Színházterem

Vendég

First topic message reminder :

Theatre de la Nezabar

Különlegesség: Az ajtó csak azoknak látszik, akikben él a művészet szelleme. Aki csak jön megnézni, mert nincs jobb dolga, az sajna nem lát semmiféle ajtót.

Leírások:
Színházterem: Hatalmas ajtók állnak a folyosón a falból. A kúria egyik elfeledett része. Belül lebegő székek vannak és a terem mindig annyira szélesedik ki ahány néző van. A helyek száma is így nő tehát soha nem látni álló embereket. A színpad hatalmas és vörös kasmírfüggöny leplezi a darabot kezdés előtt.

Jelmez- és ruhatár: Egy hatalmas szoba a színfalak mögött. Mágikus jelmezek vannak itt és mágikus ruhák. Ha valaki belép kereteket láthatnak amiket üveg borít amin belül ruhák vannak. Ha hozzáérünk az üveghez kijön a ruha és ha a tükörbe nézünk nem az akkori ruhánkat láthatjuk hanem hogy hogyan festenénk abban a ruhában. Ám mikor ez az illúzió végzik, ránk kerül a ruha és amit kimondunk megtörténik a ruhában tehát ha kisebb vagy nagyobb méretet akarunk netán derékban szűkebbet vállban szélesebbet a ruha cselekszik a kérésünkre. Az előadás végén amint visszaérünk ide az a ruha terem rajtunk amiben idejöttünk és a jelmez visszaáll az üvegbe.

Öltözők: Férfi és női. Mindkét szobában egy hatalmas paraván van és egy kis tükrös asztal ami elé ha leülünk és kimondjuk az általunk alakított nevét olyan smink készül nekünk így tökéletes színjátszásunkhoz élethűség is passzol majd.

írta Avril Sheila Roseberg
kép by Timothy Waylan

Vendég

* Hátára vetve gitárját indult el mai útjára. Most találta meg a megfelelő időpontot arra, hogy gyakoroljon is egy kicsit és ne csak lógassa a lábát. Bár tegnap lovagolt, ezzel nem ér semmit a zene terén. Meg milyen, hogy eddig a musica jelentette neki a legtöbbet, most meg talál más elfoglaltságot? Felháborító...
A lépcsőkön sétál, s már a folyosókat is elhagyta, mikor egy eldugott helyre ér. Úgy gondolja, már előveheti a gitárját, s rázendíthet.*
- Yo sabia que existias aún sin mirarte - * még tavaly énekelte az iskolai Rómeó és Júlia musicali előadás válogatásán. Sajna nem ő kapta meg a főszerepet, de beérte Mercutio szerepével is. Bár a népszerűsége így is az egekben volt, nem tudja mi lett volna, ha a szerepet is megkapja...*
- Y esperaba conocerte para preguntarte - * folytatta a szöveget, miközben benyitott egy terembe. Először elámult, de nem hagyta abba az éneklést.* - Si soñabas conmigo igual que yo - itt hangja megakad, ugyanis meglát valakit a székek között. Közelebb megy hozzá és egy fiút lát meg.*
- Szia. Mit keresel? - * kérdezi meg, miközben eldobja magát a sráchoz legközelebb eső székben...*

Téma: Re: Színházterem Hétf. Feb. 15, 2010 3:02 pm

*Egy fiatal fiú jelenik meg a színházteremben, hiszen a színpad a második otthona. Nyomában ott sétál a dól daimona, nyugodt, de rugalmas léptekkel. Azonnal a színpadra sétál, és körbejárja, a függöny mögé pillant, hogy miket is talál ott. Aztán a színpadról leugrik és a sorok között kezd kutatni, mintha elhagyott volna valamit. *
~ James, nincsen is... Pedig valahol itt kell lennie. Val azt mondta, hogy itt volt rajta utoljára. Talán a harmadik sor felé. ~ *A fiú és a daimon ott sétálgat, az állat a nózijával szagolgat előre, hátha feltűnik aza bizonyos tárgy amit keresnek. Most nem dalolászni, nem próbálni jöttek, de lehet, hogy az is rájuk férne. Talán Nathaniel a héten elő is rukkol valami újjal. Valeriel Piroska és a farkasa megbukott... Családi leszavazás okán. De erőtelejsen kapálódzik még, hogy újra szavazzák.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Feb. 09, 2010 7:05 pm

*Nem is tudja, hogy mit mondjon a kérdésre, így először inkább csak néz. Nem tart sokáig, néhány másodperc múlva sikerül kicsikarnia magából a választ.* - Hát ide jöttem. * mosolyog továbbra is. Úgy néz ki, hogy nem lehet letörölni arcáról a boldogság jelét, mivel jól érzi magát.* -Áh, már értem, hogy miért néz ki úgy, mint egy színház. Mert az. * neveti ki saját magát, mert valóban elég hülyén érezheti magát az ember, ha ennyire egyértelmű helyen nem jön rá, hogy mi az.*- Nem, német vagyok. Vagyis apám angol, onnan származik a Clapp név, de anyám igenis német, és én is Németországban nőttem fel. Szintén aranyvér. * ezzel rendezi a lány a rangok közötti eltérést, ami nincs. Átgondolja, hogy miket hallott a lánytól, aztán mikor minden végig futott az agyán megszólalt.* - Én is Allidonos. * ez az információ az előbb lemaradt. Most, hogy midnent tisztázott a lányt ránéz a kúszó valamire.* - Az mi?* kérdezi, mert az ilyen dolgokban még elég tudatlan.*

//Fagyi//

Téma: Re: Színházterem Kedd. Feb. 09, 2010 6:49 pm

- Hát téged meg honnan szalajtottak? *Pillant szörnyülködve a lányra, akivel egyébként semmi probléma nincs, de Moyra imádja túldramatizálni a dolgokat.* - Moyra McFarland, Allidon. Ő pedig Skrobanek, és ez itt a frenetikus Színházterem. *Most mosolyogva tekint a lányra, látszik, hogy tiszta a lelke, és nagyon kedves próbál lenni.* - Zoey, hm. Valami angolszász család sarja vagy? Én a híres, skót McFarland-klán tagja vagyok, nemesi vér csörgedezik az ereimben. Na, azért annyira nem, de aranyvérű vagyok ám! *Lengeti meg figyelmeztetőleg a mutatóujját, mintha valami fontos rang lenne, vagy hasonló. Eközben a nyomorult kis szőrmók csak kúszik a földön, próbál valahogy felmászni a lány lábára, de minden alkalommal visszacsúszik a fadeszkán.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Feb. 09, 2010 6:33 pm

*Halk léptek zaja töri meg a csendet. Nem lehet tudni, hogy ki közeledik, de ha egy kicsit várunk egy halvány alak dereng fel a folyosón. Egy lány körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Fekete haja a vállaira omlik, és világos kék szemében csak úgy szikrázik az érdeklődés. Mivel még új az iskolában nem igazán tudja, hogy mi merre van, és felfedező útra indult. Nem akar túl sok mindent megtudni,egyszerre csak egy helyre kíváncsi. Sok ismeretlen ajtó előtt halad el - míly meglepő - mire ráun, és az egyiken belép. Egy színház szerű helyen találja magát, és beljebb halad, amíg meg nem pillant egy ismeretlen lányt.*
- Szia! * köszönti meg a lányt, és egyelőre csak ennyit bök ki. Mosolyogva néz körbe, mert híres állandó jó kedvéről. Nem szokott ideges lenni, de ha az, akkor jobb békén hagyni.* Zoey Amanda Clapp vagyok. * mutatkozik be a másik nem teljesen embernek látszó lánynak. Na majd ha megtudja, hogy milyen is ez a hely.. de az még messze van.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Feb. 09, 2010 5:56 pm

*A Labirintus folyosóin hangos kopogás hallatszik, igen gyors ütemű. Moyra Mariabella McFarland, a fél-véla csábító érkezik a Színházterem felé. Épp egy kreatív hullám uralkodik rajta, így megpillantja az ajtót, amin egyből beront, haját rágcsáló familiárisával, akit a Rúnamágia tantárgy ajándékozott neki.* - Te menjél már a... Állítsd le magad, Skrobanek! *Kiált a lényre, és megcsimpaszkodik annak szőrében, majd maga elé hajítja a kis - rendkívül szeretetreméltó és ragaszkodó - lényt.* - Elég volt. Akkor elég, ha én mondom. *Hallatszik egy idegen hangja a háta mögött, majd felnevet.* - Imádom az Illúziómágiát. *Mosollyal az arcán leül a színpadra, és aranyló tincseit kezdi igazgatni, miközben a szipogó szörnyecskét bámulja, teljesen szenvtelenül.*

Téma: Re: Színházterem Szomb. Feb. 06, 2010 10:04 am

* Csak elmosolyodik, hozzászokott, hogy az emberek többsége nem veszi észre, de valahogy nem is bánja, így legalább meglepetést tud okozni.*
- Nem, nem az én stílusom. Te?- * ami azt illeti, az összes művészettel kapcsolatos dolgok elég távol állnak tőle. Kiskorában csak a természet megértésére és a harcra, sosem jutott eszébe a színészet. Nem is igazán érdekli.*
- Egy kicsit.- * Hideg van, bár a rengeteg hónak örül, még akkor is, ha mellette állandóan hűvös van.*

//fagy, játékostárs eltűnt...//

Vendég

*Susan ahogy gondolkodik észre sem veszi a belépő lányt. Nos azt meg végképp nem veszi sézre amikor leül mellé csak akkor riad fel amikor ráköszön.*
-Oh Szija észre sem vettelek! Nincs semmi különös!*mondja a lány majd próbálja tekintetét egy fokkal jobbra fordítani. A szemei egy kicsit elkezdenek vilásogosodni, amitől vidámabbnak tűnik a lány.*
-Jártál színésztre?*kérdezi meg a lánytól aztán elmosolyodik. Már nem mintha ő értene is valamit a színézhethez egyszerűen csak ide vitte/hozta a lába*
-Hideg van ma nem?*kérdezi meg a lány szinte suttogva.*

Téma: Re: Színházterem Szomb. Feb. 06, 2010 9:47 am

* Lesétál a lépcsőkön, majd a labirintus északi szárnya felé indul el, bár csak sétál és nem akar semmit, végül még is a színházban köt ki. Nem tudja mit keres ott, abban viszont biztos, hogy nincs egyedül. Először nem tudja ki ül az első sorban, de aztán rájön, hogy ismerősre akadt. Néma lépteinek köszönhetően észrevétlenül közeledik, nem valószínű, hogy Susan észrevegye. Végül mellé ül le az egyik székre, párduca pedig lefekszik a földre.*
- Szia! Mi újság veled?- * kérdezi meg a lány, miközben az üres színpadra pillant. Egy valami biztosan elmondható a tündéről, hogy nem az a színész típus...*

Vendég

*Susan sétál be a színházba. Igazából nem tudja mit keres itt. Hiszen nem valami nagy művész talán csak a zongora miatt jött. Ki tudja? Mindenesetre a lány csak ránéz a hatalmas színpadra gondolatai keveregnek a fejében. A lány fogja magát majd leül a legelső sorban. A lány elkezdi nézni a színpadot mintha játszanának rajta. pedig nincs ott senki igazából nem is s színpadot nézi elméjében kutat. Válaszokat keres a kérdésekre. De semmi még mindig nem bírja felfogni ami történt.*~Why?~*kérdezi a lány magától majd csak felsóhajt és tovább ül.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 9:32 pm

*Amikor a dallam véget ér, és a fiú távozik, és elmodnja azt a sok dolgot, amit elmond, akkor a lány arcán keserű mosoly jelenik meg. Tartja magát, és játsza a szerepet. Talán fájt, talán végre fel tudott szabadulni, talán még tudja abba a régi álomba ringatni magát, amiben olyan szívesen aludt el. Aztán egyszercsak kipukkan a léggömb, és rádöbben, hogy geyedül marad.* -Dreams are my reality.. *sóhajt fel, majd lehorgasztja a fejét. Mindennél jobban fájt az utolsó szó. "szerelmem" Hazugságnak hangzik, és nem meri, nem tudja elhinni, mégis igazabb volt az az eyg szó az összes többinél, amit eddig a fiútól hallott. Nem, nem lehet, hogy ennyi lenne az egész, és mégus. A fiú elment, a lány egyedül maradt, az idő véges. Felhúzza magára a boldogság hamis álarcát, miközben visszakucorodik az egyik székbe, és nem, nem álom nyomja el, de valami biztosan.*

Vendég

*Tamás biztos volt benne, hogy valaki voodoo szimpatikus mágiát használ és a Tamás alakú viasz bábút éppen most szúrták szíven egy tűvel. Más magyarázat nem lehet arra a fiú szívét és lelkét mardosó óriási fájdalomra amit érzett. Ez a tánc nagyon rossz ötlet volt. Hiszen pont olyan fájdalmat okozott neki mint ahogy sejtette. A legszívesebben elrohant volna ordítva átkozódva, hogy végül egy sötét sarokban sírva össze kuporodjon. A tánc minden egyes lépése olyan volt a szomorú dallamra mintha az ő szívét zúznák újra és újra darabokra. csak egy dolog miatt nem rohant el. Meriel mosolygott. Halványan de mosolygott miközben a dalt dúdolta. Ha pedig a lánynak ez jó akkor neki legyen bármilyen fájdalmas is marad. És persze mellette ott volt a kísértés is. A kísértés, hogy magához rántsa, ölelje és a szíve összes szerelmével megcsókolja a lányt. De nem tesz semmi ilyet. Csak türelmesen várja, hogy a zene véget érjen. Majd mikor a szomorú melódia elhallgat Tamás haladéktalanul el lép a lánytól, és remegő hangon szólal meg.* - Jó volt mosolyogni látni... Még ha a szívem meg is szakadt tőle. -*Mondta Tamás, majd magyarra váltva búcsúzott.* - Isten veled szerelmem. -*Mondta és sietve hátat fordított és sietős léptekkel távozott mielőtt a lány meglátja a szemében gyűlő könnyeket. *

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 9:04 pm

*Nem tudja, hogy mit csinál, csak az érzelmei szerint cselekszik, azt etsui, amit az érzelmei diktálnak. A teljes képtelen helyzet egy teljesen képtelen következtetést, ami egy teljesen képtelen lépést von maga után. Például azt, hogy a lány felkéri táncolni a fiút, aminek mindenki tudja, hogy a filmekben mi a vége. Ismét összejön a két szerelmes, rájön, hogy mennyire nem kellett volna szakítaniuk, és mennyire megbántották a másikat, bocsánatot kérnek, majd egyszerűen összejönnek. A lány felvezeti a fiút a színpadra, és lassú, andalgó táncba kezd, miközben halkan dúdolgatja a zene szövegét, néhol bele-beleénekelgetve. Nem mer a fiúhoz nagyon közel bújni, és nem is akar neki semmiféle fájdalmat okozni. Ő csak egy bolond lány, aki azt hitte, hogy szeretik, és arra ébredt, hogy mégsem. És most itt van azzal a fiúval, aki összetörte a szívét, és annyi, de annyi kérdése lenne, és annyi, de annyi mindenről kellene vele beszélnie, de nem tud. Nem tud mit mondani, mit kérdezni. Pedig lenne mit.*

Vendég

*Tamás látja, hogy valami átfut a lány fején. talán egy enyhe borzongás? Nem csodálkozna. Azután pedig.. Meriel nevetni kezdett. Tamás szemében mélységes fájdalom villant. Hát a lány ennyire megveti, Ennyire nem érez már semmit? Ennyire utálja, hogy kineveti? Ennyi örömet jelent neki az ő szenvedése? Már éppen az arcába akarta vetni, hogy mennyire örül, hogy a fájdalma örömet okoz neki. Amikor a lány felállt és felé nyújtott kézzel táncolni kérte. Ez volt Tamás szerint a legaljasabb húzás. Olyan volt ez neki mintha egy drogosnak aki már a delirium határán áll mert már egy hete nem lőtt be semmit valaki egy szippantást kínál. És mint a drogosok legtöbbje Tamás sem tudott ellen állni. Csak Tamás nem drogos volt, hanem szerelmes. Majdnem ugyan az. Zavartan fogta meg a lány kezét miközben feltornázta magát. Zavartan tekintett a lányra, és küzdött magával. Azt akarta a lány szemére vetni, hogy miként lehet ilyen kegyetlen. Feltépi a sebeket, és sót dörgöl beléjük. De nem mond semmit. Csak követi a lányt a színpadra, és a zene lágy dallamára táncolni kezd vele. *

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 8:24 pm

*A fiú érzéseiről jelenelg nem igen sokat tud. annyit tud, amennyit neki mondtak, és azt, hogy neki eléggé rossz a dolog. Álmatlan éjszakák? Nem, ez rosszabb.. Olyan álmai vannak, amik visszatérnek, és az élet kietlenségét és értelmetlenségét sugallják a lánynak, tulajdonképpen azt, hogy nem sok idő van élni. Hitte, remélte, ha ő változik, meg változik a világ is. De nem így történt. Napról napra mondhatni, rosszabb lett, ahelyett, hogy javult volna. Ez az igazság, amin nem igen van mit szépíteni. Amikor emghallaj, hogy a fiú miért és mi óta nem alszik, akkor beleharap az alsó ajkába, és úgy figyeli tovább a fiút.* ~Ha így folytatja, bele fog halni. Az ember nem bírja sokáig alvás nélkül.~ *fut át az agyán a gondolat, miközben egy melódia is bekúszik a lány agyába. Mondhatni egy olyan dallam, amitől nem tud szabadulni. Pont, mint Tamás gondolataitól, és a furcsa álmaitól. Ez halvány mosolyt csal az arcára. Felnéz a fiúra, és halkan elneveti magát. Egészen belekuncog, ebbe az egész, teljesen képtelen helyzetbe, és a fiú minden bizonynal nem is sejti, hogy mi az, ami ennyire jó kedvre derítette hirtelen a lányt. Meriel azonban feláll, és a kezével Tamás felé nyúl, de inkább hívogató ez a mozdulat, mintsem, hogy megragadja a fiút. Félredönti a fejét.* -Van kedved táncolni? *talán ő maga sem érti, hogy miért, vagy hogy, közben a rádióból, vagy egy régi magnofonról, vagy valamiről emgszólal egy dallam..*

Vendég

*Auu az utolsó kérdés túlságosan is a fiú elevenébe vág. Mint ahogy a lány viselkedése akaratlanul is egyre apróbb szilánkokra törik a szívét. Ahogy rezzenéstelen érzéketlen az érdeklődés minden jele nélkül mered rá. De ez az utolsó kérdése. Nem tudta hova tenni. Azt hitte egyértelmű a válasz. És persze meg is rémült. Már ennyire látszik rajta, hogy nem tud aludni, hanem esténként ébren forgolódik, és a szeme előtt a lány képe lebeg. és róla álmodozik. Azon, hogy mi lenne "ha" típusú dolgokon.* - Nos...az étkező óta. Nem jön álom a szememre. Sem pedig el aludni nem tudok. -*Mondja meg őszintén. Elvégre nincs oka titkolni. Ha a lány nem szereti úgy sem fogja érdekelni.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 7:52 pm

*A szavak miatt a lelke teljesen összerezzen, de csak a lelke, a teste nem. A szavak túlságosan is mély érzelmeket fejeznek ki ahhoz, hogy a leány bármit is mondhasson. Csak pislog a fiúra, mintha mi sem történt volna, epdig talán túlságosan is sok minden történt közte és a fiú között. több, mint aminek lennie kellett volna. Amikor emghallja a szavakat, végső soron csak biccentget, miközben zavartan túrja a haját a füle mögé.* -Aha.. Rendes tőled.. *mondja, miközben maga elé mered. Nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. Egyik fele odabújt volna már rég a fiúhoz, a másik elfutott volna, ő meg a kettő között van félúton, így nincs más hátra, minthogy itt maradjon. Túlságosan is húzzák őt két felé az érzelmei, annyira, hogy leláncolják az erők.* -Mióta nem alszol? *néz fel félszemmel a fiúra, ahngjában enyhe aggodalom csillan, amit nem tud elfojtani.*

Vendég

*Tamás szívébe jeges tőr hatol. Vagyis a lány szavai rettentően fájnak neki. Bár nem is tudja mire számított igazán. Hogy mitől nem érezné ezt a marcangoló kínt a lelkében. Az ö szemei is hasonló fájdalmat tükröznek, mint a lányé. Nyel egy hatalmasat. talán a könnyeit nyelte el.* - Aggódtam érted. Meg ijesztettél... -*Mondta a fiú halkan. Nem tudta miként kezelje ezt a helyzetet. Már napok óta nem alszik. A szakítás óta pontosabban. És most érinti a lányt, látja, érzi a csodás virág illatát. És hallja a hangját. A fiú nagyon instabill lett ebben a pillanatban. Az egyik fele üvöltve veszekedett volna Meriellel, és elhordta volna mindennek amiért szakított. A másik pedig sírva térden csúszva könyörgött volna az újra kezdésért. Így egyenlőre örült annak is, hogy ez előbbi szavait kinyögte. Könnyek, vagy szemrehányás nélkül.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 7:11 pm

*Nem is figyel annyir a fiúra, mikor látja, hogy Spohia távozik. Aztán tudatosul benne, hogy egyedül maradt. Pontosabban egyedül, mégis kettesben, kettesben a fiúval, akivel szakított. Akivel nem akart, de emgtette, emrt meg kellett tennie. Amikor a fiú a kezével felé nyúl, akkor csak figyeli, hogy mit is akar pontosan. Tekintetét, zafírkék, fájdalmas tekintetét a fiúra emeli, miközben nem húzódik el, hagyja, hogy végigsimítson az arcán.* -Mi az? *kérdezi, olyan könnyedséggel, mintha mi sem lenne természetesebb, mint ez az apró kérdés.*

Vendég

*Tamás bajban van. Még pedig nem is kicsiben. Most ahogy itt van vele szemben a lány. A jeges ujjak még jobban szorították a szívét. Rettenetesen aggódott a lányért. De a szakítás fájdalma is a szívében lobogott még. És ahogy Meriel is észre vette Tamáson a változást, úgy az ő szemét sem kerülte el semmi. Nem kerülte el figyelmét ez a sötét hangulatú ruházat. Hiányzott belőle az a színes bohóság ami annyira megfogta. A lány szavai pedig úgy csaptak le rá mint egy pöröly. Mondhatni Tamás ebben a pillanatban inkább lett volna vízi hulla mint itt.* - Meriel... -*lehelte a fiú elhalóan. És erőt vett rajta a gyengeség. A lány hiánya. A kezével lassan fel sem fogva előre nyúlt, hogy végig simíthasson a lány arcán.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 6:07 pm

*Magában fohászkodik a nagyobb hatalmakhoz, hogy ne vegyék észre, és főleg azért, hogy a fiú ne jöjjön oda hozzá, miközben csak mered felfelé a plafonra, és kezdi teljesen feladni a harcot, amikor emghallja a sikkantást, a sebes lépteket.* ~Allah elhagy, a világ elhagy, Buddha nem létezik, Szent Patrick szabadságot vett ki, és még Fortunát sem érdeklem.. Jee.. Hey brother, welcome to Hell!~ *gondolja magában, miközben a pillanatok óra hosszúságúra növekszenek, amíg csak fekszik a földön, beesve a széksorok közé. Aztán a hangokhoz, lassan, évezeredekkel később a lány számára, képek jelennek meg. Egy fiú, és egy lány. Ezen igazából nem igen lepődik meg, hiszen a fiút általában lánnyal ltáta együtt. De az, hogy most itt van előtte, és rajta akar segíteni, ráadásul eléggé rossz állapotban van. A lány ijedten rezzen össze, mikor ismét öntudatra ébred, és csak emgrázza a fejét.* -Se.. sem.. semmi baj.. Megmaradok.. vagyis azt hiszem, hogy meg.. *majd Tamás segítségével kivergődik a széksorok közül, és felül az egyik székre, majd idegesen, pótcselekvés képpen próbálja meg rendezni magát, főként a haját, mintha azzal is bármit is tudna tenni, azzal is eltűnhetne ebből az egész, számára kínos helyzetből.* -Amúgy.. Meriel. Örvendek. Szia Tamás. *pislog a fiú felé egy halvány, átsuhanó félmosollyal.* -Kösz. *kinézetre megváltozott, az biztos. Főelg a kockás csuklószorító, a felkötött, összefogott haj, a ruházata. Belülről és kívülről egyaránt, ami talán feltűnhet a fiúnak, sőt, biztos.*

Vendég

*A lány észre veszi, hogy Meriel nincs éppen alegjobb állapotban de hát nem ismeri lehet, hogy valami fura epilepsziás rohama van. Ki tudja mindesetre csak áll és nézi az eseményeket. Gucci is abbahagyja a hősködést mikor Sophia rácsap.*~Héé ez nekd is fáj skótszoknyás!~-*mondja neki Gucci de a lány csak lepisszegi .*~Fogd be öt percre nem látod, hogy szegény rosszul van!*mondja a lány majd fejével a lány felé bök aki épp az összeesés határán van. És össze is esik a lány egy sikkantás kiséretében.*-Uramisten!*mondja a lány egy oktával feljebb majd csak leugrik a színpadról és ő is oda rohan Merielhez.*-Szegénykém ugye jól vagy?*kérdezi tőle majd ránéz a fiúra.*-Te ismered?*kérdezi meg tőle majd csak ránéz a lányra.*~Szegény biztos ez az okos tojás csinált vele valamit én láttam~*mondja a lepke morogva majd csak meghúzza magát aztán ránéz gazdájára.*-~Nem szóltam~*mondja majd Sophi is megszólal*-~Jobb is~*mondja neki amjd újra ránéz a földön fekvő Merielre.*

Vendég

*Tamás meglepetten fordul meg amikor a színpados lány Sophia újra köszön és bemutatkozik. Egyből rá jön. Nincsenek egyedül, még valaki be jött. És persze pont időben fordul hátra ahhoz, hogy lássa Merielt egy sikkantás kíséretében eltűnik a székek között. A rémület jeges ujjai markolnak a szívében, és az aggodalom, a féltés higanyként száguld végig az erein. Úgy pattan fel mint a villám, és rohan a lány segítségére. Mielőtt fel is foghatná hogy mit is tesz. A következő pillanatban pedig a széksorok mellett térdelve Meriel kiszabadításán ügyködik* - Jól vagy? - *Kérdezi remegő hangon, rettegve, amitől a be esett arca még szürkébbnek tűnik.*

Téma: Re: Színházterem Kedd. Jan. 12, 2010 5:37 pm

*Minden ízében remeg, ahogyan rákapaszkodik aaz előtte levő széksor egyik tagjának háttámlájára, ujjai teljesen elfehérednek, és a szemei, pupillái egyre jobban tágulnak. A fiú nem vette észre, és ez a szerencséje.. részben. Aztán tekintete tovasiklik, ahogy elszakítja azt Tamásról, és megállapodik Sophián, majd visszavándorol a fiúra, és ekkor hallja, hogy ráköszönnek, még be is mutatkoznak neki. Hirtelen rezzen össze, és amilyen ügyes, és amilyen állapotban van, halkan felsikkantva tűnik el a két széksor mögött. Ügyesen lebucskázott, persze eléggé kitekert pózban, részben a hátán, és sikeresen olyan helyzetben, hogy onnan egyedül minden bizonnyal nem fog kimászni.* -Great.. *súgja maga elé, miközben csak mered maga felé, felfelé a plafonra, és ziháltan, hangosan fújja ki a levegőt. Legszívesebben most süllyedne el a föld mélyére, vagy lenne kámforrá és tűnne el, de nem teheti meg. Alig bír megmozdulni a két széksor között.*

Vendég

*Sophia csak elmosolyodik halványan. Viszont Gucci csak elkezd izegni-mozogni.*-Mi a bajod? nekem mondjad tee!*mondja a pillangó dühöngve nos igen elé érdekes látvány az biztos. Sophia két kezébe veszi a lepkét majd rászól.*~Erre semmi szükség!~*mondja a lány aztán felsóhajtva rámosoly a fiúra.*-ne haragudj ő a daijmonom Gucci kicsit nagy a szája...*mondja a lány majd elhúzza a száját játékosan.*-Szija!*mondja a lány kicsit meglepetten hiszem észre sem vette, hogy van még itt valaki. A lány rámosolyog Merielre majd csak visszanéz Báthoryra.*-Sophia Nevernight! És benned kit tisztelhetek?*kérdezi meg a lány kedvesen. Gucci még mindig hőzöng magában, persze skótul káromkodik egy sort. Aztán mikor Sophia megelégeli akkor csak rácsap gyengéden a pillangóra az egyik ujjával.*~Nos csendben maradsz?~*kérdezi meg a szájhőst majd visszanéz a társaságra.*