Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

*Szandra érkezik meg a boltba és Isabella tökre örül, hogy itt van a lány, legalább nem kell egyedül unatkoznia 10-ig.Persze, ellenne ő, hogyha kicsit több vendég lenne, vagy ha lenne valaki, aki esetleg egyedül ücsörög. De mivel pont párosával vannak az emberek, Isabella nem mehet oda senkihez sem. De problem solved, hiszen Szandra megérkezik és Bella örömmel fogadja a leányzót. Hogy is ne fogadná örömmel, hiszen a legjobb barátnője? *
- Én is csak 10-ig dolgozok. Kivéve, hogyha esetleg hamarabb elmennek a vendégek. Akkor akár 9 vagy fél10körül is bezárhatok *jelenti ki Bella ismét kicsit halkabbra véve a hangját, hiszen nem akarja, hogy meghallják a vendégek. Bár elég messze ülnek, fő az elővigyázatosság. *
- A Főnöknő most nincs itt, de amúgy is nagyon aranyos, mindenki kedveli őt.DE oké, akkor egy somlói rendel. A vendégem vagy! *kacsint vidáman a lányra Bella, majd hamarosan csörgés-zörgés hallatszik a pult mögül és a lány egy szép kis tányérban Szandra elé teszi az édességet.*
- A csokis krémesből hoztam, mert az finomabb, mint a vaníliás *hajol kicsit közelebb a lányhoz és a fülébe suttogja a szavakat, majd kaján vigyorral pislog körbe. Hamarosan már egymás mellett ücsörögnek a pultnál és miközben Szandra a somlóit eszi, Bella a forró csokiját iszogatja. *
- Jól vagyok, és jól vagyunk *egy kis pír szökik Bella arcába és lesüti a szemét.*
- Minden nap találkozunk, most délután is vele voltam, mielőtt eljöttem melózni. Aranyos fiú, szeretek Vele lenni. Majd egyszer bemutatom neked! Mindenképpen! *bólint határozottan a lány és egy kedves, szeretetteljes mosolyt küld Szandrának. Hamarosan ismét nyílik az ajtó, Isabella pedig széles mosollyal látja meg az eramires prefektust, Alfons-t. Már régen találkozott a fiúval, így széles mosollyal integet neki.*
- Szia Alf! Gyere, csatlakozz hozzánk! *kiált át a bolton Bella, amiért a Vendégek mind Alf-ra pillanatnak, majd a lányokra. Isabella ezzel nem foglalkozik, csak hívogatóan mosolyog a fiúra, majd ha odasétál hozzájuk, akkor bemutatja őket egymásnak:*
-Alf, ő itt a legjobb barátnőm Szandra. Szandra, ő itt az eramires prefektus-haverom, Alf. Mit kérsz? *mosolyog a fiúra Bella és lassan besétál a pult mögé.*

-------

http://www.nezabar.net/viewtopic.forum?t=1959

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Bella lelkesen köszönti, ő meg megölelgeti, aztán válaszol neki.*
-Nagyon szívesen. Szeretek veled lenni, úgyhogy gondoltam, kihasználom még a kijárási tilalom előtti időt. Egyébként gondolom, a főnököd haragudni fog, ha nem fogyasztó vendég leszek, úgyhogy egy somlóit kérnék, ha lehet. *mondja, majd Bella hellyel kínálja a pultnál. A szék azonban magasabb, mint ő maga.*
-Aha, okés, és szerinted fel is tudok rá ülni? *kérdi nevetve, mire Bella felülteti.*
-Köszi szépen. Mesélj valamit, Bellus, hogy vagy? Megvagytok Deyannal? Vagy hogy is hívják? Ugye Deyan? *kérdi bizonytalanul, és picit féltve is Bellát. Félti az újabb csalódástól... Ekkor egy új srác is érkezik, aki rájuk köszön, Szandra pedig azt hiszi, hogy ő a Bella jelöltje, és rákacsint Bellára.*
-Szia, gyere nyugodtan. Egyáltalán nem zavarsz. *mondja, és huncutul mosolyog Bellára.*

*Alf lép be a fagyizóba egy forrócsoki reményében és talán azért is mert már rég járt itt rengeteg dolga volt az iskolában a sok új diákkal vagy épp fáradt volt ezért nem volt kedve lejönni Nellondba.Két leányzó hátát pillantja meg akik a bárpultnál ücsörögnek az egyiket könnyen fel is ismeri Bella az egy régebbi barátja,de ahogy észreveszi hogy valami ismerősével beszélget így nem is akarja zavarni csak rájuk köszön.*
- Sziasztok! * Majd egy asztalt vesz célba ahol egy újság van letéve valószínűleg a napi hírekkel a kezébe is veszi és elkezdi olvasgatni főleg az eltűnések és a halálesetek érdeklik a neza környékén a sötét negyedben ez elég mindennapos lehet.Hát hiába mégis csak prefektus nem árt ha tudja hogy kit nem kell már keresnie a suliban esetleg.*

*Jégvilág fagyizó. Érdekes, hogy még ilyenkor, méteres hóban is elég sok vendéget számlál ez a népszerű kis fagylaltozó. Isabella pedig itt van,immár délután 4 óra óta. Sajnos muszáj, hiszen felvették és habár néha nem sok kedve van melózni, kell az a kis pénz, amit ezért a munkáért kap. És valljuk be, néha igenis élvezi ezt, hiszen rengetegvendéggel találkozik és sokismerőst szerzett már ez a munka miatt. Azonban ilyenkor már nem sok ember érkezik ide be, hiszen a vacsora most tart az iskolában. Talán majd utána, olyan9óra körül szokott néhány diák még lejönni ide, de csak10-ig. Bella is csak 10-ig maradhat és addig is kell csak maradnia, hiszen amúgy is addig van nyitva a bolt és tovább ő sem maradhat, lévén, hogy nezabaros diák. Szandrával beszélték meg, hogy átjön este a leányzó, de még sehol, így Bella egy forró csoki mellet üldögél a pult mögött egy széken, hiszen most egyelőre minden vendég elégedett - az a 3 darab. Kemény! De hát elég is ez ilyenkor, legalább nem kell megszakadnia, nem úgy, mint délután 4 óra felé, amikor leváltja az egyik pultos leányzót. Ahogy az ajtó nyílik, Isabella arra kapja a fejét és arcán határtalan mosoly jelenik meg,hiszen megérkezett Szandra, a barátnője. Nem mondhatná, hogy régen találkoztak, hiszen minden nap beszélgetnek, de most mégis jól esik neki, hogy a lány miatta jött le a fagyizóba, csak hogy az utolsó pár órát együtt töltsék. A lány oda is sétál a pulthoz, Bella pedig kisétál a pult mögül és megölelgeti a leányzót.*
- Szia Szandra! Köszi, hogy eljöttél szórakoztatni. Nem sok vendég van... *köszönti őt és az utolsó mondatnál lehalkítja a hangát és körbenéz. Valóban csak két asztal foglalt és ott két pár beszélget. Persze nem lehet tudni, hogy tényleg párok-e, de ez nem is fontos.*
- Semmi különös. Kérsz valamit? *kérdez rá mosolyogva a lány, majd leül a pultnál lévő bárszék egyikére és jelzi Szandrának, hogy ő is üljön mellé. Egyelőre nincs dolga, úgyhogy nyugodtan tudnak beszélgetni.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

*Egy kedves kis koboldány, Szandra gázol Nellond utcáin a hóban. Elég nehezen halad, jó sok esett belőle, ő pedig ugyebár apró, néhány helyen majdnem a térdéig ér a hó... Sebaj, Belláért ugyebár mindent. Most ugyanis őt keresi, a lány azt ígérte, hogy ilyenkor még ott lesz és szabad lesz. Nagy nehezen csak megérkezik a fagyizóhoz, benyit és megkeresi Bellát. Ő most a pultnál álldogál, úgyhogy odainteget neki, hogy jöjjön ki.*
-Szia, Bellus! Megjöttem. Már vártam, hogy talizzunk... Mi újság, csajszi? *kérdi jókedvűen, és reméli, hogy kijön hozzá Bella és megölelgetheti. A pulton keresztül ugyanis nehéz lesz neki ezt a műveletet végrehajtani...*

*Már csak az lenne a gond, ha még egymáson se látnának át, hiszen végülis hasonló trükkökkel rendelkeznek. Bár az is igaz, hogy akkor a legjobb az álca, ha még az sem szúrja ki, aki ugyanazt alkalmazza. Félmosolyra húzódik a szája a kanális említve, na igen jobb, ha az ember óvatos. A tea rendelésre a kakaó után picit értetlenkedve pillant a lányra.* -Nem fog aztán hamar hívni a wc? *Céloz arra, hogy a sok folyadék, főleg a te a gyorsan meghajt, de végülis, ha Raven most ezt kívánja, akkor nem az ő dolga.* -Igen, ebben tökéletesen igazad van, nem lehet mindenki annyira tökéletes elme, mint mi? *Mosolyodik el szélesen. Azért ne hogy leszakadjon itt a plafon, mert annyira el vannak telve magukkal, de végülis az egészséges magabiztossággal miért lenne baj? Amikor Raven a kő felé nyúl, nem jelzi, hogy ne tehetné ezt meg, viszont aztán amikor visszarántja az ujját cinkos arccal elmosolyodik.* -Oh, azt elfelejtettem mondani, hogy az érintésre tűzforrón reagál? *A tea kérdéssel nem számolt, a sima ujj perzselést meg ő is megjárta már, azért is van nála egy jó kis meleg kesztyű.* -Semmi másra nem reagált eddig így, csak az érintés az, amire forrósággal fele, az asztalt sem égeti meg, kis cseles! Azért remélem túléled! *Minimális aggodalom azért csendül a hangjában, de tényleg nagyon minimális.* -Azon gondolkodtam, hogy ez csak szimpla tárgyi reakció, netán valamiféle intelligencia is van benne? Szerintem annak a kuruzslónak sem volt fogalma róla, hogy mivel állhat szemben. Egy biztos, a tanárokat nem kérdezném meg, még a végén elkobzás lenne, de a könyvtárban még majd utána néz, ha nincs más ötleted. *Pillant gondolkodón újra Ravenre. Végülis a jellemük hasonló, de a kvalitásaik lehetnek különbözőek, hátha a másik lánynak olyan ötlete is támad, ami neki nem.* -Még annyira jutottam, hogy erős fény hatására a lila szín vörössé válik, tehát erre is reagál valamit, meg ugye ez a hő és gáz. *Teszi még hozzá az infot.*

//fagy//

*Mosolyogva konstatálja, hogy Cecile azért átlát a szitán, de mindenki előtt nem szinészkedhet a tündérvéla. Bólogatva nézelődik, hiszen azért nem lenne jó, ha egy hóvihar elől betévedő diák véletlenül meghallaná, hogy milyen is valójában.* Köszönöm-köszönöm, igyekszem, hogy tartsam a hírnevet. A mai világban ha kiadom magam, könnyen a kanálisban végzem, de hát látom neked ezt nem kell magyaráznom. *Most egy forró teát is rendel, mert kezd kaparni a torka, és hipohonder módon már kezdi is beképzelni a megfázás tüneteit, ezt pedig nem árt mielőbb kezelni. Miközben kevergetia forró italt, hallgatja a nekromanta boszit, és érdeklődően gondolja végig a sztorit.* Hát voltam már én is ezzel a Speranzával közös küldetésen, akkor egész... irányíthatónak tűnt, de ahogy te is mondod, kissé naív. De hát ha mindenki ennyire rafinált lenne, mint mi, akkor megint tovább kellene fejlődnünk. *Aztán ördögien mosolyog, ahogyan kortyolgat.* Mégsem kell ettől félnünk, mert a legtöbbet csak az érdekli, hogy milyenre van belőve a haja. *Végigméri magukat, akiknek szintén igen nívós a szöszméje, ezért ostobán érzi magát, és ettől jókedvűen felröhög.* Puffneki, én beszélek? *Ellenben amikor a fekete kő történetét hallja, kiváncsian személgeti meg, és óvatosan érinti hozzá az ujját, persze megvárja Cecile beleegyező pillantását. A dolognak megvan az átka, mert azonnal rántja is vissza, mert a kő megpörköli az ujját, és sistergő hangot hallatva izzik fel, és párolog ki belőle valami furcsa gőz, ami végül eloszlik. Viszont Raven nem volt olyan ügyes, hogy ne borítsa ki a másik kezében tartott szintén forró teát, ami az ölében landol. Fájdalmas képpel emelkedik fel, úgy néz ki, mint aki minimum bepisilt, és gyorsan törölgeti magát, bár ez a fájdalmon nem sokat enyhít.* Védekezik a kis mocsok...

*Ő ennyire messzire nem menne el az álcában, az ami számára már rossz, az már nem jó megoldás, olyat nem csinál. Ami másnak rossz az nem gond, de saját magának sosem tesz keresztbe. A kötekedő kérdésre csak egy félmosollyal megrántja a vállát.* -Te beszélsz? Rólam a legtöbben tudják mi fán termek, maximum aki nem ismer, az lepődik meg. Rólad...hát meg kell mondanom érdekes dolgokat hallottam már, és a butuskától kezdve, a libán át hasonló megnevezések voltak bőven. *Nem bántólag mondja ezt, végülis Raven vélhetően ezt a képet is akarja magáról kialakítani, akkor pedig kiváló úton jár. Aztán picit oldalra döntött fejjel konstatálja, hogy a másik lány miatta jött. Azért ez mégis csak megtisztelő.* -Oh, hát kösz! És tökéletesen egyetértek. Bármikor órán vagyok, vagy húzós helyzetben van egy lány Speranza, na vele egészen jól össze lehet dolgozni, csak ő meg...tudod az a túl jólelkű fajtából van. A sok bénát esze ágában sem lenne ott hagyni, inkább küzdene értük, de minek? Ezt hívják természetes kiválasztódásnak! *Lemondóan rázza meg a fejét. Hát igen, bírja a hasonlóképpen külsőségekre adó véla lányt, de a jótét lelke azért sok neki néha. Nem igazán tenné ő sem meg, hogy ha van más megoldás, akkor direkt az oroszlán barlangjába lök valakit, de hát ha megérdemli? Vagy ha meg más megoldás nincs, és kicsit az esély, akkor biztosan nem kockáztatná a saját életét másért. Botorság! Aztán újfent az éjfekete kőre siklik a tekintete.* -A nagy helyzet az, hogy fogalmam sincs! *Neveti el magát, hiszen Raven biztosan valami konkrét választ várt volna.* -A fekete piacon csentem el az egyik sötét kuruzsló portékái közül, megtetszett, és érezni belőle a mágikus erőt. De még nem jöttem rá mire való, végeredményében afféle teszt miatt tettem ki. Kíváncsi vagyok kiből milyen hatást vált ki, netán történik-e valami, ha sok ember van körülötte, vonz-e ide valamit, vagy taszít, ahogy te mondtad. *A teles kérdésre ő is elneveti magát, ami a hógolyózást illeti.* -Na ja, és ezzel töltik az időt, egy varázsló iskolában, ahol az elme pallérozása a cél. Aztán csoda, ha jön a kar széttárás, amit említettél? Én mondjuk nem is szeretek mindent mágiával megoldani, jól felöltözöm, ő nem teszi ezt? *Nem tudja, hogy kiről is van szó.*

*Pitét rendelt ez tény, de ennek is megvan a története, méghozzá az, hogy rendkívül utálja, de mivel gyakran mutatja magát olyannak, mintha más lenne, ez pedig áldozattal jár, ezért szerepen kívül is muszáj néha tréningezni, hogy fejlődjön az akaraterő. Megérkezik a pite, és szótlanul törli be, és egy nagy adag kakaóval öblíti le, hogy valami értelmes is legyen a gyomrában. Aztán néz csak fel, és törölgeti a száját a szalvétával.* Ah, akkor legalább te nyíltan felvállalod, hogy szőke vagy...? *Kérdezi kötekedően, majd szórakozottan nevetve legyint.* Nyugalom, csak ugratlak. Ha már kérdezed, egészen véletlenül pont miattad jöttem, hogy kicsit távol a sulitól tudjunk beszélgetni. Ritkán találkozom olyannal, akinek több agya van mint egy csírkének, a nezás diákok csak sóhajtoznak, és egy éles helyzetben is csak széttárják a karjukat, fogalmuk sincs róla, hogy mit is kéne tenni. No de mindegy, nem bókolgatni akarok, azt megteszik a hódolóid. Csak ismerkedni akartam, nem árt, ha van valaki aki védi a hátamat, ha beüt a krach... *Dönti oldalra a fejét, és homlokráncolva bök rá a fekete kőre.* Elárulod végre, hogy mi is ez a sötét amulett? Valami olyan, ami idevonz valamit, vagy inkább távoltartós? *A kérdésre elnéz a semmibe, mintha a múlton merengene, és végül visszazökken.* Én is utálom, de ha tudnád, van egy ismerősöm, aki állandóan meg akar fagyni, az elemi mágiákhoz meg nem ért a drága... Na de én és a hógolyózás...? Mi vagyok én, ötéves? Na ne szórakozz velem. *Mosolyodik el gunyorosan, és rákönyököl az asztalra.*

*Szó, ami szó van cseppnyi hasonlóság a két diák között, bár Raven jóval erőteljesebben hangsúlyozza ki álcáját, Cecilünk erre nem fektet annyi energiát, ő inkább az első látásra való megtévesztéssel játszik, sokáig nem foglalkozik azzal, hogy jellemre is másnak mutassa magát. Mindenesetre két falat között észreveszi a közeledő lányt, fel is pillant, amikor nyílik az ajtó. Látta már órán, és talán kalandban is volt közösen részük, és Raven híre is sok esetben megelőzi a leányzót. Érdeklődve kortyol egyet a sékből, majd amikor le is huppan a hölgyemény finoman biccent neki.* -Szia, igen rémlik valami, bár én meg a névmemoria! *Mosolyodik el. Ez persze nem igaz, hiszen egy egy nekromanta számára fontosak az információk, sok olyan diákról is pontosan tudja kicsoda, aki ezt nem is gondolná róla.* -Gyere ülj csak le bátran, Cecile vagyok, bár lehet hogy te emlékszel a nevemre, ha már idejöttél. *A pite érdekes választás, ő valahogy a nagyon édes dolgokat szereti, ritkán és kis mennyiségben, a piték sosem tartoztak a kedvencei közé. Nem lepi meg, hogy a leányzó figyelmét leköti a kő, hiszen önmagában is érdekes jelenség, úgyhogy ő is oda pillant. Viszont kérdést még nem kapott, úgyhogy magától nem kezd el regélni, miért is tenné, még a végén nagyképűnek tűnne. Vagy mintha csak erről akarna beszélni, ami végülis így is lehet, hiszen okkal tette ki az asztal közepére jól látható helyre.* -És te mi járatban? Unatkoztál a kúriában? Meg kell hagyni, olyan kihalt most, mint egy kripta...bár a kriptákat szeretem. A fél brigád kint hógolyózott...rühellem a havat! *Sóhajt egyet. Hát igen, csábítani szeret, szépen festeni, és ilyen hidegben, amikor az embernek lefagy mindene, ez nehézkes, főleg ha nem konyít valaki az elemi mágiákhoz, de egyébként is unalmas mindig mindent varázslattal megoldani.*

*Teljesen véletlenül vetődik erre, ez persze nem igaz. Régóta figyeli már a nekromantát, akivel hasonló érdeklődésük van a jósmágia és a vérmágia szempontjából is, és talán most ebben a cudar időben van arra lehetőség, hogy közelebbről is megismerkedjenek. Az szintén szimpatikussá teszi a cinkostársat, hogy a sötét mágiák ellenére is pozitívnak próbálja mutatni magát. Azon még nyíltan is nagyot vihog, hogy a nellondi polgárok tényleg egy cuki pompomlányt látnak Cecile-ben, nyilvánvaló, hogy ő is a félrevezetés úrnője. Raven egyébként most egy zöld kötött pulcsiban, és egy vastag bőrnaciban van. A nyakában selyemsál, a lábán pedig prémes csimma, divatos kivitelben. A haját picit bebongyorította, és hát így lép be a cukrászdába. Feltűnésmentesen lépdel oda a másik lányhoz és leteszi magát.* Hollárihó! Nem zavarok? Biztosan emlékszel rám, már konspiráltunk együtt, Raven vagyok. *Felemeli a kezét, és rendel egy mazsolás pitét. Érdeklődve mered a fekete kőre, de egyenlőre választ vár.*

*Tél van ugyan, de a fagyizóban remek süteményeket is árulnak. Már vagy egy fél órája betért és épp egy hozzá illő csupa rózsaszín puncstortát majszolgat. Finom puncsos tejséket iszogat hozzá. Szép lassan falatozgat, minek is sietni, hiszen így legalább kiélvezheti az ízeket. Senki nem gondolná a fiatal leányzóról, miközben itt eszeget, hogy egyébként kiváló nekromantáról van szó. Bár az bárkinek feltűnhet, hogy a rózsaszín pulcsi alól egy csontpáncél villan ki időnként és a székének egy nem túl hozzá illő nekromanta bot van támasztva. Az asztalon egyébként a tortaszelet mellet még felfedezhető valami furcsaság, azon kívül, hogy egy kisebb pénztárca foglal helyet...igen rózsaszín! Mellette viszont egy csontfekete kő, ami enyhe borzongató lilás fénnyel időnként felvillan.*

Vendég

*A lány amint azt említi hogy nem szereti az édességet, meg nem is nagyon szeretne semmit, csak int a vajsörért és a manaszeletért ami mindig olyan ízű amit épp az elfogyasztó szeretne, ezért is olyan kiváló választás, úgyhogy ahogy a pincérnő kirakja a pultra a tányért és a kis korsót, felveszi és ellentmondást nem tűrve leülteti a lányt az asztalhoz, majd elé rakja az ujdonságot, és mivel láthatóan nem ismeri a dolgot, elmondja neki.* -Hát, ez itt vajsör, jól átmelegít ilyen hideg napokon, ez meg itt egy kis manaszeletet, amit ha beveszel a szádba, épp oly íze lesz mint amit szeretnél, avagy kívánnál....próbáld csak ki...ha pedig nem kéred, akkor sebaj, csak hagyd itt...*ereszt el egy mosolyt a lánynak, majd iszik egy korty gyömbérlevet és csendben elfogyasztja a túrós szeletét, majd ismét egy korty ital, és egy kérdést tesz fel, csak hogy ne legyen olyan csendesség* -Es, milyen itt a nezán? Jól érzed magad? Milyennek tartod az órákat?

//fagyika//

*Épp nézelődik, amikor egy nezás diák lép oda hozzá. Rápillant kérdőn, hogy ugyan mit szeretne tőle a másik. Hamarosan rájön, hogy abba a házba jár, amelyikbe ő. Akkor valószínűleg találkozott már vele talán csak futólag. Egy kicsit el is gondolkodik ezen, de a lány tudja a nevét. És fel is kéri, hogy menjen oda az ő asztalához, legalábbis invitálják.* - Ő oké…-válaszol, de elég szánalmas válasz volt a részéről. A lány mosolyog, és nem akarja a kedvét szegni. És úgy tartják, hogy többen jobb szórakozni. Édesség evésre nem tudja jó-e, de nem nyilvánít ennek sem túlzott figyelmet. Hogy mit válasszon, azt még mindig nem tudja. Igazából nem is vágyik édességre, sőt semmi ilyesmire. Kissé tanácstalanul ránéz* - Nem igazán vágyom semmire-, feleli végül, majd eltekint a pulttól.*

Vendég

*Ciara látván hogy egy másik naxis is belép a boltba és a pultnál ácsingózva kérni szeretne, odamegy hozzá és az asztalához invitálja.* -Szia, Azariel, ha jól emlékszem....látom egyedül vagy...nincs kedved velem és daimonommal elpletyizni egy kicsit? Persze ha nem vársz valamit és van kedved....*villant meg egy édes mosolyt, és nem is lehet rá mi mást mondani, mint hogy valószínűleg elfogadja majd az invitálást.* -Ja, és mit kérsz....csak mert nem csak édesség, hanem sós finomságok is vannak, vagy csak afféle nasik is....esetleg italt valamit? *kérdi a lánytól, majd ha az választ valamit, akkor Ciara int a felszolgálónak hogy természetesen meghívta a leányt, ha pedig nem, akkor egy manaszeletet kér neki és egy vajsört, mert az biztos hogy mindenképp át fogja melegíteni, majd visszamennek az asztalhoz*

*Már régen mozdult ki. Nem is tudja minek, de ma úgy döntött, hogy elhagyja a lakhelyét és szórakozik kicsit. Ennek eleget téve nem sokkal később már kint sétál a hidegben. Nem épp erre a hőfokra számított, amikor elindult, de butaság lenne emiatt visszakozni. És értelmetlen főleg azért, mert nem az a fázós típus a másik, pedig az, hogy megszokta már a hideget. Ahogy leér, ide azon gondolkodik hova menjen. Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy rájöjjön, nem kellene a hidegben csak ácsorogni. Jobb ötlet híján betér az egyik üzletbe. Körbepillantva rájön, hogy ez egy édességbolt. Hát… nem pont erre gondolt a szórakozás szó alatt, de kezdetnek megteszi. Az arcok ismeretlenek így jobban megfigyelve, de annyira nem érdekli, hogy sokat töprengjen rajta. A pulthoz sétál, és azon gondolkodik, mit kérjen. Még nem igazán tudja így csak nézelődik hátha elnyeri valami a tetszését.*

Vendég

*Ciara bukkan fel így a zimankós időben, mint mindig, most is egy szép hosszú ruha arany színű ruha van rajta, mely mell alatt kicsit húzótt, derekán övtáskája mindenféle kincset rejt, lábán pedig egy szörmés csizmát visel, felülre pedig egy hőburkot húzott. Daimonja lassan sétál a nyomába, közben pedig nagyban diskurálnak, főleg a háborúról, a szabadságról, és Kiyokoról.* -Alig vártam hogy ez a nap eljöjjön, és most csak így, mint a semmiből a villámcsapás, egyszer csak mindennek vége lett.....szerinted Kiyokó tényleg végleg meghalt, semmi remény hogy egyszercsak majd megint valahol, valamikor felbukkan... nem lenne jó ha újra el kellene szakadnunk Miáéktól, hisz még nem is ismerjük őket....*mondta tanakodva a lány, majd belépnek az édességboltba, a pultnál rendelnek egy tiramisut és egy túrósszeletet, és egy gyömbért, majd leülnek egy asztalhoz és tovább beszélgetnek, latolgatva a történéseket, eseményeket, miközben a szőkeség néha egy-egy falatot bekap a finomságból*

//fagyi//

- Szóval, úgy kezdődött, hogy mi ketten ültünk valamilyen órán. Nem emlékszem pontosan hol, de a kúrián belül, az biztos, és ott támadtak ránk azok az alakok, akik a múltkor is. És engem akartak. Elég ijesztő volt, aztán legyőztük őket, viszont, mire ez megtörtént, addigra mindenki elmenekült a suliból, és senki nem volt már itt... Senkinek nem volt semmi nyoma, így nem nagyon tudtunk mit kezdeni a helyzettel. És akkor felébredtem. Fura volt. *Mondja, kissé elgondolkodva, aztán az ölébe veszi a csincsillát, ami majdnem teljesen ugyanolyan színű, mint a lány haja.*

-Aha! *válaszolja*

- Nem is kell senki után sem futni, véleményem szerint. Én kikészülnék, ha állandóan a sarkamba lenne valaki. Néha szükségem van egy kis személyes térre. *Mondja egy mosollyal, és a fiú minden mozdulatát figyeli.* - Ma elaludtam délelőtt, és nagyon furcsát álmodtam. Érdekel?

-Nincs semmi gond, csak gy kicsit töprengtem. Lehet, hogy téged ez a hely jellemez, nem tudom, bár nem szoktam senki után sem futni! *kezdi el őszinte vallomását, majd rágyújt egy újabb cigire. Lehet, hogy a lány megsértődik, de valahogy nem izgatja.Ha azért szakít vele mert őszinte volt, ám legyen. De mindegy.*

- Értem. Hát... végül is ez a hely az, ami engem a legjobban jellemez az összes közül, szóval lehet csak igazából engem kerestél. *Mosolyog rá a fiúra, aztán látja a fura elgondolkodó arckifejezését.* - Köszi a csincsillát. Amúgy... valami baj van? Olyan furcsa képet vágsz, mintha történt volna valami? *Kérdezi. Ő nem szándékosan kerüli Evandrust, egyszerűen csak néha magányra van szüksége, mert ő ilyen személyiség.*

-Hát.ő......ez csak úgy van! Fogadd sok szeretettel! át csak úgy lejöttem már nem tudok mit kezdeni magammal és a Holtlelkek Tanyája sem a régi, úgy hogy ide jöttem! Hát régen beszéltünk az tény! *nekem is van tanulni valóm, mégse zárkózok b a szobámba4 gondolja, és nem tudja, hogy miért kerüli őt a lány, de majd kideríti. Lehet, hogy hallott a múltamról, és ezért kiábrándult? töpreng, majd inkább eszik egy szelet tortát*

- De édi ez a nyusz.. akarom mondani csincsilla. *Javítja ki magát, amikor kicsit jobban megnézi az állatot.* - Honnan van? *kérdezi megtoldva egy mosollyal.* - És egyébként hogyhogy idejöttél? Jó rég nem beszéltünk. Ne haragudj, csak tudod, sokat kellett tanulni, meg ilyesmi. De most szerencsére van időm.

» Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt
» Okashi édességbolt
» Logikai fejtörők
» Erdő
» North Star FRPG

Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

Similar topics

Similar topics