Elátkozott csatamező

Téma: Elátkozott csatamező Vas. Okt. 23, 2011 1:10 pm

First topic message reminder :

*Bulgária területén évezredekkel ezelőtt mítikus csaták zajlottak le, ahol több faj is képviseltette magát. A jó képviseletében az emberek, tündék, sárkányok, de még az angyalok is, míg a sötét oldalt a halottak dögletes bűze erősítette, démonikus boszorkánymesterek, feketemágusok vérlényei... Egy ilyen csatában nem hirdethetünk győztest, így mindkét fél számára hatalmas veszteségek voltak tapasztalhatóak. A történelemre ez már nincsen kihatással, ám az utóbbi idők mágikus eszenciát megbolygató történései olyan elfeledett átkokat hoztak felszínre, a holtak visszatértek, a démonok ismét elfoglalták a birtokot, hogy aki erre jár, semmi jóra ne számítson. A csatamező a mocsár szélén terül le, alig pár órányi járóföldre az iskolától. Dögbűze már messziről érezhető. Aki belép, mindenképpen úgy érezheti időnként, hogy halucinál, mert a saját halott rokonaival is találkozhat, elfeledett sikolyok törnek ki a korhadt fák odvaiból, és jó ha az utazó a lába alá is figyel, nehogy valami a mélybe rántsa. Na de akkor ki lenne olyan botor, hogy mégis kockáztat? Vagy akinek nincs vesztenivalója, vagy aki tudja, hogy mit keressen... Mert van mit...*

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Vendég

*A dolog végül nem bizonyul csapdának... egyelőre, viszont a megnyíló lejáró több szempontból is igencsak gyanús. De hát... a jó Nezabaros diák mit csinál, ha egy dögbűzös csatamezőn megnyílik egy gyanús lejáró? Naná, hogy elindul lefelé. Nem legelöl indul el, igazából valahol Joshua előtt lépked, szóval majdnem leghátul, de mégsem.* - Jól takarítják, az biztos. *Fűzi hozzá Katherine szavaihoz - valahogy túl tiszta az egész, és még a falak simasága is... Elérkeznek az ajtóhoz, és megjelenik a manócska, mire engedelmesen félreáll, jelenleg nem tartja értelmét a vitatkozásnak. Ha ennyire nem faggatja őket, mit keresnek itt, a végén még be tudnak menni mögötte, mikor kinyitja az ajtót. Isabella rátapint a két égető kérdésre, így nem is szólal meg. Azon csodálkozik, hogy a tanár honnan szed elő hirtelen kulcsot, de hát... tanárok. Látnokság persze még mindig beizzítva, arra koncentrál, hogy ne várja őket csapda az ajtó mögött.*

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 4:01 pm

*Gyorsan visszahúzza a tőrt, hogy ne darálja azt, vagy a kezét a felnyíló ajtó. A tanárra pillant, de nem szól semmit, lehet, hogy csak neki furcsa ez a modern technika a varázslóbirodalom szívében. Talán valami olyan technikailag fejlett dolog van itt, ami erősebb minden mágiánál, talán ez lehet a válasz arra, hogy miért találkozott a rokonnal nem is olyan régen, aki már régen meghalt. Nagyot nyel, a dobótőr még a kezében, de nem varázsol fényt, ha itt technikai vívmányok vannak, akkor talán nem is működne a mágia, vagy egyszerűen neoncsövek világítanak. Lefelé lépdel, gondosan ügyelve, hogy ne csússzon el, és hogy ne szakadjon le a társaitól.* Valaki vagy rendszeresen jár ide, vagy olyan kijárata van, ami folyamatosan járatja itt a levegőt, mert sehol nincsen por. *Nem tudálékosan közli, inkább csak tényszerűen. Arra mindenképpen figyel, hogy ne álljon le bámészkodva a hátát valamelyik falnak vetve, mert vagy beeshet valahova, vagy elvállnak a faltól mindenfél ocsmány rejtőzködő szörnyetegek, akik kiválóan rejtőzködnek. Köhögve krahácsol, nehezen veszi itt lent a levegőt, de próbál alkalmazkodni. Aggódik, hogy a hangra talán más is felfigyelt. A falak simasága még inkább elborzasztja, de egyenlőre nincs ötlete. Arébb siklik, amikor a hátuk mögött a manócska szinte félrelöki őket. Kate hunyorogva próbál valamire rájönni, hogy ez most jó nekik, vagy inkább meneküljenek. Visszafordul a falakhoz, és végighúzza az egyiken karcsú ujjait, végülis akrobata, hátha talál egy rejtett járatot, ahova hajlékonysága miatt beférhet.*

//Bocsi Jack, benéztem, a not a point gondolom azt jelenti, nem számít. Vagy azt, hogy nem egy pont? Még nem hallotam ezt.//

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 4:00 pm

*Joshua békésen ásogat, és amikor megkaparintja a mágneskulcsot, akkor, kissé értetlenül rántja ki egy határozott mozdulattal, és nagyjából ekkor nyílik ki minden, így halk nyikkanással megbillen, de ügyesen feltápászkodik akrobata ügyességének köszönhetően, és, ha valamelyik diák elesne, akkor ott terem, és már el is kapja, hogy helyrebillentse, és ne hagyja elesni. Ez illik akár Isabellára, akár Jamesre, akár Katherine-re, hiszen ők voltak a nyílásoknál. A kulcsot megszemléli magának, majd elteszi a zsebébe. Amikor lenéz a márványlépcsőn, akkor előreengedi a fiatalokat, minden bizonnyal hiába jönne az ő az idősebb szöveggel, meg ezek kipróbált, kalandvágyó fiatalok, így minden bizonnyal lelkesen vetik bele magukat a kalandba. Amikor leérnek, és érzi az áporodott levegőt, akkor tüsszent vagy kettőt, mert ez szokatlan neki, az ajtót látva azonban a zsebébe nyúl, és igyekszik kitapintani a kulcs formáját és hozzámérni, így, szemmel az ajtó nyílásához, de ekkor jön az apró kis manócska, aki tulajdonképpen félrelöki őket, és keresi hevesen a kulcsát. Ha a férfi egyezést lát a lyuk emg a mágneses kulcs között, akkor hangosan köszörüli meg a torkát.* -Mit szólna hozzá, ha segítenék, vagy megpróbálnám? *kérdezi, és, ha jól logikázott, akkor a kulcs, amit talált, elvileg illik a zárba, és, ha igen, akkor kinyitja az ajtót vele. Ha nem illik, vagy teljesen más alakú, mint a zár, akkor persze nem veti fel ezt az apró lehetőséget, akkor hagyja, hogy a diákok megoldogzzanak vele, esetleg a manócska.*

_________________
Dobtak már ki otthonról egy apró hiba miatt? Vették már el Tőled azt, ami a legfontosabb volt a számodra? Közösítettek ki egy kis ballépés miatt? Száműztek már olyan helyre, ahol nap mint nap a hibáddal kellett szembesülnöd? Megszabták már, hogy mikor, hol és kivel találkozhatsz? Estél már hatalmasat? Érezted úgy, hogy ennek semmi értelme? Függött az életed egy embertől? Akkor ne mondd, hogy megérted, min megyek keresztül.

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:58 pm

*Mivel a három jel elég egyértelmű, Bella a lábnyomhoz sétál, amibe tökéletesen beleillik a cipője. Egy kis különbséggel. Hogy a lábnyom mezítlábas nyom és nem cipőnyom. Katherina suttogva odasétál hozzá és közli, hogy vajon mit csinálna, hogyha valami történne a lábával? Isabella erre kicsit elsápad, neki ilyesmi nem is jutott az eszébe, de végül kapja a következő instrukciót, miszerint mezítláb kéne belelépnie.*
- Hmm. Lesz, ami lesz * szólal meg a lány. Igazán optimista. Ja, meg naiv is. Evvan. Leveszi a cipőjét, a zokniját és beleteszi a lábát a hideg lábnyomba. Fel is szisszen kicsit. Mikor mind a három jel a helyére kerül, a föld elkezd mozogni, mire Bella gyorsan hátrébb ugrik, éppen Zoey "karjaiba".*
- Nahát, szia! Nem, fogalmam sincs, de majd megtudjuk * kacsint a lányra. Úgy tűnik, hogy ő roppant mód élvezi, hogy egy véres csatamezőn egy kis mozi és töri óra után egy titkos lejáratot sikerült megtalálniuk. Pálcáján a Lumos-fénygömbbel elindul lefelé - természetesen nem elsőként, annyira nem bátor - és körbenézve hamarosan egy ajtóhoz érkeznek. A hátuk mögül egy ismeretlen hang hallatszik, majd egy koboldszerű lény jelenik meg.*
- Wow! Te ki vagy és hova vezet ez az ajtó? *tesz fel Bella két igazán közérdekű kérdést, valószínű a többiek is kíváncsiak rá.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:50 pm

*A fénygömb James kezének közelítésére picit arrébb rebben, hogy a fiú ne érhesse el, de továbbra is ott marad közel hozzá. Valami miatt őt választotta ki magának, talán pont azért, mert nem közelített felé negatívan. Viszont nem tudni, hogy lény, vagy csak valami kis fénypont, mert se nem válaszol, se nem reagál mást egyelőre. Joshuának nem rémlik, hogy a kisfilmben látta volna a három jelet, viszont az ásogatás során a keze hamar beleütközik egy fém tárgyba. Nem más ez, mint egy jól kivehető mágneskulcs. Igazán nem illik az itteni környezetbe. Amikor a tőr, a mezítlábas láb (hiszen láb forma volt, nem cipős láb) és a kéz a helyére kerül a fénygömb mintha felvillanna egy pillanatra, majd a jelecskék helyén nyílni kezd egy egészen modern lejáró szerkezet. Gyorsan kell tőrt felkapni, arrébb ugrani és kezet elrántani. A lejáró fedele egyébként fém, eléggé gépies hangot hallatva húzódik szét, nyitva meg a lefelé irányuló járatot, ami konkrétan szépen megmunkált márvány lépcső. Egy szem por sincs rajta, mi totál érthetetlen, hiszen ki tudja mióta van zárva, de talán annyira zárt volt, hogy a por sem jutott be. Ha lefelé indulnak, már pedig vélhetően így lesz, ha már kinyitották a lejárót, akkor kb. 15-20 lépcsőt kell haladniuk a mélybe. Világítás esetén szépen megmunkált kőfalakat látnak, szinte tükörsimák. Rajzolat nincs rajtuk, és szinte semmilyen mélyedés sem. Rövid folyosón haladhatnak végig odalent. Kissé levegőtlen idelent, hiszen kell egy kis idő mire fentről bejut a friss oxigén.
A folyosó végén egy ajtót pillantanak meg, rendes ember magasságú, ám van rajta egy kisebb méretű ajtó is, amin éppenséggel egy vékonyka nyílás van csak, igazán nem megszokott kulcs formájú. A hátuk mögül viszont hangra figyelhetnek fel.* -Arrébb! Mondom, arrébb, ha már nem mentek be! Hol az a nyavajás kulcs...hol lehet? *Kotorászik a nem túlzottan csinos kis manó a zsebeiben.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*Egyszer csak megpillant egy követ, ami átrepül a fényen és érdekes csatajelenetet látott majd 3 mélyedés jelent meg.Fogalma sem volt mi folyik itt.Izabellát észrevette a többiek közt,odament hozzá és megkérdezi.*-Te tudod mi folyik itt?

Vendég

*Látja, hogy James újra felszáll, mikor a fénypontot kell megközelíteni, és hirtelen elég erősen támadja le a vágy, hogy hasonlóan cselekedjen. Helyette viszont csak a látnoki képességében bízik, na meg abban, hogy nem ő megy legelől, így ha véletlen elnyelősebb mocsárba sétálnak, vagy ilyesmi, időben feltűnik neki. Csodálkozva vonja fel a szemöldökét, mikor a tanár majdhogynem vidáman tapsikolva jelenti ki, hogy nézzék meg azt az érdekes dolgot, és felfirkantja a képzeletbeli listájára. Bár... mivel nem érzi a lidércfényre utaló jeleket, lehet, hogy tényleg érdekes a dolog. Megtorpan, mikor elkezdenek vetítődni a képek, de nem merül teljesen beléjük, nem bambul el, hogy aztán hirtelen valami leránthassa. Persze ha tudná, hogy Katherine az incselkedésével "nem akar belőle rosszallást kiváltani", alighanem első reakcióként prüszkölve felnevetne, ugyanúgy, mint az a feltételezés hallatán, hogy Joshua neki csapja a szelet. De nem hallja, úgyhogy a mozi köti le.* - Ez most mi akart lenni? *Ráncolja össze a szemöldökét, majd közelebb lép szemügyre venni a mélyedéseket. Aztán hirtelen ötlettel kicsit megkapargatja a lábával a földet a környéken, abban bízva, hogy valahonnan kibukik egy csontvázkéz, vagy ilyesmi. A saját kezét ő nem akarja használni, de James megelőzi, így várja a fejleményeket, továbbra is a jövőt kémlelve, hogy ha valami csapda jön, azonnal el tudja rántani onnan a többieket... persze mindenkit nem tud megmenteni, így James az elsődleges védelmi célpont. Ha úgy érzi, csapda, hátrarántja a fiút.*

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:39 pm

*Ahogy a fényponton átsuhan a kavicsa, csak emgvonja a vállát, próbának nem volt rossz. Amikor azonban a képet is levetítik neki, akkor kissé érdeklődve dönti oldalra a fejét, sé figyeli a régi csatározásokat. Érti ő, hogy Halloween van, meg halottak napja, meg ilyen szép napok, de nem igen tud ezzel mit kezdeni hirtelen. Pontosabban nem igen érti. A fénypont meg leszáll James vállára, amire elmosolyodik.* -Látod? Én mondtam.. két fehér hridetőtábla, ami vonzza a különböző dolgokat. *hangja inkább kedvesen, incselkedően, heccelően cseng. Aztán odalépdel magabiztosan, mégis csak tanár, vagy felnőtt, vagy mkifene, és meglesi magának a mélyedéseket, a lábnyomot, a kardvonást, meg a kezet, és elgondolkozik, nem látott-e valami ilyesmit az előbb akár. Mármint a filmben.* -Nem ismerem erre felé a szokásokat. Ha valaki beleáll, valaki beleteszi a kezét, mondjuk ígí, akkor.. *és ezzel a mozdulattal teszi bele a saját kezét a lenyomatba, pontosabban tenné, hogyha ezt nem tették volna már meg előtte, és látja, ahogyan többen is ráereszkednek a lenyomatokra, és tulajdonképpen sáska módra lepik el a helyet. Nem tud mit csinálni, leül kényelmesen a domb szélére, és várja, hátha valamelyik kölyök esetleg belehalna, addig meg igyekszik kiásni egy kisebb lyukat a dombocska oldalában, hátha talál valamit, miközben nyitott mindenféle esetleges bevillanásra.*

//Kaen, azt csak gondolta a karim, de not a point.//

_________________
Dobtak már ki otthonról egy apró hiba miatt? Vették már el Tőled azt, ami a legfontosabb volt a számodra? Közösítettek ki egy kis ballépés miatt? Száműztek már olyan helyre, ahol nap mint nap a hibáddal kellett szembesülnöd? Megszabták már, hogy mikor, hol és kivel találkozhatsz? Estél már hatalmasat? Érezted úgy, hogy ennek semmi értelme? Függött az életed egy embertől? Akkor ne mondd, hogy megérted, min megyek keresztül.

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:37 pm

*Hát, Lisán kívül más is gondolt a lidércfényre, szerencsére Joshua gondolatait a fiú nem hallotta, mert minden bizonnyal még unszimpatikusabb lenne. Furcsa, mert nem azért nem szimpatikus neki, mert a férfi nem isteníti a szárnyai miatt, hisz senki se teszi... Na jó, Nikorinának nagyon tetszik, de ez más dolog. A lényeg, hogy talán ő az első, aki teljesen máshogy kezeli a látványt, és ezt így kapásból James nem tudja hova tenni, ezért ellenszenves neki. Mert más, érzi rajta, hogy más.
A képeket végignézi, szemeit egészen nagyra nyitja, ahogy bámulja, hogy mi is történik rajta. Kicsit nagyon meglepődik, főleg akkor, amikor a fénypászma összetörpül és a válla fölé lebeg. Nem érti, hogy miért éppen hozzá közelít a lény, nem biztos benne, hogy a démonvadászság miatt van, se a szárnyasság miatt, hiszen Lisa is olyan, mint ő. A kezét felemeli, és hozzáközelíti, hátha megérintheti őt, vagy reagál ezzel valamire.* - Varázs, vagy élőlény vagy? *Kérdezi a kis valamitől, aztán észreveszi a lenyomatokat is. Közelebb száll, jobban mondva most már inkább leszáll, és sétálva lép oda. Isabellát figyelve kicsit felvonja a szemöldökét, és rászól a leányzóra, hátha.*
- Szerintem vedd le a cipőd és úgy lépj oda. *Mondja a lánynak, tippként, és a mancsát, miközben furcsállva figyeli, hogy a fénypászma hogy reagál a mozgására, szóóóval, a kezét beleteszi a tenyérlenyomatba. Hiszen sejti, hogy a pengét a tőrös lány akarja majd.*

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:35 pm

*Félredöntött arccal nézi a tanárt ölelgető Lisát, úgy tűnik van itt a háttérben valami, amiről ő nem tud. Habár ha azt vesszük, nagyon sok mindenről nem tud, ez nem kirívó dolog.* Dehogynem hallottam. De nem azok a naív utazók vagyunk, legalábbis én személy szerint nem, aki csak úgy lődörög itt. Tudjuk, hogy nem túl szívmelengető, vendégmarasztaló hely ez, de attól még... de ha nem akar a tanár úr... ne jőjjön. *Válaszol vissza incselkedve, de nem célja, hogy rosszallást váltson ki Lisából. Egyszerűen csak szimpatikus számára a hasonló beállítottságú tanerő. James repkedése, vagy majdnem repkedése is érdekes, így tényleg egyértelmű célpont, bár ha a lányt lehúzná valami, a félangyalba még lehet kapaszkodni. Isabellát bevárja, úgy tűnik a lány is kivülálló, a többiek már összeszokottabbnak tűnnek.* Azért óvatosan, ha valami rákattan a lábadra, mit csinálsz? *Kérdezi óvatosan suttogva a lánynak, de azért nem hagyja egyedül a különös helyzetben. A kezében tartott dobótőrrel odaoldalazik a penge formájú likhoz, és gondosan megvizsgálja a talajt, hogy nem talál e rúnát, vagy bármit, ami aktiválódó csapdára utalna. Ha semmi ilyesmi, akkor leszúrja a tőrt, hátha az is segíthet egy elfeledett kolónia felterásában. Közben energiamágus adottságai pattanásig feszülnek, hogy az adott pillanatban gepárdként vágtázva tudjon elmenekülni, hogy ha úgy hozza a szükség. A mitíkus csatajelenet nem hatotta meg, mert nem tartalmazott számára érdemi információt, de talán a hely maga az, amely így vonzza ide az érdeklődőket, hogy aztán rabul ejtse őket..*

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:31 pm

*Elég sokan lettek a diákok és persze egy tanár is jelen van, amit Isabella annyira nem fog fel, de nem is nagyon beszélgetnek egymással. Legalábbis ő nem, mert nem sok embert ismert. Sőt, ahogy körbenéz, szinte senkire nem emlékszik, hogy látta volna már valahol. Persze, órákon lehet, de ott elég sok diák meg szokott fordulni. Úgy kb. mindenki...
A kis fénygömböchöz közeledve elég sok mindenki próbál megtudni egyre több dolgot a jelenségről. Egy kavics is átrepül rajta, mire a fény lassan mocorogni kezd és egy csatát kezd el vetíteni az égre.*
-Senki nem mondta, hogy ingyen mozi lesz *jegyzi meg a lány, de a csata elég érdekes, így a mondat végét már halkított hanggal mondja és szinte tátott szájjal nézi a csatát, ahogy megannyi ember és tünde - talán még éjtündék is - esnek el és fekszenek holtan a csatamezőn.*
- Öhm... Törióra? * tesz fel egy újabb, idióta kérdést a lány, hiszen fogalma sincs, hogy mit is kezdhetne ezzel az infóval, ő soha nem volt jó töriből, nem is jut eszébe ilyen csata, melyben ezek a népek harcoltak. Végül a földön három jel jelenik meg, Bella pedig a lábnyomhoz sétál és beleteszi a lábát. Talán nagyobb a nyom, mint a saját lába?*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:26 pm

*Lisa nem érez különösebb veszélyt a fénypont felől, még csak sötét energiákat sem, ami egy lidércfényre utalna. Nem minden lidércfény, ami fénylik, ahogy az ismert nekromanta közmondás is tartja.

A fény felé közeledve sok mindent nem tapasztalnak elsőre, végülis úgy fest talán nem veszi körbe veszélyes csapda, ám attól hogy körbe nem veszi...még lehet maga a jelenés csapda. De ugye ez sem feltétlenül magától értetődő tény. James érzékelgetésére annyit érzékelget csak, hogy nagyon sok túlvilági lélek van a környéken, vagy csak egy de az nagyon nagy koncentrátumú, viszont ez lehetséges, hogy csak a hely miatt van. Mintha egy temetőben érzékelné a hullákat...biztosan elég sokat mérne be a radar. Joshua köve elröppen a levegőbe, át a fényecskén, nem kap rá különönsebb reakciót. Azonban a fényecske, ahogy közelebb érnek kicsit növekedni kezd, majd mint valami érdekes kis vetítőgép a levegőbe kezd el sugározni képeket régmúlt csatákról. Éjtündék, tündék és emberek harcát látni, de úgy fest előbbiek állnak jobban. Aztán egy nagyobb villanás, és már csak a csatamező marad, sok-sok halottal. Felpörög a kép, mint valami gyorsított időjáték, oszlás, majd lassan a föld is ellepi a népeket. Erre a dombra fókuszál a "kamera", majd kikapcsol a jelenés, és a fénygömb fénye is egész kicsire halványodik. Odaröppen a démonérzékelgető James válla fölé, és ott állapodik meg, egyszerűen követve a fél-angyal minden mozdulatát. A kis dombon viszont mostmár szépen feltűnik három mélyedés. Az egyik vékony pengeformát mutat, a másik lábnyom alakú, a harmadik pedig kézlenyomat.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:19 pm

*Lisa ölelése erőteljesen meglepi, és csak áll ott, nem igazán ért az efféle emberi érzésekhez, így megpaskolja a lány hátát, a szavokra meg csak megforgatja a szemeit. Bíztató. Amikor a köd kitisztul, és a fény is lassan leereszkedik, szép, vörös derengéssel, akkor még int búcsúzóul a lemenő Napnak, mintha elköszönne tőle, majd a Holdat kezdi el keresni, aztán látja, hogy jön még két diák, akik azonnal mutatnak, meg már rohannak is rá valami apró fénypontra.* ~Nem szeretek ünneprontó lenni, de lidércfényről még nem hallottak, mi?~ *aztán Lisára pillant, és érzékeli, hogy a lány mintha okosabban viselkedne, mint társai, de végül is neki ez nem olyan rossz, legalább letudja a munkáját és már mehet is.* -Ha jobban meggondolom, biztosan érdekes az a valami. Szerintem nézzük meg! *csapja össze a kezeit, majd felkap valami kőféleséget, és megpróbálja lekacsázni a lidércfényt, vagy a dombot, amelyiket eltalálja, egyrészt, hogy valamennyire kiása, ami ott van, vagy megnzéze, mit reagál a támadásra, másrészt, hogy a fény milyen eredetű, lehet akár valami eltévedt szentjánosbogár is.*

_________________
Dobtak már ki otthonról egy apró hiba miatt? Vették már el Tőled azt, ami a legfontosabb volt a számodra? Közösítettek ki egy kis ballépés miatt? Száműztek már olyan helyre, ahol nap mint nap a hibáddal kellett szembesülnöd? Megszabták már, hogy mikor, hol és kivel találkozhatsz? Estél már hatalmasat? Érezted úgy, hogy ennek semmi értelme? Függött az életed egy embertől? Akkor ne mondd, hogy megérted, min megyek keresztül.

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:15 pm

- Majd kettesben, rendben?*Kérdez vissza Lisára mosolyogva, de aztán egy apró feszengés fut végig a testén. Tekintete cseppet összeszűkül, amikor Joshuat figyeli, jobban mondva azt, ahogy a férfi méregeti a szárnyait, ami hozzá tartozik, szóval épp annyira zavaró, mint amikor valakinek a bármilyen más tagját fixírozzák. Sőt, zavaróbb. Csak azért nem teszi szóvá, vagy nem lép fel valamivel, mert a színpadon már meg kellett szoknia, hogy nézik, habár akkor sokkalta másabb tekintetek szokták övezni. Csodáló, pozitív energiát sugallnak, és ez az utolsó, amit ettől a férfitől érez. Inkább kizárja a férfit, már ami a tekintetéről szól, és a szavaira figyel.* - Olyan fontos az a néhány toll? *Kérdez vissza kissé felgmán, aztán a történéseket csak félfüllel hallgatja, mert néhány közeledő alakot lát meg, lányok, de nem igazán ismeri őket. Mármint, nem mintha amúgy minden lányt ismerne... Minden esetre persze köszön.*
- Sziasztok, James Ravenwood. Csak szerintem nem illik egy távoli fénypontot megközelíteni, mert lidércfény is lehet? *Kérdezi a fiú, de amikor elindul az egyik lány, dobótőrt húzva elő, akkor halkan felsóhajt, és felröppen. Lisa is ugyanarra a következtetésre jut, mint ő, ami azért megnyugtató. Egyébként eddig a földön állt, csak nem húzta be a szárnyait, de a lába a talajon volt nem röpködött.* - Inkább legyek fehér hirdetőtábla, minthogy a földről rántson le valaki... Valami a mélybe. Hogyha kiszúrnak engem és levegőből támadnak, akkor én is észreveszem őket. *Feleli még a férfinak, hát, elsőre úgy tűnik, hogy enm igazán lép életbe a tanár-diák kapcsolat, bár James még fel se fogta, hogy ez itten egy tanár. Főleg, mert a "nem voltál mellettem" hirtelen olyan nyálasnak tűnik, mintha csapná a szelet Lisának. Nem mintha nem lenne már engedélyezve a diák-tanár kapcsolat...*
- Várj egy picit, egységben az erő. *Mosolyog arra a leányzóra, aki egyébként be sem mutatkozott, és mellé röppen, bár egy-két méterrel sréhen mellette-fent marad.*

// Démonvadász: Nem akarom húzni az időt keresgéléssel, 4. szintű, érzékelget : ) //

Vendég

*Zoey az átlag magabiztos lépteit félénkre cserélte a csatamezőt látván.Látta, hogy néhány ember áll egy kupacban.Odasétált hozzájuk és ugyan azt a fénygömböt kezdte nézni mint ők.Nem tudta mire vélni az esetet, de egyszer csak hallotta valakitől, hogy lidércfény.Kissé megnyugodott és várta hogy mit cselekednek a többiek.Azér köszönt egyet.*-Sziasztok*

Vendég

*A sármos mosolyra felnevet, és egy kacsintással viszonozza, majd értetlenkedve dönti félre a fejét.* - Persze, majd beszélhetünk. Akár most is, ha Joshua megbocsát egy pillanatra... bár ha hosszú, akkor ne. *Az ő macskája már előkerült, és ott van a nyomában, de láthatóan nem szívesen. Sőt, most, hogy egy helyben áll, Santa fel is mászik a cipőjére, hogy minél kevésbé érjen a földhöz. A segélykérő pillantásra elmosolyodik, és valahogy ösztönösen öleli magához a tanárt, ha nem kap visszautasítást. Közben pedig a fülébe suttog.* - Nem vagyunk annyira sokan, csak... úgy látszik, pont bevonzod az összeset közülünk. *Aztán persze rögtön elhúzódik, az ölelés is szinte csak indok volt a suttogásra.* - Azért minden fa nincs bejelölve a térképen. *Rázza meg a fejét, és lepillant a macskára, aki halk nyávogással próbálja valamire felhívni a figyelmét. Követi a tekintetét, és összeráncolja a szemét. Két ismeretlen lány is érkezik, akik felé biccent.* - Sziasztok. Alighanem lidércfény, vagy ilyesmi. Igazából nem tudom, mennyire éri meg megnézni, nincs kedvem valami halálos csapdába sétálni miközben azt a cuccot követem. *Valóban, elsőre nem mozdul arrafelé, és ha rajta múlik, maradnak, de persze ha James meg Joshua is elindulnak, akkor egy lemondó sóhajjal követi őket, látnoki képességeit izzítva, hogy belője, mennyire veszélyes a... dolog.*

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:05 pm

*A rejtélyek már azelőtt vonzották, mielőtt az iskolába érkezett volna, ám itt mintha minden besűrűsödne. Hihetetlenül kiváncsi természet, de ha arról van szó, hogy inkább a bőrét mentse, és ne jőjjön rá egy titokra, akkor köszöni szépen, de inkább életben akar maradni. Most viszont iderántotta sötét sorsa, szinte öntudatlanul vezetik a lábai. A helyről csak nemrég szerzett tudomást, de mégis... valami azt súgja, érdemes itt körülnézni, hátha valami romvárosba botlik, ahol megannyi kérdésre választ lelhet, hogy például miért látta már az első nap a fák között a halott nagynénjét. Kate nem túl harcias alkat, inkább felderítő, ehhez mérten dobótőrökkel van felszerelkezve, és a ruházata is igen lenge, sportos. Elnyűtt edzőcipője mindent kibír, egy zöld póló és egy farmer egészíti ki a dolgot, göndörbarna haja pedig kissé csapzott, de ez betudható a rapszódikus időjárásnak is. Nyomokat keres, és igyekszik nem elsüllyedni az ingoványban, hiszen a mocsárhoz nagyon közel vannak. Azért a többesszám, mert a baljóslatú ködben több alakot is lát felsejleni. Meg sem fordul a fejében, hogy ködszellemek, ennyire még naív, de majd ráfázik. A tanárt még nem látta itt sokszor, ezért elsőre azt hiszi, hogy diák, vagy segédtanár, aztán eszébe jut, hogy jósmágián találkoztak már. Odaint neki, és a két diáknak is, nem túl társasági alkat.* Sziasztok. Csipőjén az egyik keze, a másikkal a szemét ellenzi le, hogy ne olvadjon ki a szeme, amint a lemenő napot nézi, aztán észreveszi a lebegő fénypontot. Vadmacskaösztönei egyből aktiválódnak, és dobótőrrel a kezében megközelíti.*

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:05 pm

//Remélem még csatlakozhatom, ha nem, akkor töröld nyugodtan a hsz-t!//

*Bella a ködfenyvesbe akart eljutni. Csak akart, ugyanis megint eltévedt- szokásához híven és megint nem tudja, hogy merre is kódorog. De a távolban néhány embert - talán diákok? - pillant meg, valamiféle hatalmas üres tisztáson. Tisztás? Nem feltétlen, hiszen nincs szép, zöldellő fű. Jó lenne, hogyha lassan hazatalálna, hiszen a vörös napkorong egyre lejjebb kerül a horizonthoz és lassan el is tűnik. Pálcáját elővéve egy apró Lumos-t mormol el, hogy ne bukjon fel a kis puklikban, amik a csatamező alját "díszítik". Közelebb sétálva rájön, hogy tényleg diákok azok, akik a csatamezőn ácsorognak, messzebb pedig egy apróbb fényfolt van az egyik pukli tetején.*
- Sziasztok! Az micsoda? *biccent Bella a többieknek és fejével a kis világító pont felé bök, majd kicsit közelebb is sétál hozzá, hogyha a többiek is megindulnak.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 3:01 pm

*Sűrű köd... na az, ami nem ereszkedik le a csatamezőre, sőt ezzel ellentétben úgy fest, épp kezd is feloszlani, ami eddig itt volt. Ez pedig cseppet sem jellemző a sötét jellegű helyre, hiszen a sok lélek jelenléte szinte már-már nyomasztó lehet sokak számára. Azonban most mégis előtörni látszik a lemenő nap, és vöröses fényével melengetőn borítja be a diákok és a tanerő arcát. Persze épp elköszönőben van, hiszen lassan átadja helyét a már fent járó holdnak, amit eddig erős fényével teljesen elnyomott. A csillagok persze még nem látszanak odafent, ahhoz még túl világos van, azonban a kúria messzi ablakaiban már felsejlik néhány lámpa fénye. A csatamezőn kisebb huplik, emelkedők jelzik, hogy itt aztán nem kevés titkot rejt a föld. Azonban, ami mégis csak ennél feltűnőbb lehet az a szép lassan erősödő apró fénypont, ami akkor kezd el előjönni, amikor a nap lassan végső búcsút int. Amikor végül a vörös fénykorong végleg eltűnik a fák mögötti horizont takarásában a kis fénypont kicsit megemelkedik a földtől. Apró, messziről belőve talán 1 centis lehet, mint valami kis lumos így szabadon a levegőben. Egy kisebb hupli felett lebeg nyugodtan.*

//Kaen is jön még, csak most estünk haza 10 perc és most ír még, szal még őt várjátok meg. Köszi! Smile

//

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 2:57 pm

*Már fordulna kedvesen a diák felé, amikor meglátja, hogy annak is szárnyai vannak. Megáll, megdermed, kissé idegesen megrázkódik, a keze azonnal ökölbe feszül, és láthatóan a fiú szárnyait méregeti, nem a fiút magát. Igen, a szokásos sokk, de már sokkal jbob, mint amikor Lisát pillantotta meg. Nem is mond semmit, amikor Lisa megérkezik, akkor ránéz a lányra, eléggé segítségkérően-kétségbeesetten, olyan "sok van még?"* szerű kérdéssel a tekintetében, majd visszanéz a fiúra.* -Senkit. Elhagytam valamerre néhány tollat, nem láttátok véletlenül? *mondja kissé idegesen, majd beletúr a hajába, és visszavált rendes, mondhatni nyugodt hangulatba.* -Amúgy hellosztok srácok. Eltévedtem kedves Lisa, tudod nem voltál mellettem. Nem mellesleg a térkép, amit ide adnak nem jelöl minden helyet.. amikor reggel felkeltem, hogy kimásszak ide, akkor is elémlépett egy fa és nekimentem. Ez a hely meg csak úgy bűzölög. Bár egész kellemes, gondoltam megnézem, miféle lények járnak itt. És hát nem beléjük botlottam? *kérdezi, kissé furcsa hangsúllyal, majd emgrázza a fejét, igyekszik moderálni magát.* -Hagyjuk, megint sokat beszéltem. Ne is figyeljetek. Amúgy kösz a kérdést.. kölyök.. *méregeti a fiút a szárnyaival.* -Nem szállsz le? Hidd el, kevésbé fáraszt, és nem fog mindenféle lidérc kipécézni magának, mert itt villogsz a fehér hridetőtábláiddal. *bök a fiú szárnyai felé kissé hanyagul, majd idegesen kezdi vakargatni a csuklóját a karkötő alatt.*

_________________
Dobtak már ki otthonról egy apró hiba miatt? Vették már el Tőled azt, ami a legfontosabb volt a számodra? Közösítettek ki egy kis ballépés miatt? Száműztek már olyan helyre, ahol nap mint nap a hibáddal kellett szembesülnöd? Megszabták már, hogy mikor, hol és kivel találkozhatsz? Estél már hatalmasat? Érezted úgy, hogy ennek semmi értelme? Függött az életed egy embertől? Akkor ne mondd, hogy megérted, min megyek keresztül.

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 2:48 pm

*Mint mondtuk, itt kőröz a terepen, így egy kicsit távolabbról ki is szúrja, hogy egy férfi bóklászik... Még nem nagyon látta őt, talán azért, mert a jósmágia eléggé távol áll tőle, és az az utolsó, hogy arra az órára bemenjen... Bár igazából azt se tudja, hogy ez a férfi tartott e már valaha jósmágia órát, elméletet, vagy gyakorlatot, vagy valamit. A lényeg, hogy nem nagyon ismeri fel, maximum azt, hogy suliban látta már egyszer, így valószínűleg nem egy kósza kegyenc, aki visszatért kicsit kísértgetni. Felszáll a szikláról és elindul az alakhoz, de kicsit lelassul, mikor közel ér, és vízszintesben lebegve előtte áll meg. Hogyha a morgolódás jól hallható, hát akkor bizony meghallja.*
- Minden rendben? Mondja, kit keres itt? *Kérdezi, kissé ráncolva a homlokát, borzolgatva a szemöldökét, miközben lassan leereszkedik elé, a lába finoman éri a talajt, de legszívesebben azonnal felszállna megint. Aztán észreveszi, hogy Lisa is erre tart, és ő még ismeri is ezt a férfit, hát minden aggodalma elpárolog, akkor nem valami lidércnek akart a segítségére sietni, diskurálni vele. Megnyugtató.* - Szia, Lisa. *Mosolyog a leányzó felé, ejtve egy tipikus sármos mosolyt, miközben picit megrázza a fejét, hogy kósza szőke tincsei kikússzanak a szeméből.* - Már akartalak keresni, majd esetleg beszélhetnénk?... *Kérdezi a lánytól, miközben érzi, hogy Deanne háborog benne, hogy alakot szeretne ölteni... Csak éppen James nem hagyja, mert olyan helyen vannak, hogy ő legszívesebben már röpködne, akkor pedig Deanne nem lenne túl hasznos, kutyaként.*

Vendég

*Úgy lépdel a csatamezőn, hogy látszik, legszívesebben inkább néhány méterrel felette járna. A semmiből került elő szinte, így nagy valószínűséggel kiábrándító bűbáj hatása alatt érkezett. Úgy gondolta, így Halloween-táján mindenképpen szükséges idenézni, hogy démonvadászként vissza tudja parancsolni a démonokat, ha esetlegesen elő akarnak kerülni... Persze tudja, hogy ennek éjszaka van a legnagyobb esélye, de a daimónja megmakacsolta magát, hogy akkor biztos, hogy nem teszik ide a lábukat egyedül.* ~ Most sem vagyunk egyedül. ~ *Fejével a közelben szárnyaló James felé bök, és ha a fiú véletlen arrafelé néz, int is neki, aztán viszont Joshuát veszi észre. Új ismerős... Sietve közelíti meg, úgy kapkodja a lábait, mintha sosem akarná egy századmásodpercnél tovább a földön hagyni.* - Szép délutánt! *Köszön, majd gyorsan körbenéz.* - Hogyhogy errefelé? Nem valami szívmelengető egy hely.

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 2:37 pm

*Békésen rugdossa az egyik korhadt fát, aminek az lesz az eredménye, hogy egyszercsak a fa visszarúg, majd kigáncsolja, ő maga pedig szépen végigvágódik, egy hangos kiáltás közepette, valami furcsa, különös, artikulálatlan hangot kiadva. Aztán igyekszik feltápászkodni a bűzölgő helyről, kissé leporolgatja magát, dehát igazából borzalmasan néz ki. És nem azért, mert a stílusa nulla. Az is igaz, de msot nem erről van szó. Kalap nincs a fején, haja szanaszét ágazik, meg koszos is hála az esésnek, amúgy egy logókkal teli, kiturkált póló van rajta, meg a kopott farmerja, amihez párosul valami cseppet sem ehhez illő sima cipő, valami neonszínű fűzővel, minden bizonnyal ez volt raktáron, és persze ott a karján az undorító lila, néhol villogó karkötő is. Fetreng egy darabig a földön, majd hangos sóhajjal kel fel.* -Elegem van. Én nem erre szerződtem.. miért nem szereztem be valami nyomkövetőt? *morgolódik jól hallhatóan.*

_________________
Dobtak már ki otthonról egy apró hiba miatt? Vették már el Tőled azt, ami a legfontosabb volt a számodra? Közösítettek ki egy kis ballépés miatt? Száműztek már olyan helyre, ahol nap mint nap a hibáddal kellett szembesülnöd? Megszabták már, hogy mikor, hol és kivel találkozhatsz? Estél már hatalmasat? Érezted úgy, hogy ennek semmi értelme? Függött az életed egy embertől? Akkor ne mondd, hogy megérted, min megyek keresztül.

Téma: Re: Elátkozott csatamező Hétf. Okt. 31, 2011 2:31 pm

*Bizalmatlansággal tölti el ez a táj. Talán nem is meglepő, hiszen annyi holt lélek, annyi test hever itt, a föld alatt, vagy néhol a földből kibukkanva, hogy nincs az a jólélek, aki itt otthonérezné magát. Kiemelném, jó lélek. Persze lehetnek olyan elferdült lelkek, akik itt találnak otthonukra... Lába sem éri a talajt, csak átsuhan felette, lassú szárnycsapásokkal, figyelve hátha mozgást lát valamerre. De az a jó hír, hogyha lát, vagy az a jó hír, hogyha nem lát, mert ez azt mutatja, hogy egy holt lélek sem óhajt kimászni most a sötétségből. Halloween közelsége nem lehet megnyugtató. James már egész ügyesen szárnyal, de néha megáll, egy fa tetején guggolva pihen, vagy egy nagyobb szikla tetejére érkezik. Pásztázza a környéket, ismerkedik, próbálva a saját gondolatai között is rendet teremteni.*

Téma: Elátkozott csatamező Vas. Okt. 23, 2011 1:10 pm

*Bulgária területén évezredekkel ezelőtt mítikus csaták zajlottak le, ahol több faj is képviseltette magát. A jó képviseletében az emberek, tündék, sárkányok, de még az angyalok is, míg a sötét oldalt a halottak dögletes bűze erősítette, démonikus boszorkánymesterek, feketemágusok vérlényei... Egy ilyen csatában nem hirdethetünk győztest, így mindkét fél számára hatalmas veszteségek voltak tapasztalhatóak. A történelemre ez már nincsen kihatással, ám az utóbbi idők mágikus eszenciát megbolygató történései olyan elfeledett átkokat hoztak felszínre, a holtak visszatértek, a démonok ismét elfoglalták a birtokot, hogy aki erre jár, semmi jóra ne számítson. A csatamező a mocsár szélén terül le, alig pár órányi járóföldre az iskolától. Dögbűze már messziről érezhető. Aki belép, mindenképpen úgy érezheti időnként, hogy halucinál, mert a saját halott rokonaival is találkozhat, elfeledett sikolyok törnek ki a korhadt fák odvaiból, és jó ha az utazó a lába alá is figyel, nehogy valami a mélybe rántsa. Na de akkor ki lenne olyan botor, hogy mégis kockáztat? Vagy akinek nincs vesztenivalója, vagy aki tudja, hogy mit keressen... Mert van mit...*

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...