Kincstár

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:53 pm

*Ciara csak figyeli ahogy Ros megfogja az egyik nyakéket, és bár csöppet sem lesz szimpatikus számára az a fájdalom ami belehasít egész testébe, majd átjárja minden pici zugát, csak egy kis ideig tart ez, majd a Kincstárban ébrednek, a földön fekve. Mikor kinyitják szemüket, felettük megannyi szellem suhan át, és egyikőjük a csunya húscafatos bácsi, azonban már régi, anno élt arcát mutatva, és meg kell hagyni, igen kedves és helyes férfi volt. Majd megjelenik a vakító fény, jelezve hogy a szellemek immáron átkerültek a jó síkra, azaz már nem bolyonganak tovább. Ugyhogy Ciara örül, mert úgy volt amit bár nem írt le, de valóban jól gondolt, életében talán most először fogja el szivét ez az édes, tiszta érzés. Mindenesetre bokáját kicsit megmozgatja, majd feltápászkodik, int a többieknek, Rostól vagy hát Wylenának pedig kezet ad, megköszönve hogy csapatként működtek együtt, utána pedig kisétál az ajtón, kitudja merre tart.*

//Köszi a mesét, ez most kivételesen jó volt számomra, életem első olyan meséje volt amin igazam lett és ráadásul valamennyire hasznosnak is bizonyultam talán, köszi neked is Ros amúgy. *majd kiugrik a bőréből salllallla*//

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:52 pm

//Köszikee az órát, én azért élveztem, csak ugye drága Nessienek nem volt túl nagy szerepe a történetben... mindegy, nekem tetszett és kész! Ohh és bocsi, most nem írok zárót..//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:51 pm

*Érzi, hogy a nyakláncon átok ül. Rosetta megfogja a holtakat megmentő nyakláncot. Mirába benyilallt a fájdalom átjárva minden porcikáját a gonosz erő. Elsötétül előtte a világ, s mikor kitisztul, a fájdalom alább hagy és a Kincstárban találja magát fekve a többiekkel együtt. Fejük felett szellemek lebegnek és néznek le rájuk. Megköszönte a kapitány, csak már nem zombi alakban, hanem rendes alakjában. Látja a mennyezetet felragyogni és magába szippantja a lelkeket. Felül majd feláll, felveszi a táskáját, hiszen a teremben hagyta. Elköszön a többiektől és megy a szobája felé.*

//Köszi az órát//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:47 pm

*Akkor hát jól számolta a dolgokat, és a képességei sem hagyták cserben, habár első pillaantban mikor megérinti a nyakláncot elfogja a kétely, hiszen ez a fájdalom, az átokra utal, ami a nyakláncokon ül. Muszáj elviselniük, úgy tűnik nem volt más út, habár Rosetta továbbra is immunis az átkozott tárgyak negatív hatására, szóval talán még ő járt a legjobban, még is zavarodottan tér magához a kincstárban, néhány pislogás után azonnal felül, és hatalmas szemekkel nézi a szellemalakokat, most már tisztán, túlvilági "testükben", vagy inkább képükben, hiszen fizikálisan nincsen testük. Egy halvány fáradt mosoly fut át az arcán, miközben biccent nekik, örül a szíve, hogy sikerrel jártak, ellenben amiken keresztül mentek azért a gyomra kevésbé repes. Lassan talpra áll, elköszön mindenkitől, és a tisztás felé indul, hiszen egy mókus már nagyon szeretne friss itthoni levegőt szívni. * - Mondtam én, hogy ne gyere velem... *Suttogja le az állatnak, aki kidugja a fejét a táskából, majd szépen elindul.*

// Köszönöm az órát, nekem nagyon tetszett a sztori, tényleg jól éreztem magam egészen az utolsó előtti és az azelőtti hsz-ben, amiben úgy ahogy van ment lineárisan a sztori és a karikra nem is nagyon lett semmi reagálva célzatosan, csak hogy ügyesek, ott vannak és kész. De szerintem egyáltalán nem volt olyan amilyennek érzed, vagy csak én élvezek mindent ^^ //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:41 pm

*Butaság az egész, ugyanis mindkettő nyakláncon átok ül, érezheti az is, aki elvégezte az igét és Rosetat is, aki pedig erős relikviamágus. Minden esetre Ciarának van igaza és Rosetta uygebár azt a nyakláncot ragadja meg, amelyik a hotlakat menti meg. A főprefektus lány jól gondolkodott előzőleg. Ha magadat feláldozod száz másikért, az a te üdvödet fogja hozni. Vannak olyan tettek, amelyek mindenfajta átkot felülírnak. Rosetat döntött és sikerrel járt. Amint megragadja a nyakláncot, minden diákot hatalmába keríti az átok. Beléjük nyílal a fájdalom, átjrja minden porcikájukat a gonosz erő. Elsötétül a világ, de mikro kitisztul a fjádalom lassan alábbhagy és a Kicnstárban fekve találják magukat, fejük felett pedig szellemek levegnek és néznek le reájuk.* Köszönjük! *Mondja a kalózkapitány, aki kifejezetten fess szellemalakban, hisz már nem a zombi képét, hanem eredeti, élő képmását mutatja. EZtán a emnnyezet felragyog és magába szippantja a lelkeket. Akárhova is kerültek, jó helyük van. A diákoknak pedig felnyílik a kijárat, az órának tehát vége.*

//Vége, köszönöm a részvételt! Rég tartottam ilyen pocsék órát, kijöttem a formából. Sajnálom, további szép estét!//

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:33 pm

*Ezek szerint nem csak ő van tanácstalan helyzetben, mivel a véla lány is hangos megjegyzésére egyetért, ami neki jólesik, mert mindig elszokta szúrni valahol az órai kalandokat. Egyszóval most boldog, és egy egy kedves mosollyal nyugtázva néz a lányra, miközben sandít a többiek felé is, hátha van valakinek valami ötlete. Majd a varázslatok mivel nem mutatnak semmi csapdát vagy egyéb veszélyt, hát elindulnak óvatosan a jeges vízen, ami meglepő módon nem is csúszik, amitől amúgyis parázik mindig lánykánt, majd ahogy a fa előtt állnak, egyszercsak kiemelkedik egy láda, feltárul a teteje és két nyakék szemmagasságban kiemelkedik belőle. Közben pedig egyfajta talányos kérdés is elhangzik, amit Ciara figyelmesen meghallgat, majd a végén ezt mondja a többiek felé.* -Nem tudom hogy hogyan vagytok vele, de ez egyfajta rejtélyes kérdés is lehet, vagy beugratos. De akkor is az áldás szülöttét kellene választani, mert én szeretném megmenteni azt a 100 halott embert....bár haza is akarok jutni....szóval mi legyen...ki mit szól? Vagy szavazzunk esetleg? *kérdi kicsit érdekesen talán a többiektől, de ez csak azért van, mert már nagyon szeretne hazajutni, annyira rossz érzés ezen a helyen lenni*

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:33 pm

*Mikor leányzónk és a többiek odaérnek, két nyakék emelkedik ki előttük szemmagasságban és azt mondja egy hang, hogy válasszanak. Ness sosem volt jó a revikliában, így inkább meghúzódott hátul csendesen és figyelte a többieket.*~Vajon a jót fogjuk választani? Nagyon remélem!~*Üzente Nessie és Drag egymásnak, majd elkezdték figyelni, hogy a többi diák miben mesterkedik. Aztán elkezd gondolkodni.*~Szerintem én azt választanám... nem is, inkább a másikad, de talán jobb választás lenne az első... Áhh, ez reménytelen!~*Gondolta magában kétségbeesetten leányzónk. Közelebb lépett a két ékszerhez, majd kérdően nézett a többi diákra. Rosetta végül beveti revikliamester képességeit, így valószínűleg jól fognak választani a diákok. Furcsa módon bizik Rose képességeiben, nem tudja hogy miért, de egyszerűen ez van.*

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:31 pm

*Nem érzékel csapdát, ezért óvatosan átmegy a hídon, hogy bele ne csússzon a vízbe. Odaér a tölgyfához és a fa előtt a földből kiemelkedett a láda, s feltárult a teteje. Két nyakék volt benne. Mira csak nézi, hogy a két nyakék felemelkedik szemmagasságba. Hallja a szózatot, ami a láda aljából hallatszik. A tenyerét az egyik nyakék fölé tartja , erősen a tárgyra koncentrál és kimondja a varázsigét:* -Sensio aeger!

//Átokérzékelés - Relikviamágia - Másodlagos
A varázslattal megállapíthatjuk, hogy egy átokgyanús tárgy valóban meg van-e átkozva. A varázslat a tényleges rontásokat mutatja ki, egyéb, más jellegű varázslattal kezelt tárgyakon nem érzékelhető a mágia.
Hatás: A varázslat csak akkor jár valamiféle hatással, ha ténylegesen van rajta ártó varázslat. Ebben az esetben tompán felfénylik, a varázshasználót kirázza a hideg, megremeg, egy pillanatra átérzi a gonosz varázslat jelenlétét. Ezzel a felismerő varázslattal csak kisebb átkok érzékelhetők, komolyabb átkok esetén egyrészt nem könnyű felfedni magát az átkot, másrészt hosszabb művelet szükségeltetik, hogy felfedezzük és realizáljuk a szóbanforgó ártó varázslatot.//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:29 pm

*Ééés megint nem tudni, hogy mi történik vele, valószínűsíthető, hogy látja a távolból, hogy mit csinálnak a többiek, és mikor biztonságban átértek bizalmatlanul követi őket. Később ér oda, szóval kicsit lassan teszi össze a dolgokat, de mikor meglátja a kulcsokat, Relikviamesterként kezdi el őket méregetni, és a ládikó befolyásoló szavát pörgeti vissza a fejében. Valahogya fejében máshogy hangzik mindez... Az egyik az árulás nyakéke, a másik az alku megtartása. Ám valóban az a kérdés, hogy a nyakék megszerzése után az élőholtak mit cselekednének? El se mondanák a kiutat, csak pusztítást hoznának a területre, amerre járnak, vagy esetleg... Eljönne a szabadulásuk perce és tovább lépnének a testük is megpihenne, sorvadt lelkük eltűnne erről a földről.* - A végső döntés... Tartsuk meg a szavunkat? *Szólal meg halkan, majd a fellebegett nyakláncokat alaposan letapogatja Relikviamesteresen, valószínű, hogy a többiek mágiával fogják ugyanezt cselekedni, de a hatása a kettőnek egy és ugyanaz, megnézni, hogy átkozott tárgyak e, és mire valók. Illetve ilyen tekintetben a képesség erősebb, hiszen az nem csak az átkozottságát nézi meg, hanem hogy pontosan mire is való. Nagy levegőt vesz, majd megérinti a holtak nyakékét, hiszen az átok, hogyha van benne, rá úgy sem hat, a képessége megvédi. Lehetséges, hogy ezt választásként veszi majd a láda, és a többiek sikoltva ugornak majd a nyakának, de hát... 'szeláví'.*

// Relikviamester:
Az önálló akarattal rendelkező tárgyak nem tudják rákényszeríteni az akaratukat, és még akkor is képes használni ezeket, ha direkt más számára készítették. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak. Bármilyen varázstárgy történetét, képességeit képes megállapítani, kivéve nagyon erős ereklyék.//

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:20 pm

*A diákok csapdát egyáltalán nem éreznek, könynedén kelnek át a jéghídon, ami egyébként mégcsak nem is csúszik annyira. Amint a tölgyfa előtt állnak, a földből kiemelkedik egy láda és feltárul a teteje. Benne két nyakék. Mindkettő felemlkedik körülbelül szemmagasságba. Eztán a láda aljából szózat hallatszik:* Két csoda lapul a ládában. Az egyik a diákok szabadulásának kulcsa, a másik egy egész seregnyi halott ember megváltásának kulcsa. Az egyik az átok szülötte, a másik az áldás szülötte. Az egyik jó döntés, a másik még jobb. Válaszd azt, mi dicsőségre visz, válaszd azt, mi megmenti az életed! *Hangzik a szöveg, majd elhallgat.*

//Utolsó előtti hsz. Egy pár percet lehet csúszunk, de akinek menni kell, nem haragszom meg.//

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:17 pm

*A támadás után a szellemek eltűnnek és halad befelé az erdőbe a többieket követve. Kis idő múlva meglátja a tavat, a tó közepén a tölgyfával, de a fán nem található egy levél se, a törzse és az ágai fehérek. A tölgyfa alatt lát egy táblát, de nem nagyon tudja elolvasni, csak ha közelebb megy. Odaérnek a tópartra s egy sávban megfagy a víz és a jeges út a tölgyfáig vezet. A plafon felé tartva pálcáját körbefordul és kimondja az igét:* -Percipio Morioris!

//Csapdaészlelés - Aurormágia - Másodlagos
Leírás: Újabb magától értetődő varázslat, mely arra hivatott, hogy csapdákat mutasson ki a környezetünkben. Alkalmas lehet, ha ismeretlen terepen kell áthaladnunk és nem szeretnénk csapdába szaladni, vagy ha pl. ládákat kell kinyitnunk, melyek nem ritkán vannak csapdákkal levédve. A varázslat hatására hasonló módon, mint a rejtekajtó keresés esetén a csapdával ellátott tárgy/terület halvány kékes-ezüstös színnel fog élesen világítani, melyet természetesen csak mi látunk. A fény fokozatosan halványodik el. Képességeinktől függően a mágia azt is elmondhatja, hogy milyen jellegű csapdáról van szó, milyen mágia, netán mechanikus. Akrobaták, tolvajok (előtörténettel bizonyítva!) ezeknek a csapdának a működését könnyebben érhetik meg, mint más, így hatástalanításukra is esélyük van.//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:16 pm

*Nessnek sikerült távol tartania a lényeket, így könnyűszerrel mehettek tovább. Hamarosan elértek egy gyönyörű fához, mely teljesen tiszta hófehér volt, tetőtől-talpig. Nessiekénk és a többiek előtt most a tó megfagyott egy részen, mintha híd lenne. Leányzónk nem tudta, hogy csapda-e így megnézte.*-Percipio Morioris*Mondta el a varázsigét, miután pálcáját előhúzta a csizmájából. Ha ez a jég nem csapda, akkor óvatosan átlépdelt rajta és megnézte a táblát, azon pedig a feliratot. A lényecskékkel nem törődött, akár megtámadják, akár nem, ő csak odament nemes egyszerűséggel és megpróbálta kihúni a földből. Ha ez megvolt, akkor a magasba emelte, hogy mindenki láthassa, az is, aki még nem ért ide. Aztán odébb állt és várta, hogy történjen valami, azon kívül más egyéb nem igazán jutott eszébe.*

//AUM másodlagos, Csapdaészlelés:

Leírás: Újabb magától értetődő varázslat, mely arra hivatott, hogy csapdákat mutasson ki a környezetünkben. Alkalmas lehet, ha ismeretlen terepen kell áthaladnunk és nem szeretnénk csapdába szaladni, vagy ha pl. ládákat kell kinyitnunk, melyek nem ritkán vannak csapdákkal levédve. A varázslat hatására hasonló módon, mint a rejtekajtó keresés esetén a csapdával ellátott tárgy/terület halvány kékes-ezüstös színnel fog élesen világítani, melyet természetesen csak mi látunk. A fény fokozatosan halványodik el. Képességeinktől függően a mágia azt is elmondhatja, hogy milyen jellegű csapdáról van szó, milyen mágia, netán mechanikus. Akrobaták, tolvajok (előtörténettel bizonyítva!) ezeknek a csapdának a működését könnyebben érhetik meg, mint más, így hatástalanításukra is esélyük van.//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:15 pm

*Úgy tűnik, hogy a druida varázslata - pedig abban igazán jó - eltűnik az éterben, és hiába látják letaposottnak az utat, és hogy nem rég jártak itt, a hatodik szintű képessége nem mutatja meg pontosan, hogy ki és mikor. Mikor eltűnnek ezek a csúnya szörnyek Rosetta kihúzza magát és nagy levegőt vesz, igyekszik lenyugtatni érzékeit és a nagy STOP táblát magában átlépni, de valami egyre csak hajszolja, hogy tűnjön el innen. A probléma az, hogy nem tudja, hogy merre tűnhetne el, hiszen nem tudják a kiutat innét. Még néhány pillantást ejt a földre, majd tovább lép, de a kirajzolódó híd nagyon nem nyeri el a tetszését. Hátra pillant a többiekre, majd vissza a fára és a kirajzolódott hídra.* - Egyetértek, Ciara... A fa bizonyára mágikus, avagy átkozott, ezért nincsen rajta egyetlen levél sem, talána tövében találnánk meg azt a tárgyat, még is... Nem visz a lábam, minden tagom riadót fúj ez ellen. *Feleli a lánynak, majd próbál fókuszálni, de hát nem lát el odáig... Hogyha vérfarkas lenne, talán jobb lenne a látása, de mivel az a testével is elpusztult, hunyorítva néz előre a fához. Néhány pillanat múltán előkerül druida botja, amit könnyedén megforgat, majd a földre koppint, olyan Nanny McPhee-sen, és varázslásba kezd természetesen.*
- Sajnálom, de én nem bízok meg ennyire ebben az egészben... Túl könnyű lenne. Anima Sensus. *Ejti ki halkan, és ezzel erősíti fel a látását, bár a többiek lehet, hogy megijednek az állatias szem-váltástól, pedig ez igazán mindennapi dolog, nem?... Egy madár szemét az arcunkra ölteni. Sast vagy sólymot idéz a szeme elé, és a látásra összpontosít, hogy a táblát elolvashassa. Szárnyakhoz nem folyamodik, mert Nessie után valahogy nem bízik abban a avrázsban, még a végén félúton eltűnne és kiderülne, hogy egy savtóba pottyan. Többiek persze tőle függetlenül megpróbálkozhatnak a kirajzolódó úttal, de ő nem megy.*

// TEM I. elsődleges, druida, druida, rengeteg pluszt adó tárgy, Sólyomszem/sasszem, hirtelen nem jut ezsembe melyiknek élsebb a szeme, de Rosetta tudja.
Állati érzék

Spoiler:

//

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:11 pm

*Mindenki úgy küzd a szellemfejek ellen amivel épp tud, mert működik minden varázsige, és elrepülnek a csunya lényecskék, úgyhogy tovább folytathatják a diákok útjukat. Hamarosan meg is látják a tölgyfát a a tó közepén, igen szép ahogy a fehér törzsén és ágain a napsütés cikázik.* -Eddig tehát a csontvázgóré nem hazudott, de fura hogy nincs rajta egyetlen levél sem, de azért megteszi, nem? Lányok?...*kérdi nevetve a többiektől, hogy egy kicsit oldja az előző hangulat utáni stresszt, majd a tóparthoz érve egy kis sávban meg is fagy a víz, egyenesen a kincs lelőhelyéig.* -Hát, ez valahogy sántikál...tényleg azt hiszik hogy ilyen ostobák vagyunk, hogy nem gondokodunk? *kérdi széttárt karokkal, majd megfogja gyűrűjét, a mellkasa felé tartja, miközben erősen gondol a varázsigére.* -Sensumensis! *és csak reménykedik hogy a kövi pár pillanat hogy ez az út csapda avagy sem, kiderítheti általa, meg hogy fog sikerülni a vari egyáltalán*

//NM I. lélekérzékek elsődleges
Leírás: A mágia segítségével képesek leszünk egy más dimenzióban érzékelni a dolgokat, mondhatni a lélek síkjára helyeződve át, ahol az idő képlékenyebb, mint saját síkunkon. Olyan eljövendő történésekre is felfigyelhetünk, melyekre egyébként nem, és lelki szemeink észreveszik akár a hátbatámadást is, így szinte meglephetetlenné válunk. A Lélekérzékek segítségével egy erős nekromanta már szinte sebezhetetlenné válik, meglepetés ellene nincs, hiszen előre érzékeli a veszélyt, a támadásokat, így hamarabb képes reagálni, mint ahogy azok megtörténnének. Csapdába csalni szinte lehetetlen lesz.//

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 5:00 pm

*A diákok most is nagyon ügyesek, úgy tűnik jól kiokították őket az iskolában, ami nem is csoda, hisz a világ legnagyobb mágusaik a tanáraik. Ki lélekpengével, ki illúziómágiával, ki pedig tőreivel, másvalaki dárdával tartja távol magától a lényeket, akik a támadás után el is tűnnek. Hogy végleg-e, avagy csak időlegesen, azt nem tudni, minden esetre tovább haladhatnak befelé. Rövid idő elmúltával elérik a tavat és látják a közepén a tölgyfát, amelyen egyébként egyetlen levél sincs, de törze és ágai hófehérek. Kivételesen gyönyörű látvány és az is maradna, ha nem éppen egy elátkozott siget kellős közepén lenne, ahol csak úgy hemzsegnek a különféle gonosz teremtmények. A tölgyfa alatt egy tábla áll, de innen nem tudják elolvasni, viszont a jelek szerint eddig nem kifejezetten hazudott a zombikapitány, hisz a tölgyfa adott, a ábla pedig talán pont a kincs helyét jelöli. Ahogy elérik a tópartot, hirtelen előttük egy sávban megfagy a víz, mintegy hídként húzódik a tó közepén lévő tölgyfa kis szigetéig. Csapda volna?!*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:57 pm

*Látja, hogy az ösvényen mintha már valaki járt volna. A süvöltést már nem hallja, semmit se hall most, hiszen csend uralkodik a tájra. Ahogy mennek hirtelen szellemfejek kezdenek repülni a levegőben. Undorítónak néznek ki, visszataszító ezüstös fényükkel és torz arcmásukkal. Visítva mondták, hogy nem mehetnek át és kezdenek feléjük suhanni. Egy szúró mozdulatot csinál fel a levegőben a pálcájával a felette lévő szellemre célozva erősen koncentrál, közben kimondja az igét:* -Animus telum!

//Lidércdárda - Sötét Hatalmak Elűzése - Másodlagos
A pálca hegyéből az ige kimondásakor egy hatalmas és fényes dárda "szökken" ki, ami a lidércbe fúródik, és a földhöz, vagy egy közeli tárgyhoz szegezi. (Lidérc = erős szellem. Kisebb erejű szellemekre nem hat.) A dárda mivel teljesen ellentétes energiával rendelkezik mint a kísértet, ezért elkezdi elszívni annak erejét, ami még mindig a létezéshez köti. A varázslat végetértével a dárda elenyészik, a lidérccel együtt. Kezdők esetén még csak a lény megbénítására jó, és csak egy dárda idézhető meg. A Nekromanták, és Aurorok képesek két dárda megidézésére. Valamint ezek száma is később, a diákok erejének növekedésével együtt, egyre többet képesek létrehozni. (5.évfolyamban 2, stb, stb, az említett kasztok +1el.) DE! A diákoknak ehhez a varázslathoz a lélekerejükre is szükség van, ami a mágiába beleadódik. Így erőteljes koncentráció igényeltetik, ami a lény erejétől függően, az enyhe orrvérzéstől a heves orr/fülvérzésig bármi előfordulhat.//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:55 pm

//Bocsi emberek de Lianne njk anyuék megérkeztek. Sad

//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:54 pm

*Szerencsére Nessie lábát sikeresen meggyógyította Rosetta, szóval most könnyedé lépked az ösvényen. Cseppet sem nyomozó típus, így azok a nyomok, amiket mások látnak, Nessienk számára észrevétlenek. Hamarosan "megjönnek" a visítozó szellemfejek. Nessie előveszi az Asztrál-mentál medálját, majd elmotyogja a már jól ismert varit.*-Fervanimus!*A varázslat lényege, hogy nem a testet, hanem a lelket támadja, így egy szellemet vagy lidércet simán meg tud ölni, illetve bármilyen olyan lényt, aminek lelke van. Nessnek mostanában ez a kedvenc varázslata, furcsa módon nagyon kedveli, talán mert igen hatásos. Most csendben ül és koncentrál, nem jár semmi már az agyában, minthogy "El Kell Pusztítanom Őket!". Szereti, ha a varázslatai sikeresek, ezért különösen odafigyel, nehogy bármi is eltudja vonni a figyelmét arról, amit épp csinál. Na egyszóval: Varázsol.*

//Lélekszimpátia másodlagos, Lélekpenge:

Leírás: Különleges sebző varázslat, mely nem a testet támadja, hanem célszemély lelkét. Ott ejtünk fájdalmat, ahol a legjobban fáj, és mivel ez nem jár fizikai sérüléssel a legtöbb gyógyítás haszontalan vele szemben. Magyarán az illető érzi a fájdalmat, mely fokozatosan erősödik, és akár végül bele is halhat, de fizikailag nem sérül, nem jelennek meg vágásnyomok rajta stb. A varázslattal holt lelkeket is megsebezhetünk, szellemeket, lidérceket, vámpírokat, mindenféle élőholtat, melynek a teste nem érzékeli a fájdalmat, ám a lelke igen.//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:53 pm

*Tehát elindulnak a kincset felkutatni az erdőn keresztül, ami nagyon fura, mert kitaposott, mintha kicsivel eléottük már járt volna ott valaki. Ráadásul egycsapásra a különïos hangok is abbamaradnak, mi több, szinte sírí csend támad, aminek következtében Ciarának végig libabőr kezd cikázni az egész testén. Ez sosem volt jó ómen, ráadásul nem a trópusokon, ahol tudvalevő milyen sok madár és egyéb állat van. Majd csajszikánt felordít és a halántékához kapva térdre rogy a fejébe kuszó képektől, hisz nagyon fájdalmasak, és akkor megjelennek a szellemfejek a többiek előtt is, undorítóak és visszataszítóak. Ciara picit le is dermed tőlük, pedig már látott hasonló csúfságokat mióta a suliban van, de ezek akkor is minden alkalommal nagyon szörnyűek. Majd visítják hogy erre nem mehetnek át, mire a lány daimonja is elkezd kicsit groteszk ugrándozásba kezdeni, mert hát ő is megretten. Majd szőkeségünk előveszi electrás tőreit, majd pálcáját végighúzza rajtuk és már mondja is a varit.* -Falx Marmor! *és jól megcéloz egy fejet, és eldobja, egymás után mindkét tőrt, mert párban van, és akkor esetleg kettőt is *

//SHE márványpenge elsődleges
Leírás: A varázslat a fegyverünkre hat, bármire ami harcra alkalmas, tehát ugyanúgy jó egy kard vagy egy dobótőr erősítésére is, sőt akár ostorhoz is alkalmas. A fegyver különlegessége az, hogy azon felül, hogy jobban használhatjuk majd támadásra, és nagyobb sebeket ejthetünk, a fegyver képes lesz megsebezni szellemalakú lényeket is, kísérteteteket, lidérceket. Nem nagy mértékben, hiszen a holtakat nem lehet még jobban megölni, de mégis legalább távol tartás végett támadni tudjuk őket, nem szalad át rajtuk a fegyver. //Játéktechnikailag pl. egy párbajversenyen + sebzést ad fegyvernek, amire alkalmazzuk, mint a rúnakard.//[u]

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:51 pm

*Nessiet amikor végzett felsegíti, és a többiekhez csatlakoznak, hogy egy brancsban haladjanak. A letaposott földet észreveszi, ám már utat nem találtak, minthogy ezt végig járják, s valahogy úgy érzi, hogy nem lenne érdeke a zombinak, hogy csak úgy a halálba küldje őket. Vagy igen, és téved, és annyira megtetszettek nekik, hogy örökre befognák az élőholt familiába. Szép jövő lenne. Leguggol a földre, hogy a nyomokat jobban szemügyre vegye, talán éppen ezért suhan át először a többiek fején a sok szellem fej, mert ő közben guggol és a földre koncentrál, a nyomokra, hiszen ezzel talán nagyot is ugorhatnak a nyomozásban, hogy mi a fene folyik körülöttük. Mikor megjelennek a szellemek természetesen ő is azonnal felnéz és megijed, ahogy azt illik, az előbbi zombis dolog már egyszer megfeküdte a gyomrát, hát nagyon közel van, hogy idegességében kidobja a taccsot.* - Kérlek tartsátok távol őket! *A hangja elvékonyodik, néha ő is elvesztheti a kontrollt, túl magas az élőholtak aránya az élőkkel szemben, és ez nem normális, nagyon nem. Próbálja átgondolni, hogy mi lenne jobb, védekezni, vagy valahogy tovább futni, mindenesetre lehúzva a fejét szalad tovább néhány lépést, hiszen valahogy túl kell jutniuk ezen.* - Lumierien. *Csúszik a szájára az illúziómágiás varázslat, ami eddig egyáltalán nem volt az erőssége, ám most át ment néhány változáson, és ez a vérének velejárója. Lehúzott fejjel próbál tovább előre törni, és a fénnyel távol tartani a lényeket, miközben a nyakában lévő nyakláncot is kipattintja, ami szintén éteri fénnyel árasztja el a teret. A sok átkozott föld ellen fénnyel próbál támadni, bár lehet, hogy a többiek hasznosabb megoldást találnak.*

// Surranó miatt 2x
1. Druida 6. szint:
Természeti pajzs: Képes maga és max. 2 társa köré erős védőpajzsot létrehozni, ami mindenféle alacsonyabb szintű mágiát felfog és a magasabb szintű tűzmágiák ellen véd. Természeti lábnyom: Lépes maximum 2 napos lábnyomból megállapítani, hogy pontosan ki, mikor járt itt és mit csinált. Képek formájában bevillan neki. Maxmum nagyobb kutya méretű állatokat képes visszahozni az életbe.

2. ILM, elsődleges, véla előny, Éteri fény

Spoiler:

//

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:41 pm

*A diákok tehát megindulnak az erdőben. A térképről jól kitűnik, hogy nincs is olyan messze a célállomás. Most ez az élőhalottak részéről vagy csapda, hisz ilyen alapon ők is elmehetnének oda, vagy pedig valamilyen mágia az, ami nem engedi őket a kincshez, vagy épp a prthoz szegezi őket. Lényeg a lényeg, hogy megindulnak az erdőben. Különös, hogy az ösvény ennyire jól járható, mintha kitaposott lenne, mintha nemrég járt volan már valaki itt... Mindeki jól halad, Nessie is, mert Rosetta volt olyan kedves és meggyógyította a lábát, még mielőtt teljesen magába szívta volna a szökőár. Az pedig nem valószínű, hogy egy kis boszorkány egy kis vízhajlítással el fog terelni egy egyáltalán nem kis szökőárat. Utukat baljós jelek kísérik.. Például, hogy a süvöltés, ami az erdő felöl jött megszűnt, ami még hátborzüóngatóbb, hisz feszült csend uralkodik az erdőben, noha egy trópusi erdő nem éppen a csendességéről ismert. Lianne varázslata működik, de különös, ugyanis a lány mindenhonna érzékeli az átkozott varázs jelenlétét. Számára realizálódik: az egész föld átkozott, amit most taposnak. Nem hazudott a kapitány. Ciara démonvadász képessége különösebben nem jelez, de hamarosan éles fájdalmat érez fejében. Hirtelen tűnt fel valami, méghozzá a diákok szeme előtt szellemfejek kezdenek cikázni a levegőben. Undorítóak, visszataszító ezüstös fényükkel és torz arcmásukkal riadalmat keltenek a legerősebbekben is.* Itt nem mehettek át! *Visítják a diákok felé és hatalmas ordítással feléjük kezdenek suhanni.*

_________________
Az órai mesélő használói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valenthe Mediaris, Evan Darian, Safira Desierto, Camryn Lilleyman

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:38 pm

//Ohh bocsi Róz, nem figyeltem a hsz.-edre, akkor Nessie csak követi a többeket!//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:37 pm

*A kapitány megdörzsöli egyik csontvázkezével az állát és egy térképet mutat amit átnyújt Rosettának, s a zombi kezet nyújt neki, de a lány nem fogadja. Teljesen megérti ezt Mira, hiszen ő se fogna kezet egy zombival. Odamegy a lányhoz és belepillant ő is a térképbe. Az erdőbe vezet az útjuk, egy ösvényen kell haladni, a kincs egy tó mélyén van s a tó közepén egy tölgyfa lesz. A csontvázak és a zombi is eltűnik s látja, hogy feltámad a tenger, hatalmas áradás keletkezik és a partra csap le. A többiekkel elindul be az erdőbe a kincsvadászatra. Út közben két különböző fityegőt pöccint meg a karkötőn, közbe kimondja az igét:* -Aperio Moliro!

//Csapdafelfedezés - Jósmágia - Másodlagos
Leírás: A jós a varázslat segítségével képes csapdák helyét feltérképezni adott körzeten belül. Mint egy jövendölés villan be neki a csapda helye és az a személy, aki bajba kerülne miatta, tehát lepreg a szeme előtt a szörnyű jövő, de így képes lehet megakadályozni azt, időben jelezve társainak a csapda helyét. Ha a varázslat nem jelez semmit, akkor jó eséllyel nincs csapda, vagy nálunk jóval erősebb varázsló helyezte el azt. //Ezt mesélő dönti el, hogy milyen durva a csapda, amit a jós nem tud kimutatni. Pl. nagyon erős halálos csapdák stb.// Mechanikus csapdákat minden esetben kimutat//

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:37 pm

*Leányzónk tehetetlenül ült törött lábán, s hallotta, hogy alkut kell kötniük, vagy valami ilyesmi, de nem értette pontosan. Hamarosan ösvény nyílt meg, majd mindenki arra felé kezdett indulni. Ness nem tudta, hogy mit csináljon, megpróbált valahogy odébb evickélni, de nem tudott elég gyorsan menni ahhoz, hogy az áradás ne csapja el. Kétségbeesetten kiáltozik, hátha valaki a segítségére siet, de egyenlőre úgy tűnik, hogy a szökőár szerű valami mindjárt el fogja önteni a partot és vele együtt őt is. Igyekszik valamit csinálni, mert különben biztos halál vár rája. Elsődleges ez a mágia számára, így megpróbál maga körül valami vízmentes teret létrehozni, hátha az ár megsemmisítő erejét egy kicsit vissza tudja fogni. Bár így is reménytelen a helyzete, de legalább tiszta a lelkiismerete, hogy "ő megpróbálta". Így valamiféle furi mozdulatot tett a csuklójával, de mivel a lábára nem tudott ráállni, aligha lesz sikeres a varija. Azért tesz egy próbát. Elvégezte, majd arra koncentrált, hogy valami légdús és vízmentes teret hozzon létre.*

//Elemi Harcművészet elsődleges, Vízmanipuláció:

Leírás: Ahogy a többi elemnél, úgy itt is a telekinézishez hasonló, az egész vízhajlítás alapja. íz összegyűjtése és mozgatása, alakformálása akár levegőben, vízcsóva képzése, vagy ha valaki ezzel támad, akkor bizonyos mértékig megállítása és átvevése. A varázslatnak azért nem Víz- és Jégmanipulálás a neve, mert a jég végső soron még is csak víz... //

Téma: Re: Kincstár Hétf. Jan. 30, 2012 4:33 pm

*A csontvázfőnök ezután pedig egy kis gondolkodás után alkut ajánl nekik, és egyenesen valahonnan előteremt egy térképet, és Ros felé nyújtja kezét hogy akkor mi legyen. Jobb híján Ciara is azt mondaná rá hogy nincs más esélyünk úgy se, úgyhogy bólint egyet Rosnak és mivel elmarad a kézfogás, odamegy hozzá és kozelebbről megnézi a térképet. Persze ő is arra jut hogy irány az erdő, ahonnan különösen, ijesztő hangokra lesznek figyelmesek, utána pedig még picit sántikálva, de elindulnak, nem is tehetnek mást, hisz kezdődik az áradás, égy úgyis csak arra mehetnek. * -Persze, menjünk, bár fura hogy épp most kezdődik ez az áradás, csak ne tereljenek valami teljesen más felé....*dohogja, majd beveti magát az erdőbe ő is. Előtte azonban még viisszanéz, a kalózbácsinak és a tóbbi alattvalóknak hűlt helye, nekik pedig jó lesz mielőbb elindulni, főleg hogy annyira utálja és ellensége a víz. Viszont felkészülne is jó lenne valamennyire a dolgokra, úgyhogy képességét aktiválja, mikózben nézi ahogy Ros segít Nessinek.*

//démonvadász 3. szint:
Képes kisebb szintű démonnal véglegesen végezni erős koncentrációval, és már magasabb szintűt is visszaküldhet a saját síkjára. Túlvilági előérzet: Rosszindulatú támadások irányát tökéletesen megérzi néhány másodperccel előre.//

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.