Képtár

Téma: Képtár Pént. Dec. 21, 2007 8:21 pm

First topic message reminder :

A Képtárra a Labirintus Északi-szárnyában sétálva bukkanhatsz rá, hacsak nem azzal a céllal jöttél, hogy belépj ide, és tudod, hogy hol van. A Képtár nem messze található de Sovalon Úrnő lakosztályától. Az ajtaja faragott bükkfa, a motívumok emberi arcokat ábrázolnak. Belépve egy nyolcszög alakú teremben találod magad, közepén egy asztallal, körülötte képekkel, hiszen ez egy viszonylag nyugodt, és jó hangulatú terem, lehet akár tanulni is, vagy házit írni.
A teremben folyamatos zene szól, nagyon nehéz kideríteni, hogy honnan. Egy biztos: az összes itt szóló zene nyugtató hatással van az itt tanuló diákokra, esetleg tanárokra, vagy személyzeti tagokra. A festmények alakjai is ide járnak megnyugodni, bár ez nem mindig sikerül nekik, az ő jellemüktől függ. Itt a legnagyobb az esélye, hogy beszélgetésbe elegyedhetsz egy festményalakkal, hát használd ki!
Mindenféle képek találhatók itt, csoportképek, csendéletek, és portrék, tájképek, amit csak el lehet képzelni, és a festő megalkotott. Ne habozz kihagyni ezt a csendes, nyugtató hatású termet, jöjj el bátran!
írta Timothy Waylan

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 3:30 pm

* Nagyon is tisztában van vele, hogy Mila nem hitte el neki, hogy Miss szereti a képeket, és ha jobban belegondol ez tényleg egy vicces képet szülhet az emberek, illetve tündék gondolataiban. Csak megvonja a vállát, és Missre mutat. Ha egy medvebocs annyira számító, hogy bevágja a durcát, csak azért, hogy megkapja a napi simogatás adagját, akkor Nick már azt is el tudja képzelni, hogy képeket nézeget. Különben is, egész hasonlít egy olyan daimónhoz, aki kedveli a művészetet. *
- Nick C. Maundrell. * Egy mosoly tartozik az üdvözléshez, nem csak a leányzó kedvességéért, hanem mert a srác mindig is rokonszenvezett azokkal, akikben a benne lévő vérrel megegyező van. Ez már csak egy szokás nála. *
- Én pedig Miss vagyok. * A fiúnak ideje sincs kinyitnia a száját, a maci már be is mutatkozik, és szigorúan, szinte megbántottan pislog a gazdájára. Mikor elfordul, Nick széttárja a karját Arnuil előtt. Miss már csak ilyen.
Megzavart valamit? Nick legszívesebben felnevetne. Mást nem, maximum Miss-t a sértődött macit játszva. Bár ha jobban belegondol, talán Mila...Minden érthető. *

Vendég

Köszönöm!*Mondja a lány, s tünde meghajlással köszönti a fiút, arcán egy mosollyal. Arkadion, a hiúz viszont a fiú daimoját veszi szemügyre. Leül elé és csak pislog párat. Bár ő egy hiúz, esze ágában sincs támadni. Bár tud vadászni, daimont akkor sem bántana, s amúgy is kissé még nyurga egy nagyobb testhez. A félelem persze néha erőt szül, ezért volt, hogy már megvédte társát a bajban. Arnuil, látva, hogy a lány elfintorodik, csak csendesen biccent fele, majd inkább Nick fele fordul.* Arnuil Olórea, örvendek! Ő a daimonom, Arkadion*mutatkozik be a lány illedelmesen. Mivel Mila láthatóan nincs tőle elragadtatva, így inkább rákérdez.* Megzavartam valamit?

Vendég

*Mila állja Nick tekintetét, ahogy végigméri, majd bólint, ahogy Nick kijelenti, hogy valóban nem néz ki valami művészléleknek. Majd Nick magyarázatára felhúzza egyik szemöldökét és úgy néz a fiúra, mint aki hülye. ( -.-')
-Aha. Szóval Miss szereti a képeket...-*ismétli meg azt, amit a fiú mondott és a Macira néz. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy tud egy medvebocs képeket nézegeti, dehát biztosan tud. Eddig azt sem tudta, mi az a diamon, szóval bármi lehetséges... Bár, ahogy most visszaemlékszik a régi iskolájába volt egy fiú, akivel mindig ott volt egy görény. Mindig a nyak köré volt tekeredve és mindig vele tartott.*
~lehet, hogy az is diamon volt?~*gondolja Mila kissé elgondolkozva. Észre sem veszi az új jövevényt, csak amikor Nick köszön neki. Persze csak ha azt köszönésnek lehet nevezni. Mila felnéz és meglátja a csupa kékség tündét. Vág egy fintort, majd biccent egyet.*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 2:56 pm

* Kicsit megmozgatja elgémberedett lábfejét, legközelebb óvatosabb lesz, és páncéllal a lábán fog megjelenni, ha Missel együtt társaságba megy. Ki tudja, mikor támad megint féltékenységi rohama, mint az imént. Ami szerencsére már elmúlt, de Nick úgy gondolja, még korántsincs vége a cirkusznak. Most csak szünetet tart a kis daimón. *
- Hááát... * Mint egy művészlélek? Jobban megvizsgálja, mintha elgondolkodna rajta, pedig már tudja a választ. * - Nem egészen. * Azért egyszer szívesen felhúzná a lányt, hogy megnézhesse, mi a végső határ, ami után már kénye-kedve szerint átkozódik. *
- Én? Miss nagyon szereti a képeket. * Maradjunk annyiban, hogy ez hülyeség, de nem tartja különösebben fontosnak, hogy az igazat mondja. Pár kegyes hazugság már nem a világ vége. Ekkor egy tünde lány vonja magára Nick barna szemeinek a csillogását. Megfigyeli a mozgását, de csak az ezüst tincsek közül előbukkanó tünde-fülek biztosítják efelől. *
- Még szebbet. * Biccent neki. Nem tudja, hogy a tündék megérzik-e azt, ha valaki másban van egy kis tündevér, márpedig Nick-ben van. Kíváncsi, hogy felismeri-e. *

Vendég

*Egy tünde érkezik a képtárba némán. Elegáns, mélykék tünde ruhát visel, melyet átlátszó üveggyöngyök díszítenek de csak finom, ízléssel. Egész lényéről sugárzik az, aminek született. A kék szín, a víz, az elemi erők. Haja ezüst színű, bár enyhe kékes árnyalattal csillog. Szemei akár két, csillogó zafír. Léptei halkak, csupán ruhája nyomán kél némi nesz. Mellette egy büszke állat, egy hiúz lépked. Smaragdszín szemeiből nyugalom és bölcsesség sugárzik. A lány daimonja. Arnuilnál csupán pálcája van most, egy ideje nem nyúl fegyverhez. Kellően kitombolta magából a dühét és a fájdalmát, most inkább előre tekint. Mivel nem volt kedve kitenni a lábát a hidegbe, ezért érkezett ide. Itt még sosem járt. Azonban nincs egyedül, két diák is van itt, bár egyiket sem ismeri személyesen, maximum látásból.* Szép napot!*Köszön kissé mély de dallamos hangján.*

Vendég

*Mila szinte érzi, hogy Miss és Nick kommunikálnak. Vajon neki miért nincs diamónja? Nem kellett, hogy vigyázzon rá? Pedig néha nem ártott volna neki egy barát. Most hogy belegondol, rengetegszer volt, amikor egyedül ücsörgött, mert senki nem állt szóba vele gonosz modora miatt. Sóhajt egyet, majd Nickre néz.*
-A művészet?-*kérdezi hitetlenkedve.*
-Úgy nézek én ki, mint egy művészlélek?-*kérdezi a fiútól és végigmutat magán, hogy nézze meg.*
-amúgy meg nem szoktam átkozódni. Csak ha valaki nem hagy békén...-*mondja titokzatos hangon. Előveszi pálcáját és nézegetni, húzogatni kezdi a kezében.*
-És Te mit csinálsz itt?-*teszi fel őis ugyanazt a kérdést, amit Nick tett fel pár perccel ezelőtt.*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 2:33 pm

- És a művészet fogott meg, vagy csak csupán a festmények átkozása miatt vagy itt? * Miss kezdi egyre jobban nyomni a lábát, úgyhogy kissé kényszeredetten mosolyog, de Nick kezdi sejteni, hogy miről lehet szó. Talán ez lenne a büntetése, amiért Mila inkább vele foglalkozik, mint Missel? Elképzelhetőnek tartja. Hitetlenkedve pillant le a még mindig szoborként ücsörgő medvére. * ~ Kis féltékeny... * Jegyzi meg szeretetteljesen. * ~ Ha leszállsz a lábamról, kapsz egy kis simogatást, rendben? * A maci mintha nem akarna hinni neki, de aztán végülis csak lekászálódik az alaposan megnyomorgatott végtagjáról. Lehajol, és gyorsan végigsimít Miss bundáján. A többit későbbre hagyja, elvégre nem csak Miss az, aki elvonja a figyelmét a festményekről. *

Vendég

*Mila látja, hogy Miss rátelepedik Nick lábára. Ezt kissé sajnálja, mert mintha úgy látta volna, hogy Nick lépne hozzá egy kicsit közelebb. Ahogy elsuttogja a nevet, Milában egy kis remegést hoz létre. Fekete, csillogó szemeit belemélyeszti a fiúéba. Majd kezet ráznak. Furcsa egy szokás, de Milában megmarad. A szülei erre nevelték. Kicsit megremeg a szíve. A szülei. Milyen régen találkozott velük. Hiányoznak neki a szülei. De még messze van az az idő, hogy találkozhasson velük. Észre sem veszi, hogy ahogy a szüleire gondolt, lehajtotta a fejét és a cipője orrát bámulja. Teljesen elkalandozik a Képtárból, Nicktől és visszatér a villájukba. Hallja apja hangját és az anyja nevetését. Soha nem voltak barátai, mindig a szüleire támaszkodott. És most, hogy távol vannak egymástól, most érzi a lány, hogy mennyire hiányoznak neki a szülei. Még mindig fejét lehajtva gondolkozik. Nem szólal meg.*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 2:07 pm

* Miss, miután rájön, hogy hiába vár még egy kis buksisimire, nem fog elérkezni a várva várt kényeztetés, csendben visszasunnyog Nick lábai mellé, amikre le is döccen, és játszva a szomorú medvebocsot maga elé mered. * ~ Áú, nehéz vagy, szállj le a lábamról. * Üzeni neki kissé felháborodva, elvégre senki nem örül annak, ha a lábát a daimónja ülőalkalmatosságnak hangszálja, főleg nem egy eléggé megtermett mackó. Még meg is próbálná legördíteni a lábáról, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy Miss nem lenne valami hálás érte. Megadóan sóhajt, és a másik lábával keres támaszt, ugyanis ha még ő is ráhelyezi a testsúlyát...Szegény láb. *
- Mila... * Nick is szívesen közelebb lépne, de ebben megakadályozza a duckó maci. Suttogva ismétli el a nevet. Még sosem hallotta, a létezése mindeddig titok volt a számára, de tetszik neki. Kifejezetten szép névnek találja. A kinyújtott kézre csodálkozva pillant, de azért örömmel ráz kezet. A kúriában annyira nem szokás ezt, de mindenképpen meg kell becsülni azokat, akik még használják a gyakorlatban. *

Vendég

*Mila látja, hogy Miss élvezi a kis fejvakarást, de Mila nem az a típus, aki állatkákat, főleg ilyen kis plüss macikat simizget éjjel-nappal. Így ahogy áll Nick előtt, néha lenéz a bocs,ra akinek a szeme megváltozott. Mintha egy kis szomorúság lenne benne. Majd ismét Nickre néz. Illetve bele a szemébe. amikor a srác bemutatkozik, Mila bólint. Majd egy lépést közelebb megy. Már elég közel vannak egymáshoz. ha a fiú akarná, lazán át tudná ölelni Mila derekát. De erre eddig még nem tett kísérletet. Pedig a lány nem bánná. A fiú mellkasára téved a tekintete, amin ott van a címer..*
~Naxeldir..~*gondolja végig néz a fiú arcán.*
-Mila!- mutatkozik be ő is. De halkan. Mintha valami titok lenne. Majd felemeli a kezét. Lehet, hogy Nick nem érti, mit akarhat. Mila csak egy egyszerű kézfogásra vágyik. Ez nála természetes. Bár ha a fiú nem fogja meg a kezét, és nem ráznak kezet, akkor elég hülyén fog kinézni. Majd kiderül...*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 1:55 pm

* Miss tappancsa megrándul kissé, amikor a hideg bőrfelületet érez, de az csak Mila keze. A fejsimogatásra, behúzza a nyakát, és huncutul elmosolyodik. * ~ Na persze ez tetszik, mi? * Kérdi tőle gondolatban a srác, és megcsóválja a fejét. Elképesztőnek tartja, hogy egy olyan erős, és szilárd jellemet, mint Miss, egy egyszerű buksisimi is levajazza. De a medvebocs mintha nem is hallotta volna meg a gondolatot, csalódottan emeli fel a fejét, amikor Mila abbahagyja a kényeztetését.
Nick a leányzóra pillant. Nevethetnékje elég hamar elmúlik. Lassan, neki is leolvad az arcáról a mosoly, már csak a szemei a bizonyíték, hogy valaha is ott tündökölt az arcán. Egy jó hosszú pillanat is beletelik, mire elég ereje lesz ahhoz, hogy végleg elfordítsa a fejét, és a bemutatkozásig ne nézzen újra vissza. Még a végén rabként végezné, és egy szem börtönébe kerülne. *
- Nick. * Egyszerű egy szótag az a név, amin annyit vitáztak. Mosolyog, és biccent. Most Mila jön. *

Vendég

*Mila mintha teljesen megváltozott volna. Mintha kicserélték volna. Teljesen. Felnéz Nickre és látja, hogy meglöki a kis bocsot, aki szépen odabattyog Milához és mancsát belerakja Mila hideg kezébe. A lány megsimogatja a bocs fejét, majd felnéz Nickre.*
-Szóval? Hogy hívnak?-*kérdezi ismét, mert azért elég durva, hogy itt vannak már pár perce és még nem is tudja, hogy hívják a fiút. A mosoly most már eltűnt az arcáról, de szemében ott bujkál. Ha Nick mélyen belenéz, láthatja az apró kis csillogást Mila szemében. És ez nem nehéz, mert a lány Nicket nézi. Folyamatosan. Tetszik neki a fiú. NA meg a plüssmacija is. Ismét lepillant Miss-re és megpasklja a bocs mancsát. Majd feláll és másik kezét is a zsebébe rakja.*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 1:46 pm

* A lány eddig is okozott pár meglepetést, de a mostani minden eddigit felülmúlja. Még Miss is meglepetten pislog rá nagy gombszemeivel, majd tanácstalanul pillant fel a srácra. Ő meredten figyeli Milát. Nem úgy tűnik, mint aki fél, de azért a kezét belecsúsztatja a zsebébe. Nick fogadni merne, hogy a pálcájánál tartja a másik mancsát. Merész, az egyszer biztos. Még akkor is, ha semmi oka nincs Miss-től félnie. A medvebocs szelíd, csak akkor bújik ki aranyos bőréből, ha tényleg komolyra fordul a dolog.
És ilyenre pedig még nem nagyon volt alkalom. Nick végre észreveszi, hogy Miss tőle vár választ, mit tegyen. Ő csak megvonja a vállát, és kicsit taszít a lábával a daimónon, hogy az illem akkor is illem, ha ő elsőre nem kedvelte meg olyan nagyon Milát. Óvatosan lépked oda hozzá puha mancsaival, és gyengéden kap a lány keze után. Kis macsát Mila kezén nyugtatva bámul bele az arcába. A srác legszívesebben elnevetné magát. De csak mosolyog. *
- Te sem vagy kevésbé az. * A görbület nem tűnik el az arcáról, sőt. Sokkal szélesebb, és tündöklőbb lesz. *

Vendég

Mila még mindig keresztbe font karral áll Nick és Miss előtt.*
-Aha. Értem. Remek. Gratulálok!-*morogja Mila. Majd egy hirtelen felindulásból cselekedve leguggol és kinyújtja a kezét a medvebocs felé. Kérdés, hogy ő mit reagál erre. VAgy odamegy hozzá, vagy leharapja a kezét. Aztán Mila a másik kezével belenyúl talárja zsebébe, ahova az előbb pálcáját rakta. Bármi történhet. Lehet, hogy ez a plüss maci egy vérszomjas medvévé tud válni. És akkor volt Mila-kéz, nincs Mila-kéz. De reméli, hogy Nick van annyira jó fej, hogy visszatartja az állatot. A lányoké az elsőbbség kijelentésre egy halvány mosoly fut át Mila arcán, ami igazán széppé teszi fehér bőrét, szinte fekete szemét és vörös ajkait. Felnéz a fiúra, majd vissza a bocsra és elneveti magát.*
-Makacs vagy, ugye tudod?-*néz föl ismét Nick-re. De a nevét továbbra sem árulja el.*

Téma: Re: Képtár Hétf. Dec. 29, 2008 1:34 pm

//Olvad//

* A falnak támaszkodik, illetve a fal azon részének, amit nem borít kép. Elég kicsi ez a felület, de Nick vállának pont elég. Igaz, a festmények már nem örülnek annyira neki, a háta mögött lévőktől eltakarja a kilátást, pedig nem túl vállas fiatalember. De örömmel veszi tudomásul, hogy nem csak őt próbálják meg kikészíteni mogorva megszólalásaikkal, hanem a leányzónak is rendesen odaszólnak. *
~ Hohohóóó... * Néz nagyot a srác, amint a lányka pálcáját előkapva megfenyegeti a képeken lévőket. Az eddig is kiderült számára, hogy nem ijed vissza az ilyesmitől, de azért mégiscsak furcsának tartja, hogy ennyire lobbanékony, és hamar felkapja a vizet. Miss nem kedveli ezt a természetet, nem csoda, ha rámorog a közeledését látva. *
- Szeret ráijeszteni az emberekre. * Megvonja a vállát, és kissé megnyomkodja a lába szárával. A dacos arccal felszerelkezett leányzó kíváncsi a nevére... *
- Ha már itt tartunk, lányoké az elsőbbség. * Semmi kedve hozzá. * - A daimónom. Egy túlvilági lény. A gazdájától két méternél távolabb nem mehet, tudnak gondolatban társalogni, és a daimónok beszélni is tudnak. * Magyarázza kissé fáradtan. Elképzelhető, hogy a lány nem is tudja mik azok a daimónok? *

Vendég

*Mila a képnézegetős megjegyzésre nem reagál semmit, úgy tesz, mintha nem is hallotta volna. Most a terem másik falát járja végig, most sem köszönve a képeknek és nem is foglalkozva velük. Az egyik kép meg is jegyzi:*
-Azért néha kinyithatnád a szád...*-morogja a festmény. Mila egy dühös mozdulattal kirántja a pálcáját és a képre szegezi.*
-Mondjuk mondhatok egy hatásos átkot, ami kiéget a festményedből, Te Vén Banya!-*morogja Mila, mire a képben lévő öreg néni elvánszorog egy másik képbe. Mila egy gonosz vigyorral teszi vissza pálcáját a zsebébe, majd a válla felett hátranéz, hogy Nick ehhez mit szólt. Reméli, nem ijedt meg a fiú.*
~de. igen is! ijedjen meg!~javítja ki magát hirtelen és ismét egy gonosz vigyor ül ki az arcára, amit a fiú nem láthat. Mikor Mila hátának bemutatja a medvebocsát, Mila megfordul és ismét értetlen, felhúzott szemöldökkel és tekintettel néz Nickre.*
-A Dia-micsodád?-*kérdezi és egy pár lépést közelebb tesz a bocshoz, aki erre kissé morogni kezd.*
-Tanítsd meg a kis plüssmacit, hogy nem bántalak-*mondja határozott hangon, Nick szemébe nézve. Majd halkan hozzáteszi:* -Egyenlőre...
-Amúgy meg ha már őt bemutattad, magaddal is megtehetnéd...-*jegyzi meg kissé gunyorosan a lány és ismét keresztbe fonja a karját maga előtt.*

//fagy!//

Téma: Re: Képtár Vas. Dec. 28, 2008 5:18 pm

- Ha valaki idejön, nyilván nem enni jön, hanem képeket nézegetni, vagy társaságot keresni a képeken található varázslók személyében. * Ez így nem teljesen igaz, elvégre ő sem ezekért jött, de egy kis kegyes hazugság csak nem árthat meg. Persze Miss egy gúnyos horkantással nyugtázza a füllentést, de Nick arca rezzenéstelen marad, s csak egy mosoly erejéig változik meg. *
- Ő a daimónom, Miss. * A nagy...Miben is? Szóval a nagy megfigyelésben nem csak a bemutatkozás maradt el, hanem Miss bemutatása is. Talán ezért volt olyan mogorva a kis medvebocs. * ~ Gondolhattam volna. * Jegyzi meg a bocsra tekintve, kissé sötéten is, de fájdalomdíjul lehajol, és megsimogatja a kisállatot. *
- Nem tudom engedélyezi-e a házirend a mérges pókot. * Kételkedik ebben, de mindenesetre ráhagyja a lányra. A daimón az egészen más tészta. Akár még oroszlán daimón is lehet, de igazi állat. Hát, merész döntés, és remélhetőleg nem legális. *

Vendég

*A fiú válasza kitérő.*
~jellemző... ezek a pasik...~*csóválja meg Mila a fejét, majd bólint egyet.*
-Hát jó. Akkor ha nem haragszol nézném tovább a képeket. Mert engem érdekelnek!-nyomja meg az "engem" szót. Majd elgondolkozik.*
~bár valószínű ő is azért jött ide, hogy képeket nézegessen. bár nem olyan természetű...~*gondolja Mila és még egyszer végignéz a srácon. Majd egy helybenhagyásos bólintás és elsétál a terem túlsó végébe. Azaz csak sétálna, mert közben észreveszi Nick mögött a kis medvét.*
-Jesszus. EZ egy medve?-*képed el teljesen a lány. Majd nézi egy darabog, csodálkozó tekintettel a fiúra lpillant, majd sóhajt egyet és tovább indul, bár még lehet hallani:*
-Szrönyű, hogy itt mindenkinek mindenféle állata lehet. Nekem egy pókom lesz... Egy mérges pókom...

Téma: Re: Képtár Vas. Dec. 28, 2008 5:04 pm

* A meglepetés erejével hat rá a kérdés. Szóval akarhatna valamit? Nem ártana tényleg akarni valamit. De Nick most csak azzal van tisztában, hogy talán akarata ellenére cselekedne, ha azt mondaná, hogy valóban akar valamit, még ha ez elég őrülten hangzik is. A lesújtó pillantást pedig tényleg nem tudja minek köszönheti, de mintha éppen megadná magát. *
- Ezt nekem kellett volna kérdeznem. * Ezzel választ nem adott rá. De nem is állt szándékában. A lány arckifejezésére kíváncsi. Nem kevésbé a szemeire, amik ugyan nem árulnak el túl sok mindent, minden érzelemnek megfelelően különböző árnyalatokat, csillogásokat vesz fel. Ő csak békésen álldogált ott, amikor Mila nekiment, tehát a "mit akarsz?" kérdés jogos feltevője ebben az esetben a srác lenne.
De sajnos elkésett, és ezt Miss is észrevette. *

Vendég

*Mila is elkapja Nick pillantását. Bár ő még nem tudja, hogy hívják a srácot. Még mindig a képet nézi, de érzi, hogy a fiú figyeli. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkait, majd a fiú felé fordul. Kitárja a karjait és megadó hangon így szól:*
-Oké. Mit akarsz?- *kérdezi és lesújtó pillantást vet a fiúra. Most az egyszer megadja magát, bár nem nagyon akaródzik neki. Ha a fiú nem tesz semmit, akkor tovább nézegeti a képeket, amik igen tetszenek neki. És persze a fiú sem valami csúnya szerzet. Valahogy pont Mila esete. Vagy valami hasonló. Ugyanaz a kis remegés fut végig rajta, ahogy a fiú végigméri, mint amikor Akonival találkozott. Vele nem történt semmi. De talán Nickkel fog... Sötétbarna szemeit, amik már majdnem feketék, főleg így a fáklyafényben a fiúra szegezi. Végigméri és várja a választ.*

Téma: Re: Képtár Vas. Dec. 28, 2008 4:50 pm

* Eléggé lobbanékony, ez már kiderült. Nick csak áll, és vizslató szemekkel tekint a lányra. Van benne némi furcsa csillogás, amire talán még ő maga sem tudna magyarázatot adni, de mivel ezzel tisztában van, nem is próbálkozik. Csak feleslegesen vesztegetné az idejét, ami ugyan rengeteg van, de hasznosabb dolgokra is fordíthatná. A lány karbafont kézzel áll előtte, Nick nem egészen érti mire vár, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy arra, hogy utat engedjen neki. Nick sem marad el mögötte sokkal makacsság terén, tehát aki engedni fog, az nem ő lesz. Úgy látszik a leányzó türelme nagyon is véges. Kikerüli, de a srác már várja a lökést. Meg is érkezik. Úgy marad, ahogy eddig, nem fordul utána, csak mosolyogva szusszan egyet.
A válla felett pillant át, s épp akkor kapja el az allidonos pillantását. Nem igazán szeretné elengedni, tetszenek neki azok a szemek, nem is kicsit. *

Vendég

*Mila megáll a fiú előtt. Felnéz rá, hiszen köztudott, hogy Mila nem valami magas és a fiú majdnem egy fejjel magasabb nála. Keresztbe fonja a karját és úgy nézi a srácot, aki szintén őt nézi. Mila arcára dacc ül ki. De nem szólal meg. Vár. Mintha arra várna, hogy a srác másszon arréb az útjából. De mivel ez rövid időn belül nem történik meg, Mila pedig utál várni, egy kis mozdulattal kikerüli, de azért a vállával meglöki kicsit a fiút. Megáll, hátranéz a válla fölött, küld egy gúnyos mosolyt a fiúnak, és keresztbe font karral tovább nézegeti a képeket.*
~vajon mit kereshet itt ilyenkor?~*gondolja Mila. Megáll az egyik képnél és nézegetni kezdi. De közben nem is a képen jár az agya, hanem a fiún. Néha egy oldalpillantást vet a fiúra, hogy vajon mit csinál.*

Téma: Re: Képtár Vas. Dec. 28, 2008 4:37 pm

* Nem szándékosan, akaratán kívül figyeli tovább a lányt. Ha jobban megnézi az arcát nem az a kifejezett szépség, de bizony a fehér, makulátlan arc, a fekete szemek, a fekete haj...Mind mind arra készteti a srácot, hogy minél többször pillantson rá. Talán a kelleténél többször, mint egy bármelyik másik diákra. Még az sem kerüli el a figyelmét, hogy a leányzó a képek kedves köszönéseire, és megszólításaira nem fele. Rezzenéstelen arccal megy tovább, és nézi végig egytől egyig a képeket.
Miss a legszívesebben követné a lányt, de Nick figyelmeztetésére veszteg marad. Érdekes személyiséggel lesz dolguk, ezt már most meg tudja állapítani. Egyre közelebb ér, és már túl kockázatosnak tartja, hogy nyíltan figyelje. Így nem csoda, ha meglepetésként éri az ütközés. Felvonja a szemöldökét a kérdésre. *
- Bocsánat, hogy gyorsan az utadba álltam. * Jegyzi meg. Cseppet sem gúnyos, de mégis olyan a hangja, mintha rá szeretné vezetni, ebben elképzelhető, hogy nem ő a hibás. *

Vendég

*Mila a terem egyik hátsó sarkában sétálgat. Épp egy régi elementalisa varázsló képét és a hozzá illő életrajzot bújja.*
~Mindig is híres varázsló akart lenni és már kiskorában képes volt bánni a tűzzel~*olvassa Mila gondolatban. Majd elfojt egy mosolyt. Pont mint ő! Bár ő még nem tudja annyira irányítani a tüzet, talán annyira se, mint ahogy kellene tudnia, de azért egy csöppnyit igen. És ez nagy büszkeséggel tölti el. Amikor ezekre gondol, mindig eszébe jut édesanyja arca, amikor felgyújtotta kedvenc foteljét. A mosolya és a reménye, hogy ő is híres boszorkány lesz egy szempillantás alatt eltűnik és zsebretett kézzel tovább sétálgat a képek között. Egyik képpel sem kezd el beszélgetni, habár többen megszólítják, vagy köszönnek neki. Akiknek nem köszön vissza, azok néha átmennek társaikhoz és suttogva vitatják meg Mila gorombaságát. A lány megáll egy ismét érdekes nekromatna képnél, ami eléggé fent van. Észre sem veszi, hogy valaki csatlakozik hozzá. Még mindig zsebretett kézzel indulna tovább, tekintetét a képen tartva. De egy testbe ütközik. Egy élő testbe. Felnéz és egy fiú hátát pillantja meg maga előtt.*
-Nem érzed úgy, hogy útban vagy?-*dörmögi az orra alatt a fiúnak kissé dühösen a lány.*

Téma: Re: Képtár Vas. Dec. 28, 2008 4:26 pm

* A fiúnak nincs különösebb célja, vagy elvárása a hellyel kapcsolatban, ahol kellő figyelmet tud fordítani a gondolataira, de mégiscsak egy viszonylag nyugalmas helyet szeretne, ha már választhat. A képtár sosem vonzotta, különleges helynek sem tartotta soha, de mindenesetre a célnak megfelel, nem túl zsúfolt, legalábbis mikor legutóbb bekukkantott az ajtón, egy árva lélek sem volt. Ráadásul a képek olyan gondolatokat is kelthetnek benne, amik máskor sosem jutottak ovlna eszébe, márpedig egy igen érdekes gondolatmenetnek mindenki örül. Miss persze nem, ő kifejezetten utálja Nick gondolatait, főleg az olyanokat, amikben esetleg a másik nem egyik csinosabb képviselőjét értékeli.
Megérti. De ez még nem jelenti azt, hogy követi morgós példáját. Mindenesetre egy szava sem lehet a medvebocsnak, így karácsony tájékán eléggé jól volt tartva, még a reggeli edzéseket is elengedte neki a srác, ezt pedig értékelni kell. Zsebredugott kézzel mászkál, egyik festményre sem szentel pár pillantásnál több időt, lassan sétál, néha elmélázik, de mindenfajta különösebb cselekvés nélkül végzi ezt, mígnem egy fekete hajzuhatagra esik a pillantása. Feltűnően valóságosnak tűnik, és nem csak annak tűnik, hanem valóban. Elfojt egy mosolyt, s hátat fordít a lánykának. Nem lesz annyira tiszteletlen, hogy elfüttyentse magát. *