Északi-szárnyi folyosók

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Hétf. Aug. 15, 2011 1:19 pm

* Kynger napi teendői intézkedései közben az Északi szárnyba csöppent. A mai hangulata átlagos... mondhatni vidám. Barna rövidnadrág, fehér póló és egy papucs mai lenge öltözéke. A folyosókon sétál és az Árnymacskán gondolkozik amit a Nellondi állatboltból rendelt meg. Már egy ideje vár a cicára, de semmi esetre sem türelmetlen. Bárki lehet elfoglalt ezért nem is kívánja nagyon sürgetni a dolgot. Elvan egyedül is hisz olykor a magányos farkas természete elő-elő villan. Ma épp ilyen antiszociális kedvében van és nem igazán akar összefutni senkivel, ami ebben az iskolában szinte elkerülhetetlen. Zsebre tett kézzel sétál tovább a folyosón lassan, komótosan *

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Pént. Feb. 11, 2011 4:01 pm

*Vilandra alaposan eltévedt jóformán azt sem tudja merre jár csak szép lassan tipeg ide-oda közben azon jár az esze hogy mikor találkozik valakivel. Aztán fel is kapja fejét mikor meglátja e két diákot. Épp mellettük halad el amikor leejti kicsiny csomagját, ijedten kap utána de sajnos mindene kiszóródott. Zavartan pakolgatja vissza a táskába a szanaszét heverő..tőröket, könyveket, amuletteket, kristályokat papiruszokat. -Ez nem az én napom szólal fel dühösen a lány-*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szer. Okt. 20, 2010 8:27 pm

*James fütyürészni kezd magáben, majd dúdol is valami dallamocskát, mikor a lány hirtelen megállítja, sőt, inkább hátrarántja, hogy szemtől szembe szembesülhet és többé már nem tagadhatja szemlesütve a szembenálló tényt: ismét lelassult. De immáron túlságosan is. Látja, hogy tátog neki valamit a lány, s az is eljut a tudatáig, hogy Sophia tekintete úgy csillan akár egy vadmacskáé... de a fiú csak áll és néz meredten. Bambán. Kerek tekintettel, majd lassan, nagyon lassan bólogatni kezd.*
- Valóban... a kóborkutyák helyzete a mai társadalomban egzisztenciálisan is meg lett kérdőjelezve. Az a sok gyári táp megzápítja az agyukat. *ismét bólogat vagy kettőt, majd óvatosan megfogja a lány kezét és megpaskolja* - Azt hiszem szeretlek... *mondja, majd kissé oldalra dönti a fejét és úgy szemléli egy pár másodpercig a lányt.*
- Banááán... gyere szééépen visszaaa... *mondja ismét rekedtes hangján, majd elengedi a lány kezét és felkapja a földről a kis kapucínust.*
- A nevem? Hmm... lássuk csak... *elmélkedik, miküzben a plafont figyeli, majd hirtelen a lányra szegezi a pillantását* - Megvan! Azt hiszem tudom! Azt mondja Jeremy!... Nem... Jason!... Nem... James! Jaaaames Blackwood! Örvendek, örvendek! *ismét elkapja a lány kezét majd kezet ráz vele majd vonásai ismét visszaveszik azt a semmitmondó, kissé bárgyú ábrázatot.*

/Fagy/

Vendég

*A lány kőmerev tekintettel nézi az előtte álló fiút, majd, amikor aza fejét kezdi el kapkodni egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán.* -Nocsak látoma fiatalemebrnek neve sincsen...* Mondja, miközben egyik szemöldöke a magasba szalad, valami féle kis csábosság is lakozik a lányban, noha saját elmélete szerint soha nem esne szerelmbe. Amikor a fiú visszakérdez idegesen rándul meg a szája széle.* - Akkor a majmod... *Ejti ki némi undorral a majmod szót, majd, amikor a fiú távozni akar, nos elég rendesen meglepődik. Mindenesetre mint valami nagy ragadozó úgy ered a fiú után. * Állj csak meg.. *Sziszegi hidegen, miközben maga felé fordítja a fiút.*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szer. Okt. 20, 2010 7:56 pm

*James csak áll szótlanul, merengő arccal, majd óvatosan a lány felé fordul és érdeklődő tekintettel méri végig Sophia-t. Gyönyörű, hideg teremtésnek tűnik, távolságtartó leányzónak, de ugyanakkor van benne valami furcsa is...*
~ Van benne valami furcsa...
~ De még mennyire igazad van James! A szépség legtöbbször pengeéles elmével és kegyetlen ravaszsággal párosul, ezt sose feledd!
~ Hmm... van benne valami... Hé. Ezt ki mondta?
* A fiú zavartan kapkodja körbe a fejét, mintha keresne valamit vagy sokkal inkább valakit. Mintha a tekintete láthatatlan ellenfél után kutakodna, mely nem hagy nyugtot szegény kölyök így is eléggé felbolygatott idegrendszerének. De végül ismét arcára siklik az egyhangúság és fáradtság maszkja, mely úgy tűnik makacsul megragadt a fiú vonásain s nem tágít onnan.*
- Dööög? Hááát éééén nem lááátok itt seeemmilyen dööögöööt. *ismét leemeli kalapját és megvakarja feje búbját, majd miután visszatette a kalapot a fejére pislog kettőt és kicsit előrenyújtja a nyakát a lány felé. Úgy figyeli Sophia-t, mintha... mintha még nem látott volna idáig élő embert. Vagy rideg embert. Vagy gyönyörű embert mindahárom jellemzővel.*
- Gyeeereee Banááán... ááálmos vagyoook. Idejeee aluuudniii. *mondja elnyűtt, álomtól elnehezült hangján, majd karjait lóbálva, erőtlenül indul meg a folyosón, útban a lakosztálya felé... akárhol is legyen az.*

Vendég

*Csendben elgondolkozva nézi a lámpás fényét, szinte észre sem veszi, hogy valaki elhalad mellette. Fekete szemei idegesen rebbennek meg, amikor úgymond vissza kerül a valóságba. Hideg, semmitmondó tekintettel méri végig a fiút, amikor az meghajol csak biccent, meg persze azért bemutatkozik.* - Árnyas estét... Sophia..*Mondja tömören, hangja jéghideg, mint mindig. Miért is lenne más? Mitől lene másmilyen? A hermelin csak odamászik a lány lábához, majd kigúvadt szemekkel néz a majomra. A sötéthajú leányzó egy ideig nézi az állatot, majd, amikor az rámászik egy ideig hagyja, aztán csak szószerint ledobja magáról.*- Az ilyesféle dögöket illik megnevelni..* Válaszolja, miközben lejebb ereszti a lámpást is. Szép lány, az biztos, csak hát...Nem minden arany, ami fénylik tartja a mondás is.*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szer. Okt. 20, 2010 7:31 pm

*James némán rója a folyosót, miközben elmélázva mered maga elé, kizárva tudatából a külvilágból érkező információkat, történéseket. Csak ballag előre, akár valami frissiben feltámasztott élőhalott, ami a külalakjából ítélve nem is áll olyan távol tőle: sápatag bőr, szakadtas, piszkos ruházat és egy öreg kalap, ami a feje tetején csücsül. Banán a bal vállán ücsörög és talán ő az egyetlen aki majd kicsattan az élettől. Valamit James fülébe makog, de a fiú se lát se hall. Most valahogy... tökéletes ellentéte önmagának.
Mikor elhalad egy lány mellett, egy pillanatra megdermed és most először mintha végre, végre öntudat csillanna ködös tekintetében. Azonnal megpördül, majd lekapja fejéről a kalapját, a mellkasához szorítja és jó mélyen meghajol a lány előtt, hogy szegény Banánnak keservesen kell apró ujjacskáival a fiú zakójába markolnia, hogy le ne zuhanjon. A kis kapucínus elégedetlenül makog a fiú vállán, majd bosszúsan felugrik James fejére, aki jobb kezével a majom után nyúl ls óvatosan megragadja a grabancánál fogva. Banán vicsorog és kapálózik, míg James elkerekedett szemekkel, már-már faarccal nézi az apró majom reakcióját.*
- Eeejnye Banán... Nem szabad... hölgyek előtt... így viselkedni... - szavalja a fiú lassan, már-már álmoskásan, majd elengedi a majmot aki a földre huppan és felugrál Sophia vállára.

Vendég

*Könnyed léptekkel sétálgat egy alacsony sötétbarna hajú lány, a kezében egy arany színben világító lámpás van. Mellette pedig egy apró kis hermelin futkos, aki természetesen a lány daimonja. Sophián egyébként egy fekete pántos ruha van, az felett pedig egy fekete talár. Fekete szemeivel csak mered előre, gondolkozik, miközben a folyosót rója. Végül megáll, majd csak a daimonra pillant. Nem szólnak egymáshoz még gondolatban sem, a lány most valamin nagyon elmélkedik, de hogy min? az egyenlőre maradjon az ő titka. Fekete szemeiben látni a kiss lilás, bíboros ragyogást, mindenesetre lép egyet ketőtt előre, de újra megáll.* - Melanie... *Suttogja maga elé, miközben néz bele a lámpás fényébe.*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 4:17 pm

*Megszemléli a láncot, de nem fedez fel rajta semmi extrát, hát igen, nagyjából erre is számított. A beszélő állaton ő annyira nem lepődik meg. Varázsvilágban sok minden előfordulhat, nem is csak a daimon kérdés miatt, hanem egyébként is látott már beszélő állatokat. A mágia sok mindenre képes emberből állatot csinálva, vagy akár lehet a mókus animágus is, vagy valami lélekátvitelen sem lepődne meg. Sok lehetőség van végülis. Aztán már végképp nincs visszaút, hiszen az önfeláldozás kérdés miatt Rosetta is megindul a cél felé. Szinte betörnek a színházterembe, olyan sietséggel közelítik meg a színpadot. De itt még leányzónk nem sokat tehet, hiszen nem ismeri a terepet, nem tudja mi hol, merre. Várja, hogy a kobold keresgélje, amit keresgélnie kell, azaz a kapcsolót. Ő is nézelődik, de nem sok esély van rá, hogy olyasmit kiszúr, amit a másik lány nem, aki tudja mit keres. Aztán valami történik is, kattan egy hang és már nem a színházteremben vannak...*

_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 4:05 pm

*Odaadja persze egy pillanatra a nyakláncot, odatartja, majd a kezébe szorítja, zálogául az igazának. Jellemző. Mikor már éppen próbál hinni Biancának, hogy biztosan nem őrült, nem lehet, akkor jelenik meg egy beszélő állat. Ami ugye ebben a világban azért annyira nem jellemző, csak a diamonokra, és ő úgy tudja, hogy nincs daimonja. És persze nincs is. Egyetlen előnye a dolognak az, hogy az állatok és varázslények különlegességét elfogadja, és azt , hogy attól még, hogy egyszerű mókusnak fest a beleszóló lény, lehet bármi. Különben a beszélő állat tovább erősítené a hitét, hogy valami komoly baj van az agyában. Az ajkába harapva hallgatja az állatot, és mikor meghallja, hogy miért lett elengedve, a szíve hatalmasat dobban, az agya kajtat emlékek után, a barátnői után, akik lehetnek... Mindegy, hogy ki az. *
- Megtette... Értem... *Mondja, szinte elhalóan, leblokkolva, aztán mikor meghallja Bianca szavait, azonnal magához tér.* - Az nem lehet.... Gyerünk! *Mondja gyorsan, és ugyanúgy szépen beviharzik, ahogy az imént ki, felugrik a színpadra, és térdencsúszva keresni kezdi azt a kapcsolót.* - Itt volt... Itt volt... Kattant és ott találtam magam. Tudom, itt kell lennie. Kell.

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 4:00 pm

*Arra kapja fel a fejét, hogy a nevét kiabálják már messziről. Hát ennyit a nyugodt napló írogatásról mára. Apró sóhajjal pillant fel a közeledő Rosettára. Hiába no, segítőkész lány, de a koboldot eddig kissé hirtelennek ismerte meg alapjáraton, szóval nem feltétlenül tudja megállítani, hogy nem csak valaminek túl nagy feneket kerített. Mindenesetre összecsapja a könyvet és visszasüllyeszti a táskájába a tollal együtt és a leányzóra pillant.* -Lassabban Rosetta, alig lehet érteni. *Próbálja picit csitítani a koboldot, bár jó eséllyel nem sok sikerrel. Óvatosan a leányzó vállaira teszi a kezét.* -Tudod, hogy sok minden történik a suliban, nem hiszem hogy őrült lennél. *Figyelmesen hallgatja végig, amit mond és igyekszik össze is rakni nagyjából a dolgokat, már amennyire lehetséges persze, hiszen Rosetta eléggé hadar. Az előkerült medálra pillant, majd újra a koboldra néz. Az már biztos, hogy nem álmodott.* -Megnézhetem? *Pillant le a tárgyra, bár ha a tárgyakhoz értő kobold nem fedezett fel rajta valami nagyon extrát, akkor jó eséllyel erre neki sincs több esélye. Mindenesetre elindul a kobold után, miközben feltűnik a mókus is. Picit felszökik a szemöldöke, kitágulnak a pupillái is, ki maradhatott ott a kobold helyett? És főként önként? De már nincs lehetőség megkérdezni a mókust, mert el is szelel.* -Nordmed nagyúr...sose hallottam még ezt a nevet. És ki maradt ott? *Pillant a lányra, de hát láthatóan neki se sok fogalma van a dologról. Bizonytalanul indul hát meg a színházterem felé. Mennyi esélyük lenne legyőzni ezt a lényt, és kiszabadítani azt, aki ott maradt, ha ez a valaki ennyire cserélgeti a rabokat?* -Te...van egy rossz érzésem. Régen láttam a suliban Arianát...órán sem volt. Azt hittem, hogy hazautazhatott egy kicsit, de... Talán tényleg csak hazautazott. *Győzködi talán saját magát is, majd mostmár meggyorsítja lépteit a színház terem felé, maga előtt tessékelve a kobold lányt, hiszen ő tudja úgymond az utat. Steper persze ott ugrál mögöttük.*

_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 3:53 pm

*Amikor Rosetta is feltűnt, akkor egy apró mókus jelenik meg mögötte, és bólogatva kerüli meg a lányt* Nem őrültél meg, és az egyik kedves barátnőd feláldozta magát érted. Ott maradt helyetted, hogy te eljöhess. Nordmed nagyúr már csak ilyen, életet életért. *Aztán makogva elüget, a két lány pedig nem is tudhatja, hogy ki az az önfeláldozó, bár tippelhetnek Arira, akit egy ideje Bianca sem látott az iskolában.*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 3:40 pm

*A koboldlány gyönyörűen kiviharzik a Színházteremből, ugyanis most került ide, nem ért semmit, nem tud semmit, nem fog fel egyszerűen semmit abból, amik történtek. Még mindig átjárja a gondolatait az álomkép, az álomdémon, az a lény, az a Nordmed, ami még mindig nem tudja, hogy micsoda. Itt találta magát újra, kilépve ebből az álomból, amiről nem tudja eldönteni, hogy rém, vagy éppen kalandos, jó álom volt. Mikor kiront, azonnal észreveszi Biát, zavarodottan szalad oda hozzá.*
- Bia... Bia! *Szólongatja a lányt, hogy korábban észrevegye, aztán csak oda ér. * - Nem, nem tudom mi történt. Bementem a színházterembe, és valami történt, hirtelen villanás, egy furcsa... furcsa helyen voltam, és azt hitték lopni akarok, az a lény, a nagyúr ott is tartott, nem tudom meddig, aztán itt ébredtem fel... De... De nem tudom, nem álmodhattam, ilyet nem! *Mondja elbizonytalanodva, miközben a zsebébe csúszik a keze. És végül úgy fest valóban lopott, akaratlanul is. Lassan előhúzza a nyakláncot, amit ott talált és felpróbált.*
- Ez... Ez nem az enyém. Ez... onnan van. Én nem értem, biztosan ott volt! Kérlek segíts, segíts bebizonyítani, hogy nem őrültem meg. *Mondja a lánynak, kérlelő zavart tekintettel, és azonnal elindulna vissza a terembe, vissza az átjáróhoz, miközben a kezében ott lengedez a bizonyíték, hogy enm hazudik, nem téved, és nem álmodott.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 3:31 pm

*Elfogyasztotta a kellemes ebédet Aeryn-nel és Laurávan, ami még jónak is volt mondható, jelenlegi kedélyállapota mellett, viszont aztán csak elköszönt a két lánytól és a maga útjára indult, egy kis levezető séta a labirintusban, csak úgy egy maga. Szóval így keveredett most az északi-szárnyi folyosókra, ahol csend és béke honol, vagy legalábbis a csend az biztos. A ruházata a szokásos lila kombó, bár azóta már felszaladt átöltözni, hogy reggel futni volt, szóval most egy vastagabb lila, kutyatappancs mintás pulcsi van rajta, de azért kapucnis és zippzáros. Alul viszont maradt a lila farmer és az edzőcipő természetesen. Haja kiengedve lengedez...ne, ha lenne szél idelent, de mivel nem nagyon van ablak, így szél se nagyon. Végül aztán nem is olyan messze a Színházteremtől úgy dönt, hogy Steperrel együtt letáboroznak egy fal melletti padon. A táskájából vékonyka könyv kerül elő, ami történetesen napló, majd toll is, és felhúzott térdekkel, a naplót a lábára téve írogatni kezd bele.*

_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija

Vendég

*A levél szövegét szótlanul hallgatja végig, mint ahogy a pergamen széttépésénél is csak csendesen ácsorog.*Ennyi erővel szerencsesüti is lehetett volna benne. Tudjátok, azok, amiket a kínaiak csinálnak és picike cetlikre írnak fel mindenféle megfejthetetlen mondatot.*Megforgatja a szemét, bácsikája is mindig küldött egy adag szerencsével megszórt süteményt, és azok a buta kis írások mindig is idegesítették a lányt, mivel sosem jött rá, hogy mit is jelenthetnek.*Az nincs rajta hogy ki írhatta? Egyáltalán maga a láda hogy került ide?*Tudja nagyon jól, hogy nem fog választ kapni a kérdéseire, hisz azok költőiek, de jobb kint, mint bent alapon, hangosan kezdett el gondolkodni. A tigris csak csillogó szemekkel figyel a félhomályban, néha a farkasra téved a tekintete, de amúgy végig a ládát fixírozza. Egy jó negyed óra várakozás után, prefektusunk úgy dönt, ideje menni, így Sinával és a daimonokkal távoznak.*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szomb. Okt. 09, 2010 4:40 pm

*Ő is kíváncsi mi van a papírgalacsinra írva, ezért Johnny előveszi pálcáját és varázsol.*-Baziteo!
~Na így már mindjárt olvasható a szöveg.~

-Kedves megtalálóm!

Amikor ezt a szöveget olvasod addigra én már a világon, az életen túl vagyok, ezért szeretnék sok szerencsét és erőlétet kívánni az elkövetkező csatáidban, párbajaidban.

Utóirat: Legyen boldog az életed!

*Johnny a levél felolvasása után döbbenten ránéz a lányokra, majd egy kisebb erőt felhasználva széttépi a pergament.*

Vendég

*Nem úgy tűnik, mint akit szívesen látnak itt, de hát megesik az ilyen. Kissé elszontyolodik, lebiggyeszti a száját, szóval irtó cukin nézne ki, ha nem lenne olyan felnőttes a külseje. Bár végülis felnőtt már, csak éppen lelkileg még nincs azon a szinten még. Johnny kérdésére megrázza a fejét, sötétbarna tincsei közül néhány az arcába hullik.* - Mondtam már, hogy nem érthetitek. *Suttogja maga elé, majd megprödül, és a ládára figyel ő is. Ashley kinyitja átváltoztatástanos varázslattal, hát ő már nem nagyon foglalkozik vele, inkább csak Pan. A farkas közelebb lépdel, és belenéz, mert hát sokkal jobb a látása, mint az embereknek, idelent meg ugye félhomály van.* ~Itt van egy összegyűrt papír.~ *Tájékoztatja rögtön a lányt, Sina pedig közelebb lépdel, és ő is belenéz.* - Állítólag van itt valami galacsin. *Közli azért a többiekkel.*

Vendég

*Sina kijelentésére, miszerint ő ezt nem értheti, csak megforgatja a szemét és lemondóan megcsóválja a buksiját. sokszor hallotta már ezt az emberektől, persze, a bizalom hiánya is kiváltó ok lehet erre a mondatra, bár ő mindig is egy nyitott személyiség volt, így gyakran előfordult, hogy idegenek öntötték ki neki a szívüket. De nem lehet mindenki ilyen. Azért továbbra is figyeli Sinát, most már maga előtt pörgeti pálcáját, és valóban, a daimonok nem igazán játszanak egymással, inkább támadó pozíciónak mondhatnánk az állásukat. Legalább is a tigrisét, aki szintúgy fúj egyet a farkas felé, kivillantva tűhegyes tépőfogait. Az, én igazán nem akartam senkit sem rosszat dologra sóhajt egyet, kissé megenyhült tekintettel pislog Sina felé, de bocsánatot kérni nem fog. Ahhoz még ő is túl büszke, nem fogja elismerni, hogy tévedett. Aztán ő is a kis ládikó felé néz, vagyis a csillogást figyeli. Oda áll a fiú mellé, és tenyere fölött végig húzza a pálcáját.*
-Limarium!*A ládikán halkan kattan a zár, ám amikor a lány belenéz nem lát semmit. Aztán ki tudja, lehet, hogy csak az ő tekintetét kerülte el valami...*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szomb. Okt. 09, 2010 4:00 pm

*Johnny ránéz Sinára, majd megkérdezi tőle, hogy milyen okokból állt át , aztán valami nagy fényes dolgon megakad a szeme ami a sarokban ott hever, mint akit több mint ezer éve nem használtak. Odamegy, hogy megnézze mi lehet az. Csak egy kis ládikát talált, aminek aranyból van a szegélye és titánból a zárja. Nézegeti, forgatja, keresi a kulcsot, de nem találja a doboz helyén sem. Kérdőn néz a lányokra, majd megpróbálja az Alohomora bűbájjal felnyitni a szelencét.
~Na most mit tegyek vele?~

Vendég

*Mikor Johnny felsegíti egy kedves, de zavartan elmosolyodik, és elmotyog egy köszönömöt. Ashley szavaira azonban felkúszik a szemöldöke, és hátratántorodik kissé.* - Öhm, te ezt nem értheted... *És valóban nem értheti. Sina pedig nem fogja elárulni, hogy miért is állt át. Végülis, most mondja azt, hogy a nővérére vigyázott? Hogy nem akarta, hogy bajba kerüljön? Elég hülyén hangzik. A farkas vicsorít egyet Ashley felé.* ~Nyugi, Pan.~ - Én igazán nem akartam rosszat senkinek... *Majd a gyakorló fiúra pillant, de nem érdekli a mutatványa. Majd a daimonokra néz, akik mellesleg egyáltalán nem játzadoznak egymással, legalábbis Pan nem.*

Vendég

*Lélegzetvétele már éppen beállna egy normális ütembe, amikor is Sina szépen átbukdácsol a lábán, ennek eredményeként a lány pulzusa megint az egekbe szökik. Hirtelen pattan föl a földről, sietősen lépked a naxeldires lányka felé, ám megtorpan, mikor tekintetével felfedezi az úrnő jelét a lány nyakába. Végül nekidől a falnak, halványan grimaszol egyet, és hangjából gúnyt lehet érezni.*Látom botlábú valaki. Vajon ez hogy fordulhat elő annál, aki a sötétség újabb gyermeke? Vagy mondjam inkább azt, hogy talpnyalója?*Szemei élesen villannak meg, sosem volt kenyere a megfutamodás, akkor inkább az a bizonyos hősi halál. Haját hátradobja, miközben Johnny mutatványát figyeli, ami ebben a pillanatban nem tudja lenyűgözni. Ugyan a lányka a fiút figyeli, daimonja idegesen méregeti a farkast és társát, eléggé unszimpatikusak számára.*
-Ashley. Ashley Emma Goldworthy. A többi meg kitalálható.*Ujjával rábök a szakját, és titulusát jelentő kis jelvényekre, majd csak tovább figyel, miközben kezében már ott pihen a pálca.*
//fagyunk, mert Rosenak mennie kell egy órára.//

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szomb. Okt. 09, 2010 1:54 pm

*Johnny felsegíti Sinát a földről, majd visszaköszön neki.megtekinti aranyos kis diamonját, aztán pedig Ashley felé fordul és köszön neki is. Nézi, hogy játszanak egymással az állatok, azután pedig pálcájával a levegőbe emel egy kődarabot.*
-Volate e stenderya!-
*Ezután a lebegtetés után tűzgolyót küld a tárgyra.*
-Ognus Ignem!-
*Ezekkel a varázslatokkal meg akarta mutatni a többieknek, hogy mit is tud.*

Vendég

*Versenyt fut egymással a daimon és gazdája. Eléggé egyoldalú a verseny, a sörényes farkas ugyanis könnyedén lehagyja hosszú lábaival Sinát. Szépen szlalomozik a farkas, kerülgetve manót és embert egyaránt, majd végül Johnny és Ashley közelében állapodik meg. Nagy kiskutyaszemeit ide-oda járatja a két eramires diák között. Aztán hangos zihálás következik, majd befut Sina is, oda sem figyelve, így szépen megbotlik Ashley lábaiban, és nekiesik Johnnynak. A cigánylány egyébként bokig érő vörös szoknyát visel, egy fehér blúzt, és egy kendőt. //mint a képen.// Derekára egy kis szütyő van kötözve, benne füstölők, gyertyák, egy pakli tarotkártya, és hasonló jósláshoz szükséges cuccok. Meg persze nála van csörgődobja is, szintén derekára kötve.* - Öhm, elnézést. Öhm, sziasztok. *Köszön természetesen, miközben feltápászkodik. Néhány pillanatra az úrnő jele is kivillan a blúz alól. Egyébként látszólag nagyon meg van illetődve.* - Öhm, Sina Hoppe vagyok, na-naxeldires, ő pedig a daimonom, Logopanta.

Vendég

*Hangos sikolyok, és csapkodások hallatszódnak az iskolában, majd egy ajtó kinyílik, becsukódik, és aztán még egy, ám siető alak lépteit nem lehet hallani. Hogy is lehetne, ha emberünk, vagyis jobban mondva lányunk, nem szeretné annyira a Rúnamágia csodás világát. Így tehát lopakodó lábbeliben rója a folyosókat, kanyarokat, lépcsőfokokat, haja csak úgy suhant után, még úgy is, hogy egy nagy, sárgás színű pánttal hátrafogta. Csak szapora lélegzetvételét lehetne hallani, ám a természetes zajok elnyomják azt, és csak négy mancshoz párosuló körmök kopogását lehet lefülelni néha. Egész gyorsan halad, néha vissza is pillant egy-egy morgolódó manóra, akit vagy feldöntött vagy csak majdnem, ám azok mégis szitkozódva figyelik a lány alakját. Egészen az északi szárnyig trappol, befordul néhány helyen, az egyik kanyarulat mögül kikukucskál. Mikor megbizonyosodik, hogy senki nem követte, akkor sóhajt egyet, majd a fal mentén szépen lecsúszik a padlóra. Vagyis, tudjuk hogy néz ki ez a folyamat, ugye? Egyik lábát felhúzza, a másik pedig a földön marad. Egy combközépig érő, feszesebb lila ruha van rajta, térd alatt végződő, magassarkú csizmával, abból a divatosabb és drágább fajtából. A ruha amúgy egyszínű, de a derék részénél egy nagy öv van, egy madaras csatt dísszel. A tigris meg, csak hogy róla is beszéljek egy kicsit, nos, ő a lánnyal szemben foglal helyet, egymást méregetik, Ash még zihál elég rendesen, ám egyikük sem veszi észre a közelben ácsorgó Johnny-t. Egyelőre....*

Téma: Re: Északi-szárnyi folyosók Szomb. Okt. 09, 2010 1:04 pm

]b]*Johnny sétál a folyosón, nézegeti a falakon a festményeket, pókhálókat pedig szeretné nem észre venni, mert azoktól kirázza a hideg. Nincs más rajta mint egy fekete ruha, kesztyű, és egy hozzátartozó cipő, és ezért fázik a hideg alagútban. Füle hallása kiváló, ezért még a leghalkabb lépteket is azonnal meghallja. Legkedvesebb daimonja egy panda, aki minden bajban segíti ha kell. Néha maga mögé néz, nem-e akarják esetleg megtámadni hátulról.
~Miért van itt ilyen hideg?~[/b]

» Folyosók és mosdók
» Titkos folyosók
» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Keleti-szárnyi folyosók
» Az Északi Tenger

Északi-szárnyi folyosók

Északi-szárnyi folyosók

Similar topics

Similar topics