Képtár

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:52 pm

*Az aláírásra csak mosolyog egy kicsit. Végignézi ahogy a fiú kiteszi a képet, és megszárítgatja. Aztán egy kicsit oldalra billenti a fejét, amikor Svetlana látható lesz. Közelebb lép a lányhoz, és kedves hangján megszólal.*
-Szia Svetlana! Mért őrülsz meg? *A ruhájára nem mond semmit, neki személy szerint nem tetszik annyira, de nem ítáli el a lányt miatta, ugyanis az a lényeg, hogy Svet jól érezze magát benne. Bár még nem tudja, hogy mit fog reagálni az albínó, de utána folytatja*
-Nincs kedved velünk jönni? Sétálni akartunk menni...

//bocsi, hogy lassú volt, csak volt egy kicsi dolgom//

Vendég

- Megőrülök! *Hagyja el a klinikai őrült száját ez a szó, s ezzel egyidőben válik láthatóvá. Nos, ruházata nem épp a megszokott, sőt, elég lenge, de -legalábbis szerinte- csodálatos. Lolita stílusú, melynek alapelve, hogy nézzünk ki úgy, mint egy játékbaba. Svetlanánál ez be is következik: holtsápadt, hibátlan bőre olyan, akár a porcelán. Hátközépig érő, hófehér haját frissen szárította, elől csigákba, hátul hullámosra. Ajkaira egy kevés szájfényt tett, ma igazán törődik a külsejével. A biztonság kedvéért combközépig érő, fekete zoknit is húzott és enyhén magasított talpú cipőt. Háttal áll a párosnak, észre se veszi őket, se azt, hogy már rég leesett az Occaceo róla.* Hmm, ez ismerős. *Áll meg az egyik kép előtt, eltöprengve nézve azt.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:28 pm

-Sétálni? *pillant fel érdeklődve a lányra, aztán a képhez fordul vissza. Megtörli az arcát, kissé maszatos lesz, de nem bánja. Még pár rövid kézmozdulat, aztán pálcáját rászegezi a vászon jobb alsó sarkára, és ügyes mozdulatokkal belevési alkotói aláírását. Vámpírfiú Nagyon kreatív, de ez van. Vgül még pár ecsetvonást eszközöl a képen, közben Odron érdeklődve hallgatja a vidra kérdését, és jól meggondolja, hogy mit is feleljen neki.* -Valami löttyöt viott meg, holnapra elmúlik. *mondja nemes egyszerűséggel, aztán beleszimatol a levegőbe, és lelkesen csóvál párat a farkán, felismeri az illatot, a vanílián át is kiérzi a lányt, hát igen, aki otthagyja a szagát Jack párnáján..* -Svet.. *dorombolja halkan a nevet. Jack közben elégedetten körbenéz, feláll, fogja a vásznat, az elkészült képpel, és szépen elindul vele a falhoz.* -Pillanat és itt vagyok. *mondja Laurának, miközben keres egy mgfelelő helyet az ő portréképének.* -Utána felőlem mehetünk sétálni. *mondja még válasz képpen az eramirosnak, és elindul keresgélni, majd, mikor talál egy megfelelő helyet, egyik kezébe fogja a pálcáját, másikba a képet.* -Magifix.. *súgja, és a falra szegezi pálcáját, könnyed mozdulat, majd rányomja a képet a falra.* -Nubilum Externum! *nem szélörvény keletkezik, hanem csak valami lanyha, kissé hosszú ideig tartó, egyenletes szellő, Jack a biztonság kedvéért megszárítja a festéket, majd elégedetten forgatja zsebébe pálcáját.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:20 pm

* Egy fél lépést tesz közelebb a fiúhoz, és így már rálát a műalkotására.* ~Vajon mi lehet vele? Nem ilyennek ismertem meg. Nem is nagyon értem... Valami történt? Robi?... Itt vagyok ám... Megkérdezed Ordont?... Persze...~ * Laura talán kesz még egy kicsi lépést Jack felé. Kicsit sikerült összeszednie magát, és egy kicsit bátrabban szólal meg.*
- Őőő... Nincsen kedved sétálni valahol? Talán odakint... De ha még festeni szeretnél, akkor mindegy... Csak gondoltam... *A lány egy kicsit közelebb megy, de még mindíg vagy egy lépésre áll a fiútól. Aztán egy kicsit fülel, és a semmibe bámul, a lépések irányába. Közben Robi is kérdezösködni kezd, de nagyon halkan.*
- Igazából mi van Jackkel? Nem ilyen volt... Történt valami? Mért van oda Ruset tanárúrért? Héj... Ez meg mi? *Teszi hozzá, mikor az ajtó kinyílik*

Vendég

*Nyílik istenesmód halkan az ajtó, és... shsssh. Semmi. Nem jön be rajta semmi. Valaki hallhatóan elsétál Laura és Jack mellett, bódító vaníliaillatot hagyva maga mögött, melyet leginkább a két daimón érezhet meg.*
~ Valahol erre láttam... rémeket látsz. Lehet, hogy elbújt. Nincs itt. De itt lehet. De nincs! De felgyújtottam neki hála a kezemet! Jóvan. ~
*Morog egyre gondolatban, közben láthatatlanul téblábol tovább, egy-két állványzat mögé benézve.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 6:01 pm

*Jack érdeklődve pislog két ecsetvonás között a lány felé. Pálcáját felemeli, majd int, halkan mormog valamit, és az ajtón egy lökettel, de egészen halkan becsukódik. A fiú zsebrevágja a pálcáját, majd Laurára pislog.* -Jólvan, jólvan, azért ne legyél ennyire megilletődve, gyere csak közelebb nyugodtan. Nem harapok, Odron sem. Inkább mesélj, hogy telt a furcsa éjszakád? És amúgy minden rendben? *vált kissé csevegőhangnembe. Közben lelkesen festgete tovább, már kezd kibontakozni az alak, pontosabban az arc. Odron csak vigyorog.* -Szóval csak úgy.. hmm.. hát rendben, látom, te is meg vagy illetődve. Ennyire félelmetes volnék? Naugye, hogy nem. *mondja kissé sejtelmesen, kissé sunyin.* -De a séta persze kellemes, de az igazi séta a szabadba visz. *mondja kissé kihúzva magát, hát igen, ő si rég járt odakint.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:52 pm

* Laurát hirtelen elönti az a fura érzés... Ugyanaz, amitől Jacket igyekezett menteni maga helyett... Vajon mért? Laura nem tudott rájönni mért is, de mégis fontos neki a fiú... Végül megszólal, és a hangjából érezni is, hogy mit gondol, és ez megint zavarba hozza...* -Igen... Én tényleg sajnálom... *Talán Jack azt hiszi, hogy azért kért bocsánatot, amit Ruset tanárúrról mondott, pedíg csak azért, mert úgy rászállt... Fejét kicsit lehajtja, haja az arcába omlik. Nagyon idiótának érzi magát... Közben a daimonja a nyakát behúzva néz felfelé az ocelotra. Kissé fél Ordontól, de hát védülis jogos. A macseknak karmai és fogai vannak, bár ő is rendelkezik ezekkel a fegyverekkel, amik tökéletesek a halak és a békák megfogására, de az ocelot ellen nem sokat érnek.* -Laura mondta, hogy sétáljunk, és csak úgy erre jöttünk...

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:33 pm

*Mikor hirtelen a lány megfordul, és átöleli a nyakát, akkor csak kérdőn felvonja a szemöldökét, az egyiket, és segít feltápászkodni a lánynak, hogy végre a saját lábán is megállhasson, aztán beljebb invitálja.* -Portréhoz készülődtem éppen, mikor becsaptad az ajtót. Tudod, be is jöhettél volna nyugodtan. Bár.. a múltkori után nem hiszem, hogy tetszeni fog a kép, de ez van. *von vállat, láthatóan nem akar törődni azzal, hogy a lány nem díjazza szerelmének kilétét. Szépen elsétál a székhez, leül rá, ecsetet ragad a kezei közé, nagy levegőt vesz, és nekiáll pingálgatni.* -Szia Laura. *köszön a daimon a belépő lánynak, aztán a felé közeledő vidrát méregeti, kissé gyilkos pillantással, majd nyújtózik egy nagyot, ásítva, hogy karmai és fogai is látszódjanak, majd rákacsint az állatra.* -Odron, és örvendek. Tudod, ami késik, az nem múlik. De, mostmár ezeken az apró formaságokon is átestünk, hogyhogy éppen errefelé? *érdeklődik a vidrától, kíváncsian pislogva le rá, ami nem nehéz, nála még egyelőre nagyobb. Jack közben elszántan festi a kisebb-nagyobb vonalakat, színeket.* -Te is ugyanazt álmodtad amúgy? Tudod, a vámpírral meg azokkal az elementálokkal, vagy gólemekkel.. *érdeklődik a fiú, miközben nem nagyon néz fel a lányra, de minden bizonnyal hozzá néz, csakhát a festésre kell koncentrálnia, hisz nem nagy képzőművész.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:24 pm

* A lány megmakacsolja magát, és a világért nem menne be. Csakhogy ha akar, ha nem, bizony bekerül oda... Kattan a zár, és mire eljutna Laura tudatáig, hogy az ajtónak támaszkodik, az már el is tűnt a háta mögül. Mire Jackhez ér, már félig medíg megfordult, és sikeresen átöleli a fiú nyakát... Persze hirtelen olyan zavarba jön, hogy elpirul...de nem olyan nagyon ám, csak épphogy, olyan aranyosan. Pillanatokon bellül már felfelé pislog a fiúra. Mivel nem akar hápogni, inkább ki sem nyitja a száját. Végigfut az agyán, hogy edig fojton Robi intézte el, hogy mások karjaiban kössön ki, de most csakis a saját hülyesége tehet róla. Visszanyeri egyensúlyát, és a saját lábára áll, elengedi a fiút. Közben a pír egy kicsit sem apadt az arcáról...*
- Ömh...Hát én csak... izé... Festesz? Mit?... *Nyögi végül lányos zavarában, miközben gondolataiban daimonja röhörészéseit hallgatja. Mellesleg a vidra már Ordon fel megy, kicsit félénken. Végülis pont megfelelő vacsora lehetne a nagymacka számára... elég halkan szólal meg.*
- Üdv... Robi vagyok... Azt hiszem, mi még be sem mutatkoztunk egymásnak...

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 5:05 pm

*Jack éppen felemeli az ecsetet, hogy az első vonást meg tudja tenni, miután eléggé rendesen bekoncentrált, mikor meremeg a keze, mert valaki erőteljesen becsapja az ajtót, és a fiú nem is látja, ki lépett be. Érdeklődve Odron felé sandít, aki beleszimatol a levegőbe.* -Nem tudom, túl gyors volt, nem érzem az illatát. Nézd meg. Dehát.. a kép.. áhh, megnézem.. *mondja morgolódva, majd leteszi az ecsetet, a füle mögé tűzi, aztán feláll a kis székéről, és az ajtóhoz lép, majd lendületesen kinyitja, és éppen hangosan felszólalna, hogy ki van ott, mikor, ha minden számítás igaz, Laura pottyan az ölébe.* -Háttemeg? *pillant le kérdőn, érdeklődve a fiú a karjaiban tartott lányra, miközben eléggé érdekesen festhet, de sebaj. Odron halkan kuncog, leülve figyelve a párost az ajtónál.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 4:52 pm

* Laura lép be a terembe, és ezzel a mozdulattal ki is fordul, majd becsapja maga után az ajtót, és nekitámaszkodik a folyósóról. Persze ez elég nagyot szó... lRobi kicsit kérdőn néz a lányra, és végül megkérdezi gondolatban, hogy mért is vágtatott ki ilyen sietősen.* ~Öhm... Nem úgy volt, hogy bemegyünk... De igen. Csakhogy ott van Jack... Ééééés?... Nincs kedvem veszekedni vele... Jajj ne már! Lehet, hogy már el is felejtette... Nem túl valószínű...~ *A lány megmakacsokta magát, és meg sem mozdul. Közben át sem fut a fején, hogy netán az is lehetséges, hogy Jack belülről kinyitja az ajtót, és akkor ő szépen bezuhaz a képtárba...*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 27, 2009 4:36 pm

*Jack nyit be kissé óvatoskodva a terembe. Fekete kezes-lábashoz hasonló gyakorlóruháját viseli, és eléggé furcsa dolgot cipel magával. Egy vásznat, olyan tipikus festővásznat, meg annak támasztékot, valamint egy kisebb széket, emg ecsetet és rengeteg festéket. Behurcolkodik a terembe, Odron becsukja mögötte az ajtót.* -Biztos jó ötlet? Ha ettől nem kapsz ihletet, akkor semmitől. v*álaszol Odron magabiztosan, majd körbenéz.* -És ott van egy szabad falfelület, oda majd kiteheted. *mondja, aztán a fiúra kacsint, aki felsóhajt, és csak biccent, aztán szépen lepakolászik, a vásznat elrendezi, leül a székére, ecsetet és festéket vesz a keze ügyébe, majd egy pár percig csak hosszasan nézegeti a különböző festményeket, figyeli a formákat, a mozgásukat, a tartásukat, aztán maga elé képzeli Rusetet. Nem nehéz. Aztán felsóhajt, lehunyja a szemét, vizualizál, hogy után könnyedebben nekiveselkedhessen a festésnek majd. Odron eddig érdeklődve indul kisebb körülnézésre, gyönyörködik a festményekben, érdeklődve figyeli őket. Jack pedig koncentrál ugyebár.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

- Na, mondd, hogy okos vagyok! Emlékszem rád, ugye, milyen okos vagyok? - *Mint egy kislány, aki elismerést akar, mert szépen megcsinálta a Barbie-babája haját, úgy szeretne Bonnie is. Vagy nem, mert vigyorog, mint a vadalma, és látszik, hogy nem várja el komolyan.*
- Jujj, Bon-bon? Ajajj... Apropó, kérsz? - *A zsebébôl egy apró kis pingvin-csomagolású cukorka kerül elô, amivel Bonnie, aka Bon-bon megkínálja Rozalindát.*
- Tényleg? Nem is tudtam. Tudodtt, az órám bedöglött mikor ideértem. Háromszor cseréltem elemet, de látszólag technikai kütyük itt leszakadnak és a képünkbe röhögnek, ha használni akarjuk ôket...- *Bosszankodik egy kicsit magában. Vagy lehet, hogy csak amiatt nem megy az órája, mert nyáron beleesett a tóba. Kicsúszott egy ugyanilyen pingvines cukorka csomagolópapírján.*
- Akkor nem tudsz valami varázst, amivel meg lehetne oldani? Olyan jó lenne egy beszélô Pengi. De nem akarok órára menni. A tanárok itt olyan szigorúak és nem ismerek senkit, csak téged, de te asszem levizsgáztál. nem jössz be velem? Már így is késünk, tehát tökmindegy mostmár, hogy megyek-e vagy nem. - *Próbál kibújni a felelôsség alól, de a könyvet azért elfogadja. Habár vészhelyzetben felolvasna a pingvinesbôl is, ha kellene...*
- Na, gyere velem, jó? Olyan szerencsétlen vagyok a konyhában. Lécciiiiiiiiii!- *És ezzel be is tuszkolják a bájitaltan laboratóriumba. Pedig hejj, de szívesen lógna...*

//Na, ne hagyj egyedüüüüül XD Gyere velem, Rozalinda!//

Téma: Re: Képtár Hétf. Jan. 26, 2009 4:56 pm

*A kobold lány hatalmasokat pislog, amikor a lányt fél lábon ugrálva pillantja meg, és éppen a pingvines papucskájában van. De normális ez, a kúria területén? No de ki veszi ezt észre, dőleg Bonnien, akin minden pingvines. A kobold lányka aggódva pillant rá, félve, hogy valami baja van, mármint az látszik, hogy van, de fél, hogy komoly. Mikor Bonnie tippelgetni kezdi a nevét, a kicsiny lány hangosan elneveti magát.*
- Rozalinda? Rozi? Még szép, hogy Rosetta! Ennyi erőel én mondhatnám, hogy Bon-bon, nem? *Kérdez rá a kobold lány, halkan elnevetve magát, de cseppet sem gonoszan, vagy furkálódóan, csak őszintén, és kedvesen, viceskedve. Nem akarja bántani a lányt semmi képpen. Mikor Bonnie beszédbe kezd, a lány csak szépen hallgatja, majd a végén az egész szövegelésre válaszol.*
- Na jó, kedvem az elején. Igen, nem futottunk össze.. De ugye tudod, hogy 5 perc múlva órád van a Bájitaltan laborban? Nem ott kéne lenned, te pingvin lány? Amúgy nagyon édes ez a kis Pengi! Ügyes vagy! Amúgy meg, ezek azért tudnak beszélni, meg mozogni, meg miegymás, mert nem igazi festmények, mármint azok, de amúgy varázslattal vannak festve, na szóval érted! Ugye?.. Most pedig tényleg menned kkéne órára ugye tudod? *Kérdezi a lány és lassan lökdösni kezdi a lányt, kifelé a Képtárból, de óvatosan, meg vigyorogva is. Azért a kezéból ne ejtse le Pengikéjét.*
- Siess! És már nem kell mesélned, így is sok a beszéd! Tudod te mit kapsz, ha nem mész be? Ha azt merészeled mondani, hogy nincs nálad a könyved akkor... Nem, nem meg fojtalak, itt az enyém.*Kérdez rá a lány, és egészen a Bájitaltan laborig lökdösi a lányt. kicsit elvigyorodik, mikor a könyvet átnyujtja a lánynak, aztán tényleg bezavarja. *

// Tényleg abba kell hagynunk, mert elsős vagy, mint leesett, és óra alatt nem játszhatsz, hogyha órád van! Menj be rá, és játszogass ott.. de kevesebbet írj, mert az pörgősebb, Bon-bon!^^ //

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Továbbra is figyeltnek érzi magát, és mível az orvosok sosem diagnosztizáltak nála üldözési mániát, csak a saját hülyeségére foghatja. De annyira nem tud koncentrálni a könyvre, hogy nagyon. Még a háttérzene sem segít nagyon. Úgy érzi magát, mint egy antilop oroszlánok között. Ô a préda... Képzeletében. Ugyanis a festmények közül a legkevesebb törôdik vele akár egy fikarcnyit is. Így tehát megmagyarázható, hogy ugrik egy nagyot, mikor hírtelen egy kis koboldocska szólítja meg. Le is esik a könyve, egyenest rá a (pingvines) papucsba bújtatott kislábujjára és Bonnie felpattan, majd szitkozódva, lábát szorongatva ugrabugrál egy lábon. Eléggé nevetséges látvány lehet.*
- Hú, francba, ez fáj.- *Lerakja a lábát, mozgatja, majd ráhelyezi a súlyát és végre Rosetta felé fordul. Arcán egy gondolkodó arckifejezés terpeszkedik el.*
-Eeeeeeh, Ro..Megvan, Rosalinda, ugye?- *Öklét tenyerébe csapja, majd elkezd csettintgetni.* - Nem, Rozi! Várj, meg van! Ez az! Rosetta! Igeeen!- *Büszkén vigyorogva kíhúzza magát.*
- Bizony ám, emlékszem! Ki is vagy te? Na, csak vicc volt, persze, hogy emlékszem. - *Kicsit heherészik magában.*
- Ja, nem hagytam itt. Csak látszólag nem nagyon futottunk össze. Kár. Megvagyok, kösz, és te? - *Odasörtet Rosettához és a hajcsatjára mutat.*
- Na ezt skubizd meg, ez itt Pengi. Saját magam csináltam! - *Büszkén vigyorogva mutat a kissé formátlan, kiégetett agyagra, amit pingvinnek festett ki.*
- Te, nem tudod, hogy hogyan tudna ez is beszélni meg moogni, mint azok ott? - *Itt hátra mutat, a labdázó lányokra.* -Tök vicces lenne, ha tudna beszélni.- *Rosetta megpróbálja védeni ôt a festményekkel szemben, Bonnie meg csak szaporán bólogat, hogy igen, így van, meg bizony, nem látott még. Rosi meg is kéri, hogy meséljen valamit. Körbenéz, jobbra, balra, elôre, hátra.*
- Ja, én? Bocsi, azt hiszem, túl sok cukrot ettem... Mit meséljek? - *Kérdi kicsit zavarban, mert vele szinte semmi sem történt eddig...*

Téma: Re: Képtár Hétf. Jan. 26, 2009 4:30 pm

*Egy koboldlányka rója a köröket a kúria területén, igazából nincs nagyon mit csinálnia, ugyanis a mai napon nincsen órája. Mikor lassacskáán körbe körbe jár a Labirintus területén, mintha halk neszeket hallana... Valahol a közelben pillantja meg a bejáratot a Képtárba. Egy egyszerű zöld ruhát visel a lány, igen, most kivételesen ruhát, és rajta egy feketés, méregzöldes köpen van. Hosszú csizma van a lábacskáján, hogy azért ne fagyjon meg, de mondjuk amúgy se annyira fázós teremtmény. Mikor Bonnie hangját hallja meg, spt meg is pillantja a lány, megrökönyödve pillant rá.*
- Bo... Bonnie? Te vagy az? Jézusom! Már azt hittem, hogy itt hagytad a sulit! Hogy hogy nem láttalak soha? Hogy vagy? Emlékszel még rám egyáltalán? *Kérdezi a lány megrökönyödve, de azért pöppet reménykedve, hogy a lány emlékszik még. Közelebb csoszog, s mikor kiszúrja, hogy a a festmények kicsit szenyóznak a lánnyal, akkor szépen rájuk ripakodik.*
- Ne tessék őt bántani! Biztosan még nem látott varázsfestményeket! Maguk is meglepődnének, hogyha egy sárkány sétálna itt el, mert gondolom maguk se láttak. *Mondja a lány, magázódva, úgy kb minden ellenséges pillantású festménynek, majd szépen kedvesen rámosolyog Bonnie-ra.*
- Na? Mesélj!

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Egy Bonnie érkezik a képtárba. Nem is nagyon tudja, hogyan jött ide, csak egy pingvines könyvet olvasva bolyongált a labirintusban és idetévedt. Hát, mindenesetre mostmár itt van. Pingvinmintás póló van rajta, kertésznadrág és pingvines hajcsat a hajában, ami szôke-barna tincsét tartja vissza. El kellene mennie fodrászhoz.
Mindenesetre most a képtárban van. Becsukja a könyvét, mert elolvasta az érdekes szöveget. Sosem értett sokat a művészethez, de azért ha már itt van, körül is nézhet? Nyilván ugyanezt kérdezi magától, mert vállat von, lerakja a könyvét az asztalra és elindul körbenézni. Az egyik tájképen néhány lány játszik labdát. Elôtte Bonnie hosszasan megáll és nézegeti a képet.*
-Jaj, de szép kép!-*Ámuldozik, mert neki minden szép, amit olyasvalaki rajzolt, aki tud. Meg is rémül jól, mikor az egyik lány rámordul, hogy ne bámuljon már annyira.*
~ Húha, Grozda keresztanya túl keveset mesélt a mágusvilágról. ~ *Gondolja és sűrű bocsánatkérések közepette hátrál pár lépést.*
-Inkább leülök és olvasok egy kicsit. Aha, ezt teszem, jó ötlet.- *Mintha magával vitatkozott volna. Visszasétál az asztalhoz, megigazítja a pingvines kulcstartóját, leül és elkezd egy kicsit olvasgatni.*
~ Ehh...Valahogy kicsit...~
-Muszály bámulnotok?- *Kérdezi hangosan a festményektôl vele szemben. Sóhajt egyet, mikor észreveszi, hogy csak üldözési mániája van, elvigyorodik saját magán és a pingvines könyvét böngészi tovább.*
~ Ezek a festmények furik, ha én mondom...~

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:35 pm

* Pierr az órára néz 10 lesz fél óra múlva szóval tényleg hamarosan takarodó.
- Igen jóban vagyunk de már rég láttam. Neharagudj de még ma egy levelet is meg kell írnom. Úgyhogy mennem kell. Remélem még összefutunk. Majd jövök a képtárba. És te is felkershetsz a szobámba. Nagyon jó volt veled dumálni.
* Pierr már indult is a szobája felé. Kicsit elgondolkozott az életen. Nem akar állandóan hazajárni, de testvére nagyon beteg. elhaározza hogy ír egy levelet neki. Ha nem épülne fel gyorsan hazamegy hogy felvidítsa Bernadett.

Vendég

*A lány amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul is ment tovább. Florian barátságosan néz a francia srácra. Jó fej és lehet vele beszélni. Még ha először nem is tervezte. Egy nagyon jó hírrel áll elő, ami igazán ínyére van a festménynek.*- Igen? És mond csak jól kijöttök?* Ekkor veszi csak észre a szemben álló órán, hogy lassan amúgy is be kell fejezzék a beszélgetést, mert mindjárt takarodó. Florian reméli, hogy majd még fog találkozni a fiúval, de most egy kicsit elment a kedve. Mielőtt a fiú befejezhetné a választ, közbeszól neki.*- Tudod mit? Ezt most hagyjuk, nem érdekes. Nekem is mennem kell és te sem maradhatsz már kint sokáig. Majd, ha eljössz, akkor beszélünk, vagy lehet, hogy én kereslek fel, valahol. Szia.*Azzal kisétál a kép jobb oldala felé, de nem jelenik meg az oldalsó képben.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:18 pm

* Pierr már pontosan tudja mi zajlik körülötte. eszébe jutott egy gyermekkori csíny amikor bement apukája dolgozó szobábjába és ott látott egy ilyen képet.
- Van egy nagyon jó barátnőm. * Válaszolt a kérdésre. Ekkor Pierr egy idegen alakot vasz észre. Megszólítja a magányos lányt.
- Szia. Nem jössz közelebb? * Kérdezi a félénk kislányt.
- hogy hívnak? kérdezi kedvessen.

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:17 pm

*Miután megeszi a szendvicsét, elindul újfent egyedül, vissza a hálójába.*

Vendég

*A lányt váratlanul éri, hogy Florian megszólalt. Nem akarta megijeszteni, bár nem is tudja, mivel ijesztette meg a lányt. Minden esetre a lány közelebb jön és beszélget. Floriannak ez igazán nagy öröm, mert sajnos ő minden szempontból új és igazán jó társakat inkább a diákok között talál. Az ő életük mozgalmasabb és tartalmasabb.*- Részemről a szerencse, Emily. Szép neved van. *Ekkor Pierre vonja el a lány figyelmét. Florian is figyel, mivel attól, hogy el van szigetelve tőlük, még ő sem süket. És amúgy is nagyon szeret hallgatózni. Pierre elrak valamit. Látszott, hogy stikában akarta, de mivel Florian csak előre tud figyelni, az ő figyelmét nem kerülte el. Minden esetre a fiú szemébe néz, de egy szót sem szól. Pierre kérdésére szívesen válaszol, de valamiért Emilynek el kell rohannia. Florian int neki, hogy jöjjön vissza, de sajnos már nem hallja. Florian visszafordul Pierrehez és válaszol neki.*- Én megmondom őszintén néhány napja kerültem ide. És abból a célból, hogy a diákok életében részt vegyek. Meg persze egyéb életükben. Mond csak Pierre…*nyomja meg erősen az „r” betűt.*… neked van párod? Úgy értem kedvesed?* Florian ebben a témában van otthon sé talán még segítségére lehet a fiúnak.*

*Közben egy lány érkezik. Egy szó nélkül elsétál mellettük és az ablakhoz megy falatozni. Florian amennyire tud kinéz, hozzá.*- Szia.* Köszön neki, majd visszafordul Pierre-hez.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:04 pm

*Elindult Észak felé egy labirintusban, csakúgy céltalanul. Sok diákkal találkozott, nem tudta, hogy milyen szakra is járnak. A képeket csodálta, némelyik mozgott is, figyelte őt, ám senki sem szólt hozzá. A képtárhoz érkezik, ahol több diákot is lát. A folyosó egyik ablakához megy, néz ki rajta, nem mer odamenni hozzájuk. Táskáját a párkányra teszi és elővesz belőle egy szendvicset, amit még az ebédlőben készített magának. Felül a táskája mellé és elkezdi falatozni, miközben a körülötte lévő embereket figyeli, tanulmányozza.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:00 pm

* Pierr nem értette tisztán mi történik a terembe. ~ Itt élnek a festményekvagy csak képzelődök?~ * gondolta magában a lehangolt fiú. Megpróbált úgy tenni mint aki tudja, hogy mi a helyzet de valójában foggalma se volt. Nwem akarta, hogy mások szomorúan ismerjék meg így elrakta a tollat me a papírt amiben a szomorító levélre válaszolni akart.
- Ti honnan jötettek? Mikor érkeztetek az iskolába és milyen céllal.

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 7:49 pm

*A lány kicsit összerezzen a hangra, majd közelebb lép a festményhez.*
-Örvendek, Emily Beawer... *Már épp nyújtaná kezét, amikor eszébe jut, hogy épp egy képnek mutatkozott be. Hallja, hogy bejön valaki, egy fiú, akit nem ismer.
-Szia, Emily Beawer vagyok, Allidonos, 1hete érkeztem, DK. *Nyújt kezet a fiúnak, egy barátságos mosoly kíséretében. Örül, hogy egyre több embert (festményt) ismer meg, bár eszébe jut, hogy nemsokára mennie kell, úgyhogy a mosoly az arcára fagy.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...