* Exan mintha valami furcsa tetoválásra lett volna figyelmes a lány kezén, de eszébe jutott, hogy említett égési sérüléseiről, bár ő amikor végigtekintett rajta nem talált semmilyen elváltozást tökéletes bőrén.
- Megdorgálnak ha a szőnyegen ücsörögsz, vagy csinálsz valamit? Hát én a bátyámmal szinte azon nőttünk fel, azon játszottunk évekig.. Igazán hangulatos volt szintén kandalló, előtte medvebőr, bent a házban kellemes meleg, viszont amikor kinéztünk az ablakon hatalmas hideg hóvihar, de tudod, hogy te bent biztonságban vagy.
* Exan ismét megpillantotta az előbbi tetoválásnak hitt sebet a lány csuklója felett ahogyan a szőnyeg bolyhaival játszott.
- Fáj? *kérdezte amikor már egyértelművé vált, hogy egy komoly és látható sérülés vagy seb az ami a lány karján helyet foglal.
- Nekem is van tetoválásom ám! * próbálta tetoválásra kenni, pedig már látta a sebet, viszont lehet, hogy a lányt ezzel kínos szituációba hozta, és még mindig csak egy idegen számára akivel csak véletlenül találkozott, de most még is itt van vele, itt ül mellette, előttük a kandalló, a teremben nincsen már senki.... bekötötte a kezét!?
- Te hiszel a véletlenekben?? * A közel ülő lány egészen kartávolságnyira ült tőle. A lány tincseit szívesen kisöpörte volna az arcából.
- Jah öö rajzolás.. igen, igazából komolyabban is foglalkozom vele.. van egy két művészlélek is a vadászokon kívül a családban. De most mesélj te, a te életed biztosan izgalmasabb pár barbár harcos családjánál.. Én már nagyon unom . * eleresztett egy félénk kis mosolyt.*
- Neked mivel foglalkozik a családod? Van testvéred? Nekem van egy bátyám valószínűleg ő is ide fog járni ha engedélyezik majd. Na de elég is belőlem, te jössz !*

- Igen újfent ketten maradtunk, éés nem egyáltalán nem vagyok álmos. Tudod apámmal sokat mentünk vadászni amikor kicsi voltam, sokat ültem a tábortűznél éjszakánként, volt, hogy sokáig kellett virrasztanunk egymást felváltva mert az erdő rejtelmei nem éppen őzikék és nyuszikák voltak. Szóval mindig harcra készen kell lenni, és sokszor kevesebb időd van reagálni, mint sem kimondj egy varázsigét. De a jó kard én mondom.. mindig kisegít a bajból. * kicsit észheztér, hogy talán megint untatta a lányt, harcos történeteivel, de mivel még az nem menekült el, báár lehet, hogy csak udvariasságból nem tette ezt, hiszen a testtartásából ítélve úrinő lehet a szőke leányzó, lehet, hogy talán mégis megkedvelte a copfos tünde férfit.
- Nem jössz kicsit közelebb? * mutatott a bolyhos rózsaszín szőnyegre .Jéghideg kék szemei találkoztak a zöld szempárral, talán több másodpercre is, Exan viszont nem fordította el a tekintetét.
- Nagyon nem tetszik ez a szőnyeg, de azért kényelmes meg kell hagyni.. bár otthon jobban szerettem a kitömött grizzly medvének szőrén eltölteni az időt, amit apám lőtt.
- Láttál már igazi grizzly medvét? Tudtad, hogy majdnem akkora mint három em.. * Megint elragadtatta magát de még idejében észbe kapott és letett a témáról. *
- Noss ömm Eva,őszintén örülök, hogy találkoztunk a tükörteremben * Mosolygott a fél véla szőke leányra közben kezei ismét a kandalló felé orientálódtak melegedésért.
- Bár a tükörtermes részt szívesen elfelejteném, viszont ahogy most itt ülünk, öhm.. abszolúte megérte... no persze ha mondhatok ilyesmit.*

- Csak annyit mondok, hogy tükörterem és az eredménye a kötés, volt egy kis törés zúzás, fogalmazzunk úgy, hogy túl kicsi volt nekem a terem, hehe. * magyarázza a kanapén ülő fiúnak*
- Áh igazán semmiség * Legyint egyet sebes kezével, majd visszafészkeli magát a bolyhos szőnyegre a kandalló elé.
- Hogy mi járatban ezen a késői órán? Hát igazából Evangeline volt oly kedves és bekötözte a kezemet. Képzeld, mindig van nála egy tartalék fásli. * Elnevette magát majd két kezét átkulcsolta maga előtt és a ropogó tűzre nézett.
- Ti már ismeritek egymást? Esetleg... köhm.. esetleeeg jártok?. * Pillant a jelenlévőkre nagy kerek szemekkel, nem akart így egyértelműen nyíltan rákérdezni, de furdalta a kíváncsiság, és ami a szívén az a száján a tünde vitézúrnak. Figyelte a lányt, ahogy eltávolodik tőle, messze ül tőlük egy babzsákszerűségre majd ott kotorászik valamit, de azt már nem igazán látta, hogy mit, mindenesetre visszajött hozzá, hogy kicserélje a kötést. Amikor levette róla megcsodálhatta tenyerén a csúnya és mély vágásokat. Hmm mögött egyet, majd készségesen odanyújtotta a lánynak súlyos karját, tetszett neki, hogy a lány törődik vele. Törökülésben ült tovább, egy pillanatra meg is feledkezett a kanapén ülő, új ismerőséről.
- Mit is mondtál? Melyik házban tanulsz? Ott ahol Evangeline? *

-Hogyne csatlakozhatnál * Exan bedobja a tűzbe a kis botot amivel az előbb a parázzsal játszott, majd feláll a szőnyegről, hogy udvariasan kezet nyújtson az újonnan érkezőnek Jobbján a fiú észreveheti, hogy friss kötés van, amin a vér picit átitatódott.
- Exan Frostburn Allidon. Éppen most gyújtottunk tüzet, mert a teremben elég hideg volt. * Exan barátságos jellemével, most rácáfolhatott a tündék lekezelő barátságtalan modorára, ismerte ő jól saját népének ezt a rossz tulajdonságát, és nagyon figyelt arra, hogy ő maga sose essen ilyen hibába.
Eva monológját végighallgatva igazán kíváncsivá teszi őt a lány, nem tudja elképzelni , hogy egy ilyen lány mint ő, akinek kinézete közel sem rideg, komor, hogy érdekeljék őt a halál és az ehhez hasonló sötét dolgok. Az ellenkezőjéről volt meggyőződve.
- Hogy szeleburdi e? Hm igen az, de alapvetően egy jólelkű kedves kis csaj és megbízható. Amikor a lány kicsit fölé emelkedett végre közelebbről is szabadon megtekinthette a lány arcát. A vitézuram szólítás után elmosolyodott, kifejezetten tetszett neki,hiszen teljesen rá vall. Aztán a lány újra az égboltot kémlelte, csak úgy mint Exan amikor hirtelen kezén érezte a lány kezét, sebét már teljesen elfelejtette, ezért azt hitte, hogy a lány a kezét fogja meg, oldalra pillantott majd látta, hogy a lány csupán vizsgálja a sebeit.
- Óh.. hátt.. nem.. nincs szükségem gyengélkedőre.. talpon kihordom én az ilyesmit, beteg sem szoktam lenni az orvos már évek óta nem látott. * Viccelődött*

*Eva vitéz úr kijelentésén, egy jóízű kacaj hagyta el a langaléta tündeférfi ajkait, miközben egy hosszabb bottal a tűzben kotorászott. A szőke lány babrálása a hajával kicsit odavonzotta tekintetét, de tudatosan elfordította fejét, figyelte a lányok társalgását közben a bottal ide oda tologatta a parazsat.
- Hát össze volnék foltozva? * Bohókásan felmutatja kötözött kezét, majd kényelmesebb pózba helyezi magát a furcsa rózsaszín bolyhos szőnyegen. Fejét támasztva hátára fekve jobban szemügyre vette a plafonon lévő a eget, amin olyan bűbáj volt, hogy a kinti eget mutassa, vagyis csillagok milliói virítottak felettük ezernyi világító pont ként.
- Jó cucc ez itt a plafonon. * humorizál, majd hallja , hogy a zöld hajú barátosnéje elköszön tőlük, kötözött tenyerével integet neki majd tovább kémleli a felettük lévő csillagok sokaságát.*

* Exan a hagyományos módon próbálta meggyújtani a tüzet, sokszor csinálta már , eszébe sem jutott volna pálcát használni, de Cat készségesen segített neki.*
- Hát igen így tényleg egyszerűbb * Elnevette magát, kezében a gyufára már nem volt szükség így hát vissza is csúsztatta azt a helyére, és feltette a kandalló párkányára. Játékosan megvető fintort vetett Cat galád pálcájára aki egy mozdulattal megoldotta az ő kezének munkáját. - Cöhh..
- Hogy mi járatban erre? Hát az úúgy volt, hogy én találtam egy könyvet a földön, akinek a gazdájára leltem a tükörteremben. * Biccentett a szőke leányzóra*
- Menned kell? Kérdezte Evát aki mintha egyre inkább az ajtó felé orientálódna, végül is miért maradna, semmi oka nem lenne rá.
* Hatalmas tünde kezeit megmelengette a tűzben, Cat mellé ülve a bolyhos kis számára furcsa szőnyegen. A ropogó tűz lángjai megvilágították a köré ülők arcát.
Exan egy pillanatig elmerült bennük, elgondolkozott hovatartozásán, és , hoyg van e neki helye itt az iskolában, hiszen ő bár tiszteli a pálcát, a mágiát, de mindig a kardért nyúlna először. A tűz átmelegítette fekete pulcsiját, az egész termet is átjárta egyfajta sajátos hangulat. *

* Exan készségesen állt fel, hogy becsukja az ablakot, de a termet még mindig átjárta a hűvös, A terem egyik sarkában megpillantott egy kandallót. Egy elégedett hümmögéssel el is indult felé, hogy begyújtsa benne a tüzet. A szépen rajzolható kijelentésre a lány arcán felismerni vélte az elpirulás jeleit, pedig ő azt hitte, hogy inkább mérges lesz rá a lány, mindenesetre örült , hogy ő az okozója. Egy elégedett félreérthetetlen mosollyal indult el nagy lendületével az imént felfedezett kandallóhoz.
- GYere begyújtok, melegedjünk fel.. * elgondolkozott kérdésén, mivel nem tudhatja, hogy a lány egyáltalán akar e még maradni vele társalogni tovább, vagy már régen a hálókörletében lenne szívesebben.
- Persze csak ha szeretnél. * A kandalló előtt térdelve figyeli a kanapén helyet foglaló Evát, hogy mik a szándékai.
- Amúgy a harcra visszatérve, családom férfi tagjai mind nagy hatalomra tettek szert kardjuk által, jómagam is szeretnék olyan eredményeket elérni mint ők. * Mélységes tisztelet hallható Exan hangjából. A nyugalom terme melletti lépcsőházból egy koppanásra lehettek figyelmesek, amit egy hangos Bakter szócska követett. Exan a lányra pillantott, hogy ő is hallotta e. Majd az ajtón betér az új külsejű Cat Morgan.
- Cat ! Micsoda meglepetés * A lány megjelenésének hatására kiejtette az egyik gyújtófát nagy tünde kezeiből. Gyere segíts begyújtani... kicsit ügyetlenkedtem.*