*Leona szomorúan veszi tudomásul, hogy Zara lerázta. Sokadjára. Tehetetlenül leszegi a fejét és a háta mögött összekulcsolja a kezét.*
- Szia. - mondja. nem teszi hozzá hogy bármikor megkeresheti, mert sejti hogy ha mondaná sem következne be.*
Lehajol és megsimogatja a kutyákat. Majd hogy jelezze hogy nem sértődött meg, rámosolyog a lányra.*

*Leona ijedten látja hogy a lány ki akarja szúrni a szemét, semmit mondó válaszokkal, és ott akarja hagyni. Megkomolyodik, és utánakap. Ujjait a karjára fonja. Ekkor látja hogy Pierre állatkái befordulnak a sarkon, majd gazdájuk is megérkezik. Eléggé csúnyán.*
Egyenlőre nem köszön rá, de így legalább már ketten tartják Zarát.*
~ Oké tudom hogy ez nem szép dolog, de segíteni kell rajta.*
- Zara figyelj. Mondd el mi a baj. Mi tudonk segíteni. Komolyan. Ez nem normásli hogy ki sem mozdulsz a szobádból.*
Komolyan nézi a lányt, bár nem tud a szemébe nézni, íyg a tarkóját fikszírozza.*

*Leona elmosolyodik amikor látja Zarát kilépni a teremből. Amikor hozzá szól, ismét azt érzi, hogy le lesz rázva. Ennek ellenére elmosolyodik és ellöki magát a faltól*
- Igen. Ha nem gond feltartanálak egy kicsit. mi baj van? Elmondod? Észrevettem hogy sötétben jársz.... minden rendben van? - -kérdezi, és a lány mellé áll.*
- Ha siets akkor beszélhetünk a szobád felé menet is.*

*A fiú még egyszer végigsimítja a kutyát, aztán feláll.*
Remélem, hogy ezután se utál meg, és hogy nem csak ő kedvelt meg. Nem tudom, nekem nem tűnsz kígyónak, akkor már sikítva elrohantam volna.* Mondja mosolyogva a lánynak.*
Bocs de most mennem kell, remélem még azért összefutunk.*Megvárja a lány válaszát, és utána elindul vissza a hálója felé egy integetés kíséretében.*

*Leguggol a kiskutya mellé, és elkezdi vakargatni a fülét.*
Nem úgy nagyobbaktól, hanem az ilyen ló és annál nagyobbakra gondolok, na meg persze a kígyóktól is félek, inkább azoktól. *Megrándítja a vállát.*
Nemtudom, csak próbáltam valahogy elütni az időmet, és mivel még nem sok embert ismerek erre felé, ezért inkább egyedül sétálgatok.*Lentről beszél, úgy, hogy közbe a lány szemébe néz.*

Háááát nemtudom csak úgy lekötöm magam valamivel, mert mostanában picit unatkozok.*Kicsit lebiggyeszti a szája szélét, de látszik hogy csak megjátssza az egészet.*
Szeretem őket, de a lovaktól, és az ilyen nagyobb daraboktól azért tartok egy picit.*Ezt nem szívesen vallja be mert nem túl férfias jellemvonás.*

*Joel sétálgat minden cél nélkül a folyosókon. Egyik kezében egy kártya pakli, és kevergeti össze-vissza, inkább csak a saját szórakozására. Egyszer csak meglát egy vörös hajú lányt az egyik ablakpárkányon.*
Szia!.*Köszön rá egy igen kedves mosoly kíséretében a lányra.*