Vízi park - Medveszem barlang, Külső csúszda-együttes

Vendég

*Gaberiel szavaira egy apró mosoly jelenik meg az arcán.... Darwin meg csak sértődötten húzza fel az orrát, amikor nem válaszolnak neki, szóval inkább Myro felé fordul, akit egy kisebb fajta fogócskára invitál. A lány egy picikét elgondolkodik és csak mered el valahova a fiú mögé, még Darwin gondolatbeli pofázása sem hatja meg, mert voltaképp nem is hallja, vagy hát nem figyel rá. Igen mostanában elég sokszor kalandozik el a lány figyelme, aztán egy picikét megrázza a fejét és újra Gabrielre pislant. Amikor az bemutatkozik akkor újra végignéz a fiún... Hűséget fogadott nem vakságot, ehm...* - Gabriel... *Ízlelgeti a fiú nevét, miközben apró mosoly jelenik meg az arcán.* -Az angyal... *Motyogja maga elé, aztán megrázza a fejét. Amikor a fiú a szabályokról kezd el magyarázni csak édesen kuncogni kezd, fel is áll, majd úgy lép picit közelebb a másikhoz.* -Amég velem vagy, addig nem kell ilyen miatt aggódnod, viszont szívesen elfogadom a meghívást. Jenilia vagy a Fogadó? *Teszi fel mosolyogva a kérdést, miközben megindul az iskola irányába.* - Egyébként honnan érkeztél? A neved alapján angolnak ítéllek. *Feleli a lány, miközben a válla felett hátrapislant a fiúra, persze várja, hogy az választ adjon a kérdésére, elvégre ha Nellondba mennek akkor másik úton megy.*

Vendég

*Nem lát sokat belőle, az igaz, de ha láthatna sem nézne oda, csak a daimon, aki igencsak élvezi a helyzetet, főleg mikor gazdája rászól, hogy ő se nézze. Hiszen ha ő néz, akkor, ugyebár, Gabriel is látja.* - Nos, én is ugyan ezt mondhatnám. *Mosolyodik el. Eközben, a másik daimon közeledtére Myro is feláll, kicsit széthúzva a száját, szóval na, mintha mosolyogna.* - Myro vagyok. *Biccenti oldalra a fejét. Kellemes, lágy női hangja van. A válasz után ő is végigméri a másik gazdáját, hosszan elidőzve a formás idomain, persze ezzel csak a gazdáját idegesítve, akitől kap is egy jelentőségteljes pillantást. Gab a daimon kérdésére felvonja a szemöldökét, jobbnak látja nem válaszolni erre a kérdésre. Hiszen hazudna ha nemet mondana, merthát ő is csak férfi, de igazából nem is nézett oda hosszabban, mint amennyire muszáj volt. Inkább reagál a bemutatkozásra.* - Gabriel Worth. *Biccent. Nem ismerős a lány neve, ugyebár Angliában nem ismert egy családot sem, itt pedig csak a szőke prefektuslánnyal beszélt pár percet, amíg az felkísérte a szobájába, meg eldarálta neki a fontosabb tudnivalókat. Láthatóan nagyon sietett valahova, nem kérdezte, hova.* - Ha jól tudom, tíz után már nem szabadna itt lennünk, szóval szólj, ha tévedek, de be kéne menni. *Szólal meg ismét, majd hirtelen ötlettől vezérelve hozzáteszi.* - Esetleg meghívhatlak valamire? Úgy hallottam, van egy jó hely a földszinten...

Vendég

*Miss Watson öhm pont nem veszi észre, hogy valaki meglátja, no persze a félhomályban amúgy sem lehet belőle sokat látni, hékás! (Meg a haja is hosszú...) Khm, viszont Darwinnak van szaglása, így rögtön kiszúrja a két idegent, gondolatban értesíti is a lányt, de az békésen elfekszik a fűben. Gondolatai valahol messze keringenek, viszont amikor meghallja az idegen hangot szemei felpattannak és azonnal fel is ül. Tekintete végigsiklik a másikon, de arcán nem látni különösebb érzelmet, annak kérdésére nemlegesen rázza meg a fejét.* -Nem gondoltam volna, hogy más is van, aki ilyenkor idejön. *Mondja a szőkeség, arcán pedig egy apró mosoly is megjelenik. Darwin eközben odasétál a másik daimonhoz és rávigyorog, jobban mondva vicsorog, de vehetjük vigyornak szóval ehm....* -Darwin *Mutatkozik be, majd hatalmas barna szemei a srácra siklanak.* -Na tetszett a látvány? *Kérdezi, miközben visszavonul Susan mellé, aki rosszallóan csóválja meg a fejét.* -Ejnye Darwin... Ne legyél ilyen az új diákokkal. Legalább azt hitte volna, hogy nem tudok a dologról... *Mondja, neki, aztán tekintete egyenesen Gabrielre siklik.* - Egyénként Susan... Susan Watson. *Mondja a lány, hogy esetleg ismerős-e a név a fiúnak? Nem kizárt, elvégre van egy kis híre a lánynak...*

Vendég

*Egy új diák is kószál errefelé, már csak az a kérdés, mért pont itt van, amikor még csak két napja érkezett? Nos, nem túl bonyolult a válasz, szeret felfedezni, és errefelé igen kevesen járnak, főleg ilyen későn. Bejárta a Vízipark medencéit és csúszdáit, délután ezzel volt elfoglalva, néhányat ki is próbált, meg úszkált egy kicsit, edzésképpen. Szereti a vizet, szeret úszni. Most éppen fürdőnadrágban és egy fekete pólóban, még némileg vizes hajjal lépdel a Medveszem barlang felé. Mellette ott van daimonja, Myro is, éppen hangosan vitatkoznak.* - Héé, csak még egy csúszást... Légyszilégyszilégyszi! Olyan jó volt... - Nem, már fél tíz, nemsokára takarodó, nem kéne máris kirúgatni magunkat... Megkeresem a papucsom, és megyünk. Itt lesz valahol... *Hümmög egy sort, majd belépve a barlangba épen a mesztelenül a medencéből kimászó Susanon akad meg a tekintete. Megtorpan, csak áll a félhomályban, hallgatja a gondolataiban hangosan röhögő daimont, aki arra bíztatja, most vesse rá magát. Ő ehelyett lesüti a szemét, majd mikor a lány lefekszik a fűbe, lép csak be, mintha nem látott volna semmit.* - Heló. Nem láttál véletlenül errefelé egy papucsot? *Áll meg mellette, félénk vigyorral a képén. ~Kuss legyen már! - Jól van na... Háháhááá!~ *Ül le végül mellé a daimon.*

Vendég

*Szőke hajú szépség úszkál a víz alatt, igen nincs rajta ruha és? Khm, szóval itt úszkál már egy ideje és eddig senki nem jött errefelé, szóval köszöni szépen ő nagyon el van. Amúgy is vannak neki vízmágusi képességei, szóval simán el van a víz alatt akár több percig is, noha egy hímnemű egyed bizonyára boldog lenne, ha most így meglátná az iskola szőke bombázóját, na de kérem szépen ez nem következik be. A szőkeség szépen lassan a vízfelszínére úszik, ahol magába szív egy jó adag levegőt, már ha lehet egyáltalán így fogalmazni. Kimászik a partra nyomában ott van Darwin is, igen teljesen meztelen a lány... Gyorsan magára kapja a falatnyi kis tangát, aztán belebújjik a homokszínű ruhájába, ami egyébként a földet verdesi. érdekes módon az ajkai még mindig vérvörösek és azért be kell vallanunk, hogy nem áll rosszul a lánynak. Hajába tűzi a virágokat is, majd elterül a lágy fűben, valami egészen eldugott helyen van most a lány, meg ilyenkor már nem is igen jönnek ide fürdeni a diákok. Csak pár madár csiripelését hallja a szőkeség, de nem is igen foglalkozik velük. Gyönyörű bódító tekintete a sötétedő égre siklik, szemei szépen lassan lecsukódnak, mintha az álom készülne elnyomni a lányt...*

Vendég

*Erősen töri a fejét a vendéglistán, mikor az idegen üdvözli őt.* - Bonjour! *Köszön egykedvűen. Ez hiányzott neki a legkevésbé.* ~Miért miért nem kerestem meg Angit. *Néz maga elé. Épp kavicsokat rugdal a szemben lévő falnak. Ő tényleg nem akart beszélgetni. Ő csak el akart tűnni valamilyen Isten háta mögötti helyre, ahol nem találnak rá. Sophia hangjában érződő undokság nem különösebben kelti fel a figyelmét. Tovább írogat a füzetbe, miközben fél szemmel a másikat figyeli. Mindig így megy nála.* - Ha az ember magányra vágyik akkor többnyire elhagyatott helyeket keres, nemde? Amúgy se lenne melegem. Tudod, van egy olyan bűbáj, hogy Hőburok. *Alig szól valamit, viszont a daimon jelenléte zavarja. Családi vonás. Visszatuszkolja a füzetet miután úgy-ahogy megalkotta a várható vendégek névsorát. Belenéz a Naxis lány szemébe. A szőkeség remekül tud farkasszemezni. Meg hát őt ne méregesse senki! Megereszt magának egy megvető fintort, mikor ismét az állatra vándorol a tekintete.* - Mi a jó a daimon-kórban? *Szegez egy kérdést a lánynak. Ő nem bírná elviselni, hogy ott loholna a nyomában valami állat.*

//Fagy//

Vendég

*Elbambulva mered maga elé, hogy min gondolkodik? Leginkább a családján...Család, micsoda hülye szó legalábbis Sophia számára. Mindenesetre megpillantja a közeledő szőkét, mire sötét szemeiben megvillan valami. Nem szereti, hogyha nem köszönnek neki. Figyeli a másikat, de gondolatai továbbra is már körül forognak. Végül aztán megköszörüli a torkát* - Üdv... *Mondja a lány, ám hangjából érezni, hogy nem egy kedves teremtés. Na, igen nem hiába került a lány az Ármány Hatalmasai közé...* -Mi járatban errefelé csak nem meleged van? *Teszi fel a kérdést, miközben végigméri a másikat...*

Vendég

*Tyline nem bír bent maradni a szobájába. Semmit nem tud ott csinálni. A mai nap egy kék felsőt, egy farmert, és egy vadonatúj fekete Nike cipőt visel. Ma ehhez az összeállításhoz volt kedve. Tegnap alaposan osztott egy Allidonos lány szóval egész nyugodtan ébredt. A fekete válltáskájába tömköd be néhány papírgalacsint.* ~ Violette mi a fenét csináljak veled? *Motyogja magában a szőkeség. A kishúgának szervezi az első bálját. Így keveredik valahogy a Medveszem barlangba. Kiszúr egy furcsa lányt, majd feltűnik neki a daimon is.* ~ Utálom a daimonokat. Miért nincs egy olyan jó iskola, ami daimonmentes övezetbe tartozik?! *Háborog magában, mert az nagyon jól megy neki. Megáll, és neki dől a falnak. Eszébe jut valami. Kikapja a sok fecni közül a füzetét, amibe rajzolni szokott. Beleír egy-két nevet, majd gondolatban még egyszer végigmegy a képzeletbeli listáján.*

Vendég

*A nap már most melegen süt, mi lesz akkor később? Apró termetű lányka sétálgat a magas fűben, miközben tekintete a vízre siklik gondolatai valahol messze járnak. Sophia Nightwing az utóbbi időben eltűnt, hogy hol volt? Az inkább maradjon az ő titka a lényeg, hogy hosszú időre eltűnt. Nem járt szakkörökre, de még csak órákra sem járt be. Mondhatni egy kis időre kikerült az iskola falai közül, túlzottan nem érdeklik, hogy mik történtek itt. Talán semmi, talán pont jókor tért vissza... Mindenesetre most egy hófehér balett ruhában sétálgat a cipője a kezében van. Haja is már ki van engedve, egy jó 20 perce még a színházteremben táncolt. Hiányzott neki már a tánc, az utóbbi időben nem sok ideje volt neki, hogy a hobbijának éljen.*~Olyan fura, hogy megint itt vagyunk...~*Mondja egy vékonyka kis hang a fejében a lány lepislant a mellette haladó apró kis hermelinre. Aranyos kis daimon, ő nem olyan rideg mint a gazdája... Egyébként szép lányról van szó, igaz kinézetén látszik, hogy eléggé távolság tartó, de kifejezetten szép. A szépségét csupán egyetlen dolog töri meg, mégpedig a bal kezén húzódó mély heg. Nem szép látvány az biztos, de hát ez van. Végül a sötét hajú leányzó leül a fűbe, majd ott kezdi el nyújtani a lábát. Egy kis levezető, vagy nevezzük aminek akarjuk. Természetesen a lánynál ott van a sárkányfej markolatú tőre, valamint az ébenfa pálcája is...*

Vendég

- Igen így, és nagyon szívesen! *Mosolyog a lányra, majd visszaölel. Örül neki, hogy sikerült felvidítania Linát. Ő egyenlőre csak úszkál és úszkál, majd mikor Lina leül egy padra, úgy dönt, hogy is kiül. Addig is szárad, és nem is unatkozik.* - Huan? Tényleg? De miért? *Tesz fel egymás után három kérdés, kicsit magának, kicsit Linánakt. Bár amilyen naiv ilyenekben szegényke, nem esik le neki, hogy nagy valószínüséggel tetszik a fiúnak...* - Menj és mentsd meg a húgod! *Mondja a lánynak bátorítóan.* - Szia! *Köszön el tőle, majd még kicsit üldögél, végül pedig, mikor már teljesen megszáradt, felveszi a nyári egész szoknyáját meg a többi cuccosát, és szépen elindul vissza a szobájába. Ott pedig gondolkodni kezd azon, amit Lina mondott.*

// Én köszönöm! Smile

//

- Tényleg így gondolod?* Hatalmas mosoly csüccsen le az arcára, és a szíve nagyon hevesen dobog.* -Hát, nagyon köszi. Szerintem nemsokára fel is keresem, köszi a biztatást! *öleli meg a vízben a lányt, és úszik még egy kicsit. Úszás után még megy egy kettőt, és még leül napozni. Közben beszélget Rékával.* -Tudod, találkoztam ezzel a Huan Migellel. Huh figyelj... Állandóan Réka,Réka,Réka. A végén már mondtam neki, hogy Réka mániás. Csak rólad mesélt. Nem tudta, hogy ismerlek, így elmesélte körülbelül az egész életed. Helyes csávó, de... Nekem nem tetszik, hogy ilyen beszédes. Vagy én hallottam sokszor azt hogy Te és ő jó barátok vagytok. Bár én meg így vagyok Lorral*tágul ki a pupilláját, majd a táskájában lévő kék vizes palackot kibontja, és iszik belőle. Az idő pedig múlik, és melegszik.* - Réka... Annyira izgatott vagyok, hogy... muszáj elindulna hazafelé, és Lort megkeresni. nagyon bocsi, de úgy érzem a húgomat meg kell mentem... Vagy is én vagyok az egyetlen esélye. *majd összepakol gyorsan, és feláll.* -Na szia! *int, és az iskoláig sebesen fut.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Vendég

- Tényleg? Lehet valami betegséget kapott el. Hallottam valamit egy daganatról, ami az agyban növekszik, és ezzel meggyórsítja a test növekedését, de hát ez nem tudom, hogy állatnál is lehetséges-e... *Mondja a lánynak, miközben még mindig háton lebeg, bár már kezdi unni. Csinál egy hátra bukfencet a vízben, és így ugye megfordul és a lánnyal is szemben van.* - Hogy hogy? *Kérdi, majd rá azonnal jön is a magyarázat.* - Hmm... lehet, hogy még a kard pengéjéba van belerejtve valami gyógyszer... Mondjuk szerintem nem olyan hihetetlen. A régi emberek így rejtették el kincseiket. Valami személyes tárgyakba rejtették el, talán ez a kard is egy ilyen személyes tárgy a családjukban. *Magyarázza Linának. Elég jártas a mugli történelemben, és ennek úgy tűnik nagy hasznát veszik most.* - Hát figyeld, nem hinném, hogy a kardját kiengedné a kezéből, de csak van olyan jó szívű, hogy elmenjen veled. Bár én nem ismerem, de a szavaidból ezeket vettem ki... *Mondja a lánynak, miközben úszkálni kezd körülötte.*

//Csepp-csepp csepereg, és közben olvaad.//

*Hát igen, Rékának is van valamelyest igaza. Bukfencezik egyet a vízben és egy kisebb mosollyal tér fel.* - Te nem tudod miért nő az én macskám akkorára mint egy... kisebb kutya... akkora mint egy nagyobb Yorkshire Terrier. Az körülbelül 30 centi magas... És a súlya is brutál. Jobban szereti a csontvelőt a csontban, mint az egér alakú kekszet. Furcsa... Kezdem azt hinni valamit összeszedett... *húzza a száját. Nos, igen három gond egy zsákban, amit ő cipel: Lor, a húga és a piciny macskája.* -De azért egy valamit nem vesztettem el. Lor barátságát. Ez csodálatos. Nekem így egyenlőre elég, hogy lássam... Bár azért azok a pillanatok rosszul esnek, mikor már ugye látszik, hogy másba szerelmes. De ez normális. Na, de a lényeg, hogy azért a barátom marad, és még nem minden veszett kárba. Csak az a gond, hogy ő az az egyetlen akinek olyan kardja van, aminek a pengéje meggyógyítja a húgom. Most mi legyen? *kérdi elcsukló hangon.* -Figyu, és is alig hittem el, de mikor írtak Japánból... Akkor majdnem egy hátast dobtam. Egy penge "molekula" vagy mi kell belőle, és azt teafűbe kell mártani. Azt itatni vele 2 napig, és a gyógyulása nagyon gyorsa lesz. De nem hinném, hogy Lor imádott kardját, és szerelmét itt hagyná... Vagy is a kardot nem... mert ha jönne, akkor simán látná a dolgokat... Mert annyira nem hihető szerintem számára egyes szavam...

Vendég

*Lina keserű mosolyára kissé elhúzza a száját. Nem ezt szokta meg tőle, majd mikor áttér a következő válaszra, már a szemeit is forgatja.* - Azért ennyire ne... *Mormogja maga elé, miközben Lina leússza a távot. Mikor visszaér a lány épp rákérdezne a dolgokra, de pont belekezd a lány, így szépen marad csöndben és végig hallgatja őt. Kicsit elgondolkozik mielőtt válaszolna, de pár másodperc után, már mondja is a saját gondolatait.* - Hát ez a te hibád is, meg Loré is. De hát, lehet, hogy nagyon megbántottad, vagy csak a lány csábítota el. Fene tudja. *Mondja félig a lánynak, félig magának.* - De ne aggódj!, Biztos te is megtalálod az igazit, aki talán a következő lesz! *Kacsint a lányra, miközben még mindig a vízen lebeg. Mikor a lány rákérdez az úgy nevezett "gyenge pontjára" kuncogni kezd.* - Hát én úgy vagyok vele, hogy senkibe sem vagyok szerelmes, és nagy valószínüséggel senki se belém. *Mondja immáron nevetve.* - Nem volt még pasim, és nagy valószínüséggel nem is lesz még egy ideig. Nem látom, hogy érdeklődnének irántam, és én sem érdeklődöm annyira irántuk. Szóval... *Mondja még mindig kuncogva, miközben a lányt nézi. Azon gondolkozik, hogy hogyan vidíthatná fel.*

// Fagyikehely //

*Mikor Réka a háta mögött felbukkan, egy kicsit megijed, de ez már nem számít. Úszva megfordul, és szomorúságát elfojtva mosolyog egy keserűt.* -Szia! Hát igen. Elég rég találkoztunk...*süti le a fejét, és mikor Réka újjab kérdéssel áll elő, felszegi a fejét.* -Hogy én? Én élek, és virulok... *húzza a száját. majd elúszik a medence másik széléig és vissza. Úszás közben sír, hogy ne tűnjön fel annyira. Most sírjon, ne Réka előtt. Mikor visszaért sóhajt.* -Igazad van. Nagyon nagy baj van! A volt barátom... nem mint ti barátnőim. Ő egy olyan barát volt, ami több volt mint barát. És mint szerelem. Túlságosan is több. És én ebbe elmerültem... Had meséljem el. Nos, tudod ezt a srácot Alexandro L.Bertolucci-nak hívják. Csábító egy név. Túl csábító. Na, a lényeg, hogy sokszor láttam, hogy más lányokkal is elég jól barátkozik. Na, ezt én félreértettem, így elhúztam a csíkot Sandyval, Kanadába. AMikro odaértünk már eleve egy RoncsDerby voltam, tehát... Megbántam, hogy nem szóltam Lornak... Belsőleg de... Még is csak megbántam. A lényeg a lényeg, haza jöttem, de nem jó hírekkel. El szeretett volna szakadni tőlem, finoman mondva. És aztán jött egy lány. Ő és Lor... tudod... összejöttek... És... Én egyedül maradtam. Senkinek nem vagyok. Senkit nem ölelhetek... És most a húgom is beteg. És én azt hittem Lorral meggyógyíthatjuk. Együtt. Nem külön. Hangsúlyozom. Együtt.*süti le már ezredjére a fejét.* -Nekem két barátnő, sé egy macska maradt. Azaz,te, és háát... Sandy... És Pihus... Na és te a fiúkkal hogy állsz? Egy kicsit térjünk rád... Aztán jöhetek én... De én most rád kíváncsibb vagyok.*majd lebukik, és a sminkje, rögtön le is mosódik. Haját kiengedi, és csak forog a vízben. Aranyszőke haja, pedig csak "lubickol" a vízben.

Vendég

*Már jó ideje itt ücsörög a vízben, és a plafont nézi. Igazából gondolkodni jött ide, de sokra nem jutott. Csak annyit ért el, hogy még jobban hiányozzon neki a ikertestvére. Hamar kiszúrja Linát, mivel eléggé feltünő egy személy felbukkanása, amikor senki sincs itt. A medence másik végében van, így Lina nem biztos, hogy kiszúrja. Ezt kihasználva, lebukik a víz alá, majd szépen körbe ússza a medencét, és szépen felbukkan Lina háta mögött. Persze azért, közben néha feljött levegőt venni. Az ő bikinije, csak egy egyszerű lila bikini, de azért mégis csak nagyon szép.* - Szia Lina. Rég láttalak. *Szól a lányhoz a megszokott kedves hangjával, miközben lebegni kezd a víz felszínén Lina mellett.* - Ahogy látom elég ramaty állapotban vagy. Mitől? *Kérdi a lánytól, miközben a lány arcát nézegeti. Eléggé feltűnő az elfolyt smink, és a goboncos haj...*

*Nos, kisírt szemmel, elfolyt sminkel, lépdel papucsban, passzos trikóban egy bermudanadrágban. Karján fekete törülköző, fején napszemüveg. Ujj ropogtatva keres egy megfelelő száraz helyet. Ott lepakol, és leterít. Nadrágját, és trikóját leveszi és törülközője alá gyömöszöli.Ruházata alatt fekete-fehér kék virágos bikini van. Napszemüvegét is lehajítja törölközőjére, és szőke kócos haját még összeköti. Igazi lófarok lett belőle, de ez most kicsit se zavarja. A vízbe mártogatja a lábujját, és leül a kő szélére. Lóbálja lábát, és próbál új életbe vágni.*~ Olyan fiú nincs mint Lor. Még a nevünk is passzolt. Minden. Ó, az a fekete kis kócos haja. Mennyekbe lehet járni....~ *sóhajt, de ez már beteges... ennyire szeretni egy fiút? Akiért életét odaadná? Na azt azért nem, mert akkor nem lehet az övé. Nem féltékeny Alra, de rosszul esik neki... Miután eláztatta a lábát, óvatosan beleemelkedik a vízbe, és úszik a barlang felé. Ott a barlang szélének dől, és a könyökével támasztja meg magát. Közben ugye az életét tervezgeti, hogyan tovább. És hugicája helyett is gondolkodik.* ~ Ha most Lor még szeretne... Hugi, akkor te is ismernéd a lovagom... A volt lovagom.*

The member 'Alanois Winderburg' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :

Result :

Vendég

//Bocsika, elfelejtettem az elöbb dobni.//

The member 'Kalandmester' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :

Result :

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

//És akkor a végén a mesélő. Smile

//

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*Alanois kicsit rosszul érzi magát hogy olyan ügyetlen és esetlen volt, majd ahogy a lányok kitalálják a kulcsok sorrenjét nyílik is az ajtó és kijutnak. A lány csapatot követve Al is kibiceg és örül hogy nem az a halállal kapcsolatos sors lett a vége a történetnek.*

//B csoport dobás -10//

Vendég

//Hát ezt valahogy előre éreztem XD //

The member 'Susan Wulner' has done the following action : Roll dices

'Tízoldalú' :

Result :

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

*Aztán kattan valami is Susan akaratlanul is, de kinyitja a szemét. Nem történt semmi is él! Hát tényleg egyszerű volt kiront a szabadba és beleugrik a fűbe*-Szabadság! Szabadság!*Kiálltja és a többiek furán néznek rá.*
//Köszi a mesét. De ha ez volt a kicsi, akkor el se tudom képzelni milyen lesz a nagy!^^//

_________________
Regina hamar elvesztette szüleit. Ezért gyermekkorát egy árvaházban töltötte. Mikor a Ruosin család magához vette, rengeteget tanult különféle mágiákról. Három nyelven beszél az anyanyelvén (francia) kívül. Bolgárul, németül és olaszul. Szeret emberek között lenni. És bárkivel, bárhol, bármilyen módon el tud beszélgetni. Mindenkivel tisztelettudó. Azonban van egy nagyon rossz hibája: erősnek mutatja magát, pedig igazából nem az. Minden sértés nagyon megbántja. Ha tehát találkozol vele, vigyázz mit mondasz!

» Titkos Barlang
» Titkos barlang
» Park
» Central Park
» Vízi park - Medveszem barlang, Külső csúszda-együttes

Vízi park - Medveszem barlang, Külső csúszda-együttes

Vízi park - Medveszem barlang, Külső csúszda-együttes

Similar topics

Similar topics