Romos kápolna

Vendég

- És ön merre tanyázik, ha szabadna tudnom?
*Kérdi, majd most, hogy nem olyan barátságtalan a hangulat, félmosolyt erőltet magára.*
- És ha esetleg meghívhatom magamhoz, megismerhetjük egymást jobban. Tudja szeretem tudni, kinél kell félni egy eltévedt átoktól, és kiben lehet valamennyire megbízni. Például ha éppenséggel együtt kell dolgoznunk, tudnom kell, milyen gyengeségei és erősségei vannak!
*Közben összeszedi cuccait, és elindul az ajtó felé. Az előtt megáll, s hívogató mozdulatot tesz jobb mutatóujjával.*
- Jöjjön, s közben beszélgessünk...

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 7:45 pm

*A férfi csak biccent, a szellőt igazából ő is szereti. A madarak említésekor kérdőn pillant fel, magában mosolyog.* -Ugyancsak? Nos, akkor majd csak lesz valami azokkal a madarakkal. *mondja elgondolkozva, és mivel a társaságáról majd még eldönti a lány, így egyenlőre még mindig nyugodtan viselkedik.* -Hogy miért? Ahogy végignézek magán, azt hiszem pontosan sejti. Ahogy sejtem, meghívás, illetőleg megbízás miatt jött erre a helyre, és valahol a környéken ütött tanyát, akárcsak én. *mondja válaszul, és mikor a nő elteszi a kardját, és immáron kedvesebb hangon szólal meg, halványan elmosolyodik.* -Hát igen, nem sokan járnak ezen a ... bájos helyen. *mondja egy kis töprengés után, gondolkozva a nő szavain, körbepillantva a kápolnán, melyre sok szót tudna alkalmazni, de a bájosat éppen nem. Szemei visszavándorolnak ismét a nőre.* -Örvendek az ismerettségnek, Gregory Galway a nevem. *mondja egy biccentéssel, miközben már meg is jegyezte magának a nő nevét. Nem nehéz, kifejezetten jellegzetesnek mondható ezen a tájékon.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

Vendég

- A hűs szellő tényleg kellemes, a maga társaságáról még eldöntöm, a hely kifejezetten impozáns, a madarak errefelé szemtelenek, és közeledik a telihold. Maga miért jár erre?
*Kérdi a tünde, majd arcán egy pillanatra különös grimasz suhan át. Egy egykori ablakon át felpillant a holdra.*
- Túlságosan tellik az idő...
*Morogja mintegy magának, majd elrakja kardját.*
- Bocsásson meg az illetlenségemért, sejtem miért van itt, csak hát ki tudhatja, kikkel találkozik egy ilyen bájos helyen a tünde lánya... A nevem Vladislava Feodosrov. Az öné?

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 7:31 pm

*Gregory kérdő tekintettel nézi a nő harciasságát, majd enyhén emgvonja a vállát.* -Mondja meg nekem, hogy mitől rossz ez a hely? *mutat körbe, majd ismét a nőre figyel.* -És mért volna gond, ha karddal járnék. Ahogy elnézem, ön sem éppen más. *a vívóállást nem veszi célzásnak, eléggé megnézte az imént magának a tündét, nem ijed meg tőle.* -A legrosszabbnak? *tekintete még komorabb lesz egy pillanatra, majd ismét komolyra vált.* -Igazából nem tudom. Nem szoktam ilyesmin merengeni. és hogy mitől jó? Nézzük csak, ahogy elnézem, megismerkedhettem egy ilyen remek, sőt, egészen kedves tündével, aki eddig számomra ismeretlen volt. És még az este is kellemes, enyhén hűvös, a szél nem fúj, az ég tiszta. Szerintem eléggé jó az este. De mondja csak. Maga szerint mért rosz? *kérdezi, miközben arrébb sétál, szemeit a nőn tartva, egészen a falig. Pár pillantással megállapítja, hogy elbírja-e a súlyát, majd nekitámaszkodik, és onnan figyeli gyanakvóan, komolyan a tündét.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

Vendég

*A tünde megpördül, karjda már a kezében van, és vívóállásba helyezkedik. Izmai megfeszülnek, s ez tökéletesen látszik a bőrruhákon át.*
- Nem nevezhető az az este jónak, ahol mindenféle alakok karddal ólálkodnak rossz helyen! Mondja, mit képzel el legrosszabbnak?
*Kérdi a nő halkan, nyugodt hangon. Teste nem idegességről, hanem inkább harc iránti vágyról tanúskodnak. Az adrenalin dolgozik leginkább Vladislavában.*
- De meséljen, maga miért látja jónak?

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 7:14 pm

*A sólyom azonban rezzenéstelenül figyeli továbbra is a tündét. Mikor pálcát szegez rá, csak érdeklődve nyúl felé a csőrével, mintha mit sem sejtene arról, mire is jó az.* ~Neked van szerencséd, hogy még nem vágtalak ketté.~ *gondolja magában, majd, mikor a tünde megrázza a karját, szépen szárnyra kap, és felröppen a romos torony egyik magasabbik, eldugodtabb részére.* ~Csak tudnám mire készül...~ *töpreng el magában, majd támad egy ötlete. Ha már egyszer átkozottnak lett titulálva, akkor fogja magát, körbenéz, és hatalmas szárnycsapásokkal tovaszáll, ki a templomból, eltűnve a fal mögött.*
*Pár pillanat múlva egy magas, tagbaszakadt, izmos férfi érkezik meg a templomhoz, szinte a semmiből tűnik elő. Hosszú, sötét színű köpenyt visel, oldalán egy hosszú, szép kard lóg, markolatán csillognak a zöld kövek. Mikor meglátja bent a tündét az oltárnál, beljebb lép, óvatosan, mert a hely nem tűnik biztosnak.*
-Jóestét. *köszön az ottlevőnek, miközben pár méterre megáll tőle.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

Vendég

*Vladislava lassan a háta mögé nyúl, s az övén lógó tokból előveszi pálcáját.* Egy ici-pici sólyom naívan repkedett, egy ici-pici sólyom jól felnevelkedett, egy ifjú tünde lányka kezére szállhatott, s ott... *Lassan a sólyomra emeli pálcáját.* ...fájdalmat találhatott... *Ám végül leengedte a pálcát.* Szerencséd, hogy most jó kedvem van... *Mondta gonosz vigyorral, majd meglendítette karját, hogy a kerecsensólyom elszálljon.* Átkozott madár... *Ezzel hátat fordít, s az íjjáért indul.*

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 6:56 pm

*A sólyom, mikor landol mellette a tünde egy székkel kérdőn megbillenti a fejét, majd megrebbenti a szárnyait, mintha köszönni akarna.* ~Érdekes egy tünde ez, olyan, hajlékony. De ahogy elnézem bandatag, úgyhogy csak nem fog megenni, vagy valami ehhez hasonló.~ *gondolja magában, ígyhát kecsesen átröppen a tünde kezére. mivel jelenleg egy sólyom alakjában van, nem nagyon hiszi, hogy bármitől is félnie kellene.* ~Kár, hogy így nem tudok ebszélni hozzá. Biztos meglepődne.~ *gondolja magában, sunyi vigyorral, de persze ez nem látszik rajta, lévén, hogy az álaltok nem éppen érzelemkifejező lények. Úgyhogy jelenleg érdeklődve vizsgálgatja a tündét, miközben izmos, karmos lábaival tartja magát annak karján.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

Vendég

*A tünde nő a szeme sarkából észreveszi a sólymot, de úgy tesz, mintha nem látná. Hátat fordít neki, előrehajol, térdhajlítás nélkül megérinti csizmája orrát, majd hihetetlen lendülettel elkapja az oltár mögötte lévő szélét, és a sólyom mellett landol. Hiszi, hogy tünde mivoltából adódóan a sólyom nem fog túlságosan megijedni, max hátrébb lépdel kicsit.* Üdv neked, kicsi sólyom! *Mondja vigyorogva, miközben előre nyúl, hogy elkapja.*

Téma: Re: Romos kápolna Szer. Jan. 16, 2008 6:23 pm

*Egy kerecsensólyom repül el a terep felett, szemeivel gyanakvóan méregeti a helyszínt.* ~Érdekes.~ *gondolja magában, miközben a kápolnát figyelmesen szemrevételezi, de egyenlőre még nem száll le. Köröz felette párat, szárnyaival kecsesen repül a levegőben, tiszteletet sugárzóan. Egy bukórepüléssel máris átrepül a kápolna ajtaján, majd felszáll az egyik romosabb gerendára, és ekkor meglátja, hogy valaki mozgolódik az oltárnál. Fejét forgatja, szemeivel gyanakvóan méregeti az illetőt, egyet biztosan tud, hogy nem ismeri az alakot.* ~Nocsak, nocsak, végre társaságra akadtam.~ *gondolja magában elégedetten, és közelebb röppen az illetőhöz, aki éppen, ha jól látja, tornázik az oltáron. Maga a hely igazából nincs ellenére, úgyhogy leszáll az oltár előtti padra, és onnan szemléli az idegent. Még nem óhajt átváltozni, talán ha észreveszik.*

_________________
Éles szemű kerecsensólyom repül el feletted, leszáll, nem messze tőled, és sötét pillantásokkal méreget. A közelben egy deres ló nyerít fel, a sólyom csak ekkor veszi le rólad a pillantását, szárnyra kap, és eltűnik.
35 éves sötétlovag, lételeme a mágia és a harc kettőse, valamint jártas a nekromanciában, művelt ember. Komoly, múltja titkos, nem beszél róla, ő maga a ködből jött ember.

Vendég

*Puha léptekkel idegen érkezik... Magas, haja hófehér, rövid, szeme vörös, bőre szürkés. Testét bőr ruhák fedik, cseppet hiányosan. Oldalán hosszú, vékony edzett kard lóg, vállán íj, hátán tegez, benne nyílvesszők. Lassan megközelíti a romos kápolnát, majd megáll a gémeskút mellett. Fintorogva megy tovább, majd belép a kápolna belsejébe. Körbepillant, majd végigsimítva a padokon végigmegy mellettük, végül megáll az oltárnál. Leveszi íjját és tegezét, az oltárra rakja őket, majd felül melléjük. Szeméből kisöpri tincseit, s megigazítja ruháját, hogy azok jobban kihangsúlyozzák női mivoltát. Vörös szemeit végigjáratja a romos épületbelsőn, majd elmosolyodik: Mennyire illik hozzá ez a hely! Elnyúlik az oltáron, hátát ívbe feszíti, kitolja magát hídba, majd visszaereszkedik. Végül egy ruganyos mozdulattal feltornássza magát állásba, s végül az oltár szélére áll. Tornázik, mintha műugrásra készülne.*

Téma: Re: Romos kápolna Hétf. Jan. 14, 2008 9:19 pm

*Miután elég sokat elidőzik itt, lassan feláll a padról és még egyszer körbe néz sötét szemeivel a termen, majd maga köré kanyarítja fekete köpenyét és elindul kifelé. A mai nap tetszett neki. Főleg az éjszaka, lassan lép ki a kápolna ajtaján kezével még egyszer végig símit a falon mindt ha egy nőtöl venne érzékeny búcsút majd elindul a háza felé hogy ott sötét állmokkal nyugovóra térjen. Lassan megy keresztül az erdőn közbe szemeivel a sötét fékat nézi, még mielőtt eltünne a kápéna a láthatárrol vissza néz még egyszer utoljára,. Egy pár percig csak meredten nézi majd elindul tovább haza*

Téma: Re: Romos kápolna Hétf. Jan. 14, 2008 8:32 pm

*Miután felkellt egész nap az erdőbe volt. sokat gondolkodott és elmélkedett itt létének valódi okán. Most már csak azt várja hogy találkozhasson a sötét úrral. Ez kicsi mosoly-t csal az arcára mivel kiváncsi rá. Persze arra is kiváncsi hogy kik azok akik még itt élnek. Meglát egy kápolnát, ugy gondolja kicsit körülnéz. teteszik neki. Kezeivel végíg simít a falon, majd belép a helyiségbe. Végig jár a padok között és le is ül egyre. Onnan sötét szemeivel a szószéket nézi megigézve.*~Nem is rosz hely. Lehet töbször el fogok ide látogatni~*Tetszik neki a nyugalom és a csend. Így csak a fejében lévő gondolatokat hallja. Arcán különös torz vigyor árad szét*

Téma: Re: Romos kápolna Hétf. Jan. 14, 2008 8:08 pm

*Hosszas gondolkodás, a jövő latolgatása, és hasonló érdekes tevékenységek után végül elhagyja a kápolnát. Van rá esély, hogy még vissztér ide, ki tudja, talán valahol rejtőzik pár olvasásra váró könyv.*

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is, így került az úrnő szolgálatába. Megveti, sőt alapvetően gyűlöli az embereket. Kiváló harcos, bűbájhasználó, remekül ért az átváltoztatásokhoz, és a mentális varázslatok sem állnak tőle távol.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Romos kápolna Hétf. Jan. 14, 2008 6:01 pm

*Nem árt felfedezni a környéket, ha már itt kell rostokolniuk, míg a mester nem értesíti őket a pontos teendőkről, hogy mikor kell az iskola ellen vonulni, netán beépülni. A séta alkalmával talál rá a sötét romos kápolnára.* ~Hm...ezek szerint még itt is laktak emberek, a hegyek között, szánalmas mennyire primitív egy épületet sikerült összetákolniuk.~ *Azért azt feltudja mérni, hogy talán nem túlzottan veszélyes a hely, ezért az ajtót belökve bemerészkedik. Bent se sok mindent van, csak valami fura szobor, pár pad, semmi különös. Leül az egyik padba, felteszi a lábát.* ~Érdekes, itt akár még gondolkodni is lehet, a többi szomszéd néha kiss túlzottan is hangos a tisztáson...~

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is, így került az úrnő szolgálatába. Megveti, sőt alapvetően gyűlöli az embereket. Kiváló harcos, bűbájhasználó, remekül ért az átváltoztatásokhoz, és a mentális varázslatok sem állnak tőle távol.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Romos kápolna Hétf. Jan. 14, 2008 5:58 pm

Egy lerombolt templom maradványára bukkanhat a figyelmes szemlélődő a hegyoldalban. Az udvaron gémeskút, káváján rozsdás vödör. A képolna ajtaja ép furcsa módon. Bent egy kisebb felekezetnek van hely, 10 ütött kopott pad, és egy oltár, valami elfeledett istennek. Mellette szószék, innen tartotta egykor a páter a prédikációit.
Hátul kicsiny paplak, ma már nem lakja senki.

» Szellemjárta romos templom
» Kissé romos ház Wilard szélén - Watson "kúria"
» Csarnok

Romos kápolna

Romos kápolna

Similar topics

Similar topics