Színházterem

Vendég

First topic message reminder :

Theatre de la Nezabar

Különlegesség: Az ajtó csak azoknak látszik, akikben él a művészet szelleme. Aki csak jön megnézni, mert nincs jobb dolga, az sajna nem lát semmiféle ajtót.

Leírások:
Színházterem: Hatalmas ajtók állnak a folyosón a falból. A kúria egyik elfeledett része. Belül lebegő székek vannak és a terem mindig annyira szélesedik ki ahány néző van. A helyek száma is így nő tehát soha nem látni álló embereket. A színpad hatalmas és vörös kasmírfüggöny leplezi a darabot kezdés előtt.

Jelmez- és ruhatár: Egy hatalmas szoba a színfalak mögött. Mágikus jelmezek vannak itt és mágikus ruhák. Ha valaki belép kereteket láthatnak amiket üveg borít amin belül ruhák vannak. Ha hozzáérünk az üveghez kijön a ruha és ha a tükörbe nézünk nem az akkori ruhánkat láthatjuk hanem hogy hogyan festenénk abban a ruhában. Ám mikor ez az illúzió végzik, ránk kerül a ruha és amit kimondunk megtörténik a ruhában tehát ha kisebb vagy nagyobb méretet akarunk netán derékban szűkebbet vállban szélesebbet a ruha cselekszik a kérésünkre. Az előadás végén amint visszaérünk ide az a ruha terem rajtunk amiben idejöttünk és a jelmez visszaáll az üvegbe.

Öltözők: Férfi és női. Mindkét szobában egy hatalmas paraván van és egy kis tükrös asztal ami elé ha leülünk és kimondjuk az általunk alakított nevét olyan smink készül nekünk így tökéletes színjátszásunkhoz élethűség is passzol majd.

írta Avril Sheila Roseberg
kép by Timothy Waylan

Téma: Re: Színházterem Pént. Ápr. 01, 2011 4:35 pm

-Valami varázslóféleség. Auror, vagy mit tudom én. Ahhoz viszont nem értek.*Bosszankodik. Nem is akar auror lenni, persze mégtanulni sem próbálja az alapokat.*Akkor a te szüleid normálisak voltak.*Mondja. Nem értette soha, hogy miért próbálják meg eldönteni helyette, hogy mi legyen. Semmi közük hozzá.*-Milyen táncot tudsz?*Kérdezi csak úgy, mert az ilyenek mindig is érdekelték.*-A muglikat alapjában véve nem kedvelem, de a zenéik meg az egyéb dolgaik tényleg jók. Csak túlságosan nagyra vannak magukkal.*Mondja el véleményét.*

Vendég

-Sajnálom. Es, mit szeretnének hogy legyél, ha nem színsznö? *kérdi érdeklödve a vörös hajú leányzó.*-Az én szüleim ilyen szempontból anno nagyon jók voltak, mert mindig is azt mondták hogy lehetek bármi, ök mellettem/mellettünk állnak teljes vállszélességben. Mármint a bátyám és én mellettem. *mondja, majd kicsit eltünödik, mert néha azért vannak helyzetek amikor is nagyon is fontos lenne egy anyai vagy apai szó, vagy jó lenne csak megölelni öket, de már nem lehet. Kicsit el is szontyolodik emiatt Al.*-Táncolni én is szeretek, meg zenéthallgatni is, de inkább a mugli stílus meg zene amiért oda vagyok. *mondja.*

Téma: Re: Színházterem Pént. Ápr. 01, 2011 4:21 pm

//Olvad//

*Mikor zenél, akkor általában nem figyel semmire, és ki nem állhatja, ha akkor zavarják meg. Meg tudja osztani a figylemét, de nem akarja. Ha valamit csinál, akkor teljesen odateszi magát. Na igen, sok minden van benne, ami nem jön fel, szinte ezért is játszik állandóan szerepet. Mikor befejezi a dalt, egy ideig hallgatja a halkan elhallgató utolsó hangokat.*-Látod, én meg rajzolni nem tudok. Csak a tánc, a zene és a színjátszás megy. Meg az énklés, de azt nem annyira szoktam. Köszönöm a dícséretet, igen, ez új volt.*Mondja, majd visszgondol arra az időszakra, mikor majdnem abbahagyta a zongorázást.*Egyelőre csak az iskolában játszottam színjátszókörben. De színésznő akarok lenni, és ez az, amit anyáék nem képesek fefogni.

Vendég

-Hát, az lehet. En meg szeretek rajzolni, meg ruhát tervezni, ilyesmiket. *igazad lehet, mármint hogy vannak dolgok amikhez meg Al ért. Majd hallgatja ahogy a lány játszani kezdi a számot, és kicsit belefeledkezik az életbe, mindenbe, a zene szárnyán messzire repül, hisz Enikö nagyon jól játszik és érzelmesen. Elöször érzi azt Al, hogy ebben a lányban van rengeteg érzés, csak valami miatt gátolja hogy felszínre kerüljön, talán majd egyszer megtudja ezt a titkot is, kitudja. Ahogy a szám végetér megdicséri a lányt.*-Jaj, ez gyönyörü volt. Nagyon tetszett. Ez a legújabb amit tanultál? Klassz. Es, színjátszol is gondolom meg ilyesmi. Lesz valamikor bemutató esetleg? *érdeklödik.*

//fagy//

Téma: Re: Színházterem Pént. Ápr. 01, 2011 3:42 pm

*Hát igen, pár dologban tehetséges, de azért vannak olyanok, amik nem éppen neki való dolgok, és nem is megy. Mikor belépnek a terembe, odaül a zongorához. Mielőtt elkezdene játszani, válaszol a lány kérdéseire.*Igen, szeretek itt lenni. Hát az ilyenekben tényleg jó vagyok, de másban nem igazán. Te biztos olyanban vagy tehetséges, amihez én nem értek.*Mondja, majd elkezd játszani egy nemrég tanult számot.

Vendég

*Lassan meg is érkeznek színházterem elé, ahol is az Eniköben megbúvó tehetség láttatja is az ajtót amin bemennek. Ha egyedül jött volna Alanois ide, errefelé, akkor biztos hogy nem fedezte volna fel ezt a varázslatos helyet, hisz benne nem sok ilyen játszós véna van. Meg is kérdi a lánytól.*-Akkor te biztos nagyon szeretsz itt lenni, de akinek van tehetsége hozzá, ugyebár. *mosolyodik el, hisz a terem titkát ne is tudnia kell.*-Irigyellek hogy ilyen dolgokban jó vagy, órát hosszat eltudnám nézni a színházat, ahogy játszanak meg ilyesmi, tök jó. *mondja. Igazából kicsit lenyüozi a hely látványa, azért is nem mond sokat, de majd idövel megszokja és akkor ugyanolyan beszédes lesz mint elötte.*

Vendég

*Csak figyeli a lányt, majd annak az egy szavára csak megvonja a vállát.* -Ha te így gondolod, akkor biztos így van. *Mondja kissé cinikusan, majd a következő szavakra csak ellöki magát a színpadról, de a lány távozik.* -Gyávaság. Gyávaság, mert félsz, hogy újra csalódsz. *Mondja még a lány után, nyugodt hanggal, majd csak megrázza a fejét. Körbenéz a színházteremben, majd csak összeszedi Darwint, aztán valamerre elindul vele. Ki tudja lehet még a Sarki rókába is benéz.*

Vendég

*Felőle aztán állhatja a tekintetét, hidegen hagyja. Mint nagyjából minden. Persze azért vannak kivételek is. Mikor Susan nem szól, ő is csendben marad. Aztán végül a lány kérdésére megvonja a vállát.* - Mindenben. *Ennyit mond halkan, majd feláll.* - Lehet, hogy nem célszerű... De ha valaki falat épít maga köré, annak oka van. Most megyek. Szia. *Köszön el, és Diegoval együtt elsiet...*

Vendég

*A lány tekintete hidegen hagyja, valahogy nem érzékeli, úgy van vele, hogy nézze csak a lány. Egy szóval állja a másik pillantását. Amikor az kijelenti, hogy más volt szemöldöke a magasba szalad, de nem mond semmit, még nem mond semmit. Aztán újra néma csend telepszik rájuk, aztán újra meg kapja azt a két szót, mire szája széle megrándul. Majd ugye már ott áll a színpadnál.* -Mégis miben? Adj rá okot. *Mondja a lány érzelemmentes hangon, arcára mintha újra az a kőszobor telepedne rá. Mintha előmászott volna a múltból erre a röpke pillanatra.* -Tudod, nem mindig célszerű falat építeni magunk körül. *Mondja a lány, miközben félrebiccenti a fejét.*

Vendég

*Rose csak figyeli a lányt, már nem veszi le róla a tekintetét. A mosolyt ő is egy mosollyal "díjazza", bár ez sokkal inkább hűvös, és sötét. Tekintetét mélyen Susan szemeibe fúrja, fürkésző pillantással nézi szaktársa íriszeit. Olyasmi, mintha vesébe látna... Hát, ha vesébe nem is, azért mentális képességekkel őt is megáldotta a sors, nem véletlenül lesz majd mentalista a másodlagos kasztja, ha lesz neki, meg hát ugye ott van a telekinézis is... Na de minden esetre nem csinál semmi mentalistás dolgot, csak nézi Susant. A válaszra finoman megrázza a fejét.* - Más volt. *Újra Susan szemébe pillant, majd a kérdésre ismét csak ugyanezt feleli.* - Más volt. *Aztán mikor a lány elindul a színpad felé, ő nem követi, marad a széken.*

Vendég

*User is talán ilyen, lehet néha bunkó, de legalább egyenes...Na, mindegy ez egy másik sztori itt a szőke hajú lányról van szó, aki csak elmosolyodik a másik válaszára.* -Az bizony. *Mondja, és teljes mértékben így is gondolja. Egyébként kifejezetten kellemes illat van a lányon, olyasmi mintha levendula lenne... A kijelentésre csak egy vigyor jelenik meg az arcain.* -Miért most nem? *Kérdezi, miközben még közelebb hajol a lányhoz, elég közel van hozzá az biztos. Kezével végigsimít a másik lány, arcán de továbbra is csak mosolyogva néz.* -Miért gondolod így? *Kérdezi meg a lány, majd elhajol a lánytól és kicsit távolabb sétál. Csípőjét kellemesen dönti neki a színpad oldalának és onnan várja a tünde válaszát.*

Vendég

*Hát ami igaz, az igaz, ő pedig, lehet, hogy bunkó, de őszinte. Tekintetével követi Susant, ahogy feláll, és elindul felé.* - Akkor te szerencsés vagy. *Válaszolja halványan mosolyogva. Azt msot nem akarja kimondani, hogy ő egy emberi roncs, aki valószínűleg soha az életben nem lesz boldog, de hát ez van. Orrát megcsapja a lány parfümének illata, de nem jelzi, hogy tetszik neki, vagy éppen ellenkezőleg. Mikor a szemébe néz, ő viszonozza a pillantást. A kérdésre nem válaszol konkrétan, csak felsóhajt.* - Régen olyan jól megvoltunk... *Elharapja a mondatot, de még állja Susan pillantását. Diego csak megcsóválja nagy fejét Darwin szavaira, majd mancsaira fekteti azt, és félig lehunyja szemeit.*

Vendég

*Amikor a másik lány felsóhajt és kijelenti csak elmosolyodik. Mástól is hallotta már, és ami azt illeti tényleg szépen zongorázik meg szépen is énekel. Amikor Rose felnevet és válaszolni kezd a szőkeség csak feláll, majd kecses léptekkel a másik felé sétál.* - Lehet, de például nálam nem csak belül, de külsőleg is jól néznek ki. *Mondja vigyorogva, miközben egyre közelebb lépdel a másikhoz. Kellemes parfüm illata van a lány, majd végül megáll a másik előtt. Ha user jól értelmezte Rose most, Susan pedig csak lehajol hozzá egész közel, majd úgy néz a másik szemébe. Félig feltérdel a lány mellé, majd úgy hajol oda.* -Csak nem zavarban vagy? *Kérdezi a lánytól arra célozva, hogy körbe körbe néz. Darwin Diego kijelentésére csak bólint.* -Hát eléggé, de Susan sem normálisan.*Mondja, miközben hanyatt vágja magát és úgy bámul fel a színpadra, Susan pedig csak mélyzöld szemeivel mered bele a másikéba.*

Vendég

//olvadás//

*Felsóhajt Susan szavaira, és elfordítja a tekintetét.* - Tetszik, ahogy játszol. *Ezt lehet akár válasznak is nézni, de akár terelésnek is... Aztán ki tudja, minek is szánta végülis. Az meg hogy mi irritálja... Hát, nem kifejezetten érdekli, őszintén szólva. Eddig sem foglalkozott vele, mindig is magának való lány volt. Aztán a kérdésre felnevet.* - Jó vicc. De amúgy igen. *Vonja meg a vállát. Nem kifejezetten kapja fel a vizet, már nem az a típus, aki mindenen idegeskedik...* - Lehet, hogy sok a helyes fiú, de ez csak a külső. És mindig a belső számít. Lehet, hogy kívülről szép vagyok, de kinek kellenék? És ki kellene nekem? *Filozofál, teljesen nyugodt hangon, úgy, mint ahogy Chrissel is szokott. Diego rátekint a fosszára, és halkan szólal meg... Amit persze Rose biztosan hall.* - Annyira idegesítő. *A fél-tünde nem reagál, csak járatja a tekintetét körbe-körbe a teremben...*

Vendég

*A lány csak mered a másikra, majd amikor az válaszol csak egy halovány mosoly jelenik meg az arcán.* -Valóban ne, de arra még mindig nem adtál választ, hogy miért nézel. Meg egyébként is... *Mondja a lány, de nem fejezi be. Igen, kifejezetten irritálja, hogy Bridget csak nézi és nem mond semmit, hogy még csak a füle botját sem mozdítja. Mindenesetre csak leül, a zongorának háttal és úgy nézi a másikat.* -Még mindig magányos vagy? *Kérdezi meg a lány, na igen sejti, hogy ez nagyon nem lesz Rose ínyére...* -Pedig annyi helyes fiú van, igazán nem értelek. *Mondja egy ördögi mosollyal az arcán, szemei vadul gúnyosan izzanak, ahogy a másik lányra pislant.* ~Öhm erre szokták mondani, hogy fehérmájú dög? Talán.*Beszélget telepatikusan daimon és gazdája.*

Vendég

*Hát a kérdés elkerülte user figyelmét, sorry. Mindenesetre Rose csak ül és hallgatja a lány játékát. Némán mered maga elé. Végül a lány kérdésére csak felé fordul.* Tudtommal nem vagyok kitiltva innen. *Ennyit mond összesen. Diego Darwinra pillant, nem utasítja el a fossza közeledését.*

Vendég

*A kérdésre nem válaszolnak, mire félig hátrapislant a lányra, de végül nem mond semmit. Hát, ha nem válaszolnak neki akkor nem. Ennyi, ő mindenesetre tovább zongorázik, Darwin eközben pedig nagy peckesen a másik daimonhoz sétál. Csak nézi, majd végül lefekszik mellé, de nem ér hozzá meg semmi, csak mellé fekszik. A lány nem néz hátra Rosera csak némán játszik, néha egy sóhaj szakad fel a tüdejéből, de más hangot nem ad ki. Végül idegesen húzza végig kezeit a zongorán, majd Rosera néz.* -Mégis... Mit akarsz? *Kérdezi a lány, miközben zöld szemeit a másikra emeli.*

Vendég

*Felvonja a szemöldökét, a lány szavaira.* Én kérek elnézést, kisasszony. *Feleli cseppet ironikusan, de halványan mosolyogva. Kérdés, hogy ez mennyire látszik a félhomályban. Mikor Sue a zongorához ül, ő leűl az egyik székre, de nem szölal meg. Azt akarja, hogy Susan indítsa el a beszélgetést.*

Vendég

*Lábát hirtelen zárja össze, miközben gerince kellemes ívbe feszül, a zongora még egy ideig szól, de a lány már nem énekel. Egyébként nincs rossz kedve, mert hát miért is lenne? Sőt, kifejezetten "vidámnak" mondható. A zene végül elhal, majd ugye meghallja Rose köszönését, mire szemöldöke egy pillanatra a magasba szalad. Persze Darwin már gondolatban figyelmeztette a gazdit, hogy egy Rose közeledik. Susan nem mond semmit, így néma csönd telepszik az egész színházra, majd végül hirtelen felpattan, jobban mondva felül, de a lényeg, hogy már nem fekszik, és úgy néz a másik lányra. Zöld szemei sötéten villannak meg, ahogy a másikra néz.* -Kicsit több tiszteletet. *Mondja a lány, ami azt illeti tőle ez eléggé szokatlan kijelentés, de hát most ez van.* - Egyébként mi járatban itt? *Kérdezi a lány, félredöntött fejjel. Szép vállai, kellemesen villannak ki a ruhából, mindenesetre feláll, majd a zongorához lép, ott leül, majd valamit játszani kezd.*

Vendég

*Az ajtó nyílik, és egy sötét hajú lány libben be, nyomában fehér tigrissel. Fekete farmer, top, acélbetétes a ruhája, stílusa nem kicsit változott. Csupán hallgatja Susan dalát a nekromanta, nem lép még közelebb. Végül mégis elindul a széksorok között, bakancsa nem rúnázott, lehet hallani.* Szevasz. *Kicsit furcsa, hát ez van. Nem szól semmit, csak körbenéz. Rég volt már itt...*

Vendég

*Egy hosszú, szőke hajú lány ül a színpad közepén, de nem akárhogy. Lábai oldalra vannak téve, egy szóval spárgában ül, feje az föld felé lóg a zongora, pedig magától játssza dalt. Nem messze tőle egy fossza fekszik, a lány csak fogja magát, majd hátát a földre veti, egy biztos nem kicsit hajlékony. Amúgy egy hosszú fehér ruha van rajta, amely most fel van húzva a combja közepéig. Ha most pasik járnának erre biztos örülnének a látványnak, mert kifejezetten érdekes. Mindenesetre így fekszik, zöld szemei tompán izzik, ahogy a reflektorba néz. Egy sóhaj szakad fel a tüdejéből, majd csak lehunyja a szemeit és teli torokból énekelni kezd. Szép, kifejezetten szép hangja van, elég magasan énekel az biztos.* - Ha tudod mond meg ki vagyok...Te nem ismersz csak egy árnyékot belőlem, egy darabot. Egyedül maradok. Az üres sivatagban nézve, nem tudom merre haladok... *Énekli a lány, elég hangosan a zongora pedig tovább játssza a dallamot a lány meg csak fekszik, lábai még mindig spárgában vannak.*

Téma: Re: Színházterem Csüt. Márc. 10, 2011 9:00 pm

- Nem tudom... én is ezt reméltem egy ideig... *Törli mg pulcsija ujjával a szemét.* - De már nagyon régóta nem tudom róla semmit. *Böki ki, és engedi, hogy Aileen húzza magával, felfelé, a Harmadik emelet irányába, ahol a hálóik vannak. Útközben biztosan mesél Vilenről, hogy milyen okos, kedves, vicces, sportos, rendes, figyelmes, megértő, barátságos, helyes... Szóval, hogy mi minden van Vilenben, majd elbúcsúznak a hálóknál.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*Figyelme elkalandozik, csak a Vilenes témánál kap észbe. Gyengéden átkarolja Emilyt, miközben mesél. Megcsóválja a fejét, de nem rosszalóan.* Nem lesz semmi baj. Valószínűleg csak idő kell neki. Neked viszont alvás kéne. Későre jár. Gyere, felkísérlek. *Ő el is indul, és finoman húzza magával unokanővérét is.*

Téma: Re: Színházterem Csüt. Márc. 10, 2011 8:35 pm

*Nem, nem kezd el mesélni, a levegőben hagyja a témát, de biztosan hallott a lány a volt szakvezetőkről, meg az igazgatóról... Arról mindenki hallott. Na mindegy.* - Igen, Naxis. Baromi jól néz ki, és okosnak tűnik... aztán ki tudja. *Vonja meg a vállát.* - A Grozda-srác? Ő Allidonos, mint én, Nikorina unokatesója. Nagyon helyes, és aurornak készül. Beszéltem már vele párszor... *Ekkor idézi ugye eléjük Vilen alakját. Belebámul az illúzió szemeibe, és összerezzen, amikor Aileen megszólal.* - Ő... ő a barátom... azt hiszem... vagyis nem is tudom már, hogy mik vagyunk mi... úgy november óta a színét sem láttam. tudod, neki sötét múltú családja van, és néha régebben is eltűnt, mint például tavaly ilyenkor. Azt sem tudtam, mi van vele. És nagy bánatomban találtam valaki mást... egy Belsirionos srácot, Marost. De... aztán ő is lelépett, Vilen meg hazajött. *Szemei egyre benedvesednek, ahogyan mesél.* - Szóval... elmondtam neki mindent, és... Nagyon rosszul volt már akkor is, betegnek látszott... de... nem tudom, nem volt energiája... és miután elmondtam neki, nem... nem szakítottunk, vagy valami... *Kicsordul az első könnycsepp a szeméből.* - Csak... egyszerűen eltűnt...! Még a levelemre sem válaszol... De... nem tudom, mi történhetett... nem akarom, hogy baja essen, vagy... vagy kárt tegyen magában, hiszen... abba belehalnék... Én... Vilent... tudod, ő olyan nagyszerű srác. Egy kicsit lobbanékony, meg minden, de... *Nem folytatja. Tényleg szereti. És már tényleg hónapok óta nem látta... Nagyon fél. Félti őt.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*Felvonja a szemöldökét.* Na mesélj csak. *na igen, meglehetősen kíváncsi rá, hogy mi is az, amit nem tud... Aztán rögtön két tippet is kap.* Demerest? Ő naxis, nem? Látásból ismerem, de nem beszéltünk. A másik nem tudom ki. * érdekfeszitő téma, ficereg kicsit a helyén, majd a képre függeszti a tekintetét.* Hm, hm, hm. Ő ki is? *pillant Emre, majd csak rákacsint.*