Képtár

Téma: Re: Képtár Hétf. Jan. 26, 2009 4:30 pm

*Egy koboldlányka rója a köröket a kúria területén, igazából nincs nagyon mit csinálnia, ugyanis a mai napon nincsen órája. Mikor lassacskáán körbe körbe jár a Labirintus területén, mintha halk neszeket hallana... Valahol a közelben pillantja meg a bejáratot a Képtárba. Egy egyszerű zöld ruhát visel a lány, igen, most kivételesen ruhát, és rajta egy feketés, méregzöldes köpen van. Hosszú csizma van a lábacskáján, hogy azért ne fagyjon meg, de mondjuk amúgy se annyira fázós teremtmény. Mikor Bonnie hangját hallja meg, spt meg is pillantja a lány, megrökönyödve pillant rá.*
- Bo... Bonnie? Te vagy az? Jézusom! Már azt hittem, hogy itt hagytad a sulit! Hogy hogy nem láttalak soha? Hogy vagy? Emlékszel még rám egyáltalán? *Kérdezi a lány megrökönyödve, de azért pöppet reménykedve, hogy a lány emlékszik még. Közelebb csoszog, s mikor kiszúrja, hogy a a festmények kicsit szenyóznak a lánnyal, akkor szépen rájuk ripakodik.*
- Ne tessék őt bántani! Biztosan még nem látott varázsfestményeket! Maguk is meglepődnének, hogyha egy sárkány sétálna itt el, mert gondolom maguk se láttak. *Mondja a lány, magázódva, úgy kb minden ellenséges pillantású festménynek, majd szépen kedvesen rámosolyog Bonnie-ra.*
- Na? Mesélj!

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Egy Bonnie érkezik a képtárba. Nem is nagyon tudja, hogyan jött ide, csak egy pingvines könyvet olvasva bolyongált a labirintusban és idetévedt. Hát, mindenesetre mostmár itt van. Pingvinmintás póló van rajta, kertésznadrág és pingvines hajcsat a hajában, ami szôke-barna tincsét tartja vissza. El kellene mennie fodrászhoz.
Mindenesetre most a képtárban van. Becsukja a könyvét, mert elolvasta az érdekes szöveget. Sosem értett sokat a művészethez, de azért ha már itt van, körül is nézhet? Nyilván ugyanezt kérdezi magától, mert vállat von, lerakja a könyvét az asztalra és elindul körbenézni. Az egyik tájképen néhány lány játszik labdát. Elôtte Bonnie hosszasan megáll és nézegeti a képet.*
-Jaj, de szép kép!-*Ámuldozik, mert neki minden szép, amit olyasvalaki rajzolt, aki tud. Meg is rémül jól, mikor az egyik lány rámordul, hogy ne bámuljon már annyira.*
~ Húha, Grozda keresztanya túl keveset mesélt a mágusvilágról. ~ *Gondolja és sűrű bocsánatkérések közepette hátrál pár lépést.*
-Inkább leülök és olvasok egy kicsit. Aha, ezt teszem, jó ötlet.- *Mintha magával vitatkozott volna. Visszasétál az asztalhoz, megigazítja a pingvines kulcstartóját, leül és elkezd egy kicsit olvasgatni.*
~ Ehh...Valahogy kicsit...~
-Muszály bámulnotok?- *Kérdezi hangosan a festményektôl vele szemben. Sóhajt egyet, mikor észreveszi, hogy csak üldözési mániája van, elvigyorodik saját magán és a pingvines könyvét böngészi tovább.*
~ Ezek a festmények furik, ha én mondom...~

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:35 pm

* Pierr az órára néz 10 lesz fél óra múlva szóval tényleg hamarosan takarodó.
- Igen jóban vagyunk de már rég láttam. Neharagudj de még ma egy levelet is meg kell írnom. Úgyhogy mennem kell. Remélem még összefutunk. Majd jövök a képtárba. És te is felkershetsz a szobámba. Nagyon jó volt veled dumálni.
* Pierr már indult is a szobája felé. Kicsit elgondolkozott az életen. Nem akar állandóan hazajárni, de testvére nagyon beteg. elhaározza hogy ír egy levelet neki. Ha nem épülne fel gyorsan hazamegy hogy felvidítsa Bernadett.

Vendég

*A lány amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul is ment tovább. Florian barátságosan néz a francia srácra. Jó fej és lehet vele beszélni. Még ha először nem is tervezte. Egy nagyon jó hírrel áll elő, ami igazán ínyére van a festménynek.*- Igen? És mond csak jól kijöttök?* Ekkor veszi csak észre a szemben álló órán, hogy lassan amúgy is be kell fejezzék a beszélgetést, mert mindjárt takarodó. Florian reméli, hogy majd még fog találkozni a fiúval, de most egy kicsit elment a kedve. Mielőtt a fiú befejezhetné a választ, közbeszól neki.*- Tudod mit? Ezt most hagyjuk, nem érdekes. Nekem is mennem kell és te sem maradhatsz már kint sokáig. Majd, ha eljössz, akkor beszélünk, vagy lehet, hogy én kereslek fel, valahol. Szia.*Azzal kisétál a kép jobb oldala felé, de nem jelenik meg az oldalsó képben.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:18 pm

* Pierr már pontosan tudja mi zajlik körülötte. eszébe jutott egy gyermekkori csíny amikor bement apukája dolgozó szobábjába és ott látott egy ilyen képet.
- Van egy nagyon jó barátnőm. * Válaszolt a kérdésre. Ekkor Pierr egy idegen alakot vasz észre. Megszólítja a magányos lányt.
- Szia. Nem jössz közelebb? * Kérdezi a félénk kislányt.
- hogy hívnak? kérdezi kedvessen.

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:17 pm

*Miután megeszi a szendvicsét, elindul újfent egyedül, vissza a hálójába.*

Vendég

*A lányt váratlanul éri, hogy Florian megszólalt. Nem akarta megijeszteni, bár nem is tudja, mivel ijesztette meg a lányt. Minden esetre a lány közelebb jön és beszélget. Floriannak ez igazán nagy öröm, mert sajnos ő minden szempontból új és igazán jó társakat inkább a diákok között talál. Az ő életük mozgalmasabb és tartalmasabb.*- Részemről a szerencse, Emily. Szép neved van. *Ekkor Pierre vonja el a lány figyelmét. Florian is figyel, mivel attól, hogy el van szigetelve tőlük, még ő sem süket. És amúgy is nagyon szeret hallgatózni. Pierre elrak valamit. Látszott, hogy stikában akarta, de mivel Florian csak előre tud figyelni, az ő figyelmét nem kerülte el. Minden esetre a fiú szemébe néz, de egy szót sem szól. Pierre kérdésére szívesen válaszol, de valamiért Emilynek el kell rohannia. Florian int neki, hogy jöjjön vissza, de sajnos már nem hallja. Florian visszafordul Pierrehez és válaszol neki.*- Én megmondom őszintén néhány napja kerültem ide. És abból a célból, hogy a diákok életében részt vegyek. Meg persze egyéb életükben. Mond csak Pierre…*nyomja meg erősen az „r” betűt.*… neked van párod? Úgy értem kedvesed?* Florian ebben a témában van otthon sé talán még segítségére lehet a fiúnak.*

*Közben egy lány érkezik. Egy szó nélkül elsétál mellettük és az ablakhoz megy falatozni. Florian amennyire tud kinéz, hozzá.*- Szia.* Köszön neki, majd visszafordul Pierre-hez.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:04 pm

*Elindult Észak felé egy labirintusban, csakúgy céltalanul. Sok diákkal találkozott, nem tudta, hogy milyen szakra is járnak. A képeket csodálta, némelyik mozgott is, figyelte őt, ám senki sem szólt hozzá. A képtárhoz érkezik, ahol több diákot is lát. A folyosó egyik ablakához megy, néz ki rajta, nem mer odamenni hozzájuk. Táskáját a párkányra teszi és elővesz belőle egy szendvicset, amit még az ebédlőben készített magának. Felül a táskája mellé és elkezdi falatozni, miközben a körülötte lévő embereket figyeli, tanulmányozza.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 8:00 pm

* Pierr nem értette tisztán mi történik a terembe. ~ Itt élnek a festményekvagy csak képzelődök?~ * gondolta magában a lehangolt fiú. Megpróbált úgy tenni mint aki tudja, hogy mi a helyzet de valójában foggalma se volt. Nwem akarta, hogy mások szomorúan ismerjék meg így elrakta a tollat me a papírt amiben a szomorító levélre válaszolni akart.
- Ti honnan jötettek? Mikor érkeztetek az iskolába és milyen céllal.

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 7:49 pm

*A lány kicsit összerezzen a hangra, majd közelebb lép a festményhez.*
-Örvendek, Emily Beawer... *Már épp nyújtaná kezét, amikor eszébe jut, hogy épp egy képnek mutatkozott be. Hallja, hogy bejön valaki, egy fiú, akit nem ismer.
-Szia, Emily Beawer vagyok, Allidonos, 1hete érkeztem, DK. *Nyújt kezet a fiúnak, egy barátságos mosoly kíséretében. Örül, hogy egyre több embert (festményt) ismer meg, bár eszébe jut, hogy nemsokára mennie kell, úgyhogy a mosoly az arcára fagy.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*Végre nyílik az ajtó. Nem leplezett kíváncsisággal várja, hogy ki fog belépni. Végül a gyengébb nem egy képviselője lép be az ajtón. Enyhén összehúzott szemmel néz a lányra, aki úgy tűnik nem vette még észre a férfit. Majd vár egy kicsit, de mikor a lány közeledik hozzá, nem bírja tovább. Nem hagyhatja, hogy elmenjen az első látogatója.*- Ha beszélgetni van kedved, akkor én szívesen megteszem.*Szól közbe, bár talán ha egyedül van, nincs kedve beszélgetni.*- Üdvözletem, szépségem. Florian Rockovics vagyok a Nezabar egyik új festménye. Nincs egy hete, hogy ide kerültem és még nem igazán beszélgettem senkivel. Reméltem társam leszel egy rövid kis csevejre. Ugye nem okozol csalódást?*Búgó, mély hangja, csábítóan hat mindenkire az ellenkező nemből. Ekkor váratlanul még egy fiú lép be a terembe. Egy félmosoly jelenik meg a férfi arcán. Örül neki, hogy egyre többen jönnek és annak is, hogy egy fiú az. Első gondolata, hogy talán segít nekik egymásra találni, de mivel, hogy most találkoztak először sutba vágja tervét. A fiú észre sem veszi Floriant így az felhívja magára a figyelmet.*- Örvendek Pierre. Florian vagyok. Florian Rockovics.*Mutatkozik be illendően.*- Ugye mindketten diákok vagytok?

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 7:36 pm

* Pierr egy számára teljesen ismeretlen helye sétálgatott. Egy hatalmas ajtót pillantott meg. Ez persze felkeltette a fiú érdeklődését. Az ajtón túl egy hatalmas termet talált tele képekkel. Nincs jó kedve sőt kifejezetten szomorú . Nem tudja mit akar magányt vagy valakivel társalogni. A terembe körbesétált. Megpillantja egy lányt. Odasétál hozzá de most sem volt jó kedvű.
- Szia. * Mondta a lánynak akit még nem ismert.
- Perre Bontavier vagyok.

Téma: Re: Képtár Kedd. Jan. 20, 2009 7:23 pm

*Emily megint kiengedett hajjal, egyszerű pulóver-farmer-edzőcipő összeállításban pompázott. Szeme belül tengerkék, kívül mélyzöld árnyalatot öltött, ami annyit jelent, hogy se nem jó, se nem rossz kedvel érkezett a képtárba. Először járt itt, és kicsit meglepődött mennyi kép van felsorakoztatva. Elindult kőrös-körül megszemlélni a képeket és a lakóikat, dehát, alig volt egy-egy lakó a képkeretében, de a bejárati ajtó mellett talált valakit.. Nem igazán tudja, mit mondhatna, így inkább távolról nézegeti a férfit.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*A képtár újabb bentlakóval bővült. Az bejárati ajtótól nem messze egy új képkeret talált gazdára. Bentlakója épp nem látható benne, de nem kell sokat várni rá. Nem rég került ide, de eddig még nem sokan látták őt a helyén. Pedig igazán társasági lény, csak épp eddig inkább szomszédjait látogatta. Most viszont elérkezettnek látja az időt, hogy a nagyérdemű előt is feltűnjön.
Lassan besétál a helyére, hogy megnézze van-e itt valaki. De sajnos elég ritkán jönnek le ide a diákok. Igaz, ő máshova is mehet, de azért szeretné, ha inkább itt keresnék ezentúl. Szelíd tekintettél néz előre, férfijúi bájait ezzel még inkább kiemelve. Nagy hódolója a női nemnek és remek segítő a társra váróknak.
Egy idő után a keret szélének dől és csak az ajtót bámulja, vagy a körmét piszkálja. ~Biztos abban a koszos képben ragadt rám.~*

Vendég

//Bocsi, de nekem is mennem kell. Köszi a játékot! Mila pedig leleépett! //

Vendég

//Oké, akkor fagyi Smile

//

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 3:55 pm

// Ööö egy kis időre el kell mennem, szóval jó lenne fagyasztani, de ha gondoljátok, ti folytathatjátok a játékot, addig meg a karim NJK. //

Vendég

Arkadion a nevem!*Biccent a hiúz is.Hangja a jelenlevők fejében hallatszik. //mivel a daimonok így kommunikálnak, nem beszélnek, az arcszerkezetük nem jó hozzá ^^// Az ó hangjában is cseng a dallam, de neki mély, megnyugtató basszusa van, eltér a lányétól kissé. Mila viselkedésén elképed még a tünde is, s csodálkozva pillant Nickre, aztán Miss,re aztán Ar-ra, aztán újra a lányra.* Nos, valóban... Ő is kommunikál, mivelhogy. Ő is egy lélek, mint te vagy én, vagy Nick. Egy lélek, két test, de mégis egység. Hm...*Rámosolyog a sajátjára, hiszen ők nemrég tanulták meg ennek az egységnek a fontosságát.* nem egyszerű néha a kettőt összehangolni, de jó erőpróba és tanuló lecke tud lenni. legyen az tünde, ember, kobold vagy akár órás vagy kentaur!*Kissé filozófikus talán de tőle ez normális.*

Vendég

*A tündeleányzó és a diamónja odasétál hozzájuk és be is mutatkozik, bár ahogy Mila elnézi, csak Nicknek. De azért Mila is hallotta, hiszen ott áll mellettük. A lány és a diamónja...*
~remek. neki is van diamónja. kezd kisebbségi komplexusom lenni...~*gondolja Mila és ismét Missre néz. Az aranyos kis medvebocsra, akinek még mindig csillog a szeme. Mila már majdnem elmosolyodik, amikor Miss megszólal. Milának kikerekedik a szeme.*
-Ez... beszél?-*mutat a bocsra és Nickre néz.*
-Izé... Szóval... Hú! Ezt nem tudtam...-motyogja a lány. Látszik rajta, hogy meg van lepődve, de el is pirul, mivel úgy tűnik a szobába csak ő nem tud semmit a diamónokról. A tünédre néz.*
-Mila-*mutatkozik be azért ő is. Bár csak ilyen röviden. Minek hosszabban? A lényeg, ahogy szólíthatja a lány, bőven benne van. furcsa. Ahogy elnézi a lányt nem lát rajta olyan jelen, ami esetleg arra mutatni, hogy olyan, mint Goraph. Vagyishogy lenézi és nem tiszteli, nem szereti az embereket.*
~ezek szerint minden tünde más és más... csak úgy, mint az emberek...~*gondolja Mila és egy apró, halvány mosoly suhan át az arcán. De el is tűnik Hiszen Milán nem valami megszokott a mosoly. Majd a lány kérdésre elképed. Nem tudja, hogy mit válaszoljon. Nickre néz és megvonja a vállát.*
-Nem...

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 3:30 pm

* Nagyon is tisztában van vele, hogy Mila nem hitte el neki, hogy Miss szereti a képeket, és ha jobban belegondol ez tényleg egy vicces képet szülhet az emberek, illetve tündék gondolataiban. Csak megvonja a vállát, és Missre mutat. Ha egy medvebocs annyira számító, hogy bevágja a durcát, csak azért, hogy megkapja a napi simogatás adagját, akkor Nick már azt is el tudja képzelni, hogy képeket nézeget. Különben is, egész hasonlít egy olyan daimónhoz, aki kedveli a művészetet. *
- Nick C. Maundrell. * Egy mosoly tartozik az üdvözléshez, nem csak a leányzó kedvességéért, hanem mert a srác mindig is rokonszenvezett azokkal, akikben a benne lévő vérrel megegyező van. Ez már csak egy szokás nála. *
- Én pedig Miss vagyok. * A fiúnak ideje sincs kinyitnia a száját, a maci már be is mutatkozik, és szigorúan, szinte megbántottan pislog a gazdájára. Mikor elfordul, Nick széttárja a karját Arnuil előtt. Miss már csak ilyen.
Megzavart valamit? Nick legszívesebben felnevetne. Mást nem, maximum Miss-t a sértődött macit játszva. Bár ha jobban belegondol, talán Mila...Minden érthető. *

Vendég

Köszönöm!*Mondja a lány, s tünde meghajlással köszönti a fiút, arcán egy mosollyal. Arkadion, a hiúz viszont a fiú daimoját veszi szemügyre. Leül elé és csak pislog párat. Bár ő egy hiúz, esze ágában sincs támadni. Bár tud vadászni, daimont akkor sem bántana, s amúgy is kissé még nyurga egy nagyobb testhez. A félelem persze néha erőt szül, ezért volt, hogy már megvédte társát a bajban. Arnuil, látva, hogy a lány elfintorodik, csak csendesen biccent fele, majd inkább Nick fele fordul.* Arnuil Olórea, örvendek! Ő a daimonom, Arkadion*mutatkozik be a lány illedelmesen. Mivel Mila láthatóan nincs tőle elragadtatva, így inkább rákérdez.* Megzavartam valamit?

Vendég

*Mila állja Nick tekintetét, ahogy végigméri, majd bólint, ahogy Nick kijelenti, hogy valóban nem néz ki valami művészléleknek. Majd Nick magyarázatára felhúzza egyik szemöldökét és úgy néz a fiúra, mint aki hülye. ( -.-')
-Aha. Szóval Miss szereti a képeket...-*ismétli meg azt, amit a fiú mondott és a Macira néz. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy tud egy medvebocs képeket nézegeti, dehát biztosan tud. Eddig azt sem tudta, mi az a diamon, szóval bármi lehetséges... Bár, ahogy most visszaemlékszik a régi iskolájába volt egy fiú, akivel mindig ott volt egy görény. Mindig a nyak köré volt tekeredve és mindig vele tartott.*
~lehet, hogy az is diamon volt?~*gondolja Mila kissé elgondolkozva. Észre sem veszi az új jövevényt, csak amikor Nick köszön neki. Persze csak ha azt köszönésnek lehet nevezni. Mila felnéz és meglátja a csupa kékség tündét. Vág egy fintort, majd biccent egyet.*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 2:56 pm

* Kicsit megmozgatja elgémberedett lábfejét, legközelebb óvatosabb lesz, és páncéllal a lábán fog megjelenni, ha Missel együtt társaságba megy. Ki tudja, mikor támad megint féltékenységi rohama, mint az imént. Ami szerencsére már elmúlt, de Nick úgy gondolja, még korántsincs vége a cirkusznak. Most csak szünetet tart a kis daimón. *
- Hááát... * Mint egy művészlélek? Jobban megvizsgálja, mintha elgondolkodna rajta, pedig már tudja a választ. * - Nem egészen. * Azért egyszer szívesen felhúzná a lányt, hogy megnézhesse, mi a végső határ, ami után már kénye-kedve szerint átkozódik. *
- Én? Miss nagyon szereti a képeket. * Maradjunk annyiban, hogy ez hülyeség, de nem tartja különösebben fontosnak, hogy az igazat mondja. Pár kegyes hazugság már nem a világ vége. Ekkor egy tünde lány vonja magára Nick barna szemeinek a csillogását. Megfigyeli a mozgását, de csak az ezüst tincsek közül előbukkanó tünde-fülek biztosítják efelől. *
- Még szebbet. * Biccent neki. Nem tudja, hogy a tündék megérzik-e azt, ha valaki másban van egy kis tündevér, márpedig Nick-ben van. Kíváncsi, hogy felismeri-e. *

Vendég

*Egy tünde érkezik a képtárba némán. Elegáns, mélykék tünde ruhát visel, melyet átlátszó üveggyöngyök díszítenek de csak finom, ízléssel. Egész lényéről sugárzik az, aminek született. A kék szín, a víz, az elemi erők. Haja ezüst színű, bár enyhe kékes árnyalattal csillog. Szemei akár két, csillogó zafír. Léptei halkak, csupán ruhája nyomán kél némi nesz. Mellette egy büszke állat, egy hiúz lépked. Smaragdszín szemeiből nyugalom és bölcsesség sugárzik. A lány daimonja. Arnuilnál csupán pálcája van most, egy ideje nem nyúl fegyverhez. Kellően kitombolta magából a dühét és a fájdalmát, most inkább előre tekint. Mivel nem volt kedve kitenni a lábát a hidegbe, ezért érkezett ide. Itt még sosem járt. Azonban nincs egyedül, két diák is van itt, bár egyiket sem ismeri személyesen, maximum látásból.* Szép napot!*Köszön kissé mély de dallamos hangján.*

Vendég

*Mila szinte érzi, hogy Miss és Nick kommunikálnak. Vajon neki miért nincs diamónja? Nem kellett, hogy vigyázzon rá? Pedig néha nem ártott volna neki egy barát. Most hogy belegondol, rengetegszer volt, amikor egyedül ücsörgött, mert senki nem állt szóba vele gonosz modora miatt. Sóhajt egyet, majd Nickre néz.*
-A művészet?-*kérdezi hitetlenkedve.*
-Úgy nézek én ki, mint egy művészlélek?-*kérdezi a fiútól és végigmutat magán, hogy nézze meg.*
-amúgy meg nem szoktam átkozódni. Csak ha valaki nem hagy békén...-*mondja titokzatos hangon. Előveszi pálcáját és nézegetni, húzogatni kezdi a kezében.*
-És Te mit csinálsz itt?-*teszi fel őis ugyanazt a kérdést, amit Nick tett fel pár perccel ezelőtt.*