Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

*Továbbra is csak figyel, de ami történik nem igazán nyeri el a tetszését. A gonosz kacaj, a parancsok...a vörösen izzó szem. Hátrébb lép egyet, de nő sokkal gyorsabb nála, nem hiába jóval idősebb is. Hangosan sikolt fel, amikor a csuklója szilánkosra törik, és elveszíti a kardot is, amit még Evandertől kapott. Válaszok...na most megkapta a mindig várt válaszokat, csak épp erre nem számított. Próbál ellenállni, hogy ne jusson el a ködig, mert az már nyilvánvaló, hogy nagyon nem lenne hasznos dolog. Aztán meghallja a hangot. Jobbra veti magát reflexből, majd meglátja a kardot is, és feltűnik Evander, aki mindig jókor van jó helyen, és aki ha minden igaz meghalt már, talán most is valamiféle túlvilági formában létezik. Tehát akkor csak nem halhat meg újra. Egy pillanatra leblokkol, mint Kate rendszeresen a Lostban, de végül csak feltápászkodik. Fájó karját magához szorítja és a kardja után tekint, majd újra apja hangja szólal meg. Menekülnie kell...de hova? Hova mehetne ezek után? Az iskolába nem térhet vissza, a nevelőszülei meghaltak, az apjával nem tudja mi lesz. Görögország...Leonidas, villan be neki az egyetlen hely, ahol talán még menedéket kaphat. Gyors könnytelen pillantás Evander felé, majd végül csak biccent neki, afféle "Sok sikert és köszönöm!" tükröződik a tekintetében. Sírni már réges-rég elfelejtett, nem is oldd meg semmit, felesleges lenne. Tekintete talán mégis rosszabb, mintha most sírna. Mindenesetre amennyire erejétől telik nekiiramodik kifelé a barlangból, aztán hogy ott merre tovább, az már remek kérdés.*

*A nő énekel a zidárral, majd elhallgat, végül pedig a zidár segítségével kiterjeszti a hangját egész europára, bár csak azok hallják, akiknek szól.* Imperio! Deneira-uradalom aurorjai. Mától minden lázadó nezabaros diák az ellenségünk, és törvényeink ellen szegülnek. A parancs, hogy tartóztassatok le minden diákot, a felnőttek pedig halállal lakolnak. Ismétlem, ez parancs!
*Aztán a lány felé fordul, eldobja most már a zidárt. Szeme vörösen villan. Hidegen felnevet, és csavarint egyet a lány csuklóján, ami szilánkosra törik. Másik kezével leszakítja Vanessa oldaláról a kardot, és jó messzire dobja.* Ostoba lány. *húzza Vanessát a fekete köd felé.* Azt hitted, hogy számítasz nekem. Csak azért szültelek, csak arra kellett minden, hogy a kihalóban lévő fajtánk vérét örököld. Hogy a testedben jőjjön létre Mandzsurien, éjtünde nagyasszony evilági megtestesülése.
Balról...! *Hallatszik Vanessa elméjében a sugallat. Ösztönösen jobbra veti magát, Gabrielle pedig felsikolt. Egy kardpenge surolja az oldalát. Evander tűnik ki a sötétből, véres pengét szorongat a kezében. Gabrielle el is engedi Vanessa csuklóját, aki a földre zuhan. Evander nyugodt hangon szól oda neki.* Menekülj. Anyádnak és nekem van egy elintézetlen ügyünk. Ha én itt elbukom, keresd a holtak tükrét. Menj! *Szól rá a lányra, ám Gabrielle is előhúzza a kardot, amivel a szakvezetőket ölte meg. A párbaj beindul, a lánynak pedig sietnie kell. Itt most nem lehet maradása.*

*Picit felcsúszik a szemöldöke, hiszen erről nem volt eddig szó, de a nevelőszüleiért végülis megteheti.* -A vérem áldozatára? Ez mit jelent pontosan? *Érdeklődik azért, mert mégis csak más, mondjuk ha az embernek megvágják az ujját, vagy valami több. Hege már így is sok van, egyel több, vagy kevesebb, az már nem sokat számít. Aztán a további ténykedéseket csak figyeli némán. A Deneira-birodalom furcsán hangzik ebben a formában, és hogy minden ellensége...de inkább nem foglalkozik ilyesmivel, hogy ki számít ellenségnek, és ki nem jelenleg. A gomolygó ködtől kicsit önkéntelenül is hátrébb lép, hiszen ismeretlen dologról van szó, nem szívesen érintkezne vele, ha nem muszáj.* -Ez mi, és most mi történik? *Kérdi, bár valahogy a nő arcából nem azt látja, hogy pontos válaszokat remélhet hirtelenjében, de az önkéntelen kérdés akkor is kicsúszik a száján. Csak figyeli a műveletet, hiszen fogalma sincsen, mi fog történni.*

Működik, csak sokkal gyengébben, úgy tűnik, hogy majd a véred áldozatára is szükség lesz, hogy pótoljuk a kő hiányát. *Biztatja a nő, ám a hangja hideg, és szenvetlen. Átveszi a lantot, és ravaszul csillog a szeme. A zidár! Kétezer ötszáz éve elveszett, és bár három évig most ott volt a szeme előtt, nem tudta használni, mert a szakvezetők mágiája nem engedte volna. Ám majd most...*
Ez egy ősi varázsszer, az őseinké volt. Fel tudja erősíteni a már eleve erős mágiákat is. De ne aggódj, te vagy a békehozó, a háború pár percen belül véget ér. A mai naptól kezdve minden egyes szakvezető, ellenünk szegülő tanár, lázadó politikus, a Deneira-uradalom ellenségének minősül. Na lássuk, hogyan is működik. *Pengetni kezdi a lantot, amire a falban egy tükör kezd el kialakulni, amiből fekete köd gomolyog.*

*És meg is jelenik, akit várt, az úrnő a falból lép ki. Nem meglepő, hogy nem csak úgy simán besétált a bejáraton. Mindenesetre fel is áll, és utána igyekszik, amikor elindul befelé. Arra, hogy nem sikerült megölnie a fiút és a kő nélkül is megoldható a dolog, csak ökölbe szorítja a kezét, de nem válaszol.* -A katalizátor a kő nélkül is működik? *Kérdezi még mindig abban bízva, hogy akkor mégis csak visszahozhatja az életbe nevelőszüleit. Habár persze az nem esik le kis naivánknak, hogy a nagyúrnő miért is akarna ennyire kegyes lenni vele, de az elvakultság, az elvakultság. Mindenesetre lépdel a nő nyomában, és amikor az a lantját kéri át is adja neki.* -Miért van rá szükség? *Kérdi azért meg, hiszen ha már átadunk valamit, mégis csak hasznos tudni, hogy mire is kell.*

*Megnyílik az egyik sziklafal, és előjön az Úrnő. Most már teljesen feketében van, már nem kell titkolnia a hovatartozását. Megszűnt a pártfogó és védenc szerep kettőjük között. A nő mostmár hideg, mint a legtöbb szolgájával, nincsen jelentősége, hogy Vanessa a lánya.*
Áh, szóval nem sikerült megölnöd a fiút. Nem baj, a kő nélkül is megoldható a dolog. *Elindul befelé a járaton, és maga mögé inti a lányt.* Add ide a lantodat. *Szól hátra, majd egy függőleges sziklafalhoz érnek. Olyan az egész, mintha egy barlang lenne a barlangban.*

*A Jackkel vívott csata után is érezte a nagyúrnő hívását, de akkor valami miatt nem találta itt. Azóta is csak várakozik, és most újra belépdel a barlangokhoz, hátha itt találja, hiszen újfent azt érzi, hogy hívatja. Nem tudja az okát, de a kíváncsiság benne van, és főként kérdőre vonná, miért nem segített neki és hagyta Jacket menekülni. De egyébként is zavaros neki az ügy, hiszen Jack a nagyúrnő oldalán van, mégis neki ígérte, akkor pedig nem érti miért istápolja a fiút. És most meg is menekült. Végül csak a nagyteremben ül le az egyik kőszékre, és várakozik.* ~Mostmár jönnie kell.~

~Atropine Klaes... Atropine Klaes...~
*Magában ízlelgeti a nevet, tárolja el a memóriájába, hogy aztán, amikor kell, onnan képes legyen elővenni, és használni is a megszólítás miatt. A nő szinte azonnal cselekszik, hogy megmutathassa azt, mégis mire képes. Földmágusról van talán szó..? Vagy csak szimplán a növényekhez ért, mesteri módon. Nos, a föld annyira nem nagy ellenség, a vízzel már komolyabb bajai vannak. Bár ha belegondol, hogy a föld alatt is folyékony H2O található, szájelhúzva fog reagálni, de ilyen mélységekben most nem gondolkozik.
A nő lassan egy egész indarendszert varázsol a barlangot körbehálózván, majd később fogja, és a szorítás hatására inkább elengedi a koncentrációt, és elrohasztja a kis barátját. Hát igen, ez tényleg nem ártott már, hiszen a törmelékek esése nem éppen kecsegtető azok számára, akik még élni kívánnának, és a Nagyúr sem örülne éppen annak, hogy az által kialakított barlangnak egyszerre csak odalegyen.*
- Az erőmre vagy kíváncsi..?
*Kérdezi, de a választ már szinte meg sem várja. Gondolatai elcikáznak, vajon mit tegyen az emésztő tűz martalékává? Nem kellene a nőt, hiszen társak kellenek, bár ez még szokatlan számára, eddig magányos játékos volt, mostmár a paklit meg kell osztani másokkal is.
Szemei szikrákat kezdenek hányni, majd lassan az elpusztult növény felé nyújtja a kezeit, és izzás kezdődik. Az amúgysem nagyon magas forráspontú növény lassan vörösben kezd el tündökölni, majd lángra lobbanva az utolsó szem, nagyon finom anyagú hamuig felemésztődve.*
- Nos, ez lenne... a tűz az én mágiám, az én szakterületem.
*Szólal meg, azzal csalfa mosoly ragad a szája szélére, így tekint az előtte elterülő cicababa negyed-vélára. Újabb kérdés következik, úgy látszik a negyedvérű véla igencsak kedveli a kérdezz-felelek nevezetű játékot.*
- A tűz sok mindent képes okozni, nem csak ölni... Elég csak egy kis égési sérülés, és az élet máris meg van határozva.
*A mosoly tovább szélesedik, pillantása gonosz, és szinte már-már kegyetlen.*

*Látva a közelgő nőt, pókszerűen fonja össze karjait, és figyel minden apró rezdülést.* Adeline... üdv. Carlie Klaes, kegyenc. *kimérten beszél a nőhöz, halkan, hogy a másiknak időbe teljesen felfogni mondandóját.* Nemrég érkeztem, körülbelül két hete. Maga is újonc, ha nem tévedek. S mint társ a társnak, kötelességemnek érzem felfedni az erőmet. *böki ki végül, és feláll. Leteszi az eddig olvasott könyvet, és kezével egy kisebb kamillaszerűségre bök. Lila írisze erősen vibrál, sötét és világos árnyalatokat vált, szinte már lila szikrákat szór. Fekete alapon lila szemeit végigjáratja az így kapott eredményen: egy teljes indarendszer, amely átfonja az egész barlang azon falát, szoros, erős gyökerek, és hatalmas virágok.* Nos...? *pillant a tűzmágusra, várja hogy az is felfedje számára a "titkát". A kis negyedtünde izgatottan várja, hogy Adeline is lépjen, hiszen fúrja az oldalát, hogy a nőnek miben rejlik az ereje. Ezalatt az indák szorítása nőtt, és rengeteg törmeléket, kőmorzsát préseltek le a barlang faláról. Csettint egyet, és aztán a növényekre pillant. Szó szerint gyilkos pillantások ezek a növények számára, teljesen elrohadnak, és elfogy minden víz belőlük, minden cukor és szén-dioxid.* A diákokat könnyűszerrel fogom kínozni, pálcával, vagy anélkül. Neked van valami aduászod? *marad a tegeződésnél, egyedül a Nagyurat magázza, azt is csak nagy ímmel-ámmal.*

~Víz... Mocsaras terület...~
*Szinte átkozza ezeket a dolgokat, melyek körbeveszik őt, még itt a hegyen is, lenéz, és csak ezt látja, semmi mást. A léptek ólomsúlyúak szinte, tűzmágus ő, nem pedig a vízzel cimborál, az örök ellensége. Talán éppen ezzel magyarázható az előbb is kijelentett tény. Nem lépked gyorsan, lassan szedi a lábait, hiszen nehéz azokat megemelni, majd lassan megérkezik a barlanghoz, mely bevezet a főhadiszállásra.
Nem is olyan régen érkezett, talán pár napja, ez nem is titok, látszik azon, hogy nem biztos még abban, hogy merre lép, de a Nagyúr körülbelül felvázolta neki a dolgokat. Már be is rendezte az apró kis házát, mely a hegyoldalban található, alpesi stílusban. Fakunyhó, ez meg is látszik már a kinézetén is, belül is észre lehet venni az erre utaló nyomokat. A házban mindig kellemes hőmérséklet uralkodik.
Ez viszont nem mondható el erről a kinti, csípős levegőről.
Barna haja szinte teljesen hátul van, csak pár kisebb tincs omlik a finom, puhabőrű vállakra, de ezeket is elhúzza onnan. Tekintete jéghideg, és kimért a nőnek, senkiben sem bízik meg, és ezt tudatja is mindenkivel. A cinikus mosoly mindezt még tetőzi is, nem leplezi azt, hogy nem biztos, hogy itt van a helye, de ha már egyszer a sors azt mondta, hogy ide kell jönnie, engedelmeskedik. Sőt, lehet, hogy még csak most nem élvezi a dolgot, de amikor már tűzközelben van, érzi a forróságot maga körül, és ölhet... Az osztán már a neki való.
Nem mondhatni, hogy olyan tipikus gyilkos fajta, de ha az érdekek azt mondják, megteszi, nem fél az eszközöktől, célja elérése érdekében bármire képes, nem fog gondolkozni két lehetőség közül, az egyszerűbben választja. A zöld szemek szinte jégként fagynak be a vonulatokba, lehunyja azokat, majd mikor kinyitja, egy másik irányban észrevesz egy lilás hajú nőt... Szemöldöke felcsusszan, kihúzott szemei szinte szikrákat szórnak. Ilyen csinibabák is részt vehetnek egy ilyen kaliberű akcióban?
Lassan sétál oda, kimérten, gyanakodva, majd megszólal ütemes, de mégis kellemes hangján... Kellemesen hideg hangján.*
- Szép estét... Kit köszönhetek Önben? Az én nevem Adeline LeBranche...
*Mézes-mázos, hízelgő beszéde következtében kezeit összefonva várja a reakciót.*
- Tán Ön is egy, közülünk..? A kegyencek közül?

*Az egyik szikla a barlangrendszerben elmozdul, több futónövény és inda mozdul el, mire végre a szikla is odébb kerül, és egy tépett ruhájú, igencsak kimért nő sétál ki onnan. Kezével az indákra mutat, lehunyja a szemeit, és erőlködve ökölbe szorítja a kezeit, ami által az indák szorítása erősebbre nő, és odébb húzzák a sziklát.* ~Így ni.~ *már hozzászokott hogy minden gondolatát, tettét és mozdulatát körbelengi a növények viselkedése, mindig is áldotta a Sorsot hogy ilyen különleges hatalommal áldotta meg, mivel ő csakis a Sorsban hisz... és ez a szemében egyet jelent Jasonnal, aki kiemelte őt a halálból, mondhatni. Hálája jeléül csatlakozott ehhez a csoporthoz, melynek minden tagját nem is ismeri, így gyakran kerül kínos helyzetbe, de ezt hamar le szokta küzdeni. Lilás-rózsaszínes gótikus stílusú ruhájában szép lassan odasétál egy kényelmesnek tűnő székszerűséghez, és helyet foglal. Hátralöki cseppet zavaró, ébenfekete haját és lila pupilláit a papírra mereszti. Ijesztő, és egyben csodálatra méltó az egész lénye, az az undormány ami elfoghat egy-egy külső szemlélőt, amint egy növény porát kinyalogatja... és az a csodálat ami eluralkodhat valakin, aki szép alakját látja... igazi ellentét, ő maga is, de épp ez teszi őt különlegessé. Csendben ül, és az idehozott bájitalkönyvét olvassa, művelődik.*

-Milyen bölcs itt valaki. *sunyi mosoly, majd biccent.* -Igaz is, akkor majd reménykedünk a legjobbakban, és teljesítünk, ahogy tudunk. Ha dolgod van, nem tartalak fel. Akkor menj csak és ássad azt a sírt! *int a férfi után, majd körbenéz a terepen, a barlangban, ismét. Felsóhajt, és a cellák felé veszi az útját.* ~Túl emberséges vagyok, az a bajom.. Nem tudom mit keresek egyáltalán itt. De majd nemsokára, nemsokára kiderül, hogy mennyi is az a bizonyos fok, ameddig még bírom ezeket a dolgokat.~ *felsóhajt, majd emgrázza a fejét, és máris egy kerecsensólyom alakját veszi fel, megigazítja a szárnyait csőrével, lábaival lépkedve megfordul, majd lendületet vesz, és kiröppen a barlangból. Megy, hogy kiszellőztesse a fejét.*

*Felnevet*-HÁt ha ásom akkor inkább most ásom meg mint később*mondja közbe a kardra néz*-Életlen kardal nem harcolok*mondja tömören némi mosollyal majd feláll a kardot elteszi*-Azért kiváncsi vagyxok mit tudnak szerintem szomoru és lennék ha nem tudnám meg, *megint egy kissé őrült vigyor majd bólint*-Reméljük besegít de ha a tisztáson feltünt akkor talán ott is felfog, én viszont most távozok van még egy kis dolgom ,neked pedig sok szerencsét*mondja majd elindul kifele és el is tűnik azonnal*

-Majd meglátjuk. De nincs is biztosabb, mint a saját sírodat ásni! *mondja kissé bölcselkedve, egy vigyorral. Aztán felsóhajt.* -Nem nagyon szeretném megtapasztalni azt a bizonyos erőt. Még a végén túl nagy lesz, olyan, amivel nem tudunk elbánni.. *aztán ismételten elmosolyodik, mikor a férfi előveszi a kardot és az élezőt.* -Látom máris készülődsz. De nem baj, fő az elővigyázatosság! Mindene setre én azt hiszem csak pálcával megyek majd a terepre. Az a legbiztosabb, az nem téveszt. *mondja, majd ismételten bólint.* -Igaz is, majd nemsokára elközelg, amikor vele együtt fogunk csatázni. Gondolom ha betörtünk az épületbe.. *töpreng el, kissé talán tervezgetve is.*

*ELmosolyodik*-akkora hatalmuk csak nem lehet ha pedig tévedünk akkor megalapoztuk a saját halálunkat is*önkéntelenül felnevet*-De majd meglátjuk ha ott leszünk és végre magunk látjuk mire is képesek, *mondja teljesen maga biztosan majd körbe néz*-Hát idő az van azt hiszem lesz időm még gondolkozni de első a munka aztán a szórakozás*mondja miközbe kihúzza a kardját meg egy élezőt és élezgetni kezdi*-Azt hiszem már nincs messze az a bizonyos pont a gépezet beindult és remélem jön a nagyúr is elvégre elsősorba az ő harca nem az enyém. Én csak az élvezője vagyok*megint egy fanyar mosoly

-Ezért mondom, hogy biztosan kifáradnak, és könnyebb velük elbánni. Kevesebb vizet zavarnak. *mondja, immáron mosoly nélkül.* -Hát igen, de meg fogunk birkózni ezekkel az alapítókkal is. Végső soron akkora hatalmuk nem lehet.. ha igen.. *kissé elbizonytalanodik, majd kivágja magát.* -Akkor a Megbízó majd elintézi őket! *és még biccent is a nyomaték kedvéért. Mikor a férfi arról beszél, hogy miket tervez a csata utánra, elmosolyodik.* -Nuygodtan tervezhetsz, elvégre is van egy csomó szabadidőd. És nem árt, ha tudod, mihez kezdesz, hiszen nemsokára elérsz arra a bizonyos pontra, amikormajd véget ér ez az egész csete-paté. *mondja, miközben elnéz egy kissé a barlang falain, körbetekint, visszaemlékezve a levélre, amit megkapott, hogy jöjjön ide, a behívóját.*

*ELmosolyodik*-Gregory azért ők gyerekek nem hinném hogy képesek lennének olyan képzést kapni amivel szembe szálhatnak velünk*mondja mosolyogva kétségen kívül nagyon magabiztos bár ő mindig is úgyképzelte hogy a világ közepén van ilyen téren majd bólogat a férfi szavaira*-Eddig még soha nem hagytam fel egy munkával se és mindeggyik célomat véghez vittem itt sem lesz másképp, egyedül csak a tanárok aggasztanak és mégjobban ennek az egsznek az alapítóji. Bök az iskola felé*-Én se kérek többet de tudod ha végzek ezzel a melóval lehet vissza utazok Londonba, az a hely valahogy mindig közel állt hozzám*~nyugis esős és jó sok áldozat~*önkéntelenül is elmosolyodik*-de előbb ezt kell befejezni aztán tervezek

*Csak figyeli Darien szavait, sejti, hogy igaza van, bár ez csak emgérézs.* -Hát, megölték az egyik társunk.. remélem nem képzik éppen ki őket.. mert ha igen, akkor az nem túl jó. Bár lehet, hogy csak kifáradnak. Mindegy, lehet, hogy ez csak egy egyszerű képzelgés. * legyint, elhessegetve a gondolatot, aztán biccent.* -Okos gondolat. Ha többen támadunk, nem tud mindenkire figyelni, és biztosabb a győzelem. És a félsiker, nem siker. Úgyhogy ezt végig kell vinnünk, bármi is lesz ez után. *elmosolyodik, mikor a jutalom kerül szóba, és a férfi tényleg nem kér sokat.* -Én csak a tisztességes béremet kérem, hogy utána tovább utazhassak másfelé, újabb megbízásokhoz. Persze ehhez túl kell, hogy éljem, de ez már csak rajtam múlik. *mondja, és hangja határozottan cseng, eltökélte, hogy túléli, és a lehető legjobb tudása szerint fog mindvégig eljárni.*

*Megrázza a fejét*-De nemám szerintem még lesznek meglepetések a kúria nekem nagyon bűzlik és amikor ott voltam csak egy tanár jött*-mutatja a hüvelyk ujjával*-eggyetlen eggy most a vezetők vagy készülnek valamire vagy ennyire nem tudnak semmiről bár ebbe nagyonis kételkedek*mondja hiszen nem hiszi hogy az érkezésük és támadásuk előlük titokba lenne tartva így most annál idegesebb*-Szóval azt javaslom ha későbbiekbe találkozunk is eggyel inkább többen támadjuk*mondja, bár nincs haditerve de ezt a nagyúrra haggya*-Nem is tudom mit várnák jutalomnak nem gazdagságra vágyok ,csak dicsőségre, és hogy elhalgasson a hang*mondja még hozzáfűzve miközbe kifelé kémlel*-Szerintem ha akarnánk se tudnánk, én már nem szálok ki az biztos innen már nem engedhetünk meg félgyőzelmet, remélem a többiek is kitalálnak valamit, őket nem nagyon láttam bár gondolom ott voltak ők is a helyszínen*mondja*

-Van valami abban, amit mond, de.. nem is tudom.. *ellöki magát az asztaltól, és a bejárathoz sétál, majd lenéz az iskola birtokára. Pár diák msot is odakint jár, a még megmaradt területeken.* -Az is lehet, hogy tényleg megéri a hosszú harc. De a halál nem a legjobb jutalom, és ezt az álláspontomat megtartom. *mondja, majd még egy ideig nézi a terepet, aztán ismét kegyenctársához fordul.* -Nem a semmiért viszed vásárra, erről meggyőződhetsz, ha csak körbenézel. Biztos lakás, biztos munka, és, ha végeztél, te magad foszthatod ki a Kúriát. Biztos van ott értékes dolog. *mondja, ennyivel letudva egyelőre a fizetés dolgát. Keserű, halvány mosoly jelenik emg arcát.* -Végső soron minden rosszban van valami jó. És elkezdtük, és a közepénél járunk, vagyis inkább a vége felé. Mostmár tényleg kár lenne abba hagyni. Már az élvezetes részénl tartunk, vége az idegtépő várakozásnak. *mosolyában egyre több a várakozó izgalom.*

*Keserü mosolyt vág a magam részéről én se értem de nem okoz gondot még jó oldala is van, legalább a jövőbe nem lesz potenciális veszély rám nézve legalább megszabadulunk tőlük és aq jövőbe nem kell aggódni hogy esetleg tehetséges mágusok jönnek ki*mondja hát igen nem nagyon szereti a konkurenciát és ezekből kinézi hogy sok év mulva még azok lehetnek ezért jobb elnémítani őket mig van rá alkalom, közbe végig hallgatja Gregory-t*-Jó kérdés akkor is azt mondom hogy adhatott volna bővebb infót nem viszem vásárra a bőröm a semmiért*hangjába idegesség csendül fel*-De már bele vágtunk ezt befejezem, de lassan kezdem azt hinni hogy igazad van.*modnaj majd ravasz mosoly jön ki az arcára*-Nem félek a haláltol legalább akkor megszűnnek a hangok, legalább akkor azoktol nyugtom lesz*mondja, lehet kicsit most jobban meg is nyílott mind szokott, de rossz érzése van*

-Jó, igaz, örülök is annak, hogy elfoglaltuk, ne hdid, hogy nem. Csak a mészárlás valahogy értelmetlennek tűnik.. elég lenne, ha egyszerűen rájuk ijesztenénk, és elűznénk őket.. *mondja, és itt jön elő a kissé gyerekbaráti énje, dehát a lelke legmélyén mindvégig a múltja lesz a meghatározó, ahonnan elindult. És ő maga, nagyon régen, Griffendélesként kezdte.* -Biztosan többen. Ha az alapítók is előjönnek, akkor lassan megértem, hogy mire vagyunk mi jók. Amíg lefoglaljuk az alapítókat, vagy esetleg ketten támadunk egyet, lehet, hogy mindhárman meghalunk. Vagy csak figyelem elterelést okozunk, legyengítjük őket, és a Nagyúr utána támad. És, hogy mi lesz a jutalmad? *keserű mosoly jelenik meg az arcán.* -Lassan az lesz az érzésem, hogy az életed, mert ha túléled, akkor utána nem nagyon lesz kedved több jutalomra. De biztosan megéri. Legalább is, nagyon remélem. *mondja, miközben nyújtózik egy nagyot, leugrik az asztalról, és nekitámaszkodik.*

-Nem hinném hogy olyan nagy, elvégre most mi örülhetünk a tölgyes a mienk*mondja gonosz mosollyal*-Hogy miért mészároljuk le? Nem tudom de nekem nem okoz tul nagy lelki problémát*mondja de most nem mosolyodik el*-HÁt igen merrt ha betörünk ki tudja lehet találkozunk is velük sőtt elkerülhetetlen ha be akarjuk venni azt a romhalmazt*mondja miközbe kinéz a kijárat felé*-DE van egy olyan érzésem hogy nálunk sem egy áldozat lesz. A nagyúr kifürkészhetetlen lehet csak bábok vagyunk a kezébe sőt*mosolyodik el*-ELéggé biztos vagyok benne. Láttam mit művelt a nővel ennyi erővel elintézhetné a dolgot egyedül is*mondja morgó hangon*-De ha már eljöttünk vegyük ki a részünk csak arra vagyok kiváncsi mi lesz a jutalom ezért*mondja hisz nem szokott ingyen dolgozni*

-Ha a főnök ment ki, akkor tényleg nagy lehetett a gond.. ejj.. ez rosszul kezdődik.. *mondja, miközben egy kicsit fészkelődik, és törökülésbe helyezkedik az asztalon.* -De ha a terület megvan, akkor egyre közelebb jutunk. és a Tölgyes felől a legkönnyebb bejutni az iskola területére, úgyhogy egy bejáratot nyertünk. Az pedig mindig jól jön. De, azt nem értem, hogy mért kell az összes gyereket lemészárolni.. valahogy nem fér a fejembe, mért jó ez a Sötét Nagyúrnak.. *mondja, miközben kissé elmereng, a falakat nézegetve, de tekintete sokkalta messzebbre réved.* ~Felesleges öldöklés.. sose voltam a híve..~ *töpreng el, majd felsóhajt, és végül csak megcsóválja a fejét.* -Az alapítókról többet kellett volna emgtudni. Ha nem engedjük, hogy meglépjenek a gyerekek, akkor most sokkalta előrébb is járhatnánk. Nem értem, a Nagyúr útjai túlságosan is kifürkészhetetlenek. *vonja le a végső következtetést, félig meddig magának is, szemeivel kérdőn nézi a férfit.* -Ha szervezetten támadunk, akkor biztos a gőyzelem.

-Ebbe nem kételkedtem*mondja ravaszul majd bólint*-Valami nő gondolom tanár de jött a főnök és lerendezte*mondja majd neki dől az asztalnak miközbe a termet méri fel szemeivel*-Hát én se de neki sikerült nem baj egy ember veszteség. Viszont a terület már a mienk*mondja gonosz mosollyal majd megroppantja a nyakát*-Gyerekek*ismétli*-Jó lenne mindent inkább holtan látni de a jövő majd igazol minket most már lassan bezárul a kör, és akkor eljön a végső csapás*mondja közbe elgondolkozik hogy esetleg milyen akadájok lehetnek még*-Az a baj hogy az alapítókrol semmit se tudni velük még számolhatuk meglepetéssel*mondja*-Meg talán ott lehet még több tag is a felnőtteik közül

» Titkos Barlang
» Titkos labor
» Titkos barlang
» Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása
» Titkos folyosó

Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Similar topics

Similar topics