Ködfenyves

Vendég

First topic message reminder :

*Mikor hallja a rossz hírt még jobban elkomorodik.* -Részvétem. Bizonyára nagyon szeretted őt. *Lina vállára teszi a kezét. Tényleg sajnálja a lányt. Egészen megkedvelte, és szegényt annyi csapás érte mostanában. Liza megjegyzésére egy félmosolyt erőltet az arcára.* -Köszönjük. Tényleg nagyon aranyos, de soha ne tévesszen meg a külső. *Szólal meg halkan, titokzatosan. A képre ő nem néz rá. Annyira nem akar Lina magánéletébe kotorászni. Mikor hallja hogy ketten maradtak testvérek csak a fejét csóválja.* -Figyelj, tudom hogy nem ismerlek még annyira, de nagyon megkedveltelek. Ha bármiben, tényleg akármiben segíthetek nyugodtan szólj. *Ajánlja fel a segítségét, majd megpróbálja támogatni Linát mielőtt megint összeesne.* -Sajnálom. Tényleg nem akartam ennyire tapintatan lenni. Szegény kislány. Tíz évesen nehezebb lehet neki feldolgozni. *Bámul maga elé, majd elővesz a zsebéből egy ruhazsebkendőt. Szépen fehér színe van és enyhe gyöngyvirág illatot áraszt.* - Tessék. Vedd el.*Nyújtja oda a prefektusnak a zsepit. Nem gondolta volna, hogy prefektusokat fog vigasztalni.* - Mióta ismeritek egymást? *Kérdez rá a fél-véla, mert hamar rájön, hogy Liza Lina barátnője.* - Szerintem nem sokan.*Válaszol Lizának, majd Linához fordul.* - Amíg nem találsz valakit hagyd, hogy a barátaid támogassanak. Engedd hogy segítsünk neked. *Mondja nyugodtan, bár ő nem tudja, hogy Lina barátnője-e, de most belvette magát.*

//Fagy, elveszett egy Lina//

Téma: Re: Ködfenyves Hétf. Ápr. 16, 2012 6:12 pm

*Kicsit idegesítette a köd, ami ilyentájt mindig alászáll a semmiből és körbefogja a fenyvest mindenütt. Óvatosan igyekezett előre és ügyelt arra hogy merre is tart, hiszen ha nem tér le az útról ami a kúriától ide vezette akkor nem lesz különösebb probléma. Ám hangokat hall, igaz nem tudja beazonosítani minek is a hangja az csak próbálna minél közelebb kerülni a forrásához, persze csak lassan és lehetőleg kevés zajt csapva. Ahogy egyre csak közeledik a zajok forrása felé be tudja azonosítani, mikor már elég közel volt, hogy akár a másik is meghallja a lépteit feszülten figyelt. Fogalma se volt hogyan helyezkedik el a másik, ezért rálátással akart lenni az ismeretlenre.~ Lehetséges hogy pont az akit keresek? Az igazán érdekes lenne.~ Vigyorodott el és a hosszúpengékkel ellátott tőrök a kezében villantak meg. Már olyannyira közel volt, hogy tudta mely bokrok mögött lapul az akit keres, ám a hangok megváltoztak és Eva megijedt hogy talán meghallották így az egyik közeli fa mögé rejtőzött. Oldalasan épp csak kidugta a fejét hogy meglássa ki is az áldozata. Ijedségétől eltűnt mosolya ismét elterült ajkain ahogy megpillantotta a bokor mögül kikandikáló arcot. ~ Lám, lám, ki van itt? ~ Szinte már kuncogni támadt kedve ahogy fejében a jelenet körvonalazódott. Mikor már elült kicsit a dolog az egyik sait előhalászta, a tőröktől nem szívesen vált volna meg, igaz a vívóvillákat nagyobb becsben tartotta, de azok el is árulhatták most. Igaz, ezeket a vitézúr nem ismerhette fel. Magában visszaszámolt és mikor úgy érezte meg van hozzá minden lelki ereje elindult és elsőkét átröppentette az egyik sait a bokrok között, ott ahol a fiút sejtette. Feltehetően ez a vaktámadás célt téveszt, de felhívja a támadóra a figyelmet. Nem tudja pontosan milyen helyzetben találja áldozatát, nem akar a kardjába ugrani így egy kicsit odébb ugrik elő a bokrok rejtekéből, ahol szemtől szemben állhatnak egymással. S ha van ideje még üdvözli is.* -Üdv prédám, én lennék a Vadász.

Téma: Re: Ködfenyves Hétf. Ápr. 16, 2012 5:43 pm

*Exan a fárasztó órák után gondolta, hogy kis friss levegőt szív, és ehhez a legjobb helynek a ködfenyvest találta. Igazán szerette az erdőt, otthona is az Árny erdőben volt ahová pár hete hazautazott. Szóval friss levegőre vágyott a tünde fiú és legmegbízhatóbb társára, a kardjára. Régen használta már ezért gondolta ráfér egy alapos csiszolás. leült az egyik gigászfenyő tövében egy nagyobb sziklára és nekilátott élesíteni kardját, nadrágja szárát térd fölé érő csizmájába gyűrte ahonnan elegánsan előkapta az élezőt, megpörgette azt ujjai között és nekilátott az élesítésnek. Szájában egy fűszálat rágcsált, fekete pólójának feltűrte az ujját. Az erdőben nem lát senki így haját most kiengedve hagyta, nem kell itt senkinek sem összeszedettnek tűnni. Jó hely ez, hogy kiszellőztesse a fejét a tünde fiú. Néha felállt, suhintott egyet kettőt, ketté vágott egy fát. Az arra járó favágónak is hihetné a fiút, bár balta nem tartozott a játékszerei közé. Aprított egy két fát még, aztán visszaült a sziklára folytatni dolgát. Egy kis neszre kapta fel a fejét érzékenyebb füle és a nesz felé fordult. Felállt, és a hang irányába fordult, széthúzta a sűrű bokrokat és ráfogta kardját a nesz okozójára, aki egy fehér kis nyuszi személyében ugrándozott. Exan egy hmm-mögéssel visszahelyezte kardját a tokjába és megfordult, mintha valaki tekintetét érezte volna a hátán.*

Téma: Re: Ködfenyves Hétf. Ápr. 16, 2012 5:28 pm

* Evangeline a múltkori fiúsan öltözős napja után most egy teljesen fiúnak öltözött napot csinált. Igazság szerint most egy konkrét személyt szeretett volna meglepni és kideríteni mit szó ezer arcának egyikéhez, amit már rég nem viselt. Egyszer egy kellemes délutánon az egyik Nelldoni boltocskában volt szerencséje venni olyan hajpántot amivel bármilyen frizurát varázsolhatunk magunknak, illetve egy kendőt ami a hangot torzítja el. A pánt egyáltalán nem látszik mikor mágikus képességét kifejti csak ha az illető levesz vagy még épp csak feltette. A hófehér férfi inghez és fekete szövetnadrághoz sportcipőt húzott, szőke haját éj fekete fiús viseletre változtatta. Azonban addig ügyeskedett míg olyan frizurát nem alkotott aminél a tincsek az arcába lógtak. Mivel a szemeit nem tudja jól elrejteni azok árulkodóak lehettek volna. Persze mellkasára is egy vászondarabot tekert hogy gömbölyded idomait is elrejtse és inkább férfias mellkasnak látszódjék. Fekete jellegtelen köpenyt viselt, kéznél volt a pálcája, és mindkét csuklójánál egy-egy hosszú pengéjű tőr, a lábszárainál a párban használatos saik. Igazi harci készültségben volt a hölgy, ki úrnak látszott és hangja is mélyebb tónusban csenget, nem a megszokott lágyban. Az iskola falai között már meglátta kiszemeltjét, de egy nagyobb tömeg vonulása következtében szem elől tévesztette így csak sejtései voltak merre is mehetett. A ködfenyvest gondolta, igaz nem ismerte a legjobban a helyet és utoljára Deyannal járt itt de ezen nem aggodalmaskodott. Ha ma elszalasztja legközelebb megleli, hisz Eva tudta, hogy az igazi vitézúrak nem támadnak hölgyekre. Azt bizony provokálni kell. A fák között haladva igyekezett minél jobban kivenni a ködből előtűnő tájat, ha itt találkoznának csak nagyon közelről lenne képes bárki is felismerni. *

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 7:16 pm

*Látja Caten, hogy ledermed a rémülettől egy pillanatra. Ő annyira nem, lévén egész jó nekromanta és mentalista egyben. Sőt, neki semmi kifogása nem lenne a zombik ellen, még tetszenek is neki, csak annyi a gond velük, hogy ugyebár őket támadják. Aggodalomra azonban semmi ok, Evelyne rengeteg féle megoldást tud az ilyen helyzetekre, hisz rengeteget tanultak is. Cat eszébe juttatja a Lélekszimpátia órán tanult Lélekpenge varázslatot, így ő is kipróbálja rajta. Megszorongatja a medálját, a jobb kezének hüvelykujjának körmét felülről lefelé végighúzza rajta, majd kimondja a számára jól ismert varázsigét:*
-Frevanimus! *mondja mosolyogva az egyik kis aranyos zombira nézve, majd az is összeesik. Evelyne azonban továbbra is figyelni kezd, ki tudja, van-e még a közelben belőlük. Egy darabig fülel, szemlélődik, esetleges vérnyomok után kutatgat, de semmi jel nem utal arra, hogy még többen lennének.*
-Hát, ezek szerint ez ennyi volt, Cat. Jobb lesz, ha elhúzzuk innen a csíkot, mert bárhol megbújhatnak még. Én ugyan nem találtam semmit a közelben, de akárhol lehetnek... *mondja, és szedi a sátorfáját.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 7:07 pm

* Örült hogy nem haragszik rá Evelyne. De a zombik láttára a félelemtől teljesen ledermedt. Nem nagyon tudott mit kitalálni, de végül meg volt a megoldás. Lélekszimpátiáról ugyanis eszébe jutott a lélekpenge használata. Megérintette medálját és kimondta varázslatot. *
- Frevanimus! * S azzal megtámadta az egyik zombi lelkét. Ahogy látszott hatásos volt. Ugyanis a zombi pár perc múlva már összeesett.

Lélekpenge:
Varázsige: Fervanimus
Leírás: Különleges sebző varázslat, mely nem a testet támadja, hanem célszemély lelkét. Ott ejtünk fájdalmat, ahol a legjobban fáj, és mivel ez nem jár fizikai sérüléssel a legtöbb gyógyítás haszontalan vele szemben. Magyarán az illető érzi a fájdalmat, mely fokozatosan erősödik, és akár végül bele is halhat, de fizikailag nem sérül, nem jelennek meg vágásnyomok rajta stb. A varázslattal holt lelkeket is megsebezhetünk, szellemeket, lidérceket, vámpírokat, mindenféle élőholtat, melynek a teste nem érzékeli a fájdalmat, ám a lelke igen.
Fókuszhasználat: Fentről lefelé végighúzzuk a jobb hüvelykujj körmét az Asztrál-mentál medálon, miközben kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. Olyan érzést kelt, mintha marcangolná valami az ember lelkét, próbálná széttépni a szívét, belsejét. Kezdőknél 5-6 percig tart, évfolyamonként, Mentalisták, Halottlátók és elsődleges Lélekszimpátiával rendelkezők esetén +2 perc. Egy erős mágus, akár darabokra is tépheti a lelket, mely halált okoz, olyan formában, hogy ezután már megidézni sem lehet soha többé.

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 6:55 pm

*Cat békülni próbál vele, ő pedig felhúzza a szemöldökét. Nem sokan mondtak neki még ilyesmit... és igazából nem is a stílusa a békülésesdi. Végül aztán vállat von, és a kezét nyújtja Catnek kézfogásra.*
-Nem bánom, Cicus, tőlem kezdhetünk új lappal. De arra ne is számíts, hogy barátok leszünk. Nekem nem kellenek barátok. Hogy mennyire vagyok jó, azt döntsd el te. Én nem kifejezetten mondanám magamnak jónak, de ha te így gondolod, hát üsse kő. És egyébként semmi baj, sőt, nem is haragudtam sosem. *mondja vállvonogatva, és várja, hogy történjen valami, kezet fogjon vagy hagyja a fenébe. Neki végül is egyre megy...
Eközben azonban a Ködfenyvesből előkerül az a valami, ami odabent várt rájuk. Nem is egy, hanem rögtön három zombi jön elő a semmiből. Ha nem vigyáznak, könnyen megjárhatják, mert elég haragosaknak tűnnek... Valószínűleg ez a felségterületük, és nem volt túl jó ötlet ide merészkedni. Evelyne elő is veszi a nekromágiás tudását, és először azzal támad. A bal szélső zombi felé pöccint a pálcájával, majd kimondja a Csontpusztítás varázsigéjét:*
-Ossis Excidio! *erre a zombi hangosan felkiált fájdalmában, és kipurcan. Viszont maradt még kettő zombi, akik töretlenül támadnak a két lányra...*

//Nekromágia II., elsődleges
Csontpusztítás:
Varázsige: Ossis Excidio
Leírás: A csonterősítés szöges ellentéte. Hatékony támadó varázslat, első sorban olyan élőholtak ellen, amelyek mondjuk immunisak a fényre, így élőholt űzéssel nem tudjuk őket kinyírni. A csontjaikban található összetartó mágiát olvasztja darabjaira. Természetesen a többi nekromágiához hasonlóan ez a varázslat sem speciális, hanem univerzális. Ellenfeleink ellen is tökéletesen használható, náluk a csontvelő kezd el lángolni, ami pokoli fájdalommal jár, különösképpen, ha másik síkbeli teremtményekről van szó.
Pálcamozdulat: A pusztítani kívánt csont felé pöccintünk, majd kimondjuk a varázsigét. Komoly varázslók már az egész testre képesek hatni. A varázslat másik metódusa, hogy kikapcsolja a csonterősítést, míg az erősítés feloldja a pusztítást.
Hatás: Azonnal fájdalom hasít az ellenfélbe, és mindaddig tart, amíg a varázsló koncentrál, vagy nem varázsol mást. //

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 6:42 pm

* Cat most az egyszer elengedte a füle mellett a sértő beszólást és próbált kibékülni Evelynenel. *
Nos Evelyne, gondolkodtam egy kicsit. Szerintem ez az egész veszekedésnek nincs semmi értelme. Ha te is benne vagy én szívesen kezdenék tiszta lappal. Mert tudom hogy valahol te is jó ember vagy csak nincs alkalmad megmutatni. És beismerem, buta voltam hogy úgy neked estem a sok hülyeségemmel. A lényeg az hogy SAJNÁLOM. * Mondta kedvesen. Majd ő is felfigyelt a fura zajra.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 6:35 pm

*Cat érkezik a ködfenyvesbe, ő pedig elneveti magát.* -Na mi van, Spenótkirálylány? Felébredtél? Jót aludtál, szépet álmodtál? *gúnyolódik vele egy sort. Az imént ugyanis volt egy kisebb összezördülésük, és Evelyne elaltatta Catet, hogy legyen egy kis nyugta tőle. A páros közben egyre beljebb merészkedik a fenyvesbe. Érezhetik, hogy nincsenek nagy biztonságban. Egyre különösebb hangokat hallanak, de még egyelőre nem látnak semmit. Evelyne szemlélődni kezd, és előveszi az asztrál-mentál mágiás medálját, illetve a pálcáját, és felkészül a veszélyre, ami egyelőre ismeretlen. Nemsokára azonban feltűnik valami...*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 6:27 pm

* Cat kicsit már lehiggadt az előző veszekedésen. Sőt, megbánta. Nagyon kedves természete van ezért nem szeret valakivel haragba lenni. Kicsit furcsa de ez van. Gondolta ködfenyvesbe veszi az útját. Amint megérkezett látta hogy az imént említett veszekedés egyik tagja Evelyne is ott van a helyszínen. Nem tudta mi tévő legyen. Megpróbáljon ő bocsánatot kérni vagy még várjon egy kicsit hátha a másik lány is ezt akarja. *

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 27, 2012 6:22 pm

*Evelyne érkezik a ködfenyvesbe, kecses léptekkel. Még sose járt itt, úgyhogy úgy gondolta, elnéz ide is. Épp az imént volt túl egy kellemes kis veszekedésen, úgyhogy a maga részéről pompásan érzi magát. Ő az a típusú személy, aki akkor érzi jól magát, ha másokkal kötekedhet. Épp ezért nem sok barátja van, de ő nem is akar barátokat. Nessie egy nagyon jó ikertesó, vele mindig is meg tudta értetni magát, úgyhogy rajta kívül le van ejtve a részéről mindenki.*

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Márc. 18, 2012 4:38 pm

*Örül, hogy Kate megmosolyogja a bugyutaságát... Mármint persze benne nem így fogalmazódik meg, hogy magát bugyutának tartja, de a leányzónak néha-néha eléggé eltökélt szándéka, hogy a bolondságával keltse a jókedvet. Ösztönös, mélyről jövő, és van, hogy szándékos. Csak már elválasztani nem lehet kívülről, hogy mikor melyik.* - Én mindent tudok! *Biztosítja a leányzót, hogy ő még azt is tudja, amit ők ketten nem, hogy igen is találkozgattak és titokban szerelmesek. Khm. Aztán Patrick előadásától egy pillanatra megszeppen, majd a kezét felemeli és legyezőként használva lengeti maga előtt.* - Ó... Ó, milyen kedves, milyen illedelmes, milyen... *Mondja félhangosan nagy szemekkel nézve a fiúra, mintha csak a legyező mögül Kate-nek sorolná Patrick érdemeit.* - Micsoda jó parti! *Azzal felkuncog, és leengedi a kezét, a járat felé pillantva. A kérdések elhangzanak, ő pedig kicsit megvonja a vállát.* - Bűbáj? Varázslat? Bájitalok? *Kérdez kapásból ő is hármat, de mind a három inkább gondolatébresztő, valahogy Alice is összement az "Alíz csodaországban"-ban, és még is csak varázslók, vagy mi a szösz. Valeriel inkább a mi a szösz része.* - Menjünk össze, menjünk össze! Manó akarok lenni! *Kántálja kuncogva, bár így sincs távol tőle, ugyanis 160 centit se éri el, és nagyon karcsú, gyengének tűnő alkata van.* - Insuadibilis Aries. *Ejti ki a száján a varázsigét a pálcájával integetve, szinte túl kecses és túl tündérkeresztanyus, de valahogy még is csak összejön a pálcaintés és egy erős kos jelenik meg, gyémántos csillogással, hihetetlen fizikai erővel, a leányzó azonnal megsimogatja, aztán ha előbukkan egy nagyobb repedés odaküldi, hogy a szarvával öklelve utat törjön, szó szerint.* - Lécci-lécci tedd meg nekem! Tudom, hogy nem vagy vakond, de... *Mondja az állatnak, nem mintha nagyon kérlelni kéne, a kislány idézte, hát követi a kérését, hogy törjön járatot valamerre. De a kos se túl nagy, így is össze kéne menni, hogyha egy járatig tud tisztítani utat, akkor is.*

// Gyémánt kos:

Spoiler:

Fagy //

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Márc. 18, 2012 4:28 pm

*Szép a dallam, de hát mégis félbe szakad, amikor a leányzó megszólal, végülis sípolva nehéz beszélni. A felvetésre bólint, igen régen volt, ezért is homályosak neki az emlékek. Az apacs ősökre hümmög egy sort.* -Áh, értem, akkor lehet hogy nekiesel majd mindenféle voodoo praktikáknak? *Somolyodik el kissé kötekedően, de olyan aranyos fajtán. Nem lehet őt igazán nem szeretni, legalábbis általában. A magyarázatra, mármint hogy mi volt itt viszont figyel, és lassan felderengenek előtte az események, aztán Val is megérkezik. A cserfes kislány szavaira csak jót mosolyog. Nagyon kis elvarázsolt személyiség, talán kissé túlzásosan is, de ettől függetlenül kedvelhető.* -Szóval akkor felderítjük a járat titkait? Remek lesz! *Aztán közelebb lépdel Valerielhez.* -Én azóta is csak érted epekedem, a cserfes kis hangod, az ugrálásod, szinte lehengerlő! *Csábos pillantást vet a leányzó felé, hogy ezzel is bizonyítsa nem sok köze van Kate-hez, és sejtése szerint maximum ezzel a lépéssel kuncogást válhat majd ki a kis cserfesből.* -Az a legnagyobb kérdés, hogy vajon van-e más bejárat, vagy ásni kell? Ha nekem lenne egy manójáratom, akkor biztosan lenne valami frankó bejáratom nem? Esetleg a környező fákat érdemes lehet megnézni, bokrok alatt, fák gyökerénél. Bár, ha manó járat, akkor kicsi, hogyan fogunk bejutni? *Merül fel benne, majd neki is indul kicsit átnézni a fákat, bár nem nagy elánnal, mert igazából semmi kedve elegáns nadrágban és fehér ingben térden kúszva valami járatban araszolgatni. De hát ezt nem kell a lányok orrára kötnie egyből.*

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Márc. 18, 2012 4:20 pm

*Az egyik karján átvetett pánsípszerű fuvolán kezd játszani, amíg Patrick megérkezik, végülis művészlélek, a természet vándora, allidonosként ez még passzol is hozzá. Végigpásztázza a vidéket, és látja, hogy hangszere szinte megbűvöl egy-egy vérbambit. Aztán a fák közül kilép a jóképű idegen, ekkor Kate még befejezi a dallamot, és leereszti a hangszert. Finom mosollyal biccent, majd a kérdésre megrázza a fejét.* Üdv itt ismét, jó régen volt már, nemigaz? *A kérdésre tehát fejráz, és komoly pofival mosolyog.* Nem-nem. Nem olvastam, ez több annál. Nagyanyai ágon apacs vér folyik az ereimben, és amikor karácsonykor átutaztam az államokba, nagyon megszidott, hogy egyátalán nem ápolom már őseim hagyományait. Csodálkoztam is, hogy honnan tud róla, de azt válaszolta, hogy a szellemek mindent elmondanak neki. Így hát ápolom, és még csak távol sem áll tőlem a dolog, nem kell megerőltetnem magam. *Az újbóli kérdésre pedig lehajol, és a földet vizslatja.* Látom, mély nyomot hagyott benned. Tehát: pálca nélkül érkeztem, és beleszorult a lábam az egyik lyukba, amit manójáratként azonosítottunk, Valeriel még meg is jelölte, legalábbis ezt mondta. Kiváncsi voltam, hogy vajon tényleg élnek-e ott lent, vagy csak valami régi rókaüreg. *Ekkor meg is érkezik Val is, amire Kate vidáman beletúr a hajába, megmosolyogja a leányzó belépőjét, majd mégicsak komolyra fordul a tekintete.* Találkozgatunk? Dehogy. Csak hát úgy gondoltam, hogy a kincs mindenkit megillet, aki akkor itt volt. *Meglátja a Val által jelzett X-et, és örül is, hogy témát válthat, ő nem gondolt semmi rosszra, de azért némi pirulás volt a dologban.* Akkor tehát hogyan jutunk be? *Kérdezi társait, még mindig a kacsójában szorongatva a fuvolát.*

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Márc. 18, 2012 4:04 pm

*Szótlan táncba kezd valahol a közelben, nem dúdol, nem is kíséri zene, szinte lebeg a levegőben - ami, habár ért az elemi mágiákhoz, még is csak abszurd lenne -, egyedül az erdőben ébredező állatok halk csicsergése-morajlása, és a szellő fütyülése szolgáltatja a zenét. Nem szokott ám mindig leskelődni az emberek után, de megint úgy esik be, hogy Patrick és Kate kettesben vannak, habár a megjelölt fa közelében, de ezt hirtelen észre se veszi, pedig ő tette rá a varázst. Most nem akar leskelődni, azonnal szembesít, odaröppen - mert hát szinte röppen az ugrásával, és vidáman rájuk mutat a mutatóujjával.* - Háh, tudtam én! Olyan gyönyörűek vagytok, és azóta találkozgattok, mióta megmondtam, hogy akár csak egy herceg és egy hercegnő... *Kicsit elhallgat, és a szeme Kate-re fut.* - Egy... Egy indiánhercegnő! Olyanok vagytok. Tudtam-tudtam... Szerelem, tenger érzelem, tüzes jégvirág... *Táncol szépen, már körbe a párost, bár ezzel, hogy a beszakadt földnél táncikál, a megjelölt fa mellett, kicsit kísérti a sorsát. Aprócskát megcsúszik, de nem esik el, csak megáll, és akkor szembesül az X-szel a fán.* - Ó, hát itt találtuk múltkor a beszakadt járatot? *Pislog a párosra hatalmas kék szemekkel, nem, nem tudatosul, vagy nem akarja, hogy tudatosuljon benne, hogy emiatt vannak itt, puszta véletlennek tartja. Ezek szerint Kate őt nem hívta, hiszen úgy tűnik véletlen van itt.*

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Márc. 18, 2012 3:59 pm

*Meg kapta Kate üzenetét, bár be kell, hogy vallja csak homályosan emlékszik az esetre. Igazi illuzionista, kissé kicsapongó és nem minden esemény marad meg benne ugyanúgy. Végülis a leányzó már itt van, de nagyjából be tudta lőni, hol is voltak előzőleg, szóval idekeveredett végül. Nem szerelkezett fel nagyon, végülis annak nem látta értelmét, és persze szokás szerint rendkívül elegánsan fest. Időként koppan a kissé kemény talajon a sétabot, mögötte pedig hangtalanul surran a feketeség, aki Lady ugye. Halkan szólal meg az indián lány mögött.* -Csak nem mostanában olvastál valami indiános könyvet? *A beomlott járatra pillant, nem nagyon bolygatta senki és lehet, hogy a manók már rég odébb álltak, de aztán ki tudja.* -Nem akarok úgy mutatkozni, mintha egyáltalán nem érdekelt volna a múltkori kis kaland, de igazán kevéssé emlékszem már a részletekre, mit is keresünk? Elásott kincs, vagy ilyesmi? *Finom mosolyt villant, hogy mégis csak tudatlanságát megnyerű külsővel tudja álcázni. Aztán körbepillant.* -A kis cserfes nem jön? *Igen, Valerielre pillant, és nem tudja, hogy Kate őt is elhívta-e.*

Téma: Re: Ködfenyves Szomb. Márc. 17, 2012 4:49 pm

*Alig pár hónappal a manóbánya beomlása után Kate ismét errefelé kóricál, mert úgy emlékszik, hogy Valeriel megjelölte a helyet egy hatalmas X-szel, és nem hagyja nyugodni a kiváncsiság, hogy mi is lehet itt elrejtve. Lehet aztán hogy tényleg az aminek látszik, egyszerű manójárat, de mégsem hagyta nyugodni a dolog, ezért üzent Patrick-nek, és még tisztes távolban a céltól bevárja őt. Kate most rendkívül hippinek néz ki, akár indián őslakos is lehetne, mert tollak vannak a hajában, amit egy díszes pánttal fog le, karcsú alakján szarvasbőr zeke, a lábán pedig mokaszin. Hogy mitől van ez az indián mánia, azt nem lehet tudni. Mindenesetre elmaradhatatlan dobótőrei felszerelve az övére, és a nyomokat nézegeti, hogy járt-e manapság ember, vagy állat, de egyenlőre csak hümmög, bevárja az illuzionistát.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 9:01 pm

*A szorító fájdalom egész testében átjárja és nem ereszti, levegő után kapna de nem tud. Nagyon rég nem érzett már ennyire mélyreható fájdalmat, biztos benne, hogy nem egy diák csinálja ezt. Számára a külvilág eseményei elmosódott foltok, csak reménykedik abban hogy Deyan kihasználja az időt és az alkalmat arra hogy támadjon. Igaz, mostanra neki is megjött a jobbik esze, de az igazi Jackban továbbra is feltétel nélkül meg fog bízni. Fájdalmas nyögések hagyják el ajkait és érzi a sikoltás határán van már. Még mielőtt sikítana megszűnik a kínzás, testének minden egyes porcikája vele együtt lélegzik fel. Köhög kettőt és figyelemmel kíséri a párbeszédet, feszülten figyeli az eseményeket. A fiú láthatóan gondolkodás nélkül cselekszik, hiszen olyan mágiát alkalmazott minek hatása alatt nem hazudhat az akin alkalmazzák. Deyan teste vergődik egy rövid ideig majd nem mozdul, ám a mágus még mindig itt van. Evangeline sietve ugrik oda a "halott" mellé kiveszi a tőrt a gyomrából majd habozás nélkül szúrja egyenest a szívébe.
Szemei azonnal felpattannak, a földön fekszik körbetekint és megpillantja Deyant. A környezet még mindig ugyan az mint az álomban, a köd a fák. A hideg is ugyan úgy mar, igaz Eva még mindig érzi a kínzás gyötrelmeinek utóhatását.*
-Remélem még sok hasonló jó ötleted van a mai napra...
*Morogja picit a lány, elvégre azért nem minden nap lesz öngyilkos az ember.*
-Menjünk innen amíg a mágus észbe nem kap.
*A fiú felsegítette és sebes léptekkel a kúria felé vették az irányt.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 8:41 pm

*Evát láthatóan ledöbbentette a látvány, hogy Jack alakját vette fel a mágus. Nincs is ideje észhez térni a döbbenetből, mert rögtön kínozni kezdi a mágus. Dey egy pár pillanatig csak nézi kettejüket, ő is teljesen leblokkol. Egy valami viszont feltűnik neki... az ocelot nincs a közelben sehol. Őt nem tudta leutánozni a mágus... Erre eszébe jut egy lélekszimpátiás varázslat, ami végre fellebbenti a fátylat az igazságról. Ökölbe szorítja a bal kezét, a másikkal az Asztrál-mentál mágiás medálját szorítja, majd az ökölbe szorított kezével egy jókora taslit lekever az áljacknek.*
-Verbus Verus! *kiáltja a varázsigét, a tasli a második szónál talál. Innentől kezdve működésbe lép az Igaz szó mágiája, a kínzás pedig abbamarad.*
-Most pedig árulja el, kicsoda maga valójában! Hogy tudunk megszabadulni az álomból, és mi a célja a töbiekkel? A többieket megmenthetjük? *kérdi szigorúan, akár egy igazi vallató.*
-Nem Jack Darkfield vagyok. Az egyik kegyenc vagyok, Daronel Deneira úrnő szolgája. Az ő parancsából cselekedtem. Csak úgy tudtok megszabadulni az álomból, ha megölitek magatokat. Én semmit nem tudok tenni, akkor se, ha megöltök. A többiekkel nem tudtok semmit se tenni. Mindenkinek magával kell végeznie. *magyarázza a kegyenc némi gúnyos mosollyal. Dey megpillant egy tőrt az övén. Elveszi, és egy pillanatig nézi. Semmi kétség, a mágia hatására a kegyencnek igazat kellett mondania. Beleborzong abba, ami most következik, de mivel tudja, hogy ezzel nem azt éri el, amit a valóságban elérne, nem sokat habozik. Maga felé fordítja a tőrt és belemélyeszti a hasába. Erre az álom rögvest véget ér és felébred Dey ott, ahol eltalálták, közvetlenül Evangeline mellett. Nincs más hátra tehát, mint hogy a lány is kövesse a példáját.*

//Lélekszimpátia, másodlagos, Igaz szó
Varázsige: Verbus Verus/Verbil Verus
Leírás: Két funkciós varázslat, ugyanis egy célszemélyre, vagy nagyobb tömegekre is alkalmazhatjuk. Ha csak egy emberre koncentrálunk, akkor ehhez szükséges a testi kontaktus is, viszont így hatásosabb lehet a varázslat. Ilyenkor a Verbus előtagot alkalmazzuk. Ha tömegekre akarunk hatni, akkor a Verbil varázsszóra van szükség, de ez esetben is látótávolságon belül kell lennie annak, akire hatunk. A mágia lényege, hogy akit/akiket megcélzunk vele innentől csak igazat mondhatnak, felszínre fog törni belőlük, akármit tesznek ellene.
Fókuszhasználat: Egy személy esetén jobb kezünkkel megszorítjuk az Asztrál-mentál medált, bal kezünkkel pedig az illető fejét érintjük meg. Tömegekre hatás esetén jobb kéz ugyanaz, bal kézzel körbefordulva egy kört írunk le. Az igére elég erősen koncentrálni, nem szükséges a kimondása.
Hatás: Azonnal is időleges. Egy személy esetén 5 percig hat a varázslat, tömegek esetén ez feleződik. Kezdő maximum 3 emberre képes egyszerre hatni, akik a legközelebb vannak hozzá. Elsődleges lélekszimpátiával rendelkezők, Aurorok, Mentalisták és évfolyamonként +1 ember és +2 perc.
Kikötés: Természetesen a varázslat nem használható korlátlanul! Mentális ellenállás van ellene, amivel a célszemély elérheti, hogy vagy nem válaszol, vagy megpróbálja picit ferdíteni az igazságot, kibújva a tényleges válaszadás alól. Ha nagyon erős varázslóra próbáljuk alkalmazni, és előtte nem mértük fel erejét, akkor akár vissza is pattanhat a mágia, tehát óvatosan kell alkalmazni!//

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 8:24 pm

* A lány nem akart hinni a szeménk, hiszen akiben a világon a legjobban bízik most az ellensége. Illetve az ellenség felvette Jack alakját. Természetesen, így mint szabad prédaként tekintett rájuk. Eva alig eszmélt fel a meglepettségből máris átok érte. Teljesen felkészületlenül érte az egész, de hiába vannak az álmukban, attól még a fájdalom valós. Olyannyira hogy mikor telibetalálja az átok és Evangeline teste megfeszül, akkor a földön fekvű lány teste is ugyan úgy feszül meg. Nem sikolt vagy adja bármi jelét a fájdalomnak, de testartása sokkal görnyedtebb lesz. Alig kap levegőt a kíntól, ám nem tudja sokáig tartani ezt az állapotot, hamar térdre kényszerűl. Viszont ez időt ad Deyannak a támadásra. *

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 8:12 pm

*Dey ezek szerint Evan ellentéte, ugyanis ő roppant módon élvezi a kalandokat, még akkor is, ha első pillantásra kilátástalannak is tűnik.*
-Igen, Deyan, jól látod. Én ejtettelek foglyul titeket és a többieket is. Én vagyok az álommágus. Sajnálom, Evan, auror barátunknak igaza van. Ha szabadulni akartok az álomból, meg kell engem ölnötök. Vagy örökre itt ragadtok. Háháháá... *nevetett hátborzongató nevetéssel Evangeline-re nézve.*
-Védd magad, Evan. Crucio! *hangzik a jól ismert kínzó átok.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 8:02 pm

*Sóhajt egyet, de ez nem egy megkönnyebbült sóhajtás. Nem szereti a kilátástalan helyzeteket, igaz nincs is olyan aki igazán szeretné őket. Figyelmesen hallgatja a fiút és közben kattognak a fogaskerekek. Megkésve indul el a másik után és akit maga előtt látott az nem volt más mint Jack Darkfield. Eva teljesen megnyugodott a fiú jelenlététől, teljeséggel megbízott a fiúban és szemernyi kétséget sem táplált.*
-Ugyan! Lehet, hogy gonosz jellemnek hiszed de nem tenne ilyet.
* Fordult a másikfelé villogó szemekkel és vette védelmébe a fiút. Kiváncsian tekintett holtsápadt barátjára, sőt még egy bizalmaskodó mosolyt is megengedett. *
-Te is ittragadtál Darkfield?
* Hangja a köztük megszokott baráti stilúst tükrözte. *

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 7:44 pm

*Bólogatott a lány kérdéseire, annyiban teljesen biztos, hogy mi a helyzet. Csak épp a megoldást nem tudja... Egyelőre.*
- Igen, így van, álmodunk. Rám parancsolt a mágus, hogy átkozzalak meg, utána elengedett, és az álomcsapdát tette rám is a jelek szerint. A jelek szerint igen, mindannyian egy álmot látunk, mert egy foglyul ejtőnk van. Azt nem tudom, hogy ki irányít, de nagyon remélem, hogy nem csak ő. Viszont... ha minden igaz, arra van. Gyere! *mutat az általa helyesnek vélt irányba, arra, amerre jöttek, csak épp két fa között az út mentén, majd elindul abba az irányba. Nem messze attól a helytől, ahova mutatott, meg is találja... Jack Darkfieldot.*
-Jack? Micsoda meglepetés. Gondolhattam volna. Szóval te vagy a mágus? *tartja szóval, míg Eva is odaér hozzájuk.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 7:25 pm

*Eleve nem tartotta jó stratégiának azt hogy nem beszélnek, idővel feszéjezni kezdte a csend, de nem tudta mivel szakíthatná meg a csendet. Lehet jobb lett volna kicsit beszélgetni. *
-Mi? *Értetlenkedett egy pillanatig, mikor Deyan is bekapcsolódott az álomba. *
-Azt hiszem eddig jutottunk a fene nagy tudásunkkal... * Morgolódott a lány, bár csak félhangosan. *
-De biztos hogy ez már az álom és nem egy illúzió? * Nem sok különbség van, igaz ha a fiú biztos a dolgában akkor nincs mit tenni, már a mágus foglyai. A kiutat persze nem ismerik. Megölni a mágust, előbb megtalálni kellene. Gondolatai hálóját tovább szövi és megpróbál más támpontok felé nyúlni. *
-Mindannyian egy álmot látunk? Nem kéne találkoznunk a többiekkel? * Körbepillantott de semmi sem változott, minden olyan volt mint mikor idejöttek. ~Meddig mehetünk el? Olyan helyekre nem mehetünk amiket nem láttunk. Azt hiszem, hisz az álmaink a mi képzeletünkből, emlékeinkből épülnek fel.~ *
-Ki vagy mi irányíthatja ezt a világot? Kizárólag a mágus?

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 7:03 pm

*Deyan látja, hogy Eva összeesett, ekkor döbbent rá, hogy mi is történt. Megpróbált az Imperio átok ellen küzdeni, de nem jött össze neki, ehelyett az álommágus őt is foglyul ejtette, és kimondta rá az álomcsapda varázslatát. Dey is összeesik, elalszik, de az ő elméjében is folytatódik a valóság. Ugyanazt az álmot látja, mint Evangeline, tehát ő is úgy látja, hogy Evangeline-nel beszélget.* ~Nem, nem mondtam semmit. Legalábbis nem akartam. Valójában segítettem az álommágusnak megátkozni téged... Bocsi. De csak azért, mert Imperiust küldött rám. Engedjen el! Mit akar tőlünk? Azonnal engedjen el minket! *vitatkozott az álommágussal álmában, de az csak kinevette. Ennyire nem lesz könnyű elbánniuk vele...* ~Ahhoz, hogy elengedjelek titeket, előbb engem kell megölnötök. Márpedig az nem lesz könnyű.~ *mondta gúnyos kacajjal az álommágus. Szándékosan hazudott nekik, Deyanék pedig egyelőre nem tudják, hogy szabadulhatnának az álomból.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Márc. 13, 2012 6:55 pm

*Gomolygó köd, magas, a napfényt át nem eresztő fenyőfák és kísérteties csend. Ha hallani is valamiféle hangot az is csak bajsejtelmekkel kecsegtet, Evanak az egyik nagyon régi gyermekkori rémálma jutott az eszébe. Elhúzta a száját, amíg idefelé sétáltak még beszélgettek egymással, de mióta betették a lábukat ide csendben voltak. Kivont pálcával lépkedett előre, olykor felfelé sandítva. ~Nem a nyílt harc mesterével állunk szembe~ Gondolata nem sokkal azután fogalmazódott meg, hogy elhaladtak a mágus mellett. Természetesen Evangelinének nem tűnt fel, hogy Deyant átokkal sújtotta az álommágus. A lány mindenre igyekezett koncentrálni és épp a fák ágai között kereste a veszélyt mikor az pontosan mögötte állt. Hallotta a fiú hangját, de miközben megfordult volna teste elernyedt és a kemény földre zuhant megállíthatatlanul, pálcája mellette ért földet. Eva légzése a lehető leglassabbá vált, ám álmában már folytatódott a valóság. * ~ -Mondtál valamit? * Fordult hátra a fiú felé pillantva Evangeline, fürkésző pillantást vetett a társára aki csak megrázta a fejét. A lány nem értette a dolgot, de végülis ennyiben hagyta és tovább indultak* ~

» Ködfenyves

Ködfenyves

Ködfenyves

Similar topics

Similar topics