Föld alatti titkos forrás

Téma: Föld alatti titkos forrás Szer. Jún. 08, 2011 1:39 pm

First topic message reminder :

[justify]Zegzugos alagutak és járatok között ide is eltalálhatsz, ha szemfüles vagy. A labirintus dél-nyugati szárnyában van a kis forrás. Természetesen alakult ki, a járatokkal pedig inkább nem kerülték ki, hiszen még jól is mutat. A folyton csobogó friss víz hangja megnyugtathatja a lelkedet egy nehezebb óra után, bár kérdés, hogy míg ide eljutsz a sötét járatokon keresztül nem lesz-e csak rosszabb...ezt már te döntöd el. A vízből bármikor ihatsz, a forrás még talán egészségesebb is, mint ami a kúriában van. Meríts egy poharat, vagy a két kezedet a vízbe, vagy tartsd a folyóvíz alá, és menten onthatod a szomjadat, akár egy nehéz óra után is, ha erre visz az utad.

A barlang méretein elámulsz szinte minden alkalommal. A labirintushoz képest egész nagy ez a terület, több sziklával, és kiszögelléssel, ahova leülhetsz. De az is lehet, hogy csak egy hatásos illúziónak köszönhető a látvány. A fények csak még szebbé teszik a vizet. Mesés, ahogy a felszínén cikáznak a szikrák, meg-megcsillannak a hullámokon, ha kicsit felkavarod a vizet. A fényviszonyok itt bent a kintit tükrözik. Nem-nem olyan, mintha sütne a nap, de már-már hasonlatos a természetes fényhez, bár látszik, hogy mágia szülte. Éjjelente csak az itteni fáklyák adnak halvány derengést...bár ilyenkor jobban jársz, ha nem sétálgatsz erre felé.

Ülj le a kis forrás sziklás partjára, és pillants a vízbe...mintha csak vonzaná a tekinteted. Jól látod? Apró arany ragyogás az alján. Mi lehet vajon? Talán arany? Akár még az is, de lehet, hogy csak leprikón arany, azért meg nem érdemes összevizezned magad. Viszont akár még az is lehet, hogy valamilyen éhes vad áll lesben a mélyben, és ez csak az óvatlanok csalogatására van. Nem tudhatod...de ki mernéd próbálni? Az is lehet, hogy minden alkalommal mást rejt a mély, vagy csak nem mindig ugyanazt zavarod fel, rajtad áll, hogy kimered-e próbálni többször is...

*Elisabeth a kőpárkányon ülve belemeríti kezét a hideg vízbe, amjd a csobogó forrásra tekint. Ekkor felel neki Demian, hogy nem zavarja őt a lány, amin kicsit fönnakad a szemöldöke az eramiros lánynak és tekintetét Demianra függeszti.* Na, ezt se sokszor mondták még nekem. *Állapítja meg a lány. Az az igazság, hogy valóban elkényeztetett, talán kicsit gőgös lány, de az a különbség közte és hasonló kaliberű társai közt, hogy ennek Elisabeth teljes tudatában van és nem is tagadja. Ez annak köszönhető, hoyg amúgy nagyon ravasz, szemfüles lány.* Mondd csak, te meg szoktad játszani magad a világ előtt, hogy elkerülj bizonyos kellemetlenségeket, vagy pedig őszinte vagy? *Szegez rögtön Demiannak egy kérdést a lány, ugyanis a fiú érdektelensége az ő cinikus, kibírhatatlan viselkedésével szemben beindította a csinso pofika mögött lévő agyát és fantáziáját. Egyelőre ugyanolyan selejtterméknek tartja a belsirionos srácot, mint sokmindenki mást, mindazonáltal kíváncsi a fiúra, ami jó jel, mert ha végképp nem érdeklődne Demian személyisége felől, akkor lehet, hogy már egyedül üldögélne itt Elisabeth, hisz ő képes a legnyugodtabb embert is kihozni a sodrából.* Egyébként megjegyzem enyhe modortalanság nem bemutatkozni egy hölgynek, de hát mindegy... nem várok sokat a magadfajtáktól. *Jegyzi meg kissé gorombán, mégis derűs hangon a lány.*

Vendég

- Hm. És azt sem tudod, mi az a camool? Meg hogy a körök az új négyzetek? Nem tudod, mi marad ki az életedből. *Közli Wandával pókerarccal. Aztán Laurához fordul.* - Hidd el, neked már valami nagyon durva sztorival kell ahhoz előállnod, hogy én utáljalak. Ha eddig nem menekültem el sikítva, a tölgyeses eset után, akkor mostmár nem hiszem, hogy lenne ilyen a tarsolyodban. *Az pedig tény, hogy ha Juliette tudná, hogy Wanda arra gondolt, hogy Laura és Ethan járnak, sírna a röhögéstől, úgy fetrengene a földön. Ethan sokkal könnyedebben, egy halvány mosollyal világosítaná fel a tévedéséről, de hát ez a daimón már csak ilyen. Laura szavait némán hallgatja, kicsit hunyorogva.* - Ez képileg azért határozottan gyönyörű. Elmehetnél költőnek. Nekem meg festőnek kéne lennem, hogy lefesthessem... na mindegy. A felfényésre megint nem reagál semmit, mintha észre sem venné, pedig ez korántsem így van.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:53 pm

*Öleli a fiút, és élvezi, hogy az kellemesen meleg, elütve az ő hideg testétől. Lassan bontakozik ki ebből a helyzetből, de mikor érzi, hogy Ethan nem akarja elengedni, nem is megy távolabb. Ott marad mellette, félig ölelve. Így tud beszélni, válaszolni Wandának, de nem távolodik el.* - Az igazság? Egyszer, egy nagyon bölcs személy azt mondta nekem, hogy az igazság, és a boldogság két párhuzamos sín, amik sosem találkoznak. Mert mindenki összeveszik azon, hogy mi az igaz, és azon, hogy mi teszi boldoggá. Igen, bölcs személy volt... De ha érdekel a történetem, akkor elmondom egyszer... Hosszú, és nem tündérmese, ahol a királyfi kiszabadítja a sárkánytól a királylányt. Nem... Itt egy fényfolt beleszeret a sötétségbe. A legszomorúbb szerelem a világom. Mert a fény bárhova megy, a sötét ott vár rá. De azonnal elillan, mikor megölelhetné... Így a fény lassan kihuny, hogy a sötétségbe olvadva együtt lehessenek... Mégsem tud egészen megszűnni ragyogása, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de csókjuk lehetetlen. Napfogyatkozás kéne... *Fejezi be a sztorit, ami valóban a saját története, csak egy metaforába fűzve. A bocsánatkérő pillantásra, és a szavakra, hogy nem bántani akarta vele, csak elmosolyodik, játszott rosszallással ingatja meg egy kicsit a fejét, mintha csak azt mondaná: "Bolond, tudom, hogy nem azért volt..." Mondjuk a puszira egy cseppet meglepődik, és furcsán felfénylik. Kb mint a Csillagporban a lány, amikor jól érezte magát.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:35 pm

- Nem az, hogy nem szerethetik, csak kissé furcsa. Én egy fiúról sem hallottam eddig, aki szeretné őket, és fogalmam sincs ki az a Jon Walker. *Vallja be a fejét rázva. Eléggé le van maradva ezekkel a dolgokkal a híres emberek körül. A derengésre a lány kissé megijed, és hátrahőköl, aztán mikor az eltűnik, megnyugszik egy kicsit. Találkozott már fél-angyallal, de fogalma sincs róla, hogy Laura az.* - Engem érdekel az igazság, de nem muszáj elmondani, hogyha nem szeretnéd. Nem valószínű, hogy meg foglak utálni, én senkit nem tudok utálni, úgyhogy igazából ebből a szempontból mindegy, hogy én tudom-e vagy sem. *Magyarázza, és amikor látja, hogy Ethan és Laura között milyen jó viszony van, meglepődik egy kicsit. Persze nem ők az első pár itt, de azért tegnap valahogy a lánynak nem tűnt fel, hogy ők együtt járnak.*

Vendég

- He? Mi ez a hülyeség, hogy a fiúk nem szerethetik a macskákat? Tudod te hány fiút ismerek, akinek macskája van? *Kicsit megakad, elgondolkozik, majd megvonja a vállát.* - Jó, nem sokat, de ott van például Jon Walker! Jó, mondjuk Jon Walker egy külön történet, de... a lényeg, hogy ő menő, és ő is imááádja a macskákat. Igazából nem is tudom, imád-e valamit a macskáknál jobban. Talán csak a camoolt. *Magyaráz, és biztos benne, hogy Wanda semmit nem fog érteni ebből... De nem baj. Mikor Laura megfogja a kezét, akkor közelebb húzza magához a lányt, és fél karral átöleli, miközben a másik kezét csípőre teszi. Csak somolyog a derengésre, de nem szól semmit, és nem is nagyon jelzi, hogy észrevette volna. Aztán Laura elhúzódna, de Ethan láthatóan nem nagyon akarja levenni a derekáról a kezét. Persze ha Laura nagyon menni akar, nem szorítja magához, de finoman jelzi, hogy maradjon csak úgy nyugodtan mellette, átkarolva. Aztán behúzza a nyakát, mikor Laura visszaidézi a Chrisnek intézett szavakat - az az igazság, hogy volt egy igen erős tippje, hogy a lány hallani fogja.* - Nem bántóan értettem. *Közli ártatlan, bocsánatkérő pislogással. A flörtölésre csak kicsit felnevet, rákacsint a lányra, majd rövid puszit nyom az arcára, vagy legalábbis megkísérli.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:19 pm

*Inkább Wanda beszél hozzá, így rá figyelmez, de amikor a fiú kinyújtja felé a kezét, akkor egy pillanatra ránéz, majd a sajátját arra nyújtva lép közelebb, és meg is fogja, és ugyanazzal a mozdulattal át is öleli Ethant. Fehér szárnyak derengésszerűen jelennek meg a háta mögött, félig szétnyitva, amolyan óvó, vigyázó állapotban, majd a jelenés el is tűnik. Két pillanatra csak szuszog a srác nyakába, aki hallhatja is, hogy dobog a lány szíve, bár a bőre hideg. Majd elereszti, és válaszolni kezd a gumicukorfalónak.* - Nem, semmi baj. De ha kellenek a pletykák rólam, akkor elmesélhetem azt a felét, ami igaz is... És akkor lesz miért elítélni. De mondhatom azt is, ami nem igaz. Esetleg a kettőt keverve, és mindenki döntse el maga... *Itt egy pillanatra átfut az arcán egy mosoly, válaszul Wanda hasonló gesztusára. Halványan kedves. Elvesz egy gumicukrot, és kedvesebb hangon folytatja.* - A mentés pedig semmiség. Csak én láttam, hogy arra mész. Nem hagytam volna, hogy otthagyd a fogad. Ethan pedig rám vigyázott, mert szerinte önveszélyes vagyok. *Idézi a szavait egy pajkosabb vigyorral. Esélytelen volt, hogy ne hallja meg, hiszen vámpírból van, háromszor jobb a füle, mint bármelyik embernek.* - Bár édes, hogy aggódsz értem. *Igen, flörtöl. Igen, miért ne? Bár maga sem érti, de vannak ilyen pillanatok. Pillanatnyi elmezavar?*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 6:03 pm

- Hát lehet... de ki tudja. *Legyint egyet, hiszen ez már annyira nem lényeg. Most már ez van, és nem tud változtatni.* - Én is szeretem őket, de nem sok fiútól hallottam még ilyet, szóval egy kicsit megleptél. *mondja egy mosollyal.* - Hát nem tudom, én annyira nem ismerem őt, én csak ennyit hallottam róla, és nem többet. *Megrázza a fejét, nem akar senkit sem megsérteni, az nem célja, szóval inkább ejti is a témát, fogalma sincs róla, hogy Laura mindent hall.* - Pedig vannak igazán sötét alakok, csak jó helyen kell őket keresni. Mondjuk valamennyi kedvesség azért mindenkibe szorul, ez igaz. *Néhány emberre gondol, akik neki nagyon hűvösnek tűntek.* - Nem baj, én ebből szívesen adok, nekem úgy is nagyon sok van, de így több marad nekem. *Nevet, nem gondolja komolyan, nem önző ő, csak próbál viccelődni.* - Szia Laura. *köszön, amikor meghallja a lány hangját. Felismeri őt, anélkül, hogy látná. Na meg persze ez sokszor van így, hogy akit emlegetnek, az megjelenik.*- Köszönöm, hogy megmentettél. *Tényleg hálás érte, látszik az arcán.* - Egyébként én nem akartalak megbántani, és én semmiképpen nem ítéllek meg, anélkül, hogy ismernélek, én csak azt mondtam el Ethannek, amit hallottam rólad. Persze, tudom, hogy pletykálni rossz dolog, és most nem is arról volt szó, csak valahogy szóba kerültél. Ha megbántottalak valamivel, akkor azért elnézést kérek. *Halványan elmosolyodik, úgy néz Laurára, aztán őt is megkínálja gumicukorral.*

Vendég

- A menekülés nem mindig a legjobb megoldás. Ha mindhárman elmenekültünk volna, akkor nem találjuk meg a testet, nem tudjuk eltemetni, sose lesz vége a rémuralomnak, és lehet, hogy sosem jutunk haza. *Na persze ez nem teljesen így igaz, hiszen visszamenekülhettek volna a kastélyba, és Vaszilijék felől is megtalálhatták volna a testet, de ezt nem említi meg. A menekülés akkor sem mindig a legjobb megoldást.* - Pedig a cicák aranyosak, szeretem őket. *Nevet, mikor Wanda úgy tesz, mintha valami nagyon sokkoló információt közölne, majd kicsit felvonja a szemöldökét.* - Rideg? Laura? Hát nem tudom, én nem ezt a szót használnám rá. Kicsit tényleg olyan sápadt, hideg, mint... mint valami porcelánbaba, vagy ilyesmi, de a rideg annyira negatív szó, szerintem nem illik rá. Egyébként tény, hogy nem illesz bele a naxeldiresek sztereotípiájába, de én sem vagyok az a sötét nekromanta, sőt, ahogy eddig láttam, nem is olyan sok igazán sötét alak van a Naxeldiren. *Magyarázza a saját véleményét, bár még nem nagyon van ítélési alapja, de... azért ő ítél.* - Hát, nálam sajnos most nincs semmi, pedig megkínálnálak. De köszi, nem kérek többet. És persze, hogy nem bűn, csak egy kis idő után eléggé bosszantó tud lenni, pláne, hogy állandóan elkeserít... vagy legalábbis megpróbálja. *Félredönti a fejét, majd bólint.* - Jahm.. el. Általában belehalsz, ha meghal a daimónod, de... *Eddig jut a magyarázatban - mondaná ő még tovább is, még akkor is, ha nem szakértője a témának, de ekkor egy másik hang csendül fel mellettük. Végighallgatja Laura szavait, elraktározva ezeket a pletykákat... majd egyszer megkérdezi, melyik igaz belőle. Aztán finoman kinyújtja a kezét Laura felé, hogy lépjen nyugodtan közelebb, hadd karolja át. Persze a lány döntése, elfogadja-e.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 5:40 pm

- Igen, a daimonokat el lehet veszíteni... *Szól egy csendes, de mégis visszhangzó, enyhén búgó hang a semmiből, azaz valahonnan, de a terem akusztikája miatt nem egészen lehet kivenni, hogy honnan. Majd egy csörrenés hallatszik, és az egyik árnyékból kilép egy fekete ruhás lány, hófehér hajjal, és aranysárga szemekkel. Sima, fekete póló, fekete szoknya, öv, ami csak dísznek van ott, és egy pár fekete csizma, amivel olyan némán tud járni, mint egy szellem, vagy egy vámpír... Nyakában a tárgy, ami a fémes csörgést okozta, egy pár dögcédula, ezüstösen villan meg, ahogy a forrás fényei ráesnek. Kétségtelen, hogy szavai tapasztalatból szóltak. És folytatja is.* - Ha szerencséd van belehalsz. Ha nincsen... Túléled... *Duruzsolja azon a búgó hangon, és arcán most nincsen mosoly, és tekintete sem egészen látszik, hála kósza tincseinek, amik arcába hullottak. Szép lassan közeledik a párocskához, és közben még folytatja mondandóját.* - És hogy én a Naxeldilre kerüljek? Neem, nem vagyok én oda való. A jellemem nem rideg. Közel sem az. Tudom mi, az a barátság. Mi az a szeretet. Mi az a szerelem... Jobban is, mint mások. Mégis úgy emlegetnek, mint a sötét lány, aki a Nagyúrnő kiskedvence volt. A lány, aki az igazgató gyilkosával jár el a bálokra. A lány, aki többször is túlélte a halált... Aki embert ölt... Igazságos ez?... *És elhallgat, nem szól, és nem megy közelebb. Egy pillanat csend után felnéz Wandára, a lélekbe látó borostyán tekintettel.* - Azt, hogy nem vagyok szívtelen neked kellene jobban tudni. Ha az lennék, nem megyek utánad, hanem hagylak meghalni. *

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 5:22 pm

- Hát értem, azért nekem se ártana ha lenne a fejemben egy kis ész. Na meg, lehet el sem kellett volna menekülnöm, amikor meglátom azt a nem tudom micsodát. *Válaszol a fejét rázva, elvégre már teljesen mindegy, ami volt, az elmúlt, és a múlton nem nagyon lehet változtatni.* - Az jó, én sem vagyok belőle béna, csak nem megy a legjobban. *Tudatosítja még egyszer a fiúban, bár fogalma sincs minek, csak próbál a témához igazodni, és mindenre válaszolgatni.* - Egy macska van rajta, bár tényleg nem annyira kivehető, de van ilyen. Eddig senkinek nem tűnt fel, hogy ez egy cica, úgyhogy ne aggódj nem te vagy az egyetlen. *mondja a fiú vállára rakva az egyik kezét, és a szemeibe nézve, mintha valami nagyon lesokkoló hírt közölne, aztán elkezd nevetni a saját színészkedésén.* - Hát... olyan dolgokat, hogy senki nem érti, hogy miért nem a naxeldirre került, mert eléggé rideg a jelleme, szóval idevaló lenne. Mondjuk, ha már itt tartunk engem elsőre, ha valaki nem látja a jelvényem, akkor allidonosnak tippel, de nem csodálkozom rajta. Elvégre melyik naxeldires diáklány rohangál rózsaszínbe öltözve, néha két nyuszival, és egy csomag gumicukorral a kezében? *Nevet fel, mert elképzeli a saját hasonmását, és megrázza a fejét.* - Most elképzeltem, hogy kívülről mennyire furcsának, és bolondnak tűnhetek, de nem zavar. Legalább egyedi darab vagyok. *Jelenti ki. Szeret különbözni a többiektől, örül neki, hogy nem mondhatja rá senki, hogy olyan típusból, mint ő, rengeteg van, vagy ilyesmi.* - Én leginkább a gumicukrot szeretem, de a csokit sem vetem meg, és egy nyalókát is elfogadnék. Eléggé édesszájú vagyok, szóval bármilyen édességet szívesen megeszek. *Mondja, majd ismét szavak nélkül megkínálja gumicukrából a fiút, aztán ő is kivesz egy darabot, megrágja, és lenyeli.* - A pesszimizmus nem bűn. Elvégre ha a legrosszabbra számítasz, akkor már csak kellemeset tudsz csalódni. Meg néha a gyávaság is hasznodra válhat. Mondjuk én tegnap ennek bebizonyítottam az ellenkezőjét, de nem lényeg. Túléltem. *Felrakja a kezeit, mintha ezzel akarná jelezni, hogy 'igen, itt vagyok, élek'.* - A daimont el lehet veszíteni? Erről nem is tudtam. *Kerekednek kicsit nagyobbra kék szemei, melyekkel hol a fiút, hol a daimont vizsgálja.*

Vendég

- Ugyanmár. Mi sem jöttünk rá azonnal, hogy mire indul be az erdő, és csak találgattunk, hogy melyik varázslatot szabadna használni. Nekem szerencsém volt, legtöbbször beletrafáltam, pedig nem mindig voltam benne biztos, hogy működni fog. *Magyarázza, enyhén gesztikulálva a kezeivel.* - Áh, értem. Hát, én eléggé jó vagyok belőle, és gyakran is használom, kész szerencse, hogy az használható volt. *Lepillant a medálra, mikor megkapja a dícséretet, majd mosolyog.* - Köszi! A tied is szépen van megmunkálva. Mi a mintája...? Nem látom pontosan. *Pislog Wanda nyakába, hiszen az asztrál-mentál medált ugye mindenki elkészítette másodikban. Felvonja a szemöldökét arra a néhány dologra, majd együtt nevet a lánnyal.* - Na és mégis miféle dolgokat? *Kérdezi mosolyogva, sejtve, hogy nem gondolta komolyan a lány. Bár fene tudja.* - Hm. Én azért ennyire nem vagyok oda a gumicukorért, de nem rossz édesség. Bár inkább a csokit preferálom, esetleg a nyalókát. *Lenéz a daimónra a szavak hallatára, és kicsit megvonja a vállát.* - Hát, kössz, de amúgy korántsem ennyire aranyos. Pesszimista és gyáva egy dög. *Rutinosan húzza el a lábát Juliette elől, aki felé csap karmos mancsával, és csak vigyorog, ahogy a daimón duzzogva visszatelepszik a lába mögé.* - Igen, daimónnal néha elég nehéz az élet, de ha megszokod, akkor utána már elég rossz elveszíteni. Nem hiszem, hogy kibírnám nélküle.

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 4:25 pm

- Hát éppen ez az, hogy én se. Lehettem volna egy kicsit okosabb és óvatosabb is, de most már mindegy. *válaszol Ethan mondatának az első felére.* - Asztrál-mentál? Hát... végül is egész jól. Nem a legjobban, de nem is rosszul. *válaszol a kérdésre, aztán figyeli, ahogy a fiú a medállal játszik.* - Szép az a medál, tetszik. *mondja mosolyogva.* - Én Laurát igazából csak látásból ismerem. Szerintem még egyszer sem beszéltem vele, vagy talán egyszer, ennek ellenére tudok róla néhány dolgot. *Kicsit próbál sejtelmes hangon beszélni, de ez neki annyira nem megy, hogy felszakad belőle a nevetés. Saját magán nevet, de ő élvezi, és reménykedik benne, hogy a srác nem nézi teljesen bolondnak.* - Mindig van nálam legalább két zacskóval, úgy tíz éves korom óta. Nem tudom miért, de nagyon szeretem, és mivel többször mosok fogat, mint az átlagos emberek, nem romlanak tőle annyira a fogaim. Persze, ennek ellenére is tudom, hogy nem egészséges, talán éppen ezért jó enni. *Beszél a kedvenc édességéről, és próbál saját magában logikát keresni, de sehogy sem talál.* - Egyébként aranyosnak tűnik a daimonod. Én is akarok egyet! *Mondja nevetve, aztán megrázza a fejét.* - Dehogy akarok, elég nekem a két nyulam, néha velük sem bírok el, nem hogy egy olyan állattal, aki még beszélni is tud hozzám, ráadásul bajt tud keverni.*

Vendég

- Ugyan, semmiség, csak nem hagyunk ott meghalni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz vége lesz, ha gyógyítani akarod magad... De ezek szerint a mentálmágia szerencsésebb megoldásnak bizonyult. Ahhoz mennyire értessz? *Röviden megpörgeti a nyakában az asztrál-mentál medált, csak úgy, mert épp olyan kedve van... vagy mert épp arról beszél. Igazából nincs különösebb jelentősége a mozdulatnak.* - Ethan vagyok, Ethan Young. Tényleg, Laurát te régóta ismered? Én csak nemrég találkoztam vele. *Felnevet, és bólint a lány szavaira.* - Na, ha jól vagy, akkor minden oké. Eléggé aggódtam, hogy bajod lesz, de végülis csak kiheverted akkor. Gumicukor? Köszi, kérek! *Vidáman vesz az édességből néhány szemet.* - Gyakran van nálad ilyesmi?

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 4:07 pm

*A lány meghallja a hangokat, és az egyik elég ismerős is neki, de nem tudja honnan, viszont amikor a fiú belép, akkor világossá válik neki, és el is mosolyodik egy kicsit.* - Szia. Igen, én vagyok. Köszönöm szépen, hogy megmentettetek, nélkületek már nem élnék. *mondja, és látszik rajta, hogy tényleg nagyon hálás, amiért kihúzták a bajból.* - Fú, tényleg, a nagy kavarodásban be sem tudtam mutatkozni. Engem Wandának hívnak, és téged? *kérdezi egy mosollyal az arcán, miközben kezet fog a fiúval.* - Igen, jól vagyok már. Természetes gyógyító képességem van, és jó sokat aludtam, úgyhogy jobban érzem magam. *válaszol a kérdésre, és még mindig mosolyog, aztán elővesz a zsebéből egy csomag gumicukrot, felbontja, és szavak nélkül megkínálja a fiút.*

Vendég

- Akkor is merő piszokság, hogy nem engedett fel az ágyára... brr. Teljesen elfeküdtem a nyakamat. - Ne panaszkodj már. Az állatnak tényleg a földön van a helye. - Frászt, a macskák is állandóan a gazdák lábánál alszanak. - De azok a macskák. - Hát és a kutyák miért nem?! *Ez a beszélgetés verődik vissza a falakról, enyhe visszhangot verve. Egy fiatal fiú és egy lány beszélgetése, legalábbis a hangok alapján, viszont mikor beérnek, világossá válik, hogy egy fiatal fiúról és annak daimónjáról van szó. Beérve egy leányzót vesz észre, méghozzá ismerőset, ami nála kész csoda.* - Szervusz! *Köszön rá a lányra.* - Te vagy az, akivel tegnap az erdőbe mentünk Laurával, ugye? Hogy is hívnak? Jobban vagy már? Eléggé csúnyán néztél ki tegnap. *Halvány mosollyal nyújt kezet a lánynak, miközben az erszényes ördög elbújik a lábai mögé.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Csüt. Júl. 07, 2011 3:51 pm

*A lány jól kipihente a tegnapi kalandokat, így eléggé sokáig aludt, szóval körülbelül fél órája ébredt fel. Megfésülködött, összeszedte magát, magára kapott egy rózsaszín egybe ruhát, és eldöntötte, hogy elindul sétálni. Aki őt ismeri, az tudja, hogy ebből a sétálgatásból szökkengetés lett, és valahogy végül a föld alatti titkos forrásnál kötött ki. Óvatosan felmászik egy sziklára, leül a tetejére, és elkezd egy olyan dalt dúdolni, melyet senki nem ismer, talán csak most találja ki.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 7:53 pm

*Morcosan piszkálgatja a nyakában lévő medált, míg Rosetta beszél. Persze, az is kész csoda, hogy a kobold képes volt őt meghallgatni. Nagyon nagy csoda, tekintve azt, hogy mennyire ellenségek. De úgy tűnik, a nagy baj akár az ellenségekből is kovácsolhat szövetségest... talán. Rosetta és Sylvia egyelőre nincsenek így. Mire a kobold befejezi a monológot, addigra keserű mosoly húzódik Syl arcán.*
- Barát? *Kérdezi, szinte elmélázva. Nem, neki sosem voltak barátai. Voltak szövetségesei, de azok csak addig érdekelték, míg az érdeke úgy diktálta. De barátja sosem volt.* Szóval visszahozták... de így is, ehhez kellett az, hogy ő maga ne akarjon a halálban ragadni. Ő maga is vissza akart térni, ebben biztos vagyok. *Amikor a kobold távozik, nem szól arra semmit sem. Tekintetét mereven maga elé szegezi, és a forrást bámulja, a ragyogó fényjátékot, amit a víz vet a falra.*
- Talán igaza van. Nem ártana egy barát. *Dorombolja mellette Darkness. Syl kissé megütközve néz rá.*
- Mikor beszéltél te utoljára hangosan? Régen. De a Koboldnak igaza van. Ha nem szerzel sürgősen minimum egy szövetségest, akkor nincs esélyünk. Az ikerhúgod egyszer visszatért. Ő talán... Fejezd be, Ness! Nem vagyok hajlandó vele szövetkezni. *Syl ingerülten rúg bele a vízbe egy kavicsot, majd elindul a foylosón.* Hát, pedig lehet, hogy hasznodra válna... *Dünnyögi még a daimon, de mivel Syl nagyon csúnyán néz rá, inkább befogja, és a páros szép lassan elhagyja a forrást.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 7:43 pm

*Végighallgatja, nem túl nagy kedvvel, de smaragdszín szeme még is a lányra néz, és meghallgatja őt, a kételyeit. Ennél többet nem képes tenni érte, azok után, ahogy bánt vele és mindenkivel. Még nem. Hogyha még néhányszor nyit felé, segít neki, akkor talán igen, de most biztosan nem.*
- Figyelj rám. Nézd, annyit tudok, amennyit te, érted? Nem tehetsz mást, minthogy sosem maradsz egyedül, szerzel egy barátot, aki tud bízni benned és akiben te is tudsz bízni, és hogyha eljön a pillanat, amikor új dolgot tudunk meg, akkor te ott vagy, együttműködsz és a tömeggel tartasz. Nikorina mellesleg teljesen máshogy tért vissza, őt visszahozták. Nekünk magunktól kell megküzdenünk az életünkért. Igyekezz és reménykedj, hogy az utolsó pillanatban senkinek sem jut eszébe hátrahagyni. *A monológ után a koboldlány nem tud tovább egy légtérben maradni. Igyekezett kedves lenni, a hangja még is inkább tényközlő maradt. De még is csak elmondta, hogy mi a helyzet és mit kell tenni, szóba állt vele, pedig igazán... Nem érdemli meg. Most viszont Rosetta néhány másodperc alatt eltűnik a szeme elől egy fordulóban a folyosón.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 7:28 pm

*Rosetta eltúlozza a hitetlenkedést, mire Syl felvonja a szemöldökét, Darkness pedig idegesen toporog mellette. Igen, a lánymost eléggé meg van szeppenve, vagy valami olyasmi. Talán most lehetne értelmesen beszélgetni vele, és megpróbálni "megszelidíteni", vagy valami hasonló...*
- Igen, hozzászóltam a Koboldhoz. Ez probléma? *Kérdezi, hűvösséget erőltetve magára, de a rémülete még ott csillog a szeme mélyén. Igen, így sokkal inkább hasonlít a testvérére. Igen, nincsenek barátai. Csak Darkness van neki, meg a nevelőapja, de mostanság őt sem látja túlzottan gyakran. Darkness meg mindig ott van vele, de őt meg "megnevelte".* ~Pimaszkodjon csak, mindjárt emlékeztetem rá, hogy ki is vagyok én... Syl, tedd magad takarékra. Meghaltunk, tehát nem ölheted meg. Egyébként is... van valami furcsa az illatában. Én nem húznék vele ujjat~
- És mégis mit tegyünk? Nem vagyunk muglik, persze, visszatérhetünk a halálból. De hogyan? A húgomnak sikerült, oké, de mi a garancia arra, hogy mi is megtaláljuk a visszavezető utat? *Sorolja a kérdéseit; próbálaj még erőltetni a hideg hangnemet, de a hangja árulkodóan megremeg. Igen, fél attól, hogy mi lesz, ha nem találnak visszavezető utat.* ~Összefogni? Pont vele? A húgom szövetségesével? Muszáj lesz, ha újra élni akarunk. Képzeld, Ness, rájöttem.~ *Syl kék szemei kissé összeszűkülnek, és Rosettát figyeli. Nem tudja, mi legyen most. Az, hogy jelenleg milyen állapotban vannak, nem túl szívderítő.*

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 7:18 pm

*Sóhaj, naaagy sóhaj. Még nem nagyon megy a dolgok felfogása, de elkönyveli, hogy mik is történtek ma, aztán ha már jár az agya, akkor újra előveszi. Aeryntől és Byancától külön elköszönget, aztán maga is távozna, de Sylvai éppen felé néz és láthatólag akar is valamit. Összevonja a szemöldökét, miközben figyeli, ahogy a lány elteszi a pálcát. ű
- Sylvia, te most komolyan hozzászóltál egy Koboldhoz? *Kérdezi, hitetlenkedését természetesen eltúlozva. Látja a lányon, hogy most jócskán meg van szeppenve, de azért tudja ő, hogy nem egy ártalmatlan kislány, és emlékszik, hogy miket tett és akart tenni. Azért még is csak, így, hogy látja rajta a zavarodott félelmet, kiszolgáltatottabb és valamivel jobban hasonlít Nikorinára. Már nem azért, mert hogy a lány nyuszi lenne, vagy ilyesmi, csak így... emberibb. - Sylvia, nyugodj meg, jó? Én sem értem, hogy mi van, csak hogy valamit tennünk kell, mert nem ott vagyunk, ahol kellene, lassan elpusztul a Neza és minden körülötte... Szóval... ~ Nincs kivel beszéljen, nincsenek barátai, nem csoda, hogy hozzám kell idejönnie, engem legalább ismer... Még ha nem is a szimpátia ismertetett meg minket egymással. ~ Meg kell találnunk valamit, amitől visszatérünk az állítólagos halálunkból. A halál csak a muglik világában végleges. *Mondja, ezzel próbálva valahogy lelket önteni belé, pedig azért a koboldlány is eléggé el van veszve ezekben a hirtelen kiderült dolgokban.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*A kutya felrobban, Lil meg feltápászkodik. Próbálja feldolgozni, amit hallott. Szóval ők mind...halottak. Talán ez egy másik dimenzió? Vagy egy átok a sulin? Hol vannak ők most? Kik ők?! Végigtapogatja magát, minden testrésze megvan. Eva és Lily pedig ott ülnek mellette, halkan nyüsszögnek. Lil Yanra pillant, majd némán, elkeseredetten megrázza a fejét, és kézenfogva a fiút, elindul felfelé, a szobájába... Összepakolja a cuccait, bár azt még nem tudja, mit tegyen velük, de... a biztonságért. Yan elkíséri, legalábbis remélhetőleg, mert Lil most nagyon nem szívesen lenne egyedül, habár, beszélni nem sok ereje és kedve van. Zuhany, aztán majd csak fekszik/fekszenek az ágyon. Mert amíg együtt vannak, minden rendben lesz...*

Vendég

//Bocsánat, nem írok zárót, elég tompa az agyam ><" Viszont tök jó volt a mese, és izgatottan várom a folytatást *-*//

Vendég

*Angi nagyot sóhajt mikor Tylinet megtalálja s semmi baja, majd a kutya elkezd mondani valamit, majd ö is megsemmisül egy nagy robajjal. Ma valahogy az óriás robajok délutánja van, így nincs mit tenni, viszont hatalmas szomorúság és a bizonytalanság érzése mindannyiukra rátelepszik. Vélhetöen valahogy reméli Angi hogy megtalálják a titok nyitját és minden ugyanolyan lesz mint régen, azonban most nincs mit tenni, neki legalábbis napokra van szüksége és egyedüllétre hogy kitalálja, feldolgozza a történéseket. Persze barinöjét azért még elviseli, lehet hogy együtt majd jutnak valami kis fejtegetésre, de most ennyi.*

//izgis volt a mese, köszi szépen, bár béna voltam, de hát ez volt az elsö, majd igyekszem jobban//

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 6:28 pm

*Na jó, ettől még Syl is lesokkolódik egy kicsit. A motyogásokból azt kivette, hogy a kút semmit sem mutat. Cakes szavai meg egyenesen ledöbbentik.*
- Ez azt jelenti... hogy halottak lennénk? *Szavai furcsán tompán csengenek. A haláltól nem fél, ha ő idézi azt elő, de hogy őt érje... nos, z a lehetőség összeborzasztja.* ~A francba! Ha ez igaz, már megint nem én nyírtam ki a húgomat.~ *Gondolja bosszúsan. Amikor Cakes "felrobban", Syl nekitántorodik a sziklafalnak, és összeesik. Mindkét karjára, meg a hátára is szerez pár horzsolást, de összeszorított szájjal tűr, nem sikolt fel. Csak a gyengék sikoltoznak, és Syl nem akar gyengének tűnni. A lány lassan feltápászkodik a falnak támaszkodva, és a tekintetével furcsa módon Rosettát keresi. Ez tényleg fura, hiszen sosem keres önszántából kapcsolatt a kobold lánnyal... Ha Rosetta észreveszi, hogy őt figyeli, akkor a pálcáját elrakja, és lassan a kobold lány felé indul. Igyekszik nem fenyegetően viselkedni.*
- Akkor... most mi van? Mind meghaltunk? Mi történik? Mit tehetünk? *Kérdezi a koboldtól, kissé riadt hangnemben. Ahán, megvan, hogy a démonok mellett mivel lehet sakkban tartani Nikorina ikernővérét: szembesíteni kell azzal a lehetőséggel, hogy meghalhat. A saját halálától is retteg, hiszen tíz körömmel kapaszkodik az életbe. A mostani viselkedése kissé furcsa lehet, de csak hatalmába kerítette a félsz valamennyire.*

//Kösz a mesét, szuper volt^^//

Vendég

*User sejtette, hogy Ariana nem fog látni semmit, a kari viszont megdöbben ezen, és óvatosan megkapaszkodik, miközben lesápad. Kicsit megrázza a fejét, de nem válaszol sem Rosettának, sem másnak, aki kérdezősködik. Nem szereti, hogy ő a "nyilvános látnok". Felemeli a fejét, hogy a kutyára figyeljen, és némán hallgatja a szavait.* - De ha meghaltunk, akkor a daimónok...? *Halkan, motyogásként teszi fel a kérdést, nem is fejezi be, így aligha hallja meg valaki. A kutya viszont eltűnik, épp mielőtt elmondhatná a lényeget.* - Moffat-féle cliffhanger. *Suttogja maga elé - ebből aligha ért bárki is valamit, még azok se, akik hallják, de nem is nekik mondja. Aztán térdrerogy a robbanástól, és döbbenten néz a kutya után.* ~ Cakes... meghalt...? - Mi is meghaltunk. - De... ha számára már nincs remény, ha ő nem jöhet vissza velünk... ~ *Feltápászkodik a földről, és már azon kattog az agya, hogy megkeresi a szobájában Cirelin medálját. Így hát a többiekkel visszasétál az omladozó kúriába.* ~ Le kellene költözni Nellondba, mielőtt ránk hullik az egész... Bár... Ha a nellondi emberek nem haltak meg, akkor velük mi van? ~ *Elkönyveli magában, hogy majd utánanéznek a lányokkal, de egyelőre ezt kell feldolgozni.*

//Köszi a mesét ^^ Huhúú, na vajon mi lesz a többiben? Very Happy

//

Téma: Re: Föld alatti titkos forrás Vas. Júl. 03, 2011 6:26 pm

*Bia nehezen viseli el a valóságot, de most Aeryn mint druida egyszerűen érzi, hogy a kútnak igaza lehet. Viszont ha még nem teljesen halottak, lehet visszút a kutya szerint? Na de akkor mi a teendő? Talán a zsebében nyugvó tiara lesz a válasz? Most nem igazán van kedve senkivel beszélgetni, nehéz a szellemlét nyomása. Inkább kedvetlenül hárít minden közeledést, és elsiet, bár nem a szobájába, az biztos, hiszen az épület már csak egy szellemkastélynak felel meg, ott nem sok nyugalomra lelne.*

//Én is nagyon köszi, szuperül mesélsz, szegény baba miatt nem volt felhőtlen a dolog, de ez nem a te hibád. Mindenkinek további szép estét!//

_________________
Patrick hugicája. Az úri családból származó lányka bizony apuci szeme fénye, és meglehetősen el van kényeztetve, habár ez nem tette beképzeltté, vagy lekezelővé, inkább nagyon közvetlen mindenkivel. Daimonja a közepeske méretű hótigris, Dennis.

» Föld elem lángjai
» Vesztegzár a föld alatt (Nagyküldetés)
» Titkos Barlang
» Titkos labor
» Titkos barlang

Föld alatti titkos forrás

Föld alatti titkos forrás

Similar topics

Similar topics