Lovarda

Téma: Lovarda Hétf. Máj. 02, 2011 4:03 pm

First topic message reminder :

*Az ismerős hang hallatán kinyitja egyik szemét, majd elmosolyodva csukja vissza, és békésen, nagyot nyújtózva ül fel, belekapaszkodva az egyik arra tébláboló póni sörényébe, majd nemes egyszerűséggel viszi tovább a mozdulatot, felkúszik az állat hátára, majd a paripát a fiú felé fordítja, é indítja meg, miközben kidörzsöli a szeméből az álmot, és nagyot ásítva nyújtózkodik tovább. Aztán finoman megállítja a pacit a fiú előtt, és kissé álmatagon, de annál nagyobb lelkesedéssel integet neki, cirka fél méter távolságból. Aztán csak biccentget, hevesen, majd a farkasa felé pillant, éleset füttyentve, mire a farkas hegyezni kezdi a fülét, gazdája felé pillant, és néhány nagyobb ugratással máris mellette terem, megáll a paci mellett, majd békésen leül, Cain felé vakkantva néhányat, köszönés képpen. A csikó pedig visszaugrál az anyja mellé. Sarah megpaskolja ordasa buksiját, megvakarva annak fületövét is.* -Nincs ebben semmi meglepő, egész sokat vagyunk itt, mondhatni megszoktak minket, és Quequatzu egyáltalán nem támad. Lovakra sosem, nem lenne értelme. Ez olyan, mint a nyáj meg a pulikutya. Nem rájuk támad, őket védi. És te, hogyhogy erre vetődtél? *érdeklődik, félredöntött fejjel csücsülve a póni hátán.*

Lovarda

Nem kis terület, összesen három épületből áll és a köztük elhelyezkedő kör alakú futtatóból.

Van egy külső karám, afféle etető, elsősorban a jobb időkre, és az éppen kint tartózkodó állatok számára van fenntartva. Széna, szalma és friss víz van itt elhelyezve ételképpen a lovak számára, és ha néha arra jár egy télen éhes szarvas, vagy egyéb patás állat, szintén talál itt ellátmányt. Leginkább a Vadőr dolgozik itt, ő helyezi el az ételt, és gondoskodik az állatokról.

A legnagyobb épület a belső, fedett karám, ahol hidegben, és éjszaka az állatok elsősorban tartózkodnak. Kellemes, lovaknak megfelelő hőmérsékletűre van fűtve télen, nyáron pedig hűtés van, hogy az állatoknak ne legyen bajuk. Minden lóra jut egy kis egyéni terület, szalmával, vízzel, pihenőhellyel. A karám falain néhány ott hagyott lófelszerelés van, vasvilla, de ezek általában a kinti szertárban szoktak lenni. A karám másik felében, elzárt területen, a többi lótól külön van a thesztrálok szállása. Nem nagy állomány 6 egyedből áll csupán. Ők nappal általában a Tölgyesben csatangolnak, éjszakára térnek vissza a fedett, védett területre, ahol megkapják a napi hús adagot, ha nem kaptak el maguknak valamit az erdőben. Természetesen, aki nem találkozott még a halállal, a karám ezen részét üresnek látja mindig.

A harmadik, legkisebb házikó, egy kis szertár. Itt tárolják a lófelszerelést, kötőféket, nyerget, tisztításhoz való kellékeket, vasvillát, tehát mindent, ami a Lovarda körüli teendőkhöz szükséges.

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Régen járt itt.. Lassú léptekkel érkezik a fehér alapon piros hawaii mintás nadrágjábanés piros felsőjében a fiú hiszen eléggé meleg van nem tud meg lenni a szobájában. A történések óta inkább csak felületesen járja a romos helyszíneket és azért érdeklődés képpen egy egy helyre szét nézz és ámélkodva figyeli már megint megtörtént.*
- Jó öreg lovarda legalább meg van...*Sóhajtózik és azúrkék szemeivel csak megpislákolja a helyet majd elindul és egy lovat elköt majd párat megy lovagolni. Addig is ebben a melegben jól el lehet itt lenni.*

Vendég

- Igen, szerintem is *mosolyog. Aztán figyelmesen hallgatja a lányt, meg a daimonját is. Csivava? Na, igen, inkább a beagle. Aztán a lány sietősen távozik, láthatóan valami sürgős dolga lehet, úgyhogy elköszön.*
- Örvendtem, Yora. Szia. *Egy darabig még kint marad, hagyja Diablót futkározni, majd visszaterelgeti az istállóba. Lecsutakolja, meg ilyesmik, szóval rendbe teszi és kényezteti egy csöppet. Utána megpróbálja megkeresni Lilt, ha pedig nem találja, visszavonul a szobájába, elmélkedni egy kicsit, vagy esetleg beszélgetni Kamennel. Ha jobb elfoglaltságot nem talál magának... A semminél még unokabátyja is jobb... De lehet, hogy inkább olvas, vagy tanul. Annak legalább valami haszna is van. Ezen elmélkedve indul vissza az épületbe, ahonnét ma már nem is nagyon fogja kitenni a lábát.*

Vendég

- Szerencsés vagy, hogy ilyen lovad van.*Felel mosolyogva a lány. Még mindig Diablot nézi. Csak a fiú kérdése zökkenti ki.* -Csak egy sasom van. De őt nagyon ritkán szoktam látni. *Felel, miközben felpillant az égre. Azt reméli, hogy szeretett madárkáját megpillantja odafent körözni, de semmi nincs ott.* -Igazából szeretnék venni magamnak egy kutyát.Csak ne csivavát! Miért lenne csivavám? Nem, én egy beaglere gondoltam. *Társalog a daimonnal a lány. Még egy kicsit nézi a lovat, aztán eszébe jut valami.* -Ne haragudj, de mennem kell. Örültem a találkozásnak Yan. Szia. *Köszön el a fiútól, és sietős léptekkel visszaindul a kúria felé, miközben daimonja ott lohol mellette.*

Vendég

- Nem sokára öt lesz. És igen, elég sok díja van *mosolyog. A lányra láthatóan hatással van a gyönyörű állat, ami a gazdát, nos, nem kis büszkeséggel tölti el. Megsimogatja az állatot, aki kényelmes léptekkel elindul a futtató felé, Yan pedig követi, közben Yorához beszélve.*
- Én is hasonlóan vagyok. Imádom az állatokat. Van egy siklóm is, meg egy másik ló is van itt, aki a családom tulajdonában van. Otthon pedig még több van *Na, igen. Részéről jöhet bármi, ami állat, teljesen mindegy, hogy az milyen fajtájú. Mindegyiket imádja. Beengedi Diablót a futtatóba, aki magától kezd el ügetni. Élvezi a szabadságot, hiába, az ő energiamennyiségével kínzás egy napnál többet a boxban tölteni...*
- Neked van valamilyen állatod? *kérdezi. Ha már egyszer ez a téma...* Persze az előbb említett madáron kívül... *Bizony, figyelt ám, még akkor is, ha nem úgy tűnt. Szóval várja a lány válaszát, közben összefonja a mellkasa előtt a karjait, és a lovat figyeli.*

Vendég

~ Akkor sem értem. *Mereng a lány. A nyerítésre összerezzen. Nem szereti a hangosságot.* -Diablo. Szép név. Lovaknak tökéletes. *Jegyzi meg a lány, és kicsit távolabb húzódik a daimonjával.* ~Mekkora szerencse, hogy nem kell bemennünk oda. *Könnyebbül meg a daimon. Ő bizony utálja a lovakat, sőt büdös igavonó állatoknak hívja őket, bár ezt nem szokta hangoztatni. Yan kihozza Diablot. Yora hatalmas szemekkel bámulja az állatot.* -Gyönyörű. Hány éves? *Csak ennyit bír kinyögni, mert megbabonázza a fekete ló.* -Biztos rengeteg díja lehet. *Jegyzi meg a lány, hiszen még mindig nem tért magához. Daimonja megböki az orrával a lányt, hogy azért visszavehetne a fél-tünde. Lehet, hogy szereti a lovakat, de ennyire mégsem kell Diablot bámulni. Yorát csak daimonja böködése zökkenti ki.* -Bocsáss meg. Mindig ez van, ha valami állatot látok. *Fintorog a lány.* ~Rossz szokásaid egyike. *Hallhatja Yora daimonját.*

Vendég

[Tó és tópart]
- Jól jöhet még *von vállat a fiú. Megvannak az indokai, miért akar egy ilyen lényt. Aztán elmosolyodik, és örül neki, hogy ötlete ilyen sikeres fogadtatásban részesült.*

[Lovarda]
- Egy fekete csődör, a neve Diablo. Várj egy pillanatot, mindjárt kihozom. *Azzal indul is befelé. Amint belép, egy hangos nyerítés hallható az istálló túlfeléből, ami mosolyt csal a fiú arcára. Hiába, elég nagy az összhang kettejük között. Még fiatalkorában kapta a lovat, amikor az kiscsikó volt, mondhatni együtt nőttek fel. Az állat felszerelését most nem bányássza elő, csak kinyitja a box ajtaját, és kiterelgeti Diablót. Érdekes, de nem kergül meg, mikor szabaddá válik, engedelmesen a fiú mellett marad. Csak akkor toporog egy sort, amikor megpillantja a daimont. Kis ügyetlenkedés után megkerüli Yant, hogy távolabb legyen a számára felettébb ijesztő farkastól, de továbbra sem megy messzire.*
- Nos, ő volna *mutatja be a fiú, halvány mosollyal az arcán.* Többszörös szépségdíjas és versenyló. *Igaz, nem ő lovagolta versenyen, annyira azért még nem jó, a versenyzést csak hangszerrel űzi. Minden esetre dagad a keble rendesen. Hiába, büszke az állatra. Kíváncsian lesi a lány reakcióját.*

//Diablo//

Vendég

[Tó és tópart]

-Szellemkutya? Mire kell az neked? *Kérdi a lány. Nem érti minek van szüksége bárkinek is szellemkutyára.* -Nagyszerű ölet. Menjünk oda! *Mondja vidáman a Belsis lány, és elindul a lovarda felé.*

[Lovarda]

*Néha-néha megállt, hogy megvárja Yant, vagy épp a daimonja pihenje ki magát. Meg kell hagyni Yorát nehéz követni. Megáll az istálló ajtajában.* -És milyen lovad van? *Kíváncsiskodik Yora. Szereti a lovakat, de nem akar bemenni. Úgy gondolja a daimonja megijesztené őket. Így inkább kint vár, hogy Yan kihozza a lovát.* -Régebben tudtam lovagolni, de nem hiszem, hogy ma már menne. *Néz ki a fejéből a lány. Mostanában rengeteg emlék tör fel, amiket lehetetlen eltemetni. Némán áll az ajtónak támaszkodva, és figyeli Yant. A daimon leül a gazdája mellé, és kíváncsian leseget be a lovardába.* ~ Nem értelek Yora. Most inkább tanulnod kellene, vagy mászkálnod de ehelyett itt vagyunk a lovaknál. Tudod, hogy engem utálnak a lovak. *Nyüszög a daimon, mire Yora ránéz.* ~Szerinted miért maradunk kint? Nehogy megvaduljanak tőled. *Felel a lány. Izgatott. kíváncsi, hogy néz ki Yan lova.*

Vendég

*A válaszra csak mosolyogva bólint. A rendbentartásban profi...elvégre...nő. Ráadásul valamennyi részben véla is. Még ha nem is látszik túlságosan a jellemén, a rendet attól még szereti, és ért is hozzá, hogyan kell megteremteni. Úgy tűnik, ezt a magánéletében még gyakorolnia kéne, dehát, semmi sem lehet tökéletes.* - Megbeszéltük. *Ölel vissza, neki is tökéletesen megfelel ez a testhelyzet. Yan haját piszkálja, újabban ez lett a szokása. Fene tudja. Csak élvezi, hogy ismét a fiú közelében lehet, próbálja felfogni a felfoghatatlant, elhinni a hihetetlent, hogy ez nem álom hanem újra a valóság, újra átölelheti anélkül, hogy akár magának, akár neki fájdalmat okozna. Visszaemlékezik a fénygömbtónál történtekre, még jópár hónapja. Ahhoz képest ez...maga a menyország. Persze, semmi sem tarthat örökké. Nemcsak hogy besötétedett, és így a lovaglás holnapra marad, hanem lassan tíz óra, így vissza kéne menniük a kúriába... Még a végén kicsapják Lilt, mostanság amúgy is elég használhatatlan mint főprefektus.* - De csak ha megígéred, hogy alszol. *Mosolyodik el, majd elindul a fiúval kézenfogva. Fontosabb dolgokról már nem valószínű, hogy szó esik, Lil a szobák előtt elbúcsúzik Yantól egy - talán a szükségesnél hosszabb - csókkal, majd a saját szobája felé veszi az irányt. Sokkal jobb hangulatban, mint ahogy eljött onnan.*

Vendég

*Jó, oké, egy pont oda, ebben van valami. De hát akkor is... Aztán Lil felettébb fellelkesedik a gondolatra, hogy esetleg segíthet neki, mire Yan nem tud elfojtani egy halvány mosolyt.*
- Ha ennyire szeretnéd, talán tudsz segíteni. Ha nem lenne gondom mondjuk arra, hogy a különböző akták ott legyenek, ahol lenniük kell, nem egy-két hatalmas kupacba összeszórva, az már a fele munkát elvinné... *Na, igen, a lényegi probléma. Eleinte nem is volt gond. Ezt ide, azt oda, azt meg amoda, szép kis kupacok voltak, minden szépen rendben tartható volt. Mostanra viszont az egész összekeveredett, és jó ég tudja, mennyi időt elvesz a fiú életéből, hogy az éppen aktuális adatokat tudja elküldeni, meg megtalálja a régieket, amiket fel kéne használni az újabbakhoz, ésatöbbi. A másik előny pedig, hogy még ha csak így is, de több időt tölthetnének együtt. Yannak már annyi is elég, hogy Lilt a közelében tudja.*
- Igen, az alvásra például nem ártana visszaszokni *mosolyodik el, és közben elnyom egy ásítást, majd átöleli a lányt, és nem is engedi el. Az állát a lány vállára helyezi, és egy darabig, hacsak Lil nem húzódik el, vagy találja kényelmetlennek a testhelyzetet, így is maradnak. Az után a fiú kicsit távolabb húzódik.*
- Lassan vissza kéne mennünk *jegyzi meg. Látszik, hogy nem örül neki túlságosan, de nem sokára takarodó, azt meg ugye nem kellene semmibe venni. Meg hát tényleg kellene aludnia valamennyit.*

Vendég

*A válaszra csak fintorog egyet. Hogy a vér kötelez?* - Na, hát ennyi erővel pedig a szüleidnek kötelességük lett volna szeretniük téged. *Jelenti ki határozottan, ez nem csak a hangján, hanem a tekintetében is látszik. Beszélne ő a fiú szüleivel, de félő, hogy annak nem lenne jobb vége, mint a múltkor, mikor a közelükbe került.* - Éppen ez az! Ha nem bírod, ne csináld... *Keresi Yan tekintetét.* - De legalább...vállalj kicsit kevesebbet. Csak egy kicsit... alig látlak. *Mosolyodik el halványan.* - Vagy tudod mit? Segítek. Akkor legalább a közeledben vagyok, és te is gyorsabban haladsz... Csak van valami, amit még én is meg tudok csinálni. *Mosolyog mostmár szélesebben. Neki semmi sem lenne túl fárasztó, ha azt a fiúval csinálhatná. Nem érdekli az idő, amit elvesz egy ilyesmi, meg az energia... Elvégre nem lesz elpazarolva.* - Kéne egy kis idő magadra is... Tudod... Alvás...evés...ilyenek. *Néz fel a fiúra halvány mosollyal, majd átöleli.* - Tudod, hogy utálom, ha ezt teszed magaddal. *Egyre inkább érlelődik benne valami gondolat, hogy ír ő a fiú apjának, de abban a levélben kevés lesz a kedvesség...*

Vendég

- Tudom, Lil *sóhajt a lány szavaira. Igen, a világon ő tudja a legjobban, mit tett vele az apja. És azt is, hogy a férfi valószínűleg nem a becsületes dolgokért vagy a kemény munkáért dicsérné meg. Mégis... A kérésre nem tud mit mondani. Nem adhat fel mindent, bár néha ő is ezt tenné, tényleg. De nem teheti. Lehetne kérdezni megint, hogy mégis miért.*
- Lehet, hogy abba kéne hagynom *néz a lány szemeibe Yan.* De valahogy úgy érzem, kötelességem. Tudod a vér kötelez, meg ilyesmik. *Jobban belegondolva valahogy mégsem elég erős az indok. Elvégre mi az, hogy neki csak azért, mert az apja kitalálta, egész nap az aktákat kell böngészni? Tizenhét évesen még nem kellene dolgoznia, főleg, hogy még húsz éves koráig iskolába fog járni. Azért még nem teljesen biztos benne, hogy írjon-e az apjának, hogy kiszáll. Nem, ott még nem tart, de Liliya elindította benne a folyamatot. Elgondolkodtatta, rávette, hogy gondolja át, miért is csinálja ezt az egészet.*
- Időnként tényleg érzem, hogy nem bírom tovább csinálni *vallja be halkan. Most látszik csak igazán, mennyire kezdi megtörni a munka mennyisége. Mert oké, valamennyit elvállal, sőt még szívesen is csinálja, de jelenleg olyan irtózatos mennyiséggel kell megküzdenie, ami a tanulás mellett körül-belül kitölti a napi rendelkezésre álló huszonnégy órát. Az alvás pedig egyre kevesebb időt kap. Na, igen, a fiú élete kezd kissé instabil lenni, legalábbis olyan szempontból, hogy nagyon nagy szükség lenne rá, hogy visszaszokjon a normális mennyiségű alvásra. Napi négy-öt óra ugyanis szörnyen kevés.*

Vendég

*Mikor a fiú percekig csak hallgat, már kezd félni, hogy megint beletrafált a legrosszabb pontba. Aztán ő is elgondolkozik, hogy mi oka lehet rá a fiúnak... Talán kötelességének érzi, vagy az apja nem hagyott más választást neki... Vagy ő sem tudja? Megszólalhatna már, Lil kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát. Nem, nem kényelmetlenül, úgy azóta, hogy újra összejöttek, nem érezte magát, hanem inkább... Visszavonná, amit mondott. Vagy megkérdezné a fiút, hogy mire gondol. Egyszerűen utálja ezt a csöndet. De végül megtörik ez is, Lil pedig a fiút figyelve hallgat. Óh. Hát igen, már érti. Ő is épp ezt élte át, csak éppen fordítva: vele az anyja nem ment el sosem vásárolni, sosem dicsérte meg, sosem mondta neki, hogy szép, ahogy azt az anyák szokták... Sosem hallhatta tőle, hogy "Büszke vagyok rád." Soha. Egy szomorú mosollyal közelebb lép a fiúhoz, megfogja mindkét kezét és a szemébe nézve válaszol.* - Tudod jól, hogy nem érdemli meg, hogy törd magad miatta. Hogy ennyire...túlhajszold magad. Sosem törődött veled. Yan, elzárt az emberek elől egy betegség miatt! *Néz rá szinte már könyörgőn.* - Ha valaha azt fogja mondani neked, hogy büszke rád, hát akkor valamit nagyon rosszul csinálhattál... *Csóválja meg a fejét. Mindenki szemében mást jelent a "jól". A fiú apja szemében valószínűleg nem azt, mint Lilében.* - Kérlek, ne tedd ezt magaddal...

Vendég

- Köszi *reagál a lány szavaira, és le sem veszi róla a tekintetét. Aztán Liliya a munkáról kérdezi, ezzel megdöbbentve Yant. Mármint nem a kérdéssel, nem. A gondolattal. Hogy mégis miért csinálja. Mert ezen úgy igazán soha nem foglalkozott, soha nem gondolta át. Ez volt a dolga, ezt kellett csinálnia. Pár percig nem szólal meg, csak mered maga elé, nézve, de nem látva. Miért? Tényleg, miért? De aztán rájön a válaszra. Csak az a baj, hogy ezt így nem igazán tudja elmagyarázni. Aztán a hosszas csend után halkan megszólal.*
- Nem is tudom, Lil. Talán azért, hogy végre kapjak apámtól valami elismerést. Hogy végre egyszer elérhessem, hogy megdicsérjen. *Hát, igen. Yan már rég nem szereti a szüleit, főként az apját nem, de akkor is vágyik rá, hogy elégedettek legyenek vele. Hogy hallhassa, ahogy az apja azt mondja: "Ezt jól csináltad, fiam!". Még akkor is, ha erre talán annyi lenne a reakciója, hogy megforgatja a szemét, hogy igen, tudja, amúgy is jól szokta csinálni a dolgait. Egy fiúnak az apja elismerése az egyik legfontosabb dolog a világon. Az egyik legfontosabb, még akkor is, ha az illető fiú nem szereti az illető apát, vagy fordítva. Az elismerés attól az embertől, aki felnevelt, akárhogyan tette, nagyobb büszkeség, mint ha bárki más mondja. És itt most nagyon igyekezni kell, hogy Yan ne gondoljon Draganra. Mert azért ő is apja volt, talán jobban, mint a vér szerinti. De igen, a végkövetkeztetés az, hogy Yan az elismerésért csinálja. Meg a vér kötelez, meg ilyesmi dolog. A család miatt. Hinni akar abban, hogy mégis csak összetartoznak ők valamennyire. Zavartan megköszörüli a torkát, és a tekintetét Diablo felé fordítja. sosem volt könnyű a családjáról beszélnie...*

Vendég

*Talán. S hogy mit vesztettek... talán megtudják egyszer, talán nem. Ha Yan így folytatja, valószínűleg nem. Persze Lil érti, hogy a fiú miért ilyen, de valahogy mégsem képes beletörődni. Hiszen ha engedné, hogy megismerjék, annyian felfedezhetnék benne azokat, amiket ő is fel tudott fedezni. Ráadásul most még ő próbálja vigasztalni a lányt... Pedig ő aztán igazán nem szereti, ha sajnálják. Ő rontotta el...helyre kell hoznia. Valahogy. De mégis hogy? Ha egyszer Gev szóba sem áll vele. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy rájött, Gevet is szereti. Természetesen nem annyira, mint Yant. Éppen ez benne a rossz. Válassz. Nagyon fájjon vagy csak kicsit. Az élet szívás. Nincs középút. Talán emgoldható lenne, de Lil...nem olyan. Fel sem merült benne ilyesmi.*
- Kivittem őt is néhányszor, mikor White-tal kimentünk... Meg lepucoltam, ilyesmik. *Von vállat. Bár mikor abban az "érdekes" állapotban voltak, nem jött hozzá túl szívesen. Túlságosan emlékeztette Yanra. De persze győzött benne az állatszeretet.* - Jól, köszi. *Válaszol röviden, miközben szórakozottan simogatja Whiteot.* - Hogy megy a munka? *Kérdez, majd kis szünet után hozzáteszi.* - Egyáltalán miért csinálod? *Néz fel a fiúra, néha tényleg nem érti. Hiszen ez rontott el mindent, ráadásul Yan apja utálja is a fiát...*

Vendég

*Hogy miért nem vették észre mások? Ki tudja. Talán azért, mert annyira kerüli az embereket. Vagy talán azért, mert rajta és Gaeán kívül senki nem vette a fáradtságot, hogy megpróbáljon a falain belülre kerülni: az emberek nem igazán ismerik az igazi Yan Sergej Branimirt. Csak egy csendes, magának való fiút.*
- Szia *mosolyog a lányra Yan, aztán a tekintetével követi, ahogyan végigsétál az istállón, és meglepi White-ot egy almával. Viszonozza a csókot is, aztán ő is nekidől a boxnak, és válaszol.*
- Fáradtan. Sok volt a munkám ma, de Diablót is szörnyen elhanyagoltam a közelmúltban, így gondoltam kijövök. És te? *Kis híján kicsúszik egy másik kérdés is, de azt még inkább magában tartja. Látja, hogy a lány nincs túl jól, nem tűnik valami boldognak, de reméli, tehet valamit, hogy egy kicsit jobbá váljon a dolog. Talán fel tudja vidítani egy kicsit. Vagy ha az nem is, legalább megnyugtatni, egy kis békét, örömet nyújtani neki. Elvégre azért van. Na, jó, azért is. Diablo kicsit megböködösi a fejével, mire egy halvány mosollyal hátranyúl, és megsimogatja a homlokát, sugallva neki, hogy várjon még egy cseppet. Szóval a boxnak támaszkodva, a csődör homlokát simogatva várja a lány válaszát.*

Vendég

*Lil lehajtott fejjel, egy fekete rövidujjúban és egy farmer térdnadrágban sétál végig az udvaron. Egy dalt dúdolgat csendben, kezében egy kobak, igen, lovagolni igyekszik. Mért pont ide? Hiszen...itt jött össze Gevvel. Hehe. Vicces. Csak az a kár, hogy a lovak itt vannak, és nem máshol. Nem kerülheti el a vidámparkot, a lovardát, az erkélyt, a nyugalom termét, a sövénylabirintust és a folyosókat egyszerre... Nem menekülhet. Felesleges. Meg kell oldania. De hogyan?! Ha egyszer Gev ennyire...nem hajlandó vele szóba állni. Amit mondjuk meg is ért. Ő is ezt tenné a helyében. Az istálló ajtajában megtorpanva állapítja meg, hogy már van bent valaki. Eszébe jut, hogy megfordul és elsétál, de aztán meggondolja magát. Felesleges menekülni. Úgyis tök mindegy... Hát belép, és némiképp megbánva döntését, és némiképp örülve, hogy Yan az, lép beljebb. Látva Yant és a lovát, elmosolyodik. Nem érti, hogy hogy lehet az, hogy ez a fiú őt akarja... Hogy nem vették észre ezt mások? Miért csak ő?* - Szia. *Lép beljebb. A fiúnak feltűnhet, hogy a lány kicsit sápadt, és amúgy, nem tűnik túl életvidámnak. Odalép a fehér lóhozés egy almát ad neki, amit az hálásan el is fogad. Mostanában elég sokat foglalkozott vele a lány, minden hétvégén, néha hétközben is kiment lovagolni. Most a kobakot leteszi a földre, majd újra a fiú felé fordul, akihet oda is lép és megcsókolja, majd a box oldalának támaszkodik.* - Hogy vagy?

Vendég

*Egy farmeros, lila inges fiú érkezik a lovarda irányába. Szégyelli magát rendesen, amiért előbb nem látogatta meg Diablót, de sajnos nem volt rá ideje. Ez van. De most itt van, a kezében két friss és ropogós répával, a fekete csődör nagy kedvencével. Persze ebből csak az egyiket kapja ő, a másikat White-nak hozta, elvégre, noha Lil kérésére került ide ő is, azért mégis csak a Branimir család tulajdona, így egy répát igazán megérdemel. Ha már a birtokon nem élt valami különösebb jómódban, csak mikor szépségversenyre készítették. Gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, és benyit az istállóba. Amint belép, Diablo már nyerít is, mire egész halkan elneveti magát. Elképesztő, mennyire felismeri őt az állat. Kényelmesen sétálva a lóhoz sétál, és odanyújtja neki a zöldséget.*
- Szia, Diablo! Tessék, amiért elhanyagoltalak... *A csődör lelkesen kap a finomság után, láthatóan cseppet sem haragszik a fiúra, aki mosolyogva figyeli. Aztán a mellette lévő karámhoz lép, és a fehér lónak odaadja a másik répát.*
- Rólad sem feledkeztem ám el, White... *Halkan beszél, szinte suttog. Ha valaki belép, szinte szíven üti a bizalmasság, ami Yan és az állatok között van. Persze, nem túl meglepő annak, aki tudja, hogy a fiú druida. Igen, ettől egyből érhetőbbé válnak a dolgok.*

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 4:50 pm

//trátátátáá Smile

//

* Ő is beleharap egy almába, a többit Snow ropogtatja el.* -Kösz! *majd Dora mellé ül.* - Nincs. Sima egerem van. *majd még egyet beleharap az almába.* - Ide mióta járok? Hát ez az első... Hallottam róla, így elfutottam ide. Kell a sport főleg így, hogy jön a jó idő. Hát most épp nem az van... kicsit fúj a szél... *mosolyog, majd a következő kérdésre is válaszol.* -Hát, a harcos dolgok. Mint például a Párbajtan. Elemi mágia... Tudod amit egy harcos szeret. *Majd az almacsutkát odaadja Snownak, és visszaül Dora mellé.* -Hűha, szerintem inkább menjünk be. *majd besétál, és a karámajtót becsukja, majd leül a szénakazalba.* - Jól fúj a szél... *húzza a száját, majd lesüti a fejét. A következő kérdésre kicsit elpirul.* -Nos... Igen, vagy is... nem.. Nincsen... Tudod valami olyasmi alakuló dolog... De egyébként nem szerelem az... *süti le a fejét.*~ Na, ezt jól megoldottat!~ *cikáznak a gondolatai.* -A lovak! *majd kifut Snowért és Szélvészért és bevezeti őket. Leveszi róluk a cuccokat, és bezárja őket boxba.* -Nos az időt elnézve ideje menni... Jó volt veled lovagolni. És ismerkedni. *guggol le a lányhoz, és mikor feláll, egy kicsit megsimogatja a lány kezét, jelezve, hogy megköszön mindent. Persze félreértés ne legyen a lány számára...* -Szia! Találkozunk órákon, vagy holnap... Hali! *majd a suliig fut, majd a szobájában lepihen.*

//Köszike a játékot Very Happy

//

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 4:31 pm

//nyertél,te mázlista Smile

//
*Mikor a fiú megnyeri a versenyt,egy kicsit csodálkozik,de azért leugrik a lováról,és odamegy Huanhoz*-Gratulálok.Látszik,hogy régóta lovagolsz.Csak azért csodálkozom,mert én régebb óta lovaglok,3 éves korom óta.De úgy tűnik,ma nem vagyok formáben.*mondja,majd mikor Migel odanyújtja neki az almákat,kicsit furán néz rá,de azért elveszi.*-Neked van daimónod?És mióta jársz ide?Mi a kedvenc tantárgyad?*kérdez egyszerre kicsit sokat,de azért úgy gondolja,hogy ismerkedni jó dolog.Az almák közül elvesz egyet,és beleharap.Közben leül a karám egyik oszlopához,a fűbe,közben pedig Balto beugrik hozzá~Naa,nem cserkészed be?Ooolyan helyes...~Fogd be!Úgyse tetszek neki.~Honnan tudod?Miért nem kérdezed meg?Csak nem vagy olyan gyáva...~Igazad van,nem vagyok olan bátor.Na hagyjuk.~*beszélget daimónjával,és közben rámosolyog Migelre,majd összeszedi magát,és feláll,majd megkérdezi*-Öööömmm...Van barátnőd?Nem azért,mintha valamit szeretnék tőled,vagy ilyesmi..Na nem úgy értettem,hogy nem ennél helyes vagy ilyesmi...Na szóval érted.*mondja,és közben lebámul a földre~Na boldog vagy?*kérdezi gondolatban daimónjától.*

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 4:00 pm

The member 'Huan Migel Santiares' has done the following action : Roll dices

'Hat oldalú dobókocka' :

Result :

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 4:00 pm

//Na nézzük! Razz

//

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 4:00 pm

*Mikor elindulnak, Snow kecsesen az élre kap, de aztán fordul a kocka. Mindig váltakozik a sorrend, de még ez nem jelent semmit. Egy bólyát majdnem feldőlt Snow, de szerencsére a bólya a lábán maradt. De mikor jött egy két léces gát, akkor a ló az egyiket ledölti a lábával.* -Semmi baj, Snow, csak így tovább! *lihegi, majd kicsit feláll a nyeregből, és úgy lovagol. A végén mind a ketten beérnek, és gratulálnak egymásnak. Ha ő nyer, akkor megosztoz Dora lovával. Odaadja neki a kosár alma felét. A szalagot pedig magára tűzi. Ha pedig Dora nyer, akkor csak gratulál mind kettőjüknek, és a zsebéből kivesz egy kockacukrot, és odaadja Snownak, hogy ne érezze magát kellemetlenül.*

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 3:55 pm

The member 'Teodora Yana' has done the following action : Roll dices

'Hat oldalú dobókocka' :

Result :

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 3:55 pm

//ééés dobok Smile

Ki lesz a nyerő? Shocked

//

Téma: Re: Lovarda Szomb. Máj. 07, 2011 3:29 pm

*Mikor a fiú bemutatkozik,ő is észbekap*-Szia Huan!Én Teodora Yana vagyok,de hívj csak Dorának.Ő pedg ott Balto,a daimónom.*mondja,majd farkasára mutat,aki farkcsóválva üdvözli Migelt.*A versenyre felvonja szemöldökét,de aztán elkapja a versenyzési láz,és válaszol*-Naná,benne vagyok!*mondja,majd hogy egyenlő esélyekkel induljanak,megvárja,míg a fiú megáll mellette,majd megsimogatja lova nyakát.Utána elkezd egy kicsit koncentrálni,és arra gondol,hogy Migel önbizalmát egy kicsit földbe kéne döngölni,és megmutatni,hogy mire képes.Elindítja lovát,persze nem teljes sebességre kapcsolva,hogy beossza erejét a végső nagy hajrára.Az elején egy kicsit lemarad a fiú mögött,és ügyesen kikerüli a bólyákat.Az első akadálynál egy kicsit megrezeg a léc,de fentmarad.Most egy kicsit belehúz,és a második akadály leesik.Majd mikor látja már a pálya végét,gyorsít kicsit lovával,és reméli,hogy nyert.Ha legyőzte Huant,lova elé teszi a kosarat,hagy egyen szegény,megérdemli.A kék szalagot persze elveszi,és beteszi zsebébe.Ha Migel győz,odamegy hozzá,és gratulál neki,majd megsimogatja Snowot.*

» Lovarda
» Kék fecske háló
» Lovarda

Lovarda

Lovarda

Similar topics

Similar topics