* A fák között előbukkanó testrészekben hiányos női élőhalott lépése ütemtelen volt. Féloldalasan bicegett a pár felé, alsó állkapcsa hiányzott, amonnan kilógott hosszú lila nyelve. Úgy tűnt nem szívbajon a teremtmény, egyedül is nekirohant az élőknek, bicegő lépése felgyorsult és hangos hörgéssel karmolt feléjük mikor közelebb ért. Kis termetű zombi volt, nem tehetett volna nagy kárt, legalább is a fiúban ezért kapott elsőnek inkább a lány felé, hogy hasonló kaliberrel próbálkozzon de mielőtt odakapott volna Exan arrébb lökte és az egy métert repülve egy fához csapódott, majd lerogyott a földre, ez sem volt elég ugyanis röhögve állt fel a helyéről, hogy újabb támadást indítson. Exan a pálcája után tapogatózott ami remélhetőleg kivételesen nála volt, a dzsekije belső zsebében aztán megtalálta, bár karddal is meg tudta volna ölni, de jelleme tisztaságmániája nem engedte, hogy bepiszkítsa frissen élezett kardját. Ezért elővette a pálcát, rászegezte az élőholtra aki változatlanul feléjük közelített és elmormolta a varázsigét.* - Fervanimus! * Kiáltotta a végén és a varázslat sikeresen célba talált a holt nő előttük rogyott össze és esett szét még jobban darabjaira és a test legurult egy árokba. * Exan Evára nézett.* - Ha egyetértesz nekem elég mára a ködfenyvesből. * Mondta a lánynak aki bizonyára egyetért és akkor együtt elindultak visszafelé a kúriába.*

Varázsige: Fervanimus
Leírás: Különleges sebző varázslat, mely nem a testet támadja, hanem célszemély lelkét. Ott ejtünk fájdalmat, ahol a legjobban fáj, és mivel ez nem jár fizikai sérüléssel a legtöbb gyógyítás haszontalan vele szemben. Magyarán az illető érzi a fájdalmat, mely fokozatosan erősödik, és akár végül bele is halhat, de fizikailag nem sérül, nem jelennek meg vágásnyomok rajta stb. A varázslattal holt lelkeket is megsebezhetünk, szellemeket, lidérceket, vámpírokat, mindenféle élőholtat, melynek a teste nem érzékeli a fájdalmat, ám a lelke igen.
Fókuszhasználat: Fentről lefelé végighúzzuk a jobb hüvelykujj körmét az Asztrál-mentál medálon, miközben kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. Olyan érzést kelt, mintha marcangolná valami az ember lelkét, próbálná széttépni a szívét, belsejét. Kezdőknél 5-6 percig tart, évfolyamonként, Mentalisták, Halottlátók és elsődleges Lélekszimpátiával rendelkezők esetén +2 perc. Egy erős mágus, akár darabokra is tépheti a lelket, mely halált okoz, olyan formában, hogy ezután már megidézni sem lehet soha többé.

* Kardját még nem tette vissza hüvelyébe, biztonságosabbnak érezte elől hagyni, elegánsan megforgatta kezében a fegyvert majd elindult egyenesen valamerre, közben utat vágott maguk előtt a sűrű növényzetben.. Egy farkasvonyításra aztán felkapta a fejét, a gigászfenyők koronáját kémlelte, majd Eva felé fordult, hangjából a teljes nyugalom és a szórakozottság tisztán kivehető volt.* - Egy alfa ... * Néz körül hátha megpillanthatja.* - Szép állat, de buták vagyunk ha nem sietünk ki a sötétből. * Válaszolja majd ismét elindul egyenesen.A ködös fák között aztán elsuhanó árnyak sötét alakjait véli felfedezni a sötétben.Exan érzékeny orrát megcsapta a dögszag.* - Maradj mellettem. * Suttogta a lánynak. Érezni lehetett, hogy valami figyeli őket, Exan a hátán érezte valaki tekintetét, de az nem Eváé volt. * - Talán valamilyen erdei állat.. Medve esetleg, jobb esetben farkas.. az ő területükre érkeztünk, ennek valószínűleg nem örülnek. * Ezt a földön heverő csontmaradványokból állapította meg, úgy látszik annak ellenére, hogy utált vadászni járni apjával és testvérével mégis tanult valamit.* - Nem fér a fejembe miért vagy ilyen vakmerő, elég veszélyes ilyen sötétbe járkálni a ködfenyvesben nem gondolod? * Hirtelen megállt és megfordult, minek következtében a lány nekiütközhetett.* - Hoppá, ne haragudj, azt hiszem eltévedtünk mivel egy barlang van előttünk az úton, el kell indulnunk visszafelé.* Mondta a lánynak és ha a lány az ütközéstől elesett akkor természetesen felsegíti. Mögöttük viszont újból ágreccsenést és vérfagyasztó vidám női kacaj hallatszott, ami emberfeletti hangon szólt. Exan hátán végigfutott a hideg, összehúzta kékszín íriszét és messzire a hang irányába tekintett.*

* Kardját ma sem felejtette otthon, ha az erdőbe készül soha nem felejti el, nem az övére, hanem egy fekete vállpántra csatolta most, mivel elég nagy és nehéz kard volt valamiért a hátáról könnyebben elő tudta venni, ha harcra kerülne a sor, de erre most igazán nem számított. Az erdő ma különösen nyugodt és csendes volt. Exan egy állatot sem vett észre mialatt sétálgatott egyre beljebb az erdő belsejébe, az idő csípős volt, bár annyira nem, hogy a virágokon megjelenjen a dér, de Exan meg mert volna esküdni rá, hogy egy két növényen felfedezni vélte.* ~ Különös.~ * Végre megpillantotta az első állatot az erdőbe, egy nyugtalan szarvast aki mintha menekült volna valami felől. Exan követte a szeméve az állatot l amíg el nem tűnt a magas növények levelei között. Exan megmarkolta kardjának a markolatát, furcsa előérzete támadt. Már valahol az erdő belsejében járhatott amikor egy halott állat tetemére bukkant.* ~ Te jó ég.. mi ez? mi tépte cafatokra ezt az őzt?~ * Elfordította a tekintetét, mintha emberi lábnyomot vélt volna felfedezni amik egészen szépen kirajzolódtak a puha talajban és egyszerűen lehetne követni őket, de egy idő után a lábnyomok eltűntek. Exan nem kívánt több időt pazarolni a dologra, viszont ahogy lassan megfordult egy alakot vélt meglátni hirtelen, kardját azonnal rászegezte, nem számított társaságra és a gondolataiban is annyira elmélyült, hogy szinte ösztönös volt , hogy kardja után nyúlt.* - Ja te vagy az? Te hogy hogy erre jársz? * Kérdi meglepetten a szőkét.* - Furcsa ma az erdő.. egészen.. csöndes. * Mondta közben körbenézett.*

*Sikerült a lefegyverzés, és a könnyű súlyú fiút is a fához nyomta, érezte, ahogy a puha kezek próbálják eltolni maguktól a fiút, de elég erőtlenül. Azonban érdekes hang hallatszott a lány háta mögül, de ezzel Exan még nem törődött, még nem engedett a szorításból. Amikor azonban Exan meghallotta támadója egyre nehezebb levegőért kapkodását engedett a szorításból, elengedte ruháját, és immáron újra a talajon álhatott a bátor vagy botor ifjú. Az illat egyre jobban felerősödött, majd támadója egyszer csak levette fejéről kendőjét és sűrű aranyló hajzuhatag omlott a lány vállaira. Exan önkéntelenül eltátotta száját, érezte, hogy zavarában eltorzult az arca de amint észbekapott rendezte vonásait. Összeszedte gondolatait, fehér bőre elsápadt, szeme elkerekedett, megpróbált mondani valamit , de ahelyett egy elfojtott sziszegő hangot hallatott.*
- Ezt mégis, hogy gondoltad?
* Kérdi értetlenül, kicsit magasabb hangszínnel, hátat fordít, idegesen járkál fel s alá… Majd mérgében belerúg a földbe, ami felkavarja a port, majd visszafordul a lány felé, kék szemeivel azt a helyet keresi amit megvágott, odasétált hozzá és ha a lány engedte megnézte a vágás helyét. Értetlenül nézett Eva szemébe, nem értette mire volt jó ez az egész akció.*
- Komolyabban is megsérülhettünk volna, te is meg én is..
* Mondja majd a lányra pillant újból és megsajnálja, hogy kárt tett benne és, hogy a fához nyomta. *
- A kezemet bekötözted, de most két helyen is megvágtál.
* Mondja ezt már nyugodtabban, nem fájt neki egyik sérülés sem és nem is voltak komolyak csak a pólója bánta igazán.*
- Jössz egy pólóval. * Humorizált és most már mosolygott.*

* Az első támadást sikeresen kivédte a fiú, gyorsabban mozgott mint Exan, de fizikailag a tünde kemény falatnak bizonyulhatott. Az oroszlánt sikerült kicsalogatni, és meglehetősen morcos. A fiú nevetett, bár elég furcsának hallatszott Exan fel is vonta az egyik szemöldökét, de lábát széttárta terpeszbe, várta, hogy indít e újabb támadást.*
- Úgy harcolsz mint egy lány.
*Vetette oda majd ismét kiült arcéra a kárörvendő kacaj, ami nem tartott sokáig, mert fiú a hasa felé vágott. Ami sikeresnek bizonyult, Exan ruhájának anyaga megadta magát és egy hangos szakadással engedte mutatni a sebét. A fájdalmat nem érezte, csak azt, ahogy a póló nyirkos lesz a kis felületi sérülés miatt.A tünde fiú morcosan fogta meg fekete felsőjét és behajította azt a bokrok közé.*
- 2-1 oda.
*Mondta bosszúsan és újfent támadásnak lendült. Beakasztotta kardját Evangeline sai-jának a markolatába és elhajította, ha sikerült a lefegyverzés akkor Exan arcán megjelennek kis mosolygödröcskéi az egyik sai pedig valahol a ködös bokrok, fák között eltűnt.
- Ügyes... de ez nem elég.
* Mondta majd újból nekiugrott, csak, hogy most kard nélkül, kardját direkt a kivágott fatörzsbe szúrta és puszta kézzel támadt. Megpróbálta megragadni a ruháját és a fához nyomni a támadót. Ha ez sikerült akkor kiveszi kezéből a fegyverét.*
- Mit akarsz tőlem?
* Kérdi, de megint megérzi az édeskés illatot, szemöldök felvonva néz ellenségére, most már szóvá is teszi.*
- Egy véla fiú?
* Kérdi lenézően, és ismét mosolyra húzódik szája.*

* A derűs mosoly értetlenkedő pillantássá változott, a fiú úgy tűnt támadni fog. Eleinte mulatságosnak tűnt, ám komolyra fordult a dolog, Exan bosszúsan felállt és az erdőbe hajította a vörös almát. Kardját még nem vette elő, csak megigazította övét, viszont a törékenynek tűnő fiú tudta a nevét amire Exan homlok ráncolva fordult felé ismét.*
- Honnan tudod a nevem?
*Kiállt rá de arra nem számított, hogy kapni fog egy tőrt a vállába éppen annyira tudott kitérni, hogy súrolta, viszont a vállán elszakadt a fekete póló, a sebből pedig folyni kezdett az édes piros vér. Nem volt nagy vágás és nem is volt fájdalmas, viszont ez elegendő lépés volt ahhoz, ha fel akarták dühíteni az amúgy hidegvérű tündét, most sikerült. A köd miatt kevésbé jól látott, de érzékeny érzékszervei eddig még soha nem hagyták cserben, ha a ködtől nem látna, akkor majd a fülére hagyatkozik. Felkötötte haját, utána jobban feltűrte ingének az ujját, jelezve, hogy ezt bizony nem ússza meg büntetlenül az ismeretlen fiú. Exan elővette kardját, végighúzta az ujját az élén. - Most lett élesítve, de te akartad! Azzal lassan de erőteljes léptekkel megindul a fiú felé ő is a vállát célozza meg először, de taktikázik, gondolta, ha az első csapást kivédi akkor a második megúszásához nagyon ügyesnek kell lennie a fiúnak, megpróbált mögé kerülni kibillenteni az egyensúlyából úgy, ha ez sikerült akkor rászegezte a kardját a földön fekvő támadójára, ha nem akkor pedig védekezett a támadások elől.*

*Exan nyugodtan visszaült a sziklára de a remek kis kikapcsolódást be kellett fejezni, ugyanis tőle pár centire a fában egy sai landolt. Exan azonnal felpattant, a dobás irányába tekintett. Azt hitte valamelyik szobatársa szórakozik vele, csak, hogy most nincs valami vicces hangulatban, megfordult, azt hitte támadója el fog bújni és keresnie kell, ám tévedett. Az bátran előjött és megmutatkozott. Exan megpillantotta a fiatal fiút, végigmérte, nem tudott szólni mert a fiú előbb szólalt meg nála, és kijelentette, hogy ő volna a préda. Exan arcára széles mosoly húzódott amit egy jóízű hangos kacaj követett.. Abszolúte nem vette komolyan a megjelent személy, így hát hátat is mert fordítani neki és kihúzta kardját a kivágott fatörzsből, no nem azért, hogy rátámadjon, visszacsúsztatta azt hüvelyébe.*
- Ez valami vicc?
¤Kérdi még mindig mosollyal az arcán, odamegy a fához és kihúzza belőle a sai-t. Majd odamegy a nála sokkal alacsonyabb termetű fiúhoz és visszanyújtja neki, tulajdonát.*
- Mi a neved fiú?
* Kérdi tőle, közben nyugodtan visszahelyezkedik a sziklára és tovább rágcsálja a fűszálat, ám érdekes illatot érez, édeskés… ismerős… ~ vagy parfümöt tévesztett az illető, vagy pedig véla a fiú?~ gondolta magában de nem igazán törődött vele, csak érzékeny orra kellemes illatot érzett, de a köd pár másodperc után elmosta ezt az illatot.*
- Nem jó ötlet ilyen veszélyes dolgokkal játszani.
* Újból végigmér támadóján, amihez kicsit helyezkednie kell a sziklán mert nem látja jól az arcát.*
- Találkoztunk mi már valahol?
* Kérdi közben elővesz nadrágja zsebéből egy vörös almát, megtörölgeti azt fekete pólójában és beleharap.*