Udvar

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 6:03 pm

*Jacob szavaira csak halványan elmosolyodik, bizonyára a fiú sem gondolja komolyan ezt az öldöklős dolgot, legalábbis reménykedik benne. Aztán persze mivel nem ismerheti, így hát nincs mit tenni. Végülis nem csak ő reagálja le az ölelést kevéssé lelkesen, sőt Jacob reakciója jóval erőteljesebben negatív. Hát igen Natasha is nagyon jól látja, hogy azért ez ennyire nem egyszerű, hiába gondolja Emily így. A fél-dzsinn lány kérdésére csendesen bólint, de látszik rajta, hogy többet egyelőre erről nem szívesen beszélne, hiszen az anyja meghalt, nem is ismerte soha. Még csak képet sem látott róla. A leányzó szavaira viszont azért válaszol.* -Hiába rokon valaki, ha nem ismerjük egyáltalán. Nekem több kell...ehhez. *Az öleléshez, az ismeretséghez, hogy családtagnak érezzen valakit. Nem elég az, hogy egyezik a nevük, és volt közös felmenűjük. Az étkezés lehetőségére azért neki is felcsillan a szeme. Hosszú volt az út, és megéhezett már. Csendesen biccent, látszik, hogy nem kimondottan bőbeszédű alkat. Ez végülis érhető, ritka a cserfes tünde.* -Egy vacsora nekem is jól esne, és köszönöm az útbaigazítást is Emily. *Nem kifejezetten kimért, inkább csak nem ismeri annyira az emberi mély érzelmeket, hogy olyannyira lelkes tudjon lenni, mint mondjuk az unokatesó leányzó. Rámarkol a kézipoggyászra, amit azért a beszélgetés alatt letett a földre, majd a többiekre pillant. Készen áll az indulásra, hogy letegyék a csomagokat, aztán falatozzanak kicsit. A sok kérdésre egyelőre bizonytalanul pillantgat.* -Kanada északi erdeiben nőttem fel, és egyszerű hoppanálással érkeztem Franciaországba, onnan már vonattal jöttem tovább. Kellemes út volt, sokat nézelődtem. *Halovány mosoly suhan át az arcán, hiszen nem ismeri a világot, volt mit megnéznie. Lényeg a lényeg, hogy irány a cél, a kúria. Kis beszélgetés, vacsora, bár részéről inkább megfigyelői szerep.*

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 5:52 pm

*Fel sem veszi magára, hogy Jacob finoman eltolja magától, meg, hogy ennyire hűvös, rideg - ahhoz túlságosan euforikus állapotba került.* - Én tudtam rólatok, vagyis nem nagyon, csak, hogy vagytok és léteztek, de fogalmam sem volt, hogy lehetséges akkora véletlen, hogy pont itt fogunk találkozni... Hiszen egy családi összeröffenésre sem jöttetek el, soha egy bagoly, meg semmi. *Jacob hollós válaszára a fejét ingatja.* - Hmm, hát akkor biztos Robhoz érkezett meg a levél, bár ő meg akkor tuti, hogy szólt volna, szóval nem tudom. De most már mindegy is. Éhesek vagytok, ennétek? Vagy inkább csak innátok? Vagy mindkettő? *Teszi fel a kérdést.* - Menjünk el az Étkezőbe vacsorázni, de előbb felvisszük a cuccaitokat a várókba, egyelőre nem lesz, csak ideiglenes szobátok, majd, ha lezajlott az adminisztráció, kaptok véglegeset is. *Igen, tényleg egy kicsit össze-vissza beszél, és igen, nagyon is hadar, de hát látszik is rajta, milyen izgatottá vált a helyzettől.* - Nekem is az anyukám volt Beawer. *Pislog Fenwysre, és többnek tartja ezt, mint véletlen egybeesésnek. De hát ezzel persze ráérnek majd később is foglalkozni... Natasha szavaira elhúzza a száját, de a lány hamar abbahagyja a merengést, szóval semmi gáz.* - Akkor induljunk el, skacok, vigyük fel a cuccaitokat, aztán menjünk le kajálni. Milyen volt az út? Honnan jöttetek? Meséljetek valamit magatokról, mindenre kíváncsi vagyok! *Csiviteli nekik, miközben el is indul a kúria irányába, remélve, hogy a többiek követik... Lépcsőkön fel, folyosón jobbra, be az ajtón... Megpróbál hamar túl lenni a várószobás mizérián, hogy minél előbb eljuthassanak az Étkezőbe.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Hozzászólások száma: 10 Kaszt:

*Elkapja Fenwys tekintetét, azt a kérlelő pillantást és mivel ő maga is kíváncsi, most már nem csak a fiúra, hanem erre a szappanoperára is, hogy mindenki mindenkinek a rokona, bár nem túl közeliek lehetnek, hogyha senki nem ismeri meg körülbelül a másikat, csak hogyha nagyon erőltetve nézik egymást. Emily lelkessége, ahogy a fiúkat köszönti egészen megható lenne, csak hát ha őt köszöntené így egy idegen inkább fojtogatva érezné magát, mint meghatottan. Nem válaszol először a fiú kijelentésére, hogy nem tisztavérű, mert ez igazából őt nem nagyon érdekli, a mozgásából, a ruházatából tudja, hogy tündék között nevelkedett és nem emberi felével. Kicsit megnyugtatja a tudat, hogy Emily se szabadulna megtőle, az pedig, hogy Fenwys marasztalta egyenesen jól esik a nem túl jól karbantartott lelkének, majd a szőke srác is szükségtelennek mondja a távozást. Remek, mert nem is nagyon akart már távozni. A gyilkolós viccre felszalad a szemöldöke, látszik, hogy nem veszi komolyan, de az is, hogy nem találja túlságosan viccesnek.* - Ha-ha-ha. Mókamester. *Válaszolja, majd azért kissé elmosolyodik még is, nem olyan fapofa ő, ráadásul az is kissé komikussá teszi az egészet, hogy Fenwysnek mondta, aki nem tűnik egy gyilkos hajlamú srácnak. A füvek iránti vágyódását a srácnak nem veszi észre, pedig hogyha észrevenné, akkor biztosan szóvá tenné, hogy megmutat néhány helyet a füveskertben és a kúria birtokán, igazából... Nem feltétlen törődve azzal, hogy a fiú mire használja ezután.* - Tehát az édesanyád volt Beawer és utána kaptad a neved? *Pillant a fél-tündére, arra nem kérdez rá, hogy az anyja miért nem élt velük, elhagyta, meghalt, vagy ilyesmi, azzal úgy érzi elvetné a súlykot, ahogy a fiú se szánta rá magát, hogy érdeklődjön még a fajáról. Mondjuk... Igen, az is eléggé bonyolult. Azért ahogy a két fiú hárítja az ölelkezést még egyszer mosolyt csal az arcára...*
- Nem szeretitek, hogyha vadidegenek ölelgetnek titeket, ez végül is érthető, de azért a rokon az rokon, nem? *Kérdez rá, habár már is egy tucatnyi ellenérv van a fejében.* - Bár a királyok előszeretettel ölték egymást a trónért és a hatalomért, de... *Miután rájön, hogy ezzel nem igazán fellendíti a hangulatot, kicsit köhint, majd legyint.* - Hagyjuk. A füvekhez még a konyháról szereznem kell néhány hozzávalót, tartósítani és felkészíteni őket, de aztán ígérem elválnak útjaink... Beawerek? *Nem tudja, hogy hogy nevezze őket, kicsit elmosolyodik, és hogyha Jacob ilyen éhes, hát minden bizonnyal elindulnak, de kissé lemarad inkább, vagy előre siet, mindegy, a lényeg, hogy teret ad az ismerkedő vérrokonságnak, csendesen hallgatva őket. Mert hát... azért hallgatja őket.*

Hozzászólások száma: 3 Kaszt:

*Egyátalán nem erősít rá a véla vonalra, nem akar senkitől így hűséget kicsikarni, régen főleg nem élt ezzel, most sem ezek a módszerei. Az érdeklődést viszonozza, de nem több ez mint egyszerű udvariasság, az alap sármján kívül nem vet vágyódó pillantást, nem húzkódja a szemöldökét, és efféle ócska trükkök. A kérdésre finoman elmosolyodik, és szabadkozva feltartja a kezét.* Hát nagyon úgy tűnik, de semmi komoly, csak vérrokonság. *Aztán flegmán megránjta a vállát, és sután nemet int a kezével, hogy Natasha szempontjából nem szükséges a távozás.* Ugyan, nem hinném, hogy bármi titok lenne ebben, legfeljebb megölünk, nemigaz? *Kérdezi tettetett komolysággal Fenwysre sandítva, afféle paródia, mert úgy látja, hogy a féltünde nagyon tisztelettudó. Mint ő volt egykor. Kiváncsian lép közelebb, amikor úgy tűnik, a lánynak kérdései vannak, ám visszavonulót fúj, amikor kiderül, nem róla van szó. Akkor ismerkedjenek csak, majd ő figyelmesen hallgat, azt sem árt néha, főleg idegen terepen. A lány kezében tartott növényzetre vet egy mohó pillantást, kiváló álomital keverhető belőlük. Örök álom persze. Eközben Emilyn nosztalgikus érzések ébrednek, és már öleli is. Jacob megilletődik, és zavarában nehezen ugyan, de eltolja a lányt.* Fogd vissza magad. *Nem akar kötődni. Soha többé. Senkihez. Lehet, hogy ezzel megbántja a családcentikus tyúkanyót, de mégegyszer nem lép erre az ösvényre, senki kedvéért. Ha ez a sorsa, akkor már nincsen csiki-csuki.* Én küldtem neked egy hollót, úgy tűnik, több Beawer is él a környéken, mert csak ennyit írtam rá. Mindegy, a lényeg, hogy itt vagyok. Vagyunk. *Biccent a féltünde felé.* Mást is várunk még, vagy a triónk az összelétszám? *Kérdezi tényszerűen, és most már tényleg szívesebben folytatná egy tál vacsora mellett.* Lent? A faluban? *Szorul össze kissé a torka, aztán nemet int.* Inkább itt, nincsen kedvem visszafelé túrázni. Mutatod az utat? *Fenwys reakciójából itélve hasonló a helyzet, távol nevelkedett, nem ismert senkit, és furcsa most a találkozás. Legalább ebben hasonlítanak. De ami a legjobban érdekli, hogy mi az összekötő kapocs. Miért azok, akik? Kik is ők valójában? Mi lehet a Beawer család sötét titka? Sötét gondolatok, egy még sötétebb elmében.*

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 5:19 pm

*Amikor a szőke fiú is kijelenti, hogy ő is Beawer végképp úgy érzi, hogy talán az lenne a legjobb, ha most azonnal sarkon fordulna és távozna. Az apja sosem beszélt arról, hogy vannak rokonai, persze tisztában van vele, hogy nem tisztavérű tünde, de mégis...nem is kérdezte, hogy vajon kik lehetnek a rokonai, ki volt az anyja pontosan. Úgy tűnik Jacob és Emily viszont ismerik egymást, sőt valamiről beszélni is akar a szőke fiú a másikkal. Vajon mi lehet az? Furcsa kíváncsiság ösztökéli arra, hogy maradjon végül. Szinte kérlelőn pillant Natashára, hogy ne hagyja itt a többiekkel, hiszen nem is ismeri őket. Nem mintha a másik lány ismerné, de valahogy hasonlóan visszafogottnak érzi, mint ő maga is, de nem úgy, mint Jacob. Belőle sugárzik valami...valami hideg. Aztán amikor a fél-dzsinn lány még úgy is fest, hogy felé mutat érdeklődést végképp úgy gondolja, hogy nem lenne jó, ha távozna.* -Én...nem vagyok tisztavérű tünde, de ha tudok szívesen mesélek neked. *Mosolyodik el finoman. Nem zavarja ez a fajta érdeklődés és persze nem is gondolja, hogy a lány analizálni akarná, vagy bármi hasonló. Még mindig nem akar nyíltan rákérdezni, hogy vajon miféle lény is ő, de majd erre is sort kerít. Aztán hirtelen Emily ugrik a nyakába. Ezen erőteljesen meglepődik, nem is nagyon tudja, hogy mit kezdjen magával. Buta mozdulatokkal megpaskolja a hátát. Nem igazán szokta meg az ilyen erőteljes testi kontaktust, a heves érzelmi reakciókat, nem ebben nőtt fel. A lány kérdéseire csak finoman megemeli a vállát.* -Én nem tudtam, hogy ti...hogy ti vagytok. *Magyarázza, így hát nem is tudott volna semmiféle üzenetet küldeni, hogy érkezni fog. Nem tudta, hogy lenne kinek.* -Kanada északibb erdeiben éltem az édesapámmal mindeddig, egy kis tünde faluban. Nem tudok semmit az emberi oldalamról...a rokonaimról. Nem is tudtam, hogy vannak, apám sosem mesélt róla... ~Talán ő sem tudta.~ *Csillan meg benne egy halovány reménysugár. Nem biztos, hogy titkolózott, hazudott, egyszerűen lehet hogy ő sem tudott semmiről.*

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 5:07 pm

*Nem igazán tűnt fel neki, hogy a fiú a madaras-kék virágos medáljával babrál, jelenleg ez nem különösebben foglalkoztatja, hiszen nem azért van itt, hogy holmi ékszerekkel törődjön... Azt észreveszi, hogy a Fenwys egy pillanatra lefagy, de ameddig a fiú nem mondja ki a nevét, nem tudja, hogy miért. Emily először féloldalasan felvonja a szemöldökét, majd gyermetegen a homlokát és az orrát ráncolja, végül elvigyorodik, és a fél-tünde fiú nyakába ugrik... Miközben Jacob is bemutatkozik.* - Akkor azért! Látod Aph, nem én vagyok a hülye! *Sokezer karátos mosolya nem hervad le Jacob hűvössége miatt sem, sőt, amikor elengedi Fenwyst, őt is megszorongatja. Mintha már mindkettőjük nevét hallotta volna, sőt, ez biztos, de... Semmit nem tud róluk. Tényleg, semmit. Legszívesebben még percekig ölelgetné a két fiút, hiszen elég család-centrikus típus, de inkább visszafogja magát, ám a mosoly nem hervad le az arcáról.* - Miért nem tudtam, hogy jöttök? Legalább egy baglyot... na jó, azt inkább ne, de valami másféle madarat küldhettetek volna! *Jacob közben fogadóról kérdez, mire megvakarja a tarkóját.* - Hát, attól függ. Van egy odabent is... *Bök állával a kúria felé.* - ...meg Nellondban jó néhány ilyesmi hely. Mit szeretnél? Még csak most jöttél! És... és hát... Nem is ismerjük egymást, szóval érted... *Rántja meg a vállát, majd Natasha kérdésére hevesen bólogat.* - Ezek szerint! Bár én sem tudtam róluk! *Vigyorog tovább.* - Eddig hol bujkáltatok, srácok? *Kérdezi egy kicsit csípős hangon, a fejét félrebiccenve, megrovóan csípőre téve a kezét, de persze nem gondolja ám komolyan a számonkérést.* - Ó, maradj csak, nyugodtan, engem ugyan nem zavarsz! *Válaszol Natashának, és hallgatja a tündefiú felé feltett kérdéseket.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Hozzászólások száma: 10 Kaszt:

*Mikor Emily befut kicsit hátrébb lép a társaságból, de csak addig, ameddig a leányzó a fiúknak köszön, meg a kutyus szépen ingázik a kettőjük között.* - Szóval igen, mondtam, hogy láttam. *Érdeklődve figyeli az állatot, a lány siettségét, valahogy érzi, hogy valamibe belecsöppent, amiben talán nem is nagyon lenne helye. Persze arról fogalma sincs, hogy ez egy családi dolog, hiszen a tünde elsőre nem is hasonlít rájuk, a srác pedig... Jó, ő talán egy kicsit, szőke, jóvágású, de nem köti az ember ezt elsőre össze. Érdeklődve figyeli Fenwyst, mikor kicsit meghajol valahogy elönti egy érzés, hogy ezt valahogy illendően viszonozni kéne, de hát tünde üdvözléseket nem tanul az ember, szóval csak félmosollyal biccent neki megdöntve csinos fejecskéjét. Hát, nem is lenne talán illendő azzal kezdeni, hogy milyen fajúak, habár ami először megfogta a lányt, az a másik tünde vére, tehát fajból adódó érdeklődés. Kicsit megenyhül és elmosolyodik, amikor Jacob azt mondja, hogy ne kérjen elnézést, nem is tudja miért ilyen szimpatikus neki a fiú. Persze minden bizonnyal a szőke haj, a kék szem és a véla-vér közrejátszhat az ügyben. Mikor elsőre meghallja a tünde teljes nevét átsiklik felette, de amikor a szőke srác reakcióját meghallja, majd Emily bemutatkozását, aztán megint a tündétől egy csöppet leblokkolva vonja össze a szemöldökét.* - Ó szóval ti mind rokonok vagytok? *Kérdez rá az egyértelműre, a hangjában sincs igazából kérdés, inkább önmagának jelenti ki. Viszont egy ilyen helyzetből lehet, hogy hasznosabb lenne kihátrálnia. Egyedül az állítja meg a lépteit, hogy elkapja Jacob pillantásait, ami egy pillanatra földbe gyökerezi a lábát, aztán inkább távozásra késztetné. Ahogy Fenwys leguggol a kutyához úgy ő is barátságosan lehajol hozzá, bár tudja, hogy vele kevésbé lesz elfoglalva az állat, hiszen úgy tűnik, hogy valami nagy re-unióba csöppent.* - Azt hiszem inkább hagynom kéne titeket megismerkedni, de lenne néhány kérdésem is... *Kicsit az ajkába harap, finoman, és a tünde fiúra veti a pillantásait.* - Esetleg a későbbiekben találkozhatnánk? Nem akarok tolakodó lenni, csak érdekelne, hogy honnan érkeztél és miért. A szokásaitok, a természetkapcsolatotok... *Hozzá tenné, hogy "de nehogy azt hidd, hogy csak analizálni akarlak", de az már valahogy nem jön a szájára. Inkább kiegyenesedik a növényekkel a kezében úgy se tud nagyon kutyázni, és újra a szőkére pillant. Hogyha konkrétan nem teszik ki a szűrét, igazából nem távozna.*

Hozzászólások száma: 3 Kaszt:

*Nem volt barátságtalan, ám bele sem gondolt, hogy egy iskolában állandóan köszöngetni kell, ez totálisan időpocsékolás, ám végülis nem veszi fel a visszafogott választ, hiszen nem ismerősök, és Jacob nem is szándékozik nagyon elmélyülni a társasági életben.* Ahha. Én sem. *Bólint a felvezetésre, ezek szerint a másik is nemrég érkezett. Tipikus, hogy pont egy másik újonccal fut össze. Hol vannak ilyenkor a tapasztalt veteránok, akik majd körbevezetik? Úgy tűnik, saját magának kell boldogulnia. Vagyis mégsem, mert a nagy ácsorgást, és kínosnak igérkező csendet egy cserfes leányzó szakítja meg, mert növényekkel felszerelkezve közeledik. Hősünkben ekkor tudatosul, hogy a másik srác meg hegyesfülű. Itt mindenki ilyen természetvédő lenne? Nem mintha utálná őket, de adottságaiból kifolyólag hidegen hagyja bármiféle pacifista megnyilvánulás. Nem a halál uraként tekint magára, egész egyszerűen tudja, hogy jobb bárkinél, mindegy, hogy druida, vagy nekromanta. Elrúgja magát a faltól, némi jómodor még maradt benne, hogy nem kezeli le a nőket, még ismeretlenül sem. Kedvelnie nem kell, de a nyílt ellenszenvet nem osztogatja, egész egyszerűen már annyira a saját érdekeit nézi, hogy még arra sem veszteget időt, hogy másokat megismerjen.* Ne kérj, nincsen miért. *Lép közelebb, amikor Natasha üdvözli Fenwyst.* Akárcsak én. Jacob. *Aztán oldalt sandít a teljes névre, és kezével leárnyékolva a szemét, most már jobban megnézi a féltündét.* Beawer? Nocsak. Én is. *Darálja gépeiesen a tőmondatokat. Nincsen elámulva, sejtette, hogy a család nagy részét nem ismeri, de meglepődik azon, hogy eddig sosem volt senkije, csak az apja, most pedig a nyakába szakadhat egy egész pereputty. Karácsonyozni úgysem fog. Az érkező kutyához nem hajol le, de nem is néz rá undorodva, semlegesnek mutatkozik, viszont keresi annak gazdáját, aki meg is érkezik, Emily személyében.* Akkor azt hiszem meg is találtalak. Nem hiszem, hogy sokáig maradok, csak meg akarok beszélni valamit. *Natashára villant egy sokat sejtető tekintetet, aztán lustán megvonja a vállát, neki aztán teljesen mindegy, hogy ki tud még róla, érdektelen, hogy beavatkoznak-e vagy sem.*
Jacob Michael Beawer. *Nem nyújt kezet, nem ölelkezik, semmi ilyesmi. A család egy született, nem pedig egy választott dolog. Nem kell jóban lenniük.* De előbb ennem kell. Van itt valami fogadó, vagy afféle? *Kérdezi a lányt, akivel még egészen hasonlítanak is, közeli vérvonal lehet.*

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 4:37 pm

*Néhány pillanatnyi tanácstalan ácsorgás után végül úgy dönt, hogy az épület felé veszi az irányt. Biztosan összefut majd valakivel, ha nem hát talál magának valamiféle szállást, amíg nem került sok felsőbb...valamiféle vezetővel való találkozásra. Már épp lendíti a lábát, amikor feltűnik a szőke fiú az ajtóban. Jellegzetes hegyes áll, neki is valami hasonló van, bár a tünde vonások eléggé lágyítottak rajta. A kemény szavakra egy apró sóhaj a válasz. Se köszönés, se bemutatkozás, erre figyelmeztette az apja.* ~Végül mégis neki lesz igaza?~ *Nemlegesen megrázza a fejét a kérdés hallatán, hiszen még csak most érkezett, így hát nem kimondottan rendelkezik széleskörű ismeretséggel.* -Nem, most érkeztem, még senkit sem ismerek. *Ad választ és amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten is, nem mutatkozik be, nem köszön. Jó eséllyel a másik fiú nem is lenne kíváncsi ilyen apróságokra. Aztán egy leányzó is érkezik, ő már jóval figyelmesebbnek tűnik. Felé indul hát el, megszemlélve a nála lévő növényeket. Legalább úgy tűnik mások is lesznek itt, akik ilyesmivel foglalkoznak, mint ő is. A hegyes fülek feltűnőek, de valahogy mégsem olyanok, mint az övéi...nem tünde. Nincs kifejezetten otthon a mindenféle extrás fajkeveredések terén, de nem akarna csak úgy azonnal rákérdezni, hogy te meg mi vagy.* -Kellemes napot Natasha! *Hajol meg picit a lány felé.* -Fenwys Carmon Beawer vagyok, igen most érkeztem, egyelőre még nem igazán tudom mit kellene tennem. A kutyus és a szőke lány érkezésére is felfigyel. Zavarában a nyakában lógó apró rigó+kék virágos medált kezdi el birizgálni. Hirtelen sokan lettek, neki pedig egyelőre nem nem kenyere hogy sokak között is fesztelenül el tudjon lenni. Szoknia kell még. A lány neve hallatán azonban kissé lefagy. Nem tud semmit sem a családjáról, és mégis egyezik a családnevük. Véletlen lenne?* -Fenwys Carmon...Beawer. *Mutatkozik be ő is, kezet nyújtva Emilynek. A szaglászó kutya zökkenti ki a pillanatnyi lefagyásból, hogy elterelje figyelmét le is guggol hozzá és finoman megvakarja a nyaka tövénél. Csendes tünde szavakkal igyekszik kicsit lehiggasztani az enyhén szólva is rohangászó kutyust.*

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 4:26 pm

~El fogok késniii...~ *Trillázza magában, miközben néhány lézengő diák között szlalomozik az Udvar felé. Futtában ujjait a szájába illeszti, és éles füttyentés töri meg a csendet - Aph, a padlócirkáló eb válaszként vakkant egyet, és füleivel csapkodva minden felé, elindul gazdája után. A lány lobogó haját hátrafogva esik végre az udvarra, vagy legalábbis annak szélére - mivel nem tudja, hogy az új diákok, akikért érkezett, már bent vannak-e az Előcsarnokban, vagy még idekint ténferegnek, szóval lelassít, egy pillanatra a térdeire könyököl, szívverése hamar visszatér a normális tempóba, és körbeles. Ki is szúrja a két ismeretlen arcot, akik mintha társalognának, az egyik egy tünde, vagy féltünde fiú, a másik egy szőke sr... Emilynek kikerekednek a szemei és megrázza a fejét.* - Ez biztos csak véletlen, ugye? *Guggol le a kutyához, és meghúzogatja a fülét. Persze választ nem vár, mivel nem daimonról, hanem egyszerű háziállatról van szó, de azért mégis. Innen lentről is megszemléli a különös fiút (most a véla-vonalnál fontosabb dolgok is lekötik a srácban), majd úgy dönt, hogy mivel nem kapott hírt újabb rokon érkezéséről, így csupán véletlen lehet, hogy fellelhetőek rajta a Beawerek jellegzetességei, szóval felegyenesedik, és elindul feléjük. Közben megérkezik közéjük egy leányzó, akit Emily látásból már ismer... Talán Natasha, vagy Natalie, esetleg Amelie. Amikor végre odaér, rögtön a kezét nyújtja a két új fiú felé, előbb Fenwysnek, majd Jacobnak.* - Sziasztok, Emily vagyok, Emily Kyra Beawer. Szia! *Köszön külön Natashának, a nevét azért nem mondja, mert nem biztos benne - hogy is jegyezhetné meg az összes diákét?! Közben Aphrodité is megérkezik mögötte, és igen hevesen kezdi el szagolgatni a két fiú lábait egyszerre, hol ezt, hol azt, nem tudja eldönteni, kivel kellene hirtelen foglalkoznia, marja az orrát a két ismerős szag.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Hozzászólások száma: 10 Kaszt:

*Egy nem igazán ismert leányzó sétál az udvar felé, a fák közül érkezik, kezében néhány csokor zöld növény van összefogva. Nem látszik rajta túlzottan más, köpenyben van, alatta könnyű ruházat, barna-fakó zöld színekben játszik mindene, csak övéről lóg néhány apró szütyő, benne hasznos dolgokkal. Nem igazán van itt sok ideje, senkit sem ismer, csak látásból és hírből. Kissé hegyesek a fülei, hajában van néhány eléggé egzotikusnak ható dísz, de nem túl feltűnőek, még keletiesnek se mondhatóak, szóval nincsen a homlokára írva, hogy dzsinn. Persze a diákok nem is láttak még sok dzsinn-t, csak Avanish-t, akinek nincs hegyes füle, de fél-dzsinnt is csak kettőt, Vaszilijt és Nicolast, akik nem is hasonlítanak. Szóval... Más dzsinn nemzettség, az, amihez Nicolas tartozik és az amihez a Potrevszkij testvére, ez teljesen biztos. Na mindegy is, amúgy sem mászott bele az iskola hierarchia rendszerébe, nem ismeri a diákokat, és talán nem is akarja túl sokukat megismerni. Éppen látja, ahogy a srác kilép a Vadőr hintójából, elsőre nem is nagyon törődik vele, de amikor meglátja a hegyes füleket azért az felkelti az érdeklődését. A tündék természetszeretete és a kötődése boszorkány lévén érdekli, habár ő egy fokkal másabb irányból közelíti meg a dolgokat, mint egy druida. Sokkal inkább semlegesebb, mint az iskola druidái, akik általában a jó felé hajlanak, nos ő általában a misztikummágia és az átváltoztatástan felé, amik jóindulattal sem nevezhetőek tisztának és jónak. Éppen megszólítaná, a kezében átölelve a növényeit, amikor megjelenik a szőke srác. Egy pillanatra megragadja a tekintetét, talán el is időzik rajta, mintha csak egy vélát látna, de a szavai, ha nem is a hanghordozása, a jelentése kizökkentik.*
- Elnézést, hogyha nem is ismerek sok mindenkit, Emily-t láttam a közelben, esetleg megmutassam, hogy merre? *Kérdez rá a srácoknál, illetve a szőkénél, hiszen ő keresi, lassan odasétálva melléjük. A kezében gyógyfüvek és egyéb bájital hozzávalók vannak, ártalmatlanok és kevésbé ártalmatlanok is.* - Bizonyára most érkeztél az iskolába. Üdvözöllek a Nezabarban, Natasha vagyok. *Fordul a tündéhez, mert hát róla tudja, hogy most jött, Jacobról nem.*

Hozzászólások száma: 3 Kaszt:

*Külsőre igen csinos, szexisnek is mondhatnánk, ám az egészet képet elrontja az, hogy mennyire komor, mogorva, és aki rámosolyog korántsem számíthat viszonzásra. Mintha valami állandó szomorúság ülne arcán, mely olyan, mintha egy görög félistent faragtak volna ki, és küldtek volna ide. Széles vállán egy bokáig érő sötét köpeny, alatta pedig fekete vászoning. Fegyverből nem igazán lehet hatalmas bestiaölőt látni nála, ám az övébe dugva egy hajlított pengéjű tőr csillog, aminek a pengéje recézett, jelezve azt, hogy birtokosa a lassú kínzás híve. Bal fülébe egy gyémántszínt idéző fülbevaló van illesztve, mert miért is ne? A holmiját már korábban előreküldte, nem szándékozott az egész városon át cipekedni. Egyedül Emily nevét ismeri, de őt is csak névről, semmi egyebet, méghozzá ezt is csak azért, hogy talán a lány az a családból, aki a legrégebben van itt, érdemes őt kikérdezni. Aki nem családtag, nem mondhatná meg, hogy Beawer, de aki a vérrokona, mint többen itt, megmondhatják, hogy a finom arcél, a határozott áll bizony mind a Beawer vérvonal sajátja. A társalgó felől érkezik, nem a vadőr módszerét választotta. Közel három éve már teljesen árva, nem számíthat a szüleire, a vén iszákos vérmágus pedig a hetekben szenderült jobb létre, végülis ő nevelte eddig, és kárálta a fülébe, hogy az átok majd őt is utoléri, de kiválasztottként majd egyensúlyt hozhat a vidékre. Na persze, még csak az kéne. Nem foglalkozik ő innentől senkivel, és semmivel, csak ami a saját érdekeit képviseli. Pont szembetalálkozik a féltündével, akit nem Beawerként azonosít, hiszen nem ismeri a címert. Ellenben az ő nyakában lógó zsugorított unikorniskoponya is jelzésértékű lehet a foglalkozására nézve.* Hé, te! *Szól oda bársonyosan rezgetve hangszálait, mintha valami jóbaráttal beszélgetne.* Emilyt nem ismered teljesen véletlenül? *Kérdezi, és nekitámaszkodik a kúria falának, nem közelít jobban.*

Téma: Re: Udvar Vas. Máj. 20, 2012 4:01 pm

*Vállán sötét zöld köpeny, oldalán vékony pengéjű, könnyű tündekard, hátán pedig egy méretes íj feszül. Ruházata világos, tört fehér ing, halovány szürke vászonnadrág és egy szellős szandi. Elég meleg van és nem kimondottan ehhez az időjáráshoz szokott, hiszen Kanada északibb területein nőtt fel. A köpeny alatt a hátán alig láthatóan az íj alatt egy nem túl nagy lant bújik meg, kezében pedig egy kisebb kézipoggyász. Úgy fest nem sok mindent hozott magával, de végülis nincs is kifejezetten sok holmija. Egyetlen nyaklánc, ami mint ékesség villan meg a szikrázó napsütésben a nyakában. Ezüstből készült feketerigót ábrázol, apró kék virággal a csőrében. Még az anyjától maradt rá. Könnyed ugrással szökken le a Vadőr hintójáról, szinte hangtalanul érkezik meg a füves földre, majd int a férfinek, aki lassan távozik is. Felpillant a méretes kúriára, egyelőre látszik rajta, hogy bizonytalan. Egyáltalán nem biztos benne, hogy jól döntött, amikor szembeszegülve apja akaratával végül úgy döntött, hogy kimerészkedik a világba. Sokat olvasott, tudja jól, hogy az emberek világa nem oly' békés hely, mint a tündék erdeje, ahol nevelkedett. Sőt sok esetben kifejezetten erőszakos és kemény helyről van szó. Mégis, nem élhet örökké burokban, vannak dolgok, amiket meg kell ismernie, végülis van emberi oldala, nem rejtheti, nem felejtheti el örökre.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 3:28 pm

*A rúgás után láthatóvá válik a fiú egész alakja. ~Tehát egy csintalan koboldról van szó. ~ *gondolja Meimei, lassan elveszi a kardot a fiú nyakáról, de amikor az rámozdul a fényképezőgépre gyorsan utánakap és a fiú immár hátracsavart karral áll előttük. Nem kifejezettem ismerkedő póz, de nem bízik a fiúban. És habár dühe nagyrészt elszállt, egy kicsit bosszankodik összemocskolt ruhája miatt. Míg az egyik kezével a fiú karját szorítja, a másikban ott a jian, nem tud varázspálcát elővenni, pedig sürgősen ki akarja varázsolni a rögöket a hajából. Úgy dönt elengedi a fiút.* - Ha nem kapálózol elengedlek. *tesz ajánlatot. Nem fenyegetőzik tovább, felesleges lenne. De jópofizni, meg ismerkedni sem akar. Inkább Nat felé fordul.* -Mit kezdünk vele? Én tuti felmegyek a szobába óra előtt átöltözni. *Miután elengedte a fiút az épület felé fordul. Hátrapillant Natre, hogy követi-e.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 3:13 pm

*Meimei vele ellentétben tesz is valamit a feléjük repülő földkupac ellen, és a varázslatának köszönhetően nem sokára láthatóvá válik egy koboldszerű fiú alakja. Natalia tiszteletteljesen -amibe egy kis félelem is vegyül - pillant a barátnőjére, mikor a koboldfiú torkához szorítja a jianét, aki persze erre gyorsan leveti az álcáját.*
-Natalia Tatiana vagyok. *Mutatkozik be kimérten, majd gyorsan a cuccaihoz lép. Az ezüstöket az első, a leveleket a hátsó zsebébe gyömöszöli. A fényképezőt csak felveszi, és mikor Radomir kérdését meghallja, erősen magához szorítja.* Hogyisne! *válaszol neki* Hogy aztán eltűnjön egy földkupacban... Mellesleg, még én sem használtam. *Teszi hozzá egy kicsit békülékenyebb hangnemben.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 2:59 pm

*Nati hamarabb ocsúdik, ő egész gyorsan elmegy a földtömeg elől, Anelie viszont picit elbambul, és ő kapja a javát. Erre Mei szétszórja a földet, és Radomir is kap belőle, így feltűnik az alakja, amit a föld rajzol ki. Mei a kardjával Radomir felé csap, amit szerencsésen kikerül, de aztán mellbe is rúgja, amitől picit fuldokolni kezd pár pillanatig. Mivel a csíny sikerült, és egyébként is megtalálták, leveszi az álcáját, és a lányok megpillanthatnak egy kis kobold földmágust.* -Nyugalom, lányok. Csak egy kis csíny volt. Egyébként Radomir Waylan vagyok. Jó kis fényképeződ van. Kipróbálhatom? *kérdi Natira kacsintva, és megpróbálja ellökni Mei kezét, hogy kiszabaduljon a szorításából. Ha sikerül, egyből a fényképező felé iramodik és megpróbálja elcsenni, egyébként pedig küzd Meijel.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 2:46 pm

*Mei egy kicsit csalódott volt, amiért nem sikerült megijesztenie a másik lányt, de hamar túltette magát rajta és pillantása ismét a csomagra csúszott. Előjött a kíváncsi énje. A csomagból egy fényképezőgép került elő. Végre nem olyan hátborzongató mugli vacak, amit eddig Nat használt. Csak helyeselni tudott amikor Nat a nagyobb könyvespolcot említette. Egy csomó új könyvet kellett beszereznie mostanában, amik most az ágya mellett hevernek már-már megszentségtelenítve. Eszébe jutott az a helyes kis tükör, amit múltkor a városban látott. Ekkor azonban megzavarta álmodozásukat egy repülő földkupac. Nat vette észre hamarabb. Meimei csak az ő reakciójára ocsúdott és egy kicsit elkésett. Egy nagyobb göröngy a fejére esett. Tele lett a haja, meg a fehér ruhája földdel. Miközben az udvart pásztázta magához vette a kardot és egy mozdulattal kihúzta a tokból. Kutatott a megfelelő varázslat után. Agyát elborította a düh. Ösztönösen cselekedett. Összeütötte tenyereit és szétszórta maga körül az apró rögöket. Azonnal feltűnt a láthatatlan illető tömzsi alakja. Megszorította kardját és arra csapott, ahol az alakot sejtette. Nem akarta megölni, úgyhogy csak mellbe rúgta és gyorsan mögé került. Fenyegetően nyakához szorította a kardot.* - Ki vagy? * Amint megszólalt lenyugodott. Hangja nem sikerült annyira parancsolóra, mint szerette volna. De az előbbi mutatvány után biztos hatásos.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 2:28 pm

*Éppen kibontaná a csomagot, amit kapott, mikor Mei érkezik. Pontosabban a háta mögé lopódzik, és megpróbálja megijeszteni. Ez azonban annyira nem sikerül neki. Nati ijedtsége gyorsan elmúlik, és mosolyogva köszönti barátnőjét.*
-Szia, Meimei! Látom, gyakoroltál *Pillant a kardra.* Igen, elmentem a könyvtárba, hogy ne zavarjalak. Nekromágiát tanultam ugyanis, és ilyenkor nincs túl jó kedvem. *Nem áll ugyan túl távol tőle a sötét oldal, de azért az "Égő sebek", és hasonló varázslatoktól kirázza a hideg.* Igen, anya küldött valamit. Gyere, bontsuk ki! *Mondja, majd így is tesz. Mikor kibontja a zsinórt, a barna papírból egy levél, és egy fényképezőgép kerül elő.* Ezt el sem hiszem! *Lelkendezik Nat.* Egy mágiával működő fényképező! A mugli gépem ugyanis tönkrement, *magyarázza Meinek* és ezt persze megírtam anyának. Nem tudom, honnét szerzett egy ilyet, de mindig is ilyenre vágytam. *Kinyitja a borítékot, és a levél melett néhány ezüstpénzt is megpillant.* Nézd csak, pénzt is kaptam. *Szórja ki a fűre a boríték tartalmát.* Végre vehetünk néhány dolgot a szobánkba. *Ekkor Mei elmeséli, hogy egy függönyt már beszerzett.* Az király! Én elsősorban egy ágytakarót, és egy nagyobb könyvespolcot szeretnék. *Mondja, és még folytatná a tervezgetést, de ekkor egy hatalmas földkupac közeleg feléjük. Nat nem veszíti el a higgadtságát, ennél rosszabb dolgokat is átélt már, például amikor az a furcsa lány se szó, se beszéd madárrá változtatta. Ezért hát csak a fejével a földkupac felé int, miközben megkérdezi Meit, és a biztonság kedvéért két lépést balra lép, ahol már kívül esik a kupac hatósugarán.*
-Szerinted mi lehet az?

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 2:09 pm

*Egy kis termetű kobold srác érkezik Radomir személyében az udvarra. Szokásához híven éppen valami csínytevésben töri a fejét. A csínyhez előre elkészített egy drágakőmágiás turlaminos tárgyat, amit mikor az udvarra érkezett, megszorított, kimondta az aktiváló igéjét, és így láthatatlanná vált a kíváncsi szemek elől. Az udvaron két beszélgető, ártatlan kinézetű lányt talált, akik tökéletesen megfeleltek a kísérlet kipróbálásához. A földön feküdtek/üldögéltek, és egy csomagot nézegettek éppen, amit az egyikük kapott. A csíny annyiból áll, hogy kipróbálja a földön a földlevitációt. Ehhez elvégzi a szükséges mozdulatsort, és felvesz egy kis adag földet, majd azt szépen a lányokra szórja. Ők az egészből annyit láthatnak, hogy egy földtömeg közeledik feléjük elég gyorsan, és ha nem vigyáznak, kapnak belőle rendesen. Radomir kuncog magában, és várja a hatást, és amennyiben elérte célját, felfedi magát.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 1:50 pm

*Meimei az erdőből tartott vissza. Muszáj volt kiugrálnia magát, miután az elmúlt hetet tanulással töltötte. Oldalán jianével érkezett meg az udvarra. Hamar felfigyelt az udvar közepén fekvő szobatársára, aki egy bagollyal társalgott. Hátulról közelítette meg a másik lányt, remélte hogy meg tudja ijeszteni. Oda osont a háta mögé és hangosan ráköszönt.*
- Szia Nat! Mizujs? Reggel hamar eltűntél... *ekkor látta meg a csomagot Nat kezében. Eszébe jutott milyen rég nem írt anyjának, pedig megfogadta, hogy érzékelteti vele, hogy nem haragszik. Ha már kimondani úgy sem tudja... Ránevetett Natre* - Csomag? Mit kaptál?
*A csomag kibontása után folytatta a csevegést.* - Vettem egy kék, pillangós függönyt a szobánkba... Ha neked is tetszik valamikor föltesszük? *kérdezte. A szobájuk ugyan szép volt és tágas, de még egy cseppet sem otthonos. Talán még ma lesz idejük egy kicsit kicsinosítani.*

Téma: Re: Udvar Szomb. Máj. 05, 2012 1:23 pm

*Egész délelőtt nekromágiát tanult a könyvtárban, és ettől igencsak sötét hangulatba került. Ezért hát, miután megebédel, úgy dönt, egy darabig nem megy vissza a könyvéhez. Ehelyett az udvar felé veszi az irányt. Mikor megérkezik, egyszerűen csak lefekszik a fűbe. Szétdobja kezét-lábát, és élvezi a napsütést, a szellőt és a madárdalt. Már-már elalszik, mikor egy kemény tárgy esik a hasára. Meglepetten felül, és egy kuvikot pillant meg, akinek a lábához egy hatalmas csomag van kötve. A madár közömbösen leugrik a hasáról, és a fejéhez totyog.*
-Szia Pavel! *Üdvözli mosolyogva a baglyot, miközben megsimogatja a fejét.* Mit hoztál nekem? *Kérdezi, és kibogozza a lábára kötött spárgát. Azután a sötétlila hosszúnadrágja zsebéből egy kis bagolycsemegét húz elő, és odakínálja a kuviknak, aki hálásan csipegeti fel a kezéből.* Menj fel a Madárposta-toronyba, ott pihenhetsz. Majd később írok választ anyunak. *Mondja még, és nézi, ahogy a családi postabagoly és házikedvenc elrepül.* Na nézzük, mit küldött anyu. *Nem zavarja, hogy magában beszél, hiszen nincs más rajta kívül az udvaron. Majd nekilát kibogozni a madzagot, amivel a csomag át van kötve.*

Téma: Re: Udvar Csüt. Ápr. 26, 2012 5:37 pm

*Ivonn sétál le az udvarra. Csodálatos meleg délutáni, napsütötte az időjárás. Karján Isis, a fiatal sólyom. Egy pillanatra megáll vele az udvar közepén, és a fény felé fordítja az arcát. Belemosolyog a napba, majd ugyanígy csukott szemmel felröppenti a sólymot a levegőbe. * - Repülj csak, mozgasd meg a szárnyaidat. Már éppen itt volt az ideje igaz-e....meg a vacskinak is. *Mondja maga elé, még mindig ott az apró mosoly a szája szegletében, majd szemét a földre irányítva, elindul egy irányba, maga sem tudja merre, leginkább csak sétálgatni egy kicsit egyedül, élvezni a délutánt, nézni ahogy Isis repül, és megvárni amíg megvacsorázik. Amikor az udvar másik végébe ér, leül egy padra, a kastély felé fordulva, és figyeli a készülődő naplementét.*

Téma: Re: Udvar Vas. Ápr. 22, 2012 7:44 pm

*Lyra komolyan veszi a kihívását, és egyből neki is áll párbajozni, méghozzá karddal. Ő épp kitér a támadás elől, úgy a lányétól, mint a gólemétől. Ő, ellentétben Lyrával pontosan ismeri az iskola házirendjét.* - Mi van, méregzsák? Nem férsz a bőrödbe? Azt ajánlom fel tétnek, hogy nem jelentelek fel a szakvezednél, ha nem támadsz többet. Csak húztam a parányi tüzes tyúkagyadat, nem veszed észre? És most, ha megbocsátasz, magadra hagylak a szánalmas kis pasikáiddal. Jó fiúzást, add oda magad mindnek. No viszlát, tüzes lány. *mondja, és visszalibeg a kastélyba.*

Téma: Re: Udvar Vas. Ápr. 22, 2012 7:31 pm

*Lyra figyelmesen hallgatja Evelyne-t, bár azt nem tudja, hogy miért.*-Megismerni? Te nem tartozol az é fajtámba...*Mondja gúnyosan. Ahogy a lány elmondta, hogy kinyírt valami akromantulát, Lyra csak nevetett egyet magában. Még hogy ez a kis csinibaba megölt valamit? Béna vicc. Aztán hirtelen párbajt ajánlott a lánynak. Párbaj... Miért is ne? De azért jó lenne ismerni a feltételeket.*-Várj csak egy percet! Két kikötésem van. Lehet használni tőrt, kardot, vagy esetleg valami idézett dolgot, elemi mágiákat, és nekromágiát. A másik dolog pedig a tét. Mit ajánlasz fel cserébe, hogyha nyerek?*Kérdezte, de meg sem várta a választ, máris nekifutott, s egy kardszúrással megvágta Evelyne kezét, majd még jött a tűzgólem is, mely szintén sebzett.*

Téma: Re: Udvar Vas. Ápr. 22, 2012 7:18 pm

*Lyra élcelődésén csak nevet egy jót. Még hogy ő gátlástalan ribanc...* - Nem, nem talált. A látszat néha csal. Ideje lesz átgondolnod, hogy tényleg olyan vagyok-e, mint gondolod. Lyra sikeresen leteríti a srácot, aki szemrehányóan néz rá, de hamar megbánja és visszavonulót fúj társa mellé.* - Na mi van? Kipróbáljam rajtatok a csontpusztítást? Épp az előbb nyírtam ki vele egy aranyos kis akromantulát... *tódít hozzá picit. Akromantula nem volt, de hogy gyilkos varázs, az biztos.* - Na, ki vállalkozik elsőként? Vagy akartok egy bemutatót a barátnőtökön? *kérdi kacsintva, és előhúzza a pálcáját, megforgatja, és kihívóan néz Lyrára.* -Na, mit szólsz egy kis erőpróbához?

» Az udvar
» Az udvar többi része
» Kert, udvar
» Udvar

Udvar

Udvar

Similar topics

Similar topics