* A leányzó fel is pattant a földről, és mintha valami reccsenéshez hasonlatos hangott hallottak volna meg Exan hegyes fülei, aztán közli, hogy még sosem lovagolt, Exan erre csak mosolyogva fejetráz, közben besétáltak az istállóba, ahol már állt egy srác, aki Cat ismerőse volt valószínűleg mivel integetett neki, Exan is biccentett, de egyelőre még nem csatlakozott hozzájuk. Ex fekete lova mellett a fehér kanca még világosabbnak tűnt, kontrasztosan vágtattak ki az istállóból. A leányzó elviharzott mellette egy kis idő múlva, úgyhogy a verseny kezdetét vehette. - Adtam egy kis előnyt! * Mondta nevetgélve és igyekezett utólérni de amikor meglátta Cat akrobatikus mozdulatait inkább feladta a versenyt, valószínűleg ő nem tudná ilyen kecsesen megoldani ezt a mutatványt, úgyhogy inkább meg sem próbálja, már csak azért sem mert spárgába sem tud lemenni és fiú lévén nem valami hajlékony.. Szó mi szó viccesen nézne ki a mutatvány, úgyhogy Cat-nek meg még a lovarda környékén sétálgató emberkéknek szerencséjük volt, hogy nem lehettek szemtanúi. - Hát azt inkább nem csinálom utánad. * Kicsit kifarolt a fekete lóval, az izmos állat nyerített egy nagyot majd kihúzta magát. Ex inkább csak messziről figyelte a lány balettozását a lovon, az ő mutatványát inkább be sem mutatja mert nem nagy szám, messziről neki szaladt a lóval egy magas akadály felé, és átugratott.. Ügyesen szlalomozott végig a kisebb akadálypályán, anélkül, hogy elmozdította volna őket... Úgy tűnt vége a mókának Caty a fiú felé szalad egy levéllel a kezében, majd ismét orra bukik, mókás, mert sárkányt lovagol, lovon balettozik de a földön járás nehéz neki. Exan kuncogott is egyet rajta. Majd kinyitotta a levelet amit átnyújtott a lány. És felolvasta hangosan a meghívó levelet.
- Ó köszönöm, szívesen elmegyek. * Mondta mosolyogva a zöldikének majd kérdezett : - Na és kik jönnek még rajtam kívül?

* Ex sétálgat a lovardába, becsukja maga mögött a kis faajtót, apja nem csak a fegyverhasználatra tanította meg, hanem lovagolni is, bár lehet, hogy azt már elfelejtette, hiszen elég régen volt, mondjuk egy ember élettel ezelőtt körübelül, és még most is ifjú tündének nevezhető 115 éves kora ellenére mégis nagyon régen volt. Látja, hogy valami alaposan felkavarta a földet a pálya egyik részén, és a sűrű porfelhők közül egyenesen felé szalad egy megvadult ló, Exan még idejében elugrik előle, kicsit tovább csúszik a földön, majd feláll és a ló után szalad, valamennyire sikerült megzabolázni az ijedt állatot, a porfelhő is lassan kezd eltűnni és Exan kezdi kivenni egy ember alakját aki mintha a földön feküdne, odasiet hozzá, a lovat még előtte kiköti a fakerítésre és megpaskolja az izmos testű állatot.
- Jól vagy? * Kérdi miközben sietős léptekkel halad irányába közelebb érve felismeri zöld hajú barátnőjét, akinek kicsit látszanak már vörös tincsei, legalább is a múltkor mintha azok lettek volna. Kezet nyúkt neki, hogy felsegítse a "sérültet" bár amikor meglátta, hogy Cat az rögtön nem aggódott, hiszen a lányt kemény fából faragták és tudott magára vigyázni, ez az incidens is biztosan csak véletlen volt, vagy a leányzó figyelmét elterelte valami, Ex-anra rátört a kacarászás. - Nahát Caty , lepottyantunk a lóról? * Kérdi humorizálva, tudja, jól , hogy a lány és családja sárkány tenyésztéssel foglalkoznak úgyhogy könnyű szerrel tud lovagolni így még mókásabb a szituáció.*
- No gyere megmutatom én, hogy kell lovagolni. * Mondta közben elindult a kis faistálló felé, ahol több fajta ló is ki volt kötve, Exan megnézegette magának mindegyiket és kiválasztotta amelyiket legszimpatikusabbnak tartotta. - Válassz lovat te is! * Mondta barátnőjének majd a saját lovára feladta a kantárt és kivezette az istállóból a hatalmas fényes fekete szőrű fehér sörényes állatot, lazán felüllt rá és várta a leányzót, hogy kövesse.* - Siess, mert én fogok nyerni!

* Úgy el volt foglalva a lóval, hogy észre sem vette a felé közeledő lányt, de mikor megszólította gyorsan észbe kapott. * Szia! * Illedelmesen ő is meghajol. * -Bocsáss meg, hogy nem vettelek észre! Mizore vagyok, új diák. * Ekkor a cica odabújik Xiához. Óvatosan lehajol és felveszi a fekete szőrgombócot, aki halk nyávogással jelzi, hogy vagy simogassa, vagy tegye le. * -Sajnálom... bújós egy macska.

* Kezében a fekete cicájával sétálgat a füves réten, ami oly megnyugtatóan hat rá. Az a kellemesen fújó szél és a pont jó hőmérséklet. Nem túl meleg és nem túl hideg. Jól esik ilyenkor sétálni. Kimonóját már átvette a szobájában, kicsit furcsán nézett volna ki, ha ennyire sok ideig azokban mászkálna. Pár lépés után észrevesz egy lovardát.* -Megnézzük a lovakat? * Megsimogatja Azumit, aki válaszul egy elég hangos nyávogást adott ki. Be kell vallani, nem nagyon ért a lovakhoz, de ahogy belép a lovardába egyből egy fehér ló felé veszi az irányt. * -Szia te szépség. * Leteszi a macskát, aki le is heveredik egy szénakazalban. * -Ki vagy te? * Megbabonázva simogatja a paci fejét. *

* Aysa fel- alá járkált, hol ezért ment hol azért, majd mikor már szegény Miriem megszédült, öngyilkos akcióra szánta el magát... eltávolodott Aysátol, de a lány nem lépett utána, egyre sápatag lett, majd Miriem leült Alf előtt, aysa tett előre egy tétova lépést.* Szóval Alf, Aysa egy kicsit gyáva ha az érzelmeiről van szó, gyűlöli kimutatni az ehhez hasonló gyöngéd érzéseit, de mivel ő nem beszél, beszélek helyette én. A lány fülig szerelmes beléd, és látom hogy nézel rá...* De folytatni nem tudta mert egyre rosszabbul kezdték érezni magukat, így hát Miri gyorsan vissza futott gazdájához.*


// és ismételten fagyunk. //

* - Dehogy fog hiányozni, kettő van belőle, mivel te is szerencsétlen vagy, ez legyen a tied.* Aysából előtört az a mindig izgő buzgó segíteni vágyás, persze ebből a talizmánból csak egy van, de ezt Alfnak nem kell tudnia.* ~ Kedveled őt nem igaz?~* persze a daimon jól tudja a választ hiszen azt is érzi amit Eldu érez.* ~ Mond meg neki hogy kedveled, csak nem dől össze ettől a világ ~* Némán hallgatja Mirit, a kicsi vadmacska mindig is a bátrabbik fele volt, persze ez néha nem volt szerencsés, több esetben Miri volt aki belerángatta Eldut valami ostobaságba, ami végül mindig jól sült el, csak hát közben Aysa nem mindig érezte jól magát. * - Én is kedvellek.* Hangzott el a mondat, amit Mirinek köszönhetünk, a lány mindig is utálta magát emiatt, nem kellene állandóan Miriemre hallgatnia.*


//fagyunk mert mindjárt záróra //