Romos kápolna

Téma: Romos kápolna Hétf. Jan. 14, 2008 5:58 pm

First topic message reminder :

Egy lerombolt templom maradványára bukkanhat a figyelmes szemlélődő a hegyoldalban. Az udvaron gémeskút, káváján rozsdás vödör. A képolna ajtaja ép furcsa módon. Bent egy kisebb felekezetnek van hely, 10 ütött kopott pad, és egy oltár, valami elfeledett istennek. Mellette szószék, innen tartotta egykor a páter a prédikációit.
Hátul kicsiny paplak, ma már nem lakja senki.

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 8:53 pm

Értem! Hát neked munkád a gyilkolás? Van aki ebből él meg. De engem csak a bosszúm hozott errefelé
*Bólint, majd kicsit nyugodtabban folytatja, bár eddig is hideg és rezzenéstelen volt arca*
Rendben. Elhagyom a piszkálódást, míg nem adsz rá okot. De tiszteletet ne várj tőlem. Én sem várok el senkitől. Ha nem vagyok rászorulva, a társaságot sem állhatom, de most kénytelen vagyok. Hát legyen.
*Bocsánatot nem kér, nem alázkodik meg senkinek, saját törvényei szerint él*
Még is, tudhatom mik a céljaid itt? Mi hozott ide?
*Jason kérdéseinek lényege, hogy megtudja, mennyire erős az oka a nőnek a harcra, eléggé megbízható e, s nem hagyja e őket a harcmezőn*

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 8:33 pm

*Talán ez az ostoba férfi sértegetni próbálja. Nem tudhatja, hogy az ilyesmire ő már érzéketlen. Mocskosabb és aljasabb annál, minthogy nyíltan támadjon rá... talán egy szép "altató" dal megtenné, hogy többé ne nyissa ki a szemét ez a tudatlan rövidéltű. De nem, nem teheti, hiszen a Mesternek bizonyára szüksége van rá, azért hívta ide. És ő nem olyan botor, hogy a terv útjába álljon. Talán majd rádöbben, hogy ilyesfajta becsmérléssel nem megy semmire. Hűvösen veri vissza ez a kriptatár a szavait.*
-Amíg én nem sértegetem a fajtádat, addig, ha már kénytelenek vagyunk eltűrni egymást, visszafelé is elvárok némi tiszteletet. Vagy legalább a szavaidat válogasd meg!-
*Megint vár egy kicsit, hogy felfoghassa, amit mondott neki, s reméli, teljesíti is. Az ő érdekében.*
-Még volt egy kis dolgom. Az én munkámban nem lehet csak úgy mindent félbehagyni.-

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 8:23 pm

*A tőrt még nem teszi el, hisz attól, hogy a Mester emberének hívja magát, még nem biztos hogy az, de ha az, akkor sem lehet megbízni benne. De aztán még is elrakja a tőrt, hisz ha meg akarta volna támadni, talán már megtette volna, és neki sem egyetlen fegyvere az a penge*
Na jól van, tegyük fel, hogy igazat mondassz hegyesfülű. *Mondja lenézően, mivel jól tudja, hogy a tündék fennhordják az orrukat, s többre tartják magukat, mint az emberek* Én Jason Nolan vagyok. Nem mondhatnám, hogy örülök, hogy megismertelek, de ha együtt kell dolgoznunk, hát jobb a békesség. Későn érkeztél, hol maradtál el ilyen sokáig? Talán több pihenőt tartottál a kelleténél? Ugy tudom a magadfajta gyorsan szedi a lábát, hamar célbaér.

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 8:13 pm

*Nyugodtan fejezi be az imát, nem zavarja meg a férfi aki hozzá beszél, hiszen csak egy varázsló. Higgadt tekintettel dől hátra, amikor befejezte, szemei megvillannak a kés pengéjén. Egy ilyen ormótlan tárgytól nem riad vissza, az ő fegyvere a mágia. Ha harcra kerül a sor, akkor is szereti lassan megölni ellenfelét. Erről szól a lélekvadászat, szép lassan felemészteni az áldozatot.*
-Mindketten ugyanazért vagyunk itt. Az ima korántsem neked szólt, idegen, jól tudom, hogy még nem lépted át a világok határát. Jofiel Singollo vagyok, szintén a Mester hívott, ahogy bizonyára téged is.-
*Nem fog magázni egy ismeretlen mágust, aki modortalanul, bemutatkozás nélkül tört emelt rá. Ad egy kis időt a férfinak a gondolkozásra, hiszen ez az embereknek lassabban megy, mint egy tündének, addig is körbenéz a kápolnában, de azért fél pillantással a férfit figyeli.*

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 7:57 pm

*Hamar észrevette a belépő nőt, még mielőtt az ajtóhoz ért volna, de nem nézett rá, csukott szemmel hallgatott tovább, ám másik oldalon lévő kezével tőrjéért nyúlt lassan, hogy ha meg kell védenie magát. Mikor közelebb ér Jofiel, fejét hirtelen felé rántja, szemei felpattannak, s a tőrt is előrántja, de mikor látja, hogy az csak imádkozik, kezét lassan leereszti, és egy lendületes mozdulattal felül az oltáron*
Még nem haltam meg, hogy imát kéne értem mondani
*Jegyzi meg hidegen, majd leugrik az oltárról*
Ki vagy te? *Tőrjét fenyegetően a nő felé szegezi, s közben körbejárja őt*

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 7:49 pm

*A Mester hívó szavára csak most tudott kapcsolódni a társasághoz. Még volt egy küldetése, amit mindenképpen el kellett végeznie. Első útja, épp ebből kifolyólag egy kápolnába vezet. Besétál, és meglátja a fekvő férfit az oltáron. Szőke haja összeborzolódott egy kicsit, de ez érdekli legkevésbé. Álcája már kezd visszaalakulni, a füle már hegyesedik, ahogyan annak kell. Szótlanul sétál az oltárhoz, letérdel elé, és magában elmond egy imát utolsó áldozata számára. Ezt mindegyikük után megteszi, az árnyvilággal nem ajánlatos ujjat húzni.*

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Feb. 28, 2008 7:41 pm

*Jaszon jelenik meg a romos falak tövében nesztelenül. Körülnéz, hogy nincs e senki a közelben, majd belép az ajtón, sétálgat egy kicsit, az oltárhoz megy, majd felugrik rá, és elfekszik rajta, lecsukja szemeit, és hallgatja a neszeket. Azon gondolodik, még hogy tervezik az iskola lerombolását, hisz valószínűleg el van látva védelemmel, mivel 4 nagyhatalmú mágus vezeti. A kisdiákokkal még könnyű dolguk van, sok vizet nem zavarnak majd. Csak a falakon kell bejutni*

Téma: Re: Romos kápolna Hétf. Jan. 28, 2008 1:03 pm

*Egy kis séta után megpillantja a romokat. Kiváncsi rá, mi lehetett, így megközelíti, s jobban szemügyre veszi. Belép az ép ajtón, végigjár a padok között, megnézi az oltárt. Egy számára ismeretlen vallás. De számára sok vallás ismeretlen, hisz ő már régóta nem hísz. Ez a hely is csendes, sehol senki. Még is, nemrég jártak erre, ugy pár napja. Lábnyomok jelzik. Kilép a romból, s észreveszi a kutat. Ugy gondolja érdemes ezt is megvizsgálni. Oda is megy, s merít vizet, majd vizsgálgatja, megízleli, s úgy érzi, iható. De először csak megmosakszik, s csak utána enyhíti szomját. A maradék vizet kilöttinti a kút mellé, majd tovább megy, hogy feltérképezze a területet*

Téma: Re: Romos kápolna Csüt. Jan. 17, 2008 5:55 pm

*Kis séta után érkezik meg a romos kápolnához. Már járt itt de még egyszer el akart jönni. Könnyű léptekkel közelíti meg az épületet.*~Olyan érzésem van mindt ha már járt volna erre valaki~*Megrántja a vállát mert ez csak egy érzés, egy határozott lépéssel belép a kápolnába. Mellette ott van a farkasa. Lehajol hozzá majd megsimagatja a nyakát*-Te vagy az eggyetlen barátom*Mondja neki és hiszi hogy az állat érti a szavait.Feláll majd a szószékhez sétáll. Nem talál semmi különöset, de azért jól körül néz. Kezét végig húzza a poros fán, majd ránéz a tenyerére*~Porbol lettünk s porrá leszünk~*Hangosan felnevet, hangját viszhangozza a kápolna üressége. Egy darabig csak áll majd int a farkasnak hogy ideje kicsit szétnézni a terülteten*~Vajon kik élnek még itt, és milyenek?~*Gondolkozik, és kíváncsi bár soha nem szerette az emberi társaságot, lehet hogy most másképp lesz. Elindul kifelé a kápolnábol*

Vendég

- Biztos, hogy találkozunk...
*Mosolyog sötéten a távozó férfi után pillantva, majd előhúzza pálcáját, és egy pördüléssel dehoppanál. A saját kis tornya előtt jelenik meg, ahová bevonul, s nyugodtan beveszi magát a könyvtárba...*

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 8:40 pm

-Természetesen egy pillanatig sem gondoltam, hogy puszta szórakozásból, és bohó meggondolatlanságból csevegett az aprócsak problémájáról. *szögezi le rögtön így az elején.* -A sors? *abba vetett hitét már régen elvesztette, úgy véli, a holnap úgy alakul, ahogy az emberek, és egyéb lények döntenek.* -Lehet, hogy van abban valami, amit mond, és akkor ezek szerint majd én futok a legmesszebb teliholdkor magától, és legelsőnek. *mondja halvány mosollyal, majd ismét komor képet ölt fel.* -Hmm, ahogy elhallgatom, nem lehet rossz hely, annyi bizonyos. Eldugott, jól védhető, és senki sem gondolná, hogy arrafelé lakik. *állja a vörös szemek pillantását a maga barna, egyszerű szempárjával. A fl órányi tünde lépés nagyjából kétszer ennyi utat jelentene, és ehhez neki késő van mostmár. Végülis döntésre jut.* -Nem, azt hiszem ideje mennem, lehet, hogy esetleg egy madár bevette magát a házamhoz, úgyhogy ellenőriznem kell. Minden esetre örvendtem a szerencsének, illetve az ismerettségnek, és köszönöm a meghívást. Azt hiszem, még biztosan össze fogunk futni. *mondja, majd szépen, de röviden meghajol, és elindul a sűrű felé, majd egy idő után szem elől tűnik.*
*Egy kerecsensólyom cikázik a fák ágai között, nem is lehet látni az előző helytől nézve. Miközben kerülgeti a fákat, nemsokára szépen elér egy kis viskóhoz, ami előtt ismét emberré válik, belép az ajtón, magára csukja, és lepihen a kanapén.*

Vendég

-De ne higyje, hogy bolondságból mondom el, vagy mert bíznék magában. Ha együtt fogunk dolgozni, kell valaki, aki ismeri a helyzetemet, és mivel magát ismertem meg először, magának kell gondolnia az ilyen jellegű problémákra. A sors már csak ilyen, barátom!
*Mondja a tünde, majd megigazítja ruháját, s vérvörösen égő szemeit a férfira mereszti..*
- Én a tornyomba vonulok vissza, ha van kedve, tartson velem!
*Mindenközben újra elrendezi kardját, íjját, tegezét benne a nyilaival.*
- Nincs messze... Innen fél óra, ahogy egy tünde sétál, az átjárót keresni kell, bokrok fedik el száját. Ha bejutott, erdőcske, benne toronnyal... Amolyan mágustorony hangulatú, valaha szerintem őrtorony volt, vagy ilyesmi... Bevettem magam. No, hogy dönt?

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 8:16 pm

*Gregory magában máris összeállt a teljes kép a nőről. Az erősségeket hallgatva csak bólogat, nagyjából egy téren mozognak, csak ő hozzá a nekromancia áll közelebb, a tündéhez pedig a mérgek, és bájitalok.* ~Gyengeség a nylít őszinteség, és feltétlenül bizalom. Úgy tűnik nem tanult sokat az emberekből, és hibáikból.~ *gondolja magában, amjd figyelmesen szemügyre veszi a harapás nyomot. Találkozott már ilyennek, ám csak halott áldozatokon, vagy széttépett hullákon.* ~Farkasember, ha friss, hátrány.~ *összegzi magában, amjd a nőre pillant, a szemébe néz, azután felnéz az égre, a holdból még egy nagy darab hiányzik.* -Ahogy elnézem, jelenleg még egyik sem, se nem rám nézve, se nem magára, de ha minden igaz, nemsokára inkább hátránnyá fokozódhat vissza. Márha valóban csak pár hónapos a seb, de ez igazából akaraterő függő. De még ennek függvényében is úgy vélem, hogy jelenleg hátrány. Gyengeség, hogy úgy fogalmazzuk meg. *mondja komoyl hangvételben, miközben tekintetét az égről, a holdról ismét a nőre függeszti. Még nem indul meg, vár, hogy a nő kezdeményezzen. Nehogy úgy vélje, mintha itt akarná hagyni.*

Vendég

*Ahogy kilépnek a kápolnából, Vladislava idegesen pillant újra a holdra.*
- Erősségek? Kardvívás, mérgek és bájitalok, átkok és rontások... Gyengeség?
*Ezzel megáll, s egy mozdulattal felhúzza derekáról a bőr felsőt. Éktelenül nagy harapásnyom látszik ott.*
- Pár hónapos, de el nem tűnik... Felismeri?
*Kérdi csendben, sötét, keserédes mosollyal.*
- Most mit szól? Véleménye szerint ez előny, vagy hátrány?

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 8:04 pm

*Gyanakodva figyeli a nőt, nem nagyon érti, hirtelen hogy lett ilyen ekdves, de jelenleg úgy véli, nem kell tőle tartania túlzottan, sólyomként valamelyest megismerte ennyire, úgyhogy ellöki magát a faltól.* -Nem messze innen, egy karámos viskónál lakom, ha netán arratévedne, feljebb a hegyen, akkor szívesen vendégül látom. *ajánlja fel egész kedvesen.* -És most rögtön? Hát, végülis nincs nagyon mit csinálnom, úgyhogy tulajdonképpen ráérek. És igaza van, jó tudni az iylesmit. *mondja ő, a sötét lovag, aki már szinte teljesen elvesztette a hitét az emberekben. Talán ezért bízik msot valamelyest egy tündében. Utána kilépdel a kápolnából.* -Már jövök is. *mondja, miközben utoléri szerencsésen a tündét, és lassan elindulnak valamerre. Beszélgetni mindig van kedve, pláne ha mindkét fél ugyanannyira nyílt, úgymond. Úgyhogy könnyed léptekkel indul meg.* -Valahogy sejtem, hogy együtt fogunk még dolgozni. Milyen gyengeségek és erősségek? *szemei kérdőn fénylenek.* -Nos, ha éppenséggel tudni akarja, átkokban, és kardvívásban, harcban vagyok a legjobb, hogy úgy mondjam. És valamelyest értek a nekromanciához is, másodrendileg. Hát maga? *kérdez vissza a rövid összefoglaló után.*

Vendég

- És ön merre tanyázik, ha szabadna tudnom?
*Kérdi, majd most, hogy nem olyan barátságtalan a hangulat, félmosolyt erőltet magára.*
- És ha esetleg meghívhatom magamhoz, megismerhetjük egymást jobban. Tudja szeretem tudni, kinél kell félni egy eltévedt átoktól, és kiben lehet valamennyire megbízni. Például ha éppenséggel együtt kell dolgoznunk, tudnom kell, milyen gyengeségei és erősségei vannak!
*Közben összeszedi cuccait, és elindul az ajtó felé. Az előtt megáll, s hívogató mozdulatot tesz jobb mutatóujjával.*
- Jöjjön, s közben beszélgessünk...

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 7:45 pm

*A férfi csak biccent, a szellőt igazából ő is szereti. A madarak említésekor kérdőn pillant fel, magában mosolyog.* -Ugyancsak? Nos, akkor majd csak lesz valami azokkal a madarakkal. *mondja elgondolkozva, és mivel a társaságáról majd még eldönti a lány, így egyenlőre még mindig nyugodtan viselkedik.* -Hogy miért? Ahogy végignézek magán, azt hiszem pontosan sejti. Ahogy sejtem, meghívás, illetőleg megbízás miatt jött erre a helyre, és valahol a környéken ütött tanyát, akárcsak én. *mondja válaszul, és mikor a nő elteszi a kardját, és immáron kedvesebb hangon szólal meg, halványan elmosolyodik.* -Hát igen, nem sokan járnak ezen a ... bájos helyen. *mondja egy kis töprengés után, gondolkozva a nő szavain, körbepillantva a kápolnán, melyre sok szót tudna alkalmazni, de a bájosat éppen nem. Szemei visszavándorolnak ismét a nőre.* -Örvendek az ismerettségnek, Gregory Galway a nevem. *mondja egy biccentéssel, miközben már meg is jegyezte magának a nő nevét. Nem nehéz, kifejezetten jellegzetesnek mondható ezen a tájékon.*

Vendég

- A hűs szellő tényleg kellemes, a maga társaságáról még eldöntöm, a hely kifejezetten impozáns, a madarak errefelé szemtelenek, és közeledik a telihold. Maga miért jár erre?
*Kérdi a tünde, majd arcán egy pillanatra különös grimasz suhan át. Egy egykori ablakon át felpillant a holdra.*
- Túlságosan tellik az idő...
*Morogja mintegy magának, majd elrakja kardját.*
- Bocsásson meg az illetlenségemért, sejtem miért van itt, csak hát ki tudhatja, kikkel találkozik egy ilyen bájos helyen a tünde lánya... A nevem Vladislava Feodosrov. Az öné?

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 7:31 pm

*Gregory kérdő tekintettel nézi a nő harciasságát, majd enyhén emgvonja a vállát.* -Mondja meg nekem, hogy mitől rossz ez a hely? *mutat körbe, majd ismét a nőre figyel.* -És mért volna gond, ha karddal járnék. Ahogy elnézem, ön sem éppen más. *a vívóállást nem veszi célzásnak, eléggé megnézte az imént magának a tündét, nem ijed meg tőle.* -A legrosszabbnak? *tekintete még komorabb lesz egy pillanatra, majd ismét komolyra vált.* -Igazából nem tudom. Nem szoktam ilyesmin merengeni. és hogy mitől jó? Nézzük csak, ahogy elnézem, megismerkedhettem egy ilyen remek, sőt, egészen kedves tündével, aki eddig számomra ismeretlen volt. És még az este is kellemes, enyhén hűvös, a szél nem fúj, az ég tiszta. Szerintem eléggé jó az este. De mondja csak. Maga szerint mért rosz? *kérdezi, miközben arrébb sétál, szemeit a nőn tartva, egészen a falig. Pár pillantással megállapítja, hogy elbírja-e a súlyát, majd nekitámaszkodik, és onnan figyeli gyanakvóan, komolyan a tündét.*

Vendég

*A tünde megpördül, karjda már a kezében van, és vívóállásba helyezkedik. Izmai megfeszülnek, s ez tökéletesen látszik a bőrruhákon át.*
- Nem nevezhető az az este jónak, ahol mindenféle alakok karddal ólálkodnak rossz helyen! Mondja, mit képzel el legrosszabbnak?
*Kérdi a nő halkan, nyugodt hangon. Teste nem idegességről, hanem inkább harc iránti vágyról tanúskodnak. Az adrenalin dolgozik leginkább Vladislavában.*
- De meséljen, maga miért látja jónak?

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 7:14 pm

*A sólyom azonban rezzenéstelenül figyeli továbbra is a tündét. Mikor pálcát szegez rá, csak érdeklődve nyúl felé a csőrével, mintha mit sem sejtene arról, mire is jó az.* ~Neked van szerencséd, hogy még nem vágtalak ketté.~ *gondolja magában, majd, mikor a tünde megrázza a karját, szépen szárnyra kap, és felröppen a romos torony egyik magasabbik, eldugodtabb részére.* ~Csak tudnám mire készül...~ *töpreng el magában, majd támad egy ötlete. Ha már egyszer átkozottnak lett titulálva, akkor fogja magát, körbenéz, és hatalmas szárnycsapásokkal tovaszáll, ki a templomból, eltűnve a fal mögött.*
*Pár pillanat múlva egy magas, tagbaszakadt, izmos férfi érkezik meg a templomhoz, szinte a semmiből tűnik elő. Hosszú, sötét színű köpenyt visel, oldalán egy hosszú, szép kard lóg, markolatán csillognak a zöld kövek. Mikor meglátja bent a tündét az oltárnál, beljebb lép, óvatosan, mert a hely nem tűnik biztosnak.*
-Jóestét. *köszön az ottlevőnek, miközben pár méterre megáll tőle.*

Vendég

*Vladislava lassan a háta mögé nyúl, s az övén lógó tokból előveszi pálcáját.* Egy ici-pici sólyom naívan repkedett, egy ici-pici sólyom jól felnevelkedett, egy ifjú tünde lányka kezére szállhatott, s ott... *Lassan a sólyomra emeli pálcáját.* ...fájdalmat találhatott... *Ám végül leengedte a pálcát.* Szerencséd, hogy most jó kedvem van... *Mondta gonosz vigyorral, majd meglendítette karját, hogy a kerecsensólyom elszálljon.* Átkozott madár... *Ezzel hátat fordít, s az íjjáért indul.*

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 6:56 pm

*A sólyom, mikor landol mellette a tünde egy székkel kérdőn megbillenti a fejét, majd megrebbenti a szárnyait, mintha köszönni akarna.* ~Érdekes egy tünde ez, olyan, hajlékony. De ahogy elnézem bandatag, úgyhogy csak nem fog megenni, vagy valami ehhez hasonló.~ *gondolja magában, ígyhát kecsesen átröppen a tünde kezére. mivel jelenleg egy sólyom alakjában van, nem nagyon hiszi, hogy bármitől is félnie kellene.* ~Kár, hogy így nem tudok ebszélni hozzá. Biztos meglepődne.~ *gondolja magában, sunyi vigyorral, de persze ez nem látszik rajta, lévén, hogy az álaltok nem éppen érzelemkifejező lények. Úgyhogy jelenleg érdeklődve vizsgálgatja a tündét, miközben izmos, karmos lábaival tartja magát annak karján.*

Vendég

*A tünde nő a szeme sarkából észreveszi a sólymot, de úgy tesz, mintha nem látná. Hátat fordít neki, előrehajol, térdhajlítás nélkül megérinti csizmája orrát, majd hihetetlen lendülettel elkapja az oltár mögötte lévő szélét, és a sólyom mellett landol. Hiszi, hogy tünde mivoltából adódóan a sólyom nem fog túlságosan megijedni, max hátrébb lépdel kicsit.* Üdv neked, kicsi sólyom! *Mondja vigyorogva, miközben előre nyúl, hogy elkapja.*

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 6:23 pm

*Egy kerecsensólyom repül el a terep felett, szemeivel gyanakvóan méregeti a helyszínt.* ~Érdekes.~ *gondolja magában, miközben a kápolnát figyelmesen szemrevételezi, de egyenlőre még nem száll le. Köröz felette párat, szárnyaival kecsesen repül a levegőben, tiszteletet sugárzóan. Egy bukórepüléssel máris átrepül a kápolna ajtaján, majd felszáll az egyik romosabb gerendára, és ekkor meglátja, hogy valaki mozgolódik az oltárnál. Fejét forgatja, szemeivel gyanakvóan méregeti az illetőt, egyet biztosan tud, hogy nem ismeri az alakot.* ~Nocsak, nocsak, végre társaságra akadtam.~ *gondolja magában elégedetten, és közelebb röppen az illetőhöz, aki éppen, ha jól látja, tornázik az oltáron. Maga a hely igazából nincs ellenére, úgyhogy leszáll az oltár előtti padra, és onnan szemléli az idegent. Még nem óhajt átváltozni, talán ha észreveszik.*

» Szellemjárta romos templom
» Kissé romos ház Wilard szélén - Watson "kúria"
» Csarnok

Romos kápolna

Romos kápolna

Similar topics

Similar topics