Romos kápolna

-Csak megjegyeztem. *Vonja meg a vállát Sina epés visszavágására. Úgy tűnik, nem nagyon lehet kihozni a sodrából... És ha mégis megtörténik? Akkor ő is bevadul. Nem hiába van itt... Űzte a hatalomvágy, no meg a neveltetése is ezt diktálta. 6 éves korától kezdve feketemágusok nwevelték, pedig ő olyan családba született, ahol rengeteg az elementalista és az auror.. Akkor mi történt vele, hogy ő ennyire más lett? Ez az ő nagy-nagy titka.*
-Ha ennyire jó jós vagy, biztosan tudod, hogy mi lesz az iskola sorsa. *Ajka gonosz mosolyra húzódik, ahogyan a távoli Nezabar felé int. Nem kétséges, hogy ő hisz az Úrnő győzelmében. És bolondoknak gondolja azokat, akik ellenállnak. Ebbe a kategóriába pedig az ikerhúga is beletartozik... Bár Nikorina még csak Syl létezéséről sem tud. Egy pillanatra lehunyja a szemét, rövid koncentrálás, és az arcáról eltűnik a heg. Hogy eddig mért hagyta fent, mikor annyira hiú? Ezt nem magyarázza meg. Fő, hogy Sina így is felismerje, bár így jóval összetéveszthetőbb Nikorinával.*
-Nem ártana, ha nyugovóra térnénk... Úrnőnknek bármikor szüksége lehet az erőnkre. Kellemes éjt! *Búcsúzik el Sinától, csuklyáját visszahúzza a fejéra, int Darknessnek, és csendben távoznak a kápolnából, Sina nem sokkal később szintén távozik.*

Vendég

*Pillantását odakapja a lány mozdulatára, szeme talán meg is villan egy kissé. Mellesleg tudni illik, ő nem szándékosan rázza a hangszert, hanem ösztönből... De ez most nem lényeg.* - Tudok rróla, és ha nem vetted volna észre, már nem fejfedőként üzemel. *Jegyzi meg kissé epésen. Úgy tűnik előtört belőle a "vad" énje, aki nem fél beszólogatni másoknak. Logopanta halk vakkantással köszön a macskának, de az ő tekintetében is látszik, hogy nem hagyja magát, hiába fekszik egyébként mozdulatlanul.* - Sina Hoppe. *Biccent kimérten, majd körülnéz a kápolnában. Nem igazán kedvére való a hely, és ráadásul Selina sincs itt. Milyen jó, hogy őt keresi, na mindegy. Lehet, hogy csak Sina hiszi azt, hogy a húga mindig bajba keveredik nélküle? Ennyire paranoiás lenne? Lehet.* - Szóval nem a szél volt. Bár én inkább a jósmágiát részesítem előnyben.

Fagyasztáááás//

*Amikor Sina megrázza a csörgődobját, Syl bal keze automatikusan az öve felé mozdul, ahol a pálcáját tartotta... amíg azt el nem törték. De Siának nem kell erről tudnia...*
-Vallásos vagy, vagy sem, azért illemszabályokat illik betartani. *Mondja nyugodtan, kissé hideg, talán már közönyös hangon. Syl és a közvetlenség... no, ez talán két, külön fogalom. Darkness hideg nyugalommal ül le mellé, miután biccentett a sörényes farkasnak, de a szürke macska tartása jelzi, hogy nem érdemes hozzá közeledni igazán.*
-Nem mellesleg Sylvia Grozda vagyok. *Mutatkozik be Syl, magában kissé örül, hogy újabb leckét adhatott, még ha burkoltan is az illemből. Jobbját odanyújtja Sinának.*
-Szél? Nem hinném. Az elemi mágiák hidegen hagynak. Bezzeg a mentálmágia... Nos, az sokkal érdekesebb. *Nevet fel halkan, minden öröm nélkül. A kérdésre nem válaszolt ugyan, de ez cseppet sem érdekli.*

Vendég

*Logopanta hegyezni kezdi a fülét, amiből Sina is rögtön rájön, hogy nem marad egyedül... Nem fordul meg, jó lesz neki így is... Pálcája úgyis nála van, és fókuszai is. Mellesleg az iskola diákjai úgysem merészkednek ide... Bár Sina nem tartja őket gyávának, egyszerűen csak tisztában van a tényekkel.* ~Úgy hallom, társaságot kaptunk. Nem számít...~ *Még mindig nem fordul Sylviához... Vár, egészen addig, amíg a lány a közelébe nem ér. Akkor si csak tekintetét fordítja rá, fejét nem mozdítja. A válaszra csak idegesen megrázza bal kezében lévő csörgődobját, mely szintén állandó kellék.* - Nem vagyok vallásos. *Feleli ridegen, de azért megváltoztatja a kendő szerepét, és most már hajgumiként használja... Bár eddig sem öreglányként viselte, hanem mint a képen. Mellesleg, nyoma sincs a régi Sinának... a többi átállthoz képest talán közvetlen, de magához képest egyáltalán nem.* - Mi szél hozott erre ilyen késői órán? *Kérdezi halkan, még mindig maga elé bámulva.*

*Sylvia legfeljebb csak azért lehet dühös, hogy tegnap egy kis mitugrász belsirionos eltörte a pálcáját - de mégsem érzi magát védtelennek, hiszen a fókuszai megvannak, és mentálmágiából amúgyis erős. Kényelmes léptekkel sétál a romok között, némán, fekete köpenyének csuklyáját az arcába húzva, így a hege nem is nagyon látszik... Majd akkor tünteti el, ha kell. Mire nem jó a metamorfmágia? Darkness kényelmesen lépeget mellette, elsőként ő figyel fel Sina illatára.* ~Syl, van itt valaki... Egy diák. Diák? Közülünk való, ez biztos. Akkor jó.~ *Syl lassan, halkan közelíti meg Sinát, majd megáll a pad mellett.*
-Úgy tudom, nem illik fejfedőt viselni egy ilyen megszentelt helyen... *Súgja halkan, úgy sincs hangzavar.. Hogy szavait nyomatékosítja, hátrahúzza a saját csuklyáját, alóla előtűnik a rövid, hollófekete hajjal keretezett, sápatag, egy vékony heggel némileg elcsúfított arc, és a benne ülő, kissé rideg, jégkék szemek.*

Vendég

*Dühös. Határozottan dühös, amiért Selina megint magával rántotta... De megfogadta, hogy vigyáz a húgára, az ő hibája. Daimonja már elégedettebb, jobb neki itt, mivel érzi, hogy odaát nem nyerhetnek. És hát az igazság az, hogy Sina sem csak Selina miatt állt át. Ő csak próbálja reálisan látni a dolgokat... És a jobb oldalhoz áll, akik jelenleg a "rosszak". Mikor beér a kápolnába, csak leül az egyik padba. Lábait felhúzza, beletúr a hajába, amit némileg akadályoz a vörös kendő a fején... Ami természetesen rajta van, ahogy egy szoknya is és blúz. Sőt, ezúttal még cipőt is húzott, azaz hát egyszerű magastalpú papucsot, mivel hát a romok együtt járnak a kövekkel, azok pedig nem túl kellemesek. A sörényes farkas csak egy ugrással mellette terem, és elfekszik a padon. Szemmel láthatóan mindketten arra várnak, hogy társaságot kapjanak...*

Vendég

Rendben! Viszlááát! *Integet utána, majd nagyot nyújtózik. Miután elment a lány, megrázza a fejét.* -Mitől nyugodtam le ennyire? He?...árgh! Fura ez az egész. Lehet Poltergeist jelenségek vannak itt. Nem árt elhúzni innen.* -El is sétál gyorsan, vissza a toronyba.*

Vendég

- Sok sikert. *Hagyja rá egy legyintéssel, majd elgondolkozik.* - Régen lehet, hogy azé volt... De mostmár maximum a Sötét Úrnőé. Heh... Mint a Fehér Királynő... *Félredönti a fejét, majd megrázza a fejét.* - A rögtönzés veszélyes is lehet. Bár néha persze nem lehet mást csinálni, mert rákényszerítenek, hogy borítsd a terveid, és gyorsan találj ki újat... De azért nem árt, ha legalább egy vázlatod van, hogy mit akarsz csinálni. Tudod, előbb meg kell alkotni azt, amit rögtönözve változtatni akarsz. *Aztán felnevet.* - Ez neked még csak most esik le? Persze, hogy segédeszközök vagyunk. El fogjuk foglalni a kúriát, minimum időlegesen, ez biztos, de... Korántsem biztos, hogy nem fogunk lesüllyedni a többiek szintjére, ahogy nem lesz ránk szükség. Na de majd meglátjuk... Végülis ha lemészárolnak, akkor nem lesz kin uralkodni. *Megvonja a vállát, és kiropogtatja az ujjait.* - Na megyek, megnézem Samet, mielőtt leszédül valahonnan a hülye távcsövével. Heló! *Azzal felkapja Gustavot, és elsiet a főhadiszállás többi részére.*

Vendég

*A fiú hümmög, egy szó sem jutott el a füléig, esetleg annyi, hogy "Kérd meg őket"* -Hmm...megkérem! Meg akarom kérni őket! *Ekkor hátrébb áll, és kicsit szomorúan felnéz.* -Hé! Ez...ez nem az ő kápolnája! *Felvesz egy követ, és eldobja.* -Árgh...pedig azt hittem, ez egy nemes úrnőé, vagy királynőé. Amúgy is! Mi is kegyencek vagyunk már! Nem ölnének meg minket, egy szimpla kérdésért! És miért kell stratégián gondolkozni? A legjobb stratégia, a rögtönzés. Neeem? *Kuncog, majd két kézre áll, és úgy szemléli a romot.* -Áááh! Így már sokkal világosabb. *Nézelődik ebben a pozícióban, majd a lány felé fordul, ugyanígy.* -Szerinted kik fognak győzni? Mi, vagy ők, vagy...valaki más? Lehet, hogy mi csak segédeszközünk vagyunk. Addig kellünk, amíg be nem végzik a céljukat. Mit gondolsz? *Mosolyog rá.*

Vendég

*Mikor hallja, hogy Máté lenyugszik mögötte, abbahagyja az éneklést, de az még mindig a levegőben remeg kissé, az illattal együtt, a hatását megtartva. Aztán a fiú meg is szólítja, mire már kinyitja a szemeit, és nyújtózkódva feltápászkodik. Egyelőre még nem fordul meg, így háttal van a társszakosnak, és az oltárt fixírozza.* - Gondolkozok. Terveken, stratégiákon... Bár úgyis a "nagyok" fogják megmondani, mit csináljunk, de az iskolát mégis mi ismerjük jobban, nem? *Végül megfordul a tengelye körül, és ránéz Mátéra, majd leengedi a karjait, amiket nyújtózásra emelt.* - Még alig múlt dél. De valóban... Nyugodtabb, mint az esték szoktak lenni. Bár ki tudja, ma este mi lesz majd... *Aztán figyeli, ahogy Máté körbejár.* - Ez a kegyencek főhadiszállása, hé. A mi tanáraink nem tudtak volna behozni ide korábban... Ezek pedig aligha fognak minket kirándulni vinni a múltba, hogy megnézd, milyen volt. De persze, megpróbálhatod megkérni őket, csak előbb add le a méreteid, hogy tudjak koporsót rendelni. *Bár erősen eltúlozza a dolgot, hiszen ennyiért csak nem ölnék meg, ha már átállt... De ez mellékes.*

Vendég

*A fiú, mikor meghallja az éneket, a lelkét megtölti, így már a ökölbe szorult kezét is kinyitja. Becsukja a szemét, majd azt a dallamot dúdolja, amit a lány is. Kicsit elmosolyodik, valamitől boldog lett.* -Pihengetünk, pihengetünk? *Szólal meg mosolyogva, majd napszemüvege alól, odapillant.* -Szép délutánunk van nemde? Olyan...megnyugtató. *Kuncog, majd a romnak az egyik oldalára néz.* ~Az biztos egy szoba lehetett. Vagy nem? Vajon volt itt valaha kínzókamra? Úgy megnézném! *Gondolja, majd felkel, és nyújtózik egyet. Elkezd körbe mászkálni a romoknál, szinte minden egyes kis sziklát megnéz. Lenyűgözi őt a kápolna maradványa. Meg is érinti többször, csakhogy érezze, milyen most, de milyen lehetett előzőleg a tapintása.* -Bárcsak elvittek volna minket ide is. Milyen lehetett ez régen? Miért nem mutatták meg soha? Hisz gyönyörű! Tele...minden jóval! *Leguggol, és megérinti ismét a falat.* -Hihetetlen!

Vendég

*Mikor a fiú éneklésre vált, akkor viszont már felismeri a hangját, de nem szól semmit. Csak halványan elmosolyodik, és ő is énekelni kezd. Hangja lágy, szépen csengő, és mintha nagyon enyhén valami kellemes illat is szállna a levegőben... Vélabűbájt vet be. Bár nem túl erős, hiszen fiatal, és csak negyedvéla, így Máté belebolondulni aligha fog, de talán annyira elég, hogy amaz lenyugodjon, és megbékéljen.* - Rain mixed with snow, love mixed with lies... It's winter in Tokyou, even colder than the weather forecast said... *Nem is törődik a fiú mozgolódásával, motyogásával, amit egyébként sem ért. Csak énekel, halkan, nyugtatóan.*

Vendég

*Máté hevesen ír, mikor megpillantja a lányt. Keze ökölbe szorul, szíve hevesen verni kezd. Valami horrorisztikus dalra vált át. Most már nem dúdol, hanem halkan énekel.*

-Blood And Thunder Mix With Rain
Into The Kingdom Of Darkness Again
Lightning Flash, My Body In Flames
All Shall Kneel At The Sound Of My Name...

*Halkan nevetni kezd, majd hirtelen abbahagyja, és hevesen körbenéz. Hangtalanul felkel, ide-oda kapkodva a fejét. Nem tudni miért csinálja ezt. Remegve a késéért nyúl, és áll, mozdulatlanul. Nemsokkal később megrázza a fejét, és elteszi ismét. Kicsit már zaklatottan ül le, becsukja a határidő naplót, és nézelődik. Valami megzavarhatta.* -Nem, nem, nem! Anyám nem találhat meg. Nem foglalkozik velem...hiába mondta hogy levadász, ide nem jöhet..nem, nem, nem! *Motyogja halkan, alig hallhatóan. Szinte már el is felejtette, hogy ott van Rebecca. Benyúl a táskájába, egy üveget halász elő belőle, és kortyol.* -Remélem tényleg igazak a hírek, és ide nem jöhet be kívülálló...bár anyám nagy, és erős boszorkány, de akkor is! *Máténak szokása hogy hangosan gondolkozik, de az ilyenek nem érdeklik. Úgy gondolja, mást nem érdeklik a magán jellegű dolgai.*

Vendég

*Törökülésben ül a kápolnában, lehajtott fejjel, csukott szemmel. Nem, nem imádkozik, bár ha térdelne, akár úgy is lehetne gondolni... De csak gondolkozik, és ez a helyszín megfelelő, csendes volt számára. Mikor dúdolgatást hall, akkor sem mozdul meg. Tovább ücsörög az oltár előtt. Ami furcsa, hogy a gitárja ott van mellette, az oldalának támasztva. Láthatóan mégiscsak megszerezte valahogyan, talán átlopakodva a birtok külsőbb területeire, ahol még találkozhatott Arianával, aki átadta neki a hangszert. Nem ismeri fel a hangot, de különösebben nem is érdekli, ki érkezett.*

Vendég

*Máté sétál a templom előtti kis úton. Fakó haját, fújja a szellő. Arca sápadt, de továbbra is ott van rajta a napszemüvege. Sosem veszi ez le magáról? Miért teszi ezt? Valószínűleg senki sem tudja megfejteni. Körbenéz, majd egy féloldalas mosollyal lép be a romok közé. Ez a neki való környezet. Talán megihleti, és tud írni még egy történetet. Hümmögve felpillant, ahol talán régen, a tető is lehetett. Leül egy sziklára, és dúdolgatva előveszi a határidőnaplóját, és írni kezd. Elvarázsolta ez a hely. Nem is gondol most a csatákra, és a viszályokra az iskola, és köztük. Miért is jutna eszébe? Tudja nagyon jó, hogy a jó célért küzdenek. Semmi másért. Csupán ír, se lát, se hall.*

Vendég

- Nem. Én sem hittem. Soha. Pláne az után nem...az után nem tudok hinni, hogy szakítottunk Chrissel.
* Rázza meg a fejét. Az arca komoly. Nincs rajta az a régi kedves Janás mosoly. Egyszerűen...nem tud mosolyogni. Pláne mióta...mióta "visszaadták" neki a tőrét, amit ő jószívvel adott. Talán nem így kellett volna erre sort keríteni. Talán...lehetett volna ezt tisztességesebb keretek között is. Ám ez van, amikor egy "tanítvány" a "mestere" ellen fordul. Ám az is biztos, hogy ez a "mester" már többet nem fogja tanítani azt a "tanítványt". Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. Mert ez a módszer nem volt egyenes. A párbaj első alapszabálya, hogy más nem avatkozik be, csak a két küzdő fél. Ám ezt a múltkoriban ketten is megszegték. No persze... mind a kettő vért fakasztott. Jana vérét. És ezért is dühös. *
- Ari sosem tudott nyugton ülni. Most meg aggódhatunk érte. És reménykedhetünk, hogy nem jön le az ujjadról a gyűrű.
* Mondja megcsóválva a fejét, majd lassan bele karol Deanbe.* - Na jólvan... gyere... lassan sétáljunk vissza a toronyba. Késő van, és lassan pihenni kellene.* Mondja félmosollyal. Ez már nem az a régi mosoly. Nagyon nem.

Vendég

*Lenéz az ujján lévő gyűrűre, és arra nézve beszél tovább.* - Ma is izzott. Két napja is. Mindig ott van, nem tud nyugton megmaradni. *Kicsit keserű mosoly jelenik meg az ajkain.* - Sosem tudott. De ő már csak ilyen. *Sóhajt fel. "Sosem tudott", mintha minimum együtt nőttek volna fel, pedig erről aztán szó sincsen ugyebár. De más kérdés. Aztán a hitre terelődik a szó, mire Dean az oltár felé fordul, elgondolkozva.* - Valaki vigyázni... *Elgondolkozik, majd megrázza a fejét. Ő aztán sosem hitt semmi hasonlóban. Őneki senki ne magyarázzon felső hatalomról, nagyobb tervről... egyszerűen nem.* - Én sem hiszek. *Csak ennyit mond ki, majd megint felnéz Janára, és biccent.* - Hát, ha vannak olyan naiv hülyék... *Nem fejezi be, de a folytatás ott lóg a levegőben: "akik azt hiszik, nem fogjuk elfoglalni az iskolát legalább időlegesen."*

Vendég

A lány csak bólint, mikor Dean azt mondja, hogy ő az összekötő, Jana csendben figyeli a fiút.
- Igen. Te vagy. Legalább ennyit tudok. Pedíg... jó lenne, ha a többi barátról is tudnék. Sokkal jobb.
* Sóhajt komolyan. * - Odaát ott van Ari... és biztos, hogy van még akinek van ilyen gyűrűje. Ők tudják mi a helyzet. Én nem. Én csak reménykedhetek, és imádkozhatok.
* Bök a fejével az oltár felé. * - Sosem voltam hívő. Sosem. De mostanság... remélem, hogy van aki vigyáz rájuk. * megrázza a fejét.* - Miket beszélek. Én meg a hit... Hát hogy ne...
* Kacag. Filippékre csak bólint. * - Igen. Szerintem is amúgy fogadgatnak. Halál biztos. És van egy oylan érzésem, hogy nagy pénzt fognak kaszálni. * bólint a lány félmosollyal.*

Vendég

*Naxeldir romboló hatása... ha valaki belép erre a szakra, nagy valószínűséggel rövid időn belül eltorzul, ahogy ezt egyszer Jana is mondta már... na de mi van azokkal, mint például Dean, akik eleve torzultan jön ide...? Ez, ami most Deannel van. Hogy mi ez... azt mindenki döntse el magának.* - Filipp... nem lennék meglepve, ha fogadásokat szervezne a szöszivel a végkimenetelre... de kötve hiszem, hogy az ottmaradtak közül sokan szívesen fogadnának... akik meg igen, azok meg "úriember biztosra nem fogad"-elven működnek. *Rázza meg kicsit a fejét. Arra, hogy jó ember, csak megint csodálkozva megrázza a fejét.* - Nem sokan mondták ezt rólam. *Mondja, inkább csak magának, mint Janának.* - És ezek után még ennyire se fognak. *Mondja ki a nyilvánvalót, majd felemeli a fejét.* - Legalább Arianában biztos lehetsz. Rajtam keresztül. *Mondja, biccentve egyet, itt ő lesz a "közvetítő közeg" ha úgy tetszik. Nem kérdez rá, hogy ki az az egy, akinek mindenképpen jót akar Jana azzal, hogy visszaviszi az unokatestvérét... nem azért, mert tudná, mert nem. Egyszerűen van egy olyan érzése, hogy nem rá tartozik.*

Vendég

- Sajnos gyorsan ítélek. és az első találkozásunk... nos nem volt éppen a legszerencsésebb. De mostmár ismerve a naxeldir romboló hatásait, meg mgismerve az embereket arrafelé, tudom, hogy hatalmasat tévedtem, és hogy igazából te jó arc vagy... mert az vagy. Nem sokat találkoztunk. De Filippel szoktam azért beszélgetni néha, és ő mesélt rólatok még a régi időkből. És hogy meglepte, hogy bicegsz... Illetve hát... hogy nem jó az egyik lábad. * Mondja komolyan. * - És azt nyilatkozta rólad, hogy nagyon is jó ember vagy csak te nem akarod mással elhitetni. Nem tudom. Biztos igaza van.
* Mosolyog Deanre kedvesen, majd az ujjára pillant.* - Nos igen. Azért ez is több mint a semmi. Legalább valakiről tudsz valamit. És nem csak ülsz és filózol, hogy mi lehet Arival. Komolyan. Sokszor szeretném tudni, hogy élnek e még egyáltalán. De ehelyett csak ülök tétlenül.
* Rázza meg a fejét kicsit idegesebben. * - Ami meg az unokatestvéred illeti... hát igen...valószínűleg sokan. De én csak egy embernek akarok jót ezzel. *Mondja nagyot sóhajtva.

Vendég

*Kis félmosolyra rándul az arca a kacagást és a hangsúlyt hallva.* - Persze, értem én. Mi másra is vágyhatnánk elvégre, nem? Pláne a Naxeldir szak szülöttjeként. *Persze, egyáltalán nem így gondolja. Hogy is gondolná így... és a lányt figyelve biztos benne, hogy ő sem gondolja így... legalábbis nem teljesen.* - Nem vagyok otthon a mitológiában, de ha tényleg így volt... hát... *Elgondolkozik, az ég... plafon... akármi felé nézve.* - Az ő döntése ez volt. Neki erre volt szüksége... de nem lehet mindenki hős. De most kivételesen a tornyosok nem egymást ölték, ha jól láttam... varázslényeket láttam támadni. *Mondja, majd felpillant, egy pillanatra csodálkozva csillannak meg a sötét szemei.* - Érdekes... *Ennyit motyog, majd lefelé fordítja a tekintetét, elgondolkozva.* - Én soha nem utáltalak. Nem nagyon volt kialakult véleményem rólad. És szerintem az unokatestvéremet elég sokan várják haza... őt ismerve.

Vendég

- Élet és hatalom... hát persze. Nekem csak is ez a célom...
* Kacag fel a lány, és a hangsúlyból Dean tisztán értheti, hogy nem. Neki más célja is van. Nem CSAK ez.*
- Mi tagadás... ez is cél... és ezért is egyetértek az úrnővel. Meghát... nem is ártana életben maradni nem igaz? Legalábbis... én inkább szeretnék, mint a fehér torony lovagjakén felfordulni. Tudod... Achillesnek volt választása... Rövid élet... dicsőséggel. Vagy hosszú élet, csöndesen. Akkor inkább választom a hosszú életet... és nyugodtan nevezzenek gyávának. Amit örökül kaptam az az enyém, és nem futhatok el előle. Nem is akarok. Ez a sorsom, ezt rendelte az ég. És ha már itt vagyok, akkor megpróbálom az unokatestvéred is életben tartani... már ameddig lehetséges... És szeretném, ha végig lehetséges lenne. Valaki várja haza.
* Mondja elkomorodva.*
- Ostrom... remek. Ostromolják csak egymást... mi elpihengetünk itt a mocsárban. És ha már elfáradtak , és elfogyott az összes készletük, mi bevonulunk... vagy nem.* Mondja a lány félrebiccentett fejjel.* - Amennyire utáltalak régen, annyira kedvellek mostanság... De komolyan... *Mondja Jana őszintén.

Vendég

*Dean szája széle mosolyra rándul, majd bólint.* - Át. *Mondja tömören, majd leül az egyik padba, letéve maga mellé a távcsövet, és felsóhajt.* - Ide vetett a sors, mondhatni. Vagy mondhatni, hogy teljesen egyetértek a nagyúrnő eszméivel... bármik is legyenek azok. *Félrebillenti a fejét, kicsit összeráncolja a homlokát, majd vállat von.* - De maradjunk a lényegnél. Egyszerűen... stratégiai okokból, ha mondhatom így. Lehet, hogy emiatt érdekembernek néznek, hogy az esélyesebb oldalra állok. De az igazat megvallva sosem izgatott az, hogy a többiek mit gondolnak rólam. *Mondja, ujját elgondolkoztatva járatva a botján, majd felpillant Janára.* - És te... valóban csak az "életért és a hatalomért", ahogy az első követ mondta? *Teszi fel a kérdést, majd megrázza a fejét.* - Ostrom volt, ha jól láttam, a tornyokon. De már mindkettő rendben van, de nem is egymást ostromolták... de tudod, hogy én csak egyvalakit tudhatok biztosan, hogy életben van. *Emeli fel a kezét, amin ott a gyűrű.*

Vendég

* Amikor Jana meghallja a hangot, hátra fordul. A szemei elkerekednek. Eddig még nem találkozott Deanel... azt sem tudta, hogy itt van.*
- Dean? Dean Bloodwood? Hehhh... te is átjöttél?
* A hangja nem csipkelődő. Meglepett. Nagyon meglepett. Majd aztán csak bólint a srácnak. * - Értem... Tehát vége. Akkor ez nem volt valami na harc. Vagy de? Én nem láttam. Nem figyeltem. És most nem is mentem le. Nekem elég volt most... azt hiszem inkább itt leszek, és itt segítek a tervezéseknél. Elvégre... elég jól ismerem a kúriát. A mester szakmeghízottja voltam. * Igen szakmeghízottat mond. Csak úgy miért ne alapon. * - És te... hogyhogy itt vagy Dean? de tényleg... most megleptél. Nem gondoltam volna, hogy itt foglak látni. De örülök... örülök neked.
* Mondja mosolyogva, majd lassan a srác felé sétál.*

Vendég

*Dean is hol itt dekkol, hol a toronyban... most megint itt töltötte a napját, és mint kiderült, határozottan jól tette. Az udvaron ül, a gémeskút káváján, egy távcsővel a szemei előtt, és úgy figyelte, hogy mi minden folyt a toronyban. Már jó ideje csönd van, meg megint helyreállt a torony... Dean cicceg, és a fehér felé fordítja a távcsövet... az is áll. Remek. És az ujján is ott a gyűrű. Felegyenesedik, botjára támaszkodva, majd besétál a kápolnába Janához, másik kezében a távcsövet forgatva a madzagján vagy mi a jó ég az... szóval amibe a nyakába akaszthatja az ember.* - Úgy tűnik vége a dolgoknak. *Mondja köszönés nélkül Janának... elvégre jól tudja, hogy ott van.*

» Szellemjárta romos templom
» Kissé romos ház Wilard szélén - Watson "kúria"
» Csarnok

Romos kápolna

Romos kápolna

Similar topics

Similar topics