*Evelyne libeg az Udvarra, akár egy balerina. Egy csodálatos lila blúz van rajta, hozzá lila szoknyával. Nemrég vette Nellondon, és nagyon beleszeretett ebbe a ruhába, jelenleg ezzel próbál hódítani. Egész jó idő van, a szél enyhén lengedez, de így még jobban kijön, hogy mennyire hosszú szép szőke haja. Néhány kint tartózkodó fiú ámuló szemekkel ránéz, ő pedig csak visszakacsint rájuk, majd tovább vonul, egyenesen egy padig, és ott kezd el olvasgatni. A könyv fekete bőr borítású, és Evelyne kedvenc mágiáit tartalmazza, méghozzá "A legsötétebb mágiák"-at, legalábbis a címe szerint. Ezt a könyvet csórta el anno, mikor Nessie-vel, a tesójával a Tündérkertben jártak a banya házából. Néhány varázslatra csak felhördül, és nevet rajtuk. Ezeket már rég ismerte, mert a vérében van a fekete mágia, és nekromágiából is tanulták. Vannak viszont olyan varázslatok, amik valóban elég sötétnek tűnnek, és nekromágiából se fogják tanulni... Ezeket áhítattal és csodálkozva olvassa, és azon töri a fejét, hogy hogy lehetne valamelyiket kipróbálni valakin...*

~ Vajon mi történhetett, hogy idáig fajultak a dolgok?~ Kérdezte magától a tünde fiú, nem voltak még soha ellenségei, rossz akarói semmi ehhez hasonló egész kis szenvedélyes vita alakult ki a helyzetből, amiben hol az egyik hol a másik fél kerekedhetett felül. Exan mélységes dühöt és csalódottságot érzett magában, közben folyamatosan ezt a kérdést tette fel magában: ~ Miért? ~ Valóban nem értette, hiszen ő volt az áldozat, vagyis " a préda" ahogyan a lány is nevezte a ködfenyvesben, bár arra még mindig nem kapott kielégítő választ, hogy mind ez mire volt jó és hová vezetett. Exan arcára egy pillanatra eltűnt a düh, a szomorúság váltotta fel. - Megérte? * csak ezt a kérdést tette fel a lánynak.Fürkészni kezdte a zöld szempárt. - A tréfád... egy rossz vicc volt.. komolyabban is megsérülhetett volna a "csinos kis pofid".. * Emlékeztette a lányt, hogy ezeket a szavakat még ő mondta neki az erdőben. Exan észrevette, hogy a lány motoszkál, talán a pálcájáért, a szomorúságot ismét a düh váltotta fel. - Arra semmi szükség. * Mondta élesen. Bár nála nem volt pálca, sőt, most kardja sem, fegyvertelenül állt szemben a véla lánnyal.Hunyorított egy kicsit, majd oldalra billentette a fejét. - Vagy tudodmit? Használd ha akarod!!Kérlek.. * Ajánlotta fel a lánynak, nagyon kíváncsi volt, hogy vajon bántaná e őt, ha bántaná akkor nem áll arrébb.Kíváncsi volt megteszi e, szíve mélyén remélte, hogy nem. A tündék sértését meg sem hallotta,ha anyja tanításait komolyabban vette volna, akkor szóva sem állt volna más népekkel a tündéken kívül. A lány mintha mocorogni kezdett volna a padon s fel is állt, közelített felé, Exan sejtette, hogy mi fog következni kihúzta magát, hogy a lány nehezebben érjen fel hozzá, nem is kellett sokáig várnia, sejtése beigazolódott Eva karja mozgásba lendült Exan nem állt arrébb, élete első pofonját 115 év után kipipálhatta, Eva csuklóját megfogta a pofon után, nem erősen, mert ő nem akart fájdalmat okozni, érdekes.. egyszerre érezte magát nagyon közel és távol a lánytól.A kék szemek talán most villantak a leg jegesebben és fagyasztóan pillantottak a véla lányra. A csuklót hirtelen elengedte. Néma csend és borzongás.. - Ha menni akarsz hát menj. * Mondta teljes nyugalommal, zsebretett kézzel nézte a lány hátát, majd visszavette csuklyáját.Állt még egy kis ideig. A szél bele kapdosott a köpenyébe.*

* Exan keményen állta a tekintetet, ő maga is versenynek tartotta az egészet, egy pillanatra sem nézett másfelé. Egyik lábáról a másikra nehezedett, még nézte a távozó Regina hátát, megvárta amíg elsétál, és csak utána válaszolt Eva-nak. Közelebb jött két lépéssel a padon ülő Evangeline felé és odahajolt, majd suttogva kérdezte tőle. - Én voltnék nevetséges amikor te öltöztél be fiúnak? * Kérdése után ismét hátrált a padtól egy lépést, arrébb rugdosott egy kavicsot a földön dühében.Kicsit gondolkodott, végül ki tört belőle a szó, amit eddig visszatartott, most ki kellett mondania, meg kellett szabadulnia tőle mert a felhalmozódott dühét már nem bírta kontrollálni.A lány felé fordult, tekintete a lány oldalára tévedt, ahol sebet ejtett, majd visszatéved a lányra és elfordul, talán a lány erre várt, hogy bezsebelhessen egy vereséget Exantól, a fiú csak vállat vont, nem tartotta lényegesnek. A lány utolsó kérdésén csak szemforgatva grimaszolt egyet, el is fordult tőle, nem tisztelte meg, hogy szemtől szembe forduljon vele. Elővette zsebéből a hajgumiját és felkötötte copfba, hogy a szél ne csapdossa és ne zavarja a vitatkozásban. - Na és mond csak, mire volt jó az egész igazán? Elég viccesen néztél ki, biztosan az egészet eltervezted, képzelem ahogy a bokorban kuporodtál, hogy aztán rám vesd magad. * Mondta teljes komolysággal, és miután elképzelte a szituációt hahotázásban tört ki a fiú.* - Kényelmetlen lehetett a ruha, de jobb volt mint a mostani.* Ezzel megkoronázta szerinte az egész veszekedést, és majdnem a könnyei is kicsordultak a nevetés közben, miután kívülről meghallotta saját szavait kicsit elkomorult, úgy nézhetett ki mint aki citromba harapott, talán az utolsó kijelentésével túl messzire ment.. Tekintete ismét a lányéra téved, nem szól semmit, arcára most semmilyen érzelem nem ül ki, tarkó vakargatva ácsorgott a véla lány előtt.*

* Ójajj a szőke leányzó nagyon is a fiú gyenge pontjára tapintott a "csupán ennyire vagy nagy harcos" kijelentéssel, a többit elengedte volna hegyes fülei mellett, de erre a mondatra a hideg kék szem és a zöld szempár találkozhatott és villámokat szórt egymás felé. Magára erőltette szokásos nyugalmát, csak egy keserű mosollyal ajándékozta meg a véla lányt, a padról ugyan felállt, és az ülő lányokkal hanyagul szembe állt. Szívesen elmondta volna a lánynak, hogy az illata összetéveszthetetlen, de minek növelje tovább a feszültségeket.Felvonta az egyik szemöldökét, és bájos mosollyal, mégis érezhető gúnnyal válaszolt: - Amúgy is nevetségesen gyöngének néztél volna ki fiúnak.* Vág vissza az előbbi sértésen, ez a verbális seb sokkal jobban fájt mint a testén lévő vágások. Eva elmeséli Reginának, az ő szemszögéből viszont ez úgy hangozhatott, mintha a fiú összeverte volna a lányt oktalanul.Exan hirtelen köpni nyelni nem tudott, egy hangos kacajt ejtett. Remélem azért nem voltam túl kemény. * Mondja a szőkeségnek, és eszébe jut az egész jelenet, ami lejátszódott a ködfenyvesben, amikor a lány ruhája kiszakadt és lebukott... és.... Exan Regina felé fordult, kérdően nézett rá.* - Nem tudom miről beszélhet ez a lány. * Kérdezte közben karjait széttárta értetlenségét imitálva. - Tudtommal te bújtál egy bokorba fiúnak öltözve és támadtál rám.. * Válaszolja még mindig nyugodtságot erőltetve magára.* - Mi a baj a vélákkal? Tudnék mesélni, volt egy két ismerősöm, ha gondolod egy tea mellett elmesélhetem. * Teáról ugyan szó sem volt, ez inkább egy újabb csatába szállás kezdetének lehetett volna nevezni.* Regina valószínűleg, bár teljesen érthetően nem bírt a pár kereszttüzében megmaradni, viccesnek nézhetett ki a civakodó pár.*

* Eva továbbra is kerüli a fiú tekintetét ami egyre inkább felvillanyozza Exan kedélyeit. A hasfalán a sebek bár egyáltalán nem fájnak, sőt már amikor kapta sem fájt, viszont megjegyezte, és meg is volt sértődve. Bár nem szólt semmit, a levegőben azért lehetett érezni a feszültséget, vajon mikor tör ki a fiúból? Nem tudni... Cinikusan megjegyzi: - Ma otthon hagyta a tömését, fiatal úrfi... * Reméli, hogy ezzel a kijelentéssel kiváltja a várt reakciót a lányból. Zsebretett kézzel ő is odasétál a padhoz és leül Regina mellé. - Hogy vagyok most? * Megköszörüli a torkát.* Nos a hasamon és a vállamon egy széles vágás húzódik amit kard okozott, méghozzá két sai * Kicsit túljátssza, hiszen a sérülés nem olyan nagy és nem is fáj neki, ez a kijelentés inkább Evának szól, a mondat végét kicsit nyomatékosítja is. - De alapvetően * folytatja derűsen* Nagyon jól érzem magam. * Füllent, mert egyértelműen leolvasható az arcáról, hogy dühös és csalódott. Fekete hajába belekap a szél, Exan idegesen söpri ki tincseit az arcából.
- Na és Regina, te, hogy jöttél rá, hogy más vagy mint egy átlagos ember és máshol lenne a helyed? * Kezdeményezi a beszélgetést.*

* Szúró pillantást vetett a szőke lányra, aki vehette a lapot, a legutóbbi kis incidensük után még nem tisztázták teljesen a dolgokat.homlokráncolva hallgatta a társalgást, néha kicsit feleslegesnek érezte magát, Eva mintha kerülte volna a tekintetét.. ~ hmmm bosszantó ~ Csak csöndesen ácsorgott, hallgatta a lányok társalgását, néha Artemis rajzaira pillantott.
- Hogy engem mi vonzott ide? Igazából nem egyedül jelentkeztem, hanem a bátyáimmal hárman,hosszú történet, hogy hogy jelentkeztünk ide, viszont hármunk közül csak engem vettek fel. * Vállat von a fiú, látszik rajta, hogy zavarja, hoyg a testvérei nem járhatnak ide.* - Ami ide vonzott az az, hogy ezt a helyet tartom a legmegfelelőbbnek, hogy képezzem magam, hogy csiszolódjak, leginkább harc téren, ez mozgat meg leginkább.
* A téma kicsit feldobja Exan-t ő harcra mindig készen, és nyitott is az ilyen dolgokra. Egy kis idő után megunja az ácsorgást és felveti ötletét.* - Mi lenne ha leülnénk egy padra vagy valahova? * Kérdi és már meg is indul az ülőalkalmatosság felé.*

* Gyors tempóban halad végig az udvaron, a hálókörletébe siet, egy csomaggal a hóna alatt amit a jeniliában vett, éppen ezt viszi fel szobatársainak akik leküldték őt, és Exan szokás szerint ment és fizetett is. Csuklyáját még mindig nem vette le, hosszú kékszín köpenyébe bele belekapott a szél. Sietősen igyekezett áthaladni az udvaron amikor meghallotta az ismerős hangokat, a hang irányába fordult majd kicsit elmosolyodott. Hátravetette csuklyáját, alóla kihullott hosszú sötét haja a társalgók felé vette az irányt majd megállt, kicsit habozott de végülis odament hozzájuk. A harmadik lányt még nem ismerte. Nyelt egy nagyot, és üdvözölte őket.*
- Sziasztok. * Egy pillanatig végignézett a társaságon, nem szereti ha sokáig rajta maradnak a tekintetek, zavarodottan átvette a csomagot a másik kezébe majd bemutatkozott a barna lánynak akit még nem látott soha az iskolában, sem a falakon kívül. - Szia, Exan Frostburn Allidon. * Mondta udvariasan, utána megigazította köpenyét, kicsit melegen öltözött, de ez most kellett az álcázás érdekében, bár nem olyan egyszerű az a tünde fiúnak, hiszen elég magas és a csuklya alól szemeit akárki felismerhette volna aki ismeri, de azért jobban érezte magát most kicsit takarva a világtól, ritka ez, pláne Exannál de neki is lehetnek rossz napjai.*