Amerika

Vendég

First topic message reminder :

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.

Vendég

*Nem rajong a színházakért, az öregek szórakozásának tartja, ezért szája le is konyul, amint megbizonyosodik arról, hogy elérték az úticélt. Persze, ha tudná, hogy nem csak egy darabot megnézni jönnek...De nem tudja. Odasomfordál Ayla mellé, majd megbökdösi a lány vállát.*-Psssszt...Mit nézünk meg? *Érdeklődik, majd a többiek beszélgetéséből egy egy számára is érthető szót elcsíp. Két szemöldöke felszalad, majd mekeg egy, két szuper felépítésű mondatot.*-We haven't got jegy? Miért? Akkor why jöttünk?*Kezd egyre kíváncsibb lenni, s gyanúja is egyre nagyobb, hogy nem a sok öltönyös mellett fogják végigtapsolni a Csipkerózsikát.*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 4:25 pm

-PFFF *Mondja a sorra pillantva és közben Christine is mellé érkezik.* -Nos nem lenne rossz ötlet szerintem, de végülis ha a ládákat leborítjuk, te nem leszel alattuk? *Kérdi, de már kicsit késve, hiszen az akció már elindult.* -Hát jó, de én azért szóltam előre. *Mondja magának motyogva, majd a ládákhozsettenkedve nézi, ahogyan Astra előadja magát.* ~Na ebből mi fog kisülni? Semmi jó. Pár lehet én vagyok túl pesszimista. Igaz sokan mondtál már, de még mindig jobb, mintha túl optimista lennék.~ *Gondolja a cseppet sem lényeges dolgokat és vár a jelre.

Vendég

Van egy tervem! *villan meg a villanykörte a lány feje felett. Elindul a hátsóbejárat felé, és az őröket megpillantva, elbújik a ládák mögött.* Ha jelt adok, akkor idejöttök és elborítjátok a ládákat, az őrökre, villi? *kérdezi cinkos vigyorral, majd elesést szyínlelve jelenik meg az őrök előtt.* Jajj... kérem segítsenek... ne.. áááú... segítsééég! Ez borzalma,s azt hiszem eltörött al ábam, neee! *ordítozik zokogva. Hiába, a szníjátszás mindigis erőssége volt.*

Vendég

*Követi a többieket majd gondolkoznik kezd*-Ez igaz igy soha nem jutunk előre*mondja kiváncsian miközbe nézi a hosszú sort közbe hallgatja a lehetséges megoldásokat*-Hát még mindig jobb mint itt az őröket meg valahogy csk ki cselezzük, ha nem szöveggel hát mással*vet egy ravasz vigyort bár nem tudja mennyire lenne előnyös ha használnának mást is mint a szájukat így inkább nyugton marad és megy a többiekkel*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 4:15 pm

*Kissé bizonytalanul áll be a Ayla mellé, majd sorol fel a közlekedési eszközre.* -Hát ez kissé hosszú lesz így. *Néz a sor elejére, de az ajtó eléggé messze van sajnos.* -Próbáljuk meg a hátsóbejáratot? Bár gondolom ott meg őrök vannak, de hátha őket egy hatásos szöveggel ki lehet cselezni. *Nagyon sok ötlet nincs, de azért nem kéne itt órákat ácsorogni, az tuti.*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 4:13 pm

*A színházat a térkép alapján simán megtalálják, de sajnos hosszú sor kigyózik előtte, nehezen jutnának be jegy nélkül. Talán a hátsó bejáratnál. Ám ott rengeteg láda van kitéve, és a művészbejárónál két tagbaszagadt biztonsági őr áll.*

Vendég

*Mire felocsúdhatna, már a csomagtérben találja magát. Ha nincs számára egy felesleges jegyük, akkor tudatták volna időben, nem akkor, mikor egy túlméretezett macskával és vagy ötven csomaggal kell zötykölődnie. Mikor megérkeznek nincs más hátra, a csomagoknak szánt futószalagon lecsusszan, s megkeresi társaságát.*-Huhh, ez interesting volt.*Futólag megmosolyogja Christen és Astra ügyetlenségét, majd mikor a többiek elindulnak, szorosan a sarkukban sasszézik. Halkan dúdolgat közben, s nagy szemekkel pillog. Nem járt még itt, sőt sehol nem járt még külföldön, ezért nem is csoda, hogy ez a váratlan utazás nagy szenzáció. Végképp az lenne, ha tudná, mifenét keresnek itt.*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 4:02 pm

*Többiekkel érkezett meg és kicsit furcsának érezte a helyzetet, hiszen azért Amerikában sem minden nap jár az ember hacsak nem éppen ott él. Körbenéz, de nem sokáige, mert már menniük is kell tovább. Christin hozza a szokásos formáját. Ayla már mozdult volna felé, hogy segítsen neki, de hamar megoldották a dolgot.* -Nos legyél te az idegenvezető, mert nekem fogalmam sincs, hogy pontosan merre is vagyunk. *Mondja őszintén és inkább a háttérben marad, majd megoldják a többiek a dolgokat.*

Vendég

*iggen, szerencse hogy Hayden vette a jegyeket, és hogy Astra vette át a helyét. A medál Astra nyakában van, egy fekete bőrre felhúzva, néha meg-meg villan ak is zöld csecsebecse, amiben vibrál a mágia.* Vigyázz Chriss! *figyelmezteti a lányt de már késő. Valaki neki is szólhatna, ugyanis ügyesen eldönt egy bögrével teli állványt.. feje elvörösödik, és előkapar a pénztárcájából nagyjából 10 dolcsit, majd az árusnak dobja, és kocogni kezd kifelé. Előveszi a térképét, és a metró felé igyekszik.* Gyertek, aszsem az Upper West Side előtt kell leszállni, ararfelé van a színház. *gyorsan vesz 5 jegyet, bár eléggé szűkös, mert már csak a Visa kártyája van nála, és kábé 20 dolcsi. Azzal, szépen elindul a metró felé, a jegyét aktiválva.*

Vendég

*Ő is megérkezik a többiekkel közbe bemutatkozik azoknak akit nem ismer hát még ő sem járt amerikába bár nem is annyira szerti a nagyvárosokat*-Ez jó kérdés pontosan merre? *kérdezi majd elgondolkozik*-Merre van a szinház? Valakinél nincs esetleg térkép?*kérdezi kicsit elgondolkozva ő maga nem a tájékozódásról híres*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 3:52 pm

*4+1 fő érkezik Amarikába. Természetesen mindenkinek köszönt az udvaron és be is mutatkozott, és remélhetőleg az odalent talált medál is meg van náluk meg a név, akit keresni kell, mert neki már alig rémlik.* -Tehát akkor merre is? *Pillant Astrára, ha már nála volt a jegy, talán ő az info forrás. Közben igyekszik a vállán lévő táskával nem leverni azt az adag képeslapot, ami mellett épp elhaladt a pályaudvaron. De azért így is sikerül néhánynak a földön kikötnie.* -Upsz. *Gyorsan visszapakolja őket majd siet a többiek után.*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*Nos, akkor nekiláttak keresgélni a könyvet, csodás. Még mielőtt szétválnának, azért egy dühösebb morgásra tellik tőle*
-Jól van, nah.... De akkoris. Ez olyan volt, mintha azt mondtad volna apámnak: „Igen, én vagyok Svetlana Vladislav Ivanov, akit lehet, hogy pont te átkoztál el évekkel ezelőtt” . Mindegy. Induljunk *bizony, a keresés az megy mindkettőjüknek, a zsupszkulcsra persze bólintott, miegymás és érdekesség: a 8-as polcot mindketten elérik, csak más-más végről. Ahol Svet nézelődik, az épp a rossz fele, hát nem csoda, hogy nem találja. *
-Orchidessis *morogja maga elé ifjú Dalnokunk. Miért? Mire kell neki most virágeső? Egyszerű: reméli, hogy Svet észreveszi a jelet és odavonszolja magát, mivel már bő 15 perc letelt. Ha az albínó, aki most nem is albínó, megérkezett, akkor felüti előtte a könyvet, ami pontosan a harmadik a sorból*
-Tessék, itt van *öt pergamenköteget húz elő belőle*
-Apám azt hitte, jó helyre dugta el. Jól jött most, hogy öt évesen láttam a rejtekhelyet *egy sötét mosoly jelenik meg arcán. A lányra pillant, miután az óráját fürkészi meg*
-Azt hiszem, majd a suliban megnézzük ezeket *a pulóvere alá rejti az irattömeget, de az ajtó már nyílik, hallatszik az apja hangja, s mintha valami olyat mondana, hogy „Nincs is oroszországban Svetlana Ivanov”- lebuktak*
-Gyorsan... Indulnunk kell *mivel a lánynál van az állítólagos zsupszkulcs, nem tudják elhúzni a csíkot, míg Svet nem használja azt*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

~ Utálom az arisztokratákat... utálom. ~ *Nyafog gondolatban Lana. Még egy bájos mosolyt küld a férfi felé, s végre elhagyja azt a kellemetlen társasági kört.
Svet meg se mukkan, egész idő alatt csak siet Eric után. A képnél kicsit megállnak, és a meghökkenés valóban csak az igazát bizonygatja.*
- Da, Oroszországból származom. Do svidaniya! *Szól utóbbit "szülőhazájának" nyelvén: elköszönt, s már indulnak is tovább. Mikor a célállomásra érkeznek, akkor beszél elsőnek a fiúhoz.* Ha hazudok, észreveszi, és ha sokat túrkálnak az elmémben, Lana sérülést szenved. Boccs. *Szól lekezelő hangnemben, afféle "sajnálom hogy megvédtem a barátnőd ép eszét" stílusban. Útra indul, hogy megkeresse a nyolcas polcot, amit mondott még Bulgáriában az árnydalnok.* Ha megvan a könyv, hazaugrunk. Van nálam egy zsupszkulcs, ami minden nap négykor aktiválódik. Tehát van még... húsz percünk. *Közli a fiúval, és elindul a könyvek között. Mikor már kissé messzebb távolodik a fiútól, nem szól, nem akarja, hogy lefüleljék. De azt a fránya kötetet csak nem találja meg... az a baj, hogy nem tudja, milyen színűt keressen. A nyolcas szekrény pedig elég nagy...*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*Bizony, egy kis legilimencia nem ártott volna a hölgyeménynek, mert Croft papa híres a tudásáról, legalábbis azokban a körökben, ahol megfordul. Érzi a ház leendő ura is, hogy itt bajok lesznek, hisz Svet nem mozdul... egy ideig, de aztán lekerül a kesztyű. Nem érti, hogy az apja mégis miért kérte burkoltan, hogy a lány vesse le a kesztyűit. Mit keresett ott? Mindegy, majd megtudakolja Svettől, ha hallótávolságon kívűl értek*
-Igazán nincs mit, Svetlana… *ugrik a majom a vízbe, mert hmm…. Nem ússzák meg az ifjak ennyivel, legalábbis Lana nem. Már látszik az Adamem, hogy készül beleolvasni a lány gondolataiba, de Eric hirtelen arrébb vonszolja a kijárat felé “jövendőbelijét”*
-Apám, ideje mennünk. Hosszú volt az út, kényelmetlen a kandalló. Tudod, hogy nem állok olyan jól az egészségemmel. Remélem megbocsátassz *Croft csak int, hogy menjenek, majd remélhetőleg a két gyerek együtt hagyja el a nappalit*
-Ez meleg volt *mormogja maga elé*
-Amíg fel nem értünk a toronyba, meg se szólalj. Majd a könyvtárban *van ennek oka is és ha Svet jól körülnéz, láthatja, hogy megannyi festmény pislog kérdőn rájuk, egy-másik meg is szólítja őket*
-Eric… Hát ismét itthon. Üdvözöllek kedves fiam *egy szakállas, mélyhangú, sunyi képű öregember száját hallhatják a hátuk mögött. Amint visszafordulnak a gazdát is láthatják egy míves képkeretben*
-Sir Reginald… Régóta nem láttam. Üdvözlöm. Én is felettébb örülök, hogy itthon lehetek ~Egy fenét, egyszer még porig égetem ezt a helyet~ *a képkeret csak bólogat, de Svetet sem hagyja le a kérdezős listájáról*
-És a bájos ifjú hölgy? Ő kicsoda? *fél szemmel Svetre pislog, majd felölti a tenyérbe mászó mosolyát*
-Bemutatom Svetlana Ivanovot, a leendőmet *a képen látszik, hogy rendesen elképedt*
-Ivaonv? A bolgár Ivanov? *hebegi lassan, s ifjúnkban ez egyre jobban megerősítí a hitet, hogy Lanájának igaza volt*
-Nem, ő orosz, nemde Svet? *bájos mosoly a lány felé*
-Ha megbocsát…. Fáradtak vagyunk Sir és ideje lenne lepihennünk *a vénember csak kacsint egyet, s ők tovább mennek. Egy emelet, két emelet, három, négy… lépcső lépcsőt követ, majd… Egy fekete tölgy ajtó előtt állapodnak meg*
-Ne szólj semmit…még *kitárja az ajtót, a fáklyák fellobbannak egy amfiteátrumhoz hasnoló helyiségben. Ime a könyvtár, ami nem elhanyagolható méretű ám*
-Gyere *remélhetőleg a lány követi, s becsukva az ajtót fellélgezik először is*
-Rendben, itt már lehet beszélni, de csak halkan. Ha Margaret nénikém képe meghall minket, vége… Nagyon pletykás *elhúzza a száját*
-Nem kellett volna elmondanod a neved. Miért nem használtál egy más orosz családot? *kissé szúrós szemekkel néz Svetre, de csak beletúr lemondóan a hajába és nekilát keresni*
-Gyerünk. Remélem emlékszel még arra, amit Bulgáriában mondtam *csak egy perc erejéig tekint vissza a lányra, aztán eltűnik a polcok sokasága között*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

~ Legilimenciát kell tanulnom... Christine hűde jól kioktatott illemtanból, és a legfontosabbat hagyta el? ~ *Húzza el a száját gondolatban. Svet imád kockáztatni... és ha így folytatja, Eric szívrohamban itt marad. Magában vállat von: nem lenne nagy veszteség a világnak.* ~ Eszedbe se jusson... Csönd legyen. Tudod jól, dupla vagy semmi, arra játszunk mindig. ~
*A nevetésre ismét valami cinkos mosoly húzódik meg szája szegletében. Telitalálat. Aztán az utolsó mondatra... Lana nyel egyet, Svet viszont nem tesz semmiféle gesztust.*
~ Milyen merész... csak egyszer jöjjenek ők a mi kúriánkba. Felfalatom az első... Svet, koncentrálj ide. Igaz ami igaz. Azt hiszi, erre nem gondoltam? Az első volt, mielőtt átfestettem a hajam. Ejj-ejj, Croft papa. Jobbal kell előrukkolnia. ~ *Legszívesebben az arcába nevetne, de ilyet ugyebár nem szabad. Leveszi a hosszú kesztyűket, és kis kézitáskájába teszi. A csuklóján - semmi. Nem hiába vannak a női csodaszerek: egyik pattanást tűntet el, a másik sebeket...*
- Köszönöm a megtisztelő jelenlétét. *Hajol meg ismét, ezzel jelezve, hogy valószínűleg mostmár külön válnak útjaik. Aztán ráébred valamire... tudatalattijában ott bújik meg Lana. Teljes erővel koncentrálni kezd. Ha most betör a tudatába a férfi, Lanát fogja ott találni... aki viszont könyörtelenül kivágja őt a fejéből. Csak ne kotorásszon egy arisztokrata elméjében.*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*Mikor meghallja a lány vezetéknevét... Bip Bip Biiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiip.... Hál’ Istennek csak egy pillanatra érzi úgy, hogy leállt a szívműködése*
~Te megvesztél? Ezek után végünk Lana~ *az apa először látványosan meghökken a néven, hisz visszacseng túlságosan is ismerősen ez neki*
-Értem, akkor örvendek …. Ivanov kisasszony *biccent Lana felé kimérten, s együttal újra megnézi a lányt magának burkoltan*
~Nem… Az a Svetlana nem is így nézhet ki, hisz gyerekkori betegségei is lehetnek mostanra… Ráadásul az látszana, ha ő lenne, de… hmm… lássuk. Az átkom akkor nyomot hagyott a bal csuklóján. Ha rajta van, biztos ő az. De vajon Eric tudja?~ *sandán a fiára tekint, de az láthatóan elvan Lanával, nem törődik az apja ittlétével.
Eric szegény pedig tűri Svetet maga körül, hisz tisztában van vele, hogy mindketten annyira hiányoztak a másiknak, mint egy jókora púp a hátukra*
-Négyszáz éves körül van Svet *elnéző mosolyt küld a lány felé, s szemeivel egyúttal, mintha sugallná, hogy „Mostmár elég. Innen bízd rám”. Nem hiányzik nekik tényleg több gond*
-Betörni? *harsányan felnevet a Croft birtok tejhatalmú ura*
-Eddig még csupán egy hölgynek sikerült, de ő rangon aluli volt *vészjósló szemvillanás Eric felé a la szigorú papa*
-Svetlana kedvesem, hagylak is titeket. Még rengeteg irat vár rám a dolgozó szobámban. Eléggé meleg van idebent. Nem óhajtod levenni a kesztyűdet? ~Ha visszautasítja, olvasni fogok az emlékeiben. Akkor majd kiderül…~ *de a papa melléfoghat. Ha Lana eléggé ügyesen maszkírozta el magát, akkor a kezén levő heg sem fog látszani*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Az elismerő szavakat csak egyetlen furcsa mosoly mögött tűri, a kérdésre pedig egyenesen válaszol.*
- Ivanov.
~ MOND CSAK TE MEGŐRÜLTÉL?! ~ *Kiabál Lana a fejében.* ~ Pofa be... figyelj, Svetlana az minden harmadik orosz lánynak a neve, Ivanovból meg annyi van, hogy összeszámolni is lehetetlen. Ne feledd, ezek egy albínót átkoztak meg, és az egy férfi nevet is viselt. Svetlana Ivanov - tudod, olyan, mint Magyarországon a Kovács Margit. ~ *Valóban, hogy foghatna gyanút egy ilyen névre a férfi? Maximum véletlen egybeeséssel... ha ő maga átkozta el az elemistát. De az valami génhiányos korcs volt... ez pedig egy vörös hajú lány. Oroszországból, és nem Bulgáriából. Úgy érezheti Eric, hogy szorul a hurok, de mekkorát téved!... Ha megkedvelteti magát az öreggel, Boris sem fogja őket zavarni, és nyugodt szívvel megtudhatnak bármit. Jelen esetben úgy sem házasodhatnának össze, még ha kényszerítenék is. Visszakarol Ericnek, jóllehet a fiú tudhatja, Svet kényszerből csinálja... amilyen nőgyűlölő az árnydalnok, olyan Ericgyűlölő Svet.*
- Mily régi lehet a Croft név, annyit olvastam magukról... háromszáz, négyszáz év? Bizonyára nagyobb múltjuk van, mint az én vonalamnak. *Alázatosság... alázatosság... arisztokraták vendégségbe az egyetlen túlélőeszköz. Magáról egyetlen ügyes húzással eltereli a szót, hisz "ő csak (mértékletesen) kíváncsi".* Ha megengedi, nem rabolnám tovább a drága idejét ilyen kérdésekkel: bizonyára rettentően elfoglalt ember, és szeretném jobban megismerni a fiát is - azt hallottam, s amennyire én ismerem, hogy szörnyen nehéz... "betörni." *Teszi hozzá, halk nevetgélés bújkál hangjában. Talán most eltalálta a céltábla középpontját... talán nem.* De rajtam nem foghat ki: ha megfelelek az elvárásaiknak.

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*A fenébe de beleáll a frász szegény fiúba, amint meghallja a lány nevetését. Kissé kiveri a frász tőle, hogy most gátá, az apja kinyirja őket úgy, ahogy vannak.... De nem... Az apa is csak elmosolyodik és kedvtelve szemléli a lányt*
-Végre egy hölgy, aki a dolgok mögé lát. Remek kisasszony, felettébb elragadó és az esze és éles, akár a kard pengéje. Le vagyok nyűgözve *hideg mosollyal, ahogy az tőle megszokott, dícséri Lanácska vagyis Svetecske agyát, Eric meg nézi az eltűnő gyűrűt. Pfff… Most Svettel lehet, húde über jó*
--Szóval Svetlana kisasszony… És szabadna tudnom a becses családnevet is, amelyet majdan a fiam eloroz? *várakozó-kérdő pillantást vet a hölgyeményre, Ericnek meg szorul a hurok a pici nyaka körül*
~Svet, mi az Istent csinálsz? Lebukunk így~ *azért még képes nagy kínnal megőrizni a látszat maszkját Croft úrfi. A szerelmes nézésre veszi a lapot és a lány mellé lépve szorosan magához öleli*
-Apám, neked nem lehet hazudni, igaz? *halkan felnevet, hidegen, ahogy azt Adamtől eltanulta még évekkel ezelőtt*
-Eric… Tudod, hogy az ilyet nem szabadna visszatartanod előlünk. Az ilyen hír áldás a családban *annyira bájos hangja van a vénembernek, hogy az már fáj, de ő így fejezi ki a tetszését*
~Hogy rohadnál meg~ *a kicsi fia pedig láthatóan, pardon gondolatban láthatóan oltárira szereti is*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Furcsa dolog történik - Lana egyszerűen felnevet. De valami igen különleges hangnemben. Eric láthatja is, amint valami megjelenik az albínó kezében: egy gyűrű... egy fekete köves gyűrű. És tűnik el tenyerében.*
- Akkor hát igazat meséltek a szüleim, hogy az arisztokraták remekül átlátnak a hazugságokon. *Ez még igaz is.* A White-ok csupán üzletfeleink, nevüket külföldön hordom, hogy rosszakaróim ne találjanak rám. Afféle inkognító. Svetlana vagyok, Oroszországból. *Szól... és ez mind passzol. Gyanút sem foghat a férfi, hisz neve igen gyakori szülőhazájában.*
- Elnézését kérem - mostmár ténylegesen - hogy hívatlanul betoppantam. A fiával igen szoros kapcsolatban állok *Valami furcsa tekintetet vet az árnydalnokra: tipikus szerelmeset.* csupán tudni akartam, méltó-e rám - vagy én vagyok-e méltó rá. *Ez utóbbit sokkal alázatosabb hangnemben teszi hozzá. Mindenki szereti, ha bókolnak vérvonalának... s Svet olyan, akár egy doromboló macska.*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Hát igen, túl egyszerű lett volna egy sima begyűjtő bűbáj, ezért is bűvölték meg azt a pár könyvet, ami Lanához repült, hogy erre a hívásra reagáljanak és azonnal értesítsék a ház urát is. Mi is történt az apa dolgozó szobájába?*
-Ki ez a lány és mit kerestetek a levéltárban? *hideg, kék szemeit fiáéiba fúrja mélyen, mintha olvasni akarna bennük, de egy alapszabály szerencsére létezik a Croftoknál: nem olvasnak más elméjében, csak ha a családi tanács megszavazta, hogy lehet. Eric még nem tart ott hál ‘ Istennek*
-Apám ő… Ő az új mennyasszonyom, Erica White, Angliából. *alkalmazkodik Lana kamujához. Minden idegszálával az apja tekintetét igyekszik állni*
~Maradj nyugodt, akkor nem fog gyanút~ *igen, ilyenkor jó, ha az ember hidegvérrel rendelkezik*
-És éppen a családfámra volt kíváncsi. Az ő családja sokat ad a vérvonalra *eléggé hihgetően hangzik, amit mond, bár ki tudja*
-Azt akarod mondani, hogy ez a csenevész kislány jobb…. Jobb party neked, mint Klaudia? Bár már mindegy, hisz róla is lemaradtál, elhibáztad *ekkor jött a pofon is, majd az utazás. A nappali felttébb nagy, francia reneszánsz stílusú darabokkal berendezve. Mikor Lana megszólal, hirtelen megfagyik benne a vér*
~Ne csinálj semmi hülyeséget, kérlek~ *egy baj van, a fogadalom az elmeolvasásról csak a családtagokra vonatkozik, szóval Lanának csak egy hibás szót kell kiejtenie és vége mindennek. Adam Croft látszólag hisz is meg nem is az egész storyban, de egyelőre nem tesz semmi veszélyeset*
-Részemről a megtiszteltetés kisasszony *viszonyozza a meghajlást és ha Lana engedi, kezet is csókol, ahogy azt szokás*
-Már sokat hallottam a nemes és nagymúltú White családról, sőt volt hozzájuk szerencsém is. Hogy vagy Margaret? *hideg, kék szemeit a lányéba fúrja*
~Elvesztünk, vége~ *most léphetne közbe Svet, bár ki tudja… Mit mond majd Lana?*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

~ Pofa be, Svet, minden normális könyvtárban bejön ez a dolog. Nem gondolod, hogy túl egyszerű lett volna? Ki tudja. ~ *Morog magában. Túl nagy zajt vert, így nem csoda, hogy egyből rájuk találtak... meg az a pofátlan... biztos beköpte őket. Iszonyatosan felhergeli magát ezen, de ugyanazzal a lendülettel le is nyugszik.*
~ Egy cseléd nem ér meg ennyit, kedves. ~
*Amikor Borissal egyedül maradnak, igen erős késztetést érez arra, hogy egyetlen pofonnal kiengedje a feszültségét, de mégsem... túl gyorsan feltűnővé tenné magát. A kandallós utazási módszer nem jelent gondot, már megszokta az ilyesfajta teleportálást. Az új nappalinál azonban kezd kicsit ideges lenni. Nem tudja, Eric bemutatta-e? És hogy az apja mennyire olvas a hazugságokban? Már érti, miért nem beszélt az árnydalnok soha sem a családjáról.*
~ Ez sem túl kellemes fogadtatás... Valóban nem. Átvegyem? Nem szükséges... még nem. Majd ha igazán nagy csávában leszünk... innen még ki lehet magyarázni. ~
- Elnézést. *Szólal meg, mikor megérkeznek, és a férfi felé néz.* Nem tudtam, hogy a ház ura is otthon tartózkodik... amennyiben ez az információ rendelkezésemre állt volna, azonnal felkerestem volna, hogy üdvözöljem. Őszintén sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk. Erica White vagyok, ha megengedi.*Mélyen meghajol a férfi előtt, gondolataiban odaképzel egy hatalmas bárdot, hogy éppen most fejezik le. Méz-máz, az arisztokraták kedvence, amit most művel az albínó. Ki tudja, hogy a férfi hogyan reagálja le.*

Vendég

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.

» Amerika

Amerika

Amerika

Similar topics

Similar topics