Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

-Nyugi, nem bánt! *mondja nevetve, majd elégedetten nyugtázza a dolgot. Legalább nem kell találkoznia azokkal a dögökkel, akik miatt egyedül ment a bálba. Azt hiszem édes a boszzú a nyulakra nézve!* -Visszaülsz, vagy állva eszel? *kérdi nevetve,majd szól a pincérnek, és átadja a kígyót, aki szives örömest játszik vele. Majd az ajtón betoppan Evandrus mókusa, amitől még ő is lefagy*

- Bár nekem lennének ilyen jók a megérzéseim. *Feleli, majd ő is elkezdi majszolni az édességeket, aztán mikor a kígyó felé kezd el közelíteni, felpattan a székről, és az sem nyugtatja meg, amit a fiú mond róla.* - Azt hiszem, hogyha veled találkozom, nem fogom magammal hozni a nyulaimat... *Mondja a lány, kissé rémülten nézve a kígyóra.*

-háááááááátt.......őőőőőőőőő.....megérzés! *böki ki végül. Valójában csak éhes volt, ezért jött ide.* -Hát igen..*mondja büszkén* -Ez is egy újabb arcom! *mondja titokzatosan, majd elkezdenek reggelizni.* - Amúgy a kígyó nem esz meg, csak megkostol! *mondja nevetve, amikor a kígyó elindul a lány felé, biztos halálra rémítve szegényt...*

*A lány csodálkozva pillant fel, amikor meghallja Evandrus hangját.* - Jaj, szia. *Köszön, majd a srác nyakába ugrik.* - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? *Kérdezi nevetve, aztán figyeli a jelenetet, ahogy a pincér fogadja a fiút, és elkerekednek a szemei.* - Téged mindenhol ennyire kedvelnek? *Kérdezi egy mosollyal, aztán leülnek az egyik asztalhoz.* - Remélem most nem fogunk verekedésbe keveredni... *Mondja ki az első gondolatát, aztán csak figyeli az édességeket.*

*kígyójával a nyakában érkezik a cukrászdába, majd odalép a lányhoz* -Csatlakozhatok? *kérdi nevetve, majd a pincér is megjelinik, a szokásos fogadtatásba részesítve Evandrust. Hát igen... Valamikor nem kevés pénzt hagott itt borravaló gyanánt egy lány miatt!* - Hello! Régen jártál már erre, és ahogy látom most se egyedül4 Mit hozhatok? *mondja mosolyogva a pincércsaj, majd Evandrus leadja a rendelést* -Háttt,.........őőőőőő...........Kérünk mindenből egyet! *böki ki végül a tőle megszokott hanyagsággal a pincérnő legnagyobb örömére, majd csak nevet a mikor a pincér az Evandrusnak fenn tartott asztal felé tereli őket*

*A lány gyorsba összekapta magát. Megmosta a haját is, megszárította, meg minden, úgyhogy most kiengedve, kiegyenesítve lóg fekete, fenék alá érő haja. Szokása szerint rózsaszín ruhákat vett fel, és most kék szemei fölött található egy kis szemfesték is. Úgy döntött, hogy lejön egy kicsit a cukrászdába, eszik valami kis süteményt. Hiszen már kezdi unni a gumicukrait.*

Vendég

*Lehet, de biztos van valami tulajdonságuk, amikre lehet alapozni az ajándékozást. Ez általában mindenkinél beválik. Általában. Aztán bólogat a fiú szavaira és inkább nem ragozza tovább. Aztán a fiúval összetalálkozik a szeme, majd áttér a másik asztalhoz, Danihoz.* - Rendben. *Bár a szemében még mindig a kíváncsiság tükröződik, arcán pedig az értetlenség, de hát ha nem, akkor nem.* - Halott? Miért? *Nos igen, jó kérdései vannak neki is. Hogy mindig meg tudja találni ezeket...* - Nem akarom... Ez a nyaklánc már a szívemhez nőtt. Nem tudm, hogy hogyan, de mégis. Vannak ilyen véletlenek. *Veszi a kezébe a medált és nézegeti. Hát igen. Ehhez is sok emlék fűzi. Vannak köztük jók is, meg rosszak is. De valahogy ez a nyaklánc már "hozzá nőtt". Szereti és igazából már nem akar megválni tőle... Azután szépen átköltözik a fiú asztalára és a következő kérdésen kicsit meglepődik.* - Hát mert én voltam itt előbb! Menj el te ha zavarlak. Meg amúgy is. Az iskola területén gyilkolni tilos. *Rántja meg a vállát és még mindig előre dölve, a kezére támaszkodva figyeli és hallgatja a fiút. Igazából neki kicsit természetesen hat az, hogy itt marad. Hülye lenne menekülni.* - Amúgy, ha annyi mindent tudsz rólam, akkor ezt miért nem tudtad? *Szegez most ő egy kérdést a fiúnak még az előbbi mondandóval együtt. Csak kellett pár pillanatnyi gondolkodás hozzá.* - Köszi de nem. Indulnunk is kéne vissza. Mindjárt 10 óra... *Figyelmezteti a fiút és ő mindesetre feláll és táskáját vállára veszi.* - Szerintem jobb lenne ha jönnél. Ezt mint Főprefektus is ajánlom. *Egy sunyi mosoly jelenik meg az arcán és ha minden jól megy, akkor együtt felindulnak az iskolába.*

Vendég

*Dani is ismeri a saját családját csak annyira kiszámíthatatlanok. Fogalma sincs néha, hogy minek örülnének. Aztán a csokoládé mennyiségén elmosolyodik.* -Hidd el, kap ő eleget. Nem fog hisztizni. *Majd ugye visszaül a saját asztalához, és találkozik Rékával a tekintete. Ő szépen visszafordul a könyvéhez, és egészen addig olvas, amíg nem jön Réka. Aztán bocsánatot kér ő is meg a lány is utána Réka rákérdez a keresztapjára.* -Hagyjuk, nem érdekes. *Vágja rá egyből, hiszen nem akarja, hogy megtudják azt, hogy kiskorában elég sokat verte a keresztapja. * -Egyébként már halott, így nem érdemes felemlegetni. *Halott. Nem kétséges, hiszen felrobbant a ház vele és a Dani nagynénjével.* -Ó értem. Ezzel rám és valószínűleg a nyakláncra gondolsz. Ha annyira zavarsz a nyaklánc akkor akár vissza is adhatod. ~ Hiszen már annyira nincs szükségem rá...*A keresztapa emlékére megint előtör Dani rideg énje. Nem tehet róla, rossz emlékek, és ezt bizonyára Réka is értené.* -Rendben. *'Egyezik bele" ő is, majd folytatja a fagylalt evést. Réka szavaira bólint, és figyeli a lány átköltözését. Aztán a másik helyet foglal, és neki szegez egy kérdést. Erre a fiú elmosolyodik, és a fagyiját turkálva válaszol a másiknak.* -Már ezerszer mondtam, hogy miért. Beszélni akartam veled. Ennyi. Meg azt hallottam, hogy itt kiváló az elemi mágia oktatás. És te? Miért nem futottál el, mikor először találkoztunk az iskolában? *Vág vissza egy fogós kérdéssel, majd azért felenged egy kicsit, és valamivel jobb kedvvel kérdezi ismét Rékát.* - Kérsz valamit? Én állom. *Ha Réka kér valamit akkor biztosan a fiú fog fizetni, mert így illik meg hát Dani akaratos is...*

// Fagyááás //

Vendég

// Olvadás //

*Réka boldogul maga is az ajándékokkal. Ismeri már annyira nevelőszüleit, hogy tudja mennyire hiúk, így a legjobb ajándék valami csicsás ékszer.* - Legalább sokat vettél neki? Úgy a jó. *Mosolyodik el. Hát igen, ismer ő is kisgyerekeket, tudja, hogy mennyire imádják a csokit és hogy ha elfogy, akkor aztán szokott nagy hiszti lenni.... Bólogat a fiú következő szavaira. Erre már nem nagyon tud mit mondani, mivel azt nem mondaná, hogy lenyugodott, csak próbálkozik nem belehalni az idegességbe és a félelembe... Ugye hátrapillant a fiúra a kép miatt és amikor összetalálkozik a tekintetük elfordítja a fejét. Nem kapja el, egyszerűen csak szép lazán elfordítja a tekintetét. A képet visszateszi a helyére, a fényképalbumot pedig a táskájába, majd ugye átsétál a fiúhoz és megtörténik az a bizonyos bocsánatkérés. Nem gondolta volna, hogy valaha az életben pont tőle fog bocsánatot kérni,k de hát ilyen a Sors. De valahogy már nagyon elege van ebből a Sorsból. Még a végén mások is feltűnnek a múltból...* - Mi van a keresztapáddal? *Néz kicsit értetlenül a fiúra. Nos igen, neki még fogalma sincs arról, hogy az a bizonyos férfi volt az... De talán jobb is.* - Csak az a gond, hogy mindig van valami ami emlékeztet. Valaki, vagy Valami mindig emlékeztet rá. *Néz most a fiúra, majd a nyakláncra. A fényképalbumra is elpillantana, de mivel már elrakta, csak a táskát láthatja.* - Rendben... Meg lehet próbálni. És majd kiderül, hogy mi lesz a vége... *Néz el oldalra. Nem nagyon bízik benne, hogy ennek jó vége lesz. Nem is próbál meg hinni benne, de ez már az egyéni problémája.* - Végül is miért ne. Csak áthozom a táskám, nehogy elvigyék. *Átsétál az asztalhoz, kezébe veszi a táskáját, majd vissza és helyet foglal az asztal másik végén. Nem tehet róla. Tartja a kellő távolságot. Ez már reflex nála.* - Tényleg, te igazából miért jöttél ide a Nezabarba? *Kérdi kíváncsian és kicsit előre is dől, az asztalra támaszkodva.*

Vendég

*Ajándék kérdésben Dani ezért inkább kikéri a szakértő rokona véleményét... Majd eltakarja a lány szemét, és egész jól szórakozik a másik ijedtségén... Egy apró mosoly jelenik meg az arcán, mikor észreveszi a fényképalbumot, amit nem is olyan régen adott vissza Rékának. Nem teszi szóvá, nem fűz hozzá megjegyzést...* -Értem. Nos nekem az unokahúgom csokoládé mániás, tisztára olyan, mint Gombóc Artúr... Na mindegy. Szóval neki van ma születésnapja, és vettem neki az itteni csokoládét mivel mást nem kért tőlem így gondoltam had örüljön... *Halványan elmosolyodik, hát egy kilencévessel nehéz vitatkozni így inkább egteszi, azt amit kért, hiszen ma őt ünneplik.* - Tehát félig-meddig sikerült nem még jobban kiakasztanod magad. Pompás. *Azért mondta a félig-meddiget, mert nem hiszi el, hogy Réka tényleg nyugodt. Látszott rajta, hogy hazudik. Utána persze ő szépen visszaül olvasgatni, hiszen több hozzáfűznivalója úgysincsen most. Félni meg nem fél csak gyanakodik a másikra, hogy nem teljesen komplett. Épp annál a résznél tart, mikor Jace beszól Alec-nek a könyvtárban, mikor felpillant, és egy pillanatra találkozik a tekintete Rékáéval. Tovább bújja az olvasmányát igyekszik a megjegyzéseit magában tartani... Egyébként még szerencse, hogy nem tud arról, hogy néhány családi képe odakeveredett. Akkor teljesen kikészülne. Hamarosan Réka tornyosul előtte, így kénytelen azt a remek olvasmányt megszakítani. A könyvet lerakja az asztalra, és némán hallgatja Rékát.* -Semmi gond. Örülj neki, hogy engem pofoztál fel, más Erdődy-ek visszaütöttek volna. Nekem már ez meg se kottyan a keresztapám... *Elfintorodik, nem a bocsánatkérés miatt, hanem a keresztapjának az emléke miatt. A drága keresztapától elég sok rosszat kapott a fiú.* -Ez igaz, de ha nagyon akarod akkor képes vagy elfelejteni, hogy mi történt régen, és tovább tudsz lépni.*Teszi hozzá a saját gondolatát, majd pár pillant múlva ismét megszólal.* -Figyelj, ne haragudj azokért, amiket régen elkövettem. Sajnos már nem tudom megváltoztatni a döntéseimet, se a tetteimet. Sok mindenben hibáztam, hibázok és hibázni is fogok. Nem vagyok tökéletes, te sem vagy az, és senki más ezen a világon. Fogalmad sincs róla mennyire sajnálom azt, ami régen történt. Ha te is benne vagy szerintem igazán félre tehetnénk ezt a viszályt, ami a családjaink között dúl már egy ideje. *Khm. Hát igen. Ez valami bocsánatkérés akart lenni. Türelmesen megvárja Réka válaszát, majd ismét átveszi a szót.* -Lenne kedved csatlakozni? Ahogy elnézem nem sietsz sehová, én meg egy darabig úgyis ráérek...

//Fagyi//

Vendég

*Nos igen, elég vak, de csak azért mert el van gondolkozva. Nem tudja, hogy milyen ajándék lenne a megfelelő. Aztán amig a torta készül leül az egyik asztalhoz és a táskájából a fényképalbumot veszi elő, ami Daninak ismerős lehet. Egészen addig azt nézegeti, lapozgatja, amíg valaki be nem fogja a szemét. Akkor eláll a lélegzete. Nem szólal meg, csak egy néma sikolyt ejt. Ijedten néz pár pillanatig a fiúra, majd párat pislog és szemében furcsa mód a jó kedv tükröződik és a kedvesség. Az albumot minél inkább feltűnés mentesen vissza csúsztatja a táskájába és egy apró mosoly jelenik meg az arcán. Nem, nem vágták fejbe mielőtt még megkérdeznék...* - Vásárolok. A nevelő anyám születésnapjára. Pár nap múlva lesz. Na és te? *Kérdez vissza még mindig mosolyogva. Igen, kedves. Kicsit úgy kezeli a fiút, mint bármelyik másik barátját, de azért nem kell elbíznia magát. Csak próbál normálian viselkedni. Kiemelem, próbál.* - Nehéz lenyugodni, ha... *Itt inkább elhallgat és rágcsálni kezdi a szája szélét. Nem akar bunkó lenni. Így is kicsit bűntudata van...* - Vagyis igen. Lenyugodtan. *Mosolyodik el. Na igen, kezdhet félni fiú, mert Réka még a végén tényleg normális lesz... Aztán csak bólint a fiúnak és amint az távozott a táskájából újra előhúzza a fényképalbumot. Nézegeti, lapozgatja viszont egy képen megakad a szeme. Nem illik ide. Dani van rajta, még hozzá még amikor kicsi volt, épp egy kutyát simogat. Hátra pillant a fiúra és vissza a képre. Hirtelen felerősödik a bűntudata. Újra átgondolja amit a múltkor mondott neki Dani és egy sóhajjal becsukja az albumot és visszateszi a táskájába. Feláll és átsétál Dani asztalához és megint a szája szélét rágva megszólal pár pillanat múlva.* - Sajnálom, hogy a múltkor felpofoztalak, deee... *Pár pillanatra elhallgat, majd folytatja kis gondolkodás után.* - De a múlt nagyúr. *Mosolyodik el ezen a megfogalmazáson és még mindig állva néz a fiúra, hogy akkor "szent a béke", vagy mi a csuda...*

Vendég

*Szépen nyugodtan eszegeti a fagylaltját, majd felfigyel egy lila őrültre, aki miatt megcsapja a kintről beáramló hideg levegő. Nem mintha fázna, de azért nem valami kellemes dolog na. Mikor a lila tornádó kicsit abbahagyja a pörgést akkor végérvényesen megállapítja, hogy az nem lehet más, mint Réka, aki úgy látszik eléggé vak lehet, ha egy ilyen feltűnő alakot nem vesz észre. Egy ideig pimaszul vigyorogva figyeli a lányt, majd mikor az leül neki hátat fordítva akkor feláll. A széke szerencsére nem csap zajt így nesztelen léptekkel odaér Réka mellé, majd mikor a lány nem figyel akkor szépen a kezével eltakarja az Allidonos szemét. Hát... Jól mulat a fiú.* -Meglepetéééés. *Suttogja a lány fülébe, majd visszahúzza a kezeit, és leül a főprefektus mellé.* -Mi járatban? *Teszi fel a legfontosabb kérdést a lánynak, aztán néha rá-rápillant a cuccaira, amiket a másik asztalnál hagyott.* -Szóval sikerült végre lenyugodnod? Már egy ideje folyamatosan feszült vagy, és mindig rajtam csattan az ostor... *Kérdezősködik tovább aztán mielőtt még agyonvernék gyorsan hozzátesz még valamit.* -De nem is ijesztgetlek tovább. Visszaülök oda, és ott is maradok. Csak gondoltam megkérdezem mi újság, de el vagyok havazva szóval, ha megbocsájtassz. *Szépen feláll, és ahogy ígérte ismét helyet foglal a "saját" asztalánál. Lehajol a táskáért, és elővesz egy vastag könyvet, amire a "Csontváros" van írva, ami mellesleg user egyik kedvenc könyve... Megkeresi azt az oldalt, ahol tartott, és neki áll olvasni. Furcsa reakció tőle, de hát nem akar még több pofont, így kérdezett, érdeklődött aztán elment. Ennyi. Előkotor a dzsekije zsebéből egy használható tollat aztán neki áll abba a könyvbe is széljegyzeteket gyártani. Érdekes, hogy egy bosszúállásra nevelt fiút mennyire le tud kötni egy könyv, vagy a zongorázás...*

Vendég

*Allidonos leányzónk már egy ideje Nellondban mászkál. Vásárolgat, ajándékot vesz. Igen, ajándékot. Hogy kinek? A nevelő családjának. Pár nap múlva lesz a nevelő anyjának a szülinapja, így illik valami ajándékot küldeni. Bár valahogy sejti, hogy vagy a szekrény mélyén, vagy a kukában végzi. Talán pont ezért gondolkodik valami hihetetlenül gyönyörű ékszeren. Az talán megtetszik neki. Elég hiú, nem álna ellen egy gyönyörű ékszernek. Amúgy egy lila pulcsi van és alatta pedig egy fehér trikó. Egy fekete csőfarmer van rajta, egy lila magassarkú, egy fekete bőrkabát, amin le van húva a cipzár, fején lila sapkája, oldalán tőrei és farzsebéből kilóg a pálcája. Nyakában félholdas nyaklánca és még egy lila masni is nyakára van kötve. Kicsit talán egy lila nyakörvre emlékeztetheti az embert, csak nincs rajta névtábla. Kicsit nagy lendülettel nyit be a fagyizóba, magával sodorva a hideg levegőt kintről, és ezzel a lendülettel indul meg a pult felé, észre se véve az embereket. A pultnál kér egy fekete erdő tortát, becsomagolva és addig leül az egyik asztalhoz, háttal úgy kb. mindenkinek.*

Vendég

*Egy új vendég ücsörög a fagyizóban. Eléggé antiszociális alkat így elég kevesen ismerik. Ide jött a színház után, ahol egy allidonos srác eléggé lefárasztotta. A szokásos bőrdzseki és napszemüveg elengedhetetlen kelléke már a megjelenésének. A lábánál egy táska van, amit épp pár órával ezelőtt javíthatott meg és akörül az esemény körül történt a faggatás is. Most a Belsis fiú épp egy epres-vanilíás fagyit eszik, miközben egy doboz bonbonon dobol az ujjaival. A bal kézfején még mindig ott virítanak azok a furcsa jelek, amiket a színházteremben írt a bőrére. Jegyzet, semmi több. Elmerengve eszegeti a fagylaltot, majd mikor végre eszébe jut az is, hogy egyáltalán miért van itt. Az egyik unokahúgának van születésnapja, így a csokoládét neki szánta, viszont még nem volt ereje ahhoz, hogy elmenjen a postagalambjáért, és elküldje az ajándékot. Ehelyett leült, és ősszel neki állt egy nagy, három gombócos fagyit enni. Kellemes hangulata van a helynek még akkor is, ha a fiú teljesen magányosan ücsörög. Neki így jó. Soha nem volt társaságkedvelő nem úgy, mint a drága rokonai, akik belerángatták minden hülyeségbe. A múlton godolkozik, majd mivel megunta a dobolást az ablak felé fordul, és a járókelőket figyeli.* ~ Arra a túlsúlyos nőre Misi azt mondaná, hogy tudna ajánlani neki egy zsírleszívó gépet. Arra a fiúra meg Kata állna rá, és halálra szekálná. Olyan kis szerencsétlen. Aztán Gábor meg Peti összeverekednének azzal a nagyképű sráccal. És... Az a lány meg... Hasonlít Noémire, de biztosan képzelődöm. *Hát mondjuk azt, hogy egy darabig ezzel lefoglalja magát a fiú persze jobb időtöltés lenne az unokatestvérekkel... Visszafordul a fagyijához, és tovább töpreng azon az ismerős alakon.* ~Lehetséges, hogy itt lenne? Bár nem hiszem. Nem lehet olyan kicsi a világ... Jut eszembe ígértem Noéminek egy hosszú levelet...*Ha lenne daimonja talán még válaszolna is a gondolataira, de nincs neki, hogy csak magában tépelődik a dolgokon.*

-Ki jössz velem a sétálni?-* Kérdezte a lánytól és várta válaszát.*- Hát például a gyufát is a magyarok adták az országoknak-* mondta a lánynak és a táskájából elővett egy fényképező gépet és megkérdezte a lánytól*- Szabad?-*kérdezte a lánytól*

-Szóval hallottál róla. Ennek örülök.*Mosolyodik el kivételesen nem gúnyosan.*- Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy mi mindent köszönhetnek a magyaroknak.*Teszi hozzá leereszkedő hangnemben, de ez nem a fiúnak szól.*-Megtisztelsz vele? Hát ez jó.*Nevet fel. Még nem beszélt vele így senki, szóval ez új egy kicsit.*-Akkor jó. Szeretem, ha megtisztelnek. Sőt, ha tisztelnek azt is.*Jelenti ki fellengzősen.*-Nem tudom, találkoztál-e már főnökösködő lánnyal..*Kezdi, de a fiú pont abban a pillanatban rohan ki.*~Ez egy sportember, vagy mi?*Fut át az agyán a gondolat. Ennyit rohangálni egész nap. Ő aztán biztos nem csinálná ezt, mivel nem szeret futni. Meg egyébként is. A mozgást sem kell túlzásba vinni, és egy cukrászdában ülnek. Mikor visszatér a rózsával, először csak érdeklődve nézi, hogy mit akar azzal. Mikor a hajába kerül, ösztönösen felemeli a kezét, és megérinti a rózsát. Nem csak azért, hogy jó helyen van-e, hanem azért is, mert elég hirtelen jött.*-Köszönöm.*Feleli végül egy kis szünet után.*-De tényleg, nagyon szép.*Mosolyodik el.*

-Hallottam már róla 3 hónapig ott laktam-* Mondta a lánynak.*- De nem nem primadonnáskodok itt megtisztellek azzal hogy nem szarlak le-* Majd megette a fánkot és csak ült és bámulta a lányt. Majd eszébe jutott egy ötlet.*- Várj mindjárt jövök-* Majd kiszaladt és le tépett egy rózsát majd szép halkan visszajött és a lány hajába tűzte és visszaült*- Tessék!-* És egy kis bók * -Ez csak azt jelenti hogy annyira szép vagy mint a rózsa-* Majd csak várta hogy a lány megegye a sütit.*

*Látja a fiún, hogy kicsit meglepőnek találta a felbukkanását.*~Legalább nem egy magát macsónak képzelő szépfiú.*Gondolja egy félmosollyal, mert ki nem állhatja azt a kategóriát. Az ember ne a külsejével próbáljon meg érvényesülni. Mivel úgy tűnik, nem zavar, felveszi a villát a tányérról, és elkezdi enni a sütijét. Egy ideig csend van, addig gondolkozik bizonyos dolgokon. Mikor Zac kizökkenti, kicsit sem látszik meg rajta. El tudja rejteni, és ő nem akar zavarodottnak tűnni. Nem egy elveszett kislány.*-Magyarországról érkeztem.*Válaszol büszkén.*-Budapestről.*Teszi még hozzá, pontosításképp. Majd elválik, hogy a fiú hallott-e róla. Ha igen, az jó, ha nem, akkor most hallott. A fiú egyszer csak felpattan, ezt Enikő kissé meglepőnek találja, mert ő egyszerre rendel meg mindent, nem szaladgál fölöslegesen. Felhúzza a szemöldökét, mikor a fiú elkezd gyújtogatni.*-Felőlem csináld.*Legyint egyet. Mondjuk a tulajdonosok nem biztos, hogy örülni fognak neki.*

*Valaki belép a fagyizóba és leül hozzá. Nagyon megijedt mert nagy slungal jött a lány.*-Ja persze!-* Mondta zavarodottan a lánynak*- Engem Zacnek hívnak.-* Mondta a lánynak és ette tovább a zserbót.Majd végzett és elkezdett beszélgetni a lánnyal*- Na és honnan származol vagy hal laksz ha így jobban hangzik?-* Majd ette a fánkot. Majd hirtelen felállt és oda ment a pulthoz, és kért egy pohár narancs dzsúszt és vissza ült a lányhoz. Majd felvette a földről a táskáját és elkezdett benne kutakodni*~ Na hol van már, áhá itt van~* Majd elővett a táskájából egy darab gyertyát és gyufát. A fiú piromániás így szeret gyújtogatni. Kirakja az asztalra,meggyújtja és elkezd vele játszogatni.*- Jaj bocs, várj mindjárt elteszem most nem magamba vagyok-* Elfújta és zsebre rakta a gyertyát és a gyufát.*

*Mivel szinte minden nap a kúriában tartózkodik, ezért úgy gondolta, ki kell mozdulnia egy kicsit, ha nem akarja, hogy a fél iskola megkérdezze, nem beteg-e. Mondjuk az igaz, hogy nagyon nem érdekli, mit gondolnak róla, meg a fél iskola sem ismeri. Még. Hosszú, rikító piros kabát van rajta, fekete miniszoknya, ami ugyebár nem látszódik a kabáttól, fekete harisnya és a kabáttal megegyező piros árnyalatú cipő. Semmivel sem feltűnőbb, mint eddig, legalábbis egyelőre csak az emberek negyede fordult utána. Magában elégedett mosollyal nyugtázza a dolgot, pontosan ezt akarta elérni. Lendületesen belép a fagyizóba, és rendel magának egy szelet csokitortát. Nem kell vigyáznia a vonalaira, elég vékony, meg táncol is. Leül az első olyan asztalhoz, ami egy kicsit a középpontban van. A helyzet csak az, hogy ott már ül valaki.*-Remélem, nem zavarok.*Jelenti ki, majd leül a székre. A fiú hátha jól nevelt, és nem fog elzavarni egy lányt.*-Egyébként Enikő vagyok.*Mutatkozik be, majd várakozóan tekint a fiúra, hogy az mondjon valamit.*

*Zac megint Nellondba érkezik. A tegnap napi buli jó volt, este nagyon ki volt. Most a fagyizóba nézettel. Mivel egy kicsit édesszájú a süteményes pultot közelíti meg, majd elgondolkozik mit egyen*~Hát legyen egy mézes zserbó és képviselő fánk~ * gondolta magában és előtte is teremt. Majd megfogta a tányért és leült az egyik 4 személyes asztalhoz. Majszolgatta a zserbót, és eszébe jutott az otthon mivel még az anyukája ilyet csinált neki.~Nyami milyen régen ettem már mézes zserbót, olyan mint otthon,bár az otthoni egy kicsit finomabb~*És eszegette tovább*

Vendég

*Gyors léptekkel közelít a fagyizó felé, és arcán látszik, hogy valami nagyon feldobta. Igen, látta Huant, ahogy átlépi a tükröt a suliban, így rohant utána és most is majdnem azután érkezik meg, ahogy leül a fiú a rendelésével. Rohan az asztalhoz, ahol nem mellesleg először találkoztak, vagy inkább beszélgettek, és szinte a fiú nyakába ugrik. Csak ugrás nélkül. Persze nem akkor vetődik rá, mikor az éppen eszik, próbál akkor, amikor semmi sincs a kezében, hogy azért ne sérüljön a fiú. Egy fehér testhez simuló póló van rajta, egy sötét lila pulcsi, egy fekete csőfarmer, egy lila csizma, nyakában félholdas nyaklánca, fején lila sapkája, ami ugrás/vetődés közben nagy valószínűséggel a földön landol. Cute ott repked mellette, vagy is felette és figyeli, hogy mi is történik most éppen. És hát éppen az folyik, hogy Réka úgy a vetődés után magához öleli még egy ideig Huant és örül neki, hogy végre láthatja. Bár azért, érdekes módon de, a fiúnak is a tudtára adta ezzel. *

*Huan érkezik a fagyizóba. Különösképpen nem fagyizni jött.. Ahhoz már hideg van. Tehát Ahogy kiér a központi térből, azonnal a fagyizó díszes-mázas ajtajának kilincsét nyomja le. Gyorsan toppan be, majd vállát kezdi nagyon gyorsan átsimítani, hogy melegedjen. Öltözéke most egy zöld bélelt kabát, ami alatt egy fekete pulcsi van, egy barna nadrág, és a megszokott meleg túrabakancs. Furcsa öltözékéhez társul még egy fekete sapka amit csak úgy ledob arra az asztalra, ahol megismerkedtek Rékával. Azonnal a pulthoz megy, és egy csészét, no meg öt darab grillázst kér. Mikor megkapta ezeket, a helyére megy, és a kezében lévő flakonból kiönti a forró teát. A grillázst elkezdi törögetni, és a pici szemeket ropogtatja. Charlie bújik ki sapkája alól, és cincogva elkezd egy dió darabot majszolni.* ~ Hiányzik..~ * majd a teába szürcsöl és ábrándozva nézi az üres székeket..*

*Amelia miután észreveszi, hogy a viselkedése itt egyáltalán nem mint aki élete legnagyobb hibáját követte el könyörögve kér bocsánatot. Szégyenében azt sem tudja hol van. Amikor a fél-tünde felajánja neki, hogy megmutat pár helyet Nellondbanálaszt nem tud rá választ adni. És amikor a lány meghívja a fagyizóba visszautasítja. Egyrészt aztsem tudja mi az a fagyi. Másrészt Amelia nem hiszi, hogy bármiről is tudnának beszélni.Lesütött szemekkel és félelemtől teljes tekintettel oson ki a szépségszalonból és egy alig hallható sziával köszön el a lánytól.*

*Emily a távozó unokatestvére után int még mosolyogva, majd az egyik pincérlány felé pislog, aki hamar veszi is az adást, és odasuhan hozzá.* - Szeretnék egy szelet csokitortát... és egy csésze cappuchinot, ha megoldható. *A lány felveszi a rendelést, és hamar ki is hozza a szőke Allidonosnak a süteményt, meg a kávét, aki halkan megköszöni, és csendben, egy könyv felé hajolva kezdi el eszegetni, miközben az egyik kósza hajtincsét csavarja le és fel az ujjára, de a történetre nem figyel, egyre csak Roberten jár az esze. Olyan furcsa a fiú... Úgy érzi, valamit titkol előle, de egyre csak azt mondogatja magában, hogy nem, az nem lehet, hiszen ők mindent megosztanak egymással.*

//Fagy, Szeb eltűnt -.-"//

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

» Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt
» Okashi édességbolt
» Logikai fejtörők
» Erdő
» North Star FRPG

Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

Similar topics

Similar topics