Romos kápolna

Téma: Re: Romos kápolna Kedd. Júl. 20, 2010 7:35 pm

*A lány szavai zagyva egyveleggé folynak össze a szemei előtt, éppen ezért meg is rázza a fejét, összeszorított szemekkel, majd teljesen leengedve a pálcát néz fel Janára.* -Az eszed, ahogy elnézem, egészen biztosan elment. Örömmel venném, ha abbahagynád ezeket a zagyva, kacskaringós rímeket, és értelmesen szólnál hozzám, mert így se eleje se vége annak, amit itt összezagyválsz. *mondja, miközben valamiért még mindig nem teszi el a pálcát, noha leengedte, teljesen. Nem akar bántani senkit, legalábbis Janára nincs oka pálcával rárontani, semmi indoka arra, hogy megölje, vagy akár csak emg is támadja a lányt. A rímekhez pedig hozzájön ez az idegen, furcsa búgó hang is.. Amit szintén nem kedvel. Az, hogy egyedül van, számára nem jelent semmit, semmi olyat, ami kimutatna. Bírja, és majd megoldja valahogy. A segítségre sem igen reagál semmit, mintha elhatározta volna magában, hogy addig nem válaszol, amíg a lány sem válaszol rendesen.* -Még mindig nem mondtad, miért öltöztél talpig fehérbe, pedig egyre kíváncsibb leszek. *gyik szemöldökét kérdőn felemeli, és még ki is húzza magát, így az eddigi, enyhe vadállatias beütése lassan eltűnik, és helyét átveszi a nemesi, tiszteletet parancsoló külső.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

* Választ nem kap a kérdésére, amit azért sajnál. Ám ahogy számított rá, egy varázslat a válasz a mozdulatára. Nem is tér ki előle. Nem is próbál kitérni. Repül hátra pár métert, ám a becsapódást telekinézissel fogja meg, így még a ruhája sem lesz koszos. Szerencsére. Amint feltápászkodik, mert azért bizony elesett, megigazítja a ruháját, és a válaszra, hogy Úrnőjüket gúnyolja e, csak ismét egy választ kreál.
- Nem gúnyolom az úrnőt. Hisz ő önt belém észt, s erőt. Ám látom te ideges vagy. Nem jobb most ha pihen az agy?
* Teszi fel a kérdést, és közben közelebb lép Jackhez. Nem akar túl közel menni.* - Erős vagy ám Fivérem. Ezt mutatja arcod. Ám nehéz lehet egyedül... megvívni a harcod. Nem kérsz tőlem segítséget? Megadok én bármit, Nem akarom, hogy folyjon véred, s tested holtan látni.
* A lány vagy csúnyán megütötte a fejét, hogy rímekben beszél, vagy az ég tudja... talán ilyen napja van.* - Nem gyászolok én ám senkit, noha lelkem rémült, bár a minap holtan láttam lábam mellett ezt itt, reménységem azért még vagyon, hogy a tested ki nem hűlt.
* No igen... félig meddig a tegnapi időzavarra utal... valamint, hogy örül neki, hogy Jackkel sem történt semmi.*

Téma: Re: Romos kápolna Kedd. Júl. 20, 2010 7:17 pm

*Nem hallja a lépteket, és senki nincs, aki érzékeltethetné vele, vagy figyelmeztethetné, hogy valaki érkezik. Mondhatni kiszolgáltatott. Amikor a kezek a szemeire csúsznak, és érzékeli az árnyékot, ami a kézzel együtt jár, akkor reflexből kap a pálcája után, és oldalra vetődik, ki a padból, miközben ráfordul, és szája azonnal az első, eszébe illő átkot ejti ki.* -Reducto! *féloldalasan támaszkodik meg a földön egyik kezével, a ballal, míg a jobbal leadja a halálosan pontos átkot. Szemei idegesen villannak meg, majd, amikor ráeszmél, hogy ki is az, akit eltalált, akkor csak morog valamit az orra alatt, valami "dammit" szerű dolgot, és egy könnyed mozdulattal talpraáll, kihúzza magát, és leengedi a pálcáját.* -Gyászolsz, vagy ünnepelsz, hogy fehér ruhát öltöttél fel a Fekete torony hívei között? Remélem, hogy nem az Úrnőnket becsmérled efféle tréfával. *mondja, miközben szemei kissé idegesen villannak meg. A mostani napokban nem éppen önmaga, túl sokminden történt vele, jó is, rossz is, de elég energiát szedett össze ahhoz, hogy szerepén semmi hiba ne legyen. Pálcás kezével azért int a lány ruházata felé, miközben megveti a lábait. Semmi támadó szándék, inkább enyhe távolságtartás. Nem akarta hirtelen leszedni a lányt, de aki Jack mögé lopakodik.. Viselje a következményeket.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

*Janácska sétál végig a sorok között, ám zajt nem csap. Pár centivel lebeg a talaj felett, akárcsak hiénája. De sétál. A halál csöndjével közelít az első sorban ülő fiú felé. Neki nem kell látnia az arcot. Tudja ki az. Így aztán katanával az oldalán, némán sétál mögé, és amikor ott van, azonnal mozdul. Egyik keze a fiú szemeire, másikkal átkarolja a testet, hogy az ne tudja mozdítani a kezet. Már amennyiben sikerül. Aztán mély, talán kissé erotikusan búgó hangján szólal meg.*
- Óhh mond el nekem szép királyom... miért búslakodsz itt magad? Imádkozol szép királyom? Bánod tán a sorsodat?
* Hangzik a rímekbe szedett kérdés, és bár a köszönés elmarad, a fiú talán megismeri a hang gazdáját. Báááár...talán ennyire búgó, bársonyos hanggal még nem hallotta. Testét most tejfehér ruha borítja. Egy hosszú fehér szoknya, egy szintén hószínű blúz, mely tölcséres ujjban végződik. A derekán egy tenyérnyi széles barna bőröv, és cipőt nem látni rajta. Haja szépen fésült, kiengedett, homlokán egy V-alakú diadém, amiben egy a lány szemével megegyező smaragd színű kő van.*

Téma: Re: Romos kápolna Kedd. Júl. 20, 2010 6:58 pm

*Az első sorokban gubabszt, és, habár sosem volt valami vallásos, msot mégis összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel ül az első sorban, részlegesen térdelve, és egy halk, gael nyelvű imát mormol. Szemeit szorosan lezárja, pálcája ott nyugszik az övében. Mióta egyedül van, és nincs vele az ocelot, az óta az érzékei nem élesedtek még fel eléggé, így elgtöbbször, ha neszt hall, reflexből ránt pálcát a felé a bizonyos ember felé, vagy lény felé, aki a közelébe lép. Fél füllel figyel, már amennyire kéeps erre, és nem temetkezik bele az imádságba. Fekete inget, fekete andrágot, és egy egyszerűbb köpenyt viselt. A köpeny most éppen mellette pihen, félbehajtva, a padon.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

-Óóóó! Micsoda titkok! Micsoda titkok! *Nevet a fiú, mikor elmegy Sophia.* -Ki kwll derítenem mindent! Minden egyes dolgot róla...hmm...*Ekkor körbenéz, majd vigyorogva elsétál.*

Vendég

-Elavult vagy!*veti od aa lány foghegyről, majd, amikor a fiú arra kéri, hogy meséljen neki csak megrázza a fejét. Egy ideig hallgat, majd csak felsóhajt. Körbenéz a kápolnában, aztán a hermelinre pislant.*-Nekem most mennem kell..Este hatkor találkozunk!*jegyzi meg hidegen, majd csak ott hagyja a fiút. Arcizmai teljesen meg vannak feszülve. Csak némán indul el a fekete torony felé. Úgy látszik Máté valami rég leülepedett dolgot kavart fel.*

Vendég

-Még hogy béreljek fel valaki! Te jó ég! *Kap a fejéhez.* -Te még mindig nem érted? Maga Merlin kéne ide, hogy legyőzze! Ez még ismeretlen mágia dolgokat is tud...olyanokat, amikről azt sem hittem volna, hogy létezik. nagyon durva...*Suttog.* -És a Halál is halál! Meghaltak, meghaltak. Jön más, ők is meghalnak, és pörög az élet. Egy körforgás az egész. *Kicsit meglepődik Sophián, és megvakarja a fejét.* -Tudod mit? kezdj el mesélni! Van időnk. *Észre sem vette, hogy a lány ledermedt, csak előveszi a könyvet, kinyitja, és felpillant.* -Beztos érdekes lesz! Minden életben vannak érdekes pillanatok. Én ki tudom szűrni belőlük.

Vendég

-Ahogy mondod!*válaszolja a lány, majd, amikor újra az anyjáról kezd el beszélni a fiú csak megforgatja a szemeit.*-Nem is úgy értettem, hogy te ölöd meg..Ugyan keress fel valami bérgyilkost!*mondja a lány, aztán csak újra felvonja a szemöldökét.*-Ketten ismétlem ketten haltak meg...Az olyan sok?*teszi fel a kérdést, majd csak drámaian felsóhajt. Máté utolsó szavaira csak megdermed, majd egy ideig bámulja a fiút. Gondolatai teljesen elkanadoztak, mintha újra látná az életét lepörögni egészen idáig.*-Ahhoz ismerned kéne az egész életem!*mondja a lány, miközben pillantása a kezén lévő hegekre esik. Fekete szemeiben újra megindul a lilás gomolygás. A daimon se szól semmit mindketten úgy állnak, mintha szobrok lennének.*

Vendég

*Máté csak zavartan pislog.* -Tehát a sötét torony szolgája vagy...remeek! Az azt jelenti, hogy velem vagy. Még jobb! *Ismét ijedten kicsit körbenéz.* -Mindenhol ott van. Figyel engem. Képes rá, hisz nagyon erős boszorkány. Rettentően. Nem lehet eltenni csak úgy láb alól...jó is lenne! Rég nem élne. Apámnak sem sikerült mondom én! *Az őrült szóra felnevet.* -Ettől az állapottól mindenki megőrül. Háború...versengés, halál...mennyien meghaltak! Fura...pedig...bandaháborúban éltem évekig...no meg anyám mellett...ő mindenért megvert, és bezárt a pincébe. Félelmetes volt. *A történetre felkapja a fejét, hevesen kinyitja a könyvet, és írni kezd.* -Áldozatok, bennsőségek? Hmm...megéheztem! *Kuncog fel, majd érdeklődően ismét a lányra pillant.* -Megihlettél! Írni akarok...egy művet! Olyanról, amilyen...te vagy! *Kuncog fel.*

Vendég

*Csak felvonja a szemöldökét, amikor a fiú beszélni kezd, sőt kifejezetten meglepett arcot vág a lány, ami azért nála nagy szó. Mindenesetre csak hangosan felkacag, majd válaszol a fiú szavaira.*-Hív a sötétség, mely egyszer úgyis uralni fogja az egész világot...*válaszolja a lány, majd csak megrázza a fejét.*-Mit keresne itt anyád?*teszi fel a kérdést, majd, amikor végighallgatta a fiút csak egy gonosz mosolyka szalad át az arcán.*-Akkor tedd el láb alól, mielőtt ő tesz el téged!*suttogja a fiú fülébe, majd csak tovább sétafikál a fiú körül. Aztán csak lemondóan rázza meg a fejét.*-Őrült vagy Czilley!*mondja hidegen a lány, aztán csak megáll újra a fiúval szemben. Körbenéz a kápolnában, majd csak hanyagul vállat von.*-Nem tudom, egy kápolna..Biztos ide hozzák az áldozatokat, itt szedik ki a belsőségeket!*mondja a lány, miközben rákacsint a fiúra, arcán egy félőrült mosoly suhan át.* ~ Fújj már Sophia..~*nyafogja gondolatban a hermelin, de a lány csak lehajol hozzá, majd a kezébe veszi az állatkát.*

Vendég

*Nyel egyet, majd felemeli mind két kezét, hogy csendre szólítsa Sophiát.* -Csitt! Ki küldött? Hová tartozol? A Fehér, vagy a Fekete csapatba? Jól válaszd szavaid, mert...mert...baj lesz! *Néz rá, majd körbenéz.* -Sétáltam..közben...új mesén gondolkozom. *Nagyot sóhajt, majd a lány mögé pillant.* -Egyedül érkeztél? Nem láttál a közelben, egy Vörös hajú nőt, aki az anyámra hasonlít? Mostanság kiráz tőle a hideg. Meg akar ölni. Nem küld leveleket, és...nem is fogadja az enyémeimet. Rémisztő...vigyázni kell vele. *Suttog, majd kinyitja a könyvét. Ott van egy rajz az annyjáról. Jól tud rajzolni a fiú. Egy szemnek simogató látványú nő van a lapon. Alatta heves jegyzetek, vagy...olyan történet szerű kezdés.* -Furcsa...erős boszorkány. Nagyon is...megölte apát...még nála is erősebb volt. A házba meg mindig idegenek jártak, akiken fehér maszk volt...valamit terveztek. *Ekkor nevetni kezd.* -Lehet hogy magát a Sion rendet láttam. *Rengeteget változott a fiú. Mintha tébolyult lenne. Még a küllemét is elhanyagolta. Haja színe más lett, a szeme is állandó idegességet sugall, arca is sápadtabb lett.* -Fura hely ez...hol vagyunk? Van róla mese? Mondj el mindent!

Vendég

*A lány csak áll, majd, amikor meghallja Máté szavait érzelemmentes arccal néz még mindig egy pontot. Nem, nem szól a fiúnak csak, amikor az észreveszi őt. A lány csak biccent, majd egy ördögi mosoly jelenik meg az arcán.*-Nocsak Czilley? Ennyire csúf volnék, hogy így nézel rám?*kérdezi miközben félre billenti a fejét. Talán egészen kislányos, de valahogy mégis van benne valami fura. Mintha csak be akarná cserkészni a fiút. Khm..mindenesetre csak közelebb lépdel hozzá. Arca egész derűs, ahogy egy szép mosolyt villant Máté felé.*-És mi járatban errefelé?*teszi fel a kérdést, hangja kissé talán hideg. Csak egészen közel sétál a fiúhoz, majd csak leveszi róla a napszeműveget. Elkezdi forgatni a kezében, majd kérdőn pillant a fiúra.*

Vendég

*Máté sétál a romos kápolna felé. Fakó, szürke haját, fújja a szél, sápadt, beteges arcát a napszemüveg takarja. Komoran körbenéz, majd egy nagyot szív a levegőből. Hóna alatt, már nem az a fekete, bőrkötésű könyv van. Most ez a tárgy egy vörös, aranyszínű cirádás díszítések vannak rajta. Óvatosan kinyitja, de a szél bele-bele fúj a sárgás lapokba.* -Vendigo. *Dörmögi a fiú, majd egy madártollat vesz elő, és belefirkantja ezt a szót.* -Éppen széttép valakit. *Ekkor a szeme elkerekedik.* -Nem! Nem! Nem! Ez a lány Nővére lesz. Nem tudtak mit tenni...a boszorkány becsalta őket ide...sosem jutottak ki...emberhúson táplálkoztak, és...megettek minden emberi lényt! Szegény lány...csak...csak fut! Fut! De nem éri el a célt...*Mondja a fiú hangosan, szeme még most is, a lapokat fürkészi. Nagyon gyorsan ír. Nem tudni miért mondja ezeket a szavakat. Csak ír tovább.* -Éppen hogy elérné az erdő szélét, de...ott van! Ott áll ő...Nincs menekvés...csontja roppan...Az a szag...*Ekkor mint aki szívbajt kap, felpillant. Észreveszi Sophiát. Üveges szemmel bámulja, szinte rémisztő, ahogyan a fiú végigfürkészi. Óvatosan bezárja a jól kinéző könyvecskét, és felemeli a kezét...valószínűleg üdvözlésnek szánta.*

Vendég

*Szokásosan úgy megy, mint valami nagymacska. Léptei könnyedek és nyugodtak, mint, aki portyázni indult. A lányon egy halvány lila pántos ruha van valamint egy egyszerű papucs. Sötétbarna majdhogynem fekete haja szépen keretezi az arcát. Fekete szemei hidegen csillognak. Mellette pedig egy hófehér hermelin futkos. Amikor a Kápolnához ér csak körbenéz. Teljesen kihalt legalábbis annak tűnik, mindenesetre csak elkezd sétálgatni. A fekete kökény pálca most is a kezében van. A sárkány markolatú tőr pedig a combján lévő harisnyatartóra van erősitve. Nos, igen hiába aszexuális a lány attól még izlése van.*

Téma: Re: Romos kápolna Szomb. Júl. 17, 2010 9:39 pm

-Csak megjegyeztem. *Vonja meg a vállát Sina epés visszavágására. Úgy tűnik, nem nagyon lehet kihozni a sodrából... És ha mégis megtörténik? Akkor ő is bevadul. Nem hiába van itt... Űzte a hatalomvágy, no meg a neveltetése is ezt diktálta. 6 éves korától kezdve feketemágusok nwevelték, pedig ő olyan családba született, ahol rengeteg az elementalista és az auror.. Akkor mi történt vele, hogy ő ennyire más lett? Ez az ő nagy-nagy titka.*
-Ha ennyire jó jós vagy, biztosan tudod, hogy mi lesz az iskola sorsa. *Ajka gonosz mosolyra húzódik, ahogyan a távoli Nezabar felé int. Nem kétséges, hogy ő hisz az Úrnő győzelmében. És bolondoknak gondolja azokat, akik ellenállnak. Ebbe a kategóriába pedig az ikerhúga is beletartozik... Bár Nikorina még csak Syl létezéséről sem tud. Egy pillanatra lehunyja a szemét, rövid koncentrálás, és az arcáról eltűnik a heg. Hogy eddig mért hagyta fent, mikor annyira hiú? Ezt nem magyarázza meg. Fő, hogy Sina így is felismerje, bár így jóval összetéveszthetőbb Nikorinával.*
-Nem ártana, ha nyugovóra térnénk... Úrnőnknek bármikor szüksége lehet az erőnkre. Kellemes éjt! *Búcsúzik el Sinától, csuklyáját visszahúzza a fejéra, int Darknessnek, és csendben távoznak a kápolnából, Sina nem sokkal később szintén távozik.*

Vendég

*Pillantását odakapja a lány mozdulatára, szeme talán meg is villan egy kissé. Mellesleg tudni illik, ő nem szándékosan rázza a hangszert, hanem ösztönből... De ez most nem lényeg.* - Tudok rróla, és ha nem vetted volna észre, már nem fejfedőként üzemel. *Jegyzi meg kissé epésen. Úgy tűnik előtört belőle a "vad" énje, aki nem fél beszólogatni másoknak. Logopanta halk vakkantással köszön a macskának, de az ő tekintetében is látszik, hogy nem hagyja magát, hiába fekszik egyébként mozdulatlanul.* - Sina Hoppe. *Biccent kimérten, majd körülnéz a kápolnában. Nem igazán kedvére való a hely, és ráadásul Selina sincs itt. Milyen jó, hogy őt keresi, na mindegy. Lehet, hogy csak Sina hiszi azt, hogy a húga mindig bajba keveredik nélküle? Ennyire paranoiás lenne? Lehet.* - Szóval nem a szél volt. Bár én inkább a jósmágiát részesítem előnyben.

Fagyasztáááás//

Téma: Re: Romos kápolna Szomb. Júl. 17, 2010 9:12 pm

*Amikor Sina megrázza a csörgődobját, Syl bal keze automatikusan az öve felé mozdul, ahol a pálcáját tartotta... amíg azt el nem törték. De Siának nem kell erről tudnia...*
-Vallásos vagy, vagy sem, azért illemszabályokat illik betartani. *Mondja nyugodtan, kissé hideg, talán már közönyös hangon. Syl és a közvetlenség... no, ez talán két, külön fogalom. Darkness hideg nyugalommal ül le mellé, miután biccentett a sörényes farkasnak, de a szürke macska tartása jelzi, hogy nem érdemes hozzá közeledni igazán.*
-Nem mellesleg Sylvia Grozda vagyok. *Mutatkozik be Syl, magában kissé örül, hogy újabb leckét adhatott, még ha burkoltan is az illemből. Jobbját odanyújtja Sinának.*
-Szél? Nem hinném. Az elemi mágiák hidegen hagynak. Bezzeg a mentálmágia... Nos, az sokkal érdekesebb. *Nevet fel halkan, minden öröm nélkül. A kérdésre nem válaszolt ugyan, de ez cseppet sem érdekli.*

Vendég

*Logopanta hegyezni kezdi a fülét, amiből Sina is rögtön rájön, hogy nem marad egyedül... Nem fordul meg, jó lesz neki így is... Pálcája úgyis nála van, és fókuszai is. Mellesleg az iskola diákjai úgysem merészkednek ide... Bár Sina nem tartja őket gyávának, egyszerűen csak tisztában van a tényekkel.* ~Úgy hallom, társaságot kaptunk. Nem számít...~ *Még mindig nem fordul Sylviához... Vár, egészen addig, amíg a lány a közelébe nem ér. Akkor si csak tekintetét fordítja rá, fejét nem mozdítja. A válaszra csak idegesen megrázza bal kezében lévő csörgődobját, mely szintén állandó kellék.* - Nem vagyok vallásos. *Feleli ridegen, de azért megváltoztatja a kendő szerepét, és most már hajgumiként használja... Bár eddig sem öreglányként viselte, hanem mint a képen. Mellesleg, nyoma sincs a régi Sinának... a többi átállthoz képest talán közvetlen, de magához képest egyáltalán nem.* - Mi szél hozott erre ilyen késői órán? *Kérdezi halkan, még mindig maga elé bámulva.*

Téma: Re: Romos kápolna Szomb. Júl. 17, 2010 8:51 pm

*Sylvia legfeljebb csak azért lehet dühös, hogy tegnap egy kis mitugrász belsirionos eltörte a pálcáját - de mégsem érzi magát védtelennek, hiszen a fókuszai megvannak, és mentálmágiából amúgyis erős. Kényelmes léptekkel sétál a romok között, némán, fekete köpenyének csuklyáját az arcába húzva, így a hege nem is nagyon látszik... Majd akkor tünteti el, ha kell. Mire nem jó a metamorfmágia? Darkness kényelmesen lépeget mellette, elsőként ő figyel fel Sina illatára.* ~Syl, van itt valaki... Egy diák. Diák? Közülünk való, ez biztos. Akkor jó.~ *Syl lassan, halkan közelíti meg Sinát, majd megáll a pad mellett.*
-Úgy tudom, nem illik fejfedőt viselni egy ilyen megszentelt helyen... *Súgja halkan, úgy sincs hangzavar.. Hogy szavait nyomatékosítja, hátrahúzza a saját csuklyáját, alóla előtűnik a rövid, hollófekete hajjal keretezett, sápatag, egy vékony heggel némileg elcsúfított arc, és a benne ülő, kissé rideg, jégkék szemek.*

Vendég

*Dühös. Határozottan dühös, amiért Selina megint magával rántotta... De megfogadta, hogy vigyáz a húgára, az ő hibája. Daimonja már elégedettebb, jobb neki itt, mivel érzi, hogy odaát nem nyerhetnek. És hát az igazság az, hogy Sina sem csak Selina miatt állt át. Ő csak próbálja reálisan látni a dolgokat... És a jobb oldalhoz áll, akik jelenleg a "rosszak". Mikor beér a kápolnába, csak leül az egyik padba. Lábait felhúzza, beletúr a hajába, amit némileg akadályoz a vörös kendő a fején... Ami természetesen rajta van, ahogy egy szoknya is és blúz. Sőt, ezúttal még cipőt is húzott, azaz hát egyszerű magastalpú papucsot, mivel hát a romok együtt járnak a kövekkel, azok pedig nem túl kellemesek. A sörényes farkas csak egy ugrással mellette terem, és elfekszik a padon. Szemmel láthatóan mindketten arra várnak, hogy társaságot kapjanak...*

Vendég

Rendben! Viszlááát! *Integet utána, majd nagyot nyújtózik. Miután elment a lány, megrázza a fejét.* -Mitől nyugodtam le ennyire? He?...árgh! Fura ez az egész. Lehet Poltergeist jelenségek vannak itt. Nem árt elhúzni innen.* -El is sétál gyorsan, vissza a toronyba.*

Vendég

- Sok sikert. *Hagyja rá egy legyintéssel, majd elgondolkozik.* - Régen lehet, hogy azé volt... De mostmár maximum a Sötét Úrnőé. Heh... Mint a Fehér Királynő... *Félredönti a fejét, majd megrázza a fejét.* - A rögtönzés veszélyes is lehet. Bár néha persze nem lehet mást csinálni, mert rákényszerítenek, hogy borítsd a terveid, és gyorsan találj ki újat... De azért nem árt, ha legalább egy vázlatod van, hogy mit akarsz csinálni. Tudod, előbb meg kell alkotni azt, amit rögtönözve változtatni akarsz. *Aztán felnevet.* - Ez neked még csak most esik le? Persze, hogy segédeszközök vagyunk. El fogjuk foglalni a kúriát, minimum időlegesen, ez biztos, de... Korántsem biztos, hogy nem fogunk lesüllyedni a többiek szintjére, ahogy nem lesz ránk szükség. Na de majd meglátjuk... Végülis ha lemészárolnak, akkor nem lesz kin uralkodni. *Megvonja a vállát, és kiropogtatja az ujjait.* - Na megyek, megnézem Samet, mielőtt leszédül valahonnan a hülye távcsövével. Heló! *Azzal felkapja Gustavot, és elsiet a főhadiszállás többi részére.*

Vendég

*A fiú hümmög, egy szó sem jutott el a füléig, esetleg annyi, hogy "Kérd meg őket"* -Hmm...megkérem! Meg akarom kérni őket! *Ekkor hátrébb áll, és kicsit szomorúan felnéz.* -Hé! Ez...ez nem az ő kápolnája! *Felvesz egy követ, és eldobja.* -Árgh...pedig azt hittem, ez egy nemes úrnőé, vagy királynőé. Amúgy is! Mi is kegyencek vagyunk már! Nem ölnének meg minket, egy szimpla kérdésért! És miért kell stratégián gondolkozni? A legjobb stratégia, a rögtönzés. Neeem? *Kuncog, majd két kézre áll, és úgy szemléli a romot.* -Áááh! Így már sokkal világosabb. *Nézelődik ebben a pozícióban, majd a lány felé fordul, ugyanígy.* -Szerinted kik fognak győzni? Mi, vagy ők, vagy...valaki más? Lehet, hogy mi csak segédeszközünk vagyunk. Addig kellünk, amíg be nem végzik a céljukat. Mit gondolsz? *Mosolyog rá.*

Vendég

*Mikor hallja, hogy Máté lenyugszik mögötte, abbahagyja az éneklést, de az még mindig a levegőben remeg kissé, az illattal együtt, a hatását megtartva. Aztán a fiú meg is szólítja, mire már kinyitja a szemeit, és nyújtózkódva feltápászkodik. Egyelőre még nem fordul meg, így háttal van a társszakosnak, és az oltárt fixírozza.* - Gondolkozok. Terveken, stratégiákon... Bár úgyis a "nagyok" fogják megmondani, mit csináljunk, de az iskolát mégis mi ismerjük jobban, nem? *Végül megfordul a tengelye körül, és ránéz Mátéra, majd leengedi a karjait, amiket nyújtózásra emelt.* - Még alig múlt dél. De valóban... Nyugodtabb, mint az esték szoktak lenni. Bár ki tudja, ma este mi lesz majd... *Aztán figyeli, ahogy Máté körbejár.* - Ez a kegyencek főhadiszállása, hé. A mi tanáraink nem tudtak volna behozni ide korábban... Ezek pedig aligha fognak minket kirándulni vinni a múltba, hogy megnézd, milyen volt. De persze, megpróbálhatod megkérni őket, csak előbb add le a méreteid, hogy tudjak koporsót rendelni. *Bár erősen eltúlozza a dolgot, hiszen ennyiért csak nem ölnék meg, ha már átállt... De ez mellékes.*

» Szellemjárta romos templom
» Kissé romos ház Wilard szélén - Watson "kúria"
» Csarnok

Romos kápolna

Romos kápolna

Similar topics

Similar topics