Képtár

Téma: Re: Képtár Szer. Nov. 19, 2008 11:11 am

//Olvad.//

*Joyce hátbavágása kissé hirtelen éri, nem is nagyon tud rá mit reagálni a ledöbbenéstől. Nem szokott ennyire közvetlen kontaktushoz, vagy hogy valaki ennyire belemásszon a magánszféjéréba, de hát mások vagyunk, ezért végülis nem teszi szóvá a dolgot, főleg, mivel a társalgás fonala folytatódik, aztán a leányzó távozni készül, ami csakúgy mint érkezése, nem megy simán, ugyanis egy jól irányzott félrelépéssel a hátsójára ül. Kissé felszalad tündénk szemöldöke, hisz ilyen szintű kétbalkezességet is ritkán látni, de mivel elég higgadt fajta fel sem merül, hogy kinevesse a lányt. Egy lépéskezdeményt azért tesz, hogy felsegítse a lányt, aki végülis addigra magától is feláll.*
-Szia, jó étvágyat! *Köszön el tőle végül kis tétovázás után, de az kis éhenkórászt hamar elnyeli a folyosó sötétje, és vélhetően pár perc múlva már a gyomrát tömi a büfében. Nem maradt hát más itt, mint a másik tünde, a maga csendes mivoltában, hisz túl sokat nem beszél, de annél jobban látszik, hogy gondolatai néha messze járnak. A kérdést szerencsére nem kapja vissza, nem is szívesen beszélt volna érkezésének okáról, sőt a régi időket biztosan nem mesélte volna el. Akad aminek jó titokban maradnia, legalábbis minél tovább övezi rejtély a múltját, annál tovább maradhat meg a maga nyugalmában. Goraph félmosolyát látta ugyan, de ezt sem teszi szóvá, akad amit nem érdemes túlzottan bolygatni, és hát eleve nem tudhatjuk, hogy a félmosoly mögött pontosan mi is rejlett. Végül ő is az ajtó felé lép egyet.*
-Azt hiszem követem kissé kétballábas barátunkat, és a távozás mezejére lépek, lassan tálalják a vacsorát az Étkezőben, az én gyomrom is azt súgja itt az ideje az evésnek. *Apró biccentéssel tiszteli meg fajtársát.* -Viszlát, remélem még találkozunk a közeljövőben, addig is a holdfény jótékony fénye kísérjen utadon.
*Azzel távozik is a Képtárból. Elég volt mára ennyi az ismerkedésből és a múltidézésről is, néha a jóból is megárt a sok, ahogy mondani szokták, és nem árt visszakanyarodni a jelenbe, hisz minden időbe utazhatunk, ha szeretnénk. A múltat az emlékeink mutatják meg, a jelenben élünk, a jövőt pedig álmainkban látogathatjuk meg, de a jelenen kívül egyik időben sem érdemes túl sok időt eltölteni, mert a végén saját álmaink, emlékeink fogjaivá válunk.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 7:23 pm

//Fagyasztó valszeg holnapig, mert kilyukad a gyomrom. ^^//

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 5:19 pm

*Goraph nem mosolyog, legalábbis teljesen tisztán nem, ő marad a szokásos álarc hordásánál, amit csak akkor képes levenni, ha csak tündék veszik őt körbe, vagy... Lilia előtt. Nos igen, a lány tette meg a kezdőlökést azon irányba, hogy a fiú kicsit kinyissa a szemeit az emberi világba, ő okozta azt a bizonyos repedést, a maszk szélén, mely ott ékesedik a képzeletben.
Hibás gyártmány, újat kellene venni, de úgy tűnik, hogy a vörös hajú lány ezt nem engedi meg, valahogy van benne olyan... tündei... Csak a kinézet, és a faj más. Persze ez lehet, hogy csak a fiú gondolatai között él így, és a valóságot nem képezi, de talán ez nem is lényegi információ, hanem az, amit érez, és gondol ezen irányban a tünde.
A téma első feléről sikeresen lemaradt még, arról, amiről Joyce és Loriens diskurál, így nem is nagyon érti, hogy miről beszélnek, de a gondolatot, a tudatlanságot elhesegeti a füle mellett, nem szól reá semmit, csendben hallgatja az értekezést, melyet kifejtenek részletesen, minden egyes sejtet alaposan átkutatva, elemezve, szinte már szőrszálhasogatóan. Joyce adja be a derekát, és hagyja rá a dolgot, ez nem is csoda, a tündei ambícionizmus eléggé nagyratörő, nem ad fel semmit sem.*
- Én is akörül érkeztem, bár nem a legelső vonattal. Csak az első évem elbújva, mindenki elől telt, így ekkor szinte lehetetlen is volt az, hogy találkozzunk, de mostanság kezdtem kibújni a biztonságot adó, sugárzó szobából.
*Mondja, szemöldökét kissé feljebb szöktetve, ez nem a meglepettség, vagy értelmetlenséget látó mimika akar lenni, csak egyszerűen így esik ez most, az arcizmainak sajnos gyakran nem tud parancsolni, nagy hibaként. Újra felemeli a kezét, és a finom bőrt ráncigálva megvakarja a tarkóját, a nem is olyan régen ismeretett módszerrel, ez annak a kérdésnek a hatása, amit viszont kérdez a tünde leányzó...
A múlt. Oly' sötét, és misztikus is képes lenni, hogy arról nem szívesen mesél mindenki. Goraph-é nem sötét, és nem is veszélyes, gyilkos, egyszerűen nem szeret róla beszélni, hiszen az emlékek drasztikus, tragikumos súlya alatt gyakran nyílik meg a talaj, és löki őt le a mélybe, vissza, nagyon messzire, hogy utána könnyhullajtva emlékezzék reája.*
- Hosszú história ez... Nem nagyon volt már maradásom a falumban, így ott hagytam, bolyongtam, majd a tudásom kibővítése érdekében jelentkeztem ebbe az iskolába, és lám, most itt vagyok, fel vagyok véve, és itt tudok tanulni. Az ok, amiért nem maradhattam ott, eléggé bizonytalan földnek köszönhető, ha maradok, lehet, hogy belesüllyedtem volna ebbe a hibába. Így viszont, ha itt mindent megtanulok, kitanulom a zene mágiáját, a bárdokét, akkor emelt fővel, nagy tudással tudok visszatérni oda, bebizonyítva pár dolgot.
*Ködösen fogalmaz, de ez nem is csoda, elvégre nem szívesen mesél a múltról, nem fogja mindenkinek kiadni a titokat, a teljes, homály nélküli történetet pedig hétpecsétes borítékba zárta le, a képzetelében, azt fel nem nyitja senki előtt, csak ha muszáj. Elég az, hogy saját maga tisztában van vele, és azzal tudja megosztani, akivel akarja, olyannal, akiben megbízik. Ha pedig szétkürtölődik az egész..?
Abból csak a baj van, a szánalom.
Joyce-ból lassan kijön az éhség minden apró, és eléggé nagy jele is, így elköszön, és sétál az ajtó felé, de a pukedlis elköszönés nem jön össze, viszont a hátsóra esés annál inkább, szinte már-már művészi pontossággal hajtja végre a műveletet. Goraph szája szélén egy apró félmosoly húzódik el, mely lehet, hogy a gúnyt akarja szimbolizálni, de ezt nem látja a fél-tünde, hiszen addigra eltávozik a képtárból, és már a folyosókon szalad, étvágyát csillapítani.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 4:59 pm

*A mosolyt ő csak sima mosolynak tekinti, annak, hogy tetszett a mondandója. Mondták már neki, hogy vicces gyerek, pedig ő csak löki a sódert, de ha még egy tünde is mosolyog, akkor van benne valami. Válvonogat, miközben csipőre tett kézzel nézegeti a képeket.* Jól van na! vágja hátba céltudatosan Loirenst* Ha ennyire tudod, akkor oké. Emlékek, ősi fájdalom, ahogy érzed. Én csak azért érzem, hogy korog a gyomrom. *A fiú felé fordul, és bár nem biztos, hogy őt is kérdezték, készséggel kapcsolódik be.*
Hát azt kell mondanom, hogy én már itt vagyok az iskola nyitása óta, az első vonattal érkeztem. De ezt a hülye büfét mindig benézem, mert nemrég csinálták csak. Ezt még én sem tudhatom.
*A második kérdésre homlokráncol, és leereszti a kezét, hogy megigazítsa a ruháját, ami elcsúszott az üveges balesetnél.* Miért... miért.. Hát azért, hogy ne legyek apám lába alatt. Amúgy pedig nekem mindegy, mindenhol lehet barátokat találni, de hogy mit fogok kezdeni a suli után, arról lövésem sincs. Az biztos, hogy nem leszek semmi olyan, amihez komolyan kell figyelni, mert az nem menne, túlságosan játékos vagyok. *A gyomrához kap.* Jajistenem, mindjárt kitör az Éhségszörny! *viháncol, majd az ajtó felé indul. Még hátrafordul, hogy egy pukedlivel búcsúzzon, aminek következtében átesik a küszöbön, rálép a szoknyája szélére. Reccs... placcs! Joyce a hátsójára ül. Paprikavörös fejjel tápászkodik fel a fólyosón.* Jól vagyok! Sziasztok! *búcsúzik, és elszelel. Ciki. Ultraciki.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 4:40 pm

*A fél-tünde lány újabb megszólalására halványan elmosolyodik, bár nem lehet tudni, hogy ez lekicsinylő, anyáskodó mosoly, vagy szimplán csak tetszik neki, ahogy Joyce fogalmaz. Ez talán már sosem fog kiderülni, legalbábbis a leányzó számára.* -Egy kreamtóiumban kétlem, hogy lehetne emlékezni a múltra, hisz ott mindentől megszabadulnak, ami a múlttal kapcsolatos, csak halvány emlékkép az a hamu, ami a testből lesz. Egészen más egy képtár, melyben a vonások, a külső mind-mind ősi emlékeket hordoz magában, ősi fájdalmat, és történeteket.
*Goraph úgy fest most a kérdező, ezért felvállalja a válaszoló szerepét, Joyce-szal együtt, persze előtte még végighallgatva a másik tünde válaszát, ittlétének okáról. Megnyugtató hallania a választékos beszédet, tényleg ritka esemény itt más tündével találkozni, főleg olyannal, akinek stílusa, beszéde is otthonát idézi...otthonát aminek említésére most is összeszorul a szíve, de ez csupán egy pillanatnyi múló derengés, hamar túlteszi magát rajta. Axan is megmondta, amit bár nehéz követni, de igyekszik, hogy felesleges megmásíthatatlan dolgokon rágódni, csupán időpazarlás. Habár egy tündének az idő, az ami leginkább megadatott, és amiből nem épp kevés van.
Végül a válaszra tér hát, ha már elhangzott a kérdés, az választ kíván. Bár szavait kellőképp átgondolja először, nem ismeri még a két jelenlévőt eléggé ahhoz, hogy túl sokat áruljon el. Ahhoz neki idő kell, mire olyan mélységekig megnyílik, hogy mélyebb eseményekről is meséljen.*
-Én tavaly év elején érkeztem, tehát már több mint egy éve, vélhetően csupán meg nem hozott össze minket a sors, ez lehet az ok, ami miatt még nem találkoztunk. Te is tán régen érkeztél? *Dobja vissza a feltett kérdést, majd rövid hallgatás után ő maga is a másik kettőhöz fordul érdeklődés céljából.*
-És miért jöttetek ide? *Ezt elsősorban a tündének célozza, hisz ritka az a fajtársa, aki saját maga elhatározásából elhagyja saját faját, habár mégis akad erre példa bőven. De az is lehet, hogy ideérkezésének oka egészen más, a kényszer is nagy úr néha, mint az ő esetében. Ha nem történik a tragádia soha nem lenne itt, de mint tudjuk a legfőbb kérdés mindig a "Mi lenne ha", ami akár az őrületbe is kergethet valakit. Bonyodalmakat szül csak ilyesmin gondolkodni, és teljességgel felesleges is épp e miatt.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 4:26 pm

*Nos igen, a riasztó ténylegesen szól, sérti is a tünde fülét, de próbálja ráerősen kompenzálni ezt valamivel, inkább nem is foglalkozik vele, egyszer csak el fog majd hallgatni... Tény, hogy a fülét erősen bántja, de ha nem törődik vele, akkor talán ez a hatás még enyhül is. A körmeit lassan belemélyeszti a finom bőrbe, a tarkó felett, oda-vissza húzogatás következtében meg megvakarja a viszketős felületet.
Zavar... Hát, ez tényleg érdekes jön ki az öröm mellett, azonban tündével annyira ritkán találkozik, hogy ez a véletlenül szinte csodaszámmal ér fel. Talán természetes, hogy a megrökönyödésnek utóhatása is van, ezzel magyarázható meg, hogy kezdetileg az alapjában véve nagy önbizalommal rendelkező tünde most hebeg-habog.
A bemutatkozás hatására kissé biccent, majd meghallgatja a válaszokat, miközben enyhén a falnak támaszkodik. Vissza is kérdeznek az illetők, így lassan szóra kerekedik. Fogalmazási készségével sosem volt gond, mindig választékosan volt képes elmondani azt, amit gondol, és közkinccsé szeretne tenni. Próbál most is valami értelmes szöveget kreálni fejben, több-kevesebb sikerrel, az előbb is definiált dolog még mindig ott van a szavak mögött.*
- Céltalan bolyongás, és ide érkezés. Lényegében ezzel magyarázható az itt létem. A délután unalmasságát szerettem volna feldobni egy kis felfedezéssel, és lám, most itt vagyok a képtárban, ráadásul két iskolatársamat is megismertem. A büfé meg igen, egy szinttel feljebb van, ez nem éppen a legmegfelelőbb hely annak, hogy élelmet lehessen szerezni, gyors étkezésre.
*Lehet, hogy a fél-tünde szóhasználatához képest ezek a szavak túlságosan komolyak, határozottan csengőek, de ez a stílusa Goraph-nak, ő ezt tanulta, mívelte évtizeden át, a közösségében mindenki arról híres, hogy a gondolatok lírai megfogalmazásban részesülnek. Ez szinte minden tündére igaz, pár kivétel van, aki vagy elsötétedett az idők folyamán (mivel az idő eléggé sok mindenre képes, jellemkérdés)...
Vagy szimplán lesüllyedt az emberekhez...
Ezen utóbbi gondolat nem éppen hatja meg a fiút, egy tünde legyen büszke a fajára, adottságaira, és arra, hogy ilyen ajándékot kapott az élettől, tiszta a vére, nem alpárian piszkos, mint az országút.*
- Sok illetővel összeakadtam már az iskola falai között, de veletek még nem találkoztam... Mióta vagytok itt..? Most érkeztetek más iskolából, vagy itt voltatok, de utaink nem keresztezték egymást, nem futottak egy csúcsba eddig..?

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 4:09 pm

*Neki is jó a hallása, de azért annyira nem, mint egy tündéé, meg eleve nem is érdekli annyira, hogy honnan mit hallhat. Furcsálkodva kapkodja a fejét a két tünde között. Egy tünde előfordul olykor, de ha már kettőt lát egyszerre, ott valami nagy zsiványság van készülőben. Loirens köszöntésére elvigyorodik.* Ööö...egen, és tebeléd is. *vihogja.* Tehát a múlt alakjaira lehet itt emlékezni... *Homlokráncol* Tehát mégis krematórium?
*Amikor maga a tünde sem aggódik azon, hogy mi lesz a törött üveggel, akkor ő sem aggodalmaskodik* Jaaa... ha itt így megy, akkor nem görcsölök rajta, majd jön valami manó, és helyrehozza. *Von vállat mosolyogva. A másik tünde ellenben fiú, és még zavarban is van. Ezen nem csodálkozik, hiszen a természet gyermekei eleve visszafogottak, pláne két lány társaságában. Ő nem ad okot a zavarra, még ha az idei tanévben betölti a 36-ot (nagykorúság) és alakja már kellőképpen nőies, és ezt ki is hangsúlyozza a megfelelő ruházattal.* Jó estét neked is, én Joyce vagyok az Allidonból ahogy te is. Éhes voltam, de úgy tűnik, egy lépcsővel továbbjöttem lefelé, mert ez nem a büfé. *mosolyog csibészesen, és ismét hátralöki vörös hajkoronáját, ami egyre idegesítőbb.* És te miért vetődtél ide?

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 3:54 pm

*Már messziről hallja a fél-tünde lépteinek zaját, hisz a könnyűléptűek öröklött csendessége azért csak részben van meg benne, sőt azért látszik is a lányon, hogy nem épp egy finom járású teremtmény. Szóval mikor belép, már eleve az ajtó felé fordulva lesi, hogy vajon ki fog érkezni. A szóhasználat még mindig sokszor szokatlan neki. Ritkán beszél a többi diákkal, ezért nem igazán állt még rá az efféle laza beszédre, de talán ez nem is baj, miért is kéne megváltoznia?* -Üdvözöllek, a csillagfény kísérje utadat. Jól látod, ez tényleg nem büfé, bár kreamtóriumnak sem mondanám, sokkal inkább egy olyan hely, ahol emlékezhetsz a múlt régi alakjaira, híres mágusok vannak itt szép számmal, ahogy látom. Hatalmas tudásuk lehetett, ha e képpen emlékeztek meg róluk.
*Aztán mikor a lány nekiesik a vitrinnek, önkéntelenül is lép egyet felé, hátha el tudja kapni, de sajnos most nem elég gyors, így nem tudja megakadályozni a bajt. A tekintete továbbra is nyugodta, és mégis csak alkalmazza azt a reparot, a riasztó vagy elhallgat a javítás hatására, vagy ha még sem, akkor ez van.* -Ha bárki idejön, akkor is láthatják, hogy véletlen eseményről volt szó, csupán egy apró repedés, semmi több. *Igykeszik finom hangon megnyugtatni a lányt, hisz olyan nagy katasztófa azért nem történt. A zajtól viszont nem hallja meg a közeledő tünde lépteit, aki végül alakot is nyer, ugyanis belép az ajtón. Úgy fest a sokszor oly kihalt képtár, ma sok látogatót kapott, no meg a repedéssel, még különleges eseményt is. Egy biccentéssel köszönti fajtársát, bár csodálkozik rajta, hogy őt nem zavarja a riasztó fülsértő hangja, de talán csak nem látszik rajta, hogy zavarja.*
-Üdvözöllek, Loirens Ceronin vagyok, Deridionos másodikos, egyszerű diák. *Ezt már Joyce-nak is címzi, mert a nagy izgalomban neki el is felejtett bemutatkozni, habár a lány sem árulta el a nevét, tehát ilyen téren kvittek. Furcsállkodik a fiú zavarán, hisz általában a tündéktől már megszokta az önbizalmat, sok esetben a lenézést inkább gyakorolják, mint az efféle zavart állapotot. Mindenesetre ezt látva egy finom mosolyt is mellékel a bemutatkozás mellé.*
-Én csupán sétálni jöttem, a labirintus furcsa helyeit még nem igazán térképeztem fel, több időt töltöttem eddig odakint inkább. Hát te? *Joyce helyett nem válaszol, majd a lány elmondja, hogy csupán eltévedt, mert a büfét kereste, bár ismereti szeritn a büfé nem a labirintusban van, szóval jól elsikerült tévednie ha itt kereste.*

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 3:42 pm

*Hát igen, a napok egyhangúsága szinte már-már utánozhatatlan. Minden olyan egybefüggőnek tűnik, hiszen minden reggel ugyanaz az esemény van követve... Goraph, szinte napi rendi pontosan 6 óra tájékán kinyitja a szemeit, majd pár bizonytalan dörzsölás után felül az ágya szélére, és ott ásítván párat feláll a helyéről, elvégzi a reggeli higiéniai teendőket, majd kinéz az ablakon...
Hát igen, ezen utóbbi cselekvése szinte kihagyhatatlan, a tájékot felfedezve néz körbe, mindenhol valamilyen szintű sötétség honol még, ami nem is csoda, hiszen ez természetes így, november tájékán. És ha belegondol az ember, hogy ez még mind semmi... Itt bizony még további sötétedés is várható, ez nem áll meg hirtelen, körforgásszerű a napkelte-napnyugta.
A délelőttöt szinte végigpiheni, a plafont bámulva tölti el, miközben mellette pár könyv van szétszórtan, kissé rendezetlenül, ez nem szokásos a kissé pedáns tünde esetében, de most nem az a lényeg, hogy rend legyen, hanem, hogy a tudás, az ész rendeződjön a fejben. Csak néha pillant le a könyvre, így ezen ambíciója a mai napra nem igazán hat ki, levegőt kifújva néz újra fel a fehér felsőfalra.
Amikor már kellőképpen kiunatkozta magát, lassan feláll a helyéről, és elkezd körbejárni a szobában, továbbra is tudást szerezve, ezért jött az iskolába, hogy tanuljon, nem pedig azért, hogy lábait lógatva élvezze ki az ingyenes lehetőségeket. Olyan négy óra tájékon gondol egyet, és dobja el magától a könyvet, majd kilohol az ajtón, egyenesen a folyosókra, onnan pedig a labirintusba lépked.
A nyirkos levegő kissé megcsapja őt, de nem fogalkozik most ilyen apró-cseplő dolgokkal, inkább a kivájt járatokat rójja, céltalanul bolyongva. Egyszer megpillant egy eléggé szimpatikus ajtót, majd benyit azon, és egy tündét, valamint fél-tündét pillant meg. Szemei kissé felcsillanak, annak hatására, hogy fajtársat pillant meg. Nos igen, ilyesféle örömet nem érezhetnek az emberek, elvégre lépten-nyomon velük lehet összefutni. Odalép a társasághoz, majd szemeit kissé összehúnyva köszön, természetes bolgár nyelven, ki tudja, hogy a fél-tünde milyen neveltetést kapott.*
- Szép napot. Goraph Pierront Werthover vagyok, allidonos prefektus.
*Mutatkozik be, miközben főjét kissé megbiccenti, és így pillant a két személyre. Még nem találkozott velük, szólalni sem tud, a meglepettség még mindig rajta csüng, és húzza lefele a nyakát. Lehet, hogy később kicsit megnyílik, egyelőre ennyi telik tőle, de azért még próbál pár szót kinyöszörögni, határozatlanságát leplezni próbálván.*
- És, hogy-hogy ti is itt..?
*Hát igen, most néz csak közbe, hogy ez valami képes múzeum lehet, elvégre a tartalom erről árulkodik, az meg nem szoksásos, hogy itt töltik a személyek a szabadidejüket...*

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 3:29 pm

*Totálisan eltévedve nyit be a képtárba. Megilletődve csúszik le az ujja a kilincsről.* Na ez tuti hogy nem a büfé. *Körbenéz, vadul forgatja a nyakát, amitől vörös (már derékig érő gyönyörű) tincsei teljesen összegubancolódnak, és a homlokába is hullik néhány kósza hajszál. A hajfüggönyön át látja meg a tündét. Habár ő féltünde, mégsem járja át a kisebbségi érzés. Arról ő nem tehet, hogy a szülei együtt kavartak. Joyce amúgy egy piros bársonyfelsőben van, amiből kibuggyan a válla, nyakában pedig egy arany medál. Alul egy laza szoknya-nadrág, és egy fekete cipellő. Hátratolja a haját, és átfut az agyán, hogy már ideje lenne levágatni olyanra mint régen. Ha már itt van, megtiszteli a másikat egy köszönéssel, hátha legalább útbaigazítást kap.* Szia, asszem eltévedtem. A büfét keresem, de ahogy látom ez valami krematórium szerű izé. Vagy nem? *Lép beljebb, és szokásos figyelmetlensége ismét közbejátszik. Megbotlik, és nekiesik egy kiállított vitrinnek, melynek belsejében valami könyv van kinyitva. Reccsenés, de semmi gond. Joyce megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd az üvegen megjelenik az első repedés.* Affrancba! *Előkapja a pálcáját, hogy ellőjjön egy reparot, ám valami idegesítő hang hallatszik, mint amikor a múzeumokban riadó szólal meg.* Hogyazajó...

Téma: Re: Képtár Kedd. Nov. 18, 2008 3:19 pm

*Ez a nap sem kezdődött máshogy, mint a többi. A reggeli gyakorlás, és meditáció már megvolt az udvaron. Hiába volt akkor még hideg, ehhez szokni kell, elvégre egy igazi harcosnak nem árthatnak az efféle külső tényezők. Viszont a délutánt úgy döntött jobb lenne egy kicsit olyasmivel tölteni, amit már rég tett, azaz kicsit feltérképezni a labirintus ismeretlen részeit, mivel hiába van már itt elég régóta, mégis sok helyet titok övez még számára. Felvette hát a méregzöld utazóköpenyt, mert az mégis csak dukál, és biztos, ami biztos a két rövidkardot az oldalára csatolta. Sosem lehet tudni mikor van szükség arra, hogy a tünde megvédje magát, súlyuk pedig nem igazán van, nem véletlenül kiváló tünde mestermunkáról van szó. A labirintus felé vette hát az irányt az Amfiteátrumon át, míg végül sétája a Képtárhoz vitte. Itt sem járt még, mint oly sok helyen. Belépve a terembe a régi korok emlékei szállják meg, ami nem csoda, hisz az itteni képek még akkor is beszélni tudnának, ha nem lennének eleve mozgó, mágikus festmények, vagy legalábbis egy részük. Álmélkodva jár-kel a képek között, nézelődve, tanulmányozva az aláírásokat, megpróbálva elképzelni, hogy a megfetett személyeknek vajon szép, boldog, vagy ellenkezőleg szomorú, rövid életük volt. Persze erre egy képből nehéz rájönni, de kalandos dolog, megpróbálni felvázolni egy ismeretlen életét.*

Téma: Re: Képtár Pént. Szept. 12, 2008 12:41 pm

*Tim látja elmenni Avril-t.*-Szia!-*Köszön el tőle, Majd még figyeli egy kicsit, ahogy elmegy. A koboldfiú ott marad, míg elolvassa a könyvét. Azután feláll ő is, majd elteszi a könyvet, s kiballag a folyósóra, majd fel a szobájába.*~Már nem is olyan durva a labirintus...~*Gondolkodik, mikor kiér a folyosóra. Lehet, hogy csak egy átmeneti fuvallat okozta a fáklyák "táncát". Mindenesetre felér a szobájába, majd elővesz egy másik könyvet, s tovább olvas.*

Vendég

*Feláll az asztaltól, elpakolja a jegyzeteit és ak önyvét, a félvállas vörös táskát pedig jobb vállán átveti, és elindul az ajtó felé.* Bocsi, most mennem kell, további jó napot, szia! *köszön el a fiútól, és azzal olajra is lép, a hálója felé veszi az irányt.* ~Kicsit bogaras, pontosan mint Rosetta... családi vonás.~ *mondja magában, és pillanatnyi elmélkedéséből csak az út látványa zökkenti ki. Piszkos egy cseppet a hely, de végülis továbbmegy.*

Téma: Re: Képtár Pént. Szept. 12, 2008 11:37 am

*Tim is követi Avril példáját, majd talárjából előveszi a nemrég olvasott könyvet, s ő is elkezdi olvasgatni. Közben fel-felpillant, hogy mit csinál a lány, kivel szemben ült le. Természetesen már a könyv vége felé jár, csak 60 oldal van hátra. Szép gyorsan olvasgat, percenként 6 oldal, mondjuk a könyv nem egy nagy szélességben, meg oldalszámban sem, mert ezt a könyvet csak amolyan frissitő-nek vette ki.*-Mit olvasol? Ja, a bűbájtan cuccokat...-*Kérdezi, majd eszébe jut, voltaképpen miért is jött ide a lány.*

Vendég

*Nagyot sóhajt, és becsukja az ajtót, leül egy kényelmes székre, egy asztalhoz, és előveszi a BBT-tankönyvét, tanmenetét és miegyebeket, miközben a haját csavargatja. Eléggé kusza neki még hogy melyik órákat fogja tartani, mindenesetre majd azért részletesebben áttanulmányozza. Most összeszedegeti őket, és a következő óra anyagát próbálja átnézni, vázlatokba szedni, satöbbi.* ~Ez a fiú olyan mint egy zombi... ennyit még énse olvasok, mert kell a szépítő alvás...~

Téma: Re: Képtár Pént. Szept. 12, 2008 11:09 am

*Tim is megérkezik a képtárba, vagyis Avril belöki, s ő most is majdnem elesik. Aztán figyeli Avrilt, hogy mit csinál, kinyitja az ajtót, felszegezett pálcával néz ki...*-Valószínűleg csak képzeltem. Nem jönnek a falak, ha arra gondolsz. Valószínűleg ez csak azért van, mert tegnap keveset aludtam. Csak 3-4 órát. Találtam egy jó könyvet a könyvtárban, és egyből ki akartam olvasni. Csak az volt a bökkenő, hogy 756 oldalas volt. Szóval, mikor már lefeküdtem is világos volt egy kicsit, pirkadt. Ezért lehet.-*Mesél, s ezzel reméli megnyugtatja Avrilt, magát megnyugtatta.*-De persze lehet, hogy csak a fáklyák lángja miatt van, ahogy "táncolnak" a falon.-*Gondolkozik végül hangosan, majd körbepillant. A falakon körbe mindenfélét ábrázoló képek. Odamegy egy képhez, amely a különböző rúnákat teszi sorba, s nevezi is meg.*~Istenem... Ha rá vagyok kattanva ma a rúnákra...~*Gondolkodik el kissé, s közben figyelgeti a képet, s persze folytatja nézelődését a többi képnél is.*

Vendég

*Timotei képezelgéseire nem tud mit mondani, ezért hogy a fiút megóvja az idegösszeroppanástól, benyit a képtárba, belöki, és becsukja maguk mögött az ajtót.* Te miről beszéltél? Semmit nem láttam, pedig igencsak jó a szemem. *mondja megrovóan, és a fiúra pillant.* ~Talán ő is olyan mint... Svetlana? Jajj ne... remélem ő még épelméjű, mert ha nem, kénytelen leszek meglógni a Bűbájok Világába, nem húzom itt tovább...~ *gondolkozik el még mindig az ajtónak dőlve teljes testével. Enyhén remeg, megijesztette őt az amit Tim mondott, és igencsak berezelt, de ez egy perc alatt eltűnik, és felszegett pálcával kinyitja az ajtót.* Nincs itt semmiféle közeledés vagy ilyesmi. Nem értem téged mi nyomasztott... ennyire. *vállat von, és várja Tim értelmes, logikus válaszait.*

Vendég

-Jó menj csak. Jó éjt! Szia!*Egy kicsit értetlenül nézz utána.*~Ez fura volt én nem értem olyan titkolodzos volt vagy nem is tudom. Ezt ki kell deritenem hogy mi van remélem nincs semmi komoly baj.~*Gondolja és közben ö is kisétál a teremböl. Föl balag a szobájába és még minidg a történteken agyal de nem érti hogy most mi van.*

Téma: Re: Képtár Csüt. Szept. 11, 2008 8:00 pm

*Aisa képtelen ötletén jót kacag. Megcsóválja a fejét és ránéz.*- Ez jó poén volt. Én igazából ezekben a labirintusos részekben nem szoktam jártálni. Forrás, könyvtár és a színházterem. De amúgy semmi több. Csak gondoltam amíg elballagok innen be kéne járni. *Ekkor megpillantja óráját, nem direkt, csak épp meglátta. ekkor eszmél rá, hogy mennyi az idő.*- Öhm... Dehogy zavartál. " Te sosem zavarsz." Emlékszel. De... sajnos én most megyek. Ne haragodj, de... szóval most mennék. Szia.* Feláll, majd vissza se tekinve kimegy a teremből. Kint nem áll meg a folyosón, mert tényleg lenne mit csinálnia, de kezével a fejét veri, mert ilyen hülye.*

Vendég

*Éppen hogy elülnek a másik lány már fel is patant.*-Szia!*Mondja neki majd Rupnak válaszol.*-Igen képzeld minden hova követlek kutatást végzek hogy melyik helyen fordulsz meg legtöbbször. Jézus na ez csak vicc igazából most belüröl akkartam felfedezni a sulit. És lám beléd botlotam.*Mondja mosolyogva és közben Rupot figyeli.*-De ha zavrlak megyek is láttam úgy is nagyon gondolkodtál valamin.*Mondja és fel áll a padról.*

Téma: Re: Képtár Csüt. Szept. 11, 2008 7:47 pm

*Rup egy kicsit megingatja fejét. Ekkor már Lilia is velük tart és egy pad felé séátlnak.*- Megmutathatom, de nem nagy szám. Inkább szimbolikus, mitn művészi rajzok. De egyszer.. ha akarod.*Helyet foglal egy pad szélén, hogy a lányok egymás mellé kerüljenek. így talán gyorsabban ismerkednek. Azonban addig nem jutnak el. Lilia hívást kap. Rupert nagyot néz, mivel az elektromos tárgyak itt nem működnek. Azonban ez szuperül szuperál. Majd a beszélgetés végén, csak odaszól nekik, hogy mennie kell.*- Semmi baj. Szia.* Most Aisára néz.*- még mindig nem mondtad, mi járatban itt? már kezdem azt hinni, hogy követsz. egyre többször futunk össze.*

Téma: Re: Képtár Csüt. Szept. 11, 2008 7:37 pm

// bocsi!

//

Téma: Re: Képtár Csüt. Szept. 11, 2008 7:36 pm

* Lilia kezet fog a lánnyal. *
- Szia Lilia vagyok. * mosolyodik el, majd hirtelen megszólal a telefonja. A lány felkapja, majd fél perc telefonos beszélgetés után zavartan megszólal. *
- Ne haragudjatok, de el kell mennem... majd máskor! * majd integetve elrohan *

Vendég

*Hallgatja rupot de valahogy nem sikerül neki becsapnia öt.*-Szóval rajzolkatsz egszer majd megnézzhetem a rajzaidat?Igen épp én is akkartam javasolni hogy üljünk le mert szertném ha...*De nem tudja befejezni a mondatátt mert valaki megszólitja öket. Megfordul és egy számára ismertlen lánnyal talája szemben magát.*-Szia! Nem zavarsz. Örülök hogy megismerhetlek épp leülni akkartunk gyere csatlakoz.*Probál egy barátságos mosolyt küldeni felé majd helyet foglalnak.*

Téma: Re: Képtár Csüt. Szept. 11, 2008 7:29 pm

*Ő is elmosolyodik, de sokkal szerényebben, mint máskor. Nem mintha szomorú lenne, csak épp többre nem futja. Nagy levegőt vesz.*- Huncut?* Kuncogja el magát. Maga se tudja miért használta ezt a szót.*- Én csak gondoltam megnézem. Ismerem már egy ideje, hogy mi van itt, de hogy milyen is azt nem tudom. Ezért gondoltam lejövök ide g...nézelődni.* vált gyorsan a szó kimondása előtt. Majd csodálkozva néz Aisára, de sajnos annyira nem jó színész. Nagyon is tudja mire gondolt a lány.*- Gondolkodtam? Áh, nem. Csak belemerültem a képek nézegetésésbe. Nagyon szépek. Szeretek rajzolni , de erre a szintre sose fogok eljutni. Szóval, csak nézelődtem.* Közben egy képet fixíroz. Nem akaródzik túl sokáig a lányra néznie.*- Gyere üljünk le. * Indítványozza. Azonban ekkor valakimegszólítja őket, mielőtt Aisa válaszolhatna. Az idegen, számára nem idegen*- Szia. Had mutassam be barátomat. Aisa, ő itt Lilia Radoslava. Lilia, ő Aisa Black.