Északi torony - Átokszentély: Evan Darian szobája

*Nem kell az a szóváltás, ám Evan most igen is van, amiben tévedett, ha belátja, ha nem.* ~Azt hiszi hazudok.~ *Felel a gondolatra gondolattal, de hát ne firtassuk, hogy mikor mennyit látnak a másikon, és mennyire tudnak egymás elméjébe látni. Többet nem is szól, végignézi a távozást és könnyű léptekkel odalép a fekete folthoz, ami szépen felszívódik, miután az idézője eltűnik benne.*
- Az az átkozott hatalmad. *Mondja még halkan, majd nem távozik, előtte azért még jócskán körbenéz, hogy mi is van erre, hiszen már egy mágia se fogja csak úgy kidobni a szobából. Hogy hogyan jött ide? Remélte, hogy Evan stílusával jobban fog boldogulni, mint valaha, hogy tudja, mikor is vegye őt komolyan. És további kérdés, vajon még mindig olyan erős párt alkotnak a csata-téren? Vagy már nincs meg az a mély bizalom, ami a kezdetekben kialakult?... Minden esetre néhány perc múltán felkapja a táskáját és egy könnyű futás után kivetődik az ablakon, és puhán érkezik az udvaron, a talpán. Lehet, hogy néhány diák hüledezve nézte végig a nő zuhanását, de benne inkább a szabadságérzet végtelensége tör elő, akárhányszor játssza el a szabadesést. Majd eltűnik a fák között, még nincs kedve elfoglalni a szobáját. Úgy is át kell rakatnia a labirintusba még...*

_________________
A tanári posztra viszonylag fiatal nő csak július végén érkezett a Nezabar falai közé, eléggé különlegesnek mondható harcmodort oktatni, és mindemellett az ő harcmodora is igen különleges és a diákok között még nem látott. Mestere jó néhány harcművészetnek, ami rövid életét tekintve igen meglepő, de a családjában felhalmozott tudást csak úgy szívta magában. Legnagyobb fegyvere önmaga, három alakjában; Chakram, Kusari-Gama, és a Harci szekerce . Fegyverforgatója Evan Darian, és vezetékneve is egyeseknek lehet sokat sejtető... Nem mellesleg az Elemi Harcművészet oktatója.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Evan tűnődve hallgatja Candela szavait.* ~Hazudik...~ *Gondolja magában, de nem teszi szóvá a gondolatot. A spanyol nő úgyis tudjam it gondol a féldémon, arról nem is beszélve, hogy azt is tudnia kell a hölgyikének, hogy valóban hazudik. Túl bonyolult az ő kapcsolatuk, semmint, hogy pár apró szóval le lehessen írni.* Értem. Szerencsére az én hatalmam a labirintus minden szegletére kiterjed... SZERENCSÉRE... *Nyomaj meg ő is a szót hangsúlyozván, hogy nem szabadul majd tőle ilyen könnyen a fegyverlady. Eztán a férfi feláll helyéről.* Majd meglátjuk melyikünk mondott valósat. Sok sikert! *Mondja a férfi igazán sejtelmesen, mégis kegyetlenül őszintén, majd hirtelen megfordul, egész teste elfeketül, megjelenik az abalkon egy ugyanolyan fekete folt, mint, amilyen az ajtón is volt a férfi megérkezésekor és a fekete Árnyék kisuhan a szabadba és szempillantás alatt eltűnik a messzeségben. A spirál örökös működése...*

_________________
Evan Darian, a Senki fia. Múltja legalább annyira sötét, mint kiléte. Az ifjúnak tűnő férfi a démonvilágban fogant. Lényének egyik fele kegyelmet nem ismerő vadász, másik fele sosem alszik. A féldémon vadászmester ereiben a fekete vér csörgedezik, nyugalmat sosem lelhet. Tudása és elméje azonban megengedi, hogy dacoljon még önnön magával is. Evan Darian, a Senki fia...

*Lép még egyet oldalra, és egy szabad falterületnek, ahol nincsen kirakott dísztárgy, se semmi, összefont karral nekidől, és onnan figyeli a férfit, ahogy leül majd a már megismert régi hangnemében kezd el beszélni. Lehet, hogy a Nezabar falainak ez még nem ismerős, de neki bizony az. És akármennyire is rég ismerik egymást, azért még is van, amiről téved a férfi.* - Kicsit elszoktál a hullámaimtól. *Kezd bele, amikor már éppen eleget nézte azt a szemtelen képét a férfinek, majd persze folytatja.* - Ugyan is éppen hogy volt, amit eltaláltál, mert minden közhely azért még sem illik rám. Az egyes még rendben, de a másik kettővel mellé nyúltál. Ha csak nem számít a másodikba az bele, ami az elsőben egyértelmű, hogyha mással harcoltam, eszembe jutottál, mert jobb vagy. *A hangja eléggé temperamentumos hanglejtést és gyorsaságot üt meg, a folyamatos beszédből már tisztán érződik, hogy nem ez az anyanyelve, hanem egy igen csak dallamos nyelv, a spanyol. Az utolsó mondatra kicsit felszökik a szemöldöke, az ő szemében inkább valami tűrés csillan meg, nem ragad át rá a férfi játszadozásából egy szemernyi se. Nem adhatja alá a lovat, mert akkor megint elszáll magától...* ~Ó a hatalmas mágus... Komolyan, le kéne törni a szarvát lassan. ~ *Dohog magában, aztán persze válaszol is.* - Amennyiben valóban így hiszed, sajnálattal közlöm, hogy teljesen véletlenül a legtávolabbi szobát kaptam. *A "teljesen véletlenül"t természetesen megnyomja, hogy teljességgel szándékosan.*

_________________
A tanári posztra viszonylag fiatal nő csak július végén érkezett a Nezabar falai közé, eléggé különlegesnek mondható harcmodort oktatni, és mindemellett az ő harcmodora is igen különleges és a diákok között még nem látott. Mestere jó néhány harcművészetnek, ami rövid életét tekintve igen meglepő, de a családjában felhalmozott tudást csak úgy szívta magában. Legnagyobb fegyvere önmaga, három alakjában; Chakram, Kusari-Gama, és a Harci szekerce . Fegyverforgatója Evan Darian, és vezetékneve is egyeseknek lehet sokat sejtető... Nem mellesleg az Elemi Harcművészet oktatója.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Evan igen önelégülten figyeli a nőt. Korábbi hűvös tekintete már semmibe veszett és mosolya párosul az önelégültséggel. Megkerüli asztalát, majd leül mögé. Kényelmesen hátradől, tekintetét ismét a nőre szegezi és csak ekkor szólal meg.* Nem kell megkérdeznem. Pontosan tudom miért vagy itt. Egyrészt a mi lelkünk olyan erős párost alkot, hogy senkinél nem voltál még olyan hatékony fegyver, mint velem. Másrészt képtelen vagy kiveri engem a fejedből. Harmadrészt meguntad a Semmi életed, meguntál lézengeni a világban, szeretnél megállapodni ugyebár... *Mondja Evan teljesen nyugodtan, de piszok szemtelenül. Hiába, a férfi szeret játszadozni a szavakkal, az életet pedig hatalmas játszótérnek tartja, ahol igazán játszani kell. Ő vérbeli játékos, néha túlságosan is, de mégiscsak játszik. Megteheti, hisz képességei legendásak. Nem véletlenül van itt.* Nem lepődnék meg, ha itt szeretnél szobát magadnak a közelben. *Teszi hozzá csakazért is, szemeiben pedig már nem csak a könnyed derű van, amivel kifejezi mennyire élvezi a helyzetet, hanem egyfajta pajzán gúny is.*

_________________
Evan Darian, a Senki fia. Múltja legalább annyira sötét, mint kiléte. Az ifjúnak tűnő férfi a démonvilágban fogant. Lényének egyik fele kegyelmet nem ismerő vadász, másik fele sosem alszik. A féldémon vadászmester ereiben a fekete vér csörgedezik, nyugalmat sosem lelhet. Tudása és elméje azonban megengedi, hogy dacoljon még önnön magával is. Evan Darian, a Senki fia...

*Kicsit azért még is csak fellélegzik, mikor távolodik a penge, s az első kérdésre nem felel, éppen addig, míg meg nem hallja a másodikat. A szemei felragyognak, ám hogyha valaki mélyebbre tekint, inkább szikrázik, minthogy mástól csillogna. Az arcát jótékonyan elfedi a kendő, így csak a szemén látszik, hogy ez a megszólalás igen csak távol volt a vicc fogalmától, ha pedig nem annak szánta, akkor nagyon el van tévedve. Természetesen nem pillant el a férfi tekintetéről, állja azt.* - Csak szeretnéd. *Szólal meg, hangjában egy apró sértettség halattszik ki és egy cseppet talán sziszegősre is sikerült a válasz. Mint tudjuk a rossz dolgok lehet, hogy elhalványulnak, de mindig ott marad az a bizonyos tüske.* - Ahogy én elvárom a viszont tiszteletet, ugyanis nem a poszt tesz naggyá valakit. És éppen elég tiszteletet kapsz. *Ebben már valamivel több az érzelem, és nincs benne az a kezdeti nyugodtság, amivel az iránt viseltetett, hogy úgy sem esik bántódása, hogyha tőr szegeződik a nyakához akkor sem. Candela lép egy lépés hátra, miközben végignéz a férfi ruházatán, és úgy amúgy is, hiszen rég óta nem látta.* - Meg sem kérdezed, hogy miért vállaltam el ezt a munkát? *Vált teljesen témát, most már a pillantásait is elemelve a férfiről, mintha az egész előző beszélgetést legszívesebben átugorná, hát lendületesen egy úja kezd.*

_________________
A tanári posztra viszonylag fiatal nő csak július végén érkezett a Nezabar falai közé, eléggé különlegesnek mondható harcmodort oktatni, és mindemellett az ő harcmodora is igen különleges és a diákok között még nem látott. Mestere jó néhány harcművészetnek, ami rövid életét tekintve igen meglepő, de a családjában felhalmozott tudást csak úgy szívta magában. Legnagyobb fegyvere önmaga, három alakjában; Chakram, Kusari-Gama, és a Harci szekerce . Fegyverforgatója Evan Darian, és vezetékneve is egyeseknek lehet sokat sejtető... Nem mellesleg az Elemi Harcművészet oktatója.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Vicces lenne, ah épp a vadászmester nem ismerné Candela trükkjeit. Régen nagy csatákat vívtak együtt és, mint tudjuk, a féldémon mester professzorruhát öltött megjelenése mögött egy igen kedélyes és lehengerlő //akárcsak usernek//, de veszélyes személyiség húzódik, így múltjában feltűnt ismerősei tán meglepődnek Evanon, bár jól tudják ők is, hogy hatalmas tudása van és ezt leghatékonyabban a tudás átadásával tudja hasznosítani.* Akkor mi számodra ez a hely? *Szegezi a nőnek a kérdést, aki érezheti, hogy az acélpenge már nem érinti bőrét.* Talán a tűz és szenvedély szentélye?! *Kérdi Evan és a tőr már nincs is a kezében, hanem már a nő vállát érinti kezeivel és fordítja hirtelen maga felé, hogy belemeredjen a nő sejtelmesen kegyetlen tekintetébe. Végül egyik szemöldökét //akárcsal user// felemeli. Kis hatásszünet, majd elengedi Candelát és hűvösen fűzi tovább a szót.* Teljesen mindegy. Én az iskola egyik leghatalmasabb tanára vagyok. Elvárom a tiszteletet! *Szegezi a nőnek a szavait. Ha most démonerejét szabadjára engedné, akkor fekete és vérvörös villámok cikáznának ide-oda, hisz a mágia egyik forrása az érzelmek és úgy tűnik itt tüzelnek az érzelmek. Hogy düh, szenvedély, keserűség, bolsogság, fájdalom vagy öröm, azt egyelőre nem tudjuk.*

_________________
Evan Darian, a Senki fia. Múltja legalább annyira sötét, mint kiléte. Az ifjúnak tűnő férfi a démonvilágban fogant. Lényének egyik fele kegyelmet nem ismerő vadász, másik fele sosem alszik. A féldémon vadászmester ereiben a fekete vér csörgedezik, nyugalmat sosem lelhet. Tudása és elméje azonban megengedi, hogy dacoljon még önnön magával is. Evan Darian, a Senki fia...

*Nézelődik könnyű lépteivel, csendesen, egészen addig, ameddig az egyik fegyvernél kicsit elmélázva már csak arra eszmél, hogy egy penge szegeződik a torkának. Nem moccan, pedig hogyha akarná, már halott is lenne a mögötte lévő. Már hogyha nem olyan személy lenne, aki ismeri őt és a technikáját. Ugyanis a következő pillanatban akár egy penge ki is vágódhatna a hátából, ezzel felnyársalva azt, aki mögötte áll...*
- Talán hogyha nem érezném az energiáidat már ötven méterről... *Kerül az arcára egy félmosoly, egyáltalán nem ijedve meg a tőrtől, ami a kendővel elpalástolt torkához szegeződik. Elméjük és energiáik fonódtak már olyan mélyen össze, hogy megérezze, hogyha a közelben van és mágiát használ. Tudja jól, hogy nem lesz itt vérontás, így hát semmi ellenkezés nincsen a testtartásában, nem is akar szabadulni a fenyegető fogásból. Hogyha nem tartana attól, hogy a nevetés annyira megrázkódtatja, hogy ő maga "nyakal" bele a tőrbe, akkor most felnevetne, de így csak marad a mosoly.* - Bátorságot? Talán tartanom kéne valamitől? Tudja jól az összes őrszem is, hogy előlem nem kell elrejtegetni semmit, számomra nem egy szakvezető szobája ez. *Nem mondd mást, hogy akkor micsoda, a társa, vagy esetleg több lenne, hiszen a múltjukról még szó se volt. Hiszen valóban, hogyha nem ismerné azt, akihez jött, akkor botorság lett volna csak így besétálni az ő területére. De ismeri.*

_________________
A tanári posztra viszonylag fiatal nő csak július végén érkezett a Nezabar falai közé, eléggé különlegesnek mondható harcmodort oktatni, és mindemellett az ő harcmodora is igen különleges és a diákok között még nem látott. Mestere jó néhány harcművészetnek, ami rövid életét tekintve igen meglepő, de a családjában felhalmozott tudást csak úgy szívta magában. Legnagyobb fegyvere önmaga, három alakjában; Chakram, Kusari-Gama, és a Harci szekerce . Fegyverforgatója Evan Darian, és vezetékneve is egyeseknek lehet sokat sejtető... Nem mellesleg az Elemi Harcművészet oktatója.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

*Egész kellemes idő van odakint, nem perzsel a nap, nem mos alá mindent az eső... kellemes időjárással búcsúzik lassan a július és hamarosan beköszönt az augusztus. Az év nyolcadik hónapja hamar el szokott repülni és itt van a méla szeptember. Ez az örök körforgás jellemzi a sorsot is, amely spirált alkotva az idővel meghatározza minden élőlény múltját, jelenét és jövőjét. Arcok bukkannak fel, majd örökre eltűnnek... új emberek, új lények, új mágiák, majd azok is az enyészet porába hullanak. És milyen szép, amikor egy rég elfeledett (vagy talán annyira nem is elfeledett?) ismerős bukkan fel a spirál vonalán, hogy újra eggyé váljon a végzet. Most sincs másképp. Nem sokkal a gyönyörű tanárnő érkezése után fekete erőtér járja át a szoba ajtaját és mintha az árnyékvilágból lépne ide, megjelenik Evan Darian, hangtalanul, szinte nem is létezve. Két lépést tesz a spanyol hölgy felé, majd kezében is tőre és gyors mozdulattal már a piros kendőt érinti a penge.* Lám, lám, lám. Tán megleptelek? *Mondja halkan a nő fülében és közben nosztalgikus mosoly jelenik meg a féldémon arcán.* Csak tudnám hogy vetted a bátorságot, hogy az iskola egyik szakvezetőjének szobájába csak úgy besétálj?! *Ugyanolyan hangon kérdezi a nőtől, de torkától nem mozdítja el a tőrt.*

_________________
Evan Darian, a Senki fia. Múltja legalább annyira sötét, mint kiléte. Az ifjúnak tűnő férfi a démonvilágban fogant. Lényének egyik fele kegyelmet nem ismerő vadász, másik fele sosem alszik. A féldémon vadászmester ereiben a fekete vér csörgedezik, nyugalmat sosem lelhet. Tudása és elméje azonban megengedi, hogy dacoljon még önnön magával is. Evan Darian, a Senki fia...

*Egy nő jelenik meg a toronyban, könnyedén ért fel ide, ugyanis a lépcsőzés helyett nem meglepő módon inkább a repülést választotta, tehát cseppet sem fáradtan éri a lábát a talaj, mikor az ajtó előtt apró hanggal feloldja a varázst. Az ifjú tanerőnél egyetlen katonainak tűnő zsák látszik az sem túl nagy, semmilyen más poggyász, pedig ebben a pillanatban érkezett az iskolába. Nem csoda talán, hogy első útja erre hozta, a Belsirion szakvezetőjének a lakosztályához. Megáll az ajtó előtt, a fejét balra billenti, miközben finoman végigsimít az ajtón, ezzel a mozdulattal szinte felmérve, hogy milyen kisugárzása van a helynek, mi várja mögötte, egyáltalán bent van e az, akit keres. Ha bent van bent van, ha nincs akkor nincs, mindenesetre egy-két-három kopogás és már be is nyit. Nem fél az őrszemektől, semmiféle csapdától, mert ha valakiben lehet bízni, hogy nem lopni kószál be ide, az ő. Könnyű léptekkel sétál be, maga mögött behajtva az ajtót, és érdeklődő pillantásokkal, halkan hümmögve néz végig a berendezésen, néhány tárgyat megérintve, végigsimítva rajtuk. Hogy miért fogdos ennyire tárgyakat? Hogy az emlékeikben kutasson, beszélgessen egy cseppet velük. Könnyedén ledobja a cókmókját és nyújtózik egyet. Amúgy egy napbarnított bőrű, sötét hajú, igencsak macskatermetű nőről van szó, barna színekben játszó öltözékben, ami kimerül a csípőnadrágban és az ujjatlan csinos sztreccs felsőben. Arca előtt egy kendő van, amit már olyan régen nem vett le... Hogy miért? Csupán makacsságból.*

_________________
A tanári posztra viszonylag fiatal nő csak július végén érkezett a Nezabar falai közé, eléggé különlegesnek mondható harcmodort oktatni, és mindemellett az ő harcmodora is igen különleges és a diákok között még nem látott. Mestere jó néhány harcművészetnek, ami rövid életét tekintve igen meglepő, de a családjában felhalmozott tudást csak úgy szívta magában. Legnagyobb fegyvere önmaga, három alakjában; Chakram, Kusari-Gama, és a Harci szekerce . Fegyverforgatója Evan Darian, és vezetékneve is egyeseknek lehet sokat sejtető... Nem mellesleg az Elemi Harcművészet oktatója.

Aurora Valanthe Mediaris karaktere

Evan Darian rezidenciája - Átokszentély

A végetnemérő csigalépcső-sor mentén, amely a kilátóba vezet, az egyik lépcsőfordulóban felsejlik egy sötétbarna, kissé vöröses színű ajtó, amelyet a gyertyalángot baljóslatú árnyékokkal vonnak be. Ez volna a belsirion szakvezető, Evan Darian szobája, közvetlenül a kilátó alatt, a Titkos padlástól nem messze, a Nezabar északi tornyának derekán.
A féldémon vadász eltűnése után a vérfarkasnő, Vladislava Feodosrov költözött be a lakosztályba, így méltán nevezhető Átokszentélynek, hisz mindkét tulajdonosa avatott mágiamester, így nem veszélytelen döntés betennie ide a lábát bárkinek...

Az ajtó feltárulta után rögtön szemet üt mindenkinek, hogy a kerek szoba stílusosan és kényelmesen kialakított helyiség. Szemben nagy ablakok néznek a birtokra, akárcsak a kilátóból innen is jól belátható az egész vidék. Az ablak előtt áll egy egyszerűbb íróasztal, rajta a vérfarkasnő állandóan használt bájitalai. Az ablaktól közvetlenül balra egy kitárt szárnyú sas márványszobor mered a belépő felé. A szobor önmagában is rémisztő látvány, hát még amikor lidérces éjjeleken életre kel és márványszárnyaival lecsap az idegenekre.
A szoba jobb oldalán egy nagy kandalló ásít sötéten a látogató képébe. Előtte egy kis asztal és két karosszék kapott helyet. A kandallóval szemben egy kőboltív látható, amelyet fekete függöny takar. Odabent van a nő hálóterme, buja vágyak, kegyetlen kacérkodás és halálos szerelem rejteke.
A földön gyönyörű perzsaszőnyeg terül el, keleti hangulatot idézve. Körbe a falakon, a kandalló fölött a boltív két oldalán ugyanolyan színű polcok feszülnek a falnak, mint amilyen az íróasztal is. A polcokon azonban csak elvétve van egy-két könyv, sokkal inkább fegyverek, legendás kardok, egy-egy pajzs díszelegnek. Különleges mágia védi ezeket, nehéz megkaparintani őket, hisz akár a világot is le lehetne igázni ezekkel a nagyszabású fegyverekkel.
A bejárattól egészen balra van még egy kis ajtó. Nem könnyű észrevenni, de rögtön kíváncsiság támad minden belépőben, hogy mit rejt a kamra, ugyanis a kamra bejárata szintén egy mélybarna ajtó, amelyen fekete villámok cikáznak. A kis kamra sötét titkokat rejt el. Még Vladislava Feodosrov sem tudta feltárni a kamra titkait, bárhogy próbálkozott, ugyanis a kamrát csak Evan Darian ékszerével, a fekete vér gyűrűjével lehet kinyitni. Démoni varázs védi az illetéktelenktől. A féldémon tartogat még meglepetéseket...

_________________
Evan Darian, a Senki fia. Múltja legalább annyira sötét, mint kiléte. Az ifjúnak tűnő férfi a démonvilágban fogant. Lényének egyik fele kegyelmet nem ismerő vadász, másik fele sosem alszik. A féldémon vadászmester ereiben a fekete vér csörgedezik, nyugalmat sosem lelhet. Tudása és elméje azonban megengedi, hogy dacoljon még önnön magával is. Evan Darian, a Senki fia...

» Stark-torony
» Eiffel torony
» Oriental Pearl TV Torony
» Raziel Vex szobája
» Roni szobája

Északi torony - Átokszentély: Evan Darian szobája

Északi torony - Átokszentély: Evan Darian szobája

Similar topics

Similar topics