Déli-szárnyi folyosók

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 12:23 pm

*Wanda Dani mondataira csak felhúzza a szemöldökét, majd válaszolgatni kezd.* - Hogy számomra mi az izgalmas? Nos szerintem a Bájitalrtan félévi vizsga az izgalmas volt. Szörnyek, mérges kígyók, menekülés, szobrok, törpe ember... Gondolom te is emlékszel ezekre.*mondja mosolyogva visszagondolva, hogy mi mindent csinált végig azon az akadálypályán.* - Veszélyesnek valóban veszélyesen oktat, és valóban így lehet a legkönnyebben megtanulni dolgokat, de én a legtöbb dolgot akkor sem értem, amit ő magyaráz..*mondja miközben megrázza a fejét.* - Vagyis nem is sokat magyaráz szerintem, így nehezen lehet felfogni, hogy tulajdonképp miről is van szó.*mondja, aztán észreveszi, hogy Dani megfejti a költői kérdését.* - Hát persze... Mivel egy szakos prefektus oszt be egy szobába, amikor idekerülsz, vagyis lehet hogy diákképviselő, csak amikor még én jöttem olyan még nem volt. Engem történetesen Jack Darkfield, és szinte minden szaktársamat tőle, vagy Arianától ismerem, de Arianát is tőle.*mondja mosolyogva visszagondolva arra az időre amikor az iskolába érkezett.* - Meg a másik ember, aki által sokmindenkit megismertem az Lizbeth Parlay, őt nem tudom ismered-e, de igencsak régen láttam. Persze magamtól is szeretek szaktársakkal ismerkedni.*Mesél, és mesél és mesél. Jelen pillanatban valahogy nem akar megállni a szóáradata. Aztán észreveszi, hogy Aicha a ruháját gyűrögeti, és eszébe jut velemi.* - Te hogy-hogy nem áztál el miközben a kúriától idáig jöttél?*kérdezi végignézve a lány öltözékén, meg a haján, amin egy darab vízcsepp sincs, és tökéletes. Csak mert az oké, hogy Wanda haja nem, ázott el, mivel ott van rajta a kalapja, meg a kezében van egy nagyon is esőkabátnak kinéző valami. Aztán eszébe jut a nyuszija, aki ott ácsorog mellette. Fölveszi és megsimogatja.* - Ne aggódj.*mondja, majd megsimogatja a nyuszit. Bár valószínűleg senki sem fogja megérteni, mért mondta ezt a nyúlnak. Elővesz egy répát a zsebéből, és odaadja a nyúlnak aki elrágcsálja.* - Tényleg jut is eszembe nektek már bemutattam a nyulamat?*kérdezi azzal az őszinte mosollyal, de kicsit még mindig erőlködnie kell, hogy ezt összehozza.* - Ő itt Vicktoria, a nyuszim. A Fűves-kertben találtam az egyik bájitaltan házi kapcsán. Az volt a feladat hogy meg kell mérgezni egy állatot, és megitatni vele az ellenméreg bájitalt, amit saját magunk főztünk, amint látjátok ez nekem sikerült is.*mondja, majd végigmutat a nyuszin, akit ismét lepakol a földre, és a nyúl végigszaglássza Danit is, meg Aichát is.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 12:03 pm

*Nem nagyon érti miről folyik a beszélgetés,mivel órákon még nem volt szerencséje részvenni,így inkább a csöndet választja.Féléves vizsga elég messze áll tőle,mivel később csatlakozott az évfolyamához.Kissé el is van keseredve ettl a ténytől.Ami eddig is itt volt az orra előtt,csak nem igazán foglalkozott vele.Emiatt szoknyáját igazítgatja,a gyűrődéseket felsőjén,mi idegeségét nemhogy eltakarná hanem inkább felszínre hozza.Bár nem tudja,hogy ebből a többiek mit vesznek érszre.Zavartan áll ott,és továbbra is figyel,választ inkább nem ad,hiszen léynegretörő válasza nincs is..Mindeközben a levél ott lapul szoknyája zsebében..*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:57 am

*Arcára egy kis mosolyt varázsol mikor az eddigi ismeretlen lány, vagyis Aicha bocsánatot kér tőle a figyelmetlenségéért.*
-Ugyan nem számít. Néha mindenki el van varázsolva valamilyen szinten.
*Arcán a mosoly még mindig ott van, és Wanda mondataira, csak meg marad az ajkain ez a meglepett mosoly.*
-Akkor szerinted mi az izgalmas, Wanda? Általában az emberek szeretik az adrenalin növelő dolgokat, de ha a tanárt nem kedveled az más. Veszélyes az oktatása, de ha ebből tanul a diák, akkor miért ne?
*Idézi apját akinek mániája volt, hogy így tanulhat rendesen. Az Elemi varázslatokra csak bólint, ő is szereti azt a tanárt, és mivel még az óra anyagai is érdeklik, így figyel. Nem úgy mint más órákon. A költői kérdésre megrántja a vállát, és kicsit elgondolkozik.*
-Nos ha sok időt töltesz a körpontban, akkor többször találkozol szaktárssal.
*Válaszolja, egy újabb értelmes arccal.*
-Mellesleg nem tudjátok miből lesz legközelebb félévi vizsga?

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:50 am

- Hát a félig sűlyedő hajó meg az óriáspókokkal való vívódás szerintem unalmas volt, de nem fogok vitatkozni erről. Nem igazán kedvelem Flassion tanárúr óráit.*mondja egy vállrántással kísérve, majd figyeli az unokatestvérét, aki a levelet bújja. Aztán ismét Dani felé fordul.* - Hát persze, mivel az Elemi varázslatok ismerete az jó. Főképp Arabellával...*mondja egy halványabb fajta mosollyal. Kezd visszazökkenni abba a folyton mosolygós aranyos kislány létébe.* - Remek. Ezek szerint mind a hárman egy szakon vagyunk... Mondjuk ezt én korábban is tudtam, csak most jól esett levonni a következtetést. Mondjuk a legtöbbször én is szaktársakkal futok össze. Vajon mért van ez?*Majd kissé elgondolkodik, hogy vajon miért is van, hogy a legtöbbször szaktársakkal fut össze.* - Mondjuk ott van Ivana, Arnuil, Ramona, meg még egy csomóan akik nem szaktársak...*gondolkodik hangosan.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:39 am

*A "nem sérteném meg a hölgyet" mondatra felkapja a fejét,majd végre összerak egy normális mondatot,vagy legalább megpróbál.Mivel a levél tartalma túlságosan is lefoglalja figyelmét nem is olyan könnyű ezt megtenni.*-Aicha Aphrodite Gloria,Naxeldires.*Visszagondolva,egy szak,sok hasonló esettel találkozott a közelmúltban.*-Még nem találkoztunk,és elnézést az előbbi figyelmetlenségemért,csak teljesen el voltam varázsolva.*Mint mindig,tette gondolatban hozzá a lány.Mindeközben egyszer sem hagyja abba a levél szorongatását,már lassan kibírhatatlanná válik a tudatlanság.Ennek ellenére zsebre teszi,és úgy dönt később elolvassa,biztosan komolya hangvételű levél lehet amit egy csöndes szobában sokkal jobb körülmények között dolgozhat föl.Nem utolsó sorban az "urat" sem akarja megbántani.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:31 am

*Nem erőlteti rá a lányra azt, hogy válaszoljon a kérdésére, így csak nyugodtan támasztja tovább az ablakot. Mikor a két lány elvonul megfordul és a kinti tájat kezdi kémlelni. Imádja az esőt, nézni, de kint lenni, főként ilyen időben, már kevésbé. Pár perc múlva kap egy újabb választ a feltett kérdésére, és ennek köszönhetően megint megfordult és a lányok felé pillantott.*
-Hát azért egy félig süllyedő hajó nem mondhatnám, hogy unalmas lett volna. Pár karcolást szereztem, és megvívtam az idézet óriás pókommal, de a vége felé már tényleg unalmas volt.
*A kedvenc órán elgondolkozik, és kicsit megvakarja az állát.*
-Hát mivel elementalista szeretnék lenni, így én is az EVI mellett vagyok. És a félévi óra is jó volt, bár arról az akadály pályáról is tudnék mesélni...
*Arcán kis mosoly húzódik, mikor végi gondolja, hogy miket kellett végig gyötrődnie azon a vizsgán is.*
-Amúgy ha nem sértem meg önt, hölgyem. Újra bemutatkoznék...
*Legalábbis saját vélemánye szerint nem igazán figyelt a lány a bemutatkozására.*
-Boros Dániel, Naxeldires.

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:24 am

*A lány csak figyeli, ahogy Dani kivesz egy átlátszó gumicukrot, majd ahogy a maci egyszercsak eltűnik. A szemöldökfelvonásra pedig csak megrázza a fejét.* - Semmi...*mondja, majd ő maga is kivesz egy gumicukrot, és megeszi. A félrehívásra elmegy unokanővérével, majd a kérdésre nem válaszol, nehogy Dani meghallja, csak átnyújtja a lánynak a levelet.* - Nem tudom te kaptál-e levelet, mindenesetre ezt olvasd el, apum küldte nekem.*mondja majd visszarángatja Aichát Danihoz.* - Hogy mi újság velem? Semmi különös... Tegnap bementem Legendás lények ismerete órára, köszöntem Arinak, aztán meg nem is igazán figyeltem oda... Nem igazán volt kedvem ahhoz az órához, de sajna muszáj bemenni... Neked melyik a kedvenc tantárgyad? Nekem az EVI. Abból jó volt a félévi akadálypálya, élveztem...*Kezd kicsit visszajönni a beszélőkéje, kezd kicsit nem gondolni arra a levélre, kezd továbblépni.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:15 am

Köszönöm*Fogadja el wanda által felajánlott gumicukrot,de még mindig nem hagyja nyugodnia gondolat.Az az erőltett mosoly,ez nem Wanda stílusa.Abból a lányból akiből árad a mosoly,a kedvesség állandóan ....Nem áll össze a kép.Miközben így elgondolkozik teljesen kizárja a külvilágot.Talán a többiek ezt észre sem veszik.Majd visszazökkenve a valóvilágba próbál választ találni eddig feltett kérdéseket a fejében.*-Aicha..*felel bájos mosollyal bemutatkozásépp*-Wanda..*hívja félre egy picit a lányt* valami gond van?*néz a lányra szinte átható nézéssel,mintha már tudná a választ.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:12 am

*Neki dől az ablak párkánynak, és hátát az ablaknak nyomja, remélvén, hogy az súlya miatt nem fog kinyílni. Egy közeledő lányt pillant meg, de a mondatát nem igazán tudja hova rakni. Felemeli a kezét, bemutatkozás képen.*
-Üdv! Boros Dániel vagyok.
*Az elmúlt időben elszokott arról, hogy a szakot is megmondja mivel ott van a kitűzőjén. Ekkor hallja Wanda által a másik ismerőse nevét, de egy enyhe szemöldök felvonással jelzi, hogy nem érti a dolgot. Bár sok minden van amit nem ért és ez is azokhoz fog tartozni. A gumicukrot természetéhez híven elfogadja.*
-Köszi... Remélem nem etted ki az összes átlátszót.
*Mivel számára az a legfinomabb, mivel ananászos, bár magát a gyümölcsöt nem szereti csak gumicukorban. Egyet talál is, és elég hamar eltünteti a fogai közé.*
-Amúgy mi újság önökkel hölgyeim?
*Kérdezi egy barátságos mosollyal az arcán.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 11:04 am

*A lány csak áll ott, és néz kifelé miközben énekelget, majd meghall egy számára nagyon is ismerős hangot, majd megfordul, és meglátja Danit.* - Szia Dani.*köszön neki, majd bólint, jelezvén, hogy valóban Wandának hívják, aztán megint elkezd gondolkodni, és megjelenik az unokanővére is, aki ugyanazt a mondatot mondja, amin már egy jó ideje gondolkodik. Nem ez a hang jár a fejében. Nem ő mondta neki először. Jelen pillanatban fogalma sincs ki mondta ezt neki, aztán hirtelen az eszébe jut.*~Hát persze...~-Ariana...*A mondat végét már ki is mondja normális beszédhangerővel, tehát lehet hogy a két ottlévő ember totál őrültnek nézi. Aztán Dani kérdésére csak megrázza a fejét. Vesz egy mély levegőt.* - Gumicukrot?*kérdezi, majd erőtlenül elmosolyodik, és megkínálja mindkettőjüket.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 10:53 am

*Lassú léptekkel közeledik az ablakhoz,valami belső női ösztön által vezérelve megérzi a bánatot a levegő csendje mögött.Az ablaknál álló lány egész lényéból a szomorúság sugárzik,*~Itt valami nagyon nincs rendben.~*A gumicukor perze ott csüng Wanda kezében,mint mindig.Nem is tudja miért de emgérzésre cselekszik,és megszólal.*-Mindig tovább kell lépni.*Ezt az egy mondatot reméli elég halkan mondta,nehogy kizökkentse a leányt gondolatmentéből*~vajon mi játszódhat le most a fejében..~*Innentől kezdve olya csöndben,hogy szinte tudomást se lehessen róla venni ll Wanda mellett,ezzel próbálva segítő kezet nyújtani neki..mekkroa sikerrel azt még ő maga sem tudja.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 10:51 am

*Gondolt egyet és elindult felfedezni a labirintus többi részét. Max ha elkésik valamiről akkor tudja mondani, hogy a labirintusban járkált ki út után nézve. Bal fülében a fülhallgató megint jó helyet kapott és szokásához híven valami rock zenét hallgatott. Szürke-fekete csíkos pulóvere ujjai megint fel vannak húzva alkarján mint ahogyan szokta hordani. Szabad fülével egy egész kellemes hangot hall meg. Kiszedi a füléből a fülest, és a hang irányába indul. Meg is pillant egy lányt, aki már nagyon is ismerős neki,d e nem túl sokszor látta. A dallamból, illetve a ruhából kiveheti, hogy nincs valami jó kedve.*
-Szia... Wanda, ha jól emlékszem.
*Gondolkozik el egy kicsit, majd az oldalát furdaló kérdést is felteszi.*
-Esetleg valami baj van? Csak mert ez a dallam nem valami boldog.

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szomb. Jan. 17, 2009 10:44 am

*Szökkengetés hallatszik a folyósón, úgytűnik a lány ismét jókedvében van, és próbál továbblépni, és nem gondolni arra ami a napokban történt. *~"Mindig tovább kell lépni"~*Ez a mondat visszhangzik a fejében, és hirtelen fogalma sincs ki mondta ezt neki, de abban biztos, hogy egy nagyon jó barátnője. A lány a mai napon tetőtől talpig feketébe van öltözve, és a fejéről természetesen nem hiányzik kalapja sem, melyen egy fekete rózsa díszeleg. A kezében egy csomag maci alakú gumicukor van. Ez a kedvence, mindig ilyet eszik. Nyuszija mellette ugra-bugrál, hiszen neki is kell egy kis mozgás nem ülhet bent egész nap a ketrecében. Wanda énekelget, a nyuszi pedig figyel. A lány valami szomorú, de gyönyörűszép dalt énekel. Senki sem tudná megmondani ma az, de egy biztos, hogy a szívéből jön, onnan énekel. Aztán az egyik ablakhoz sétál, és onnan bámulja az eső zuhogását.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 8:39 pm

//Fagy//

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 8:30 pm

[Nem szabad a tettek alapján megítélni valakit, mert az csak a körülményektől függenek, hallgassunk a titkos gondolatokra, azok vezetnek a helyes megismerés felé.]

*Hát, a tünde már bőven betöltötte a 100. életévét, így fiatalnak nem mondható, de a fejlődési skálája mégis sokkalta lasabb, mint amilyen egy emberé, így természetes, hogy egy 15-16 éves egyénnek hathat a kinézete. Fehér tincseit kissé összefogja a kezével, és ujjait belemártva végighúzza rajta, a kócosságot megelőzve, majd karját felemeli kissé, és a tarkójához kapva vakarja azt meg.
Ezen hét év... Egy tünde évében szinte semminek sem mondható, de a halandók soknak mérik fel. Ez a 7 év, szinte 7 percként ér fel. Mindazonáltal van terjedelme, és így, átélve hosszúnak tűnhet az idő maga, de ha komolyabban megnézzük, később visszagondolva ezen korszakra, akkor máris azt láthatjuk, hogy mindez elszállt egy pillanat héve alatt.
Sejtelmesség... Anélkül a tünde számára nem is élet az élet. Miért legyen nyílt..? A bolond, ki nem érti meg szavait, az nem méltó arra, hogy ismerje is, így nem is foglalkozik vele, otthagyja, szenvedjen, nem karolja fel, nem adja meg neki azt a kegyet, hogy egy friss ismertség révén betekintést nyerjen a tünde életébe. Az nem barát, aki nem érti meg a szavak súlyát, nem fedezi fel benne az értelmet, és nem kezeli a megfelelő módon. Az eldobható, nem kellő.
Kissé súlyos szavakkal vagdalkozunk most, de mégis, van benne igazság, legalábbis ha a tündénk szemszögét pillantjuk meg, és vizslatjuk azt hosszasan. Az ő gondolkodásmódja sokkalta bonyolultabb az átlagosnál, az agytekervények sűrűn egymásba akaszkodva léteznek ott bent, mélyen a fejben. Neki az elmélete, az életfelfogása sokkalta másabb, látszik benne, hogy a skatulyák mélyen leláncolva szerepelnek benne.*
- Ahogy gondolod, nem fogom kikényszeríteni belőled azt, hogy elmesélj nekem minden egyes részletet az életedből. Majd az idő, és a sors úgy akarja, akkor megtudhatom ezeket a dolgokat, addig nem is firtatom.
~Ha kényes a téma, akkor kényes, ezt tiszteletben fogom tartani.~
*Ezt a gondolatot már csak magában teszi hozzá, miközben újra a tarkójával kezd el játszadozni zavartságában. Az ujjak mélyen a helybe fúródnak, szinte fájdalmas mélységbe, és a köröm mélyen húzódik végig a vékony, selymes bőrön.
Mivel azt nem tudja, hogy eredetileg milyen a daimon, így nem is lepődik meg a hallgatagságon, minden bizonnyal ő maga is zavarban van még, hogy egy tisztavérű tündével áll szemben, minden bizonnyal régen nem láthatott ilyen jelenséget, hiszen az iskola mégsincs megtömve fajtársakkal, sajnos itt az emberiség van előnyben, létszám tekintetében.
Letekint az előkerülő kezekre, melyen egy közés van, a tünde szemöldök az észrevétellel együtt kezd felfelé szökni, és akad fenn egy rövid ideig. Nem kérdezősködik, mégis magában mély háború dúl amiatt, hogy mégis megtegye ezen elhatározását, avagy inkább ne, nem illik ilyenbe beleártania magát. De ha egyszer érdekli, tehet róla..? Nem, nem tehet, elvégre bármikor kiderülhet valami olyasmi, ami visszatereli őt teljesen az eredeti világnézetébe. Pár ember kezdi feldönteni az eddigi elméletet.
Hát igen, a titokzatos tündekenőcsök... Legendás gyógyászati eszközök, melyek a vártnál gyorsabban regenerálnak mindent, képesek olyanra, amire más gyógyszerek nem, csak sokkalta hosszabb idővel. És mellékhatás sincs, hiszen teljes mértékben a természet gyümölcseit alkalmazva készülnek, nem pedig adalékanyagokkal, mérgekkel, melyek csak ártani tudnak, gyógyítás helyett.*
- Sajnos a körülmény sokat változtat az illetőkön... Sok az alkalmazkodás ebben a világban, mely mindent módosít.
*Jegyzi meg, és kissé elhúzza a száját. Sosem bírta az ilyen személyeket, egy tünde legyen büszke arra, hogy minek teremtetett, és ne szédelegjen el. Vagy talán többre becsüli a rövid életűek botorságát..? Hát micsoda morál ez egy igazi, vérbeli hosszú életűtől? Olyan törvényeket borítanak fel, melyek már régóta meg vannak írva, minek akarnak reformálni, miért akarják áthidalni a szakadékot?
Nem méltóak arra, hogy a fák népének tagjai legyenek. Csak annyit kell csinálniuk, hogy életüket lerövidítik, és levágják fülük végét... Már kész is az emberfatty.*
- De én nem sajnálom őket... Ők akarták, miért fajzottak el, miért dobják el tiszta, nemesi vérüket a szennyért? Ön hogyan vélekedik ezen kérdésről?
*Fejébe túrja a kezét, és mélyen igazgatja a haját, szinte csavarja, a gondolatok olyan csatát vívnak most benne, melyben nincs győztes, csak biztos halál... Talán egy megértő, és együttérző gondolati átadás, szóban, segíthet számára. Száját elhúzza, és úgy néz a tündére, fintora nem a lányra értendő... Egyszerűen az előző gondolatok hozták ezt ki belőle, hogy az álarc újra felkerüljön.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 7:49 pm

*Clémence minden rezdülését és minden hangejtését figyeli a tünde fiúnak, ki valószínű korához képest fiatal, ám bőven túllépte már emberek életének hosszát.*-Mily rövidnek mondható ez a hét év mégis milyen hosszúnak tűnhet, pedig még fiatalnak számítunk, mégis úgy gondolom többet éltünk meg, többek vagyunk azoknál, akik még csak a bölcsőkben ringanak és keresik kalandjukat az élet sűrűjében.*tetszik neki ez a selytelmesség, ahogyan kifejezik magukat és egy halovány mosoly jelent meg arcán, mely abban a pillanatban szertefoszlott, tovaszállt és arcának vonulatai visszanyerték eredeti alakját. Kérdésre nem egészen szeretne válaszolni, így csak belekóstoltat a múltjából, de nem lakatja vele jól tünde társát.* -Nos, hogy miért is sodort az áradat erre az *Nem akarja gonosz jelzőkkel illetni a helyet.* eszme forrásba? Oka az, hogy ide kényszerültem, hogy pontosan miért az rejtély még számodra. de ha jobban összeismerkedünk talán megtudod. *Nem akarta tényleg elmondani, bár ezek az emlékek és okok nem fájdalmasak, inkább csak feledésbe merülők. Savonn meglepően hallgatag mostanság, pedig eléggé beszédes egy teremtés,m de valahogyan érzi, hogy most nem kéne megszólalnia. Érzékeli, hogy talán Clémence egy olyan társba botlott, akivel még a későbbiekben is jóban lehetnek és talán életében először barátra is lel benne, de ennyire nem akar előreszaladni. Clémence most kezét helyezi előtérben amely edig a sötétség miatt homályba merült, de a mostani helyzetben tökéletesen látszik a kötés, amely a leforrázás miatt került egykor bársonyos bőrére, amely mostan valószínű vöröses és hólyagos lehet. Tünde gyógyszer, pontosabban kenőcs van rajta, amely regenerálja és tökéletesen helyrehozz, persze csak idővel.* -Kellemesen csalódtam önben, bár igaz csak most találkoztunk először, de úgy gondolom, hogy sok közös lehet bennünk. Más tündék, akik itt vannak ezen a helyen kezdenek emberivé válni és túlzottan unszimpatikus a modoruk ellenben önnel.*Folytatja tündéül a beszélgetést, melyet sokan nem értenek csak akik maguk is ajkukon viselték családjukhoz méltóan.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 7:25 pm

[Szemeim lecsukódnak, és átadom magam a látás örömének...]

*A mély, ám mégis kellemes orgán, melyet a tünde hallat nem fülbántó, sokkalta inkább szelíd, de sok minden áll azon, hogy kihez intézi a beszédjét a hosszú életű. Egy ember nem biztos, hogy ugyanolyan hangnemet érdemel, mint a tünde, aki a fajtársa, és fő tisztelője a népnek. Ne várják ezt el tőle, hiszen az arra érdemtelenek nem fogják megkapni, mi szem-szájuknak ingere, ilyen tekintetben. Csak hiú ábrándba kergetik magukat. Bár van pár kivétel, de azért a hangzás náluk is másabb, ez ellen sajnos nem tud, vagy nem akar tenni.
Az álarc, melyet a lány magán tart mindszüntelen ösztökéli arra Goraph-ot, hogy vegye le, de nem teszi meg, ha a lánynak jobban tetszik az inkognitó, akkor tegyen így, hiszen nem tudhatja, kiben bízzon meg, kiben nem. Hasonló érzések cívódnak a fiúban is, honnan tudja, hogy Clémence milyen jellem, milyen szinten ért egyet a világelképzelésük, és az érdeklődési körük mennyire fonódik össze, pókhálószerűen.
A komor arc persze azért a tündén is fennmarad, és az érzések nem tükröződnek rajta, csak az előbb említett halvány mosoly, de a fényviszonyok nem engednek teljes rálátást, így ez alig érzékelhető, szinte csak átvitt értelemben felvehető. Hirtelen szájelhúzás, és ez az ábrázat is tovaszáll, messzi partokat mosva ezennel, innentől. Ujjait lassan egymásba rekeszti, és így tekint tengerkék szemeivel a lányra, kémlelve az arcot.
Az enyhe megmozdulások, rándulások hamar visszasimulnak, és az arcmimimika árulkodása... Nem, ilyen nem is létezik, minek nevezzük meg. Tökéletes az álca, a komor, és bölcsnek ható kifejezőkészség, de ez vajon a tényleges tudást tükrözi, vagy csak egy szimpla maszk, hogy legyen látszat is, ne csak az érdektelenség?*
~Szép név...~
*Jegyzi meg magában, de nem szól semmit, csak újra biccent egyet, és a daimonra vándoroltatja a tekintetét, annak vonulatait méri fel serényen. Az ő családjának egyik tagja sem birtokolt ilyesféle lényt, így természetes volt, hogy az ő lelke sem áll két testből, az egyik itt, ebben, a másik meg egy állat formájában. Lehet, hogy néha jól jönne egy ilyen hűséges társ, de alkalmanként már fárasztó lenne annak a pesztrálása is, szóval ez így tökéletes. Ha állatot akar, akkor befogad egyet, felneveli, és magánál tartja, így is lehet igazán mély barátságot szőni, még ha kommunikáció nincs is.
A mély lelki társa pedig saját maga, ha akar, akkor majd szerez magának egyet, a tünde nép egyik tagja személyében, de most nincs ilyesféle barátra szüksége, el van ő magának is.*
- Sajnos mind, a tünde fajból, ki lemerészkedik az emberi fajhoz, vándornak számít. Én is az vagyok, keresem a helyem, és talán itt találtam meg, hogy itt szerezzem meg a kellő tudást, hogy a későbbiekben az életemet egy olyan út felé tereljem, amit magamnak elképzeltem. Vándor vagyok, ki most szállást talált, és hét éven át ebben a tematikus képzésben vesz részt, hogy utána tudását kamatoztatva keresse meg a helyes utat. Bár az előző két mondatom szinte ellentmondó, még magam sem tudom, hogy mitévő legyek... Talán éppen ezért kötöttem ki ezen a szigeten.
*Válaszol, kissé talán rébuszokban beszélve, de a stílusvonulatait nem fogja eldobni. Szorosan a falhoz áll, és onnan figyeli a lány minden egyes mozzanatát, a daimont is beleértve. Farkasszemet néznek az előbbivel, mélyen egymás szemébe pillantva állnak pár percig. Ezidő alatt dől neki a fiú kissé a falnak, kitámasztva magát, megkeresve az egyensúlyérzetét, ujjai mélyen a falba vésődnek, mintha csak kaparná azokat, de csak rápihentetve nyomja.
Kissé oldalra pillant a kérdés hallatán, átgondolva, hogy mi lenne a tökéletes válasz... Ez akár olyannak is hathat, mintha hazugságot eszelne ki, de persze ez nincs így... A való igazat keresi, az indokok hullámában úszva, félve, hogy belefullad.*
- Az első évem magányos tétlenkedéssel telt, amikor jómagam és a tanulás egylényű fogalom volt. Szobámban, és az órákon tartózkodtam általában, a többiek nem is érdekeltek. De idén kissé kimozdulva elkezdtem az aktív közlekedést, de mégis mélyen elrejtőzve. Talán ezért van az, hogy még nem találkozunk. Órákon sincs esély, hiszen elsős órákra ritkán járok le. Olykor elég csak a másodikos is.
*Fejti ki a véleményét, és a sablonosság elkerülése végett egy érdekfeszítő kérdésen kezd el gondolkozni, de hirtelen semmi ötlete nincs, mintha a kreativitása, fantáziavilága cserben hagyta volna. Pedig élnek, és virulnak, mégis, most csak suttogva beszélnek, amit nem hall teljesen a fiú, nem tudja feltenni tehát a kérdést, ami szerinte tökéletes lehetne.
Hirtelen elképzelés, és mielőtt meggondolná magát, már teszi is felfele a felteendőt, mély hangján.*
- Mily' okok vezéreltek arra, hogy elhagyd az őshazád, a francia erdőségek gyönyörű tájékát..?
*Képzi a hangokat szájszerveivel, hangszálaival, tüdejével, légcsövével, rezgetve az állomásokat... Mélyet nyel, amikor végez, hiszen lehet, hogy tapintatlan lesz... Ki tudja, hogy kinek micsoda a kellemetlen?

A beszélgetőtársa lehet erről nem beszél szívesen.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 6:52 pm

*Tünde hang szólal meg és tünde nyelven. Clémence meglepődött, ám nem látszik rajta. Nem sok tünde rokonnal illetve fajtárssal hozta össze a sors. Ez persze csak a Nezabar területére érvényes. Meglepettségét mint mindig most is tökéletesen palástolta, így arca továbbra is a szigort az érdektelenséget tükrözte, ám egyik zugában kellemes csalódás is érte. Finom vonalai ellazultak valamelyest és a fiúra nézett, aki lehet idősebb nála, de nem sokkal. Szóra nyitja a száját és bemutatkozik, melyen maga is elképed, hiszen nevét csak azoknak mondja el, akik méltók rá.* -Clémence Aurora Moonbeam szintén francia részről. Első évfolyamos az eramirosoknál, ő pedig itt Savonn daimonom. *Mutatja be az állatot, aki maga részéről is meghajol neve elhangzása után és tisztelettel néz mind a két tündére. Nemes pillantása egészen lelkig hatol.* -Mivel illettem a vándor megszólítást kedves uram? *Érdeklődött egy csöppet és tanulmányozta fajtársa küllemét és viselkedését, de semmi kivetnivalót nem talált benne, így egy kis szünet után újra megszólalt.*-Nem láttam még magát errefelé. Igaz én vagyok itt az új, bár megvisel valamilyen szinten eme környezet melyben élnem kell.*Elhallgat és a két szempárba fúrja maga tekintetét, mely úgy hathat, mintha most a lelkét pásztázná végig a tünde fiúnak.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 6:34 pm

[Ne törd meg a csendet! Életveszélyes lehet...]

*Nesztelen suhogás... Csupán ennyire lehet eszmélni a déli szárny hosszú folyosóin, valaki rójja azokat minduntalan, mintha keresne valamit, de nem találja. De vajon ki ez a titokzatos illető, mit akar, és miért lép ily' hangtalanul..? Netán mágia által..?
A válasz egyszerű... Talán mágia, talán nem, de a tünde faj egyik ajándéka az, hogy a hangok nem hallatszanak a lépteknél, szinte repülés az egész, a föld felszíne felett pár miliméterrel. Legalábbis ilyennek hat. Ha pedig véletlenül a lábfej lefordul, lelankad kissé, akkor jön létre egy kis súrolás, mely gyorsan alábbmarad, de lényegében csak ennyi hangot lehet hallani. Goraph az, egy tünde diák, nevezetesen az allidon szak hallgatója, második évfolyamon.
Tekintete ugyanolyan üres, mint általában, ám szája széle kissé lefelé kókad, a szomorúság jelei lennének ezek talán? Rejtély, misztikum lengi körül alakját, mégis mintha ott lenne a válasz egy könyvben, csak lusták vagyunk kinyitni, pedig a kezében szorongatja a mindentudást, saját magáról.
Pár sarkon befordul, de mikor felfedezi, hogy ott már járt, inkább visszapártol az eredeti irányba, a biztonságos, viszonylag fényes terepre, elvégre azok a folyosószakaszok, amiket jár, meg vannak halványan világítva: a frantális sötétség helyett félhomály uralkodik a szakaszokon.
Tündeköpenyét kissé összébb húzza magán, az idő nem éppen a legkellemesebb, fogalmazzunk úgy, hogy hűvösség uralkodik a helységen. Megáll az egyik sajtón, ujjvégét elkezdi kopácsoltatni a kilincsen, dobolva ezzel egy kicsit, bár az ujjdob nem éppen a legtökéletesebb hangot adja ki. A jéghideg kilincs szinte már meg van fagyva, a tünde hamar felkapja onnan ujjait, hiszen nem akarja, hogy azok egyszerre csak odaragadjanak, és onnantól kezdve pedig nem tudja őket használni. Hiszen ha a fagy átterjed a kezére, a vékony jégpáncél beszorítja magába, és csak szenvedések árán, bőrréteg-vesztéssel lehet kioldani a köteléket.
Nem nyitja ki a titokzatos ajtót, inkább nem, de, hogy miért, az még kérdéses. Fél, vagy csak szimplán rossz a hely? Költői kérdések ezek, nem kell megkeresni rájuk a választ, hiszen csak bajjal járhat, lehetségesen.
Tovább sétál, és hirtelen befordulván egy tünde leányzót pillant meg. Goraph összébb húzza szemét, és úgy figyeli a mozgó árnyat, de az illatok terjedése azt mondja, hogy bizony ez egy, a fák népének gyermekei közül. Lassan a fiú is elindul, vele szemben, és figyeli a daimont is, akivel kellemesen cseveg Clémence. Megáll lassan, kihúzza magát, és kimért hangon, tünde nyelven szólal meg, miután a füleket végigvizslatta, valóban a kecses tündevonulatok vannak rajta.*
- Szép napot, vándor, ki élete egy szakaszát itt tölti el, az emberiség között, tünde léttére. Goraph Pierront Werthover vagyok, francia tündeerdőségek gyermeke, de itt az allidon, második évfolyam, khmm... prefektus jelző van rámilletve. Kegyedben kit tisztelhetek?
*Mély főhajtás, miközben kezét a szívére helyezi, mely hevesen dobog. Első privát találkozás fajtárssal, tiszta vérű fajtárssal, ez szinte maga a mámor..! Arca persze továbbra is komoly, de egy halvány mosoly azért mégis megfigyelhető rajta a fáklyafényben, ha jobban végigtekintetenek rajta. A hideg ábrázat már tovaszáll, és helyette betölti az arcot a boldogság gyenge jele, ki tudja még, az életszemlélet milétét. Lehet, hogy tünde a lány, de kapcának való, teljesen ember-empátiás.

Rossz vér, vétség... Ez a három szó meghatározó. Lehet bárki tünde, ha nem tudja használni.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Kedd. Okt. 28, 2008 6:26 pm

*Clémence és Savonn sétál a folyosón. Igazából nem tudtak mit kezdeni magukkal. Tölgyesből ide jöttek és továbbra is sétálnak. Eléggé mozgáshiányuk volt, a napokban nem sokat mozogtak. Jóformán csak a szobájukban lebzseltek és lustálkodtak. Tünde lány jeges tekintete árhatóan hat és a szigor pici jelei is mutatkoznak. Semmilyen érzelem nem látszik az arcán és királykék tünde ruhájában teljességiben a származására utal.* -Nos itt sem jártunk még. Nem is annyira érdekes. *Tünde nyelven beszél daimonjához. Kezd újra rászokni a nyelvre és úgy döntött, hogy nem hagyja el a hagyományokat pusztán azért, mert egy olyan iskolába jár, ahol más fajokkal is találkozhat, nagy "örömére". Savonn a fekete párduc és kardfogú tigris keverék daimon is ugyanezen az állásponton van ám egy fokkal elviselhetőbb lelki társánál.* -Nos igen. Nem sokból maradtunk ki az egyszer biztos.*A 120 cm-nél is magasabb daimon árnyként lépdel a lány mellett és szinte beleolvad környezetébe fekete bundájával.* -Quarion sem az a típus, aki szeret beszélgetni. Ez bebizonyosodott ezen két nap alatt. Nem mintha te maga lennél a társasági lény. Nem is azért mondtam. *Folyik a szó kettejük között és mivel a folyosó hosszú, ők ráérnek, így lépteik is lassúak még messze van a vége.*

Vendég

*Ismét az aranypáros jelenik meg egy halvány tárggyal a kezükben, de van annyi eszük, hogy kihalt folyosórészen közlekednek, akár kiábrándított, akár nem.* ~ Így, hogy fűt az izgatottság, ezek a lépcsők semminek sem tűnnek. Csak ezt az izét cipelni kicsit komprikált... ~ *Mert hogy mindkettőjük harmatgyenge, egyedül egyik se bírja el, ezért kell a tímvörk. Több sem kell, hogy besurranjanak A Szobába, amit nem nevezünk nevén, és munkálkodjanak tovább. Ejj-ejj...*

Vendég

*Svetlana és Jack közlekedik éppen a déli-szárnyi folyosókon. Az albínó merőn zihál, hiszen négy emelet az négy emelet idefelé, akár le, akár fel, ez nagyon sok.* Lift... könyörgöm... az egyik kedvenc mugli találmányom. Nagyon hasznos, mint a mozgó-lépcső. *Tagolja az utóbbi szót kicsit furcsán, hiszen ő nem nagyon jártas az ilyen varázstalan ketyerékben. Lassan helyreáll a pulzusa, és szó szerint néma léptekkel lassanként elérnek céljuk felé, ahol udvariasan - előreengedi a fiút. Bár ő ment eddig is elől, lévén az Eramiros nem tudja az útirányt.*

Téma: Re: Déli-szárnyi folyosók Szer. Szept. 03, 2008 6:20 pm

*És bizony egészen hamar meg is érkezik a déli-szárnyhoz, ahol a folyosón sétálgat. Még nem volt a tanár szobájában, így valószínűleg egy kis időbe telik majd, mire megtalálja a szobáját... azaz nem is biztos, hisz ha más keresi, az rögtön megtalálja, csak neki is menni fog. Így sétálgat, de természetesen a szürke szempár folyamatosan figyel... ha valaki most meglátná, azonnal tudná, hogy a fiú bizony rosszban sántikál.
Körülbelül 10 perc bolyongás után végre meglátja azt az ajtót, amiről már tudja, hogy azé, akihez éppen tartott. Az ajtó sötét tölgyfából készült és rajta a név: Kaen el Jericho. *
~ Ez lesz az, végre megtaláltam. ~ *gondolja, majd a kilincshez nyúl, de keze megáll, még mielőtt lenyomhatná a kilincset. *
~ De mi van akkor, ha meg van átkozva és nem tudok bejutni, hanem valami bajom esik? ~ *gondolja, majd végül visszaveszi kezét és csak áll az ajtó előtt. Viszont itt kint se biztonságos, hisz ha meglátja valaki, főleg egy Naxeldires, akkor nagyon rosszul fog járni. Így inkább erőt vesz magán, egy nagy levegő, majd lenyomja a kilincset és meglepődve tapasztalja, hogy az ajtó nyitva áll. Nem ér rá bámészkodni és azon filozofálni, hogy vajon miért van nyitva, inkább gyorsan belép és be is csukja maga mögött az ajtót. *

Vendég

*Elérne a folyosok hoz egyre jobban izgul hogy mi lesz.*~Remélem nem lesz ben.~*Gondolja azzal elöveszi a pálcáját.*~jaj istenem csak sikerüljön nem igazán vagyok balhés csajszi de most ez jól hangzott és nincs benne semmi nagy izé csak egy házi. Nyugi. Nyugi.~*Probálja magát nyugtatni gondolatban és hozzá mély levegöt vesz.*~Na menni fog ez csak be megyek elveszek valamit és már jövök is.~*Gondolja és most már jobban van. Elöször a jobb lábához teszi a pálcáját.*-Is!*Mondja majd elhúzza a pálcáját a jel felet mire az aranyszínben kezd ragyogni de ahogy jött el is tünt.*~Megy ez.~*Gondolja mosolyogva majd a ball lábához rakja a pálcát és a felet is elhúzza miközben a rúna nevét mondja. Ez is szépen felragyog aranyszinben de el is tünik. Fel egyenesedik nyel egyet és tétován tesz egy lépést. Semmi hang egy nyikanás sem. Most már bátraban tesz meg pár lépést. Semmi hang.*~Ez az!!!~*Újjong magában majd lenyugszik és oda léptel nemsztelenül a tanár úr ajtajához. Probál halgatozni semmi nagy csend kicsit már zavaro is.*~Na gyerünk.~*Gondolja azzal be probál nyitni és sikerül.*

Vendég

*Miután sikeresen romba döntött szinte minden használati tárgyat, leengedi a karját.* Ez jól esett. Valamiért mégsem engedtem fel teljesen. *Morog magában. Öt perc sem telik el, hogy minden láng elaludjon, sérülés eltűnjön, s újra visszanyerje a terem a régi kinézetét.* Oké. Most pedig, Svetlana, nyugodtan visszamész a szobádba, és befejezed az esszédet. Értetted? Remek. *Kivételesen nem a tudathasadásos valakijével beszélget. Lehűti magát. Ennyi tűzdobálás után a haja is megszáradt. Megfordul, és betéve maga után az ajtót visszamegy a szibériai tigrisbe.*

» Folyosók és mosdók
» Titkos folyosók
» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Keleti-szárnyi folyosók
» Első emeleti folyosó

Déli-szárnyi folyosók

Déli-szárnyi folyosók

Similar topics

Similar topics