Napjaink horrormeséi

Vendég

Amy Lorens Monroe

//Ez csúúúcs *-* A legközelebbi szabad pillanatomban írok befejezést, majd beszerkesztem ide Smile

Örülök, hogy végül is úgy-ahogy itt tudtam lenni, és szuper volt az egész :DDDD Köszönöm a mesét, a szerepet amit a karim kapott, meg a matricát is előre, aminek mindjárt küldöm is a számát Cirnek ^^//

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 5:23 pm

[Fox]

*A lány vergődik a földön, és onnan nézi zavarodott tekintettel, hogy mi történik. A fájdalom közben újra elönti a sebek miatt, és felüvölt, mikor a lény előtte ég porrá, valószínűleg ezután hosszú-hosszú ideig járja majd a pszichiátriákat. De túléli! Mikor elpusztul a lény, akkor lassan talpra kecmereg, támaszt keresve és kérve, miközben van annyi lélekjelenléte, hogy a telefonjához nyúljon... furcsa szimbiózis ez gép és ember között, de csak annyi ereje van, hogy hívjon mentőket a felszínre, odáig valakinek azért el kell kísérnie, főleg a kétségbeejtő állapota miatt, hiszen zilált, véres, tébolyult tekintet... De minden rendbe jön... Minden rendbe fog jönni, habár az életének ez egy olyan különleges kalandja, ami valószínűleg jellemét ezután egészen megváltoztatja.*

// Nagyon-nagyon tetszik a befejezés, az alternatív 1. ami rám él, az valami frenetikus, vérfémlény lettem! : DDD Szóval nagyon köszönöm, a mesét is, és a matricát is : ) //

Vendég

[Johnny Glare]

*Felvonja a szemöldökét Sarah szavaira.* - Viszont te vagy benne ebben a szertartásban. Ha ti idéztétek meg, nektek kellene tudni, hogyan kell elűzni, én sem fújok minden litániát fejből. Megfogja a többiek kezét, felemelkedik a földről, és erősen koncentrál, hogy elűzze a lényt... De persze nem lehet mindig minden szörnyet elűzni. Előbb vagy utóbb alighanem őt is elkapja valamelyik... de az még nem most van. Megrázza a fejét kicsit, hogy elűzze az összeégett férfi képét, elköszön a nőktől, és hazamegy. Már... oda, amit félig-meddig hazának hív.*

//Vííí, különleges matrica *-* Én Kaent kérem! *-* (Majd mindjárt írok Cirnek is persze, ha visszajelentkeztem. ^^) És köszi a meséééét, a végén csak összeállt a kép. XD és az alternatív befejezések is jóók! Very Happy

//

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 5:17 pm

//A választott matrica számát nekem küldjétek el majd üziben. Smile

//

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 5:16 pm

[Trudy Velasquez]

*Elkapja a közelében álló valaki kezét az intésre, majd utána jöhet a tűz. A férfit végleg elégeti, úgy fest ma ő a kivégző osztag. A szeme elé kapja a kezét, hiszen a látvány elég durva, még percekkel később is az orrában érzi az égett hús borzongató szagát. Megrázza magát, amikor megérkezik a mentő, majd a többiekre pillant. Némán biccent, nincs velük többé dolga, talán Foxot majd meglátogatja...talán. Azért a fiatal számítógépes lánytól elköszön még, majd elhagyja a helyszínt, egy újabb küldetés következik...*

//Fúúú nagyon tetszett, szegény karim bekattanódik. ^^ Tök jók az alternatív befejezések is, meg minden, szóval imádtam nagyon a mesét! Smile

És köszi a tuti extra matrinnyát. Smile

//

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 5:09 pm

*Sarah gyorsan talpra rángatja Amyt, és közben magyaráz Johnnynak.* Én azt hittem, te vagy a démoni szakértő. *Pillog a férfi furcsán. Gyorsan megragadja a kezét, és a többieknek is int, hogy hogy legalább arra a pillanatra tegyék ugyanezt. A lény megáll a mozdulat közben, mire Johnny felemelkedik a földről, érzi a mágia erejét, és tudja, hogy el tudja űzni a lényt. A lény rájuk pillant, és találkozik a szeme Amyvel. Ekkor megtörik az átok, ami a férfit súlytotta. Amy volt az első és egyetlen, aki látta ezidáig hogy Steve Tunney átalakult, és mivé lett, és ő kellett ahhoz, hogy ez ismét megtörténjen, utóljára. A lény megrökönyödik, a teste pedig szinte azonnal visszaalakul emberré, nem tudja elviselni a bűntudat súlyát, hiszen eszébe jut Amy anyja. Ekkor következik el az a pillanat, hogy Trudy fel tudja gyújtani. A férfi eleven ég el, sosem fog többé gyilkolni, a város pedig fellélegezhet, a szörny nincs többé. Fox éppenhogy de túlélte, Johnny hívására kiérkeznek a mentők, és be tudják szállítani a kórházba.

*Sarahhoz odajön a két gyáva boszorkány, félénken kérdezik meg őt.* Neked sincsen már semmi hatalmad? *Sarah kiismerhetetlenül mosolyog, a haját pedig egyre erősödő szél kezdi el borzolni. A két lány mellett közvetlenül kidől egy villanyoszlop, alig kerülve el a két gyávát.*

Alternatív befejezés 1.

*Fox felül az ágyában, még érzi azért a karomnyomokat, amikor belép az apja a kórterembe. Odarohan a lányhoz, és átöleli őt, puszilgatja.* Jaj, drága kincsem, hát éélsz? Annyira aggódtam. *A lány vállaiba fúrja az arcát. Fox érzi a remegést a karjaiban, ahogy a fémdarabok kiütköznek a bőrén, és kezd átváltozni. Mármint ő, nem az apja. A karmai elővillannak, az apja pedig a könnyeitől fúlva folytatja, észre sem véve az átváltozást.*
Soha! Ismét soha nem fogom engedni senkinek, hogy bántson téged. Bármit megteszed érted. *A lány karmai szinte észrevétlenül húzódnak vissza, ahogy macskamód hozzábújik az apjához, a szeme különös sárgás fényben ízzik.*

Alternatív befejezés 2.

*Az öregasszony a rácsokat markolássza, és bámul kifelé a sötétbe, hogy legalább a holdvilágot lássa. Milyen régen is történt már. A háborúban vegyi fegyvereket kapott, aminek következtében ellenségnek hitte még a saját bajtársait is. A rémképek sosem múltak el, miután közel 50 éve lemészárolta az egész hadtestet. Most feltételes szabadlábra helyezték, és mi lett a vége? Felgyújtott nyolc ártalan túristát... Sosem lesz vége...*

Alternatív befejezés 3.

*Az egykori démonűző alig tud már pihegni az erdei tisztás mélyén. Az őt üldöző démonikus teremtmények utólérték, a sebe halálos, az oldalán sárgás folyadék csurog ki. Már nem is az erdőt látja, hanem azt, amivé válhatott volna...igazi hőssé. Elméjében éppen űzi el a démont, aki többeket megölt, és most ő, csakis ő véget tudott vetni a rémuralmának. A hőst most kitűntetik, társai veregetik a vállát, és maguk közé hívják... Az erdei tisztáson heverő alak szeme lassan lecsukódik.*

Alternatív befejezés 4.

Ms. Monroe... Be kéne venni a gyógyszert... *Hajol a kövér néges ápoló a szakadozott külsejű lány fölé.* Kedveském, megint butaságot képzelt? Higgye el, nem fog már ártani senkinek, villamosszéket kapott. *A lány elé tesz egy régi újságcikket, amit Amy bizonyára már több ezerszer olvasott. A szalagcím a következő: hajléktalan öli meg a kislányát nevelő anyát...
A lány sokkot kapott, a kórkép szerint beleőrült a látottakba. Amy körbenéz, látja, hogy egy elmegyógyintézetben van, közel 18 éve. Minden amit most látott, csak az ő agyának szüleménye. Talán még maga az elmegyógyintézet is...*

//Köszönöm a részvételt, ennyi lett volna. Mivel kettédaraboltam, kaptok extra jutalmat is.
Kap mindenki egy különleges matricát. Ez azt jelenti, hogy ti választhattok, hogy az albumból melyik legyen, ami még nincs meg, és az olyan különleges, hogy Cir biztosan újradob, ha megint ezt kapnátok. További kellemes hétvégét!//

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 4:46 pm

[Fox]

*Szalad ahogy csak bír, közben néha a mikrofonba közvetít, hogy mi történik fele, de aztán hiába a futás, hiszen a lény élvezettel, és meglehetősen fájdalmasan a hátába kap. Lehet, hogy nem halálos még a seb, de egyetlen dolog ilyen sokkhelyzetben, amire tud gondolni, az az, hogy mindennek vége, és sose fog felépülni, innen megszabadulni. Fogalma sincs róla, hogy a sorsa az életet vagy a halált írta e meg neki, de a halálba nincs olyan lény, ami beletörődne, így a testében a szaladás, a sérülés után adrenalin szalad szét, és az a különleges erőt és fájdalom csillapítást, hogy habár szaladni már esélytelen, hogy tudjon, a földön kúszva próbáljon valamit megragadni a földön, hogy védekezzen, hozzávágja a lényhez, vagy bármi, eltávolodni tőle, görcsösen kúszva. Többet nem tehet. Több esélye nincs. Sosem hitt a sorsban, de itt, az utolsó percekben, talán el kéne kezdenie.. A szeme furcsán megvillan, habár mindeddig is igen különös fényben világított, most határozottan üvölt belőle a félelem, a sokkosság, és valami téboly. Hogyha Amy hozzáér, akkor kétségbeesetten emeli fel a kezeit és kapaszkodik bele, minden erejével tépve szinte a lány ruháit, kezét.
Hogyha a férfi be akarja kötözni, eléggé nehéz dolga lesz, mert a hátáról van szó, szóval át kell kötözni a felsőtestét, és a leányzó minden egyes moccanásnál felnyög, és nagyobb fájdalmaknál kimondottan felsikolt, miközben lázas tekintetével a hatalmas fémes lényt nézi már, hogyha teljesen más felé van fordítva, akkor is, a nyakát kitekerve őt nézi.*

Vendég

[Johnny Glare]

*Először is szépen kihívja a mentőket, megmondja nekik hol van Nancy, és a lányt igazából ennyivel elintézte. Nem ért az ápoláshoz, nem tudna vele mit kezdeni. Ha eszébe jut valami, mivel tudná megtörni a pentagrammát, akkor megteszi - nem hiszi, hogy a sima bottal eltörlős módszer bejön egy ilyen mágikus dolognál, de azért megpróbálja simán annyival megtörni a kört. Ha nem jön be, akkor rohan a többiek után, hiszen hiába jött rá, hogy kell ott tartani a lényt, a szertartáshoz sokan kellenek, ő nem nagyon tud mit csinálni egyedül, pláne, hogy Sarah is elment, aki azért jobban ért hozzá. Viszont mivel Trudy lángszórózik, hiába ronda a látvány, a lénnyel nem sokat tud kezdeni... és mint említettem, ápolni nem tud, úgyhogy Sarah felé fordul.* - Tehát, egészen pontosan hogy kell csinálni a dolgot? Ugyanúgy, mint ahogy itt tartottátok? *Azért a kabátját leveszi, vagy ilyesmi, ha más nem, azzal beköti Fox sebét, elszorítja, hogy legalább ne veszítsen túl sok vért.*

Vendég

Amy Lorens Monroe

*Ha nem halott a lány, ő akkor sem veszi észre, csak a vért látja, meg a sebet... Nem sokat ért a dolgokhoz, így neki az, hogy a lány légzése ha van is, nagyon gyenge, ezért nem veszi észre, meg az, hogy fejbelőtték, elég ahhoz, hogy halottnak nyilvánítsa. Tovább pedig nem bírja nézni. Futás közben Sarah szavai mintha egy üvegfalon keresztül jutnának el hozzá, és meglepően nyugodtan, kissé zihálva kérdezi:* - Szóval megöljük? Mit kell tennünk? *Daily Times...* - Nem a Daily Times foglalkozott ezekkel az ügyekkel a legtöbbet? Emlékszem, ellopta az összes jó sztorit a többi újság elől, és olyan infói voltak, amiket senki sem tudott, honnan szereztek... *A tanú? Mit jelentsen ez? Mit kell tennie? Mindegy...mindegy is... a lényeg, hogy végezzenek vele. Minél hamarabb. Remélhetőleg mire oda érnek, megkapják a felvilágosítást. Amy megtorpan a vérző Foxot látva, majd a lényre siklik a tekintete, és a szíve a szokásos ötszörösével kezd verni, pupillája kitágul. Ez? Ez lenne az? Ez végzett az anyjával? Próbál segíteni Foxnak. Amennyire tud.*

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 4:35 pm

[Trudy Velasquez]

*Rohanás van ugye, az ájult Nancy most nem annyira fontos, majd más gondoskodik róla, főként az ott maradó démonűző. Szóval rohan, azért valamennyire figyel a fülesre is, no meg Sarah szavaira. Kicsit kusza neki az ügy.* ~Na ezért nem kell ilyesmivel szórakozni...~ *Rázza a fejét, de most nem áll neki véleményt nyilvánítani, inkább a kabátban matat, amennyire futás közben tud persze, hiszen a fülesből hallottak alapján elég gázos odaát a helyzet, ide más kell. A pisztolyt már előzőleg eltette, hiszen futás közben amúgy is csak zavarta volna. A kabát alól egy kisebb saját kezűleg eszkábált eszköz kerül elő, egy nagyobb méretű dezodoros üveg, és egy rá applikált öngyujtó. Szükség esetén a dezodoros üveg cserélhető, esetleg egy kósza tűzoltó készülékre. Mindenesetre amint odaérnek a célhelyre...hát nem kellemes a látvány. A megmentendő személy ájultan a földön, felette egy bazi rondaság, éppen befejezni szándékozik, amit elkezdett.* -Majd teszünk róla, hogy előbb pusztuljon meg! *Szól még oda Sarahnak, arra reagálva, hogy talán Fox lesz az utolsó áldozat. Ezt szeretné elkerülni, lehetőleg mérsékeljük a veszteség mennyiségét, mindig is ezt tanulta. Szóval, amint odaérnek, a meggyújtja az öngyújtót, majd lenyomja a dezodoros üvegen is a gombot, és mehet a frankó tűzcsóva a lényre. Igyekszik követi annak a mozdulatait és elkergetni Fox mellől.* -Lássátok el! *Szól hátra a másik két lánynak, majd igyekszik minél kijjebb terelni és lehetőleg porrá égetni a lényt, hátha odaát a démonűzőnek közben ugye sikerül megtörni a kört, amiről ő nem tudhat.*

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 4:27 pm

*Nancy nem halott, hanem elájult, és a fejsebéből itélve még talán kómában is lehet. Johnny körbenéz, és a pentegrammát nézegetve átlátja, hogy mi lehetett Mannon ittartásának a szertartásra, talán hasonló az elűzése is. Trudy szalad elől, és a Fox által tolmácsolt dolgokból itélve nagyobb dologra lesz szükség egy pisztolynál, ezért a lángszóróját tudja most előhúzni.*

*A baseball ütő mit sem ér, Fox pedig rohan ahogy csak tud, közben pedig önkívületi állapotban üvölt, hiszen a látvány igen sokkoló volt. Végig ott érzi maga mögött a lényt, aki a vérére pályázik.*

*Sarah fut velük, és közben instruálja őket.* Az apám középkorú, ő a Daily Times főszerkesztője. *Amynek beugorhat, hogy ez az újság foglalkozott legtöbbször a különös gyilkosságok ügyével.* Bár csak ne kívántam volna azt annak idején, hogy legyek boldog, hiszen ezért lett az, ami. Megölt egy fiatal nőt, a kislánya szeme láttára, aztán bosszúból anyámmal is végzett, merthogy az a fiatal nő a szeretője volt, az alhoholista anyámat pedig már nem szerette. Azzá vált, amit én kívántam, de nem ilyen áron. Mannon különös tréfát tud űzni a halandókkal. Ellenben most ismét négyen vagyunk. *Trudyra mutat* Ő a megsemmisítő... *Amyre.* ...a Tanu... *Johnnyra.* Ő pedig az elűző. Én magam a vért fogom biztosítani, ugyanis a társatok már a kiszemelt áldozat, de talán az ő halála véget vet majd az egésznek.

*A lény most utoléri Foxot, és egy jó nagyot karmol a hátába. Spriccel a vér, a lény pedig élvezettel nyalogatja azt a karmairól, Fox pedig összecsuklik, de még eszméleténél van. A lény most felette áll, hogy kitépje a szívét.*

*Ekkor érnek oda Trudyék, akik szeme elé a már várt látvány tárul...*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 4:12 pm

[Fox]

*Valami nincs rendjén. Hátrálna, hiszen nem bízik benne, és mikor megcsörren a telefon, véglegesen beigazolódik, amitől nagyon-nagyon rettegett. Ő a gyilkos! az viszont csak egy dolog, hogy ő a gyilkos, és egy másik, hogy mivé változik, hiszen a számítógépek szájber világában kalandozó leányzó nem éppen volt eddig egy nagy mágia-hívő, boszorkányság, átalakulás, szóval neki minden kesze-kusza. Azért nem vár túl sokat, főleg, amikor hallja Trudy hangját, hogy cselekedjen, a keze önkéntelenül mozdul, több esélye nincs, így is csak egy kevés időt, lépést nyerhetett, hogy megcsöngette a telefont. A baseball ütőt odavágja, de nem bízik abban, hogy nagy sérülést ejtene ezzel, szóval már az ütés mozdulatával spurizik egyenesen abba az irányba, ahonnan Trudy érkezhet, úgymond arra szaladva, hogy a lány gyorsabban találkozzon a lénnyel és ki tudja iktatni. Mert hát remélhetőleg ki tudja iktatni. Csak szalad és szalad, miközben próbál kitérni a lény elől, vagy minden egyes úttorlaszt elé lökni, ajtót becsapni, bármi, csak időt nyerjen...* - A csatornákban vagyok... Hatalmas, fémből van, én ezt... nem értem, könyörgöm segíts. *Szól a mikrofonba, ziláltan, idegesen, ami most már mindent vesz, hogy Trudy hallja mi történik, hátha segít neki, össze tud rakni valamit, és tudja, hogy... Hogyha Foxnak vége. Talán hiába tudta meg előbb, hogy ki ez a férfi, így is az a sorsa, hogy a szíve az övé legyen...?*

Vendég

[Johnny Glare]

*Felvonja a szemöldökét, mikor a gyertyát felborítva Nancy rángatózni kezd, és rászegezi a fegyvert. Mivel Trudy már meglőtte, ezért egyelőre nem lő... és úgy látszik, nem is lesz rá szükség. A sötét árny elrepül az ég felé, Sarah pedig elmeséli, mi történt. Leengedi a pisztolyt, de azért még nyitva tartja a szemét, hogy bármire rálőhessen, ami esetleg megtámadja... akár még Sarah is, ha véletlen kiderül, hogy mégis ő volt a gonosz. Már épp fordulna Trudy felé, hogy rákérdezzen, mi újság a hátrahagyott nővel (nem emlékszik, hogy egyáltalán bemutatkoztak volna vele, de persze Foxra gondol), mikor az egy elég érdekes kérdést tesz fel Sarah irányába... aztán instrukciókat oszt Foxnak. Hoppá, gond van.* - Segíts neki, nemsokára megyek. *Mondja, és azért még körülnéz a pentagrammák környékén, mielőtt őrült tempóban futna Trudyék után... de ha nem talál semmi érdekeset, és Sarah sem bizonyul gonosznak, akkor rohan vissza, segtíeni Foxnak.*

Vendég

Amy Lorens Monroe

*Johnny elintézi a gyertyás cuccot, mire ő csak pislog, már tényleg nem vágja, mi van. Úgy érzi, mintha egy fotelben ülne, és a tévében nézné azt az egészet, ami most történik, mintha nem ő irányítaná a tagjait akkor sem, mikor ijedtében egy fának hátrál a furcsa látvány hatására, majd mikor a halott lányhoz szalad, egy pillantást vet rá, kétség sem férhet hozzá, hogy halott, így inkább Trudy mellé lép. Látszik rajta, hogy kikészült, de nem remeg meg ájuldozik, mint az elején, csupán fapofával áll, mint aki valóban csak az ösztöneire van bízva. Mikor Trudy elkezd futni, majd visszakiabál, hirtelen bevillan az, amit az ágy alatt látott... és szinte gondolkozás nélkül futni kezd a nő után. Meg kell találnia. Meg kell ölnie - akkor is, ha az életével fizet érte...*

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 3:59 pm

[Trudy Velasquez]

*Végül csak ér valamit a lövés, de ez egybejátszik a gyertya kiiktatásával. Előnéz a fa mögül, mert mostmár elvben nincs veszély, majd figyelmesen hallgatja a leányzó magyarázatát, aztán felcsendül Fox hangja a fülében, ezért kicsit ellépdel, hogy jól hallja mi történik odaát a "bázison".* -Sarah hogy néz ki az apukád? *Szól oda a lánynak, de már nem nagyon van rá szükség, meg azért vélhetően hall valamennyit a telefonban, a kísérteties lihegést, meg az arcletépés se teljesen hangtalan dolog általában. Feszülten fülel, végül belekiabál a fülesbe.* -Ha nálad van az a baseball ütő...és ahogy sejtem nálad van, akkor a fejét célozd, aztán futás, és barikádozd el magad! *Aztán ő is futásnak ered, a csatornalejáró irányába, ahonnan jöttek. Annyit még a többieknek is azért hátrakiabál.* -A kiscsaj bajban van, ott van, ha jól sejtem az, aminek a karmát megtaláltad! *Céloz az Amy által lelt karomra, aztán teljes erőből jöhet a futás. Elég jó állóképessége van katonaként, és fontosabbnak tartja megvédeni a leányzót, mint, hogy csevegjen Sarah-val, majd a démonűző srác ezt a kérdést megoldja okosan, ha itt még van teendő. A pisztolyt a futás erejéig az övébe tűzi és igyekszik zajt csapni, hogy lehetőség szerint felkeltse annak a valaminek a figyelmét közeledésével.*

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 3:51 pm

*Johnny és Amy a gyertyát szedi darabokra, amitől a lebegő Nancy testét furcsa remegés járja át, mintha tényleg megszállta volna valami. Elkezdi magát dobálni, és marcangolni a saját arcát. Trudy lövése a halántékát éri, amitől a földre zuhan, a testéből pedig egy sötét árny csusszan ki, és tűnik el a fák fölött az ég felé. Nancy elájul, Sarah pedig leengedi a kezét, és odaszalad hozzá, hogy segítsen, a nyomozókra pedig megenyhülten néz.* Köszönöm nektek, talán végre véget ért a rémálom. Kislányok voltunk még, amikor Nancy kitalálta azt, hogy idézzük meg Mannon minden erejét. Mary azt kívánta, hogy az egyik szőke libának hulljon ki a haja, aki cikizte őt. Jenny csak az égési sebeit akarta eltűntetni. Én azt akartam, hogy boldogabb legyek, mert anyám alkoholista volt. Nancy pedig Mannon minden erejét kívánta, ő szabadította a városra a sötétséget, és a járványokat is. De most már vége, elveszítette minden erejét.

*Fox magyaráz, Mr. Tunney pedig bólogat barátságosan, mígnem megszól az öltönye alatt Angelina telefonja. Innentől már nincs mit magyarázkodni. Egész egyszerűen letépi a saját arcát, alatta pedig ott van a groteszkül amorf szörnyeteg. A fekete fémtömeg pillanatok alatt ellepi a testét, közel három méter magas, brutális fogsoráról nyál csöpög a földre. Kisérteties liheségése olyan, akár egy ragadozóé. Mintha mosolyogna, és azt várná, hogy a lány fusson. Karmai borotvaélesen közelednek...*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

[Johnny Glare]

*Kutatgat az erdőben, és amíg nem rá irányulnak a támadások, addig a boszorkányokat most igyekszik kizárni. Könnyebb, ha valahol "kikapcsolja" az erejüket, mintha szemből nekikrontana. Meg is találja a pentagrammát a gyertyával. Amy szavaira megrázza a fejét.* - Mire kiérnek, meghalunk, ha magunktól nem tudunk kezdeni valamit. *Feleli, miközben egy nagyobb követ keres, és ha talál, akkor igyekszik úgy hozzávágni a gyertyához, hogy felboruljon, vagy ilyesmi. Ha nincs nagy kő, vagy mellé megy, akkor a táskájában keres valamit... valami csak lesz ott, ha más nem, a zseblámpája, bár azt csak végső esetben vágná oda.*

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 3:34 pm

[Fox]

*Idegesen lép ki a kamerás teremből, szorongatja szépen a baseball ütőjét, és a következő pillanatban felnyög, repül egyet - mivel testalkata határozottan karcsú. A fülében felcsendül Trudy hangja, amire kicsit zavarodottan rázza meg a fejét, és riadtan ugrik talpra, az ütőt szorongatva, hiszen fogalma sincsen, hogy kivel áll szemben. Főleg az a probléma, hogy nem tudja, hogy hogyan viszonyuljon hozzá, bízzon benne, elhiggye,hogy az aki mondja, vagy igazából teljesen mindegy mit hisz, mert ahogy hátat fordít megöli, kitépi a szívét, felmarcangolja, fene se tudja. Mindenesetre kutat a fejében, hogy látottt e apa-lány a képet, olvasott e a kapcsolatukról, létezéséről.* - Sajnálom, biztosan nincs az épületben, csak rendőrök vannak még itt, kommandósok. *Vagy nagyon hülyeséget csinál, vagy nem, de nagyon nehéz ilyen állapotban átlátnia a helyzetet. Finoman a fülhallgatójához nyúl, észrevétlenül bekapcsolva a mikrofont.* - Szóval maga Steven Tunnes, Sarah édesapja? Szerintem ne itt keresse a lányát, vagy kérdezzen meg egy rendőrt... *Mondja, és néhány lépést lép hátra, de nem fordul meg, csak jelzi a baseball ütőjét szorongatva, hogy nagyon menne. Mondjuk néhány kommandóst keresni, akiket rételemszerűen csak "behazudott", hogy nagyobb biztonságot fessen a férfi előtt, ha az neki akarna ugrani. ÉS közben végignéz a ruházatán, és a telefonjához csúsztatja a kezét, hogy megcsöngesse Angelina telefonját... Hogyha az megcsörren a férfinál, vagy a közelben, na, akkor van teljes erőbedobásos futás.*

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 3:25 pm

[Trudy Velasquez]

*Lehetséges, hogy lassan elkéne kezdenie hinni a földöntúl dolgokban? Lassan... A vörös fénycsóva a lány szemében, a másik kettő elszalad. Aztán felé csap valamiféle tűz. Reflexből húzza meg a pisztolyon a ravaszt, amit ugye eleve ráfogott a gonosz boszi lányra. Nincs otthon az ilyen mágia dolgokban, nem is nagyon hisz bennük, számára minden egyszerűen lelőhető. A leányzó homlokát célozza meg, ha már csinálunk valamit, végezzünk tiszta munka, nem? Egyébként is, őt itt ép fel akarják égetni, akkor pedig jár ennyi viszonzás. Aztán vélhetően a ravasz meghúzása után megfejelenik előtte a kék pajzsszerű izé. Kissé kitágult pupillával pillant Sarah-ra, afféle "Mi a fene?" mondatot formázva a szájával némán. Végül azért katonai előéletének hála képes reagálni, így egy közeli fa mögé veti meg magát, mert azért egy ilyen pajzsot csak nem könnyű fenntartani, és próbál körbenézni, ha netán a lövése mit sem ért, akkor mi lenne, amire kilőhető, netán ha észreveszi a már említett gyertyát. Ha sikerült a lányt kilőni, akkor odamegy megmotozni, még jó eséllyel a szemét is megnézi, mi ez a piros izé, ami benne volt, hátha kontaktlencse... Vélhetően valamikor e körül hallja meg Fox sipítozását a fülhallgatóban.* -Most...nehéz lesz, barikádozd el magad! *Nyögi vissza. Itt sem a legjobb a helyzet, nem tudja most még a számítógépes lányt is megvédeni. Amy rendőröket érintő szavait, ha hallja, akkor csak szemforgat. Ő is rendőr, és mire azok ideérnek...messze van a városközpont.*

Vendég

Amy Lorens Monroe

*Fél szemmel figyeli az eseményeket, fogalma sincs, hogy mit tegyen. Nem mer közelebb menni, így inkább Johnnyval kutat az erődben, néha-néha ijedten a jelenet felé pillantva, de közben igyekezve távol maradni.* - Lehet, hogy hívni kéne valakit... a rendőrésget... *Mondja halkan a fiúnak, majd észrevesz valamit a tisztás végében, így leguggol, és szemügyre veszi, szól Johnnynak is, hogy nézze meg. Nem ért ő ehhez, fogalma sincs mi az, amit találtak. Talán a társa többre megy vele... Közben ő figyeli az eseményeket. Is.*

//Nem tudom, mikor tudok legközelebb írni, nagy itthon a zűrzavar, de ne várjatok rám, igyekszek minél gyorsabb lenni >< És előre is bocs a rövidségért.//

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 16, 2011 3:12 pm

*Nancy láthatóan teljesen fel van bőszülve, a másik két boszi igencsak fél tőle, nem lépnek közbe, Sarah viszont így bátorítást kapott Trudytól, ezért szépen kezd elhátrálni a körből. Nancy szemében vörösen parázsló tűz villan, és lángnyelvek csapnak ki a kezéből, célja, hogy felgyújtsa Trudyt. Viszont ekkor Sarah lép közbe, aki valami védelmező kék pajzsot idéz Trudy elé. A két semleges boszi beveti magát az erdőbe. Johnny és Amy a tisztás végében egy kisebb pentegrammát talál, aminek a közepén egy vérkörrel felrajzolt alakzat van, egy gyertya ég legbelül. Talán lehet összefüggés, talán nem.*

*Fox elkezdi a feltöltéseket, magához veszi a telefont és a baseball ütőt. Éppen rongyol kifelé a hátsó ajtón, ahol éppen nekiütközik egy jólöltözött öltönyös fickónak. Kölcsönösen a földre zuhannak, az illető pedig előbb pattan fel, és segíti fel a lányt.* Elnézést, Steven Tunney vagyok, nem látta a lányomat Saraht? Már haza kellett volna érnie, és tudtommal valami zavargás volt itt? Középmagas, vörösesbarna, szeplős. *Picit zavarban még, mintha futott volna.*

//most már bármikor lehet írni//

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Csüt. Szept. 15, 2011 8:01 am

//Remélem senki nem felejtette el, hogy holnap 16.30//

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 09, 2011 4:29 pm

//Nem az én hibám, hogy Róz elutazott, neki kellett volna ide beírnia amikor megtudta. Aztán nem tudom hogy miből gondolod, hogy miattad nem halasztjuk el, hiszen a te sztoridra épül a mese egyik szála. Sajnálom, hogy csak ez miatt kellett hazasietni, biztosan van jobb dolgod is...//

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Vendég

//Hát mindegy, kiderülhetett volna hamarabb is, akkor nem sietek haza. Jövő hét pénteken meg 90%, hogy nem érek rá. De mindegy, miattam amúgy sem lesz halasztgatva, meg nem is kell.//

Téma: Re: Napjaink horrormeséi Pént. Szept. 09, 2011 10:34 am

Azzal nem számoltam, hogy Róz osztálykirándul, ezért a mára tervezett folytatást jövő péntekre javasolom. Ugyanúgy 16.30-19.00

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...