Kékfátyol-vízesés

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Ápr. 25, 2011 10:23 am

First topic message reminder :

Szia * Mondja elbűvölő mosollyal Emett, és azzal a hirtelen vidámsággal pattan fel, amellyel annyi mindenkit le tud venni a lábáról.* Szép Daimon *mondja mosolyogva* Mi szél fújt erre? * Kérdezi vidáman*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Feb. 27, 2012 6:33 pm

-Csak hülyéskedtél? *kérdez vissza elég furcsa arckifejezéssel, dehát manapság furcsák az emberek.* -Értem! hát épp csak járkáltam a birtokon, és őszintén szólva ere hoztak a lábaim4 *meglepődik, amikor a lány megsimogatja a kígyót, általában irtózni szoktak tőle. a kígyó visszakúszik a nyakába, ő pedig a nyakát vakargatja.* -Nem szúrja a talpad semmi? *kérdi, mikor a lány lerúgja a cipőket. Dehát igen, nem a legjobb ötlet magassarkúban lejönni a fűbe, dehát nem az ő dolga* -És mi újság veled mostanában? *kérdi, majd szépen csöndben várja a választ, ő már csak ilyen. Nagyon nehéz megismerni, és nagyom megválogatja a szavait, hogy még véletlen se adjon ki magáról olyan infót, amit nem akar.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Feb. 27, 2012 6:19 pm

*Ness hamarosan egy hangra lesz figyelmes. Nem sokkal később már meglátja a fiút, s a nyakában a kígyót. Ő könnyűszerrel átvette magához az állatot, s mivel nagyon druida, így jó kapcsolata van az állatokkal, a kígyókat is beleértve. Megsimogatta az állatot,majd visszanyomta gazdája kezébe, s felült daimonjával együtt.*-Szia! Nincs semmi gond, csak hülyéskedtem. Te hogy kerültél ide?*Kérdezte Ness kedvesen a fiútól, miközben talpra tornázta magát. Újra elesett sikeresen, merthogy kitörött magassarkú cipőjének a sarka. Újra felállt, miközben mind a két lábáról lerúgta a cipőjét és csak úgy, egyszerűen mezitláb mászkált. Mondani sem kell, hogy hőburok varázslatot volt maga köré, így fázni cseppet sem fázott, csak épp kicsit furcsa érzés volt így lenni.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Feb. 27, 2012 6:09 pm

*Talpig fehérben kígyójával a nyakában sétál a Vízesésnél, amikor egy lányt lát a fűbe feküdni. közelebb lép hozzá segítő szándékkal, majd köszön* -Szia! Segítsek? Jól vagy? *kérdi, majd a kezét nyújtja a lánynak, mire a kígyó lekúszik a nyakáról, és a lány felé kezd ágaskodni* -

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Feb. 27, 2012 5:43 pm

*Nessie lépdel a vízesés mellett.*-Áú!*Kiált fel mérgesen, mikor daimonja lábon döfte őt kicsi orrával.*-Játszunk! Kapj el!*Kiáltotta, mire már meg is indult rohanva. Leányzónk tudta, hogyha nem siet minél hamarabb daimonja közelébe, akkor hatalmas fájdalmakat fog átélni, így inkább amellett döntött, hogy utánarohan. Magassarkú csizmában volt, így kb. két perc után orra esett. Igen, már megint. Megtörtént ez vele nem egyszer.*-Látod, én mondtam hogy ne húzz magassarkút.*Szólt a daimon.*-Drag, te kezdtél el kergetőzni!*Mondta ki lánykánk a végszót, aztán nyakon csípte karakálját. Majd leugrott a fűbe, s hemperegni kezdett, akár egy kutya, de közben vigyázott, mert nem akarta tönkretenni kedvenc kabátját.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

Vendég

-Igen, csodálatos dolog, csak egyáltalán nem lenne most itt az ideje...de váltsunk témát....habár csak ezen jár az agyam folyton...*mondja kedvesen, de kicsit már-már dadogva, majd a nevére a lány tesz egy mosolygós megjegyzést, majd szó szót követ, és a végén ott sincs Milley, eltünik füvön át, valószínűleg valami igen gyors elintézni valója lesz. Legalábbis Jaw erre gondol, vagy lehet hogy megijesztette azzal, hogy esetleg ő is terhes lehet? Ki tudja, mindenestre leányzónk csak kiált neki még egy sziát, majd daimonjával ő is lassan visszasétál szobájába.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Jan. 23, 2012 7:01 pm

- Az igaz, viszont valamennyire jó dolog is szerintem, hogy valaki felnevel egy pici babát. * Csillannak fel szemei, majd miután hallja mennyien rágódnak még az ilyen kérdéseken kicsit leblokkol.* - Akkor elég sokan rajtad kívül. * Majd hallgatja Jawanna történetét ami az ékszeren át egész a nagyszülein megy keresztül.* - A te neved sem egy kis úton ment át. * Mosolyodik el.* - Hát először is a családalapításon gondolkodnék, és szeretnék valamilyen más tehetségemből megélni. És te? * Vélekedik, majd mikor órájára pillant szörnyülködve látja mennyi is az idő.* - Megbocsájtasz nekem, ha elmegyek? Van egy kis dolgom. Bocsánat. * Majd még vár pár percet és átvágva a füvön bemegy az iskolába.*

//Köszi a játékot.//

Vendég

-Hú, nem tudom, nem akarok belegondolni, még a víz is kiverne hogy egy kisbabát kellene felnevelnem, gondoznom, stb. stb. és igen, persze, még rajtam kívül 10-11en, ha jól számoltam *válaszol a lány kérdésére, majd lassan eszébe jut hogy milyen is lehetett ő igaziból kicsinek, és hamarosan a keze sem fog már remegni, kezd megnyugodni és picit reálisabban a gondot kezelni. EGyszóval próbál felnőni a problémához, és elsősorban kideríteni hogy mi is ez az egész, úgyhogy arra jut gondolataban hogy biztos hogy nem lehet természetes úton gyereke, meg hát terhes, csakis valahogy a mágia lehet a dologban....Majd Millyt hallgatja ahogy a szüleiről mesél egy kicsit, és tényleg logikusabb lett volna egy franciának egy francia név.....de azért lehet hogy mégse...* -Nem tudom, családok és viszályok is befolyásolhatják hogy egy kisbabának milyen nevet adnak....az én nevem is csak úgy lett hogy anyu egy gyönyörű ékszert viselt, és apu ezért ekszerkének kezdett el még anyu pocijában hívni, aztán ebből lett a Jawanna....pedig mindkét nagyi teljesen ősi nevet adott volna, de szerencséje nem lettem ilyen, hálistennek....*gondolkodik el, mert valahogy az agya mindig újra és újra erre a fokozottan elsőrendű dologra gondol, valahog nem tud tőle szabadulni, úgyhogy tök első dolgot kérdez meg a lánytól csakhogy terelje a saját gondolatait is* -Es, te mi leszel ha nagy leszel miután elvégzed a nezát?

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Jan. 23, 2012 6:08 pm

* Nagyokat nyelve hallgatja a lány hosszú történetét közbe-közbe szólogatva.* - És akkor azok a többi lányok is ilyen tüneteken mennek keresztül? * Értetlenkedik, hiszen nem mindennapi dolgok az ilyenek.* - Elhiszem, hiszen a szülők a legjobbakat szeretnék gyerekeiknek. * Mondja Mil átérzéssel.* - És ha mégis, tudod baba lenne, lányt vagy fiút szeretnél? * Kérdi kíváncsian, de azt is megérti ha Jawanna nem válaszol, mert ilyen helyzetben nem mindenki szeret ilyen témáról beszélni. Nagy figyelemmel követi, ahogy a lány hirtelen hangulatváltozásokon megy keresztül, és valahogy megint az ő nevénél és szüleinél kötnek ki.* - Ők olyan típusok akiknek más életmódját jobban szeretik. Valahogy nekik nem az a fontos, hogy hol is születtek, hanem, hogy csak az angol ünnepek, meg a történelmük. Szerintem maguk sincsenek tisztában vele. * Gondolkodik el.* - A név pedig innét kifolyólag ez. És nekem semmi bajom ezzel a névvel, csak azért kicsit furcsa franciának lenni angol névvel.

Vendég

*Nagyban beszélgetnek és hallgatja a lányt miközben egy adag rókával lepi meg a földet leányzónk, de szerencséje van, mert Milly egy igazi barátként próbál neki segíteni. Mire rendbe szedi magát egy kicsit, addigra pedig elképedve hallja a kérdést, miszerint nem-e állapotos. Erre aztán elkezd remegni a keze és hullafehérré válik arca, majd a jobb kezével bevogja a száját és a szájában lév cukorkával játszadozva kicsit próbál megnyugodni, de rendíthetetlenül gondolkodik és arra jut hogy elmeséli mi történt vele amióta rosszabbul kezdi érezni magát.* -Igaziból nem tudom mire vélni ezt az egészet, mert sosem szoktam beteg lenni, ráadásul fiúval sem voltam még soha, tudod.....hm.....úgy....*néz a lányra szontyolódó arccal, majd folytatja* -Szóval kizárt a dolog, de tényleg....csak arra emlékszem hogy úgy 3 héttel ezelőtt elájultam majd felébredtem, és azóta érzem magam ilyen rosszul...2 hét múlva aztán megvizsgáltak minket, de nem mondtak semmi konkrétumot, mivel vagy 10-12 lány is hasonlóan voltak mint én...lehetett látni az orvosokon hogy kétségbeesve keresnek a lehetetlenre válaszokat, de csak arra tudtak gondolni hogy esetleg valahogy a mágiával lehet a gond...hogy valahogy így eshetett meg ez az egész...szóval kb. ennyi amennyire emlékszem... és azóta csak annyi van hogy néha gyengeség fog el és a terhesség ismert minden fázisát lassan produkálom, ami iszonyú megrázó és nagyon-nagyon kétségbeejtő, hisz engem soha nem neveltek tisztességtelen dolgokra vagy olyan dolgokra, érted....ráadásul eléggé kívános is kezdtem lenni a héten, és ha belegondolok reálisan, akkor tényleg szószerint azok a tüneteim vannak amik egy várandós kismamának vannak....egyszóval a lényeg az egészben, hogy ha az orvosoknak lehet hinni, akkor valami mégis lehetséges hogy van bennem, bennünk a többi lányokkal kapcsolatban? Nem tudom, azért remélem csak nem vagyok terhes, és pár hónap múlva megszülök tényleg egy gyereket....*játszadozik kózben folyamatosan a cukorkával a szájában, de érthető amit mond, vagy hát inkább csak a lehetséges válaszokat keresi, de látni rajta hogy idegileg nagyon megviseli a helyzet és nem tudja mitévő legyen most....majd folytatja magától* -Persze azonnal írtam anyunak, bár azt mondta hogy most veszélyes baglyot váltanunk, de ez mégis olyan vészhelyzet hogy nem tudtam mit tegyek....aztán visszaírt, alig bírtam elolvasni hogy mit írt mert tisztára elmosodott a sok könnycsepptől, aztán ma már apa is írt vissza, életében először 3 oldalt ír és épp úgy van mint én....most....nem tudja mit tegyen....anya már a komornyikunkat kérte hogy erős rabláncra kösse, mert mindenáron ide akart jönni hogy megmentsen, de anyu azt mondta hogy várjunk még hogy tényleg csak valaki megbabonázott-e minket vagy ilyesmi....szóval most ez van... várunk... és ebbe beleő....rű....lök....*dobja el a szájából a cukrot, majd felállva toporzékolni kezd, de a kövi pillanatban ismét visszaülve a haját kezdi el csavargatni, és kedvesen megkérdi a lánytól mintha mi sem történt volna* -Es miért akarták a franciaságukat ennyire eltitkolni vagy eldobni....miért akartak mindenképp angol vagy amerikai nevet neked? Ha nem tetszik akkor meg miért nem változtatod meg?

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Hétf. Jan. 23, 2012 5:19 pm

- Áh, a romantikus könyveket nagyon szeretem, de én is valamiért az egyvelegeket én is jobban elviselem, de azért szeretem a külön műfajúakat is. * Pillanat a lányra, majd a neves kérdésen elgondolkodik, hogy miként válaszoljon jól és értelmesen.* - Nos, a szüleim mindig is az angol neveket, angolokat szerették a legjobban, nem mindig tudták elviselni, hogy franciák. Én viszont jobban örültem volna ha egy francia nevet kapok. * Éppen befejezi és ránézne a lányra észreveszi, hogy nincs olyan minden rendben körülötte.* - Semmi gond! Segítsek? * Kérdi aggódva, mert valamennyire tisztában van azzal minek lehet ez a jele.* - Khm, lehet nem valami tapintatos kérdés, de nem vagy te, hogy is mondjam, állapotos? * Néz Jawannára hatalmas barna szemeivel*

Vendég

//olvadozunk ismételten//

*Hallgatja a lányt majd néha ő is vesz a cukorból, és kicsit eltöpreng egy pillanatra, majd válaszol a lánynak.* -Nos, hát igaziból mindig a hangulatomtól függ...van hogy szerelmes regényt, vagy épp krimit, vagy thrillert, de a legkedvencebbem az az egyvelegek, az afféle spontán sztorik....és amúgy hogyan jött a szüleidnek a neved, ha már igy megkérdezhetem....*néz a lányra, majd egyszercsak oldalra fordul és egy jó nagy adag gumicukrot rak ki a fűbe, nagyon undorító látvány és csöppet sem vidám meg ilyesmi, de egyszerűen csak kijött belőle, maga sem érti hogyan....Majd zavartságában magyarázkodni kezd a lánynak, miközben előveszi pálcáját és eltűnteti egy pöccel ami az imént hagyta el torkát.* -Ne haragudj, egy ideje nem nagyon érzem valami jól magam...émelygem és egyre jobb viszont az étvágyam....nagyon restellem, ne haragudj....*kutat ruhája zsebében egy kis üveg vízért, amit meg is talál és kortyolgatni kezdi, miközben száját megtörli egy zsepiben és egy mentolos cukrot kap be. Persze ezzel kicsit jobban van, de még mindig eléggé fáj a feje és a gyomra sincs rendben, ráadásul egyenesen megkívánja az ecetes uborka minden fajtáját, és persze vele együtt elgondolja azt is hogy a másik kezében épp egy epres fagyit nyalogat. Majd a lányra pillant és csak reméli hogy nem lesz haragosa egy életre, és megérti ezt az egészet.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 8:18 pm

*Örül, hogy Nikorina megelégszik annyival, hogy a kapu erősítette fel az érzéseit, a hajlamot, és szeretne James maga is őszintén ebben hinni. Engedi, hogy a lány helyezkedjen, de néhányszor miután a lány beszélt, kissé magához öleli, magához szorítja.* - Itt vagyok melletted, és itt is maradok. *Mondja, még jóval korábban azelőtt, hogy a lány megkéri, hogy éjszaka is vigyázzon rá, ugyanis nem így érti, nem csak ennyiben érti, hanem a jövőben és mindig igyekszik majd a lány mellett lenni és vigyázni rá. Nem tudja, hogy mi célból született, mi is van abban a bizonyos nagy könyvben megírva, talán az őrangyalság az ő útja, ki tudja, mindenesetre remélhetőleg jól végzi a feladatot.
Mikor a lány a szemébe néz, tartja a pillantását, Nikorina tisztán kiolvashatja az aggódást, a lány lelkéért, és mostmár a testi épségéért is, hiszen egy ideje már itt vannak a hidegben. Ahogy megkapja a bólintást, lassan feláll, elrakja a földön lévő köpenyt, ami párna ként volt ledobva, majd Nikorinát úgy ahogy van, a köpennyel betakarva ölbe veszi, Gradan a lány ölébe kerül, Deanne pedig James testével olvad össze. Célállomás Nikorina hálója, és remélhetőleg nyitva az ablak... Vagy ha nincs, a szinten valami van, ugyanis röptében a leggyorsabb, ahogy haza juthatnak. Vele marad, teát főz, betakarja, és óvja az álmát, csendesen és figyelmesen.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 8:05 pm

*Egészen megkönnyebbül attól, amikor meglátja maga felett az Őrangyalának arcát. Igen, James számára mindig olyan, mint egy őrangyal: mindig ott van, ha szüksége van rá, ráadásul ténylegesen van benne angyalvér, mint a mellékelt ábra - azaz a két hófehér szárny - is mutatja. Egy kis ügyes helyezkedés, és máris Jameshez bújhat; a fiú testének melege felmelegíti a hideg föld után. És most már teljesen biztonságban érzi magát. Nincs jelen az az idegen mágia, ami a teremben bolygatta. valószínűleg a gyász miatt lett érzékenyebb rá. Felelőtlenség volt egyedül odamennie, csak James felbukkanásának köszönhette, hogy nem került maga is a túlvilágra*
- A kapu... hát persze *bólint lassan a lány, és egy kicsit helyezkedik,hogy valamennyire szembefordulhasson Jamesszel. A pillantása szomorú, de a zavarosság már nincs benne. Tiszta, őszinte, de szomorú.* Köszönöm, hogy vigyázol rám. *Mosolyog halványan a fiúra, és előrehajol, James nyakához simítja az arcát.* Néha úgy érzem, túl sok a baj velem... de köszönöm, hogy itt vagy. Nélküled... nélküled már régen elbuktam volna. *Mormolja csendesen, de a hangja teljesen az övé. Igaz, az ezernyi gonddal küszködő Nikorináé, de nincs benne az őrületre utaló árnyalat. Az nyomtalanul eltűnt. Mikor a fiú megkérdezi, hogy be akar-e menni, lassan felemeli a fejét, és James szemébe néz. Nagyon közelről. Gradan gondolatban a bemenetelt támogatja, mert nem akarja, hogy még betegek is legyenek ennyi trauma után.*
- Rendben *bólint a lány nagyon lassan.* Úgyis fázom... De kérlek, maradj mellettem ma éjjel! Félek, hogy mi lesz, ha egyedül maradok. Szükségem van rád. *Ezt teljesen komolyan gondolja. Szeretné, hogy a fiú vele maradjon, mert most - a természet mellett - az ő közelségéből nyeri a legtöbb erőt.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 7:53 pm

*Jó hát na, ez elkerülte a figyelmét elsőre. De be van takarva! A daimon igen közel bújik, e bőr a bőrhöz nem ér, hát ez azért nincsen a tabu határán, bár már nagyon közelít hozzá. A halk éneket azonnal abbahagyja, mikor Nikorina annyira magához tér, hogy kimondja a nevét. Közelebb hajol hozzá, egyik kezével az arcán simít végig, ahogy nyitva a szeme nézi, hogy kitisztult e belőle a az irdatlan rossz hatás, amit a kapu fejtett ki rá.* - Én, igen, persze hogy én. *Mosolyodik el a fiú, és mikor már Nikorina egészen úgy tűnik, hogy magánál van, lassan ráhajol, átöleli, kezeit befúrja a háta és a föld közé, és lassan felemeli, előredönti, és azzal a lendülettel fürgén leül mögé, hogy Nikorina ne teljesen a hideg földön legyen, hanem James karjaiba dőlhessen a hátával és fejével.*
- Nyugodj meg, csak a kapu, csak a kapu... Vigyázok rád, ahogy mindig is tettem. *Mondja halkan, ölelve a lányt, most már ő maga hátulról melegíti, a daimon a lábát, valószínűleg Gradan is arrafelé van, szóval ő is Nikorina lábát. Annyira csak nem fázik át... Hát...* - Be akarsz menni? Biztosan jót tenne az alvás, és a meleg. Főzök egy teát, rendben? *Kérdezi, egészen halkan, de nem mozdul, vár arra, hogy mi az, amit a lány szeretne.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 7:44 pm

*Igen, tél van, és ez bizony a hűvös időjáráson is megmutatkozik. Ebből a szempontból talán ostobaság volt kihozni Nikorinát, de hol gyógyulhatna jobban, mint itt? A megfázást ki lehet kúrálni. Összeborzong a hidegtől, bár azt homályosan érzi, hogy az egyik oldalánál fekszik valami meleg. Azt nem tudja, hogy Deanne az, és valószínűleg nagyon meg is lepődne rajta. Az ősi tabu megszegése az, hogy egy másik ember daimonja ér hozzá, igaz, a köpenyen keresztül. De talán felmenti őket az, hogy milyen közel állnak egymáshoz, lelki értelemben. A lány érzi, hogy valaki fogja a kezét, és simogatja - egyre jobban kezd magához térni, és lassan rájön, hogy már nem álmodik. Lassan kinyitja a szemét, de egyelőre még inkább csak próbálkozik, és lapos pislogásra telik tőle. A fiú hangját azonban felismeri.*
- James...? *suttogja bizonytalanul. A hangja már nem olyan, mint a teremben, a kapunál volt. Nincs benne az a furcsa, őrületre utaló árnyalat. Fáradt, gyenge most inkább. Gradannak igaza volt: a kapu miatt beszélt a lány úgy, ahogy. Most viszont megszűnt annak mágikus hatása, és helyette a természetben van. Biztonságban. Lassan kinyitja véglegesen a szemeit, és felnéz a fiúra.* Jaj, James, én... félek. Mi történt, nem... nem értem. *Tényleg össze van zavarodva, ez látszik rajta. De perpill nem fenyegeti az a veszély, hogy a szakadékba zuhanjon. Óvatosan megszorítja James kezét, mintegy viszonzásul. Benne van a néma hála, amiért a fiú kihozta őt onnan, mielőtt valami nagyobb baj történhetett volna.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 7:35 pm

*És úgy tűnik, habár erről mit sem tud, hogy számára nincs hely az álmában, anélkül is történnek ott események. Deanne közel fekszik Nikorina betakart oldalához, ezzel is melegítve őt, meg hát maga a dól is eléggé fázik itt kint, elemi mágiára pedig nem számíthatnak, lévén mérföldekre áll tőlük a mágiaág. Mikor Nikorina elkezd ébredezni, habár még csak félálomban van, James keze az övén van, finoman simogatja, nyugtatgatva, és most, ebben a pillanatban mágia nélküli nyugtató dalt énekel neki, egészen halkan. A szél hidegségét, ami átfúj a köpenyen lassan biztosan megérzi Nikorina, hiszen tél van, és távol vannak a kúriától. Még ha enyhe tél is.*
- Jól van, jól... Itt vagyok veled. *Suttogja kedvesen, szeretettel, miközben kissé megdöntve fejét, kirázva szeméből a szőke tincseket méri végig a lányt. Fél, hogy meg fog fázni, de be van takarva, és ennél többet még nem tehet. Inkább fázzon meg, amit egy gyógyital megold, minthogy az őrület ragadja magával.* ~ Ennél jobbat nem tehettél, ne aggódj ennyit, James... ~ *Visszhangoznak fejében a daimonja szavai, egészen csendesen, szinte belesimul a szélsüvítésének hangjába a gondolatai között is.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 7:26 pm

*Semmit sem tud a külvilágról, lévén éppen egy rábocsátott bűbájnak köszönhetően alszik a daimonjával együtt. James választása a helyszínhez jó volt, hiszen egy druida-vízmágus lány hol érezhetné magát jobban, mint a Kékfátyol-vízesésnél? Főleg, hogy a lány egyébként is szereti ezt a helyet. Fekszik békésen, mit se tudva arról, hogy hol van, hogy James még mellette van-e... a természet energiái ha észrevétlenül is, de mzgásba lendülnek. Nem látható módon, csak... a lány mágikus kisugárzása talál rá ezekre az energiákra, és szívja magába. Töltődik, gyógyul.És közben álmodik is...*
*Egy sziklán áll, valahol fent a Lélekölő-hegységben. Alatt szakadék, a vad szél cibálja a haját és a ruháját. Kicsit olyan, mintha az álom a lelkében dúló állapotokat tükrözné. Félő, hogy lezuhan... de ekkor váratlanul felbukkan egy másik szereplő, elkapja a kezét, és visszahúzza.*
- Óvatosan, hugi! Nem szóltak neked arról, hogy veszélyes ez a környék? *Sylvia az, meglepő módon. Vagy legalábbis kísértetiesen hasonlt Sylre, de kedvesebbnek tűnik.* A szakadékba zuhanni nem jó. Nyugodj meg!
- De hogyan? *Kérdez vissza Nikorina. Eddigre már az álomban is kezd megmutatkozni a természet gyógyító hatása: a kopár sziklák lassan zöldbe borulnak, a szél lassan elcsendesül. Syl leül az egyik sziklára, és a tájra mutat.*
- Már gyógyulsz. A való világban vigyáznak rád, hugi. Minden rendbe fog jönni. Tudom, fura ezt mondanom... de részvétem a Koboldért. Fogadd el, és lépj tovább. Van, aki segít rajtad, csak fogadd el. A szakadéktól pedig tartsd távol magad!
Nikorina még mondana valamit, de az álom lassan szétfoszlik a szemei előtt...*
*Lassan megmozdul a teste a való világban. Az álomról csak egy kis mocorgás árulkodik, semmi több, de aztán az egy pillanatra abbamarad... hogy helyette ébredezni kezdjen. Még nem nyitja ki a szemét, de lassan kezd az öntudatára térni. Érzi maga körül a finoman simogató szellőt, hallja a vízesés csobogását... bár azt hiszi, még mindig álmodik.. Pár perc múlva majd rájön, hogy nem.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 7:11 pm

*James sebesen repülve ér el ide, a Kékfátyol-vízeséshez. Tudja jól, hogy Nikorina milyen szinten kötődik a természethet, és a víz elemhez, így úgy érzi talán ez a legideálisabb hely. A daimonja röptében egyesült vele, Nikorinát és Gradant pedig a karjában tartva hozta el idáig. Leszáll a parton, lefekteti a lányt és a daimonját, a feje alá behajtogatva a válláról leakasztott kopott-zöld köpenyét. Nem ébreszti fel azonnal, hiszen úgy tartják az álom enyhülést hoz, nyugalmat, és a sérült léleknek bizonyos fokig gyógyír is. Varázsa nem tart órákig, és olyan soká' nem is akarja fenntartani, de néhány perc, tíz perc, húsz perc még belefér. Tértágított táskájából másik köpenyt vesz elő, amivel betakarja a párost. Törökülésben ül le melléjük, keze Nikorina kezén, aggódik, nem kicsit, mert jócskán tanácstalan.* ~ Talán a szabad levegő, talán a természet, a víz... James, csak tippelsz, csak remélsz, mi van, hogyha valami benne... örökre elveszett? Nincs olyan, hogy örökre. És ezt jól tudjuk, Deanne... ~ *Tehát néhány percig Nikorina még alszik, a fiú és az újra alakot öltő daimon csak csendesen figyel, minden rezdülésre, azt tippelgetve, hogy a lány milyen mélyen alszik, mit álmodhat... Eljátszanak a gondolattal, hogy belelépjenek abba az álomba, de nem biztosak benne, hogy azzal bármire is mennének. Ilyen mélyen nem nyúlhatnak a lány lelkébe, elméjébe még jó szándékkal sem, talán.*

Vendég

//jégcsapocska//

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 2:04 pm

- Áh, daimon. Az ocelotokról meg már hallottam, de annyira nem tudnám megmondani csakúgy, hogy milyen állat lehet. * Néz rá az ocelotra, majd miután Jawanna elkezd kacagni saját kedvence nevén ő is belekezd.* - Igen, nem valami egyszerű állatnév, de akkor amikor kaptam csak ez a név járt az eszembe. * Majd miután bebírta fejezni a nevetést visszatette kosárkájába.* - Köszöni szépen a dicséretet. De a te állatkádra sem panaszkodhatsz. Olyan gyönyörű bundája van. * Néz az állatra csillogó szemekkel. A lány történetét hatalmas fülekkel hallgatja, hiszen nem mindennapi az ha valaki ilyen felmenőkkel rendelkezik.* - Akkor elég kalandos életet éltél eddig. Én is éltem pár helyen. * Mondja majd vesz egy gumicukrot.* - Az én nevem nem olyan kalandos, francia felmenőkkel rendelkezem, de angol a nevem. Ez egy apró történetnek köszönhető. Így a nevemet illetően volt aki nem hitt, hogy francia vagyok, de ha nem hitték akkor abba beletörődtem. * Válaszolja eltéve könyvét.* - Te szeretsz olvasni? És ha igen milyeneket?

Vendég

-Orülök hogy segíthettem...Miley, allidonos...*ismétli meg a lány nevét és szakját, majd egy mosoly kíséretében ocelotjára pillant és felel neki, mármint a lánynak.* -Jud, és ocelot daimon...*mondja kedvesen, majd leguggol és megsimogatja, mire az két lábra áll és a két mellső lábával feláll a lány vállára, majd Jaw így felveszi és leül a lány mellé. Majd ahogy a lány meg bemutatja a kis kosárka tartalmát, ami egy tengerimalac, majd a nevét is megtudja, nagyot kacag, de hangja csilingelő és érdeklődő.* -Szia, Ropi, nagyon helyes vagy....*néz rá, majd a lány a nevét kezdi el taglalni, amit megvár hogy elmondjon amire kíváncsi, majd elővesz közben a zsebéből egy kis mogyorót, meg egy csomag francia drazsét és a lánynak nyujtja, hogy akar vegyen nyugodtan. Utána meg ha vett, akkor kettejük közé helyezi, hogy ha még kérne akkor vegyen.* -Hát, a nevem számomra is talány...a mamám szír, származását tekintve, a papám meg amerikai, és igen sokat utaztunk mindig is...ezért sem tudom pl. hogy pontosan hol születtem...ha a mai napig ez jön szóba, a szüleim hajlamosak a végletekig, vagy legalábbis napokig erről vitázni....szóval nem tudom igaziból...és, te honnan jöttél?

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 1:34 pm

* Dalolásra lesz figyelmes, ám nem zavarja őt hiszen a hang lágy és kellemes. A könyvbe bújva alig tűnik fel neki, hogy a lány éppen feléje tart. A leülésére viszont oldalra néz, de csak a hőburok varázslat után néz fel teljesen.* - Hm, köszönöm így már sokkal kellemesebb a kint tartózkodás. Én Miley, allidonos diák. * Néz a lányra mosolyogva majd szeme megakad Jawanna állatkáján.* - Milyen szép állat. Mi a neve? * Kérdi kíváncsisággal teli hangon majd kosárkájából kiemeli a saját kedvencét.* - Ő itt Ropi. Szeret aludni amit most meg is szemlélhetsz. * Mutatja diáktársa felé a valóban alvó tengerimalacot.* - És honnét érkeztél? A neved nem valami tömb név és még nem hallottam így következtetni sem tudok. * Kérdi Mil elgondolkodva.*

Vendég

*Jawanna is ezt a helyet választja hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét ocelotja társaságában. Iindián szökdécselésben, énekelve érkezik meg, majd a vízesést körül sétálva még mindig énekel. Hangja lány, selymes, szívbemarkoló.* -Csendes ködben, langyos szélben, süvítő jégzápor közepett is szeress kedves, szeress míg csak élünk, amíg a körüilöttünk lévő megannyi sorscsapás egyre csak lecsendesül... *dalolja, majd pár méterre lány hangra lesz figyelmes, mire megpillant egy megborzongó lányt aki épp leül és olvasni kezd. Oda is megy mellé, előveszi a pálcáját, és ha az ha engedi, ha nem, rávarázsol egy hőburkot. Egyébként rajta egy pulcsi meg egy farmer, és egy csini téli bokacsizma van, meg ujjatlan kesztyű, úgyhogy ő nem fázik.* -No, így már csak jobb, nem? Jawanna vagyok, naxis diák...és te?

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Vas. Jan. 15, 2012 1:10 pm

* Miley egy melegen felöltözve egy vastag könyv társaságában érkezik a vízeséshez. Körülnéz és egy mosollyal megállapítja:* - Egyedül vagyunk. * Mondja többesszámban hiszen vele tart a szokásos kosárkájában tengerimalaca is.* - Mintha tavasz lenne. Süt a nap és hó sincs, de azért hidegnek hideg van. * Borzong meg egy kicsit majd leül egy padra.* - Boszorkánytánc... * Kezd bele a könyvbe elmélyülve.*

Téma: Re: Kékfátyol-vízesés Pént. Jan. 13, 2012 7:53 pm

*Nem szól semmit, amikor a lány megöleli, szó nélkül megcsókolja* -Hiányoztál! *mondja, majd csöndbe marad és várja, hogy lány beszéljen, közbe pörög az agya, majd hirtelen képek villannak be az agyába. Miért is ne? Gondolkodik, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, int egyet a pálcával, melynek köszönhetően egy fekete kendő jelenik meg, eltakarva a lány szemeit. A kendőt csak és kizárólag Evandrus tudja leszedni, a lány hiába is próbálkozik bármivel* -Bízz bennem! *mondja a lánynak, majd megfogja karját és elkezdi vezetni, és a kúriáig meg sem állnak4*