akarta becsalni a csapdába, csak ha veszélyes, így alapvetően nem is teszi ezt, inkább vélhetően elkerülik egymást. Amikor a lány belesétál a csapdába és orra esik, látva a felháborodását, no meg egyáltalán nem néz ki a csuklyás alaknak, felsegíti. Ellenben tovább is viharzik.* -Mi...segíthetünk! Segítenénk! *Kiált még utána, majd tétován Rosettára pillant, őt látta eddig a legkommunikatívabbnak, és a lány után siet. Azért amikor még a lány beszélt, megpróbálta a gesztusok alapján felmérni, nem valamiféle hathatós színjátékról van-e szó. Látnok, metalista, kiválóan ért az emberek apró jeleihez.* -Egyébként Evelyne vagyok! *Mutatkozik be a többi diáknak, hiszen alapvetően csak Wylenát (Rosetta) ismeri névről, csak hát a többiek mind később érkeztek és a bemutatkozás elmaradt részükről. Úgy meg nhéz a másiknak szólni, hogy "Hé, te ott!" Örömmel konstatálja, hogy Rosetta is vele tart a lány után. Teljesen megérti a véla lány felháborodását is, hiszen végülis a druida leányzó eléggé hirtelen távozott, de mondjuk nem ismeri őket, tehát ez is érhető. Mindenkit meg lehet tehát valahol érteni, de attól még a kép mindig rendkívül homályos. Összehúzza a szemöldökét, lassan a saját gondolatmenetébe is belezavarodik, úgyhogy inkább csak szedi a lábait a másik leányzó után.* -Legalább a neved áruld el!

//Látnok 4. szint:
Képes más ember arcmimikájából, testarttásából tökéletesen olvasni, így sejtheti mi van a mögött, amit mondd, tudhatja, hogy milyen érzelmek dúlnak benne stb. Kivétel természetesen nálánál erősebb látnokok.//

Téma: Re: Természet szentélye Pént. Márc. 16, 2012 4:29 pm

- Bárki is az, valamit biztosan megtudhatunk tőle...*Amikor az állat hozzábújik, akkor a fejére teszi a kezét, és felsóhajt kissé, ahhoz, hogy lelket öntsön az állatba, neki is egybe kell lennie, ahogy Evelyne erőt vett magán, hogy őt összekaparja. Figyeli az előbukkanó lányt és amikor meglátja a köpenyt, a botot, de egyáltalán nem szándéka elengedni a lányt addig, ameddig meg nem tudja, hogy ki tette ezt és miért. Vagy inkább csak, hogy ki, valahol mélyen egyáltalán nem érdekli, hogy miért... Erre nem lehet indok. Ám a lány biztos valami druida varázslattal leszereli elég gyorsan a csapdát, és már is elindul az erdőbe.* - Állj! Most azonnal... Állj meg. *Szinte dübörög a düh a hangjába, ahogy a lány végignézett rajtuk, azzal tovább is indult, eszébe se jutva bármit is mondani. Persze érthető, hiszen ismeretlenek, de Rosettában ez most egyáltalán nem áll össze. A kezében Druida csóva, illetve csak gömb jelenik meg, nem akarja eldobni, nem is magától idézte, illetve... Lepillant rá, és remegő kezeit összeszorítva indul el a lány után.* - Kit kell megakadályozni és hol találjuk? *Kérdezi, azonnal a lány nyomába eredve az erdőbe. Lehet, hogy meggondolatlan, de ez van, a bambijával egyetemben, akit előreküld, hátha gyorsabb, bár még gyerek, szépen utána vetődik, remélve, hogy többen is követik, és nem egyedül séétál egy olyasféle csapdába, amit ő hagyott a lánynak, csak nem éppen jött össze.*

// Druida tűz/láng, de csak egy gömb és nem használja, csak dühében jelent meg //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

» Természet mágia
» Idézet-tár
» Hazukage Kurono
» Szent Mungo Ispotály
» Szent Mihály-templom

Természet szentélye

Természet szentélye

Similar topics

Similar topics