*Zirah ébredezik. Mikor kinyitja szemét, koporsójának belső bélését, a lila selymet pillantja meg. Felé nyújtja kezét és megsimítja. Kellemes borzongás fut rajta végig. Egy ideig a sötét koporsóban pihen, majd lassan kinyitja tetejét és kimászik belőle. Nem csukja vissza, nyitva hagyja. Azon kapja magát, hogy éhes. Már indulna is kifele a barlangból, mikor eszébe jut, hogy nappal van. Halálfejes díszítésű, fali órájára pillant. Dél van. Nem csoda, hogy éhes. Villámgyorsan a szekrényke előtt terem. Kinyitja és kivesz belőle egy üvegcsét. Tűhegyes fogai csikorgatják az üveget, mikor felghajtja a vért, elvégre ha vért szív, avval harap, most viszont nincs miből kiszívni. Megnyalja fogát, majd lecsapja az üveget. Leül az asztalhoz és ismét kezébe veszi az apró üzenetet, melyet az az ellenszenves tünde küldött neki. Evvel a levéllel értesítették, hogy a Nagy Úr megérkzett. Ő viszont még nem látta. Talán azért, mert csak naplemente után hagyhatja el a barlangot. Mérhetetlen kíváncsiság lesz úrrá rajta, de mint mindig, most is titkolni próbálja. Majd beszélni kezd, mintha magával akarná elhitetni:*
-Az uraság nem hajlandó bemutatkozni... Hát én sem fogok... Egyáltalán nem érdekel, hogy is jöhettem ide. Semmi haszom nem lesz belőle. Marhaság. *Morogja magának, magy undorodva köp egyet. A szoba túlsó végébe vonul, ahol magához vesz egy könyvet és olvasgatni kezdi.*
