Képtár

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 4:54 pm

*ELmosolyodik majd bólint*-Igen lélekdarab így születtünk és az életünk is össze van kötve. *mondja mosolyogva*-Amúgy Säde a neve*mondja majd Victor fele pillant*-Akkor már benne van a kórba a kandur*dönti meg oldalra a fejét majd végig hallgatja a mesét ő valamelyest ismerte de így még nem majd ismét Céline felé fordul, el is mosolyodik a festményre*-Hát akkor itt az ideje hogy valaki mondja nemde?*kérdezi majd most rajta a kissebb pirulás sora pedig nem éppen az a fajta*-Köszönöm*mondja egy kis mosollyal majd kicsit megcsóválja a fejét*-igazábol még nem de egyszer lehet kipróbálom, nekem tetszik az eredeti haj árnyalatom de lehet még kipróbálom a festést talán barnára vagy vörösre*mondja vidáman majd elbúcsuzik a társaságtol*-De nekem mennem is kell fenn a szobámba van még egy kis dolgom örülök a találkozásnak és további szép napot*mondja s elköszön apró biccentés egy kis mosoly keretébe s távozik is*

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 4:47 pm

Ugyan, Céline kisasszony!*Mondja és beletúr borzas hajába, ahogy a nő elkezd meghatódni a zsepis ügyön. Aztán Hannára pislog, ahogy ő is megdícséri a nőt. Rákacsint alányr,a hogy ez jó volt most. S közben elmosolyodik.* Köszi, a neve Árnyék. 3 éve van velem!*magyarázza, majd újra a festményre néz meglepetten.* nem tetszik ismerni?* meglepődik s hamar belezekd a mesébe, melyet user mos tnem tud végigírni mert tesire kell mennie, így a kari NJk sajnos.*

//Köszönöm, ha tudok, visszatérek Smile

//

Vendég

*Még mindig bőg, de mostmár részben a meghatottságtól. Ahogy az ifjú a zsebkendőt vásznához emeli, oda a patakzó szemekhez, bár nem látszik és lehet ő sem érzi úgy, mint régen, amikor még élt, de egyfajta melegség járja át, hála. Halkan szipog még párat és ugyan nem itatódnak fel a könnyek, hisz az képtelenség volna, de azért úgy forgatja a fejét, hogy arcához érve azt a látszatot keltse, amire lelke mélyén most nagyon vágyik. Hogy valaki letörölje könnyeit...* Ez nagyon... kedves, köszönöm Victor. *Most először talán hangja tiszta, olyan amilyen a valódi Céline de Beauvoiré lehetett hajdan. Ritka pillanat. Pár mozdulatot téve ezután pedig ténylegesen letörli a könnyeket, azért nem nézhet így ki.* A királylány és a béka? *Kérdi gyanakvóan, remegő hangon, a sírás utóhatása.* Én erről még nem hallottam. *Az ő korában ez a mese nem terjengett.* Jelöljem meg őket? Hát ez ragyogó ötlet, de... Mégis, hogy? Mivel? *Felragyog az arca, majd tanácstalanul kezd el pillogni, ez ugyanis jó kérdés. Nincs a keze ügyében semmi amivel megtudná jelölni a brekiket.* Én igyekszem nem keseregni, de ez annyira reménytelen... Te meg annyira kedvesen beszélsz... Nagyon köszönöm. *Néz igazán szépen a fiúra, majd halkan hozzáteszi.* Nekem volt valaki... De elhagyott, nem ő volt a királyfi... *Sóhajtja kesernyésen. Közben a lány magyarázatát hallva, már nem visong, de attól még mellkasa szaporán jár, ez kicsit ijesztő volt a számára.* Lélekdarab? A te lelked darabkája? *Kérdi elképedve, ez is új még számára.* Céline de Beauvoir. *Mutatkozik kölcsönösen be, hisz illemet is tanult anno, ezt nem árt megcsillantani néha.* Békák... Békák... *Sóhajtozza szomorkásan, s a fején tanyázó kétéltű le is ugrik, ki a portréból,át a szomszédosba, majd onnan is tova.* Ó... Jaj, zavarba ne hozz, kérlek. Nagyon rég mondták már, hogy szép vagyok... *Pirul el Hanna szavaitól, majd egy kicsit epésebb éne tör elő.* Te sem panaszkodhatsz. Bár ez a fekete haj kicsit elsötétíti az arcod, kedves Hanna. Nem gondolkodtál még az átfestésén? *Csak mellékesen kérdi, gúnyosan csöppet, de hát... Én szóltam.*

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 4:30 pm

*HÁt úgytűnik a sikítástol még a lány meg a tigris is megijed kezdetnek éppen úgy hogy Säde a lány lába mögéá kuporodik úgytünik ilyen fajta stresszt ő se bírja Hanna csak védekezőleg felemeli a kezét *-Öhm ő ártalmatlan nem igazi tigris csak lélkdarab.*mondja védekezően a festmény felé nézve*-Nem árthat semmi rosszat*mondja a festménynek remélhetőleg nem okozott nagyobb galibát az ijedtség idő közbe a tigris is előmászik a lány lába mögül pedig nem ilyedős fajta. Szemeivel lassan vizslatni kezdi a képet illetve a fiút*-Öhm Hanna Oksanen. NAxeldir*mutatkozik be a fiunak a mosolya ténleg kicsit Coolgate reklámra hasonlít de persze ez nem rossz értelembe mondható hiszen a lány örül hogy nem zavarják el melegebb éghajlatra meg beszélgethet végre valakikke. Így ő is elmosolyodikl*-Öhm az előbb valamilyen meséről volt szó a békakirályról eselteg?*kérdezi bár lehet jobb lett volna ha befogja hisz éppen csak a felét hallotta a dolognak.Közbe a festmény felé fordul kicsit jobban végig nézi lehet bambulásnak minősül de a lánynak ez nagyon új*-Szépnek tetszik lenni*mondja a képnek közbe kicist hülyének érzi így magát majd a srácra is vet egy pillantást*-Aranyos a macsekod*mondja szintén kis mosollyal*

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 4:20 pm

*Szegény Vic, sokkolják a nő szavai, ahogy róla beszél. Bár már kinőtt az utáljuk a lányokat korszakából, ideáig még nem jutott el, s már épp vágna közbe, de megint elkezd pityeregni a festmény,s bár valószínűleg semmit se használ, felemelia zsepit a vászonhoz érintve, hátha az segít valamit a kisasszonyon.* Ugyan, ugyan. Talán nem tetszett még hallania mesét a királylányról és a békáról? Kétlem mert... nos, nekem épp Önről jutott eszembe ez a mese. Ott is megleli a végén a királyfit a királylány. Biztos, hogy megtalálja csak.... tessék megjelölni, amelyik már volt és így akkor azt nem keresi újra. Nem szabad elkeseredni, kedves Céline. Tudja, mindenkire vár valaki, aki boldoggá teszi és akit boldoggá tehet.* Na igen, a logika, aminek semmi köze az érzelmekhez ^^. Ekkor azonban egy másik lány és egy tigris lép be, bár Vic sejti, hogy daimon, hiszen ilyen állatot csak úgy még itt sem lehet tartani.* Sziasztok!* Köszön és végre megjelenik arcán az a Victoros mosoly, ahogy a lányra pillant. Igazi fogpaszta reklámba való. Árnyék is érdeklődve pislog a tigris fele. Bár ő nem daimon és így szólni sem tud, mégiscsak tudja, hogy egy bizonyos mértékben rokonságot mutatnak, s mintha büszkén ki akarná húzni magát, hogy ne tűnjön olyan törpének a tigris mellett.* Semmit sem, sőt, több szem többet lát alapon akár segíthetnél is.*Mondja lelkesen a lánynak.* Victor Andon, eramir.* Hajol meg a lány előtt. Igazán úriember.*

Vendég

*A fiú kis házi kedvencével nem is foglalkozik, mintha az ott se lenne. Nem, ő nincs oda a szőrmókokért, semmilyen formátumban, talán azért mert világéletében allergiás volt az állat szőrre. Rendíthetetlenül, szinte feszülten figyeli és hallgatja a fiút, fejét egyik oldalról a másikra biccenti, és dús pilláit, melyek azokat az elbűvölő szemeket keretezik, szaporán rebegteti. Bájos, de ha jobban megnézed... Van benne valami megrögzöttség.* Ááh... Victor Andon. Victor, győzelem... 15 év. Zsenge, szép életkor, Isten éltessen. Szófia... Sohasem jutottam el odáig. *Ízlelgeti kicsit a fiú adatait ábrándos, álmodozó tekintettel, egy pillanatra a semmibe révedve, majd visszapislogva Victorra. Majd harsányan felnevet, de a kacaj vége zavart nézésbe torkollik.* Sírni? Nem-nem, én nem sírtam. *Aztán hirtelen suttogni kezd.* Csak majdnem... Nagyon közel álltam hozzá, hogy eláztassam a békáimat... *Mondja komolyan, s az utolsó szót kiejtve ajkai feltűnően legörbülnek, pityergésre, s szemei ismét könnyben úsznak.* A békák... Ezek az ostoba békák... Soha nem fogom megtalálni, Victor. Soha nem találom meg az igazit! Végig csókolhatom az összeset, de érzem nem lesz meg... *Kezd el siránkozni, s könnyei is kicsordulnak végre. Arca ugyan gyönyörű marad, de mégis rejlik benne keserűség, fájdalom, no meg egy kis rájátszás.* Céline de Beauvoir a nevem... *Szipogja, s közben egy béka ráugrik a fejére, elhelyezkedve a koronán.* Segíts... *Alig hallhatóan kéri, tovább pityeregve. Hát erről beszéltem. Erről a hangulatingadozásról, mely egy idő után igencsak... őrjítő. Egy lány is betoppan a Képtárba, Céline hosszan elnézi, eleinte egy szót sem bír kiejteni ajkain, majd hirtelenjében erősen, fülsiketítően felsikkant.* Egy tigris! Tigris van nála! Te szent ég! *Nála ez kiverte végképp a biztosítékot, most próbálja meg valaki lenyugtatni...*

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 4:09 pm

*Egy fiatal lány indult el délutánok délutánján igazábol megintcsak egy felfedező utat akar tenni hiszen nem ismeri még annyira a sulit mint szeretné bár igazábol ő volt a hülye. Nem éppen társaság megszálott így olybá látszik magának kell megtalálni a helyeket ami esetleg szép lehet és felkeltheti a lány érdeklődési körét. Félre értés ne essék érdeklődő típus Hanna csak nem minden iránt. Lassan haggya el a szobáját és elég gyors tempóba halad lefelé a lépcsőn. Majd egy könnyed irányt kiválasztva le is kanyarodik valamelyik folyosóra igazábol még mindig nem igazán tudja hogy mi hol van talán csak a főhadiszállás, étkező és az udvarra kivezető utat nomeg a szobába, de ha azt nem tudná az már rég szegénységi bizonyítvány lehetne a lány számára. Útján nem sokat gondolkozik csak követi amerre a lába viszi álltalába így ér el a leg érdekesebb helyekre legalábbis emlékei szerint.A lába mellett egy tigris daimon megy ungyancsak szakadatlan tempóba a lányéval majdnem egyiramba.
Nem nagyon szolnak egymáshoz de úgytűnik mind a kettő eléggé energia teli jelenség az iskoláb, lassan megérkeznek egy ajtóhoz ahova a lány be is megy lesz ami lesz alapon. És lám úgytűnik a képtárba kerültek ezt a termet se ismeri legalábbis még nem járt itt emlékei szerint amik mostanába eléggé sok helyen járnak. Kicsit beljebb lép de nem szólal meg először körbe néz meg is pillant egy fiut mintha egy festménnyel beszélgetne a lány először csak felhúzza a szemöldökét hiszen nem látja beszélő partnert majd lassan felfogja hogy igazábol a kép is válaszol. Hát ilyenből se látott sokat bár tudta hogy vannak ilyesmik de a miért? és mikénteken nem gondolkozott. Nem tudja hogy mennyire zavar igazából csak körbe nézni jött arra nem számított hogy rögtön társaságot is fog találni node akkor nem is kell szomorkodni hisz az elmúlt pár percbe éppen azon gondolkozott hogy miért nem ismer még pár embert pedig lassan már egykét-három hete már itt van ha nem több mostanába az időt nem igen számolja.
Azért ha itt van ne legyen szemtelen köszön is aztán vagy zavar vagy nem*-Üdvözlet*köszön oda majd nyel egy kissebbet nem igen szokott hozzá az ilyesfajta festményekhez node tudta hogy ez a hely ilyenekkel jár ami igazán nem is rossz dolog*-Öhm Hanna Oksanen, remélem nem zavartam meg semmit*mondja kicsit vissza fogottabban mert azt nem akarta ha mégis akkor tudomásul veszi azért nem esik kétségbe node lehet hogy olyan témába avatkozott amihez semmi köze nem tudhatja hisz csak most érkezett a terembe. Azért reméli nem*

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 3:58 pm

*A hangok hallatára a macska Vic lábainál máris elbújik, úgy tűnik, meglepődött, hogy még őt is felül tudja múlni valaki, s mintha Vic arcáról is kezdene lefagyni a mosoly. De aztán a kisasszony csak.csak feleszmél és összeszedi magát. S bár egy portré előtt áll, mégis automatikusan a zsebéhez nyúl egy zsepiért a nő arcát látva. Mikor azonban az megszólal, kicsit felvonja a szemöldökét, de illedelmesen felel a kérdésekre.* A nevem Victor Andon és Szófiából jöttem, 15 múltam nem olyan régen. Miért sírt kegyed?* Kérdezi a portréról. Na igen, segítőkész jellem, de még portrén nem kellett segíteni de ez sem tántorítja el. Az me gkülön jó, hogy megmenekült a hisztitől, olyat még nem nagyon látott, még a végén kiderül, hogy a lányok jobban rá tudnak ijeszteni, mint egy sárkány, pedig azokat szereti. Nagy állatbarát, s ezért is lepődött meg, hogy vajon a nőnek mibaja lehet a békákkal. Aranyosak és hasznosak is, emg kicsit viccesek.* Ás Önben kit lehet tisztelni? * Kérdezi újra, s mintha visszatérne a mosoly az arcára megint. Na nema fogpaszta reklám de már haladó.

Vendég

*Először halk, majd fokozatosan erősödő, elég sírásközelinek tűnő hangokat ad ki, melyek a macska vernyogásához is hasonlítanak, valamilyen szinten. A lényeg, hogy éles és elég hiszti szagú. Könnyei ugyan még nem indultak útnak méregtől kipirult arcán, de már csak pár perc és ez is bekövetkezik. Szinte fel sem fogja, hogy valaki átlépte a Képtár küszöbét, a nagy önmarcangolásban fel sem tűnik neki, hogy egy ifjú varázsló növendék áll portréja előtt. Mereven néz magaelé, összeszűkűlt szemekkel, arcára tapadt kezei szinte már reszketnek. Ám amikor a fiú megszólítja őt, mint akit jól fenéken csíptek, úgy pattan meg, szinte kiugrik aranyozott keretéből a fiú ölébe.* Óó... óó, jajj... *Fejét zavartan forgatja és végre lepislog a diákra. Kicsit oldalra biccenti fejét, pár vöröses fürt arcába omlik. Ajkai érdekesen felfelé görbülnek, s torkából keserű, ám bájos visszhangú kacaj tör fel.* Hogy segíthetsz-e? Segíteni szeretnél? Mily kedves és figyelmes a fiatal úr... *Szemei ugyan még könnyesek, de úgy tűnik ő maga már nem készül pityeregni, el lett vonva a figyelme.* Hát... Éppenséggel segíthetnél. Bár elég nehéz feladat elé nézünk... Mond csak hány éves vagy te és hogy hívnak? Ezeket igazán fontos tudnom... *Érdeklődéssel teli tekintettel, gyermekien kiváncsi és már-már ártatlan vonásokat öltve kérdezősködik, kicsit közelebb hajolva, amennyire a vászon engedi. Érdekes nő, meg kell hagyni. Teli meglepetéssel és rejtéllyel, valamint egy ferde jellemmel, melynek köszönhetően az ember sohasem tudhatja mire számítson részéről a következő percben.*

Téma: Re: Képtár Csüt. Feb. 05, 2009 3:30 pm

*Egy magas, borzas barna hajú, csillogó zöld szemű fiú érkezik a képtárba, nyomában egy fekete kandúr macskával, aki nem a daimonja, csak Vic barátja. barna cipőt, farmet és fekete kapucnis pulóvert visel, nyakában vékony ezüst lánc. Itt még sosem járt. Körbenézelődik kicsit, s észre veszi, hogy az egyik képből a békák ide oda ugrálnak, feltűnve néhány egészen más képben ahova nem illenek. Látja a fiatal nőt is, s óvatosan a portréja elé lépked, majd megszólal. * Bocsánat, segíthetek kisasszony?* Kérdezi óvatosan bár ő maga még járatlan a női hiszti rejtelmeiben.*

Vendég

*Cuppogás és brekegés zaja észlelhető a Képtár egyik szegletében, hol két keret közé nemrég egy vadonat új is került. Bár maga a portré nem mai mázolmány, eddig mégsem volt látható itt a Kúria falain belül. Selymes, vöröses-szőke fürtjei lágyan omlanak alá, szemei vetekednek a tenger kékjével, alakja nem is lehetne ennél tökéletesebb és karcsúbb, melyet egy finoman megmunkált, gyönyörű mocsárzöld ruha takar. Fején szokatlan díszítéssel ellátott korona csillog. Céline, a férfi faló tünemény alakja bontakozik ki, amint a kedves bámészkodó közelebb merészkedik, ahogy épp egy varangyot szorongatva kezében, ajkaihoz nyomkodja azt és csókokkal halmozza el. A következő pillanatban, mivel a hatás jól láthatóan elmarad, unott, szinte undorral teli ábrázattal hajítja el a kétéltűt a többi közé, ugyanis még ugrándozik pár a portréban. Némelyik épp kiszökdécsel, másik épp bepattan a képbe. A fiatal hölgy szemei hirtelen könnyekkel telnek meg, arca paprikavörösre vált, fehér kezeit pofijára tapasztja, és csak mélyeket lélegez. Igazi hisztiroham előtti csend.*

Vendég

*Integet a távozó Laura után.*
- Gúnyolódott rajtam, aztán összepiszkolta a szövetkabátomat, végül megzavart, és emiatt... *Lehúzza bal kezéről a kesztyűt. Szörnyű egy látvány. Pirosas-lilás a bőr, szinte végig hólyagos, másodrendű égési sérüléssel tarkított.* ...kézzel voltam kénytelen elhárítani egy tűzlabdát. A sajátomat. *Nyomatékosítja, jelezve, hogy az nem volt pici. Visszaveszi a ruhaneműt, ne kelljen azt nézniük.* Mindenesetre, én leégettem a hajából egy-két arasznyit és elküldtem a tóba pancsolni, úgyhogy nem maradt megtorlás nélkül. Másrészt, én nyertem, kétszer is... először nem tudta feladni Grozda, és csak azért tudott ártani. ~ Ott durvultak el a dolgok. ~ *Ez a mondat szinte hallható, anélkül is, hogy kimondaná. Elfogadja a karnyújtást, és akkor indulnak is kifelé. Ez nála az igent jelenti, egyértelműen.* Nem eszlek meg, vékony és csontos vagy. *Húzza el a száját, mintha ez valós probléma lenne.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 7:16 pm

*A káromkodást, emg belső veszekedést csak hallgatja, hallgatja, majd emgcsóválja a fejét.* -Nem kéne ennyit veszekedned magaddal, még a végén egyesek őrültnek nézhetnek téged.. *mondja egész szelíden, Laura közben rájön, hogy ő nem akar sétálni menni, mert semmi ekdve megzavarni az idillt, hiszen Jack mostanság annyira nem is figyel rá, meg szégyelli a be nem azonosított érzéseit, úgyhogy daimonjával együtt távozik. Jack érdeklődve pislog.* -Mit művelt a drága jóleány amúgy, hogy ennyire szídod őt is? *érdeklődik, itt Nikorinára célozva, hiszen Jackbarátunk is rengetegszer szivatta már. Aztán csak vállat vonva legyint.* -Csak érdeklődtem, ugyanis nem szoktam meg, hogy magadtól kiöltözöl, szóval pusztán érdeklődés volt. *A ma nincs szavakra csak sunyi mosoly suhan át az arcán, majd a boszorkány emgnyomására mentegetőzve emeli fel kezeit.* -Azért ne egyél meg, ha kérhetem. Tudod, gyakorta elfeledem, hogy neked megy, mert nekem emg nem, de te ebben profi vagy. Kettesben is áll a séta? *érdeklődik, és, ha igen, akkor karját nyújtja a lány felé. A maszkos állatra nem is mond semmit, nem aludt miatta. Nem szereti.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

- Rémeket látok! *Fekete kesztyűkkel fedett kezével hadonászva nyomatékosítja szavait.* Esküszöm, Groz... Nikorinát láttam erre jönni. Jóvanmár, ne visíts. Ha ennyire akarod, mondom a keresztnevén, sigh, hisztis idióta. *Mondja utóbbit hallhatóan halkabban, mintha magának beszélne. Magának is beszél.* Mi? Az édesanyukád a sznob őrült! Istenem, egyszer legyünk külön és megtéplek! Egy hajad szá... *Hirtelen félbehagyja, és a már valószínűleg őt bámuló párosra néz. Köhint egyet, és kiegyenesedik, amikor is érkezik Jack.*
- Jahajj. Nem, ezügyben nem kell segítség. *A bókra csak mosolyogva biccent egyet, majd negédesen elmosolyodik.* Áá, mióta érdekel, hogy van-e randim Erickel? *Lapos oldalpillantás rá.* Nem, ma nincs, csak azért öltöztem így, mert jólesett. *Von vállat lustán, és nyújtózkodik egyet.* Darkfield, boszorkány vagyok. Egy Vesticioval melegen tartom magam, ha kell. *Éljenek a régi, rossz szokások. A vezetékneven szólítgatás.* Úgyhogy felőlem mehetünk. Hátha tiszteletét teszi nálunk az a maszkos állat.

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:58 pm

*Hangokat hall, miközben figyeli a képét, és a hang forrása felé fordítja a fejét. Elmosolyodik, majd lelkesen a lány felé indul, egyre gyorsabban, majd ha lehet ilyet mondani, a nyakába veti magát.* -Svetlanaaa! *kiáltja lelkesen, miközben megölelgeti a lányt.* -Tudok segíteni, mielőtt megőrülsz itt nekem? *kérdezi érdeklődve, egész segítőkészen, ami csoda tőle, de ilyen állapotban mi nem csoda?* -Nagyon remekül nézel ki, minek örömére öltöztél ki? Randid van Ericcel? *kérdezi kissé sejtelmesen, sunyin somolyogva. Nem akarja, hogy kettéátkozzák, nem ugratja a lányt, tényleg csak rédeklődik. Laura kérdésére felvonja fél szemöldökét.* -Ilyen lengén sétálni? *nem mintha ő sokkalta jobban lenne öltzve, de legalább hosszúruhában van.* -Maximum ha adunk rá egy köpenyt, vagy valamit. És ahogy elnézem, nem sok kedve van hozzá.. *pillant ismét az albínóra, kissé végigmérve, Odron közben halkan dorombolva somfordál közelebb a társasághoz.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:52 pm

*Az aláírásra csak mosolyog egy kicsit. Végignézi ahogy a fiú kiteszi a képet, és megszárítgatja. Aztán egy kicsit oldalra billenti a fejét, amikor Svetlana látható lesz. Közelebb lép a lányhoz, és kedves hangján megszólal.*
-Szia Svetlana! Mért őrülsz meg? *A ruhájára nem mond semmit, neki személy szerint nem tetszik annyira, de nem ítáli el a lányt miatta, ugyanis az a lényeg, hogy Svet jól érezze magát benne. Bár még nem tudja, hogy mit fog reagálni az albínó, de utána folytatja*
-Nincs kedved velünk jönni? Sétálni akartunk menni...

//bocsi, hogy lassú volt, csak volt egy kicsi dolgom//

Vendég

- Megőrülök! *Hagyja el a klinikai őrült száját ez a szó, s ezzel egyidőben válik láthatóvá. Nos, ruházata nem épp a megszokott, sőt, elég lenge, de -legalábbis szerinte- csodálatos. Lolita stílusú, melynek alapelve, hogy nézzünk ki úgy, mint egy játékbaba. Svetlanánál ez be is következik: holtsápadt, hibátlan bőre olyan, akár a porcelán. Hátközépig érő, hófehér haját frissen szárította, elől csigákba, hátul hullámosra. Ajkaira egy kevés szájfényt tett, ma igazán törődik a külsejével. A biztonság kedvéért combközépig érő, fekete zoknit is húzott és enyhén magasított talpú cipőt. Háttal áll a párosnak, észre se veszi őket, se azt, hogy már rég leesett az Occaceo róla.* Hmm, ez ismerős. *Áll meg az egyik kép előtt, eltöprengve nézve azt.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:28 pm

-Sétálni? *pillant fel érdeklődve a lányra, aztán a képhez fordul vissza. Megtörli az arcát, kissé maszatos lesz, de nem bánja. Még pár rövid kézmozdulat, aztán pálcáját rászegezi a vászon jobb alsó sarkára, és ügyes mozdulatokkal belevési alkotói aláírását. Vámpírfiú Nagyon kreatív, de ez van. Vgül még pár ecsetvonást eszközöl a képen, közben Odron érdeklődve hallgatja a vidra kérdését, és jól meggondolja, hogy mit is feleljen neki.* -Valami löttyöt viott meg, holnapra elmúlik. *mondja nemes egyszerűséggel, aztán beleszimatol a levegőbe, és lelkesen csóvál párat a farkán, felismeri az illatot, a vanílián át is kiérzi a lányt, hát igen, aki otthagyja a szagát Jack párnáján..* -Svet.. *dorombolja halkan a nevet. Jack közben elégedetten körbenéz, feláll, fogja a vásznat, az elkészült képpel, és szépen elindul vele a falhoz.* -Pillanat és itt vagyok. *mondja Laurának, miközben keres egy mgfelelő helyet az ő portréképének.* -Utána felőlem mehetünk sétálni. *mondja még válasz képpen az eramirosnak, és elindul keresgélni, majd, mikor talál egy megfelelő helyet, egyik kezébe fogja a pálcáját, másikba a képet.* -Magifix.. *súgja, és a falra szegezi pálcáját, könnyed mozdulat, majd rányomja a képet a falra.* -Nubilum Externum! *nem szélörvény keletkezik, hanem csak valami lanyha, kissé hosszú ideig tartó, egyenletes szellő, Jack a biztonság kedvéért megszárítja a festéket, majd elégedetten forgatja zsebébe pálcáját.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:20 pm

* Egy fél lépést tesz közelebb a fiúhoz, és így már rálát a műalkotására.* ~Vajon mi lehet vele? Nem ilyennek ismertem meg. Nem is nagyon értem... Valami történt? Robi?... Itt vagyok ám... Megkérdezed Ordont?... Persze...~ * Laura talán kesz még egy kicsi lépést Jack felé. Kicsit sikerült összeszednie magát, és egy kicsit bátrabban szólal meg.*
- Őőő... Nincsen kedved sétálni valahol? Talán odakint... De ha még festeni szeretnél, akkor mindegy... Csak gondoltam... *A lány egy kicsit közelebb megy, de még mindíg vagy egy lépésre áll a fiútól. Aztán egy kicsit fülel, és a semmibe bámul, a lépések irányába. Közben Robi is kérdezösködni kezd, de nagyon halkan.*
- Igazából mi van Jackkel? Nem ilyen volt... Történt valami? Mért van oda Ruset tanárúrért? Héj... Ez meg mi? *Teszi hozzá, mikor az ajtó kinyílik*

Vendég

*Nyílik istenesmód halkan az ajtó, és... shsssh. Semmi. Nem jön be rajta semmi. Valaki hallhatóan elsétál Laura és Jack mellett, bódító vaníliaillatot hagyva maga mögött, melyet leginkább a két daimón érezhet meg.*
~ Valahol erre láttam... rémeket látsz. Lehet, hogy elbújt. Nincs itt. De itt lehet. De nincs! De felgyújtottam neki hála a kezemet! Jóvan. ~
*Morog egyre gondolatban, közben láthatatlanul téblábol tovább, egy-két állványzat mögé benézve.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:01 pm

*Jack érdeklődve pislog két ecsetvonás között a lány felé. Pálcáját felemeli, majd int, halkan mormog valamit, és az ajtón egy lökettel, de egészen halkan becsukódik. A fiú zsebrevágja a pálcáját, majd Laurára pislog.* -Jólvan, jólvan, azért ne legyél ennyire megilletődve, gyere csak közelebb nyugodtan. Nem harapok, Odron sem. Inkább mesélj, hogy telt a furcsa éjszakád? És amúgy minden rendben? *vált kissé csevegőhangnembe. Közben lelkesen festgete tovább, már kezd kibontakozni az alak, pontosabban az arc. Odron csak vigyorog.* -Szóval csak úgy.. hmm.. hát rendben, látom, te is meg vagy illetődve. Ennyire félelmetes volnék? Naugye, hogy nem. *mondja kissé sejtelmesen, kissé sunyin.* -De a séta persze kellemes, de az igazi séta a szabadba visz. *mondja kissé kihúzva magát, hát igen, ő si rég járt odakint.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:52 pm

* Laurát hirtelen elönti az a fura érzés... Ugyanaz, amitől Jacket igyekezett menteni maga helyett... Vajon mért? Laura nem tudott rájönni mért is, de mégis fontos neki a fiú... Végül megszólal, és a hangjából érezni is, hogy mit gondol, és ez megint zavarba hozza...* -Igen... Én tényleg sajnálom... *Talán Jack azt hiszi, hogy azért kért bocsánatot, amit Ruset tanárúrról mondott, pedíg csak azért, mert úgy rászállt... Fejét kicsit lehajtja, haja az arcába omlik. Nagyon idiótának érzi magát... Közben a daimonja a nyakát behúzva néz felfelé az ocelotra. Kissé fél Ordontól, de hát védülis jogos. A macseknak karmai és fogai vannak, bár ő is rendelkezik ezekkel a fegyverekkel, amik tökéletesek a halak és a békák megfogására, de az ocelot ellen nem sokat érnek.* -Laura mondta, hogy sétáljunk, és csak úgy erre jöttünk...

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:33 pm

*Mikor hirtelen a lány megfordul, és átöleli a nyakát, akkor csak kérdőn felvonja a szemöldökét, az egyiket, és segít feltápászkodni a lánynak, hogy végre a saját lábán is megállhasson, aztán beljebb invitálja.* -Portréhoz készülődtem éppen, mikor becsaptad az ajtót. Tudod, be is jöhettél volna nyugodtan. Bár.. a múltkori után nem hiszem, hogy tetszeni fog a kép, de ez van. *von vállat, láthatóan nem akar törődni azzal, hogy a lány nem díjazza szerelmének kilétét. Szépen elsétál a székhez, leül rá, ecsetet ragad a kezei közé, nagy levegőt vesz, és nekiáll pingálgatni.* -Szia Laura. *köszön a daimon a belépő lánynak, aztán a felé közeledő vidrát méregeti, kissé gyilkos pillantással, majd nyújtózik egy nagyot, ásítva, hogy karmai és fogai is látszódjanak, majd rákacsint az állatra.* -Odron, és örvendek. Tudod, ami késik, az nem múlik. De, mostmár ezeken az apró formaságokon is átestünk, hogyhogy éppen errefelé? *érdeklődik a vidrától, kíváncsian pislogva le rá, ami nem nehéz, nála még egyelőre nagyobb. Jack közben elszántan festi a kisebb-nagyobb vonalakat, színeket.* -Te is ugyanazt álmodtad amúgy? Tudod, a vámpírral meg azokkal az elementálokkal, vagy gólemekkel.. *érdeklődik a fiú, miközben nem nagyon néz fel a lányra, de minden bizonnyal hozzá néz, csakhát a festésre kell koncentrálnia, hisz nem nagy képzőművész.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:24 pm

* A lány megmakacsolja magát, és a világért nem menne be. Csakhogy ha akar, ha nem, bizony bekerül oda... Kattan a zár, és mire eljutna Laura tudatáig, hogy az ajtónak támaszkodik, az már el is tűnt a háta mögül. Mire Jackhez ér, már félig medíg megfordult, és sikeresen átöleli a fiú nyakát... Persze hirtelen olyan zavarba jön, hogy elpirul...de nem olyan nagyon ám, csak épphogy, olyan aranyosan. Pillanatokon bellül már felfelé pislog a fiúra. Mivel nem akar hápogni, inkább ki sem nyitja a száját. Végigfut az agyán, hogy edig fojton Robi intézte el, hogy mások karjaiban kössön ki, de most csakis a saját hülyesége tehet róla. Visszanyeri egyensúlyát, és a saját lábára áll, elengedi a fiút. Közben a pír egy kicsit sem apadt az arcáról...*
- Ömh...Hát én csak... izé... Festesz? Mit?... *Nyögi végül lányos zavarában, miközben gondolataiban daimonja röhörészéseit hallgatja. Mellesleg a vidra már Ordon fel megy, kicsit félénken. Végülis pont megfelelő vacsora lehetne a nagymacka számára... elég halkan szólal meg.*
- Üdv... Robi vagyok... Azt hiszem, mi még be sem mutatkoztunk egymásnak...

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:05 pm

*Jack éppen felemeli az ecsetet, hogy az első vonást meg tudja tenni, miután eléggé rendesen bekoncentrált, mikor meremeg a keze, mert valaki erőteljesen becsapja az ajtót, és a fiú nem is látja, ki lépett be. Érdeklődve Odron felé sandít, aki beleszimatol a levegőbe.* -Nem tudom, túl gyors volt, nem érzem az illatát. Nézd meg. Dehát.. a kép.. áhh, megnézem.. *mondja morgolódva, majd leteszi az ecsetet, a füle mögé tűzi, aztán feláll a kis székéről, és az ajtóhoz lép, majd lendületesen kinyitja, és éppen hangosan felszólalna, hogy ki van ott, mikor, ha minden számítás igaz, Laura pottyan az ölébe.* -Háttemeg? *pillant le kérdőn, érdeklődve a fiú a karjaiban tartott lányra, miközben eléggé érdekesen festhet, de sebaj. Odron halkan kuncog, leülve figyelve a párost az ajtónál.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja