Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

-Ezért mondom, hogy biztosan kifáradnak, és könnyebb velük elbánni. Kevesebb vizet zavarnak. *mondja, immáron mosoly nélkül.* -Hát igen, de meg fogunk birkózni ezekkel az alapítókkal is. Végső soron akkora hatalmuk nem lehet.. ha igen.. *kissé elbizonytalanodik, majd kivágja magát.* -Akkor a Megbízó majd elintézi őket! *és még biccent is a nyomaték kedvéért. Mikor a férfi arról beszél, hogy miket tervez a csata utánra, elmosolyodik.* -Nuygodtan tervezhetsz, elvégre is van egy csomó szabadidőd. És nem árt, ha tudod, mihez kezdesz, hiszen nemsokára elérsz arra a bizonyos pontra, amikormajd véget ér ez az egész csete-paté. *mondja, miközben elnéz egy kissé a barlang falain, körbetekint, visszaemlékezve a levélre, amit megkapott, hogy jöjjön ide, a behívóját.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*ELmosolyodik*-Gregory azért ők gyerekek nem hinném hogy képesek lennének olyan képzést kapni amivel szembe szálhatnak velünk*mondja mosolyogva kétségen kívül nagyon magabiztos bár ő mindig is úgyképzelte hogy a világ közepén van ilyen téren majd bólogat a férfi szavaira*-Eddig még soha nem hagytam fel egy munkával se és mindeggyik célomat véghez vittem itt sem lesz másképp, egyedül csak a tanárok aggasztanak és mégjobban ennek az egsznek az alapítóji. Bök az iskola felé*-Én se kérek többet de tudod ha végzek ezzel a melóval lehet vissza utazok Londonba, az a hely valahogy mindig közel állt hozzám*~nyugis esős és jó sok áldozat~*önkéntelenül is elmosolyodik*-de előbb ezt kell befejezni aztán tervezek

*Csak figyeli Darien szavait, sejti, hogy igaza van, bár ez csak emgérézs.* -Hát, megölték az egyik társunk.. remélem nem képzik éppen ki őket.. mert ha igen, akkor az nem túl jó. Bár lehet, hogy csak kifáradnak. Mindegy, lehet, hogy ez csak egy egyszerű képzelgés. * legyint, elhessegetve a gondolatot, aztán biccent.* -Okos gondolat. Ha többen támadunk, nem tud mindenkire figyelni, és biztosabb a győzelem. És a félsiker, nem siker. Úgyhogy ezt végig kell vinnünk, bármi is lesz ez után. *elmosolyodik, mikor a jutalom kerül szóba, és a férfi tényleg nem kér sokat.* -Én csak a tisztességes béremet kérem, hogy utána tovább utazhassak másfelé, újabb megbízásokhoz. Persze ehhez túl kell, hogy éljem, de ez már csak rajtam múlik. *mondja, és hangja határozottan cseng, eltökélte, hogy túléli, és a lehető legjobb tudása szerint fog mindvégig eljárni.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*Megrázza a fejét*-De nemám szerintem még lesznek meglepetések a kúria nekem nagyon bűzlik és amikor ott voltam csak egy tanár jött*-mutatja a hüvelyk ujjával*-eggyetlen eggy most a vezetők vagy készülnek valamire vagy ennyire nem tudnak semmiről bár ebbe nagyonis kételkedek*mondja hiszen nem hiszi hogy az érkezésük és támadásuk előlük titokba lenne tartva így most annál idegesebb*-Szóval azt javaslom ha későbbiekbe találkozunk is eggyel inkább többen támadjuk*mondja, bár nincs haditerve de ezt a nagyúrra haggya*-Nem is tudom mit várnák jutalomnak nem gazdagságra vágyok ,csak dicsőségre, és hogy elhalgasson a hang*mondja még hozzáfűzve miközbe kifelé kémlel*-Szerintem ha akarnánk se tudnánk, én már nem szálok ki az biztos innen már nem engedhetünk meg félgyőzelmet, remélem a többiek is kitalálnak valamit, őket nem nagyon láttam bár gondolom ott voltak ők is a helyszínen*mondja*

-Van valami abban, amit mond, de.. nem is tudom.. *ellöki magát az asztaltól, és a bejárathoz sétál, majd lenéz az iskola birtokára. Pár diák msot is odakint jár, a még megmaradt területeken.* -Az is lehet, hogy tényleg megéri a hosszú harc. De a halál nem a legjobb jutalom, és ezt az álláspontomat megtartom. *mondja, majd még egy ideig nézi a terepet, aztán ismét kegyenctársához fordul.* -Nem a semmiért viszed vásárra, erről meggyőződhetsz, ha csak körbenézel. Biztos lakás, biztos munka, és, ha végeztél, te magad foszthatod ki a Kúriát. Biztos van ott értékes dolog. *mondja, ennyivel letudva egyelőre a fizetés dolgát. Keserű, halvány mosoly jelenik emg arcát.* -Végső soron minden rosszban van valami jó. És elkezdtük, és a közepénél járunk, vagyis inkább a vége felé. Mostmár tényleg kár lenne abba hagyni. Már az élvezetes részénl tartunk, vége az idegtépő várakozásnak. *mosolyában egyre több a várakozó izgalom.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*Keserü mosolyt vág a magam részéről én se értem de nem okoz gondot még jó oldala is van, legalább a jövőbe nem lesz potenciális veszély rám nézve legalább megszabadulunk tőlük és aq jövőbe nem kell aggódni hogy esetleg tehetséges mágusok jönnek ki*mondja hát igen nem nagyon szereti a konkurenciát és ezekből kinézi hogy sok év mulva még azok lehetnek ezért jobb elnémítani őket mig van rá alkalom, közbe végig hallgatja Gregory-t*-Jó kérdés akkor is azt mondom hogy adhatott volna bővebb infót nem viszem vásárra a bőröm a semmiért*hangjába idegesség csendül fel*-De már bele vágtunk ezt befejezem, de lassan kezdem azt hinni hogy igazad van.*modnaj majd ravasz mosoly jön ki az arcára*-Nem félek a haláltol legalább akkor megszűnnek a hangok, legalább akkor azoktol nyugtom lesz*mondja, lehet kicsit most jobban meg is nyílott mind szokott, de rossz érzése van*

-Jó, igaz, örülök is annak, hogy elfoglaltuk, ne hdid, hogy nem. Csak a mészárlás valahogy értelmetlennek tűnik.. elég lenne, ha egyszerűen rájuk ijesztenénk, és elűznénk őket.. *mondja, és itt jön elő a kissé gyerekbaráti énje, dehát a lelke legmélyén mindvégig a múltja lesz a meghatározó, ahonnan elindult. És ő maga, nagyon régen, Griffendélesként kezdte.* -Biztosan többen. Ha az alapítók is előjönnek, akkor lassan megértem, hogy mire vagyunk mi jók. Amíg lefoglaljuk az alapítókat, vagy esetleg ketten támadunk egyet, lehet, hogy mindhárman meghalunk. Vagy csak figyelem elterelést okozunk, legyengítjük őket, és a Nagyúr utána támad. És, hogy mi lesz a jutalmad? *keserű mosoly jelenik meg az arcán.* -Lassan az lesz az érzésem, hogy az életed, mert ha túléled, akkor utána nem nagyon lesz kedved több jutalomra. De biztosan megéri. Legalább is, nagyon remélem. *mondja, miközben nyújtózik egy nagyot, leugrik az asztalról, és nekitámaszkodik.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

-Nem hinném hogy olyan nagy, elvégre most mi örülhetünk a tölgyes a mienk*mondja gonosz mosollyal*-Hogy miért mészároljuk le? Nem tudom de nekem nem okoz tul nagy lelki problémát*mondja de most nem mosolyodik el*-HÁt igen merrt ha betörünk ki tudja lehet találkozunk is velük sőtt elkerülhetetlen ha be akarjuk venni azt a romhalmazt*mondja miközbe kinéz a kijárat felé*-DE van egy olyan érzésem hogy nálunk sem egy áldozat lesz. A nagyúr kifürkészhetetlen lehet csak bábok vagyunk a kezébe sőt*mosolyodik el*-ELéggé biztos vagyok benne. Láttam mit művelt a nővel ennyi erővel elintézhetné a dolgot egyedül is*mondja morgó hangon*-De ha már eljöttünk vegyük ki a részünk csak arra vagyok kiváncsi mi lesz a jutalom ezért*mondja hisz nem szokott ingyen dolgozni*

-Ha a főnök ment ki, akkor tényleg nagy lehetett a gond.. ejj.. ez rosszul kezdődik.. *mondja, miközben egy kicsit fészkelődik, és törökülésbe helyezkedik az asztalon.* -De ha a terület megvan, akkor egyre közelebb jutunk. és a Tölgyes felől a legkönnyebb bejutni az iskola területére, úgyhogy egy bejáratot nyertünk. Az pedig mindig jól jön. De, azt nem értem, hogy mért kell az összes gyereket lemészárolni.. valahogy nem fér a fejembe, mért jó ez a Sötét Nagyúrnak.. *mondja, miközben kissé elmereng, a falakat nézegetve, de tekintete sokkalta messzebbre réved.* ~Felesleges öldöklés.. sose voltam a híve..~ *töpreng el, majd felsóhajt, és végül csak megcsóválja a fejét.* -Az alapítókról többet kellett volna emgtudni. Ha nem engedjük, hogy meglépjenek a gyerekek, akkor most sokkalta előrébb is járhatnánk. Nem értem, a Nagyúr útjai túlságosan is kifürkészhetetlenek. *vonja le a végső következtetést, félig meddig magának is, szemeivel kérdőn nézi a férfit.* -Ha szervezetten támadunk, akkor biztos a gőyzelem.

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

-Ebbe nem kételkedtem*mondja ravaszul majd bólint*-Valami nő gondolom tanár de jött a főnök és lerendezte*mondja majd neki dől az asztalnak miközbe a termet méri fel szemeivel*-Hát én se de neki sikerült nem baj egy ember veszteség. Viszont a terület már a mienk*mondja gonosz mosollyal majd megroppantja a nyakát*-Gyerekek*ismétli*-Jó lenne mindent inkább holtan látni de a jövő majd igazol minket most már lassan bezárul a kör, és akkor eljön a végső csapás*mondja közbe elgondolkozik hogy esetleg milyen akadájok lehetnek még*-Az a baj hogy az alapítókrol semmit se tudni velük még számolhatuk meglepetéssel*mondja*-Meg talán ott lehet még több tag is a felnőtteik közül

-Hát, ebben a gondolatmenetben van valami, ezt el kell, hogy ismerjem. És ezek szerint lebuktam, a fene.. *mondja még mindig kissé sunyin. A hosszas találgatást, hogy ki is lehetne az, végighallgatja, maga is elgondolkozik.* -Valahogy nem tudom, hogy lehet ilyen könnyen elbukni.. elvégre is ezek csak gyerekek, meg talán pár felnőtt, de azok sem okozhatnak nagy gondot. *mondja elgondolkozva, majd tekintetét ismét Darienre emeli.* -Miféle nő? Csak nem erősítést kaptak a gyerkőcök? *kérdezi érdeklődve, kissé talán kíváncsian is, hiszen hátulról nem lehet mindent jól kivenni, meg nem is figyelt annyira a csatára, ígyhát jobb felmérni az erejét, előre is. Aztán határozottan bólint.* -Igen. Tudod, ha gond van, vagy esetleg valami nagyobb varázsló jönne, akkor emgvannak a fegyvereim arra nézve, hogy mögé kerüljek, vagy megússzam a dolgokat. *mondja kissé talán túl magabiztosan, de jelenelg bízik magában.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*Hátra fordul a bejárat felé*-Nem hinném hogy egy sima sólyom be tudott volna jönni elvégre azért a mágikus csapdák még éllnek, másrészt te mondtad hogy Animágus vagy a képet ezután már hamar össze raktam*mondja ravaszkás mosollyal majd közelebb lép*-Igen ahogy hallom eggyikőnk meghalt,*mondja szintelen hangon eggyáltalán nem érdekli valószínüleg úgyse ismerte*-Vagyunk még elegen azok csak essenek el az ÜGY érdekébe*hangsúlyozza ki az ügy szót*-A többit majd bevégezzük bár van pár ember akit kizár hogy ők lettek volna*-Csak nem tudom melyikőjük volt, Jason nem hiszem, ő velem volt a tisztáson hátulról ügyködött nem hinném hogy itt is kimenne a nyílt szintérre őt kizárom az a két tünde, se valahogy sötétebbek mint hogy az ügy elején buknának, te itt vagy, tehát a többiek közül lehet valaki*gondolkozik hangosan*-Én csak a tisztásnál voltam az viszonylag nem volt vészes bár az a nő*emlékszik vissza a tanárra aki kijött*-Azt hiszem lesz elszámolni valóm még ott valakivel*mosolyodik el*-Gondolom akkor most te is ki veszed majd a részed bár egy animágust nem nagyon féltek *mondja ravasz hangon nem hinné hogy Gregory itt bukna el. Főleg nem kölykök keze álltal*

*Nem is figyel fel a férfi lépteire, talán túlságosan is éhes. Ám, mikor a nevén szólítják, felemeli a fejét, kissé oldalra dönti, éles szemeivel végigméri a férfit, majd megrebbenti szárnyait, és a következő pillanatban már emberi alakban ül az asztalon. Hosszú nadrágot, egyszerű inget visel, és hosszú köpenyét. Barna szemeiben különös fény táncol, szája mosolyra húzóik.* -Hogy találtad ki, hogy én vagyok az? *kérdezi, bár sejti valahogy a választ. Mikor a támadást emlegetik, akkor csak biccent.* -Igen, tegnap este a Tölgyest is elfoglalták. Részemről nem szándékoztam előremenni, így viszont egyikünk elesett, nem ismertem. A következő támadásban azonban szeretném kivenni a részemet. Már unom a folytonos várakozást.. és a cél is egyre jobban közeleg, ez se hagy nyugtot.. De inkább mesélj te. Mi járatban errefelé, hol csak a madár jár? *sunyi mosoly jelenik meg az arcán, miközben a férfit figyeli. Feltűnik neki a farkas hiánya, de egyelőre nem teszi szóvá.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*A fák közül érkezik meg a főhadi szállásra a farkasa halála kicsit földre vágta de így most még jobban vérszomlyas mint eddig elvégre akit szeretett azt is elvesztette a vége felé lelassítja lépteit majd a főterembe érkezik, látja hogy egy kerecsensólyom lakomázik először kicsit különösen nézi a jelenséget*-Gregory?*kérdezi mivel egy sima állat elég különös lenne itt főleg hogy a terem mágikusan védve is van*-Hallom a többiek sikerrel jártak nemrég most már lassan közeledünk*mondja őrültes mosollyal az arcán*

*Halk szárnysuhogás hallatszik, majd bukórepülésben, és egy hirtelen fékezéssel landol egy kerecsensólyom a barlangban, az egyik kőasztalon. Mikor már biztosan áll a lábán, körbenéz éles szemeivel, majd egy kissé tollászkodni kezd. Láthatóan remekül kiismeri magát, mert a kisebb tisztogató hadművelet után ismét szárnyra kap, és, mikor legközelebb visszaér, egy darab sült húst tart a csőrében. Visszaszáll a kőasztalra, majd szépen lassan elkezdi tépkedni a húst.* ~Éljenek a nyugodt ebédek.~ *gondolja magában, miközben karmos lábával fogja a húst, hogy könnyebben tudja tépkedni a csőrével. Félig-meddig azért figyel, hátha társasága akad.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

*Majd kiugrott a szíve a helyéről amikor keresztül csörtettek rajtuk a többiek alakokat cipelve, Danail habár felszeretet volna ajánlkozni hogy majd viszi, úgy vélte fontosabb hogyha fedezi a vonulásukat így előre ment vigyázva a lányokra hogy semmi bajuk le legyen majd kiértek a barlangból.*

*Rosetta halk sóhajt ejt, miközben szemét még mindig fürkészőn futtatja végig a barlangon.* - Mázlista..Én nem vagyok elég erős ahhoz, hogy kontrollálni tudjam a félelmeim...Bár a legnagyobb félelmem a magsság, nem is az, hogy kegyencek kapnak el és megölnek... *Mondja halkuló hangon, majd felvonja a szemöldökét a iú feltételezésére.*
- Igazad lehet..Nem tudom, hogy miért nem támadtak meg, lehet hogy valóban kint várnak..De az is lehet, hogy már nem kellenek nekik foglyok, már nem kell a helük az iskolában, megtudták amit akartak...Én is csak feltételezek, ne nézz hülyének, nem tudom, hogy mi is lehet a céluk nem vagyok én őrültzseni aki ezeket érteni...Kíváncsi vagyok, hogy ki lehet ezeknek vezetőjük, vagy egyáltalán milyen emberek ezek... *Mondja miközben a cella felé sandítgat várva, hogy mikor érnek már vissza. KEzd ám aggódni..*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

- Kedvesem, bolond lennék ha nem félnék, természetesen félek, de kontrolálni tudom. Nem értem, hogy eddig mért nem támadtak ránk, megtehették volna, és logikus feltételezni, hogy tudják hogy itt vagyunk a búvóhelyükön talán kifelé várnak minket? * Válaszol is elsőnek a lánynak majd mondja ki a gondolatait és a végén teszi fel a kérdést., közben pedig a sötét sarkat figyeli mindenre felkészülten majdnem mindenre.*

*Tekintetével végigkiséri a cellákba igyekvőket, majd a vállának megszorítására Andreire tekint. Szája széle remegős mosolyt ejt, de nem valami bátrat.*
- NEm tudok nem félni...hátborzongató ez a hely..És ez a csönd. *Nyögi ki a fiúnak, miközben egyik kezében erősen szorítja a pálcáját, persze azért össze nem töri.* - Azt neond hogy te egyáltalán nem félsz.. *Feltekint a fiúra, hisz ezt azért nem nagyon hinné el, ha mondaná se. Közben néhányszor körbepillant, hisz a feladatuk a fedezés nem a remegős beszélgetés. Végigpásztázza a hely minden zugát, de vannak túl sötét helyek, ahova nem láthat be. Kobold fülecskéje néha megrebben, ahogy hallgatózni próbál.*
~ Csak ne történjen semmi baj...~

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Amikor Avril meg mondta kissé furcsa hangon mit ki, hol és mit csináljon kicsit sértődötten, húzta fel az orrát.*~Ez a lány parancsolgat nekeem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne? Hát ez felháborító hááh~*De azért a helyzet miatt nyugalomra intette önmagát becsukta a szemét és pár lélegzetet vett, majd szépen kifújta őket, hirtelen jött elszántság költözött belé.*
- Rendben Avril akkor mi itt maradunk. De siessetek valami nem tetszik és folyamatosan borsódzik tőle a hátam, nem lesz ez így jó.*Majd halja Waylan hangját is, majd el mosolyodott futólag amikor látta az ő arcán is a sértődöttségét. De tudták hogy csak együtt van esélyük. Miután a másik két lány elment ketten maradtak Andrei bátorítólag megszorította pöttöm társának a vállát és oda suttogta neki*
-Ne fél nem lesz semmi baj.*Majd pálcáját a kezébe vette és idegesen megnyalta a száját.*

*A többiekmint ahogy látja félnek, de cseppet sem annyira, mint ő. Hiszen ők csak így külső szemmel látják az egészet, de ő ott volt, azokon a cellákon belül, és cseppet sem jó érzés. Sőt mi több, ha tehetné messzire elmenne, és soha többé vissza se jönne, de nem teheti meg. nem, mert saját fajából is vannak ott emberek. Hallja, ahogy kiosztják neki a parancsokat, hogy mit is csináljanak, de azért ez mégse úgy megy. Ám Avril patronus bűbájára felkapja a fjét.*
-Elment az eszed! Így hamarabb észrevesznek...remek. *Mondja a lánynak ingerülten, ami ilyen helyzetben még tőle se szokatlan. Csak megrázza mérgesen a fejét, és úgy indul el előre... a Lumos bűbáj megfelelő, de az a nagy probléma, hoygha sikerült volna a lánynak a varázslat, akkor aztán tuti lebukás... S érzései szerint itt lehetnek közelben, hiszen nem sokat hagyták őket egyedül. az, hogy ő meg tudott szökni puszta véletlen...vagy még sem? És hogyha csak arra várnak, hogy kelepcébe csalják őket? Szemeivel gyanúsa körbenéz, még mielőtt bemenne a barlagnba, de semmit, és senkit nem lát.*
-Vihar előtti csend... *jegyzi meg, persze ezt se szó szerint kell érteni. Egy halk sóhaj, és már bent is van a hűvös barlangban, ahonnan megszökött. Arcán teljes mértékig látszódik a szomorúság...*

*Szája sarkába gonosz mosoly kerül, mikor látja egy szem fiúnak sértődött arcát, de persze gyorsan letörli arcáról a vigyort, nem cseverészni jöttek ide, hanem gyakorlatilag kimentenki iskolatársaikat. Mikor megidázi Avril a patrónusát kissé irigykedve tekint oda Rosetta, de azért lekerül arcáról, mikor eltűnik a lény, hisz nincs dolga valójában és a lány nem olyan képzett még. Mikor Avril szépen elmondja a tervet, azaz megparancsolja, hogy fedezzék őket már az ő arcán vana s értődés. NAgyon nem bírja elviselni, ha megmondják,m hogy mit kell csinálnia, de most inkább nem szólal fel. Danialre tekint, s kezében megszorítja a pálcáját.*
- Rendben, akkor mi itt maradunk őrködni, míg ti megkeresitek Annáékat... Remélem nem oylan rosz ötlet ketté válni. *Toldja hozzá, s közben kissé közelebb lép a fiúhoz, hogy egy rakáson legyenek.* - Remélem gyorsan megtaláljátok őket és nem lesz gubanc, jó lenne gyorsan eltünni....

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*A patrónus bűbáj természetesen nem sikerül Avrilnak. Üzenetküldésre, világításra stb. kézett varázslók tudják megidézni ezt a varázslatot, főleg állat formában még ez kezdő nem tudja, hiszen nincs mi ellen használni, csak úgy a vakvilágba pedig nem sikerül neki.*

Vendég

Az van, Rose. Csend. *majd pálcájával megpróbál körbejárni a helyiségben. Egy patrónussal körbevilágít, hiszen a Lumossolen csak felvillanna.* Expecto patronum! *egy őz jelenik meg ezüstös fényben, majd Avril körbeirányítja a sötét és csendes helyiségben. Az már a Mesélő dolga hogy mi történik... Avril közben lecsukott szemekkel koncentrál, hogy ereje teljében irányítsa a kis őzikét.* Danail, Rosetta fedezzetek minket, Claire te pedig vezess a cellákhoz! *mint egy idegbeteg diktáétortól, úgy hatnak a szavak de ott lapul benne a kétségbeesés és a düh magja is...* Menjünk át ezen a poros ótvaron! *majd Claire vezetése nélkül elindul a számára Celláknak hitt hely felé... talán téved?*

*Miután mindegyik társa egytől-egyik alaposan lehordta, kicsit sértődötten húzta fel a szemöldökét, de nem erőltette tovább a gondolatai kinyilvánítását, hisz veszélyes helyen vannak, ahol bármi megtörténhet, lehet haza, sem jutnak majd össze kell fogniuk, nincs más lehetőség, és meg kell bíznia a többiek ítéletében, bár magában még mondott egy két cifra dolgot, de tovább haladta többiek nyomában. Figyelme a környező vidékre fordul alapossággal nézett körül a legapróbb pontossággal, de nem látott semmit. Pedig érezte ahogy a hideg kirázza és tudta hogy figyelik őket, hisz nem véletlenül ez a bázisuk vagy annak a közele nem hagyhatják őrzés nélkül az ellent mondana a logikának.*~ez az átkozott csend, mielőtt a ragadozó lecsap…~*Közelebb húzódik picit a többiekhez és hangját halkabbra fogja.*
- Igen ez csend, túl feltűnő, legyen a kezetek ügyében a pálcátok, és csak óvatosan, bármi történik ne hősködjetek, ne ha az életetek a tét. *Mondja komoly hangon, picit átszellemült arccal de az arca kipirult az izgalomtól és a félelemtő egyaránt a szeme is kezdtek elég vöröses árnyalatot ölteni. MAjd tovább haladtak*

» Voldemort főhadiszállása
» Titkos Barlang
» Titkos folyosók
» Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása
» Északi torony - Titkos padlás

Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Sötétség Kegyenceinek Titkos Főhadiszállása

Similar topics

Similar topics