Amerika

Vendég

First topic message reminder :

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 4:13 pm

*A színházat a térkép alapján simán megtalálják, de sajnos hosszú sor kigyózik előtte, nehezen jutnának be jegy nélkül. Talán a hátsó bejáratnál. Ám ott rengeteg láda van kitéve, és a művészbejárónál két tagbaszagadt biztonsági őr áll.*

Vendég

*Mire felocsúdhatna, már a csomagtérben találja magát. Ha nincs számára egy felesleges jegyük, akkor tudatták volna időben, nem akkor, mikor egy túlméretezett macskával és vagy ötven csomaggal kell zötykölődnie. Mikor megérkeznek nincs más hátra, a csomagoknak szánt futószalagon lecsusszan, s megkeresi társaságát.*-Huhh, ez interesting volt.*Futólag megmosolyogja Christen és Astra ügyetlenségét, majd mikor a többiek elindulnak, szorosan a sarkukban sasszézik. Halkan dúdolgat közben, s nagy szemekkel pillog. Nem járt még itt, sőt sehol nem járt még külföldön, ezért nem is csoda, hogy ez a váratlan utazás nagy szenzáció. Végképp az lenne, ha tudná, mifenét keresnek itt.*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 4:02 pm

*Többiekkel érkezett meg és kicsit furcsának érezte a helyzetet, hiszen azért Amerikában sem minden nap jár az ember hacsak nem éppen ott él. Körbenéz, de nem sokáige, mert már menniük is kell tovább. Christin hozza a szokásos formáját. Ayla már mozdult volna felé, hogy segítsen neki, de hamar megoldották a dolgot.* -Nos legyél te az idegenvezető, mert nekem fogalmam sincs, hogy pontosan merre is vagyunk. *Mondja őszintén és inkább a háttérben marad, majd megoldják a többiek a dolgokat.*

Vendég

*iggen, szerencse hogy Hayden vette a jegyeket, és hogy Astra vette át a helyét. A medál Astra nyakában van, egy fekete bőrre felhúzva, néha meg-meg villan ak is zöld csecsebecse, amiben vibrál a mágia.* Vigyázz Chriss! *figyelmezteti a lányt de már késő. Valaki neki is szólhatna, ugyanis ügyesen eldönt egy bögrével teli állványt.. feje elvörösödik, és előkapar a pénztárcájából nagyjából 10 dolcsit, majd az árusnak dobja, és kocogni kezd kifelé. Előveszi a térképét, és a metró felé igyekszik.* Gyertek, aszsem az Upper West Side előtt kell leszállni, ararfelé van a színház. *gyorsan vesz 5 jegyet, bár eléggé szűkös, mert már csak a Visa kártyája van nála, és kábé 20 dolcsi. Azzal, szépen elindul a metró felé, a jegyét aktiválva.*

Vendég

*Ő is megérkezik a többiekkel közbe bemutatkozik azoknak akit nem ismer hát még ő sem járt amerikába bár nem is annyira szerti a nagyvárosokat*-Ez jó kérdés pontosan merre? *kérdezi majd elgondolkozik*-Merre van a szinház? Valakinél nincs esetleg térkép?*kérdezi kicsit elgondolkozva ő maga nem a tájékozódásról híres*

Téma: Re: Amerika Szomb. Aug. 30, 2008 3:52 pm

*4+1 fő érkezik Amarikába. Természetesen mindenkinek köszönt az udvaron és be is mutatkozott, és remélhetőleg az odalent talált medál is meg van náluk meg a név, akit keresni kell, mert neki már alig rémlik.* -Tehát akkor merre is? *Pillant Astrára, ha már nála volt a jegy, talán ő az info forrás. Közben igyekszik a vállán lévő táskával nem leverni azt az adag képeslapot, ami mellett épp elhaladt a pályaudvaron. De azért így is sikerül néhánynak a földön kikötnie.* -Upsz. *Gyorsan visszapakolja őket majd siet a többiek után.*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*Nos, akkor nekiláttak keresgélni a könyvet, csodás. Még mielőtt szétválnának, azért egy dühösebb morgásra tellik tőle*
-Jól van, nah.... De akkoris. Ez olyan volt, mintha azt mondtad volna apámnak: „Igen, én vagyok Svetlana Vladislav Ivanov, akit lehet, hogy pont te átkoztál el évekkel ezelőtt” . Mindegy. Induljunk *bizony, a keresés az megy mindkettőjüknek, a zsupszkulcsra persze bólintott, miegymás és érdekesség: a 8-as polcot mindketten elérik, csak más-más végről. Ahol Svet nézelődik, az épp a rossz fele, hát nem csoda, hogy nem találja. *
-Orchidessis *morogja maga elé ifjú Dalnokunk. Miért? Mire kell neki most virágeső? Egyszerű: reméli, hogy Svet észreveszi a jelet és odavonszolja magát, mivel már bő 15 perc letelt. Ha az albínó, aki most nem is albínó, megérkezett, akkor felüti előtte a könyvet, ami pontosan a harmadik a sorból*
-Tessék, itt van *öt pergamenköteget húz elő belőle*
-Apám azt hitte, jó helyre dugta el. Jól jött most, hogy öt évesen láttam a rejtekhelyet *egy sötét mosoly jelenik meg arcán. A lányra pillant, miután az óráját fürkészi meg*
-Azt hiszem, majd a suliban megnézzük ezeket *a pulóvere alá rejti az irattömeget, de az ajtó már nyílik, hallatszik az apja hangja, s mintha valami olyat mondana, hogy „Nincs is oroszországban Svetlana Ivanov”- lebuktak*
-Gyorsan... Indulnunk kell *mivel a lánynál van az állítólagos zsupszkulcs, nem tudják elhúzni a csíkot, míg Svet nem használja azt*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

~ Utálom az arisztokratákat... utálom. ~ *Nyafog gondolatban Lana. Még egy bájos mosolyt küld a férfi felé, s végre elhagyja azt a kellemetlen társasági kört.
Svet meg se mukkan, egész idő alatt csak siet Eric után. A képnél kicsit megállnak, és a meghökkenés valóban csak az igazát bizonygatja.*
- Da, Oroszországból származom. Do svidaniya! *Szól utóbbit "szülőhazájának" nyelvén: elköszönt, s már indulnak is tovább. Mikor a célállomásra érkeznek, akkor beszél elsőnek a fiúhoz.* Ha hazudok, észreveszi, és ha sokat túrkálnak az elmémben, Lana sérülést szenved. Boccs. *Szól lekezelő hangnemben, afféle "sajnálom hogy megvédtem a barátnőd ép eszét" stílusban. Útra indul, hogy megkeresse a nyolcas polcot, amit mondott még Bulgáriában az árnydalnok.* Ha megvan a könyv, hazaugrunk. Van nálam egy zsupszkulcs, ami minden nap négykor aktiválódik. Tehát van még... húsz percünk. *Közli a fiúval, és elindul a könyvek között. Mikor már kissé messzebb távolodik a fiútól, nem szól, nem akarja, hogy lefüleljék. De azt a fránya kötetet csak nem találja meg... az a baj, hogy nem tudja, milyen színűt keressen. A nyolcas szekrény pedig elég nagy...*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*Bizony, egy kis legilimencia nem ártott volna a hölgyeménynek, mert Croft papa híres a tudásáról, legalábbis azokban a körökben, ahol megfordul. Érzi a ház leendő ura is, hogy itt bajok lesznek, hisz Svet nem mozdul... egy ideig, de aztán lekerül a kesztyű. Nem érti, hogy az apja mégis miért kérte burkoltan, hogy a lány vesse le a kesztyűit. Mit keresett ott? Mindegy, majd megtudakolja Svettől, ha hallótávolságon kívűl értek*
-Igazán nincs mit, Svetlana… *ugrik a majom a vízbe, mert hmm…. Nem ússzák meg az ifjak ennyivel, legalábbis Lana nem. Már látszik az Adamem, hogy készül beleolvasni a lány gondolataiba, de Eric hirtelen arrébb vonszolja a kijárat felé “jövendőbelijét”*
-Apám, ideje mennünk. Hosszú volt az út, kényelmetlen a kandalló. Tudod, hogy nem állok olyan jól az egészségemmel. Remélem megbocsátassz *Croft csak int, hogy menjenek, majd remélhetőleg a két gyerek együtt hagyja el a nappalit*
-Ez meleg volt *mormogja maga elé*
-Amíg fel nem értünk a toronyba, meg se szólalj. Majd a könyvtárban *van ennek oka is és ha Svet jól körülnéz, láthatja, hogy megannyi festmény pislog kérdőn rájuk, egy-másik meg is szólítja őket*
-Eric… Hát ismét itthon. Üdvözöllek kedves fiam *egy szakállas, mélyhangú, sunyi képű öregember száját hallhatják a hátuk mögött. Amint visszafordulnak a gazdát is láthatják egy míves képkeretben*
-Sir Reginald… Régóta nem láttam. Üdvözlöm. Én is felettébb örülök, hogy itthon lehetek ~Egy fenét, egyszer még porig égetem ezt a helyet~ *a képkeret csak bólogat, de Svetet sem hagyja le a kérdezős listájáról*
-És a bájos ifjú hölgy? Ő kicsoda? *fél szemmel Svetre pislog, majd felölti a tenyérbe mászó mosolyát*
-Bemutatom Svetlana Ivanovot, a leendőmet *a képen látszik, hogy rendesen elképedt*
-Ivaonv? A bolgár Ivanov? *hebegi lassan, s ifjúnkban ez egyre jobban megerősítí a hitet, hogy Lanájának igaza volt*
-Nem, ő orosz, nemde Svet? *bájos mosoly a lány felé*
-Ha megbocsát…. Fáradtak vagyunk Sir és ideje lenne lepihennünk *a vénember csak kacsint egyet, s ők tovább mennek. Egy emelet, két emelet, három, négy… lépcső lépcsőt követ, majd… Egy fekete tölgy ajtó előtt állapodnak meg*
-Ne szólj semmit…még *kitárja az ajtót, a fáklyák fellobbannak egy amfiteátrumhoz hasnoló helyiségben. Ime a könyvtár, ami nem elhanyagolható méretű ám*
-Gyere *remélhetőleg a lány követi, s becsukva az ajtót fellélgezik először is*
-Rendben, itt már lehet beszélni, de csak halkan. Ha Margaret nénikém képe meghall minket, vége… Nagyon pletykás *elhúzza a száját*
-Nem kellett volna elmondanod a neved. Miért nem használtál egy más orosz családot? *kissé szúrós szemekkel néz Svetre, de csak beletúr lemondóan a hajába és nekilát keresni*
-Gyerünk. Remélem emlékszel még arra, amit Bulgáriában mondtam *csak egy perc erejéig tekint vissza a lányra, aztán eltűnik a polcok sokasága között*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

~ Legilimenciát kell tanulnom... Christine hűde jól kioktatott illemtanból, és a legfontosabbat hagyta el? ~ *Húzza el a száját gondolatban. Svet imád kockáztatni... és ha így folytatja, Eric szívrohamban itt marad. Magában vállat von: nem lenne nagy veszteség a világnak.* ~ Eszedbe se jusson... Csönd legyen. Tudod jól, dupla vagy semmi, arra játszunk mindig. ~
*A nevetésre ismét valami cinkos mosoly húzódik meg szája szegletében. Telitalálat. Aztán az utolsó mondatra... Lana nyel egyet, Svet viszont nem tesz semmiféle gesztust.*
~ Milyen merész... csak egyszer jöjjenek ők a mi kúriánkba. Felfalatom az első... Svet, koncentrálj ide. Igaz ami igaz. Azt hiszi, erre nem gondoltam? Az első volt, mielőtt átfestettem a hajam. Ejj-ejj, Croft papa. Jobbal kell előrukkolnia. ~ *Legszívesebben az arcába nevetne, de ilyet ugyebár nem szabad. Leveszi a hosszú kesztyűket, és kis kézitáskájába teszi. A csuklóján - semmi. Nem hiába vannak a női csodaszerek: egyik pattanást tűntet el, a másik sebeket...*
- Köszönöm a megtisztelő jelenlétét. *Hajol meg ismét, ezzel jelezve, hogy valószínűleg mostmár külön válnak útjaik. Aztán ráébred valamire... tudatalattijában ott bújik meg Lana. Teljes erővel koncentrálni kezd. Ha most betör a tudatába a férfi, Lanát fogja ott találni... aki viszont könyörtelenül kivágja őt a fejéből. Csak ne kotorásszon egy arisztokrata elméjében.*

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*Mikor meghallja a lány vezetéknevét... Bip Bip Biiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiip.... Hál’ Istennek csak egy pillanatra érzi úgy, hogy leállt a szívműködése*
~Te megvesztél? Ezek után végünk Lana~ *az apa először látványosan meghökken a néven, hisz visszacseng túlságosan is ismerősen ez neki*
-Értem, akkor örvendek …. Ivanov kisasszony *biccent Lana felé kimérten, s együttal újra megnézi a lányt magának burkoltan*
~Nem… Az a Svetlana nem is így nézhet ki, hisz gyerekkori betegségei is lehetnek mostanra… Ráadásul az látszana, ha ő lenne, de… hmm… lássuk. Az átkom akkor nyomot hagyott a bal csuklóján. Ha rajta van, biztos ő az. De vajon Eric tudja?~ *sandán a fiára tekint, de az láthatóan elvan Lanával, nem törődik az apja ittlétével.
Eric szegény pedig tűri Svetet maga körül, hisz tisztában van vele, hogy mindketten annyira hiányoztak a másiknak, mint egy jókora púp a hátukra*
-Négyszáz éves körül van Svet *elnéző mosolyt küld a lány felé, s szemeivel egyúttal, mintha sugallná, hogy „Mostmár elég. Innen bízd rám”. Nem hiányzik nekik tényleg több gond*
-Betörni? *harsányan felnevet a Croft birtok tejhatalmú ura*
-Eddig még csupán egy hölgynek sikerült, de ő rangon aluli volt *vészjósló szemvillanás Eric felé a la szigorú papa*
-Svetlana kedvesem, hagylak is titeket. Még rengeteg irat vár rám a dolgozó szobámban. Eléggé meleg van idebent. Nem óhajtod levenni a kesztyűdet? ~Ha visszautasítja, olvasni fogok az emlékeiben. Akkor majd kiderül…~ *de a papa melléfoghat. Ha Lana eléggé ügyesen maszkírozta el magát, akkor a kezén levő heg sem fog látszani*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Az elismerő szavakat csak egyetlen furcsa mosoly mögött tűri, a kérdésre pedig egyenesen válaszol.*
- Ivanov.
~ MOND CSAK TE MEGŐRÜLTÉL?! ~ *Kiabál Lana a fejében.* ~ Pofa be... figyelj, Svetlana az minden harmadik orosz lánynak a neve, Ivanovból meg annyi van, hogy összeszámolni is lehetetlen. Ne feledd, ezek egy albínót átkoztak meg, és az egy férfi nevet is viselt. Svetlana Ivanov - tudod, olyan, mint Magyarországon a Kovács Margit. ~ *Valóban, hogy foghatna gyanút egy ilyen névre a férfi? Maximum véletlen egybeeséssel... ha ő maga átkozta el az elemistát. De az valami génhiányos korcs volt... ez pedig egy vörös hajú lány. Oroszországból, és nem Bulgáriából. Úgy érezheti Eric, hogy szorul a hurok, de mekkorát téved!... Ha megkedvelteti magát az öreggel, Boris sem fogja őket zavarni, és nyugodt szívvel megtudhatnak bármit. Jelen esetben úgy sem házasodhatnának össze, még ha kényszerítenék is. Visszakarol Ericnek, jóllehet a fiú tudhatja, Svet kényszerből csinálja... amilyen nőgyűlölő az árnydalnok, olyan Ericgyűlölő Svet.*
- Mily régi lehet a Croft név, annyit olvastam magukról... háromszáz, négyszáz év? Bizonyára nagyobb múltjuk van, mint az én vonalamnak. *Alázatosság... alázatosság... arisztokraták vendégségbe az egyetlen túlélőeszköz. Magáról egyetlen ügyes húzással eltereli a szót, hisz "ő csak (mértékletesen) kíváncsi".* Ha megengedi, nem rabolnám tovább a drága idejét ilyen kérdésekkel: bizonyára rettentően elfoglalt ember, és szeretném jobban megismerni a fiát is - azt hallottam, s amennyire én ismerem, hogy szörnyen nehéz... "betörni." *Teszi hozzá, halk nevetgélés bújkál hangjában. Talán most eltalálta a céltábla középpontját... talán nem.* De rajtam nem foghat ki: ha megfelelek az elvárásaiknak.

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*A fenébe de beleáll a frász szegény fiúba, amint meghallja a lány nevetését. Kissé kiveri a frász tőle, hogy most gátá, az apja kinyirja őket úgy, ahogy vannak.... De nem... Az apa is csak elmosolyodik és kedvtelve szemléli a lányt*
-Végre egy hölgy, aki a dolgok mögé lát. Remek kisasszony, felettébb elragadó és az esze és éles, akár a kard pengéje. Le vagyok nyűgözve *hideg mosollyal, ahogy az tőle megszokott, dícséri Lanácska vagyis Svetecske agyát, Eric meg nézi az eltűnő gyűrűt. Pfff… Most Svettel lehet, húde über jó*
--Szóval Svetlana kisasszony… És szabadna tudnom a becses családnevet is, amelyet majdan a fiam eloroz? *várakozó-kérdő pillantást vet a hölgyeményre, Ericnek meg szorul a hurok a pici nyaka körül*
~Svet, mi az Istent csinálsz? Lebukunk így~ *azért még képes nagy kínnal megőrizni a látszat maszkját Croft úrfi. A szerelmes nézésre veszi a lapot és a lány mellé lépve szorosan magához öleli*
-Apám, neked nem lehet hazudni, igaz? *halkan felnevet, hidegen, ahogy azt Adamtől eltanulta még évekkel ezelőtt*
-Eric… Tudod, hogy az ilyet nem szabadna visszatartanod előlünk. Az ilyen hír áldás a családban *annyira bájos hangja van a vénembernek, hogy az már fáj, de ő így fejezi ki a tetszését*
~Hogy rohadnál meg~ *a kicsi fia pedig láthatóan, pardon gondolatban láthatóan oltárira szereti is*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Furcsa dolog történik - Lana egyszerűen felnevet. De valami igen különleges hangnemben. Eric láthatja is, amint valami megjelenik az albínó kezében: egy gyűrű... egy fekete köves gyűrű. És tűnik el tenyerében.*
- Akkor hát igazat meséltek a szüleim, hogy az arisztokraták remekül átlátnak a hazugságokon. *Ez még igaz is.* A White-ok csupán üzletfeleink, nevüket külföldön hordom, hogy rosszakaróim ne találjanak rám. Afféle inkognító. Svetlana vagyok, Oroszországból. *Szól... és ez mind passzol. Gyanút sem foghat a férfi, hisz neve igen gyakori szülőhazájában.*
- Elnézését kérem - mostmár ténylegesen - hogy hívatlanul betoppantam. A fiával igen szoros kapcsolatban állok *Valami furcsa tekintetet vet az árnydalnokra: tipikus szerelmeset.* csupán tudni akartam, méltó-e rám - vagy én vagyok-e méltó rá. *Ez utóbbit sokkal alázatosabb hangnemben teszi hozzá. Mindenki szereti, ha bókolnak vérvonalának... s Svet olyan, akár egy doromboló macska.*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Hát igen, túl egyszerű lett volna egy sima begyűjtő bűbáj, ezért is bűvölték meg azt a pár könyvet, ami Lanához repült, hogy erre a hívásra reagáljanak és azonnal értesítsék a ház urát is. Mi is történt az apa dolgozó szobájába?*
-Ki ez a lány és mit kerestetek a levéltárban? *hideg, kék szemeit fiáéiba fúrja mélyen, mintha olvasni akarna bennük, de egy alapszabály szerencsére létezik a Croftoknál: nem olvasnak más elméjében, csak ha a családi tanács megszavazta, hogy lehet. Eric még nem tart ott hál ‘ Istennek*
-Apám ő… Ő az új mennyasszonyom, Erica White, Angliából. *alkalmazkodik Lana kamujához. Minden idegszálával az apja tekintetét igyekszik állni*
~Maradj nyugodt, akkor nem fog gyanút~ *igen, ilyenkor jó, ha az ember hidegvérrel rendelkezik*
-És éppen a családfámra volt kíváncsi. Az ő családja sokat ad a vérvonalra *eléggé hihgetően hangzik, amit mond, bár ki tudja*
-Azt akarod mondani, hogy ez a csenevész kislány jobb…. Jobb party neked, mint Klaudia? Bár már mindegy, hisz róla is lemaradtál, elhibáztad *ekkor jött a pofon is, majd az utazás. A nappali felttébb nagy, francia reneszánsz stílusú darabokkal berendezve. Mikor Lana megszólal, hirtelen megfagyik benne a vér*
~Ne csinálj semmi hülyeséget, kérlek~ *egy baj van, a fogadalom az elmeolvasásról csak a családtagokra vonatkozik, szóval Lanának csak egy hibás szót kell kiejtenie és vége mindennek. Adam Croft látszólag hisz is meg nem is az egész storyban, de egyelőre nem tesz semmi veszélyeset*
-Részemről a megtiszteltetés kisasszony *viszonyozza a meghajlást és ha Lana engedi, kezet is csókol, ahogy azt szokás*
-Már sokat hallottam a nemes és nagymúltú White családról, sőt volt hozzájuk szerencsém is. Hogy vagy Margaret? *hideg, kék szemeit a lányéba fúrja*
~Elvesztünk, vége~ *most léphetne közbe Svet, bár ki tudja… Mit mond majd Lana?*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

~ Pofa be, Svet, minden normális könyvtárban bejön ez a dolog. Nem gondolod, hogy túl egyszerű lett volna? Ki tudja. ~ *Morog magában. Túl nagy zajt vert, így nem csoda, hogy egyből rájuk találtak... meg az a pofátlan... biztos beköpte őket. Iszonyatosan felhergeli magát ezen, de ugyanazzal a lendülettel le is nyugszik.*
~ Egy cseléd nem ér meg ennyit, kedves. ~
*Amikor Borissal egyedül maradnak, igen erős késztetést érez arra, hogy egyetlen pofonnal kiengedje a feszültségét, de mégsem... túl gyorsan feltűnővé tenné magát. A kandallós utazási módszer nem jelent gondot, már megszokta az ilyesfajta teleportálást. Az új nappalinál azonban kezd kicsit ideges lenni. Nem tudja, Eric bemutatta-e? És hogy az apja mennyire olvas a hazugságokban? Már érti, miért nem beszélt az árnydalnok soha sem a családjáról.*
~ Ez sem túl kellemes fogadtatás... Valóban nem. Átvegyem? Nem szükséges... még nem. Majd ha igazán nagy csávában leszünk... innen még ki lehet magyarázni. ~
- Elnézést. *Szólal meg, mikor megérkeznek, és a férfi felé néz.* Nem tudtam, hogy a ház ura is otthon tartózkodik... amennyiben ez az információ rendelkezésemre állt volna, azonnal felkerestem volna, hogy üdvözöljem. Őszintén sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk. Erica White vagyok, ha megengedi.*Mélyen meghajol a férfi előtt, gondolataiban odaképzel egy hatalmas bárdot, hogy éppen most fejezik le. Méz-máz, az arisztokraták kedvence, amit most művel az albínó. Ki tudja, hogy a férfi hogyan reagálja le.*

Vendég

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.

» Amerika

Amerika

Amerika

Similar topics

Similar topics